Ugrás a tartalomhoz

Kémiai kislexikon

(2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

E-É

E-É

e.m.e.

Lásd elektromotoros erő.

Earnshaw-tétel

A törvény, amely kimondja, hogy inverz négyzetes összefüggés (pl. az elektrosztatika Coulomb-törvénye) szerint egymásra ható részecskék rendszere nem létezhet statikus egyensúlyi állapotban. Samuel Earnshaw (1805-1888) tiszteletes igazolta ezt az eredményt 1842-ben. Az elmélet a kémiában alapvető, mivel rámutat arra, hogy nem lehet az atomokról és molekulákról helyes modellt építeni, ha elektronokat az stacionárisnak tekintik.

ebonit

Lásd vulkanit.

ebullioszkópia

A forráspont-emelkedés használata a relatív molekulatömeg meghatározására.

ebullioszkópikus állandó

Lásd forráspont-emelkedés.

ecet

Az etánsav híg oldata (6 %-ig), ízesítésre, savanyításra használják. A természetes ecetet alkoholos oldatok erjesztésével, rendszerint Acetobacter faj felhasználásával állítják elő, amely oxidálja az alkoholt ecetsavvá. Az ecet a szintetikus etánsav hígításával is előállítható.

ecetsav

Lásd etánsav.

ecetsav-anhidrid

Lásd etánsav_anhidrid.

Edison-elem

Lásd nikkel-vas akkumulátor.

EDTA

Etilén-diamin-tetraecetsav, (HOOCCH)2N(CH2)2N(CH2COOH)2 vegyület, amely egy kelátképző-szer; reverzibilisen kapcsolódik a vassal, magnéziummal és más fémionokkal. Vashoz kötötten használják bizonyos tápközegekben, ahol a vasat lassan juttatja a közegbe. Használják a kvantitatív analízis bizonyos formáinál is.

edzés

A fémkohászatban egy fém gyors lehűtése folyadékfürdőbe merítve, a tulajdonságainak javítása céljából. Az acélt azért edzik, hogy keményebbé tegyék, de bizonyos nem-vas fémeket más okok miatt edzenek (a rezet például edzéssel lágyítják).

EELS (elektron energiveszteség spektroszkópia)

Adszorbeált anyagok és disszociációjuk tanulmányozására alkalmas technika. Egy felületről visszavert elektronnyalábnak a visszaverődés során fellépő energiaveszteségét mérik. Ez az energiaveszteség felhasználható az adszorbeátum vibrációs spektrumának értelmezésére. Az EESL alkalmazásával az adszorbeátum nagyon kis mennyisége kimutatható (akár 50 atom egy mintában). Különösen hasznos a könnyű elemek esetében, amelyeket nem könnyű más technikák alkalmazásával kimutatni.

effúzió/kifolyás

Gázáramlás egy kis nyíláson át. Azonos feltételek mellett különböző gázok kifolyásának relatív sebessége közelítően a sűrűségük négyzetgyökének aránya.

égés

Kémiai reakció, amelyben egy anyag gyorsan reagál oxigénnel hő és fény keletkezésével. Az ilyen reakciók gyakran szabad gyökös láncreakciók: A folyamat összefoglalható úgy, hogy a szén oxidációja oxidjainak kialakítására, és a hidrogén oxidációja víz kialakítására szolgál. Lásd láng.

égéshő

Adott anyag egy móljának teljes oxidálódásakor felszabaduló energia.

égetett mész

Lásd kalcium-oxid.

égetett/párizsi gipsz

A kalcum-szulfát hemihidrátja, CaSO4H2O, amelyet az ásványi gipsz hevítésével állítanak elő. Finom porrá őrölve és vízzel keverve a párizsi gipsz megkeményedik, összekapcsolódó gipsz kristályokat képez. A megkeményedés térfogat-növekedéssel jár, így a gipsz szorosan illeszkedik a formába. Használják agyagedények készítésénél, törött csontok begipszelésénél, és gipszvakolat részeként, az építőiparban.

egy edényes szintézis / one-pot synthesis

Szerves anyagok szintézisére alkalmazott módszer, amelynél a felhasznált anyagokat egyetlen reakcióedényben keverik össze és hagyják reagálni. A reakciókat nem egymást követő, elkülönített lépésekben hajtják végre.

egy vegyértékű

Egy vegyértékkel rendelkezik.

egyatomos molekula

Egy ’molekula’ ami csak egy atomból áll, megkülönböztetve a két- vagy többatomos molekuláktól pl. Ar vagy, He.

egybázisos sav

Olyan sav, amely csak egy savas hidrogént tartalmaz a molekulájában. Például hidrogén-klorid (HCl) vagy salétromsav (HNO3).

egyenértéksúly

Egy elemnek, vagy egy vegyületnek az a tömege, amely egy kémiai reakció során egyesül, vagy helyettesít egy gramm hidrogént (vagy nyolc gramm oxigént, vagy 35,5 gramm klórt). Az egyenértéksúly egy anyag "kötőerejét” jelzi. Egy elem esetében ez a relatív atomtömeg osztva a vegyértékkel, vegyületeknél az adott reakciótól függ.

egyensúly

Olyan állapot, amelyben egy rendszer energiája a statisztikailag legvalószínűbb módon oszlik el. Egy rendszer állapota, amelyben az erők, hatások, reakciók stb. kiegyensúlyozzák egymást úgy, hogy nincs nettó töltés. Egy test termikus egyensúlyban van, ha nem játszódik le hőkicserélődés sem a rendszeren belül, sem a környezetével. Egy rendszer kémiai egyensúlyban van, amikor a reakció és az ellentett folyamata egyenlő sebességgel játszódik le. Ezek példák a dinamikus egyensúlyra, amelyben az egyik irány aktivitása egyensúlyban van az ellentétes irányú aktvitással.

egyetemes állandók

Lásd alapállandók.

egység

Egy fizikai mennyiségnek, pl. a hosszúság, tömeg, idő stb. meghatározott mértéke, amelynek a meghatározott többszöröseit a fizikai mennyiség nagyságának kifejezésére használják. Tudományos célokra a korábbi rendszereket az SI rendszerrel helyettesítették.

egyszeres kötés

Lásd kémiai kötés.

egytengelyű kristály

Csak egy optikai tengellyel rendelkező, kettőstörő kristály (lásd kettős törés).

egyvegyértékű

Egy vegyértékkel rendelkezik.

egzotikus atom

Olyan species, amelyben az elektront vagy nukleont valamilyen más töltéssel rendelkező részecske helyettesíti. Például egy atom, amelyben egy elektront egy másik negatív töltésű részecske helyettesít, pl. müon vagy mezon. Ebben az esetben a negatív részecske végül is ütközik a maggal egy röntgensugár foton kibocsátása közben. Egy másik rendszer például, melyben egy atom magját helyettesíti egy töltéssel rendelkező mezon. Egy elektron és egy pozitron összekapcsolódása (a pozitrónium) is egzotikus atomnak tekinthető. Ez utóbbinak az élettartama 10-7s, elbomlása három fotont eredményez.

Ehrenfest-osztályozás

A fázisátmenetek osztályozása termodinamikai tulajdonságaikkal kifejezve, amelyet Paul Ehrenfest (1880-1933), holland fizikus vezette be. Az elsőrendű fázisátmenetben a kémiai potenciál első deriváltja diszkontinuus. Egy elsőrendű fázisátmenetben az átmenet hőmérsékletén az entalpia, entrópia és a térfogat változása nullától eltérő érték. Példa az elsőrendű fázisátmenetre az olvadás és a forrás. A másodrendű fázisátmenetben a kémiai potenciál első deriváltja folyamatos, de a második derivált nem. A másodrendű fázisátmenetben nincs ugrásszerű változás az entalpia, entrópia és a térfogat értékeiben a fázisátmenet hőmérsékletén. Másodrendű fázisátmenetek például a ferromágnesesség átmenetei és az ötvözetekben a rendezettség-rendezetlenség átmenetek.

Einstein specifikus hő elmélete

Szilárd anyagok specifikus hőkapacitásának elmélete, amelyet Albert Einstein vezetett be. Ebben feltételezte, hogy a specifikus hőkapacitás a szilárd anyag rácsában lévő atomok vibrációjának a következménye. Einstein feltételezte, hogy minden atom azonos frekvenciával rendelkezik. Az elmélet ahhoz a helyes következtetéshez vezet, hogy ahogy a hőmérséklet közelít az abszolút nullához a szilárd anyagok specifikus hőkapacitása közelít a nullához. Nem ad azonban helyes kvantitatív leírást a specifikus hőkapacitás viselkedésére alacsony hőmérsékleten. A specifikus hő Debye-elméletében, és a probléma más elemzésénél is, Einstein egyszerűsített megközelítését javították, figyelembe véve a tényt, hogy a rácsvibrációs frekvenciák egy értéktartománnyal rendelkezhetnek.

Einstein, Albert

(1879-1955.) Német születésű, amerikai fizikus. 1901-ben svájci állampolgár lett. Egy évvel később Bernben vállalt munkát egy szabványhivatalban. 1905-ben öt, rendkívül nagy hatású cikket közölt, a Brown-mozgásról, a fotoelektromos hatásról, a speciális relativitásról, az energiáról és a tehetetlenségről (amely a világhírű E=mc2 kifejezést tartalmazta). 1915-ben publikálta az általános relativitáselméletet, főként a gravitációra. 1921-ben kitüntették a Nobel-díjjal. 1933-ban, Hitler hatalomra kerülésekor Einstein, aki zsidó volt úgy döntött, hogy az USA-ban marad (ott tartott akkor éppen előadásokat). Élete hátralevő részében az egységesített térelmélet keresésén dolgozott. 1939-ben ő tudatta Roosevelt elnökkel, hogy atombombát elő lehet állítani és azt is, hogy a németek képesek lehetnek erre.

Einstein-egyenlet

1. A tömeg-energia kapcsolat, amelyet Albert Einsten állapított meg 1905-ben E=mc2 formában, ahol E az energia mennyisége, m a tömege c a fény sebessége. Kifejezi azt a koncepciót, hogy az energiának tömege van. 2. Az Emax=hf-W összefüggés, ahol Emax fényelektromos hatásban kibocsátott elektronok maximális kinetikus energiája, h a Planck-állandó, f a beeső sugárzás frekvenciája, W a kilépési munka. Emax=hf-Φe-ként is leírható, ahol e az elektron töltése, Φ a potenciálkülönbség, amelyet elektronaffinitásnak is neveznek. (W és Φ-t néha megkülönböztetik, mint elektronaffinitást és kilépési munkát.) Az egyenlet alkalmazható gázok fotoemissziójára is, amikor a kifejezés a következő: E=hf-I, ahol I a gáz ionizációs potenciálja.

einsteinium

Jele Es. Radioaktív, fémes transzurán elem, amely az aktinoidák csoportjába tartozik; rendszáma 99; a legstabilabb izotóp tömegszáma 254 (felezési ideje 270 nap). Tizenegy izotópja ismert. Az elemet elsőként A. Ghiorso és kollegái azonosították 1952-ben, az első hidrogénbomba robbanási törmelékeiben. Az elem még mikorgrammnyi mennyiségben sem állt rendelkezésre egész 1961-ig. Albert Einstein után nevezték el.

Einstein-koefficiensek

A sugárzás kvantumelméletében használt koefficiensek, amelyek az alap és gerjesztett állapot közötti átmenetek (oda és vissza) valószínűségére vonatkoznak indukált és a spontán emisszió során. Egy elektromágneses sugárzásnak kitett atom esetén az abszorpció sebességét (Ra) a következő kifejezés adja: Ra=Bρ, ahol ρ az elektromágneses sugárzás sűrűsége, és B az abszorpcióval kapcsolatos Einstein-B-koefficiens. Az indukált emisszió sebességét is Bρ adja, az indukált emisszió B-koefficiense egyenlő az abszorpciós koefficienssel. A spontán emisszió sebességét A adja meg, ahol A a spontán emisszió Einstein-A-koefficiense. Az A-és B-koefficiensek közti kapcsolat: A=8πhv3B/c3 ahol h a Planck-állandó, v az elektromágneses sugárzás frekvenciája, és c a fény sebessége. A koefficienseket Albert Einstein vezette be 1916-17-ben, a sugárzás kvantumelméletének analízisében.

Einstein-Smoluchowski-egyenlet

Összefüggés a diffúziós koefficiens (D) és azon távolság (λ) között, amelyet a részecske egy T idő alatt képes megtenni diffúzióval. Az Einstein–Smoluchowski egyenlet: D=λ2/2T, kapcsolatot teremt a részecskediffúzió mikroszkopikus jellemzői és a diffúzióval kapcsolatos makroszkopikus mennyiségek, pl. a viszkozitás között. Az egyenlet levezetéséhez feltételezték, hogy a részecskék random mozgást végeznek. Az egyenlet mennyiségei összefüggésbe hozhatók a gázok kinetikus elméletével, amennyiben λ/T jelenti a részecskék átlagos sebességét és λ az átlagos szabad úthosszt. Az Einstein–Smoluchowski-egyenletet Albert Einstein és a lengyel Marian Ritter von Smolan-Smoluchowski vezette le.

E-izomer

Lásd E-Z konvenció.

ékszerész csiszolópor

Hematit vas(III)-oxid (Fe2O3) finom pora. Gyenge dörzshatású, ezért fémek tisztítására, fényezésére használják.

ekvatoriális

1. Lásd a gyűrű konformációknál. 2. Lásd csúcsi.

ekvivalencia pont

A titrálás azon pontja, melynél a reakció befejeződött. Lásd indikátor.

ekvivalens arányok

Lásd kémiai egyesülés.

elágazó lánc

Lásd lánc.

elasztin

Szálas fehérje, amely a kötőszövet sárga, rugalmas szálainak legfőbb alkotója. Gazdag glicinben, alaninban, prolinban és más, nem poláris aminosavakban, amelyek keresztkötéseket hoznak létre, ami a fehérjét viszonylag oldhatatlanná teszi. A rugalmas szálak a hosszúságuk többszörösére nyújthatók, és utána visszatérnek az eredeti méretükre. Az elasztin különösen nagy mennyiségben fordul elő a porcokban, a véredények falában, az ínszalagokban és a szívben.

elasztomer

Természetes, vagy szintetikus gumi vagy gumiszerű anyag, amely erő hatására deformálódik, de ha az erő többé nem hat rá, képes visszanyerni eredeti alakját.

elegyfém

Cérium (50 %), lantán (25 %) neodímium (18 %) prazeodímium (5 %) és más ritka földfémek ötvözete. Használják vas ötvözésére (30 %-ig), gyújtók tűzkövében és kis mennyiségben a vas alakíthatóságának javítására. Adagolják a rézötvözetekhez, hogy keményebbé, az alumínium ötvözetekhez, hogy erősebbé tegyék azokat, a magnéziumötvözetekhez, hogy csökkentsék a lassú alakváltozást és a nikkelötvözetekhez, hogy csökkentsék az oxidációt.

elektret

Egy maradandóan elektromossá tett anyag, vagy test, amely az extrém értékeinél ellentétes töltéssel rendelkezik. Az elektretek több módon is emlékeztetnek az állandó mágnesre. Elektret előállítható bizonyos viaszokat erős elektromos mezőben hűtve.

elektrociklusos reakció

A gyűrű átrendeződésének egy típusa, amelyben szigma-kötés jön létre egy konjugált molekula két láncvégi szénatomja között a jelenlévő pi-kötések számát eggyel csökkentve.

elektród

1. Egy vezető, ami kibocsátja, vagy felveszi/összegyűjti az elektronokat egy cellában, elektroncsőben, félvezető eszközben stb. Az anód a pozitív elektród a katód a negatív elektród. 2. Lásd félcella.

elektrodialízis

Sótartalmú vizekből tiszta víz kinyerésére alkalmas módszer, mint a sótalanításnál. A tisztítandó vizet egy cellába vezetik. A cellában két elektród van, melyek közt féligáteresztő hártyák sorát helyezik el, váltakozva a pozitív és a negatív ionokra féligáteresztő hártyákat. Az ionok igyekeznek elkülönülni a váltakozó membránpárok közt, a tiszta víz pedig ott marad a hézagokban. Ily módon a befolyó víz két áramra oszlik, az egyik a tiszta víz, a másik a koncentráltabb oldat.

elektródpotenciál

Egy félcellában az oldat és az elektrolit között kialakuló potenciálkülönbség. Közvetlenül nem mérhető, mivel a méréshez a kört zárttá kell tenni, ami egy másik félcella bevezetését jelenti. A standard elektródpotenciálok, Eo definíció szerint a potenciálértékek egy standard hidrogén félcellára vonatkoztatva, 1,0 mólos oldatban, 25 oC-on. A konvenció szerint a cella leírását az oxidált formával kell kezdeni. Például:

Pt(s)|H2(g)H+(aq)Zn2+(aq)|Zn(s) Ennek a cellának az e.m.e. értéke −0,76 volt (azaz a cink elektród negatív). Így a Zn2+|Zn félcella standard elektródpotenciálja −0,76V. Az elektródpotenciálokat redukciós potenciálnak is nevezik. Lásd elektrokémiai feszültségi sornál is.

elektrofil

Ion, vagy molekula, amely elektronhiányos, és így elektron felvételére képes. Gyakran redukálószerek és Lewis-féle savak. Lehetnek pozitív ionok (pl. NO2+) vagy olyan molekulák, amelyeknek pozitív töltése van valamelyik atomon (pl. SO3, ami egy elektronhiányos kénatomot tartalmaz). Szerves reakciókban a molekula negatív töltésű részét támadják meg. Hasonlítsd össze a nukleofillel.

elektrofil addíció

Egy addíciós reakció, amelynél az első lépés egy elektrofil (azaz pozitív ion) támadása a molekula elektronban gazdag részén. Például az alkének kettős kötésének addíciója.

elektrofil szubsztitúció

Egy szubsztitúciós reakció, amelyben az első lépés egy elektrofil támadás. Elektrofil szubsztitúció a benzol (és származékainak) reakciója. Ebben az esetben egy pozitív ion közelíti meg a benzolgyűrű delokalizált pi-elektronjait.

elektroforézis (kataforézis)

Kolloidok elválasztására és vizsgálatára alkalmas technika; alapja a töltéssel rendelkező kolloid részecskék mozgása elektromos térben. Különböző kísérleti módszerek léteznek. Egyikben a mintát egy U alakú csőbe helyezik, és puffer oldatot adnak mindkét részbe úgy, hogy éles határ legyen a puffer és a minta között. Elektródot helyeznek mindkét részbe, feszültséget adnak rá, és vizsgálják a határvonalnak a térerő hatására történő elmozdulását. A részecskék migrációjának sebessége függ az elektromos tértől, a részecskék töltésétől és más tényezőktől, mint például a részecskék mérete és alakja. Az elektroforézis még egyszerűbben végrehajtható egy adszorbens, például egy pufferbe áztatott szűrőpapírcsík alkalmazásával. Ezt összekapcsolják két elektróddal. A mintát az elektródok közé helyezik, majd feszültséget adnak rá. A keverék különböző komponensei különböző sebességgel mozognak, így a minta zónákra különül el. A komponensek a mozgásuk sebessége alapján azonosíthatók. A gélelektroforézisben a médium egy gél, jellemzően poliakrilamid (lásd PAGE), agaróz, vagy keményítő.

Az elektroforézist, amelyet elektrokromatográfiának is neveznek, széles körben használják fehérjék, nukleinsavak, szénhidrátok, enzimek stb. keverékeinek tanulmányozására. A klinikai orvostudományban a testfolyadékok fehérjetartalmának meghatározására használják.

elektrokémia

Az oldatokban lévő ionok, elektrolízis, elektromos cella kémiai tulajdonságainak és reakciónak tanulmányozása.

elektrokémiai cella

Lásd cella.

elektrokémiai egyenérték

Jele z. Egy adott elem azon mennyisége, amelyet ionjának oldatából elektrolízissel egy Coulomb töltés felszabadít. Lásd Faraday-törvények (az elektrolízisé).

elektrokémiai feszültségi sor (potenciálsor)

A kémiai elemek az elektródpotenciáljuk alapján sorba rendezve. Nulla az elektródpotenciálja a hidrogén elektródnak (H++e→1/2H2). Azok az elemek, amelyek könnyebben adnak le elektron az oldatban, mint a hidrogén elektropozitívak; azok, amelyek az oldatukból elektront vesznek fel, a hidrogén alatt állnak a sorban, elektronegatívak. A sor megadja azt a sorrendet, amely szerint a fémek egymást helyettesíthetik sóikban; az elektropozitív fém helyettesíti a hidrogént a savakból. A főbb fémek és a hidrogén a sor szerinti sorrendben a következők: kálium, kalcium, nátrium, magnézium, alumínium, cink, kadmium, vas, nikkel, ón, ólom, hidrogén, réz, higany, ezüst, platina, arany. Ezt a sort néha aktivitási sorként említik.

elektrokémiai sor

Lásd elektrokémiai feszültségi sor.

elektrokinetikus potenciál (zéta potenciál)

Jele ζ. Egy kolloid körüli elektromos kettősréteg elektromos potenciálja a ’kettős réteg sugaránál’, vonatkoztatva az oldat belsejében, a kolloidtól messze fellépő potenciál értékére. A ’kettős réteg sugarát’ a kolloid egység és a felszínén lévő ionok merev rétege adja.

elektrokromatográfia

Lásd elektroforézis.

elektrolit

Folyadék, amely a pozitív és a negatív ionok jelenléte miatt vezeti az elektromosságot. Az elektrolitok ionos vegyületek olvadékai, vagy ionokat tartalmazó oldatok, azaz ionos sók oldatai, vagy vegyületek, amelyek oldatban ionizálódnak. A folyékony fémeket, ahol a vezetők a szabad elektronok, általában nem tekintik elektrolitnak. A szilárd ionos-vezetőket azonban elektrolitnak nevezik, pl. a nátrium-kén cellánál.

elektrolitikus elválasztás

Módszer izotópok elválasztására, kihasználva azt, hogy az elektrolízis során különböző sebességgel szabadulnak fel. Régebben a deutérium és a hidrogén elválasztására használták. A víz elektrolízisekor a hidrogén sokkal könnyebben képződik a katódon, mint a deutérium, így a víz feldúsul deutérium-oxidban.

elektrolitikus korrózió

Elektrokémiai reakcióval történő korrózió. Lásd rozsdásodás.

elektrolitikus lerakódás/bevonat

Egy fémnek egy másik fémmel történő bevonása elektrolízissel. Ide tartozik a galvanoplasztika és a galvanizálás.

elektrolitos tisztítás/raffinálás

Fém tisztítása elektrolízissel. Általában a réznél alkalmazzák. Egy nagy darab, nem tiszta rezet használnak anódként, és egy vékony tiszta rézcsíkot katódként. Réz(II)-szulfát oldat az elektrolit. A réz oldódik az anódon: Cu→Cu2++2e, és kiválik a katódon. Az eredmény a tiszta réznek az anódról a katódra vándorlása. A nem tiszta rézben jelenlévő arany és ezüst a cella alján úgynevezett anódiszapot képez, amelyet az eljárás során visszanyernek.

elektrolizáló cella

A cella, amelyben az elektrolízis történik, azaz amelyben a külső forrásból származó áram keresztülhalad az elektroliton.

elektrolízis

Kémiai reakció létrehozása elektromos áramnak elektroliton történő átvezetésével. Elektrolízis során a pozitív ionok a katódhoz, a negatív ionok az anódhoz vándorolnak. A reakciók az elektródoknál történő elektronátadási reakciók, azaz redox reakciók. Az anódnál az oldat negatív ionjai elektronokat adhatnak le, miközben semleges speciessé alakulnak. Az elektród atomjai is adhatnak le elektronokat, és pozitív ionként oldatba kerülhetnek. A reakció mindkét esetben oxidáció. A katódnál az oldat pozitív ionjai elektront vehetnek fel, miközben semleges speciessé alakulnak. A katódreakciók redukciók.

elektrolumineszcencia

Lásd lumineszcencia.

elektromágneses spektrum

Az elektromágneses hullám hullámhossztartománya. A leghosszabb hullámok (105-10-3 méter) a rádióhullámok, a következők az infravörös hullámok (10-3-10-6 m), ezután következik a látható hullámhossz keskeny tartománya (4-7x10-7 m), amelyet az ultraibolya (10-7-10-9 m) és a röntgensugarak (10-9-10-14 m) követnek.

elektromágneses sugárzás

Elektromos töltés gyorsulásából származó energia és az ezzel kapcsolatos elektromos és mágneses terek. Az energia tekinthető egy, a térben terjedő hullámként (amely nem igényel médiumot), amelyben elektromos és mágneses mezők oszcillálnak derékszögben egymásra és a terjedés irányára. Vákuumban a hullámok 2,9979x108 méter/másodpercces állandó sebességgel mozognak (a fény sebessége), anyag jelenlétében lassabban. Az energia úgy is tekinthető, mint a fény sebességével mozgó fotonok áramlása, ahol minden egyes foton energiája hc/λ, ahol h a Planck-állandó, c a fény sebessége, λ a hullám hullámhossza. Ez a két, látszólag ellentmondó elmélet egyesíthető a kvantummechanika alkalmazásával. A sugárzás jellemzői a hullámhosszától függenek. Lásd elektromágneses spektrum.

elektrometallurgia

Elektromos folyamatok felhasználása fémeknek érceikből történő kinyerésére, finomítására vagy formálására.

elektrometrikus hatás

Lásd elektronhatások.

elektromos kettősréteg

Modell, egy elektród és a közelében lévő oldat közti határfelület leírására. Ebben a modellben az elektród felszínén az egyik típusú töltés alkot egy réteget, az oldat első rétegét pedig az ezzel ellentétes töltésű ionok síkja hozza létre. A Helmholtz-modellben, a kettősréteg két töltés-síkból áll, az oldat ionjainak belső síkját az elektródon lévő töltés okozza, a külső síkot az oldat ellentétes töltésű ionjai hozzák létre az első réteg hatására. A Gouy–Chapman-modell (diffúz kettősréteg) figyelembe veszi az ionok termikus mozgását. Egyik modell sem tökéletes, a Helmholtz-modell túl merevnek tekinti a töltések rendszerét, a Gouy–Chapman-modell pedig alábecsüli a szerkezet merevségét. A Stern-modell mindkettőn javít azzal, hogy az elektródhoz közeli ionok esetében merev szerkezetet feltételez, a második réteget pedig a Gouy–Chapman-modellel írja le.

elektromotoros erő

Elektromos áram egy adott forrása által létrehozott legnagyobb potenciálkülönbség. A gyakorlatban, a belső ellenállása miatt csak akkor figyelhető meg, amikor a forrás nem szolgáltat áramot.

elektron

Elemi részecske, amelynek a nyugalmi tömege 9,1093897(54)x10-31 kg, és a negatív töltése 1,60217733(49)x10-19 coulomb. Az elektronok az atomokban találhatók a mag körüli héjakon, ha elszakadnak az atomoktól szabad elektronoknak nevezik őket. Az elektron ellentett részecskéje a pozitron.

elektron energiaveszteség-spektroszkópia

Adszorbeált anyagok és disszociációjuk tanulmányozására alkalmas technika. Egy felületről visszavert elektron nyalábnak a visszaverődés során fellépő energiaveszteségét mérik. Ez az energiaveszteség felhasználható az adszorbeátum vibrációs spektrumának értelmezésére. Az EESL alkalmazásával az adszorbeátum nagyon kis mennyisége kimutatható (akár 50 atom egy mintában). Különösen hasznos a könnyű elemek esetében, amelyeket nem könnyű más technikák alkalmazásával kimutatni.

elektronaffinitás

Jele A. Az energiaváltozás, ami akkor történik, amikor egy atom vagy molekula elektront vesz fel, és negatív ionná válik. Egy X atom, vagy molekula esetében ez az elektronfelvételkor a reakcióban felszabaduló energia:

X(g)+e→X-(g).

Gyakran elektronvoltokban mérik. Másképp, a moláris entalpiaváltozás (ΔH) is használható.

elektronaffinitás, kilépési munka

Egy mennyiség, amely meghatározza, hogy milyen mértékben játszódik le a termikus, ionos, vagy fotoelektromos emisszió a Richardson-egyenlet szerint, vagy Einstein fotoelektromos egyenlete szerint. Néha potenciálkülönbségként fejezik ki, (Φ) voltokban, néha az elektron elvonásához szükséges munkával, (W) elektronvoltokban, vagy joule-ban. Az előbbit elektronaffinitásnak, az utóbbit kilépési munkának nevezik.

elektronáram

Elektronok átadása egy sor hordozómolekulán az elektrontranszportláncban.

elektronátmenettel járó reakció

Kémiai reakció, amely elektronok átadásával, felvételével, vagy leadásával történik. Elektronátmenettel járó reakciók gyakran fordulnak elő átmeneti fémek komplexeinél. Az ilyen komplexeknél az elektronátmenet egyik gyakran előforduló mechanizmusa a belsőszférás mechanizmus, amelyben a két komplex egy köztes terméket alakít ki ligandumhidakkal és ezzel lehetővé teszi az elektronok átadását az egyik komplexről a másikra. A másik fő mechanizmus a külsőszférás mechanizmus, amelyben a két komplex megtartja minden ligandumát, az elektronok átadása az egyik komplexről történik a másikra. Az elektronátadással járó reakciók sebessége rendkívül különböző. A külsőszférás mechanizmusnál a sebességbeli eltérések magyarázhatók azzal, hogy a szolvatálószer molekulái átrendeződnek a reagáló anyagok szolvatálásából a termékek szolvatálásába. A belsőszférás (ligandumhidas) reakcióknál a reakció sebessége a köztes terméktől és az elektronok átadásának a módjától függ.

elektronbefogás

1. Negatív ion kialakulása egy atomból vagy molekulából egy szabad elektron felvételével. 2. Radioaktív átalakulás, amelynek során egy mag egy elektront vesz fel az atom belső pályájáról, így átalakul először egy azonos tömegszámú, de az eredetinél eggyel alacsonyabb rendszámú maggá (egy elektron befogása átalakít egy protont egy neutronná). Az ilyen típusú elektronbefogást egy röntgensugárzás-foton, vagy egy Auger-elektron kibocsátása követ, amikor a belső pályán lévő üres helyet egy külső elektron tölti be.

elektronegatív

Olyan elem, amely elektron felvételére és így negatív ion létrehozására hajlamos. A halogének tipikusan elektronegatív elemek. Például a hidrogén-kloridban a klóratom negatívabb, mint a hidrogén és a molekula poláris, negatív töltése van a klóratomon. Az elektronegativitást különböző módokon lehet egy elemhez hozzárendelni. Mullikan-elektronegativása az E=(I+A)/2 képlettel számolható, ahol E az elektronegativitás, I az ionizációs potenciál és A az elektronaffinitás. Általánosabban használják a Pauling-féle elektronegativitást, ami a kötések disszociációs energiáján alapul, és egy skálát használ, ahol a fluornak, a legelektronegatívabb elemnek az elektronegativitása 4. Néhány más érték ezen a skálán: B 2; C 2,5; N 3,0; O 3,5; Si 1,8; P 2,1; S 2,5; Cl 3,0; Br 2,8.

elektrongáz

Modell egy fémben vagy plazmában lévő elektronokra, amelyeket olyan gázként képzelnek el, ami kölcsönhatásba lép a pozitív ionok egységes eloszlású hátterével, így biztosítva a rendszer elektromos semlegességét. Az elektrongázt elméletileg a klasszikus- vagy a kvantummechanikával és a gázok kinetikus elméletével elemzik. Az elektrongáz modell a fémek és a plazma sok tulajdonságát megmagyarázza kvalitatív és közelítően kvantitatív módon, de nem ad pontos kvantitatív képet, ahhoz figyelembe kellene venni a pozitív ionok mozgását is.

elektronhatások

Olyan hatások, amelyekkel egy molekula egyik részének reakcióképességét a molekula másik részéből eredő elektronvonzás vagy taszítás befolyásolja. Gyakran indukciós hatásnak (vagy rezonanciahatásnak) nevezik, bár az indukciós hatás kifejezést néha fenntartják az olyan jelenségre, amely a kémiai kötéseken keresztül hat, és megkülönböztetik a térben ható térhatástól. A kémiai kötésen ható indukciós hatást régebben mezomer hatásnak (vagy mezomériának), vagy elektronikus hatásnak nevezték. Általános, hogy ezekre a hatásokra (mind a kémiai kötés, mind a tér esetében) rezonanciahatásként hivatkoznak.

elektronhiányos vegyület

Egy vegyület, amelyben kevesebb elektron alakítja ki a kémiai kötéseket, mint amennyit a normális elektronpár kötés igényelne. Ilyen vegyületeknek többcentrumú kötésük van. Lásd borán.

elektronikus mikroanalizátor (EPM)

Nagyon kis mennyiségű (akár 10-13g-nyi) anyag vizsgálatára alkalmas módszer. A módszerben nagyon keskeny fókuszált elektronnyalábot irányítanak egy mintára létrehozva a jelenlévő elem jellemző röntgensugár spektrumát. Kvantitatív meghatározásra a 11-nél magasabb rendszámú elemek esetében használható.

elektronkonfiguráció

Lásd konfiguráció.

elektronmikroszkóp

A mikroszkóp olyan formája, amely elektronsugarat használ a fénysugár helyett (amelyet az optikai mikroszkóp használ) egy nagyon kis tárgyról nagy kép készítésére. Az optikai mikroszkópokban a felbontást a fény hullámhossza korlátozza. A nagyenergiájú elektronok a fénynél jóval kisebb hullámhosszal rendelkezhetnek, például a 105 elektronvolt energiával gyorsított elektronok hullámhossza 0,004 nanométer (lásd de Broglie-hullámhossz), és így ezzel képesek a 0,2-0,5 nm felbontást elérni. A transzmissziós elektronmikroszkópban egy elektronlencsékkel élesen fókuszált elektron sugárnyaláb keresztülhalad egy vékony (50 nanométernél vékonyabb), fémezett mintán, majd egy fluoreszcens ernyőre jut, ahol létrejön a látható kép. Ezt a képet le lehet fényképezni. A szkennelő elektronmikroszkóp használható vastagabb minták esetében is, és perspektivikus képet alkot, bár a felbontása és a nagyítása kisebb. Ebben a készülékben a primer elektronok sugara szkenneli a mintát, és azokat, amelyek visszaverődnek - a kibocsátott szekunder elektronokkal együtt - összegyűjtik. Ez az áram egy külön elektronsugarat modulál egy TV monitorban, amely ugyanolyan frekvenciával szkenneli a képernyőt, így felépít egy képet a mintáról. A feloldóképesség körülbelül 10-20 nm.

elektronspin-rezonancia (ESR)

Spektroszkópiás módszer az elektronok helyzetének megállapítására paramágneses anyagokban (lásd mágnesesség), amivel a kötésekről és szerkezetről nyerhető információ. A párosítatlan elektron spinje mágneses momentummal jár, amely képes az alkalmazott külső mágneses tértől függően a két irány egyikébe beállni. Ez a két állás különböző energiaszinteknek felel meg; statisztikus valószínűséggel normál hőmérsékleten valamennyivel több lesz az alacsonyabb energiájú állapotban, mint a magasabban. A mintát mikrohullámú sugárzással kezelve elérhető az átmenet a magasabb energiájú állapotba. A pontos energiakülönbség az elektronok két állapota között függ a környező elektronoktól a molekulában vagy az atomban. Ilyen módon a párosítatlan elektronok helyzete tanulmányozható. A technikát elsősorban a szabad gyökök és paramágneses anyagok, például szervetlen komplexek vizsgálatára használják. Lásd mágneses magrezonanciánál is.

elektrontranszportlánc (elektronszállító rendszer)

Biokémiai redukciós-oxidációs reakciók egymást követő sora, amelyben elektronátmenet történik hordozók sorával. Elektrontranszportlánc, amelyet légzési láncnak is neveznek, képezi az aerob légzés utolsó lépését. A molekuláris oxigénnek adja át az elektronokat és a hidrogénatomokat a Krebs-ciklusból, víz kialakításával. Ezzel egyidejűleg a fényből vagy a táplálékból energiát tartalékol ATP formában. A lánc egy sor hordozómolekulából áll, amelyek reverzibilis oxidációs-redukciós reakciókon mennek keresztül; felvesznek elektronokat, majd a láncban következő hordozónak leadják azokat, ezt a folyamatot elektronáramnak nevezik. A mitokondriumban a Krebs-ciklusban keletkező NADH és FADH2 átadja az elektronjait egy ubikinont és egy sor citokrómot tartalmazó láncnak. Ehhez a folyamathoz a láncban három helyen ATP-képződés társul. Az ATP ezután a mitokondrium mebránján átszállítódik ADP-ért cserébe. Elektrontranszportlánc előfordul a fotoszintézisben is.

elektronvolt

Jele eV. Energiaegység, amely egyenlő azzal a munkával, amelyet egy elektronon kell végezni ahhoz, hogy egy volt potenciálkülönbségen keresztülhaladjon. Bár nem SI egység, használják a részecskék energiájának mértékeként. 1 eV = 1,602x10-19 joule.

elektropozitív

Egy olyan elem leírása, amely hajlamos elektron leadására és pozitív ion kialakítására. Az alkálifémek tipikusan elektropozitív elemek.

elektrum

1. Arany és ezüst ötvözete; 55-58 % aranyat tartalmaz. 2. Alpakka ötvözet, amely 52 % rezet, 26 % nikkelt és 22 % cinket tartalmaz.

élelmiszeradalék

A gyártás, vagy feldolgozás során az élelmiszerhez adagolt anyag, az eltarthatósági tulajdonságainak, textúrájának, megjelenésének javítására vagy stabilizálásra, ízének vagy színének erősítésére. Az adalékanyagok rendszerint kis mennyiségben vannak jelen. Ide tartoznak a színezőanyagok, édesítőszerek, tartósítószerek, antioxidánsok, emulgeálószerek, és stabilizátorok.

A legtöbb országban létezik az adalékanyag vegyületeknek egy, a biztonságossági szempontból megvizsgált és jóváhagyott listája. Az adalékanyagokat ebből kell kiválasztani, és fel kell tüntetni az egyes élelmiszerkészítmények címkéjén.

elem

Olyan anyag, amelyet nem lehet egyszerűbb anyaggá bontani. Egy elemben minden atom azonos számú protont és elektront tartalmaz; a neutronok száma változhat. A természetben 92 elem fordul elő. Lásd a periódusos rendszer; transzurán elemek; transzaktinida elemek.

elem, akkumulátor

Számos elektromos cella összekapcsolva. A közönséges autó elem, vagy akkumulátor rendszerint hat, sorba kapcsolt szekunder elemből áll, amely összesen 12 volt elektromotoros erőt ad. A rúdelem általában a Leclanche-elem egy száraz változata, amelyből rendszerint kettőt sorba kapcsolnak. Elemek állhatnak párhuzamosan kapcsolt cellákból is, ilyen esetben az elem elektromotoros ereje azonos lesz az egyes celláéval, de a kapacitása megnő; azaz összességében több töltést biztosít. Az elem kapacitását általában amperórában adják meg, ami 1 amper áramot képes szolgáltatni 1 órán keresztül, vagy ezzel ekvivalens.

elemek eredete

A kémiai elemeket létrehozó magfolyamatok. Nincs egy olyan folyamat, ami minden elem kialakulásáért felelős lenne. A kémiai elemek gyakoriságát nemcsak atommagjuk stabilitása határozza meg, hanem az is, hogy milyen könnyen játszódnak le magfolyamatok, amelyek létrehozzák. A hélium többsége fúzióval keletkezett a korai univerzumban, amikor a hőmérséklet és nyomás igen magas volt. A hélium és vas közötti legtöbb elem magfúziós reakciókban keletkezett a csillagokban. Minthogy a vas helyezkedik el a stabilitás völgy alján, ahhoz hogy egy a vasnál nehezebb mag esetében fúziós reakció történjen energiabefektetés szükséges. A csillagokon belül, a nehézelemek, az ún. s-folyamatokkal épülnek fel, ahol s a slow (lassú)-ra utal. Ezekben a mag nagyenergiájú neutronokat abszorbeál, ami β-bomlást, és így nagyobb rendszámú mag kialakulását eredményezi. Bizonyos nehéz elemek, az úgynevezett r-folyamatok során keletkeznek, ahol r utalás a rapid-ra (gyors). Ez szupernovák robbanásakor történik, nagy mennyiségű gravitációs energia felszabadulásakor, amikor egy nagy csillag, amely kimerítette nukleáris fűtőanyagát, összeomlik egy neutroncsillaggá, rendkívül nagy számú neutron kibocsátásával.

elemi cella

A részecskék (atomok, ionok vagy molekulák) csoportja egy kristályban, mely három dimenzióban ismétlődik a kristályrácsban. Lásd a kristályrendszernél is.

elemi reakció

Reakció köztes termékek nélkül, azaz egy olyan reakció, ami egyetlen lépésben játszódik le, egyetlen átmeneti állapottal.

elemi részecske

Az anyagot felépítő alapvető részecskék egyike, például az elektron, proton, neutron.

élénkítő (aktiválószer)

Olyan anyag, amelyet detergensekhez adagolnak, vagy textil vagy papír kezelésére használnak, hogy élénkebbé tegyék a színét, különösen a fehérségét. Mosásnál kékítőszereket használnak, hogy egy halványkék árnyalatot adjon a fehér anyagnak a sárgulás ellen. A fluoreszcens élénkítők olyan vegyületek, amelyek a látható vagy ultraibolya fényben abszorbeálnak, és az optikai spektrum kék tartományában fluoreszkálnak.

élesztők

Az Ascomycetes törzs Hemiascomycetes osztály egysejtű gombáinak csoportja.

Egyedi sejtként, csoportként vagy sejtek láncaként fordul elő; az élesztő szaporodik: ivartalanul sarjadással, vagy ivarosan spóratermeléssel. A Saccharomycetes gombák erjesztik a cukrokat; sütésnél és a söriparban alkalmazzák.

eleveniszapos eljárás

Eljárás szennyvíz és hulladékvíz kezelésére. Az előkezelés után keletkezett iszapot egy levegőztető tankba szivattyúzzák, ahol folyamatosan keverik és levegőztetik. Így a szuszpendált kolloid szerves anyagból kis ’flokkulumoknak’ nevezett aggregátumok keletkeznek. A flokkulumok nagy számban tartalmaznak nitrifikáló baktériumokat és protozoákat, amelyek az iszapban lévő szerves anyagot elbontják. Az oldott oxigén mennyiségét keveréssel, vagy levegő beinjektálásával magas szinten tartják, ami segíti a biokémiai oxigén igény csökkentését. Nagy-Britanniában a szennyvizeknek durván a felét ilyen eljárással kezelik.

elfolyósodás

Egy higroszkópos, szilárd anyag vízmegkötése a levegőből olyan mértékben, ami végül a szilárd anyag tömény oldatának keletkezéséhez vezet.

eliminációs reakció

Reakció, amelynek során egy molekula két molekulára bomlik úgy, hogy az egyik sokkal kisebb, mint a másik.

Elinvar

Egy nikkel-krómacél kereskedelmi neve, amely kb. 36 % nikkelt, 12 % krómot és kis mennyiségben wolframot és mangánt tartalmaz. Rugalmassága nem változik a hőmérséklettel, ezért órák hajszálrúgóinak készítésére használják.

ellenálló

Ellenálló anyag.

Ellingham-diagram

Egy diagram, amit arra használnak, hogy előre megállapítsák, kivonható-e egy fém az oxidjából szénnel redukálva. A standard reakció Gibbs-függvényét, ΔGo-t ábrázolják a hőmérséklet függvényében (ΔGo növekedésével felfelé) a fém, a szén, és a szén-monoxid oxidációjára. A fém csak akkor vonható ki az oxidjából szénnel, ha az Ellingham-diagramban nincs szén-reakció a fém oxidációs vonala felett, mivel a redukciós folyamat mindenütt ΔGo<O. A hőmérséklet, amelynél ez lehetséges, leolvasható a diagramból. A diagramot H. J. T Ellingham, fiziko-kémikus tervezte.

elmélet

Lásd törvények, elméletek és hipotézisek.

elongáció (fehérjeszintézisben)

Az a folyamat, amely során az aminosavak összekapcsolódnak peptidkötésekkel, polipeptidláncot képezve. Az elongációs faktorok fehérjék, amelyek kapcsolódva egy tRNS-aminosav-komplexhez, képesek ennek a komplexnek a megfelelő elhelyezésére a riboszómán, így a transzláció folytatódhat.

eloszlásfüggvény

Z mennyisége a következőképpen definiálva: Z=Σexp(-Ei/kT) ahol az összeget a rendszer minden i állapotára képezik, Ei az i-ik állapot energiája, k a Boltzmann-állandó T a termodinamikai hőmérséklet. Z egy alapvető fontossággal rendelkező mennyiség az egyensúlyi statisztikus mechanikában. Egy nem triviális kölcsönhatásokkal rendelkező rendszerben nagyon nehéz az eloszlásfüggvény pontos kiszámítása. Ilyen rendszerek esetében közelítő technikák alkalmazása szükséges. Az eloszlás függvény kapcsolatot teremt az atomi szintek és a termodinamika közt, mivel Z a Helmholz-féle szabadenergiával a következő kapcsolatban van: F=kTlnZ.

előfordulás, gyakoriság

1. Egy adott elem összes tömege a földkéregben a földkéreg összes tömegéhez viszonyítva, többnyire százalékban kifejezve. Például az alumínium gyakorisága a földkéregben körülbelül 8%.

2. Egy elem egy adott izotópjában lévő atomok száma viszonyítva az összes jelenlévő izotóp összes atomjának számához, többnyire százalékban kifejezve. Például az urán-235 izotóp előfordulása a természetes uránban 0,71%. Ez a természetes gyakoriság, azaz a természetben, minden dúsítást megelőző gyakoriság.

elszenesít (szenet szárazon lepárol; karburál; szénnel dúsít)

Szerves vegyület szénné alakítása hevítéssel, vagy valaminek szénnel történő bevonása ilyen módon.

C≡O szén-monoxid

O=C=O szén-dioxid

O=C=C=C=O triszén-dioxid (szénszuboxid)

Szén oxidjai

eluátum

Lásd kromatográfia; elúció.

elúció

Az a folyamat, amelynek során egy adszorbeált anyagot (adszoerbeátum) egy folyadékkal (eluenssel) mosva eltávolítanak az adszorbensről. Az oldat, amely a kioldott adszorbeátumot tartalmazza az eluátum. Elúció az a folyamat például, amellyel lemossák egy keverék komponenseit a kromatográfiás oszlopról.

eluens

Lásd kromatográfia; elúció.

elutriáció

Az a folyamat, amelynek során finom szemcséjű részecskéket felfelé áramló levegőbe, vagy gőzbe szuszpendálnak, mosás és méret-frakció szerinti szétválasztás céljára.

elválasztó anyag

Lásd tapadásgátló anyag.

elvonás, kivonás

Atom, vagy ion elvonása egy molekulából egy bimolekuláris kémiai reakcióval. Példa a hidrogén elvonása a metánból egy gyökkel:

CH4+X∙→H3C+HX∙

emanáció

A radon gáz régi neve. Három izotópja van: Rn-222 (rádiumemanáció), Rn-220 (tóriumemanáció) és Rn-219 (aktíniumemanáció).

emelőszabály

Egy olyan szabály, amelynek segítségével a fázisdiagramból szerkesztéssel megkapható két, egyensúlyban lévő fázis a és b mennyisége (például, a lehet gáz, b folyadék). A fázisdiagramban a vízszintes vonal (tie line) mentén, na az a fázis és nb b fázis mennyisége. A szabály a nevét az emelő tengelye körül lévő ma és mb tömegek impulzusainak mala=mblb hasonló formájú szabályáról kapta.

emissziós spektrum

Lásd spektrum.

empirikus

Jelzi, hogy az eredmény kísérletből vagy megfigyelésből származik, nem elméletből.

emulgeálás (emésztésnél)

Zsírgöböknek a lebomlása nagyobb felszínű kis cseppekre a duodénumban. Az így kialakult nagyobb felszínen a hasnyálmirigy-enzim, a lipáz, képes a hatását kifejteni, a zsírokat zsírsavvá és glicerinné bontani. Az emulgeálást az epesók segítik az epében.

emulzió

Olyan kolloid, amelyben egy folyadék kis részecskéi egy másik folyadékban vannak diszpergálva. Rendszerint víz diszperziója olajban, vagy olaj diszperziója vízben, valamilyen emulgeátorral stabilizálva. Közönséges emulgeátorok a detergensek, amelyek molekulája tartalmaz liofób és liofil csoportot is.

enantiomer pár

Egy molekulapár, amely egy királis molekulából és annak tükörképi párjából áll. A molekulák a poláris fény síkját egyenlő mértékben, de ellentétes irányban forgatják el.

enantiomerek

Lásd optikai aktivitás.

enantiomorfia

Lásd optikai aktivitás.

enantiotóp

Egy prokirális centrumhoz kapcsolódó ligandum (a) jelölése. A prokirális centrumon ennek a ligandumnak egy másik ligandummal (d) való kicserélése (ha d nem azonos a, b, és c ligandummal, amelyek már kapcsolódnak a szénatomhoz) Cabcd enantiomer pár létrejöttét eredményezi.

enantiotrópia

Lásd allotrópia.

endoterm

Olyan kémiai folyamat jelölésére használják, amely hőt von el a környezetétől. Hasonlítsd össze az exotermmel.

energia

A rendszer munkavégző képességének a mértéke, a munkához hasonlóan, joulokban mérik. Az energiát két csoportba sorolják. A potenciális energia az energia, amely egy testben vagy egy rendszerben raktározódik a helyzeténél, alakjánál, állapotánál fogva (ide tartozik a gravitációs energia, elektromos energia, nukleáris energia és a kémiai energia). A kinetikus energia a mozgás energiája, és rendszerint azzal a munkával definiálják, amelyet az energiával rendelkező test végez nyugalmi állapotba kerüléséhez. Egy m tömegű v sebességű test esetén a kinetikus energia értéke: mv2/2 (klasszikus) vagy (m-m0)c2 (relativisztikus). Egy ω szögsebességgel rendelkező test rotációs kinetikus energiája Iω2/2, ahol I a tehetetlenségi nyomaték.

Egy test belső energiája egyenlő az alkotórészek atomjainak és molekuláinak kinetikus- és potenciális energiájának az összegével.

energia ekvipartíció/energia egyenlő eloszlásának elve

Ludwig Boltzmann által javasolt és James Clerk Maxwell által támogatott elmélet, amely kimondja, hogy a gázmolekulák energiája egy nagy mintában, termikus egyensúlyban, egyenlően oszlik meg a lehetséges szabadságfokaik szerint; minden egyes szabadságfokra kT/2 átlagos energiával, ahol k a Boltzmann-állandó, T a termodinamikai hőmérséklet. Általában nem igaz, ha a kvantumtényezők fontosak, de gyakran jó közelítés.

energiamegmaradás törvénye

Lásd megmaradás törvénye.

energiasávok

Azok az energiatartományok, amelyekkel az elektronok rendelkezhetnek egy szilárd anyagban. Egy egyedi atomban az elektronok diszkrét energiaszinteken léteznek. Egy kristályban, ahol szorosan, egymáshoz közel egy rácsban nagyszámú atom van, az elektronokra számos szomszédos mag hat, és az élesen meghatározott energiaszintek megengedett energiasávvá alakulnak. A szilárd anyagok energiaszintjeinek e közelítését gyakran nevezik sávelméletnek. Minden sáv nagyszámú megengedett kvantumállapotot jelent. A sávok közt vannak tiltott sávok. Az atom legkülső héján tartózkodó elektronok (azok, amelyek részt vesznek a kémiai kötésekben) alakítják ki a szilárd anyag vegyértéksávját. Ez a sáv a legmagasabb energiájú a betöltött sávok közül.

A sávszerkezet megmagyarázza a szilárd anyag elektromos tulajdonságát. Ahhoz, hogy az elektronok a szilárd anyagon keresztülhaladjanak, az egyik kvantumállapotból a másikba kell változniuk. Ez csak akkor történhet, ha van azonos energiájú üres kvantumállapot. Általában, ha a vegyértéksáv telített, az elektronok nem tudnak új kvantumállapotba változni ebben a sávban. Ahhoz, hogy vezetés létrejöjjön, az elektronoknak egy nem betöltött sávban, a vezetési sávban kell lenniük. A fémek jó vezetők, vagy azért, mert a vegyértéksáv és a vezetési sáv csak részben van betöltve, vagy azért, mert a vezetési sáv átlapolódik vegyértéksávval. Mindkét esetben üres helyek állnak rendelkezésére. Szigetelőkben a vezető- és a vegyértéksávot egy széles tiltott sáv választja el, és az elektronoknak nem áll rendelkezésükre elég energia ahhoz, hogy az egyikről a másikra „ugorjanak”. A valódi félvezetőkben a tiltott sáv keskeny, és normál hőmérsékleten az elektronok a vegyértéksáv tetején a hőmozgás hatására a vezetési sávba kerülhetnek (abszolút nulla fokon a félvezető szigetelőként viselkedne). Az adalékanyagokkal előállított félvezetőkben extra sávok találhatók a tiltott sávban. Lásd az ábrán.

energiaszint, energianivó, term

Egy elektron energiaszintje egy atomban. Az energiaszintet egy ’term szimbólum’ jellemzi, amelyet nagybetűvel jelölnek, jelezve, hogy ez az atom teljes pálya impulzusmomentuma, L; a baloldali felülírás megadja 2S+1 értékét, ahol S az atom teljes spin impulzusmomentuma. Az egyetlen elektron impulzusmomentumára vonatkozó betűkkel analóg módon, az S, P, D, F megfelel L=0,1,2,3-nak. Pl.: az L=1 és S=1 term jelölése: 3P.

Spin-pálya-csatolás hiányában a term degeneráltsága (2L+1)(2S+1). A spin-pálya csatolás jelenlétében a spin felhasad néhány közeli elektronszintre, ezen közeli elektronszintek csoportját multipletteknek nevezik. A multiplett multiplicitása (2S+1), minthogy az atomi energiaszintek száma, amelyekre az energiaszint felhasad a spin-pályacsatolásnál (2S+1). Ez azért alakul így, mert egy atom teljes elektronos impulzusmomentuma, J, (2S+1) lehetséges értéket vehet fel: L+S, L+S-1, stb. Egy multiplett minden egyes szintjének van J értéke, a term jelölésénél jobboldalon alulírva. Egy multiplettben a szint degenerációja: 2J+1. A multiplettek elnevezései 2S+1=1,2,3,4 esetében szingulett, dublett, triplett, kvartett megfelel a multiplettben az atomszintek számának. Pl.: 3P1 a J=1 szint egy P triplettben.

Engel-féle só

Lásd kálium-karbonát.

enolátion

Egy enolból egy hidrogénatom elvonásával kapott negatív ion. Az enolátionoknak két formája létezik, az egyik egy egyszeres C-C kötéssel és egy negatív töltéssel a béta szénatomon, és a másik egy kettős C-C kötéssel és negatív töltéssel az oxigénatomon.

enolok

Vegyületek, amelyek a molekulájukban -CH=C(OH)-csoportot tartalmaznak. Lásd keto-enol tautomériánál is.

entalpia

Jele H. Egy rendszer termodinamikai tulajdonsága; H=U+pV, ahol H az entalpia, U a rendszer belső energiája, p a nyomása, V a térfogata. A levegőn lejátszódó kémiai folyamatnál a nyomás állandó marad, és a reakció entalpiaváltozása (ΔH) egyenlő lesz ΔU+pΔV-vel. Exoterm reakció esetén ΔH negatív.

entrópia

Jele S. Egy rendszerben az energia ’munkára fel nem használhatóságnak’ mértéke; egy zárt rendszerben az entrópia növekedése az energia felhasználhatóságának csökkenésével jár. Ha egy rendszer reverzibilis változáson megy keresztül, az entrópia (S) változása egyenlő a rendszerhez adott hőenergia (Q) osztva a termodinamikai hőmérséklettel (T), azaz ΔS=ΔQ/T. Minden valódi folyamat valamilyen mértékben irreverzibilis. Zárt rendszerben egy irreverzibilis változást mindig entrópianövekedés kísér.

Tágabb értelemben az entrópia a rendezetlenség mértékének tekinthető; minél nagyobb az entrópia, annál nagyobb a rendezetlenség (lásd Boltzmann-formula). Egy zárt rendszerben minden valódi változás esetén az entrópia nő és a rendszer a nagyobb rendezetlenség felé tart. Ebből az következik, hogy az univerzum entrópiája nő (ha zárt rendszernek tekinthető) a felhasználható energia pedig csökken. Az entrópia e növekedése az univerzumban a termodinamika második törvényének egyik kifejezése.

enzim

Biokémiai reakcióban katalizátorként szereplő fehérjék. Minden enzim specifikus egy bizonyos reakcióra, vagy hasonló reakciók csoportjára. Számos enzim működéséhez szükséges egy nem fehérje kofaktor jelenléte. A reakcióban részvevő molekula (a szubsztrát) az enzim egy specifikus, aktív helyéhez kapcsolódik. Létrehoz egy rövid életű, köztes terméket (lásd enzim-szubsztrát komplex), ami nagyban növeli (egy faktorral, amelynek értéke akár 1020-ig is felmehet) a termék kialakulásának sebességét. Az enzim aktivitását befolyásolja a szubsztrát koncentrációja, a hőmérséklet és a pH, amelyeknek egy bizonyos tartományon belül kell lenniük. Más molekulák is versenyezhetnek az aktív helyért; ez az enzim inhibícióját okozhatja vagy akár irreverzibilisen is tönkreteheti a katalitikus tulajdonságokat.

Az enzimtermelést a sejtek génjei szabályozzák. Az enzim aktivitását szabályozza továbbá: a pH-változás, a szükséges kofaktorok koncentrációváltozása, a reakciótermékek visszacsatolásos inhibíciója és más enzimek által történő aktiválása, akár egy kevésbé aktív formával, akár egy inaktív prekurzor (zimogén) által. Ezek a változások maguk is a hormonok vagy az idegrendszer szabályozása alatt állhatnak. Lásd az enzimkinetikát.

Az enzimeket hat nagy csoportba sorolják annak alapján, hogy milyen típusú reakciót katalizálnak (1) oxidoreduktázok, (2) traszferázok, (3) hidrolázok, (4) liázok, (5) izomerázok, (6) ligázok. A legtöbb egyes enzim neve is –áz végződést kap annak a szubsztrátnak a nevéhez illesztve, amelyre hat. Így a laktáz enzim, ami a laktózt bontja, a hidrolázokhoz tartozik.

enzimgátlás

Lásd inhibíció.

enzimkinetika

Az enzim által katalizált reakciók kinetikájának tanulmányozása. A reakció sebességének mérésére általában a tisztított enzimnek a szubsztráttal in vitro körülmények közti reakcióját használják, és a termék keletkezését vagy a szubsztrát eltűnését nézik. A reakció sebessége a szubsztrát koncentrációjának növekedésével arányosan nő egy pontig, ami után a szubsztrát koncentrációjának növelése nem már növeli a tovább a reakció sebességét (lásd Michaelis–Menten-görbe). Ennél a pontnál az enzim minden aktív helye telítve van a szubsztáttal; a reakció sebességének növekedése csak újabb enzim hozzáadásának hatására történik. A reakciósebességre az inhibítorok jelenléte (lásd inhibíció), a hőmérséklet és a pH is hatással van.

enzim-szubsztrát komplex

Köztes termék, amely akkor képződik, amikor egy szubsztrátmolekula kölcsönhatásba lép az enzim aktív helyével. Az enzim-szubsztrát komplex kialakulását követően a szubsztrátmolekula kémiai átalakuláson megy keresztül és új termékké alakul. Az enzim-szubsztrát komplex képződésére különböző mechanizmusokat állítottak fel, köztük az indukált illeszkedés/alkalmazkodási modellt, a kulcs-zár modellt.

epimer

Optikai izoméria egy típusa, amelyben egy molekulának két királis centruma van; a két optikai izomer (epimer) a centrumok egyikének az elrendezésében különbözik. Lásd optikai aktivitás.

epinefrin

Lásd adrenalin.

epitaxia (epitaxiális ránövés)

Egy anyag egy rétegének a ránövése egy másik anyag egyetlen kristályára úgy, hogy a kristályszerkezet a rétegben azonos a szubsztrátéval. Félvezető eszközök készítésénél alkalmazzák.

EPM

Lásd elektronikus mikroanalizátor.

epoxidok

Vegyületek, amelyek egy háromtagú gyűrű részeként oxigénatomokat tartalmaznak a molekulájukban (lásd az ábrán). Az epoxidok ciklusos éterek.

epoxietán (etilénoxid)

Színtelen, gyúlékony gáz, C2H4O; op. -111 oC; fp. 13,5 oC. Ciklusos éter (lásd epoxidok); az etén katalitikus oxidációjával állítják elő. Hidrolizálható etán-1,2-diollá és polimerizálható ...-OC2H4-O-C2H4-...é, amit a víz viszkozitásának csökkentésére használnak (pl. tűzoltásban).

epoxigyanták

Szintetikus gyanták, amelyeket epoxivegyületekből állítanak elő fenolokkal történő kopolimerizációjával. -O- kötést és epoxicsoportokat tartalmaznak; általában viszkózus folyadékok. Megkeményíthetők olyan anyagok hozzáadásával, amelyek keresztkötéseket/térhálót létesítenek, mint pl. poliaminok. Más megoldásként használhatnak katalizátort, ami a gyantában további polimerizációt indít el. Az epoxigyantákat általában elektromos készülékekben és a vegyiparban használják (ellenálló a kémiai támadásokkal szemben). Ragasztóanyagként is alkalmazzák őket.

epsomit

A magnézium-szulfát hexahidrát ásványi formája MgSO4.7H2O.

Epsom-só

Lásd magnézium-szulfát.

erbium

Jele Er. Lágy, ezüstös, fémes elem, a lantanoidákhoz tartozik; rendszáma 68; relatív atomtömege 167,26; relatív sűrűsége 9,006 (20 oC-on); op. 1529 oC; fp. 2863 oC. Előfordul az apatitban, gadolinitben, és xenotimban bizonyos lelőhelyeken. Hat, stabil, természetes izotópja van, és ismert tizenkét mesterséges izotópja. A nukleáris technológiában ötvözetekben és neutron elnyelőnek használják; vizsgálják más lehetséges felhasználását is. Carl Mosander (1797-1858) fedezte fel 1843-ban.

érc

A természetben előforduló ásvány, amelyből fémek és bizonyos más elemek (pl. foszfor) nyerhetők ki, rendszerint ipari méretekben. A fémek jelen lehetnek természetes formában is, de általánosabb, hogy oxidokká, szulfidokká, szulfátokká, szilikátokká, stb. kapcsolódnak.

ércdúsítás

Lásd dúsítás.

ércelőkészítés (dúsítás)

Egy érc értékes komponensének elválasztása a hulladék anyagtól (meddőtől). Számos eljárás alkalmazható; aprítás, őrlés, mágneses elválasztás, flotálás, stb. Az értékes komponenst nagy arányban tartalmazó dúsított ércet finomítják olvasztással, vagy más finomítási eljárással.

ergodicitás

A rendszer azon tulajdonsága, amely megfelel az ergodikus hipotézisnek. A rendszerek ergodicitását széles körben vitatták a statisztikus mechanika alapjainak lerakásakor, ma sok fizikus gondolja úgy, hogy ez irreleváns a probléma leírására. Az ergodicitást figyelembe vétele a dinamikában történik, mivel a viselkedés még az egyszerű dinamikus rendszerekben is (lásd attraktor) rendkívül bonyolult lehet. Az olyan rendszereket, ahol az ergodicitás nem érvényes, pl. a spin üvegeket, nem működő, törött ergodicitású rendszereknek nevezik.

ergodikus hipotézis

A statisztikus mechanika fázistérre vonatkozó hipotézise. Egy adott térfogatba zárt, N atomból vagy molekulából álló rendszer állapotát megadja egy pont a 6N-dimenziós fázistérben qi koordinátákkal, pi momentumokkal kifejezve. Feltéve, hogy az energia (E) állandó, a jellemző pont a fázistérben egy pályát ír le az E(qipi)=c felszínen, ahol c egy konstans. Az ergodikus hipotézis állítása szerint a jellemző pont pályája a fázistérben végül a felszín minden pontján keresztülmegy. A kvázi ergodikus hipotézis azt állítja, hogy a jellemző pont pályája a fázistérben végül is közel kerül a felszín minden pontjához. Az ergodikus és a kvázi ergodikus hipotézisek bizonyítása egy adott rendszerre általában nagyon bonyolult. Lásd ergodicitásnál is.

ergokalciferol

Lásd D-vitamin.

ergoszterin

Gombákban, baktériumokban, algákban, növényekben előforduló szterin. Ultraibolya fény hatására D2-vitaminná alakul.

erjedés

Az anaerob légzés egy formája, előfordul bizonyos mikroorganizmusoknál, például az élesztőnél. Az alkoholos erjedés biokémiai reakciók sorozatából áll, amelynek során a piruvát (a glikolízis végterméke) etanollá és szén-dioxiddá alakul. Az erjedés az alapja a bor- és söriparnak.

érmefémek

Három, alakítható, megmunkálható átmeneti fém által képezett csoport, a periódusos rendszer 11. csoportja, (régebben 1B), a réz (Cu), ezüst (Ag) és arany (Au). A külső elektronhéj konfigurációjuk nd10(n+1)s1. Bár ez hasonló az alkálifémekéhez, e fémeknek sokkal nagyobb az ionizációs energiájuk, és magasabb (pozitívabb) a standard elektródpotenciáljuk. Így sokkal nehezebben oxidálhatók, és nem korrodeálódnak. Ehhez járul, hogy d-elektronjaik is vannak, ami miatt változó vegyértékűek. (CuI, CuII, AgI és AgII; AuI és AuIII) és széles körben képeznek koordinációs vegyületeket. Általában az átmeneti elemekhez sorolják őket.

erőállandó

Egy konstans, ami egy kétatomos molekulában a kötés erősségét jellemzi. Egy kétatomos molekula potenciális energia görbéjén, az egyensúlyi helyzet, Re közelében a potenciális energia, V pontosan kifejezhető a V=k/2(R-Re)2 parabolával, ahol R a magok közti távolság és k az erőállandó. Minél nagyobb az erőállandó annál erősebb a kötés az atomok között, mivel a potenciálgörbe fala meredekebbé válik. A molekuláris vibrációkat egyszerű harmonikus mozgásnak tekintve, az erőállandó a vibrációs energiaszintek elemzésekor jelenik meg.

erős sav

Olyan sav, amely vizes oldatában teljesen disszociál.

ESCA

Lásd fotoelektron spektroszkópia.

ESR

Lásd elektronspin-rezonancia.

esszenciális aminosav

Olyan aminosav, amelyet a szervezet nem képes megfelelő mennyiségben szintetizálni, így a tápláléknak kell azt tartalmaznia. Az emberek esetében az esszenciális aminosavak az arginin, hisztidin, lizin, treonin, metionin, izoleucin, leucin, valin, fenilanalin és triptofán. Szükségesek a fehérjeszintézishez, hiányuk a növekedésben való visszamaradottságot és más tüneteket eredményez. Az emberek számára szükséges aminosavak többnyire nélkülözhetetlenek minden más, soksejtű állat és a legtöbb protozoa számára is.

esszenciális elem

Olyan elemek, amelyek szükségesek az élő szervezetek normális növekedésének, fejlődésének, fenntartásának biztosításához. A szerves vegyületekben található elemeken (azaz szén, hidrogén, oxigén és nitrogénen) kívül a növények, állatok és mikroorganizmusok mindegyikének szüksége van szervetlen formában található elemekre is, az organizmustól függően különböző mennyiségben. A makroelemek viszonylag nagy mennyiségben (0,005 %-nál nagyobb) vannak jelen a szövetekben, ide tartoznak a kalcium, foszfor, kálium, nátrium, klór, kén és magnézium. A nyomelemek sokkal kisebb koncentrációban fordulnak elő, így az igény is sokkal kisebb ezekre. A legfontosabbak a vas, mangán, cink réz, jód, kobalt, szelén, molibdén, króm és szilícium. Az elemek mindegyike egy, vagy többféle szerepet tölt be az anyagcserében.

esszenciális zsírsavak

A zsírsavak, amelyek alapvető fontosságúak az állatok és emberek táplálkozásában. Az esszenciális zsírsavak közé tartozik a linolsav (9Z, 12Z-oktadekadiénsav) és a linolénsav (9Z, 12Z, 15Z-oktadekatriénsav). Mind a kettő ugyanazon a két helyen tartalmazza a kettős kötést a szénhidrogénláncban, így a prosztaglandin prekurzoraként szerepelhetnek. A linolénsavban ezeken kívül még egy telítetlen kötés van. Az esszenciális zsírsavak hiánya bőrbetegségeket, súlyveszteséget, szabálytalan ivartermelést stb. okoz. Egy felnőtt embernek naponta 2-10 g linolénsavra van szüksége.

eszerin (fizosztigmin) (

A kalabárbab növényből származó alkaloid, amely gátolja a kolinészteráz működését, mivel kovalens kötést létesít vele (lásd inhibíció). Használják a glaukóma kezelésére.

észterek

Szerves vegyületek, amelyek alkoholok és savak egymásra hatásával keletkeznek (lásd az ábrát). Karbonsavból keletkezett észterek általános képlete: RCOOR'. Például az etil-etanoát: CH3COOC2H5 és metil-propanoát: C2H5COOCH3. Az egyszerű szénhidrogének észterei illékony, kellemes illatú anyagok, amelyeket az élelmiszeriparban használnak ízesítőként. Triészterek, azaz három észtercsoportot tartalmazó molekulák a természetes olajokban és zsírokban fordulnak elő. Lásd gliceridek.

észteresítés

Alkohol és sav reakciója, amelynek terméke észter és víz, pl.:

CH3OH+C6H5/COOH↔CH3OOCC6H5+H2O.

Egyensúlyra vezető reakció; normál körülmények között lassú, de felgyorsítható erős sav katalizátor hozzáadásával. Az észter gyakran eltávolítható desztillálással, így a reakció teljessé tehető. A visszaalakulási reakció az észter hidrolízise, vagy elszappanosítás. Lásd izotópos jelölés.

etán

Színtelen, gyúlékony gázhalmazállapotú szénhidrogén, C2H6; op. -183 oC; fp. -89 oC. A szénhidrogének alkán sorának második tagja; előfordul a földgázban.

etán-1,2-diol (etilénglikol, glikol)

Színtelen, viszkózos, higroszkópos folyadék, CH2OHCH2OH; op. -115 oC; fp. 198 oC. Az epoxietán (eténből) hidrolízisével állítják elő; fagyásállóként és poliészterek (pl. terilén) előállításához nyersanyagként használják.

etanal (acetaldehid)

Színtelen, rendkívül gyúlékony, folyékony aldehid, CH3CHO; relatív sűrűsége 0,78; op. -121 oC; fp. 208 oC. Eténből állítják elő Wacker-eljárással; szerves anyagok előállításánál használják kiindulási anyagként. A vegyület híg sav hatására etanal trimerré (vagy paraldehiddé) polimerizálódik, amely egy szén és oxigénatomok váltakozásával felépülő, hattagú gyűrűből áll, ahol hidrogén és metilcsoport kapcsolódik minden szénatomhoz. Altatáshoz használt drog/gyógyszer. Híg savat adagolva hozzá 0 oC alatti hőmérsékleten etanal tetramert (vagy metaldehidet) ad, amely a trimerhez hasonló szerkezetű, csak nyolctagú gyűrűből áll. Szilárd fűtőanyagként alkalmazzák hordozható tűzhelyeknél, és pasztillákban.

etánamid (acetamid)

Színtelen, jellegzetes egérszagú, hosszú, fehér kristályokat képező szilárd anyag, CH3CPHN2; relatív sűrűsége 1,159; op. 82,3 oC; fp. 221,25 oC. Ammónium-etanoát dehidratálásával, vagy ammóniának etanoil-kloriddal, etán-savanhidriddel vagy etil-etanoáttal történő reakciójával állítják elő.

etándisav

Lásd oxálsav.

etánnitril (acetonitril, metil-cianid)

Mérgező folyadék, CH3CN; fp. 82 oC. Etánamid dehidratálásával vagy ammóniából etinnel állítják elő. Jó poláris oldószer, ionos vegyületek oldására használják olyan esetekben, amikor a víz nem alkalmazható.

etanoát (acetát)

Etánsav (ecetsav) sója vagy észtere.

etanoilcsoport (acetilcsoport)

A CH3CO- szerves csoport.

etanoil-klorid (acetil-klorid)

Színtelen folyadék, acil-klorid (lásd acil-halogenidek), CH3COCl, csípős szagú; op. 112 oC; fp. 50,9 oC. Etánsavból halogénező reagenssel pl. foszfor(III)-klorid, foszfor(V)-klorid, kén-diklorid-oxid állítják elő. Felhasználják etanoilcsoport bevitelére olyan szerves vegyületekbe, melyek -OH, -NH2 és -SH csoportokat tartalmaznak. Lásd acilezés.

etanol (etil-alkohol)

Színtelen, vízoldható alkohol, C2H5OH; relatív sűrűsége 0,798 (0 oC); op. -117 oC; fp. -78 oC. Aktív, fő alkotója a részegítő italoknak, amelyeket a cukor erjesztésével állítanak elő, élesztő felhasználásával:

C6H12O6→2C2H5OH+2CO2.

A keletkező etanol megöli az élesztőt; magával az erjesztéssel nem lehet 15 térfogatszázaléknál töményebb oldatot előállítani. Desztilláció során egy állandó forráspontú keverék keletkezik, amely 95,6 % etanolt és 4,4 % vizet tartalmaz. Ezt a vizet szárítószerekkel eltávolítva állítják elő a tiszta etanolt (abszolút alkoholt).

Az etanol fő ipari felhasználása oldószerként történik. Valamikor fő kiindulási anyaga volt más kémiai anyagok előállításának. E célra a melasz fermentálásával állították elő. Ma nyersanyagként az etén lépett a helyébe, és az ipari etanolt az etén hidrolízisével állítják elő.

etanolamin (2-aminoetanol)

Három, alacsony olvadáspontú, higroszkópos, színtelen szilárd anyag egyike. Erős bázisok; ammónia szagúak; könnyen abszorbeálnak vizet, amivel viszkózus folyadékot adnak. A monoetanolamin (HOCH2CH2NH2), egy primer amin, op. 105 oC; a dietanolamin ((HOCH2CH)2NH) egy szekunder amin, op. 28 oC; és a trietanolamin ((HOCH2CH)3N) egy tercier amin, op. 21 oC. Mind a hármat epoxi-etánból, ammónia koncentrált vizes oldatával magas nyomáson állítják elő; a termékeket frakcionált desztillációval választják el. A zsírsavakkal semleges szappanokat képeznek, amelyeket emulgeálószerként, detergensként, baktericidekben és kozmetikumokban használnak.

etánsav (ecetsav)

Tiszta, viszkózus folyadék, vagy üvegszerű szilárd karbonsav, CH3COOH, az ecet jellegzetes csípős szagával. Relatív sűrűsége 1,049; op. 16,6 oC; fp. 117,9 oC. A tiszta vegyületet jégecetnek nevezik. Előállítása etanol oxidációjával történik vagy butént oxidálva oldott mangán(II)- vagy kobalt(II)-etanoát jelenétében, 200 oC-on. Felhasználják etánsav-anhidrid készítésére és cellulóz-etanoát előállításához. Vinil-acetát előállítására is használják (poli-vinil-acetáthoz). Alkoholos erjedéskor keletkezik, és előfordul a sör vagy bor erjesztésével előállított ecetben. Az élő szervezetekben egyesül a koenzim-A-val acetil-koenzim-A-t képezve, amely alapvető szerepet játszik az energiaforgalomban.

etánsav-anhidrid (ecetsav-anhidrid)

Csípős szagú, színtelen folyadék, (CH3CO)2O, fp. 139.5 oC. Használják szerves szintézisekben acetilező szerként (-OH vagy -NH csoportot támad) és az aszpirin és cellulóz műanyagok gyártásnál. Vízzel hidrolizálva etánsavat ad.

etén (etilén)

Színtelen, gyúlékony, gáz halmazállapotú szénhidrogén, C2H4: op. -169 oC; fp.-103,7 oC. A szénhidrogének alkéncsoportjának első tagja. A kőolaj szénhidrogénjeinek krakkolásával állítják elő; ma a szerves szintézisek fő nyersanyaga (pl. etanal, etanol, etén-1,2-diol). Polimerizálható polietilénné. Természetben előfordul a növényekben, ahol növekedést serkentő anyagként szerepel, elősegíti a gyümölcsök érését.

etenil-etanoát (vinil-acetát)

Telítetlen, szerves észter. CH2:CHOOCCH3; relatív sűrűsége 0,9; op. -100 oC; fp. 73 oC. Etánsav és etén katalitikus reakciójával állítják elő, és polivinil-acetát előállítására használják.

etenon

Lásd ketén.

éter

Lásd etoxietán; éterek.

éterek

Szerves vegyületek, amelyek a molekulájukban -O- csoportot tartalmaznak. Például a dimetil-éter (CH3OCH3) és a dietil-éter C2H5OC2H5 (lásd etoxietán). Illékony, rendkívül gyúlékony vegyületek. Alkoholokból állítják elő kénsavval történő dehidratálással.

etil-3-oxo_butanoát (etil-acetoacetát)

Színtelen, kellemes illatú észter, CH3COCH2COOC2H5; relatív sűrűsége 1,03; op. <-80 oC; fp. 180,4 oC. Előállítható etil-etanoátot (CH3COOC2H5) reagáltatva nátriummal vagy nátrium-etoxiddal. A vegyület keto-enol tautomériát mutat és normál körülmények között körülbelül 7 % enol formát (CH3C(OH):CHCOOC2H5) tartalmaz. Acetecetészterként is nevezik néha; szerves szintézisekben használják.

etil-acetát

Lásd etil-etanoát.

etil-alkohol

Lásd etanol.

etil-amin

Színtelen, gyúlékony, illékony folyadék, C2H5NH2; relatív sűrűsége 0,69 op. −81 oC; fp. 16,6 oC. Primer amin. Előállítják klóretánt ammóniával reagáltatva. Festékek készítésére használják.

etilbenzol

Színtelen, gyúlékony folyadék, C6H5C2H5; relatív sűrűsége 0,867; op. −95 oC; fp. 136 oC. Eténből és benzolból Friedel–Crafts-reakcióval állítják elő; fenil-etén előállítására használják (polisztirén gyártáshoz).

etil-bromid

Lásd brómetán.

etilcsoport

A CH3CH2- szerves csoport.

etilén

Lásd etén.

etilén-glikol

Lásd etán-1,2-diol.

etilén-oxid

Lásd epoxietán.

etil-etanoát (etil-acetát)

Színtelen, gyúlékony, folyékony észter C2H5OOCCH3; relatív sűrűsége 0,9; op. −83,6 oC; fp. 77,06 oC. Oldószerként alkalmazzák; használják ízesítőszerként és parfümök készítésénél is.

etil-jodid

Lásd jódetán.

etin (acetilén)

Színtelen, nem stabil gáz, C2H2, jellegzetesen édes szagú, relatív sűrűsége 0,618; op. -84,0 oC; fp. -80,8 oC. A telítetlen szénhidrogének alkin sorának legegyszerűbb tagja, víznek kalcium-karbiddal történő reakciójával, vagy alkoholos kálium-hidroxidnak 1,2-dibróm-etánhoz történő adagolásával állítják elő. Előállítható továbbá metánból is, 1500 oC-on, katalizátor jelenlétében hevítve. Autogén hegesztésnél, etanol, és etánsav gyártásánál használják. Az etin magas hőmérsékleten könnyen polimerizálható különböző termékekké. A szervetlen sókhoz hasonló dikarbidokat képez, melyek C22--iont tartalmaznak, bár az etin maga egy semleges vegyület (azaz nem egy protonos sav).

etoxietán (dietil-éter, éter)

Színtelen, gyúlékony, illékony éter, C2H5OC2H5S; relatív sűrűsége 0,71; op. -116 oC; fp. 34,5 oC. Előállítható a Williamson-szintézissel. Anesztetikum, és hasznos szerves oldószer.

eudiométer/gázbüretta

Készülék kémiai reakciók során gáztérfogat mérésére. Egy egyszerű példa egy egyik végén zárt, beosztással ellátott üvegcső, felfordítva, higanyba merítve. Az üvegcsőbe vezetett huzalok szikrázással indítják be a csőben levő gázok közti reakciót.

európium

Jele Eu. Lágy, ezüstös, fémes elem, amely a lantanoidákhoz tartozik; rendszáma 63; relatív atomszáma 151,96; relatív sűrűsége 5,245 (20 oC-on); op. 822 oC; fp. 1597 oC. Kis mennyiségben előfordul a bastanite-ben és a monacitban. Két stabil izotópja fordul elő a természetben: európium-151 és európium-153, mind a kettő neutron abszorber. Kísérleti európiumötvözeteket próbáltak ki atomerőművek részeiként, de mostanáig nem állt rendelkezésre elegendő mennyiségű fém. Széles körben használják oxid formában világítópontként a televízió képernyőknél. Sir William Crookes fedezte fel 1889-ben.

eutektikus ötvözet

Két, vagy több anyagból álló szilárd oldat, amely a komponensek lehetséges keverékei közül a legalacsonyabb fagyásponttal rendelkezik. Alkotók egy sorára a minimális fagyáspontot eutektikus pontnak nevezik. Az alacsony olvadáspontú ötvözetek rendszerint eutektikus ötvözetek.

E-vitamin (tokoferol)

Zsíroldható vitamin, hiánya a különböző fajoknál rendellenességek sorát okozza, pl. izomsorvadást, májkárosodást, és terméketlenséget. Jó forrása a gabonamagvak, zöldségek. Az E-vitamin meggátolja a telítetlen zsírsavak oxidációját a sejtmembránokban, így azok megtartják a szerkezetüket.

exa-

Egy előtag a metrikus rendszerben a 1018 szoros jelölésére. Például 1018 méter = 1 examéter (Em).

EXAFS (extended X-ray absorbtion fine structure)

A röntgensugárzás abszorpciós koefficiensének oszcillálásai az abszorpciós élen túl. Az EXAFS fizikai oka a fotoelektron hullámfüggvény végállapotának megváltozása a gerjesztett atomot körülvevő atomok háttérsugárzása miatt. Az EXAFS-t használják kémiai anyagok szerkezetének meghatározására szilárd állapotban, vagy biológiai rendszerekben; különlegesen hasznos olyan rendszerekben, ahol a diffrakciós technika nem alkalmazható. Az EXAFS-kísérletek értelmezhetők az egyedi szóródás elméletet rövid távolságra alkalmazva.

excimer

Lásd exciplex.

exciplex

Két különböző atom kombinációja, amely csak gerjesztett állapotban létezik. Amikor az exiplex elektromágneses sugárzással fotont bocsát ki, inkább azonnal atomokra disszociál, mint hogy alapállapotúvá alakuljon. Két, azonos típusú atomból keletkező hasonló átmeneti gerjesztett exciplex az excimer. Exciplexre példa a XeCl* (a csillag jelzi, hogy gerjesztett állapotban van) amely xenonban és klórban elektromos kisüléssel keletkezhet. Ezt használják az exciplex lézerben, amelyben a populációinverziót elektromos kisüléssel hozzák létre.

exikkáció/vízelvonás

Módszer szerves anyag megőrzésére, víztartalmának elvonásával. Sejtek és szövetek eltarthatók vízelvonással, például fagyasztva szárítással (hőmérsékletüket fagyáspontig csökkentik). Ezután tárolhatók szobahőmérsékleten.

exikkátor

Az anyagok szárítására, vagy nedvességtől való távoltartására alkalmas edény. Az egyszerű laboratóriumi exikkátorok üvegedények, amelyek szárítószert, például szilikagélt tartalmaznak. A fedőn lévő csapon keresztül légteleníthetők.

exoterm

Olyan kémiai reakció jelölése, amely hőt bocsát ki a környezetébe. Hasonlítsd össze az endotermmel.

extended X-ray absorption fine structure

Lásd EXAFS.

extenzív változó

Olyan mennyiség egy makroszkopikus rendszerben, amely arányos a rendszer méretével. Például a térfogat, tömeg és az összes energia. Egy extenzív változót elosztva egy önkényesen kiválasztott extenzív változóval, például a térfogattal, intenzív változót eredményez. Egy makroszkopikus rendszer leírható egy extenzív változóval és egy sor intenzív változóval.

extrakció

Egy komponens elválasztása keverékéből szelektív oldhatósága alapján. Lásd megoszlás.

extraordinárius sugár

Lásd kettős törés.

Eyring, Henry

(1901-1981.) Amerikai vegyész; Princetonban és Utahban dolgozott. Fő területe a kémiai kinetika volt; az abszolút reakciósebesség Eyring-egyenletéről nevezetes.

Eyring-egyenlet

Egy egyenlet, amelyet elterjedten használnak kémiai reakciók leírására. A sebességi állandóra, k-ra a következő:

k=K(kT/h)exp(-ΔG+/kT)

ahol k a Boltzmann-állandó, T a termodinamikai hőmérséklet, h a Planck-állandó, ΔG+ az aktiválás szabadenergiája, és K egy konstans, amit transzmisszió-tényezőnek neveznek; annak a valószínűsége, hogy a kémiai reakció lejátszódik, ha egyszer a rendszer elérte az aktivációs állapotot. Hasonló egyenletet (a K nélkül) használnak a transzportfolyamatok leírására. Például a diffúzió, hővezetés, és sűrű gázok és folyadékok viszkozitásának leírására. Ilyenkor azt feltételezik, hogy a fő kinetikus folyamat egy molekula mozgása egy közeli, üres helyre. A reakció levezetésénél feltételezik, hogy a reagáló anyagok egyensúlyban vannak a gerjesztett állapottal. Kis aktivációs energiák esetében ez a feltételezés nem feltétlenül helyes. Az Eyring-egyenletet Henry Eyring után nevezték el, aki levezette, és széles körben alkalmazta ezt a kémiai reakciók és a transzportfolyamatok elméletében.

E-Z konvenció

Cisz-transz izomériát (lásd izoméria) mutató molekulák egy leírási konvenciója. Egy ABC=CDE molekulában, ahol A, B, D, E szubsztituens csoportok a szekvencia szabályt (lásd CIP rendszer) alkalmazzák a prioritás megállapítására, A és B-re és ugyanígy a D és E párra. Amennyiben a két nagyobb prioritású csoport a kötés azonos oldalán helyezkedik el, az izomert Z izomernek nevezik. (a német zusammen szóból, aminek jelentése: együtt). Amennyiben az ellentétes oldalon helyezkednek el, az izomer E izomer elnevezést kapja (a német entgegen szóból, aminek jelentése ellentétes). A betűket a vegyületek nevében használják, például (E)-buténdisav (fumársav) és (Z)-buténdisav (maleinsav). Kettő (vagy több) kettős kötés esetén a kötéseket számokkal jelzik (pl. (2E,4Z)-2,4-hexadiénsav). Az izomerek leírására ez a rendszer kevésbé ellentmondásos, mint a cisz-transz rendszer.

ezüst

Jele Ag. Fehér, csillogó, lágy fém átmeneti elem; rendszáma 47; relatív atomtömege 107,87; relatív sűrűsége 10,5; op. 961,93 oC; fp. 2212 oC. Elemi állapotban valamint argentit (Ag2S) és szaru ezüstérc (AgCl) ásványaiban fordul elő. Jelen van ólom és rézércekben is. Melléktermékként nyerik ki e fémek olvasztása, finomítása során. Az elemet használják ékszerekben, evőeszközökhöz stb.; ezüst vegyületeket használnak a fényképészetben. Kémiailag az ezüst kevésbé reakcióképes, mint a réz. Sötét színű ezüst-szulfid képződik, amikor az ezüst a levegőn elveszti fényét a kénvegyületek jelenléte miatt. Ionos ezüst(I)-sókat, (pl. AgNO3, AgCl) és számos ezüst(II)-komplexet képez.

ezüst(I)-bromid

Sárgásfehér, szilárd vegyület, AgBr; relatív sűrűsége 6,5; op. 432 oC. Kicsapható ezüst(I)-nitrát oldatból bromid ionokat tartalmazó oldat adagolásával. Tömény ammónia oldatokban oldódik (eltérően a kloridtól, híg ammóniában nem). Fotoemulziókban használják.

ezüst(I)-jodid

Sárga, szilárd vegyület, AgI; relatív sűrűsége 6,1; op. 558 oC; fp. 1506 oC. Kicsapható ezüst(I)-nitrát oldatból jodid ionokat tartalmazó oldat hozzáadásával. A kloridtól és bromidtól eltérően, nem oldódik ammóniában.

ezüst(I)-klorid

Fehér, szilárd vegyület, AgCl; relatív sűrűsége 5,6; op. 455 oC; fp. 1550 oC. Kicsapható ezüst(I)-nitrát oldatból klorid ionokat tartalmazó oldat hozzáadásával. Oldódik ammónia oldatban (az [Ag(NH3)2]+ komplex képződése miatt). Fotoemulziókban alkalmazzák.

ezüst(I)-nitrát

Színtelen, szilárd anyag, AgNO3; relatív sűrűsége 4,3; op. 212 oC. Fontos ezüst só, mivel vízoldható. Használják a fényképészetben. A laboratóriumban használják a klorid, bromid, jodid ionok kimutatására, és kloridok térfogatos analízisénél adszorpciós indikátorként.

ezüst(I)-oxid

Barna, gyengén vízoldható amorf por, Ag2O; relatív sűrűsége 7,14. Előállítható nátrium-hidroxidot adva ezüst(I)-nitrát oldathoz. Az ezüst(I)-oxid erősen bázikus, és oxidálószer. Használják a preparatív szerves kémiában, bizonyos reakciókban; például a nedves ezüst(I)-oxid a haloalkánokat alkohollá alakítja; a száraz ezüst(I)-oxid éterekké. 300 oC-on elemeire bomlik; hidrogénnel ezüstté redukálható. Ózonnal AgO-t, ad (amely diamágneses, és valószínűleg AgIAgIIIO2).

ezüst(I)-vegyületek

Olyan ezüstvegyületek, amelyekben az ezüst az alacsonyabb oxidációs állapotában (+1) található. Például az ezüst(I)-klorid.

ezüst(II)-vegyületek

Olyan ezüstvegyületek, amelyekben az ezüst (+2) állapotban található. Például az ezüst(II)-oxid (AgO).

ezüsttükör-próba

Lásd Tollens-reagens.