Ugrás a tartalomhoz

Fizikai kislexikon

Patkós András (2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

T

T

tachyon

Hipotetikus, a fénysebességet meghaladó sebességű részecske. Az elektromágnesség elméletének megfelelően, ha egy részecske sebessége egy anyagban meghaladja az anyagbeli fénysebességet, akkor Cserenkov sugárzást bocsát ki. Egy töltött tachyon így még a vákuumban is Cserenkov sugárzást bocsátana ki. Eddig még ilyen részecskét soha sem detektáltak. A speciális relativitáselmélet szerint lehetetlen egy részecskét fénysebességre gyorsítani, mivel ekkor energiája az összefüggés értelmében végtelenné válna. Az elmélet azonban nem tiltja meg, olyan részecskék létezését, melyek sebessége nagyobb mint a fénysebesség, vagyis . Ezekben az esetekben a gyök alatti kifejezés negatív, és az energia és a tömeg pedig imaginárius lenne.

tágulás

1. Lineáris hőtágulás: egy minta vagy valamilyen szilárd test hossznövekedése egységnyi hőmérsékletnövekedés hatására. Ha a minta hosszúsága -re nő C hőmérsékletnövekedés hatására, akkor az (lineáris) hőtágulási együtthatót az képlet adja meg. Ez az összefüggés feltételezi, hogy független a hőmérséklettől. Általában ez nem így van, a pontosabb kifejezés: , ahol állandók.

2. Felületi hőtágulás: a szilárd test felszínének megnövekedése egységnyi hőmérsékletnövekedés hatására, azaz , ahol a felületi hőtágulási együttható. Jó közelítéssel .

3. Térfogati hőtágulás: szilárd test, folyadék vagy gáz térfogatának megnövekedése egységnyi hőmérsékletnövekedés hatására, azaz , ahol a térfogati (köbös) hőtágulási együttható. Jó közelítéssel . Folyadékok esetében a közvetlenül megfigyelhető tágulást látszólagos tágulásnak nevezzük, ugyanis a hőmérsékletnövekedéssel maga a tartály is tágulni fog. Az abszolút tágulás a látszólagos tágulásnak és a tartály térfogati hőtágulásának az összege. A gázok tágulására nézve lásd még Charles-törvény.

tágulási együttható

Lásd hőtágulás.

takarékkapcsolású transzformátor (autotranszformátor)

Transzformátor, amelyben egyetlen, a primer és a szekunder áramkör egyidejű megvalósítása végett több kivezetéssel rendelkező tekercs található.

tandem generátor

A részecskegyorsítók egy típusa, lényegében egy Van de Graaff generátort tartalmaz, amely az egyik elektródát magas pozitív potenciálon tartja. Ez két leföldelt elektróda között helyezkedik el. A negatív ionok a földpotenciálról a pozitívan töltött elektróda felé gyorsulnak, ahol az elektrontöbblet lecsupaszítódik a negatív ionokról. Pozitív ionok jönnek létre, melyek újra gyorsulni fognak, most a pozitív elektródától a másik földpotenciálú elektróda felé. így az ionokat kétszer gyorsítják az egyetlen nagy potenciálkülönbséggel. A tandem elrendezés 30 MeV maximális energia elérését teszi lehetővé.

tangens galvanométer

Ma már ritkán használt galvanométer fajta, amelyben egy tengelyen kis mágnestű tud elfordulni vízszintes síkban egy függőleges tekercs közepében, amelyet úgy állítanak be, hogy párhuzamos legyen a Föld mágneses terének vízszintes komponensével. Ha áram folyik a tekercsben, akkor a mágnestű elfordul és szöget zár be a Föld mágneses terével párhuzamos korábbi egyensúlyi helyzetével. Az áram erősségét az kifejezés adja meg, ahol a Föld mágneses térerősségének vízszintes komponense, a tekercs sugara, a tekercs meneteinek a száma. Jóllehet ma már nem használják árammérésre, de a műszerrel segítségével meg lehet mérni a Föld mágneses terének erősségét.

tarakkirozás

Egy mérőműszer mutatójának, vagy egy motor sebességének az átlagérték körüli ingadozása. Állandó sebességű működésre beállított forgó mechanizmus esetén lüktetés léphet fel a beállított sebesség alatt és fölött, különösen, ha a sebességet egy regulátor szabályozza. Csillapító berendezés beiktatásával korrigálható.

tárológyűrű

Hatalmas, vákuumot tartalmazó toroid gyűrű, melyet bizonyos részecskegyorsítók kiegészítő berendezéseként használnak. A gyűrűk szinkrotronként működnek, azzal a különbséggel, hogy nem gyorsítják a bennük keringő részecskéket, pusztán csak a részecskék (főként a szinkrotron sugárzásból eredő) energiaveszteségét pótolják. A tárológyűrűket általában úgy építik meg, hogy a gyorsítóból kijövő részecskék a tárológyűrű érintőjének irányba menjenek, így a részecskék a gyorsítóból nagy pontossággal átvihetők a tárológyűrűbe. A genfi CERN-ben két egymást több pontban metsző tárológyűrűt használnak, melyek ellenkező irányban keringő protonokat tartalmaznak. A gyűrűk metszéspontjaiban nagyon nagy ütközési energiák (egészen 1700 GeV-ig) érhetők el.

tartalék

Készlet, amelyet például egy rendszer egy komponensének meghibásodása, vagy egy számítógépes állományból történő adatvesztés esetén helyettesítőként használni lehet. A tartalék fájl arra az esetre készített másolat, ha az eredeti megsemmisülése vagy akaratlan módosítása esetén az adat elvész.

tau részecske

Lásd elemi részecskék.

távcső

Berendezés, amely egy távoli objektumból érkező sugárzást összegyűjti azért, hogy képet készítsen arról vagy hogy lehetővé tegye a sugárzás részletes vizsgálatát. Lásd kiemelt szócikk.

távérzékelés

A föld felszínéről származó információk olyan technikákkal történő gyűjtése és feljegyzése, amelyek során a vizsgálat alatt levő tárggyal vagy területtel nem lépnek érintkezésbe. Az ilyen technikák közé tartozik a fényképezés (például légi felvételek készítése), multispektrális képalkotás, infravörös képalkotás és a radar. A távérzékelést általában repülőgépről, és egyre inkább műholdakról hajtják végre. E technikákat például a kartográfiában (térképkészítésben) használják.

Taylor sor

Egy függvény deriváltjait tartalmazó végtelen hatványsor, amely szerint egy függvény kifejthető egy rögzített érték körül:

Ha a függvényt az körül fejtjük sorba, akkor a sort Maclaurin sornak nevezik:

Ezen sorok elméletét Brook Taylor (1685–1731) dolgozta ki, a speciális esetüket Colin Maclaurin (1698–1746) után nevezték el.

tebi-

Lásd bináris előtagok.

technicolour elmélet

Lásd Higgs tér.

Tejút

Lásd galaxis.

telekommunikáció

Az információ vezetékes vagy vezeték nélküli továbbításának elmélete és gyakorlata.

teleobjektív

Olyan fényképezőgéplencse, amelynek segítségével távoli tárgyakat is lefényképezhetünk anélkül, hogy nagyon nagy fókusztávolságú lencsét kellene használnunk (ami a fényképezőgépet távcsőhöz tenné hasonlatossá). A teleobjektív gyűjtőlencsék együttese egy gyenge (a film felől elhelyezett) szórólencsével kiegészítve. Ennek a lencseegyüttesnek ugyanolyan hatása van, mintha egy fókusztávolságú lencsét a filmtől nagy távolságban helyeznénk el. Az hányadost, ahol a film és a hozzá legközelebb eső lencsetag távolsága, a teleobjektív nagyításának nevezzük. Filmek és videók felvételekor gyakran igénylik, hogy a kamera távolról folyamatosan ráközelítsen egy objektumra anélkül, hogy a kép élessége csökkenne. Ezt zoom-lencserendszer alkalmazásával érik el, amelynek fókusztávolsága változtatható, miközben a teleobjektív nagyítása igen nagy értékre növekedhet.

televízió

Mozgóképek rádióhullámokon vagy kábelen keresztül történő adása és vétele. A továbbítandó jelenetet a televízió-kamerában levő fotoelektromos ernyőre fókuszálják. Az ernyőt egy elektronsugár letapogatja. A kamera elektromos áramot szolgáltat, amelynek pillanatnyi nagysága arányos az ernyő éppen letapogatott részének fényességével. Európában az ernyő letapogatása 625 sorral történik, és másodpercenként 25 ilyen képkocka készül. Az Egyesült Államokban másodpercenként 30, egyenként 525 sorból álló képkockát használnak. Az így előállított képjellel VHF vagy UHF vivőhullámot modulálnak, és egy független hangjellel együtt továbbítják. A színekre vonatkozó információk közvetítése (ha van egyáltalán) a képsorok közti rövid szünetekben történik. A vevőantenna által vett jeleket a vevőkészülék demodulálja. A kép megjelenítésére szolgáló képernyőhöz tartozó katódsugárcsőben az elektronsugarat a demodulált képjel vezérli. Lásd még színes televíziózás.

televíziócső

Lásd katódsugár, katódsugárcső.

teljes belső visszaverődés

A fénysugár teljes visszaverődése két közeg határfelületén, ha a második közeg törésmutatója kisebb és a második közegre vonatkozó beesési szög nagyobb a kritikus szögnél.

Amikor a fénysugár az közegen (mondjuk üvegen) áthaladva kis beesési szög alatt eléri egy kisebb törésmutatójú közeg (mondjuk levegő) határát, a fénysugár egy része szög alatt megtörik, másik része visszaverődik (lásd az (a) ábrát). Ha most -t növelni kezdjük, előbb-utóbb elér egy olyan értéket, hogy a hozzá tartozó törési szög 90 lesz (lásd a (b) ábrát). Ha -t még tovább növeljük, törést már nem tapasztalunk, a fényenergia teljes egészében visszaverődik a határfelületen (lásd a (c) ábrát). Ez a teljes belső visszaverődés olyankor figyelhető meg, ha a beesési szög nagyobb -nél ( értéke az összefüggésből határozható meg, ahol az közeg közegre vonatkozó törésmutatója). Optikai üveg esetén a kritikus szög általában körül van. A teljes visszaverődés kihasználására bizonyos optikai eszközökben tükrök helyett prizmákat alkalmazunk.

teljesítmény faktor

Lásd elektromos teljesítmény.

teljesítményreaktor

Olyan atomreaktor, melyet kifejezetten elektromos energia termelésére terveztek.

teljesség

Teljes napfogyatkozás alatt az az időtartam, amíg a Nap felületét teljesen eltakarja a Hold a Föld egy pontjából nézve. A teljesség maximális lehetséges időtartama 7,67 perc, de általában ennél rövidebb.

teljes sugárzás pirométer

Lásd pirometria.

Teller Ede

(1908–2003) A Budapesten született fizikus először vegyészmérnöknek tanult, de ilyen irányú, pesti, majd németországi tanulmányait nem fejezte be. Sommerfeldnél kvantummechanikát tanult tovább. Egy villamosbaleset miatt megszakadt tanulmányait folytatva, Heisenbergnél 1930-ban doktorált. Ezután először molekulaspektroszkópiával foglalkozott (Jahn–Teller effektus, 1937). Göttingenben tanított, majd 1934-ben Angliába, innen Amerikába ment, ahol a George Washington Egyetemen Gamow asszisztense lett. 1938-ban együtt dolgozzák ki a termonukleáris fúzió elméletét. Közös munkájuk eredménye a béta-bomlással kapcsolatos Gamow-Teller-átmenet is. Miközben részt vett az első atomreaktor megépítésében, Fermi ötletei alapján kezdett foglalkozni a hidrogénbomba kifejlesztésével. Dolgozott Los Alamosban az atombomba-programban. 1945-ben tagja lett a Reaktorbiztonsági Bizottságnak. A „hidrogénbomba atyjaként” vált világszerte ismertté. Alapítója volt a katonai kutatásokkal foglalkozó Lawrence Livermore Laboratóriumnak. R. Reagan tanácsadójaként kezdeményezte a rakétaelhárító űrvédelmi programot. Los Aalamosban hunyt el.

temperálás

A hangközök oly módon való elosztása egy billentyűs hangszeren, hogy az összes rögzített hang konszonáns legyen. A problémát jól illusztrálja a zongora klaviatúrája. A legalsó C és a felette hét oktávval lévő felső C hangköze kell legyen, ugyanis az egymástól 1 oktávnyira lévő hangok frekvenciája úgy aránylik egymáshoz, mint 2:1. Viszont ha a zongoraklaviatúrán is látható hétszer 12 hangot tiszta kvintugrásokkal szeretnénk előállítani, akkor a számot kapjuk (a kvint a 3:2 frekvenciaarányú hangok hangköze és teljes konszonanciát ad). A 129,75 és 128 közötti eltérés Pythagoras tizedesként emlegetik. Az egyenletesen temperált skálán, amelyet J. S. Bach kora óta használnak, a fenti két számnak ezt az eltérését egyenletesen szétosztották a hangközök között. Ezért minden kvint (1,5 helyett). Minden temperálás kompromisszum eredménye. Ma az egyenletesen temperált skálát tartják a legjobbnak.

tengely

1. Azon vonatkoztatási egyenesek egyike, amelyek segítségével meghatározható egy pont helyzete egy görbén vagy egy koordinátarendszerben. Lásd derékszögű koordináták, polárkoordináták. 2. Egy egyenes amelyre egy alakzat, egy görbe vagy egy test tengelyesen szimmetrikus (szimmetria tengely) vagy amely körül szimmetrikus az elforgatásra, vagyis forgásszimmetrikus (forgástengely).

tenyésztő reaktor

Lásd nukleáris reaktor.

tera-

Lásd bináris előtagok.

tércentrált köbös

Lásd a köbös kristályt.

tércsoport

Egy kristályrács összes szimmetriatranszformációból képezett csoport. Ez a halmaz tartalmazza az eltolásokat, az elforgatásokat és a tükrözéseket, valamint ezek kombinációit, mint például a csúszósík és a csavarodás. A XIX. század végén dolgozták ki a kristályok szimmetriatranszformációinak elméletét. Ezek alapján a kristályoknak három dimenzióban összesen 230 lehetséges tércsoportja van. A tércsoportokat a szilárdtestek kvantumelméletében és a krisztallográfiában, a szerkezetanalízisben használják.

téremisszió

Hideg fémek elektronkibocsátása elektromos erőtér hatására. A megfelelő térerősség elérése érdekében a fémet tű alakúra képezik ki. A téremisszió a kvantummechanikai alagúteffektus egy példája. Itt a fém elektronjai vannak potenciálgödörben. Az alagúton való áthaladás valószínűségét a téremisszió esetében félklasszikus közelítéssel lehet kiszámítani, és a fém munkafüggvényével van összefüggésben. A téremisszió jelenségének egyik fontos alkalmazása a téremissziós mikroszkóp.

téremissziós mikroszkóp

Az elektronmikroszkópok egyik típusa. Vákumban elhelyezett fém csúcsra nagy negatív feszültséget kapcsolnak, a fémcsúcstól bizonyos távolságra pedig fluoreszcens anyaggal bevont üvegképernyőt helyeznek el. A csúcsból téremisszió hatására elektronok lépnek ki. Az emittált elektronok az atomsíkokhoz kapcsolható nagyított képét vetítenek az ernyőre. Mivel az eszköz felbontóképességét a fématomok rezgése korlátozza, a fémcsúcsot folyékony héliummal hűtik. Bár a képpontot alkotó egyes atomok nem jeleíthetők meg, az abszorbeált idegen atomok már igen, hatásuk megfigyelhető. Lásd az ábrát.

térfogati integrál

Egy vektor vagy egy skalár függvény adott térfogatra vett integrálja. A infinitezimális térfogatelem skalár. Az vektorfüggvény térfogati integrálja . A skalárfüggvény térfogati integrálja pedig .

térionmikroszkóp

Az elektronmikroszkópok egyik típusa, amelynek működési elve a téremissziós mikroszkópéhoz hasonló. Annyi az eltérés, hogy a térionmikroszkópban a fémcsúcsra nagy pozitív feszültséget kapcsolnak és a csúcsot vákuum helyett kis nyomású gáz (általában héliumgáz) veszi körül. Ebben az esetben a kép térionizáció révén jön létre: a hideg szilárd test felülete közelében az erős pozitív elektromos tér a héliumatomokról elektront szakít le. Az így előállt pozitív ionok az ernyőre jutva hozzák létre a képet. Jól láthatók a fémcsúcs egyes atomjai és bizonyos esetekben az adszorbeált atomokat is észlelni lehet.

térlátás

Kizárólag az előre néző szemekkel rendelkező emlősökre jellemző azon képesség, hogy ugyanarról a tárgyról folyamatosan éles képet vetítsenek mindkét szemük retinájára. Ez teszi lehetővé a háromdimenziós látást és a távolságérzékelést.

termalizáció

Neutronok kinetikus energiájának moderátorral való csökkentése a termikus atomreaktorokban; más szóval a termikus neutronok előállításának folyamata.

természetes logaritmus

Lásd logaritmus.

természeti állandók (univerzális állandók)

Olyan paraméterek, amelyek nem változnak a világegyetemben. Uiverzális állandók az elektron töltése, a fény vákuumbeli sebessége, a Planck-állandó, a gravitációs állandó, a dielektromos állandó és a mágneses permeabilitás. Feltétezik, hogy egyes természeti állandók az idővel változnak, de erre nincs meggyőző bizonyíték.

termikus egyensúly

Lásd egyensúly.

termikus emisszió

Hevített vezető elektronkibocsátása általában vákuumba. Az emittált áram áramsűrűségét a Richardson-egyenlet (vagy Richardson–Dushman-egyenlet) adja meg: , ahol az emitter termodinamikai hőmérséklete, a munkafüggvény (kilépési munka), a Boltzmann-állandó és is egy állandó. A termikus emisszió az alapja az izzókatódos elektroncsőnek és az elektronágyúnak. Az említett egyenletet Sir Owen Richardson (1879–1959) brit fizikus vezette le a klasszikus statisztikus mechanikából, majd Saul Dushman (1883–1954), orosz születésű amerikai fizikus módosította kvantummechanikai alapokon.

termikus neutron

Lásd moderátor, nukleáris reaktor, termalizáció.

termikus reaktor

Lásd nukleáris reaktor.

terminál

1. Olyan pont, ahonnan valamilyen eszközzel vagy rendszerrel elektromos kapcsolatba lehet lépni (csatlakozó). 2. Olyan eszköz, amelynek segítségével adatot lehet bevinni egy számítógépbe vagy kinyerni belőle.

terminátor

A Hold vagy egy bolygó felszínén a Nap által megvilágított és a sötét terület közötti határ.

termisztor

Elektronikus eszköz, aminek az ellenállása a hőmérséklet növelésével csökken. A mangán, nikkel, kobalt, réz, vas, vagy más fémek különböző oxidjaiból készült csepp, rúd vagy korong. A termisztorokat hőmérőként használják, gyakran egy ellenálláshíd egyik elemeként. Ilyen céllal alkalmazzák például csapágyakban, hengerfejekben vagy transzformátormagokban. A hagyományos ellenállások magas hőmérsékleten megnövekedett ellenállásának ellensúlyozására is alkalmazák például vákuum-mérőkben, időzített kapcsolókban és feszültségszabályozókban.

termodiffúzió

Valamilyen folyadékban fellépő hőmérsékleti gradiens által indított diffúzió. Ha egy gázoszlop alját kisebb hőmérsékleten tartják, mint a felső végét, akkor a gázban a nehezebb molekulák hajlamosak lesznek a hűvösebb végen maradni, a könnyebbek meg feldiffundálnak a melegebb véghez. Ezt a tulajdonságot használják ki a gázizotópok elválasztására (lásd termodiffúziós Clusius oszlop).

termodinamika

Az energia egyik formájából a másikba való átalakulásának törvényeit vizsgáló tudományág; vizsgálja továbbá azt, hogy milyen irányban áramlik a hő és van-e munkavégzésre fogható energia. Arra a feltevésre támaszkodik, hogy egy, a világegyetemben bárhol levő, a környezetétől elszigetelt rendszerben van valamekkora mérhető energiamennyiség – a rendszer belső energiája. Ez a teljes energia – a rendszereket alkotó atomok és molekulák teljes kinetikai és potenciális energiája – továbbítható közvetlenül hő formájában; ebbe az energiába a kémiai és a magenergia tehát nem számít bele. Ez az energia csak akkor változhat meg, ha megszűnik a rendszer izoláltsága. Ilyen körülmények között értékét a rendszerbe bevitt vagy a belőle távozó tömeg, a rendszerbe bekerült vagy onnan kikerülő hő ( ), és a rendszeren vagy a rendszer által végzett munka ( ) változtathatja meg. Állandó tömegű, adiabatikus ( ) rendszerben . Megállapodás szerint a rendszeren végzett munka pozitív előjelűnek veendő, a rendszer által végzett munka meg negatív előjelűnek. Állandó tömegű nem adiabatikus rendszerben . Ez a kijelentés egyenértékű az energiamegmaradás törvényével, és a termodinamika első főtétele néven ismeretes.

Minden természeti folyamat eleget tesz ennek az első főtételnek, de a természetben mégsem játszódik le minden, az első főtétellel összhangban levő folyamat. A természeti folyamatok többsége irreverzibilis, vagyis csak az egyik irányban megy végbe (lásd megfordítható folyamatok). A természeti folyamatok lehetséges irányával a termodinamika második főtétele foglalkozik; ezt a főtételt többféleképpen is meg lehet fogalmazni. Rudolf Clausius kétféleképpen írta le ezt a törvényt: „hő nem vihető át egyik testről egy nálánál nagyobb hőmérsékletű testre további kísérőjelenségek nélkül”, illetve „egy zárt rendszer entrópiája növekszik az idő haladtával”. Ezek a kijelentések bevezetik a hőmérséklet ( ) és az entrópia ( ) termodinamikai fogalmát; mindkettő olyan paraméter, amely meghatározza az irreverzíbilis folyamatok irányát. Egy test vagy rendszer hőmérséklete meghatározza, hogy a rendszerből vagy a rendszerbe folyik-e hő; az entrópia pedig azt adja meg, hogy a rendszernek milyen mértékben hiányzik a munkavégzésre fordítható energiája. A és a tehát megadja az első főtételben szereplő és közötti kapcsolatot. Ezt a második főtétel alakban való megfogalmazásával szokás kifejezni.

A második főtétel az entrópia változásáról szól. A termodinamika harmadik főtétele abszolút skálát ad az entrópiának: megállapítja, hogy abszolút zérus hőmérsékleten a tökéletes kristályt alkotó szilárd testek állapotváltozása során az entrópiaváltozás nulla. Ennek a törvénynek az alapján az entrópiához abszolút számérték kapcsolható.

A termodinamikának van még egy alaptétele. Mivel ez az alapja a többi főtételnek, és azok eleve felteszik azt, hogy igaz, azért szokás ezt a főtételt a termodinamika nulladik főtételének is nevezni. Eszerint a főtétel szerint ha két test külön-külön termikus egyensúlyban van egy harmadikkal, akkor mindhárom páronként is termikus egyensúlyban van egymással. Lásd még entalpia, szabadenergia.

termodinamikai hőmérséklet

Lásd hőmérséklet

termoelektromosság

Hőmérséklet-különbség által keltett villamos áram (lásd Seebeck-hatás). Időnként az ezzel fordított Peltier-jelenséget és Thomson-jelenséget is termoelektromos jelenségnek tekintik.

termoelem

A két végüknél összeforrasztott, két különböző fémdrótból vagy félvezető rúdból álló eszköz. Ha az eszköz két végét különböző hőmérsékleten tartják, benne a hőmérsékletkülönbségtől függő nagyságú termoelektromos elektromotoros erő jön létre. Ezáltal a termoelem egy meghatározott hőmérsékleti tartományban hőmérőként is használható. A két forrasztás közül az egyiket, a forró vagy mérő csomópontot a mérni kívánt hőmérsékletű környezetbe helyezik. A másik, hideg vagy referencia csomópontot ismert, referencia hőmérsékleten tartják. A létrejövő elektromotoros erő az áramkörbe épített alkalmas millivoltmérővel vagy potenciométerrel mérhető. Lásd Seebeck-jelenség (termoelektromos jelenség), termoelem-sor.

termoelem-sor

Az sugárzások energiájának észlelésére és intenzitásának mérésére szolgáló berendezés. A nagyobb érzékenység elérése érdekében több termoelemet tartalmaz sorba kapcsolva. A termoelemek forró, befeketített csomópontját a kimutatni vagy mérni kívánt sugárzásba helyezik, míg a hideg csomópontok elől a sugárzást leárnyékolják. A létrejött termoelektromos elektromotoros erőből a forró csomópontok többlethőmérsékletét ki lehet számolni, amiből a sugárzás intenzitása levezethető. Változatos a felhasználási területük, egy irányítólámpa kiégése esetén az áramot megszakító biztonsági berendezéstől a napból érkező hősugárzást mérő műszerig.

termográf

1. Meteorológiában használatos felvételt készítő hőmérő, melynek segítségével egy grafikonon folyamatos képet kapunk valamely időszak hőmérséklet-változásairól. 2. A fenti módon nyert grafikon. 3. Termográfia módszerével kapott felvétel.

termográfia

Orvosi eljárás, amely az emberi bőrből érkező infravörös sugárzást használja fel a megnövekedett bőrhőmérsékletű területek kimutatásához, ami például egy alatta elhelyezkedő daganattal állhat összefüggésben. A test által kisugárzott hőmennyiség a helyi véráramlástól függ, vagyis egy rossz vérkeringésű terület felett kevesebb a sugárzás. A daganatok viszont kórosan bő vérellátásúak, a termogramon (vagy termográfon) „forró foltként” jelennek meg. Az eljárást elsősorban az emberi emlő által kibocsátott infravörös sugárzást az emlődaganatok kimutatása céljából vizsgáló mammográfiánál használják.

termolumineszcencia

Hőmérséklet-emelkedés miatti *lumineszcencia szilárd testekben. Az ionizáló sugárzás hatására létrejött és a szilárd testben csapdázott elektronok és lyukak egyesüléskor fotont sugároznak ki; ezek a fotonok adják a lumineszcenciát. Ezt a jelenséget a termolumineszcens kormeghatározás módszerében használják fel; előzetesen felteszik, hogy a kerámiában csapdázott elektronok és lyukak száma kapcsolatba hozható a kerámia kiégetése óta eltelt idővel. Ha az ismeretlen korú kerámiától származó lumineszcencia intenzitását összehasonlítják egy ismert korú kerámiától származó lumineszcenciáéval, akkor meglehetős pontossággal meghatározható a tárgy kora.

termonukleáris fegyverek

Lásd nukleáris fegyverek.

termonukleáris reakció

Lásd magfúzió, termonukleáris reaktor.

termonukleáris reaktor (fúziós reaktor)

Olyan reaktor, melyben szabályozott energiatermelő magfúzió megy végbe. Habár termonukleáris reaktorok egyelőre még nem léteznek a világ számos részén folytatnak intenzív kutatásokat azzal a céllal, hogy létre tudjanak hozni egy ilyen berendezést. Az önfenntartó termonukleáris reaktor megalkotásának két centrális gondja van: a reakcióban résztvevő atommagokat fel kell melegíteni az óriási begyújtási hőmérsékletre (deutérium-trícium reakció esetén ez körülbelül K), és elegendően hosszú ideig együtt is kell tartani a reakcióba lépő atommagokat ahhoz, hogy a fúzió által felszabaduló hő meghaladja azt az energiát, ami a begyújtási hőmérséklet létrehozásához szükséges (lásd Lawson kritérium). A jelenleg kutatás alatt álló két módszer a mágneses bezárás és a granulátum fúzió.

Zárt mágneses bezárású berendezés esetén a fúziós plazma egy Tokamaknak nevezett toroid alakú reaktorban van, melyben erős mágneses tér tartja körpályán a plazma töltött részecskéit. E nem engedi meg, hogy azok a tartály falával érintkezzenek (lásd az ábrát). A nyitott végű mágneses rendszerekben a plazmát az egyenesvonalú bezáró edény két végén lévő mágneses tükrök (erős mágneses tér) fogják közre.

A granulátum fúziónál a fűtőanyagot deutérium és trícium körülbelül 1 mm átmérőjű granulátumok keveréke alkotja. A fűtőanyag granulátumokat egyidejűleg több infravörös lézerrel keltett nanoszekundum hosszúságú, nagy intenzitású sugárzással ütköztetik össze. A granulátumok felülete elpárolog, és lökéshullám keletkezik, amely a granulátum magjának sűrűségét 1000-szeresére megnöveli. A mag hőmérséklete K fölé emelkedik. Az ilymódon létrehozott plazma saját tehetetlenségénél fogva bezárul a kis fűtési tartományban – ezért ezt a módszert egykor inerciális bezárásnak nevezték. A létrejövő fűtés olyan rövid ideig tart (tipikusan 1-2 nanoszekundum), hogy a plazmának nincs ideje szétszóródnia. Az ezzel a típusú berendezéssel elért eredmények összemérhetők a mágneses bezárással kapott eredményekkel.

termosztát

Egy anyag állandó hőmérsékleten tartása érdekében annak fűtését vagy hűtését szabályozó eszköz. Egy kapcsoló berendezéshez csatolt hőérzékelő műszerből áll. Amikor a hőmérséklet elér egy előre meghatározott értéket, akkor az előre megadott program szerint az érzékelő ki- vagy bekapcsolja a hűtést vagy a fűtést. Az érzékelő hőmérő gyakran egy bimetál csík, ami egy egyszerű elektromos kapcsolót átkapcsol. A termosztátokat térfűtés vezérlésére, vízmelegítőkben és hűtőgépekben, valamint egy tudományos kísérlet környezetének állandó hőmérsékleten tartására használják.

tértükrözés szimmetria

Lásd paritás .

területmérő (planiméter)

Egy zárt görbe által bezárt terület mérésére szolgáló mérőműszer. A görbe körvonalát a műszeren levő tű követi, és a terület egy beosztással ellátott korongról olvasható le.

térvezérlésű tranzisztor (FET)

Lásd tranzisztor.

tesla

Jele . A mágneses indukcióvektor (fluxussűrűség) SI mértékegysége, amely négyzetméterenkénti egy weber mágneses fluxussal egyezik meg, azaz . Nikola Tesláról (1870–1943) horvát születésű amerikai fizikusról kapta a nevét.

Tesla tekercs

Nagyfrekvenciás, nagyfeszültségű áramot generáló eszköz. Ez egy nagy áttételi arányú transzformátor, amelynek a primér áramköre tatalmaz egy szikra-közt és egy közönséges kondenzátort. A szekunder áramkört egy változtatható kapacitású kondenzátorral hangolják, hogy rezonancia alakulhasson ki a primér körrel. Az eszközt Nikola Tesla tervezte. A Tesla tekercseket elterjedten használják üvegből készült vákuum készülékekben, ahol fénylő kisüléseket hoznak létre azért, hogy megtalálják a szivárgásokat.

teta vákuum ( vákuum)

A nem-Abeli mértéktér vákuumállapota (fermion terek és Higgs terek figyelmen kívül hagyásával). A teta vákuumban végtelen számú degenerált állapot van jelen, melyek alagúteffektussal (lásd alagúteffektus) mennek át egymásba. Ez azt jelenti, hogy a teta vákuum analóg egy kristály Bloch függvényével (lásd Bloch-tétel). Ez az állítás akár általános eredményként, akár instanton technika alkalmazásával származtatható. Zérus tömegű fermiontér jelenléte esetén a degenerált állapotok közti alagúteffektus teljesen el van nyomva. Ha a jelenlévő fermiontér tömege nagyon kicsi, akkor a degenerált állapotok közti alagút effektus sokkal kisebb ugyan, mint a csupasz mértékelmélet esetén, de nincs teljesen elnyomva. A teta vákuum a kiindulópontja az erősen kölcsönható mértékelméletek – mint például a kvantumszíndinamika – vákuumállapota megértésének.

tetraéder

Négy háromszögű lappal határolt poliéder. A szabályos tetraéder esetén mind a négy háromszög egybevágó egyenlőoldalú háromszög. így ez szabályos, háromszögalapú gúla.

tetróda

Elektroncső, amelybe a trióda anódja és vezérlő rácsa közé, annak érdekében, hogy ezen két elektróda közötti kapacitást csökkentsék, és a csőnek erősítőként vagy oszcillátorként nagy frekvencián nyújtott teljesítményét javítsák, egy árnyékoló segédrácsot helyeztek. Az árnyékoló segédrácsot állandó feszültségen tartják.

Thomson, Sir Joseph John

(1865–1940) Brit fizikus. 1884-ben lett egyetemi tanár a Cambridge-i Egyetemen. Leginkább a katódsugárcsővel végzett munkájáról ismerik, amely elvezette őt az elektron 1897-es felfedezéséig. Ezt követően is folytatta az elektromos vezetés vizsgálatát gázokban, és ezért a munkájáért ítélték neki oda az 1906-os fizikai Nobel-díjat. Fia Sir George Paget Thomson (1892–1975) fedezte fel az elektrondiffrakciót, amiért megosztott fizikai Nobel-díjat kapott 1937-ben Clinton J. Davissonnal (1881–1958), aki függetlenül ugyanerre a felfedezésre jutott.

Thomson, Sir William

Lásd Kelvin, Lord.

Thomson-jelenség (Kelvin-jelenség)

Ha elektromos áram folyik egy olyan vezetőben, amelyiknek az egyik vége más hőmérsékletű, mint a másik, akkor hő termelődik benne, éspedig az áramerősség és a hőmérsékleti gradiens szorzatával közelítőleg egyenesen arányos ütemben. Ha az áram iránya vagy a hőmérsékleti gradiens közül valamelyik az ellenkezőjére változik, akkor nem termelődik hő, hanem elnyelődik. Ezt a jelenséget Sir William Thomsonról nevezték el (lásd Kelvin, Lord).

Thomson-szórás

Elektromágneses sugárzás (foton) szórása szabad töltött részecskén, elsősorban elektronon, abban az esetben, amikor a foton energiája kicsi a töltött részecske nyugalmi energiájához képest. A klasszikus elmélet azzal magyarázza a sugárzás energiaveszteségét, hogy a sugárzás transzverz elektromos terében felgyorsított töltött részecske sugárzást bocsát ki. A folyamatot Sir J. J. Thomsonról nevezték el.

thömb drájv

Lásd USB-eszköz.

tiltott átmenetek

A kvantummechanikai rendszer olyan energiaszintjei közötti átmenetek, amelyeket a kiválasztási szabályok nem engednek meg. A valóságban előfordulnak tiltott átmenetek, de ezeknek sokkal kisebb a valószínűsége, mint a megengedett átmeneteknek. A tiltott átmenet létrejöttének háromféle magyarázata lehet:

  1. Az általuk sérülő kiválasztási szabály csak egy közelítő szabály. Példák erre azok a kiválasztási szabályok, melyek csak akkor érvényesek, ha nincsen spin–pálya kölcsönhatás. Ha a spinpálya-kölcsönhatást is figyelembe vesszük, a tiltott átmenetek megengedetté válnak – intenzitásuk a spinpálya-kölcsönhatás mértékével együtt nő.

  2. A kiválasztási szabály csak dipólsugárzásra érvényes, azaz olyan kvantummechanikai rendszerek kölcsönhatása esetén, mint amilyen egy atom és egy elektromágneses mező, csak a (változó) dipólnyomatékot vesszük figyelembe. Az aktuális átmenetek mágneses dipólsuggárzással vagy kvadrupólsugárzással valósulhatnak meg.

  3. A kiválasztási szabály csak különálló atomokra, molekulákra stb. érvényes, és nem feltétlenül alkalmazható olyankor, ha külső teret, ütközést stb. is figyelembe kell venni.

tiltott sáv

Lásd energiasáv.

T invariancia

Lásd időtükrözés.

tirátron

Egy gázzal töltött reléként működtetett elektroncső (általában trióda). A megfelelően előfeszített tirátronra adott pozitív impulzus hatására kisülés indul meg, és folytatódik, amíg az anódfeszültséget nem csökkentik. Ma már felváltotta a szilárdtest változata, a szilícium-egyenirányító.

tirisztor

Szilícium-egyenirányító, amelyben az anód-katód áramot a tirátronhoz hasonlóan egy harmadik elektródára (a kapura) adott jel vezérli. Többnyire három átmenetet tartalmazó, négyrétegű lapkából áll.

Tisza László

(1907–) Budapesten született. A budapesti Tudományegyetemen matematikát és fizikát tanult, majd Göttingenben folytatta tanulmányait. Budapestre visszatérve Ortvay Rudolf felkérésére ő tartotta az első ún. Ortvay Kollokviumot, amelynek hagyományát az Eötvös Loránd Tudományegyetemen ma is ápolják. Később a Lev Landau által vezetett harkovi intézetben, majd 1937-től Párizsban, a szupravezetés egyik úttörő kutatója, Fritz London mellett dolgozott. Végül az Egyesült Államokban, az MIT professzora volt visszavonulásáig. Tudományos eredményei közül kiemelkedik a szuperfolyékonyságot értelmező ún. két-folyadékos elmélet megalkotása (1941).

tízes alapú logaritmus

Lásd logaritmus.

Tokamak

Lásd termonukleáris reaktor.

tokozás

Az atomreaktor fűtőelemei köré a hűtőfolyadék által okozott korrózió megelőzése céljából felvitt vékony fémbevonat.

tolóerő

Egy repülőgépmotor vagy rakéta által létrehozott előre hajtó erő. Általában a tömegkiáramlás sebessége és a kipufogógázoknak a járműhöz képesti relatív sebessége szorzataként számolható ki.

tomográfia

Röntgenkép készítése az emberi test egy kiválasztott szeletéről úgy, hogy a többi szelete ne legyen látható. A CT- (computerized tomography) letapogató egy gyűrű formájú röntgenberendezés, amely 180 fokkal körbefordul a vízszintes helyzetű beteg körül, s közben néhány fokonként egy-egy felvételt készít. Az így nyert óriási mennyiségű információból a letapogatóhoz csatolt számítógép felépíti a szövetek háromdimenziós képét. Az eljárás során a beteget a közönséges röntgenvizsgálat sugárterhelésének csupán 20 százaléka éri.

top kvark

Lásd elemi részecskék.

topológia

A geometria egyik ága, mely a geometriai objektumok azon tulajdonságaival foglalkozik, melyek a folytonos transzformációkra nézve – mint például a csavarás vagy a nyújtás – változatlanok maradnak. A topológiát alkalmazó matematikai megközelítéseknek nagy szerepe van a fundamentális kölcsönhatások modern elméleteiben, valamint a fizika számos más területén.

topológiai invariáns

Olyan geometriai mennyiség, amely változatlan marad a folytonos deformációkkal szemben. Példák rá a mágneses monopólus ’töltése’, és az instantonok analóg mennyiségei a mértékelméletekben.

tórium

Vegyjele Th. Szürke színű, radioaktív, fémes, az aktinidák csoportjába tartozó elem; rendszáma 90, relatív atomtömege 232.038; sűrűsége 11.5-11.9 g/cm3 (17℃-on), olvadáspontja 1740-1760℃, forráspontja 4780-4800℃. Brazília, India és az Egyesült Államok monazit-homokjában fordul elő. A tórium izotópjainak tömegszáma 223 és 234 közé esik; legstabilabb izotópja a tórium-232, melynek felezési ideje év. Nukleáris tüzelőanyagként használható tenyésztő reaktorokban, mivel a tórium-232 lassú neutronok befogásával urán-233 izotóppá alakul át. A tóriumdioxidot (thoria, ) gázharisnyákban és speciális hőálló eszközökben használják. Az elemet J.J. Berzelius (1779–1848) fedezte fel 1829-ben.

tórium sor

Lásd radioaktív bomlási sorozatok.

tórusz

Egy körnek egy síkjában lévő, a kört nem metsző egyenes körüli megforgatásával kapott test. A tóruszra használják az anchor gyűrű elnevezést is. Olyan alakja van, mint egy autógumi belsőnek. Ha az elforgatott kör sugara , és pedig a kör középpontjának és az elforgatás tengelyének távolsága, akkor a tórusz térfogata , felülete pedig . Derékszögű Descartes féle koordinátarendszerben, ha az elforgatás tengelye a tengely, a tórusz egyenlete

továbbfejlesztett gázhűtéses reaktor (AGR)

Lásd a nukleáris reaktoroknál.

többletpotenciál

Az a feszültség, amit egy adott anyagnak az elektródánál történő felszabadításához elméletileg szükséges feszültségen felül kell egy elektrolizáló fürdőben alkalmazni. Az értéke függ az elektróda anyagától és az áramsűrűségtől. Az elektródánál zajló elektrontranszfer jelentős aktivációs energiája miatt lép fel, és különösen olyan gázok felszabadulásánál jelentős, mint a hidrogén és az oxigén. Például egy cinkionokat tartalmazó oldat elektrolízisekor a cink ( -0,76 V) helyett a hidrogént ( 0,00 V) várnánk felszabadulni a katódnál. A hidrogénnek a cinken fellépő nagy többletpotenciálja (megfelelő körülmények között körülbelül 1 V) miatt azonban ehelyett cink rakódhat le.

többszörös hozzáférésű rendszer

Több felhasználót engedélyező rendszer. Lehetővé teszi, hogy ugyanazt a számítógépet különböző terminálokról több felhasználó látszólag egyszerre használja anélkül, hogy tudnának egymásról.

tökéletes gáz

Lásd ideális gáz, gáz.

tökéletes hallás

Lásd abszolút hallás.

tökéletes oldat

Lásd Raoult-törvény.

töltés

Bizonyos elemi részecskék egy tulajdonsága, amelynek következtében egyrészt a részecskék hatnak egymásra (kölcsönhatásban állnak egymással), másrészt temérdek elektromosként leírt fizikai jelenség lép fel. A természetben kétféle töltés fordul elő, amelyet hagyományosan pozitívnak és negatívnak neveznek annak érdekében, hogy meg lehessen különböztetni a részecskék közötti kétféle kölcsönhatást. Két azonos töltésű részecske (mindkettő negatív, vagy mindkettő pozitív) taszítja egymást, két ellenkező töltésű részecske (egy pozitív, egy negatív) vonzza egymást. A kölcsönhatás erősségét a Coulomb-törvény határozza meg.

A negatív töltés természetes egysége az, elektron töltése, amely abszolút értékben megegyezik, de ellentétes előjelű és hatású a proton pozitív töltésével. Makroszkopikus méretű anyagok, amelyek egyenlő számban tartalmaznak elektronokat és protonokat elektromosan semlegesek. Ha elektronból van többlet, akkor a test negatívan töltött, a protontöbblet pozitív töltést eredményez. Töltött részecsék áramlása, speciálisan elektronok áramlása, elektromos áramot alkot. A töltés mértékegysége a coulomb, egy elektron töltése .

töltéshordozó

Elektromos áramban az elektromos töltést szállító objektum. A töltéshordozó fajtája a vezető típusától függ: fémekben a töltéshordozók elektronok; félvezetőkben elektronok (n-típusú félvezető) vagy pozitív lyukak (p-típusú); gázokban pozitív ionok és elektronok a töltéshordozók; elektrolitokban pozitív és negatív ionok.

töltés konjugáció

Szimbóluma C. Az elemi részecskék azon tulajdonsága, amely meghatározza egy részecske és antirészecskéje közötti különbséget. Ez a tulajdonság nem csak az elektromosan töltött részecskék sajátsága (vagyis az olyan semleges részecskékre is alkalmazható, mint például a neutron). Lásd CP invariancia.

töltéssűrűség

1. Egy testben, vagy közegben a térfogategységre jutó elektromos töltés, azaz a térfogati töltéssűrűség. 2.Egy test, vagy közeg egységnyi felületére jutó elektromos töltés felületi töltéssűrűség.

tömeg

A test tehetetlenségének, azaz a gyorsítással szembeni ellenállásának a mértéke. A Newton-féle mozgástörvények szerint, ha két egymástól eltérő nagyságú és tömeg ütközik egymással, akkor – amennyiben más erőhatás nincs – a két testre ugyanakkora erő hat az ütközéskor. Ha az ütközés következtében a testek , gyorsulásra tesznek szert, akkor . Ez az egyenlőség teszi lehetővé, hogy a tömegeket összehasonlíthassuk egymással. Ha az egyik tömeget fogadjuk el egységtömegnek, akkor ezzel bármely más test tömege kifejezhető. A tömeg szabvány egysége egy platina–irídium-ötvözetből készült henger, melynek a tömegét 1 kg-nak vesszük. Az ilyen módon definiált tömeget a test tehetetlen tömegének nevezzük.

A tömeget az általa keltett gravitációs erő fogalmával is értelmezhetjük. Newton gravitációs törvénye szerint , ahol valamilyen szabványtest tömege, amely az tömegű testtől távolságra van; a testek között ható gravitációs erő, pedig a gravitációs állandó. Az így definiált tömeget súlyos tömegnek nevezzük. Eötvös Loránd (1848–1919) igazolta kísérleti úton, hogy a kétféle tömeg egymástól nem különböztethető meg, azaz . A 20. században elvégzett, Eötvösénél jóval pontosabb kísérletek ugyanezt az eredményt adták.

Bár a tömeget formálisan a tehetetlenség fogalmán keresztül értelmezzük, általában gravitációs módszerrel mérjük. A test súlya ( ) az az erő, amellyel a Föld vonzza a testet – a forgás hatását korrigálva – és egyenlő a test tömegének és a szabadesés gyorsulásának szorzatával, azaz . A köznyelv a tömeget és a súlyt általában szinonímaként használja, tudományos szemszögből azonban ezek különböző fogalmak. A tömeget kilogrammban mérjük, az súlyt – lévén erő – newtonban. Sőt a súly függ a mérés helyétől, mivel a értéke a Föld felülete mentén változik. A tömeg ellenben állandó, akár hol is mérjük, kivéve a speciális relativitáselméletben. A speciális relativitáselmélet szerint – amelyet Einstein 1905-ben hozott nyilvánosságra – a test tömege a test teljes energiatartalmának a mértéke. Azaz ha a test energiája nő, például mozgási energiájának vagy hőmérsékletének növekedése révén, akkor a tömege is nőni fog. E törvény szerint a tömegváltozást a tömeg–energia-egyenletnek megfelelő tömegváltozás kíséri, ahol a fénysebesség. Azaz ha 1 kg víz hőmérsékletét 100 K-nel megemeljük, belső energiája  kg-mal nő. Ez a növekedés természetesen elhanyagolható mértékű, s a tömeg–energia-egyenletnek csupán nagyon nagy energiákon van jelentősége. Például az elektron tömege a hétszeresére nő, ha a megfigyelőhöz képest a fénysebesség 99%-val mozog.

tömegcsökkenés

Lásd tömegdefektus.

tömegdefektus

1. Az atommag nyugalmi tömege és az azt felépítő szabad nukleonok nyugalmi tömege összegének a különbsége. Ez a tömeg a tömeg-energia ekvivalencia egyenletén keresztül (lásd tömeg, relativitáselmélet) a kötési energiával ekvivalens. 2. tömegcsökkenés Egy radioaktív atommag bomlás előtti nyugalmi tömege és a bomlástermékek nyugalmi tömegeinek összege közti különbség.

tömeghatás

A tömeghatás törvénye szerint adott hőmérsékleten a reakcióráta (ütem) a reagensek aktív tömegének szorzatával arányos. Az aktív tömeget a reagens moláris koncentrációjával definiáljuk. Pl. az termék reakciórátát az kifejezés határozza meg, ahol állandó. Az elvet C. M. Guldberg és P. Waage vezette be 1863-ban. Szigorúan véve csak ideális gázra érvényes. Reális gázokra az aktivitások szorzatát használják.

tömegspektrum

Lásd színkép.

tömegszám

Lásd nukleonszám.

törés

Két közeg határfelületén rézsút áthaladó hullámfront irányának megváltozása, amellyel együtt a terjedési sebessége is megváltozik. A jelenség bármilyen hullámnál megfigyelhető, leggyakrabban mégis a fény esetében tapasztaljuk. Az optikában a hullám irányváltozását a Snellius–Descartes-törvény írja le, azaz , ahol és a beeső sugárnak, illetve a megtört sugárnak a normálissal bezárt szöge (a normális egy képzeletbeli egyenes, amely merőleges a két közeg határfelületére); és pedig a két közeg törésmutatója. Erről a törvényről néha úgy tartják, hogy ez az egyik törési törvény. A másik törési törvény pedig az, hogy a beeső sugár, a megtört sugár és a törési pontban vett normális egy síkban fekszik. A terjedési irány megváltozása a sebesség megváltozásának eredménye, mellyel a hullámhossz megváltozása is együtt jár (lásd az illusztrációt).

törési szög

1. Két különböző közeg határfelületén megtörő fénysugárnak és a törési pontban a felületre állított merőleges egyenes által közbezárt szög. 2. A hullámfront és az annak irányát megtörő felület által bezárt szög.

törésmutató

Jele . Valamely közeg abszolút törésmutatója az elektromágneses sugárzás szabad térbeli terjedési sebességének és a közegbeli terjedési sebességének a hányadosa. Minthogy a törésmutató változik a hullámhosszal, a törésmutató megadásakor a hullámhosszat is közölni kell. A törésmutatót általában a sárga fényre (a nátrium D-vonalára; hullámhossza 589,3 nm) vonatkoztatják. A relatív törésmutató a fény terjedési sebességének hányadosa két szomszédos közegben. (Lásd még törés.)

törőképesség

Annak mértéke, hogy a felületén keresztül belépő fénysugarat a közeg mennyire téríti el eredeti irányától. Bizonyos összefüggésekben -gyel egyenlő, ahol a törésmutató.

törpecsillag

A Hertzsprung–Russell diagram főágában elhelyezkedő csillagok, például a Nap. Lásd még fehér törpe.

tört kvantumos Hall-jelenség

Lásd kvantumos Hall-jelenség

transponder (kutató és mentő válaszjeladó)

Olyan rádió adóvevő, amely korrekt lekérdezésre automatikusan küld válaszjelet. Transponder van a repülőgépeken (és a rakétákon). A vevőrészt a bejövő radarfrekvenciára hangolják, az adó ezt felerősítve visszasugározza.

transzaktinid elemek

Azok az elemek, melyek atomszáma nagyobb, mint 103, vagyis a periódusos rendszerben a lawrencium után elhelyezkedő elemek. Eddig ezeket az elemeket egészen a 116 atomszámig kimutatták. Az elemek erősen radiaktív és átmeneti jellege miatt sok a prioritási vita felfedezésük elsősége, és így elnevezésük körül. A Kémiai és Alkalmazott Kémiai Nemzetközi Egyesület (IUPAC) bevezetett egy szisztematikus toldalékokon alapuló ideiglenes elnevezési rendszert, amit az alábbi táblázat mutat

képző

szám

szimbólum

nil

0

n

un

1

u

bi

2

b

tri

3

t

quad

4

q

pent

5

p

hex

6

h

sept

7

s

oct

8

o

enn

9

e

  

Az összes ilyen elem nevének végződése ’-ium’. így például a 109-es rendszámú elem neve ezzel a szisztémával un+nil+enn+ium, vagyis unnilennium, szimbolikusan u+n+e, vagyis une.

Hosszú ideig folyt vita a 104-es rendszámú (rutherfordium) elemről, melyet kurcsatovium-nak (Ku) is neveztek. Az elemek nevéről folytak viták az IUPAC és az Amerikai Kémiai Egyesület (ACU) közt is.

1994-ben az IUPAC az alábbi listát javasolta:

mendelevium (Md, 101)

nobelium (No, 102)

lawrencium (Lr, 103)

dubnium (Db, 104)

joliotium (Jt, 105)

rutherfordium (Rf, 106)

bohrium (Bh, 107)

hahnium (Hn, 108)

meitnerium (Mt, 109)

Az ACU egy másik listát támogatott:

mendelevium (Md, 101)

nobelium (No, 102)

lawrencium (Lr, 103)

rutherfordium (Rf, 104)

hahnium (Hn, 105)

seaborgium (Sg, 106)

nielsbohrium (Db, 107)

hassium (Hs, 108)

meitnerium (Mt, 109)

A IUPAP által 1997-ben elfogadott kompromisszum, melyet azóta általánosan elfogadtak:

mendelevium (Md, 101)

nobelium (No, 102)

lawrencium (Lr, 103)

rutherfordium (Rf, 104)

dubnium (Db, 105)

seaborgium (Sg, 106)

bohrium (Bh, 107)

hassium (Hs, 108)

meitnerium (Mt, 109)

A 110-es elemet 2003-ban darmstadtiumnak, a 111-es elemet 2004-ben röntgenium-nak nevezték el. A 112 (ununbium, Uub), 113 (ununtrium, Uut), 114 (ununquadrium, Uuq), 115 (ununpentium, Uup) és 116 (ununhexium, Uuh) elemek hivatalosan még nem kaptak nevet. Ezek az elemek mindannyian instabilak, és felezési idejük nagyon rövid.

transzcendens szám

Olyan szám, amely nem állítható elő algebrai úton, ilyen például a , vagy az . Egy transzcendens függvény szintén nem írható fel algebrai alakban, ilyen például az , vagy .

transzduktor (átalakító)

Nem elektromos jelet, például hangot, fényt, hőt elektromos jellé, vagy elektromos jelet nem elektromos jellé alakító berendezés. A mikrofonok és hangszórók tehát elektroakusztikai átalakítók. Az aktív transzduktoroknak saját energiaforrásuk van, így képesek teljesítménynövelése is. A passzív transzduktorokban a vezérlő jelen kívül nincsen más energiaforrás, azok erősítésre nem képesek.

transzformátor

Egy váltakozó áramú áramkörből egy másikba elektromos energiát átadó eszköz, amely a feszültség, az áram, a fázis vagy az impedancia változásán alapszik. Egy ferromágneses maggal vagy kis távolságuk révén mágnesesen csatolt menetű primér tekercsből és menetű szekunder tekercsből áll. A menetszám arány ( ) közelítőleg egyenlő -vel és -sel, ahol és a primér tekercs feszültsége és árama, míg és a szekunder tekercsben indukálódott feszültség és áram, feltételezve, hogy nincs energiaveszteség a magban. A gyakorlatban, azonban a magban örvényáram- és hiszterézis-veszteség is fellép, a tekercsek mágneses csatolása nem tökéletes, és hőveszteség is van a magukban a tekercsekben. Réteges szerkezetű (laminált) magok használatával és körültekintő tervezéssel transzformátorokban 98 %-os hatásfokot lehet elérni.

transzmissziós elektronmikroszkóp

Lásd elektronmikroszkóp.

transzport arányszám

Jele . Elektrolitokban elektromos áram vezetése során a teljes töltés egy konkrét ionfajta által szállított részaránya.

transzportegyütthatók

Egy rendszerben folyó transzport (tulajdonság-átadás) leírására alkalmas mennyiségek. Ilyen transzportegyüttható például az elektromos vezetőképesség és a hővezető-képesség. A nemegyensúlyi statisztikus mechanikának az az egyik fő célja, hogy ezeket a mennyiségeket alapelvekből származtassa le. Egymással kölcsönhatásban álló rendszerekben nehéz feladat ilyen mennyiségeket kiszámítani, ezért közelítő módszereket és modellrendszereket kell használni. A transzportegyütthatók a rendszerbeli áramok mértékét határozzák meg. Az inverz transzportegyütthatók azt írják le, hogy a rendszer mennyire gátolja az áramokat. Ilyen inverz transzportegyütthatóra példa a fajlagos ellenállás.

transzportelmélet

Az anyag- és hőtranszporttal összefüggő jelenségek elmélete. Az elmélet célja a transzportegyütthatók és az inverz transzportegyütthatók – például a vezetőképesség és a viszkozitás – kiszámítása. A transzportelmélet elvi számításai a nemegyensúlyi statisztikus mechanikából indulnak ki. A nemegyensúlyi statisztikus mechanikai számításokkal összefüggő nehézségek miatt a transzportelmélet közelítő módszereket használ, egyebek között a kinetikus gázelméletre és a Boltzmann-egyenlettel analóg kinetikus egyenletekre támaszkodik.

transzurán elemek

Azok az elemek, melyek atomszáma nagyob, mint 92, vagyis a periódusos rendszerben az urán utáni elemek.

transzverzális hullám

hullám

tranzisztor

Félvezető eszköz, amely egyenirányítás mellett erősítésre is alkalmas. A rádió, televízió és számítógép áramköreinek az alapegysége, majdnem teljesen felváltva az elektroncsövet. A mára már elavult tűs tranzisztort 1948-ban találták fel. Ez egy germánium kristály két egyenirányító pontszerű érintkezővel, melyhez kis ellenállású, nem egyenirányító (ohmikus) kapcsolattal egy harmadik, bázisnak nevezett kivezetés is csatlakozik. A pontszerű érintkezők között a berendezésen keresztül átfolyó áramot a bázisra adott jel szabályozza. Ezt a tranzisztorfajtát felváltotta az 1949–1950-ben kifejlesztett rétegtranzisztor. A térvezérlésű tranzisztor (field-effect transistor, FET) későbbi találmány. A bipoláris tranzisztorok, mint például a rétegtranzisztorok esetében mind a többségi, mind a kisebbségi töltéshordozók részt vesznek a vezetésben, míg az unipoláris tranzisztorok, mint például a FET estében az áramot csak a többségi töltéshordozók szállítják.

A bipoláris rétegtranzisztorban a két -típusú félvezető réteget egy vékony -típusú réteg választja el, így az egy felépítéssel rendelkezik. Emellett felépítés is használható. Mindkét esetben a középső réteget bázisnak hívják, az egyik külső réteget emitternek, a másikat pedig kollektornak. Az emitter-bázis átmenet nyitó irányban, míg a kollektor-bázis átmenet záró irányban előfeszített. A tranzisztorban a nyitó irányú előfeszítés hatására az emitter rétegben levő lyukak az átmeneten keresztül a bázisba folynak. Mivel a bázis vékony, a lyukak többsége átszalad rajta egyenesen a kollektorba (ezt a záró irányú előfeszítés is elősegíti). A lyukak azon kis hányada, amely nem folyt át a kollektorba, az -típusú bázisban elektronokkal kombinálódik. Ezt a rekombinációt a bázisáramkörben folyó kis elektronáram kiegyensúlyozza. A közös bázisú kapcsolás esetén az ábra mutatja az áram folyásának (megállapodás szerinti) irányát. Ha az emitter-, kollektor- és bázisáramok rendre , és , akkor , és az áramerősítési tényező .

A térvezérlésű tranzisztoroknak két fajtája van, a záróréteges FET (junction FET, JFET vagy JUGFET), és a szigetelt-kapu FET (insulated-gate FET, IGFET, MOSFET néven is ismert, mint metal-oxide-semiconductor FET). Mindkét fajta unipoláris, és mindkettő esetében a két elektróda (kapuelektróda, gate) között egy keskeny csatornán keresztül folyik az áram az egyik, source-nak (forrásnak) nevezett rétegből a másikba, a drain-be (nyelőbe). A vezérlőjelet a gate-re kötik. A JFET esetében a csatorna két ellentétes polaritású, nagy vezetőképességű réteg közé beiktatott viszonylag kis vezetőképességű félvezető anyagból áll. Amikor ezen rétegek közötti átmeneteket záró irányban előfeszítik, kiürítési rétegek jönnek létre, aminek hatására a csatorna elkeskenyedik. Nagy előfeszítés esetén a kiürítési rétegek összeérnek, és teljesen elzárják a csatornát. Tehát a két kapuelektródára adott feszültség szabályozza a csatorna vastagságát, így a vezetőképességét. JFET-eket mind -típusú, mind -típusú csatornával készítenek.

Az IGFET esetében egy félvezető anyagból készült alapkristályra két ellentétes polaritású, sűrűn adalékolt réteget, a source-t és a drain-t diffundálják rá. Ezen tartományok között, a felületen egy szigetelő szilícium-dioxid réteget alakítanak ki, amelynek tetejére a gate létrehozásához fém vezetőt párologtattak. Amikor a gate-re pozitív feszültséget kapcsolnak, alatta a -típusú alapkristály felülete mentén az elektronok elmozdulnak, és egy vékony -típusú felületet hoznak létre, ami a source és a drain között csatornát képez. Mivel ebben a töltéshordozók ellentétesek az alapkristályban levőkkel, ezt a felületi réteget inverziós rétegnek nevezik. Az indukált elektronok száma arányos a gate feszültségével, így a csatorna vezetőképessége a gate feszültségével növekszik. IGFET-eket is készítenek mind -típusú, mind -típusú csatornával. Mivel gallium-arzeniden nem lehet MOS eszközt előállítani (a GaAs-nek nincsen stabil természetes oxidja), itt fém félvezető FET-eket (metal semiconductor FET, MESFET) használnak. Ezekben kapuelektródaként félvezető-átmenet helyett Schottky-gátat alkalmaznak.

T-rétegezés

Eljárás, melynek során a lencse felületéről történő visszaverődés csökkentése (megszűntetése) érdekében azt egy átlátszó anyagból, például magnézium-fluoridból készült filmmel vonják be. A film vastagsága körülbelül a hullámhossz egynegyede, és a törésmutatója kisebb, mint a lencséé. A visszaverődésmentesítő hatás kioltó interferencia következménye.

triboelektromosság

Súrlódás következtében fellépő elektrosztatikus effektusok. Lásd elektrosztatika.

tribológia

A súrlódás, a kenés és a kenőanyagok tanulmányozása.

tribolumineszcencia

Súrlódás következtében fellépő fényjelenségek (lumineszcencia). Például néhány kristályos anyag fényt bocsát ki, miközben összenyomják, összepréselik a súrlódás által keltett sztatikus elektromos töltések erőhatása következtében.

trícium

Vegyjele T. A hidrogén hármas tömegszámú izotópja, vagyis atommagja egy protont és két neutront tartalmaz. Radoaktív (felezési ideje 12.3 év), béta-sugárzással bomlik hélium-3-má. A tríciumot a címkézésnél használják.

tríciumizált vegyület

Lásd jelölés.

trigonometrikus függvények

Eredetileg a derékszögű háromszögben (lásd az ábrát) definiált, majd tetszőleges szögre kiterjesztett, függvények, melyeket sok matematikai probléma megoldásánál alkalmaznak. Definíciójuk:

ahol az szöggel szemközti oldal, a szöggel szemközti oldal, és a háromszög átfogója. A reciprok függvényeik:

trióda

Három elektródával rendelkező elektroncső. A fűtött katódból származó elektronok az anódhoz áramlanak, miután keresztül haladnak a negatívan előfeszített vezérlő rácson. A rács előfeszítésében alkalmazott kis fluktuációk az anódáram nagy fluktuációit okozzák. így a trióda volt az első erősítésre képes elektronikus eszköz. A nagy teljesítményt igénylő alkalmazások (több, mint 1 kW teljesítményt leadó rádiófrekvenciás adók) kivételével a szerepét manapság átvette a tranzisztor.

triton

A trícium atommagja.

T-sértés

Lásd időtükrözés.

túlcsillapítás

Lásd csillapodás.

túlcsillapított

Lásd csillapodás.

túlhűtés

1. Egy folyadék lehűtése a fagyáspont alá a megszilárdulás jelensége nélkül. Ebben a metastabil állapotban a folyadékrészecskéknek lecsökken az energiájuk, de nem épülnek be a kristályrácsba. Ha a túlhűtött folyadékot egy apró kristálydarabkával „beoltják”, akkor rendszerint megindul a kristályosodás, és a hőmérséklet visszaáll a fagyáspontra. Ez a túlhűtött állapot gyakori a légkörben: a vízcseppek folyékonyak maradnak még jóval a 0 C alatt is, de mihelyt valami zavar támad, azonnal megfagynak. A túlhűtött cseppek például gyorsan ráfagynak egy repülőgéptestre, és a repülés szempontjából veszélyes jegesedést okoznak. 2. Mindez gőzzel is megtörténhet; a gőz ilyenkor túltelítetté válik, mígnem valamilyen zavar folytán ki nem csapódik, mint a Wilson-féle ködkamrában.

túllátóság

Lásd hypermetropia.

túltelítés

1. Olyan légköri állapot, amelyben a viszonylagos páratartalom nagyobb 100%-nál. Tiszta levegőben kondenzációs magok hiányában fordul elő. A légkörben nagy számban előforduló kondenzációs mag (por, tengerisó-szemcse vagy füstrészecske) miatt áltlában nem következik be túltelítés. 2. Egy gőz lehetséges állapota, amikor a nyomása meghaladja az (állandósult hőmérsékleten történő) kondenzáció értékét.

turbina

Egy gép, amelyben a forgó mozgás létrehozására folyadékot használnak. A legszélesebb körben használt turbinák a világ elektromos energiájának mintegy 95%-át szolgáltató gőzturbinák és vízturbinák (turbogenerátorok formájában), valamint az összes sugárhajtású repülőgépet meghajtó gázturbinák. A szabadsugár-turbinában a nagy nyomású, kis sebességű vizet álló fúvókákon keresztül engedik ki, majd az így létrejövő kis nyomású, de nagy sebességű folyadék-sugarat a forgólapátokra irányítják. A forgólapátok lecsökkentik a folyadék sebességét, így a folyadék mozgási energiájának egy részét a lapáttengely forgási energiájává alakítják. A reakciós turbinában a kiömlési fúvókák a forgószárnyra vannak erősítve. A fúvókákat elhagyó folyadék gyorsulása ellenerőt fejt ki a csövekre, ezáltal a forgórészt a folyadékkal ellentétes irányba mozgatja. (Lásd az ábrát.) Sok turbina a szabadsugár- és a reakciós turbina elvének kombinációján alapul.

turbógenerátor

Egy elektromos generátort meghajtó gőzturbina. Az erőművekben ez az elektromos áram előállításának általános módszere. A hagyományos erőművekben a gőzt fosszilis tüzelőanyagok (szén, olaj vagy földgáz) elégetése által nyert hővel, míg az atomerőművekben az atomreaktorból átadott hővel fejlesztik.

tükör

Olyan felület, amely a ráeső fény nagy részét visszaveri. A síktükör olyan sík felület, amely a valódi tárgyakról olyan egyenes állású, látszólagos képet alkot, amely az „elől" és „hátul" pozíciókat megcseréli. A gömbtükrök alakja gömbfelületet mintáz, s valódi tárgyakról ugyanúgy alkotnak képet, mint a lencsék. A domború tükör egyenes állású, virtuális képet ad. Leggyakrabban visszapillantó tükörként használjuk, amely kicsinyített, nagylátószögű képet alkot. A homorú tükör vagy fordított állású valódi, vagy egyenes állású látszólagos képet ad (lásd az ábrát). A lencsetörvény (megfelelő előjelek alkalmazásával) a gömbtükrökre is érvényes. A gömbtükrök aberrációi is hasonlóak a lencsékéhez.

tükörfém

Réz és ón ötvözete, melyet korábban a tükrös távcsövek tükörbevonataként használtak azért, hogy minél tökéletesebb gömb alakú és minél jobban tükröző felületet állítsanak elő. Erre a célra ma már inkább ezüstözött üveget használnak.

tükörnyersvas

A nyersvas 15-30% mangánt és 4-5% szenet tartalmazó formája. A Bessemer-konverterben redukálószerként, és az acél mangán tartalmának növelése érdekében adják az acélhoz.

tükrös távcső

(reflektor) Lásd távcső.

tüzelőanyag

Anyag, amit egy kemencében vagy hőerőgépben oxidálnak, vagy másképpen megváltoztatnak, hogy közben hasznos hőt vagy energiát termeljen. Az a célra használt fát, növényi olajat és állati termékeket a 18. századtól kezdve nagymértékben felváltották a fosszilis tüzelőanyagok.

A tény, hogy a fosszilis tüzelőanyag-készlet véges, és a kitermelésük költséges, serkentette a nukleáris tüzelőanyagok áramtermelésben történő használatának fejlődését. Lásd nukleáris energia.