Ugrás a tartalomhoz

Fizikai kislexikon

Patkós András (2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

B

B

Babbit-fém (más néven csapágyfém)

A csapágyazásban használt, egymással rokon ötvözetek csoportja. Ónból készül, s van benne antimon (nagyjából 10 százalék), továbbá réz (1–2 százalék) és sokszor ólom is. Az eredeti ötvözetet Isaac Babbit (1799–1862) amerikai feltaláló hozta létre, 1839-ben.

Babo-törvény

A folyadék gőznyomása csökken, ha feloldunk benne valamilyen anyagot. A csökkenés mértéke arányos az oldott anyag mennyiségével. A törvényt 1847-ben fedezte fel Lambert Babo (1818–1899) német kémikus. Lásd még Raoult-törvény.

bájt

A számítógépbeli szó elnevezésű információegységnek általában nyolc bitből álló részegysége. Egy kilobájt 1024 (és nem 1000) bájt. Egy gigabájt = 1 073 741 824 bájt, de erre helyesebb a gebibájt megnevezés, vesd össze bináris előtagok.

ballisztikus galvanométer

Lengőtekercses galvanométer, amelyet arra terveztek, hogy töltést mérjen áramlökés detektálásával. A mérőműszer egy nehéz tekercset tartalmaz minimális csillapítással. Amikor egy rövid ideig tartó áram (áramlökés) halad át a tekercsen, a kezdeti maximális kitérés arányos lesz a teljes áthaladt töltésmennyiséggel.

Balmer-sorozatok

Lásd hidrogénszínkép.

balra forgatók

Olyan kémiai vegyületek megjelölése, amelyek a síkban polarizált fény polarizációs síkját a beeső fénysugár irányából visszanézve balra (az óramutató járásával ellentétes) irányban forgatják el.

Bardeen, John

(1908–1991) amerikai fizikus; a Harvardon, a Minnesotai Egyetemen és a Bell Telefonkutató Intézetben dolgozott, majd 1951-ben a Illinois-i Egyetem professzora lett. A Bell kutatóintézetében Walter Brattainnel (1902–1987) és William Shockley-vel (1910–1987) megalkotta a tűs tranzisztort; ezért a munkájukért 1956-ban megosztott fizikai Nobel-díjat kaptak. Később, 1956-ban Leon Cooperrel (1930–) és John Schreifferrel (1931–) kidolgozta a szupravezetés BCS-elméletét; 1972-ben ezért az elméletért mindhárman elnyerték a Nobel-díjat.

barion

Feles spinű hadron. A nukleonok a barionok egy csoportját alkotják. A jelenleg elfogadott elmélet szerint a barionok három kvarkból épülnek fel (az antibarionok hasonlóképpen három antikvarkból), melyeket a gluonok tartanak össze (lásd kvantumszíndinamika). A barionok rendelkeznek egy kvantumszámmal, melynek elnevezése a barionszám, ennek értéke a barionokra , míg az antibarionokra , a kvarkokra , antikvarkokra , és az összes többi részecskére - mint például az elektronra, neutrínókra, fotonra 0. A barionszám az összes elvégzett kísérletben megmaradó mennyiségnek adódott, azonban a nagy egyesített elméletekben posztulálnak olyan, csak nagyon nagy energián végbemenő kölcsönhatásokat, amelyek megengedik a barionszám megmaradásának sérülését. Az az elképzelés, hogy a korai univerzumra jellemző extrémen nagy energián a barionszám nem-megmaradása magyarázatot adhat, az univerzum részecske-antirészecske aszimmetriájára. Lásd protonbomlás.

Barkhausen-jelenség

Ha ferromágneses anyagot egyre erősödő mágneses mezőben mágneseznek, a mágnesezettség ugrásokban változik, nem folyamatosan. Ez a jelenség abból adódik, hogy a mágneses domének beállnak a mágneses tér rirányába (lásd a mágnesességnél); H. Barkhausen (1881–1956) figyelte meg elsőként, 1919-ben.

Barlow-kerék

Lásd unipoláris generátor.

barn

Területegység, amelyet a nukleáris kölcsönhatásokban résztvevő részecskék hatáskeresztmetszetének mérésére használnak. Nagysága négyzetméter. Az elnevezés a ’side of a barn’ (valamit könnyű eltalálni) mondásból származik.

barna törpe

Egy olyan csillagászati objektum, amelynek a tömege egy bolygó és egy kis csillag tömege közé esik. Egy barna törpe tömege elegendően nagy ahhoz, hogy a gravitációs nyomás segítségével energiát állítson elő, de nem elegendő a tartós nukleáris fúzióhoz. Az energiát elektromágneses sugárzás formájában sugározza ki. A barna törpék halvány objektumok, amelyek a várakozások szerint körülbelül 100 millió évig világítanak kihűlésük előtt. Tömegük a néhányszoros Jupiter tömeg és a 80-szoros Jupiter tömeg közé esik. Javasolták azt is, hogy a barna törpék hozzájárulnak a Világegyetem hiányzó tömegéhez.

Bászov, Nyikolaj Gennagyijevics

(1922–2001) orosz fizikus, leginkább a lézer elődjének, a mézernek a kifejlesztésével vált ismertté. 1955-ben még mint egyetemi hallgató a Szovjetunió Tudományos Akadémiáján Alekszandr Prohorovval (1916–2000) közösen felvetette egy ammóniamolekulán alapuló mikrohullámú erősítő gondolatát. A két kutató 1964-ben fizikai Nobel-díjat kapott a mézert tőlük függetlenül kidolgozó Charles Townesszal (1915–) együtt.

baud

Egy számítógépben vagy kommunikációs rendszerben a jel sebességének mértékegysége. Amikor a jel bitek egy sorozata, akkor a baud a másodpercenkénti 1 bit (bps) átviteli sebesség. A mértékegységet J. M. E. Baudotról (1845–1903) nevezték el.

Bay Zoltán

(1900–1992) A ma Gyula városához tartozó Gyulaváriban született. A debreceni Református Kollégium elvégzése után a budapesti Tudományegyetemen szerzett tanári oklevelet, majd itt is doktorált. 1930-tól Szegeden az elméleti fizika professzora. 1936-ban az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt, azaz márkanevén a Tungsram fejlesztő laboratóriumának vezetője lett. Itt kísérletezte ki a részecskeszámlálásra is alkalmas elektronsokszorozót. 1938 - 1948 között a Budapesti Műszaki Egyetemen, a Tungsram vezérigazgatója, Aschner Lipót által alapított Atomfizikai Tanszék professzora volt. 1946-ban az egyesült államokbeli mérésektől független, egyidejű kísérletben detektálta a Holdra irányított radarhullámok visszaverődését. 1948-tól az USA-ban élt. A Nemzeti Mérésügyi Hivatal Atomfizikai osztályának vezetőjeként (1955) a fénysebességre vonatkozó vizsgálatokat végzett. Ezek alapján javasolta a hosszúság mértékegységeként a Nemzetközi Súly- és Mértékügyi Bizottság által 1983-ban elfogadott definíciót: „1 méter az a távolság, amit a fény légüres térben 1/299 792 458 másodperc alatt befut”. 1981-ben a Magyar Tudományos Akadémia és az Eötvös Loránd Fizikai Társulat tiszteletbeli tagjává választották. Washingtonban hunyt el.

bázis

Lásd tranzisztor.

BCS-elmélet

Lásd a szupravezetést.

becquerel

Jele Bq. Az aktivitás SI egysége (lásd sugárzási mértékegységek), a mértékegységet a radioaktivitás felfedezőjéről A. H. Becquerelről nevezték el.

Becquerel, Antoine Henri

(1852–1908) Francia fizikus. Kezdetben optikával foglalkozott, majd 1896-ban véletlenül felfedezte az urán fluoreszcens sóinak radioaktivitását. Három évvel később kimutatta, hogy a radioaktív sugárzás tartalmaz töltött részecskéket, melyek eltérülnek a mágneses térben. Ezért az eredményéért 1903-ban Pierre és Marie Curie-vel megosztva Nobel díjat kapott.

beesési szög

1. A felületre eső fénysugár iránya és a beesési pontban a felületre állított merőleges egyenes, a beesési normális által közbezárt szög. 2. A hullámfront és az általa megközelített felület által közbezárt szög.

befogás

Olyan folyamat, melynek során egy részecskerendszer elnyel egy extra részecskét. Sok példája létezik az atom- és a magfizikában. Például egy pozitív ion befoghat egy elektront, miközben semleges atommá vagy molekulává alakul át. Hasonlóképpen egy semleges atom vagy molekula egy elektron befogásával negatív ionná alakul át. Egy atommag egy neutron befogásával, egy másik (gyakran instabil) atommaggá alakul át. Atommagok esetén a befogások egy másik típusa mikor az atommag a legközelebbi elektronhéjról, a K héjról egy elektront fog be, és egy másik atommaggá alakul. Ebben a folyamatban (K befogás) az atom a gerjesztett állapotából általában egy röntgen foton kibocsátásával tér vissza az alapállapotba.

Radioaktív befogás-nak nevezzük azokat a folyamatokat, amikor a befogás során gerjesztett állapot alakul ki, és az abból való visszatérés foton kibocsátásával jár. Mindennapi példa erre a neutron befogás következtében létrejött gerjesztett atommag, amely gamma sugárzás kibocsátásával tér vissza alapállapotba.

behatolási mélység

1. Jele . Egy fém felületének közelében annak a tartományának a vastagsága, amelyben a váltakozó áram folyik. A bőrhatás vagy szkin-effektus az áramerősség gyors lecsökkenése a felülettől a vezető belsejébe haladva. Szobahőmérsékleten a behatolási mélység lényegesen nagyobb, mint az elektronok átlagos szabad úthossza alacsony hőmérsékleten. Ez teszi ebben a esetben az anomális bőrhatás néven ismert jelenséget még komplikáltabbá. 2. A jele ; az a mélység, ameddig a mágneses mező behatolhat egy szupravezetőbe (feltéve, hogy a mágneses mező nem olyan erős, hogy megszünteti a szupravezető állapotot. Ez a vékony réteg rendszerint cm vastag; tényleges vastagsága függ a hőmérséklettől.

Békésy György

(1899–1972) Budapesten született, de családjával korán külföldre került. A berni egyetemen vegyész oklevelet szerzett 1921-ben. 1923-ban Budapesten doktorált fizikából, majd a Postakísérleti Állomáson kapott munkát, ahol 1940-ig kutatómérnökként dolgozott. Itt kezdett foglalkozni a – a telefonhallgató fejlesztése kapcsán – az emberi hallószerv működésével. 1940-től a budapesti tudományegyetem professzora. 1946-ban kutatói ösztöndíjjal Svédországba ment, majd 1947-ben meghívást kapott a Harvard Egyetemre, ahol 17 évet töltött. 1966-tól haláláig a Hawaii Egyetem professzora volt. Tudományos pályája során – elsősorban a belső fül vizsgálatához épített modellel – tanulmányozta a hallás mechanizmusának részleteit. Később munkássága kiterjedt más érzékszervekre is.. 1961-ben „a belső fül csigájában létrejövő ingerületek fizikai mechanizmusának felfedezéséért” orvosi-élettani Nobel-díjat kapott. Honoluluban halt meg.

bel

Tíz decibel.

Bell-tétel

A tétel azt mondja ki, hogy nincs olyan lokális rejtett változó-elmélet, amely a kvantummechanikáéval egyező jóslatokat adna. A lokális rejtett változó elméletek a Bell-egyenlőtlenségnek nevezett eredményre vezetnek, mely egy rendszer két jól szeparált részében bekövetkező két esemény valószínűségeire vonatkozó számos hasonló eredmény egyike. John S. Bell (1928–1990) brit fizikus 1964-ben megmutatta, hogy a kvantummechanikai előrejelzések megsértik azokat az egyenlőtlenségeket, amelyek a rejtettváltozó-elméletek következményei. A kísérletek a kvantummechanikával vannak összhangban, nem pedig a Bell-egyenlőtlenséggel összeegyeztethető rejtettváltozó-elméletekkel.

belsőégésű motor

Olyan hőerőgép, amelynél az tüzelőanyag nem egy külső kazánban ég el (ahogyan például a gőzgép esetében), hanem a motoron belüli égéstérben. Az első működő példány a Nikolaus Otto (1832–1891) által 1876-ban készített négyütemű Otto-motor volt. Ebben a motortípusban egy dugattyú lefelé mozog egy hengerben, miközben egy adag üzemanyagot és levegőt szív be egy beszívó szelepen keresztül; miután elérte a löket alját, a szelepek zárvatartása mellett a dugattyú felemelkedik a hengerben, és összesűríti a töltetet; a löket legtetején vagy annak közelében a töltetet begyújtja egy szikra, és a robbanás következtében létrejövő nyomásnövekedés ismét lenyomja a dugattyút; a következő felfelé való dugattyúlöketkor a kipufogó szelep kinyílik, és az elégett gázok kipréselődnek az égéstérből. Ezután a ciklus újra indul. Az Otto-motor üzemanyagként gázt használt, a porlasztó feltalálása és az olajipar 19. század végi fejlődése azonban lehetővé tette, hogy az Otto-motor váljon a gépkocsi meghajtójává. A négyütemű Otto-motor egy változata a kétütemű motor, amelyből hiányzik a bonyolult szelep-rendszer. A robbanó töltet olyan nyílásokon keresztül lép be ill. távozik a hengerből, amelyeket a mozgó dugattyú hol befed, hol pedig szabadon hagy.

Az Otto-motor egy alternatívája, főként nehéz járművek esetén, ahol a súly nem számít, a Rudolf Diesel (1858–1913) által 1896 körül feltalált sűrítés-gyújtású dízelmotor. Ebben a motortípusban nincsen gyújtógyertya. Helyette a levegőt a hengerben összesűrítik, aminek következtében a hőmérséklete 550℃ körülire emelkedik. Ezután olajat fecskendeznek az égéstérbe, ami a forró levegővel érintkezve begyullad. Míg a szikra-gyújtású benzinmotor 8 vagy 9 az egyhez sűrítési aránnyal dolgozik, a dízelmotornál az arány 15–25 az egyhez. Ehhez sokkal nehezebb, tehát drágább motorra van szükség. Lásd még gázturbina.

belső ellenállás

Egy áramforráson, például elemen vagy generátoron belüli ellenállás. Az elektromotoros erő (E) és a kivezetések közötti feszültség (V) különbségét a kibocsátott árammal elosztva (I) lehet kiszámolni, azaz , ahol a belső ellenállás.

belső energia

jele . A rendszert alkotó összes atom és molekula mozgási energiájának, valamint a kölcsönhatásaikhoz társított potenciális energiának az összege. Nem tartalmazza sem a rendszernek, mint egésznek a mozgási és potenciális energiáját, sem az atommagokkal társított nukleáris energiát, sem az atomon belüli energiákat. A belső energia értéket a rendszer semmilyen konkrét állapotában nem lehet megmérni; a belső energia megváltozása, a termodinamikában lényeges mennyiség. Zárt rendszerben a belső energia megváltozása egyenlő a rendszer által a környezetéből felvett hőnek ( ), és a rendszer által a környezetén végzett munkának ( ) a különbségével, azaz . Lásd még hő, hőmennyiség.

belső konverzió

Az a folyamat, amikor egy gerjesztett atommag (lásd gerjesztés) visszatér alapállapotába és a kibocsátott energiát elektromágneses csatolással a kötőtt elektronok valamelyike veszi át ahelyett, hogy a mag foton formájában kisugározná. A csatolás általában a K-, L- vagy M-héj egy elektronjával jön létre. Ez a konverziós elektron kilökődik az atomból, kinetikus energiája pedig a nukleáris átmenet energiájának és az elektron kötési energiájának a különbsége lesz. A létrejövő ion maga is gerjesztett állapotú lesz, és később általában egy Auger-elektront vagy egy röntgenfotont bocsát ki.

belső szorzat, skaláris szorzat (pontozott szorzat)

Magyarban a ’pontozott szorzat’ nem használatos. Lásd skalár szorzat.

Bergius, Friedrich Karl Rudolf

(1884–1949) Német, szerves kémiával foglalkozó vegyész. Akkor kezdett érdeklődni a nagynyomású folyamatok iránt, amikor Karlsruhe-ban Fritz Haberrel dolgozott. 1912-ben kitalált egy ipari eljárást könnyű szénhidrogéneknek szén vagy nehézolaj nagy nyomáson történő hidrogénezése általi előállítására. Munkája jutalmaként 1931-ben Carl Bosch-sal (1874–1940) megosztott kémiai Nobel-díjat kapott. A Bergius-eljárás fontosnak bizonyult a második világháborúban a német háborús törekvésekhez szükséges üzemanyagellátás biztosításában.

berkelium

Vegyjele Bk. Radioaktív, fémes, az aktinidák csoportjába tartozó transzurán elem; rendszáma 97, legstabilabb izotópjának tömegszáma 247 (felezési ideje év), számított sűrűsége 14 g/cm . Nyolc izotópja ismert. Első ízben G.T. Seaborg és munkatársai állították elő 1949-ben, amerícium-241 alfa sugarakkal való bombázásával.

Bernoulli, Daniel

(1700–1782) Svájci matematikus. 1724-ben a differenciálegyenletekről egy dolgozatot publikált, amellyel a Szentpétervári Egyetemen professzori állást nyert el. 1733-ban visszatért Svájcba, Baselbe és hidrodinamikai kutatásokba kezdett (Bernoulli-törvény); ezekkel a munkáival vált leginkább ismertté. Egyike azoknak, akik kezdeményezték az anyag kinetikus elméletének megalkotását.

Berzelius, Björn Jakob

(1779–1848) Svéd kémikus. Stockholmba költözése után a bányászatban dolgozott. Munkatársaival számos elemet fedezett fel, többek között a cériumot (1803), a szeléniumot (1817), a lítiumot (1818), a tóriumot (1828), és a vanádiumot (1830). Ezenkívül foglalkozott az atomsúlyokkal és az elektrokémiával is. ő javasolta az egyes kémiai elemek vegyjelekkel való jelölését.

Bessel függvény

A hengerszimmetrikus rendszerek hullámmegoldásaiban fellépő függvénytípus. A Bessel függvényeket intenzíven tanulmányozták, táblázatokba foglalták, kiterjedten használják a matematikai fizika több területén. Nevét a német csillagászról Friedrich Wilhelm Besselről (1784–1846) kapta.

Bessemer-eljárás

Egy vaskohóból származó nyersvas acéllá történő alakításának folyamata. Az olvadt nyersvasat egy körülbelül 1250℃ hőmérsékletű, hőálló bevonatú billenő kemencébe (Bessemer-konverterbe) töltik. A kemencébe alulról levegőt fúvatnak be, és a megfelelő szénmennyiség létrehozásához tükörnyersvasat is hozzáadnak. A szennyeződéseket (különösen a szilíciumot, foszfort és mangánt) a kohó bélése eltávolítja, majd azokból salak képződik. Végül a kemencét megdöntik, és az olvadt acélt kiöntik. A folyamat modern, VLN (very low nitrogen, nagyon kevés nitrogén) változatában a levegő helyett oxigént és vízgőzt fújnak be, hogy az acél a levegő nitrogénjéből a lehető legkevesebbet nyeljen el. A folyamatot Sir Henry Bessemer (1813–1898) brit mérnökről nevezték el, aki azt 1856-ban jelentette be. Lásd még oxigénbázisú eljárás.

besugárzás

A sugárzás bármilyen formájának való kitettség, gyakran a sugárzás ionizáló hatását beleértik.

besugárzottság

Jele . Egy test egységnyi felületére érkező sugárzási fluxus, SI egységekkel kifejezve a mértékegysége Watt/négyzetméter ( ). A besugárzottság bármilyen elektromágneses sugárzásra vonatkozik, míg a megvilágítottság csak látható fényre vonatkozik.

béta bomlás

A gyenge kölcsönhatás (lásd fundamentális kölcsönhatások) egyik fajtája melynek során egy instabil atommag olyan atommaggá alakul át, amely nukleonjainak száma (A) azonos az eredetiével, de protonjainak száma (Z) különböző. A béta bomlásnak három fajtája van a negatív és a pozitív béta bomlás valamint az elektronbefogás.

Negatív béta bomlás

A folyamat során az X atommag egy neutronja protonná alakul át egy új Y atommagot hozva létre, miközben egy elektront és egy antineutrínót bocsát ki. A folyamat tömegcsökkenéssel jár és így energetikailag kedvező; a folyamat az atommagon kívül is lejátszódhat - a szabad neutronok körülbelül 15 perc közepes élettartammal elbomlanak.

Pozitív béta bomlás

A folyamat során az X atommag egyik protonja neutronná alakul át, egy új Y atommagot hozva létre, egyidejűleg az elektron antirészecskéjének (a pozitronnak) és egy neutrínónak a kibocsátásával. A folyamat a protonra nézve jelentős tömegnövekedéssel jár ami energetikailag kedvezőtlen. A folyamat így az atommagon kívül nem játszódhat le - a szabad protonok nem képesek erre a reakcióra. A folyamat csak az atommagon belül megy végbe, mivel a mag mint egész vesz részt a kölcsönhatásban és így a teljes rendszerre tömegdeffektus lép fel.

Elektron befogás (K befogás)

Az X atommag egy protonja a környezetéből befog egy elektront és neutronná alakul át miközben egy neutrínót bocsát ki. A proton szempontjából ez a folyamat is tömegnövekedéssel jár, így energetikailag nem kedvező; ezért ez sem jöhet létre az atommagon kívül - szabad protonok nem képesek erre a reakcióra. A folyamat csak az atommag belsejében megengedett, mivel az atommag egészére nézve a folyamat végül is tömegcsökkenéssel jár.

béta-részecske

Egy elektron vagy egy pozitron amely a béta bomlás során bocsátódik ki. A béta-részecskék nyalábját béta-sugárzásnak nevezik.

betatron

Részecskegyorsító, amely nagy-energiájú (340 MeV-et is elérő) elektronok - az általuk nagy-energiájú röntgensugárzás előállítását is tartalmazó - kutatási célú előállítására szolgál. Az elektronokat egy fánk (toroid) alakú gyűrűben elektromágneses térrel gyorsítják, légüres térben. Ezt a típusú gyorsítót elsőként D. W. Kerst (1911-) fejlesztette ki 1939-ben. A legnagyobb ilyen berendezést az Illionisi Egyetemen helyezték üzembe 1950-ben.

béta-vas

A vas nem mágneses allotrop módosulata; C és C között létezik.

bevatron

A Kalifornia Egyetem Berkeleyi kampuszán működő proton szinkrotron elterjedt neve. 6 GeV-et is elérő energiájú elektronok előállítására képes.

bezárás

Lásd kvantumszíndinamika, kvarkbezárás.

biaxiális kristály

Lásd kettőstörés.

bifurkáció

Egy jelenség, amely olyan dinamikai rendszerekben léphet fel, melyekben a rendszer bizonyos típusú megoldásai, hirtelen egy másik típusú megoldássá alakulnak át - mint például amikor egy folyadék lamináris áramlása hirtelen turbulens áramlássá alakul át - , amikor egy, a rendszert jellemző paraméter elér egy kritikus értéket. A bifurkáció igen fontos jelenség a káosz elméletben.

bikonkáv

Lásd konkáv.

billió

A billió a legtöbb nyelven milliószor milliót, azaz ezermilliárdot jelent. Angol nyelvterületen, Franciaországban, Brazíliában, Törökországban és Görögországban a billió alatt ezerszer milliót értenek (ami a magyar milliárdnak felel meg).

bimetál csík

Két különböző hőtágulási tényezőjű fémcsík összeszegecselve vagy összeheggesztve, ami melegítés hatására elhajlik. Ha az egyik vége rögzítve van, a másik vége, mint ahogyan a termosztát esetében, megszakíthat vagy zárhat egy áramkört.

bimorf elem

Két összeillesztett piezoelektromos lemezből, például Rochelle-sóból készült eszköz, amelyik közül az egyik feszültség hatására az egyik kitágul, a másik pedig összehúzódik. így ha feszültséget kapcsolnak rá, az elem elhajlik. Az ellenkező effektust, amely szerint az elem mechanikai meghajlításakor feszültséget hoz létre, szintén használják például kristálymikrofonokban és némely lemezjátszók hangszedőjében.

bináris előtagok

Az adatfeldolgozással és adatátvitellel összefüggő használatra tervezett, a kettő hatványaiból álló előtagok. A Nemzetközi Elektrotechnikai Bizottság (International Electrotechnical Commission, IEC) javasolta 1998-ban, hogy a kilo-, mega-, giga-, stb. számítástechnikában történő használatából eredő kétértelműséget megszűntesse. A tudományos használatban az előbbi előtagok jelentése , , , stb. (lásd SI egységek). A számítástechnikában megszokottá vált, hogy a „kilo-” előtag -t jelent, tehát egy kilobit 1024 bit (és nem 1000 bit). Ezt a nagyobb előtagokra is kiterjesztették, tehát a „mega-” a számítástechnikában (1 000 000) helyett a -ra (1 048 576) használatos. A szövegkörnyezettől függően ez azonban változhat. A memória kapacitás leírásakor a megabájt rendszerint bájtot jelent, míg a lemezen történő tárolás (és adatátvitel) esetén bájtnak veszik. (Néhány szövegösszefüggésben, például hajlékonylemezek kapacitása esetén már 1 024 000 bájtként, azaz egy (bináris) kilobájt 1000-szereseként is hivatkoztak rá.) Az IEC kötvetkező, a hagyományos, tízes számrendszerbeli előtagokról mintázott, bináris előtagokkal kísérelte megszűntetni ezt a zavart:  kibi-  mebi-  gebi-  tebi-  pebi-  exbi- Ezek a nevek az angol „kilobinary”, „megabinary”, stb. szavak összevonásai, de a második szótagot „bi”-nek kell ejteni. Ezen előtagok használatával egy gebibájt 1 073 741 824 bájt, míg egy gigabájt (félreérthetetlenül) 1 000 000 000 bájt.

binokulár

Minden olyan optikai eszköz, amely a megfigyelő mindkét szemének együttes használatára van tervezve. A kétcsöves látcső két darab lencsés csillagászati távcsőből áll, melyek mindegyikében egy prizmapár található. A prizmapár egyfelől növeli a fényutat, másfelől gondoskodik arról, hogy a kép egyenes állású legyen. A legegyszerűbb binokulárok, amilyen például a színházi látcső, két Galilei-féle távcsőből állnak, amelyek prizma nélkül is egyenes állású képet adnak. A binokulárokat általában egy számpárral jelölik, például . Az első szám a szögnagyítás értéke. A második szám az objektívlencse átmérője milliméterben, és a látcső fényerejére utal. A kéttubusos mikroszkópokat a biológusok és a sebészek alkalmazzák, a kis méretű tárgyról vagy annak részeiről térhatású képet ad.

binomiális tétel (binomiális kifejtés)

A binomiális kifejezések (kéttagú kifejezések adott hatványának) kifejtésére vonatkozó szabály. Az általános binomiális kifejezés a következő formában adható meg:

bioenergetika

Az élő szervezetekben történő energiaáramlásokkal és -átalakulásokkal foglalkozó tudományág. Többnyire megmérik a szervezet által (táplálékkal vagy napsugárzással) felvett energiamennyiséget, és ennek megoszlását vizsgálják az új szövetek növekedéséhez szükséges; a sejtpusztulással, ürülékkel, és (növényeknél) a kipárolgással elveszített; valamint a környezetbe hő formájában (légzés során) leadott energiamennyiségekre.

biolumineszcencia

Élő szervezetek által történő, hőkibocsátás nélküli fénykibocsátás (lásd lumineszcencia). A jelenség egyebek mellett világító lárvák, -bogarak, baktériumok, gombák, és sokféle mélytengeri halfaj esetén figyelhető meg. Egyes állatoknál a védelem eszközeként szolgál (például elváltoztatja egy hal alakját), vagy a fajfelismerésben, esetleg párzási jelként szerepel. A fény egy luciferin nevű vegyület oxidációja során keletkezik (amelynek összetétele fajtól függően változó), a reakciót egy enzim, a luciferáz katalizálja. A biolumineszcencia lehet folyamatos (például baktériumoknál), vagy szakaszos (például szentjánosbogarak esetén).

biomechanika

A mechanika törvényeinek alkalmazása az élő rendszerekre, különös tekintetbe véve az olyan élő rendszereket, amelyek összehangolt mozgást végeznek. A biomechanika még a biológiai anyagok, például vér és csont tulajdonságainak vizsgálatával is foglalkozik. Például az álló vagy mozgó állatok csontjában fellépő feszültségek vizsgálatához biomechanikát használnak. A biomechanika egyéb jellegű problémái magukban foglalják a halak úszásával kapcsolatos áramlástant, és a madarak repülésével kapcsolatos aerodinamikát. A biomechanikában gyakran nehéz valósághű számolásokat végezni az állatok alakjának bonyolultsága és a figyelembe veendő szabadsági fokok nagy száma (például az ember lábának mozgásában résztvevő izmok nagy száma) miatt.

biotechnológia

Eljárások kifejlesztése olyan biológiai folyamatok alkalmazására, amelyek során bizonyos, az orvostudomány és az ipar által felhasználható anyagokat nyernek. Például az antibiotikumok, sajtok és borok előállítása különböző gombák és baktériumok működésén alapul. Géntechnológiával baktériumsejteket lehet módosítani oly módon, hogy azok teljesen új anyagokat állítsanak elő, például hormonokat, oltóanyagokat, monoklonális antitesteket, stb.

Biot–Savart törvény

Elektrodinamikai származtatott összefüggés, amely azt állítja, hogy egy hosszú egyenes vezetőben folyó áram által keltett mágneses tér mágneses indukció vektora egyenesen arányos az árammal és fordítottan arányos a vezetőtől (arra merőlegesen) mért távolsággal. A törvényt kísérleti úton Jean Baptiste Biot (1774–1862) és Felix Savart (1791–1841) francia fizikusok fedezték fel. Levezethető az Ampère-féle gerjesztési törvényből.

bistabil áramkör

Lásd flip-flop

bit

A kettes számrendszerben használt 0 vagy 1 számjegyek valamelyike. így a bit a számítógéprendszerekben az információ alapegysége.

Bitnet

Az IBM támogatásával eredetileg Észak-Amerikában működő, IBM nagyszámítógép-rendszereket összekötő számítógépes hálózat. A hálózatokat regionális szinten kiterjesztették a világ többi részére is, és más számítógéprendszerek számára is elérhetővé tették. Tetszőleges hosszúságú teljes üzeneteket továbbít az egyik számítógéprendszerről a következőre, amíg a célszámítógépet el nem éri.

Bitter-mintázat

Apró vasszemcsékből álló kolloid szuszpenzióval bevont ferromágneses anyag felszínén létrejövő mikroszkopikus mintázat. A mintázat kirajzolja a mágneses domének (lásd mágnesesség) határvonalait. A jelenséget F. Bitter figyelte meg először 1931-ben.

Black, Joseph

(1728–1799) Franciaországban született angol vegyész és fizikus. Glasgow-ban és Edinburgh-ben tanult. 1754-ben elkészült doktori értékezése a széndioxid kémiájának első pontos leírása. 1757-ben felfedezte a látens hőt és ő volt az első, aki megkülönböztette egymástól a hőmennyiséget és a hőmérsékletet.

Blandford–Znajek folyamat

Asztrofizikai folyamat, amelyben egy külső mágneses tér meg tudja „csapolni” egy forgó fekete lyuk forgási energiáját, ezáltal a fekete lyuk egy hatalmas energiaforrásként viselkedik. Néhány bizonyíték amellett szól, hogy a folyamat bizonyos típusú fekete lyukak körül előfordul. A folyamatot Roger Blandford és Roman Znajek javasolta 1977-ben. Lásd még Penrose folyamat.

Bláthy Ottó Titusz

(1860–1939) Tatán született, 1882-ben Bécsben szerzett gépészmérnöki oklevelet. 1883-ban Zipernowsky hívta a Ganz-gyárba, ahol élete végéig dolgozott. Legjelentősebb találmánya az 1885-ben Zipernowskyval és Dérivel közösen megalkotott transzformátor, amelyet Bláthy javaslatára zárt vasmaggal készítettek. Száznál is több szabadalma elsősorban a villamos gépekkel volt kapcsolatos. 1887-től a váltakozó áramú generátorok párhuzamos kapcsolásával kísérletezett, amelyet azután a Ganz-gyár a Róma városát ellátó erőműben alkalmazott. Itt Bláthy irányításával a világon elsőként kapcsoltak össze nagyfeszültségű vezeték segítségével hőerőművet vízerőművel. 1889-ben megszerkesztette, majd később továbbfejlesztette a róla elnevezett indukciós fogyasztásmérőt. A mai fogyasztásmérők az általa feltalált készülék elvén működnek.

Bloch-tétel

A kristályok kvantummechanikájából való tétel; azt állítja, hogy egy periodikus potenciálú térben mozgó elektron hullámfüggvénye alakú; a k itt a hullámvektor, r a helyvektor, pedig az összefüggésnek eleget tevő periodikus függvény; R a kristály Bravais- rácsának bármelyik vektora. A Bloch-tétel úgy értelmezhető, hogy az elektron hullámfüggvénye periodikus potenciálú mezőben egy periodikus függvénnyel modulált síkhullám. Ez a tétel magyarázatot ad arra, hogy a szabadelektron-modell miért lehetett sikeres bizonyos fémek tulajdonságainak – például az elektromos vezetőképességnek és a hővezető-képességnek – a leírásában, másfelől miért nem volt alkalmas arra, hogy számszerűen is helyesen írja le a fémek többségének tulajdonságait. Ezt a tételt Felix Bloch (1905–1983 ) svájci születési amerikai fizikus mondta ki, 1928-ban. Lásd még energiasáv.

B-mezon

Jele . Egy mezon, amely egy (down) kvarkból és egy (antibottom) kvarkból áll. Elektromosan semleges, zérus spinű, tömege 5.279 GeV. Antirészecskéje egy (bottom) kvarkból és egy (antidown) kvarkból áll. A tudósok abban bíznak, hogy a B-mezon bomlásainak tanulmányozása fényt derít a CP sértés problémájára. Lásd CP invariancia.

Bohr, Niels Henrik David

(1885–1962) Dán fizikus. 1913-ban tette közzé azt a dolgozatát, amelyben az atom központi magja körül keringő elektronok perdületének kvantálásával magyarázza annak stabilitását. Amikor az elektronok egyik pályáról valamilyen másik pályára jutnak, fénysugárzás formájában energiát sugároznak ki vagy nyelnek el. Ennek számlájára írandó a hidrogén vonalas emissziós spektruma. Ezért a munkájáért Bohr 1922-ben Nobel-díjat kapott. Az elektronhéjak segítségével értelmezni tudta a periódusos rendszert, és kidolgozta az atommag cseppmodelljét. Lásd Bohr-elmélet.

Bohr-elmélet

Az az elmélet, amelyet Niels Bohr 1913-ban közölt a vonalas hidrogénspektrum értelmezésére. Feltételezte, hogy a pozitív töltésű mag körül egyetlen tömegű elektron kering sugarú körpályán, sebességgel. Az elektron perdülete ekkor . Bohr feltételezte, hogy az elektron csak olyan pályákat tölthet be, amelyeken ez a perdület bizonyos rögzített értékekkel: , , ,… /vel egyenlő, ahol a Planck-állandó. Ez azt jelenti, hogy a perdület kvantált, csak egy bizonyos érték egész számú többszöröse ( ) lehet. Minden megengedett értékhez különböző sugarú pálya tartozik, s Bohr feltételezte, hogy amikor az atom egy frekvenciájú sugárzást emittál vagy abszorbeál, az elektron egyik pályáról egy másikra ugrik, s a kibocsátott vagy elnyelt energia -vel egyenlő. Ez az elmélet jó egyezést adott a hidrogén, továbbá a He és Li stb. ionok spektrumában megfigyelhető színképvonalakkal. A perdület kvantálását később az elektron hullámtermészetével értelmezték. Minden pályára egész számú hullámnak kell ráférnie, azaz , ahol a hullámhossz, pedig valamilyen egész szám. A részecske hullámhosszát a kifejezés adja meg, így , ami az összefüggéshez vezet. A modern atomelmélet nem engedi meg, hogy a szubatomi részecskékkel ugyanúgy bánjunk, mint a makroszkopikus objektumokkal, és Bohr okoskodása mára már némileg hitelét vesztette. A perdület kvantásásának gondolata azonban maradandó.

bohrium (Nielsbohrium)

Vegyjele Bh. Radioaktív, fémes, transzaktinid elem; rendszáma 107. Peter Ambruster és csoportja állította elő elsőként 1981-ben Darmstadtban, Németországban, mikor 54-es tömegszámú króm atommaggal a bizmut 209-as tömegszámú izotópját bombázták. Az összes kísérletben eddig mindösszesen csak néhány bohriumot atomot sikerült detektálni.

bolométer

Sugárzó hő mérésére szolgáló érzékeny műszer. Eredeti formájában két részből áll, mindkettő elfeketített (körülbelül mm vastag) platina csíkokat tartalmaz, amelyeket egy szigetelő keretben helyeztek el egymás után cikk-cakkban sorba kötve. A két részt egy Wheatstone-híd két szomszédos karjára kötik, az egyik részt sugárzásnak teszik ki, a másikat leárnyékolják. A sugárzásnak kitett rész ellenállásának megváltozása, amelyet az áthidaló árammérő segítségével lehet mérni, lehetővé teszi az elemre eső sugárzó hő kiszámolását.

Ma már általánosan elterjedtek a modern félvezető bolométerek, amelyekben a platinát félvezető csíkokra cserélik ki, ezeknek sokkal nagyobb (jóllehet általában negatív) a hőmérsékleti együtthatójuk, ami a berendezést érzékenyebbé teszi.

Boltzmann, Ludwig Eduard

(1844–1906) osztrák fizikus. A gráci, a bécsi, a müncheni és a lipcsei egyetemen is volt professzor. Kinetikus gázelmélettel (lásd Maxwell–Boltzmann-eloszlás) és termodinamikával (lásd Boltzmann-egyenlet) foglalkozott. Depressziótól szenvedett és öngyilkos lett.

Boltzmann-állandó

jele vagy . Az egyetemes gázállandó ( ) és az Avogadro-állandó ( ) hányadosa. Azt is mondhatjuk tehát, hogy az egy molekulára eső gázállandó-érték: . Nevét Ludwig Boltzmannról kapta.

Boltzmann-egyenlet

A nemegyensúlyi termodinamikában részecskeegyüttesek, különösen azok transzporttulajdonságainak leírására használt egyenlet. A Boltzmann-egyenlet az eloszlásfüggvénynek nevezett és -fel jelölt mennyiséget határozza meg, ami az állapotok és állapotváltozások matematikai leírása. Az eloszlásfüggvény függ az r helyzetvektortól, a v sebességvektortól és a időtől; eképp a részecskék helyzetének és sebességének statisztikai leírását adja meg tetszőleges időpontban. Ha csak egyfajta részecske van jelen, a Boltzmann-egyenlet alakú, ahol a a részecskék ütközések kötötti gyorsulása, az eloszlás megváltozása az ütközések hatására. A Boltzmann-egyenletből a transzportegyüthatókat, például a vezetőképességet is kiszámíthatjuk. Az egyenletet 1872-ben állította fel Ludwig Boltzmann. Ez volt az első a nemegyensúlyi termodinamika egyenleteinek egymásra épülő sorában.

bolygó

Égitest, amely egy központi csillagászati (égi)test körül kering. Speciálisan egyike a Nap körül keringő nyolc (korábban kilenc) (égi)testnek (Merkúr, Vénusz, Föld, Mars, Jupiter, Szaturnusz, Uránusz, Neptunusz; a kilencedik, a 2006-tól törpebolygónak nyilvánított Plútó). Lásd Naprendszer.

bolygóközi tér

A Nap és a bolygók közötti tér a Naprendszeren belül. Ezt a tartományt kitöltő bolygóközi anyag többnyire a Napból származik, ahonnan napszél formájában áramlik ki. A napszél elsősorban protonokból áll, közel kilogramm proton lép ki másodpercenként a Napból. A Naptól a Föld távolságában a részecskesűrűség köbcentiméterenkénti néhány részecskére esik le. Ezt a nagyon ritka gázt leszámítva, a bolygóközi térben vannak még porrészecskék is, amelyekről többnyire úgy vélik, hogy a kisbolygó övezetből származnak. Körülbelül 1 g tömegű részecskék már látható meteorokat eredményeznek a Föld légkörében, 1 nanogramm tömegű mikrometeorokat az űrhajókba való becsapódásaik alapján lehet detektálni.

bolyongás

A bolyongási feladat annak a meghatározása, hogy milyen távolságig juthat egy véletlenszerűen sétáló ember, ha vagy előre lép ( távolsággal), vagy hátrafelé ( távolsággal), és véletlenszerűen (például pénzfeldobással) dönti el, hogy merre tegye a következő lépést. A bolyongó távolodását az számú lépés után tett lépéstávolsággal lehet jellemezni. lépés megtétele után a távolság négyzetes középértékének egyike ( ) – vagyis a kezdőhelyzettől mért távolság átlaga – lesz. A véletlenszerű bolyongásra vonatkozó eredmények felhasználhatók a diffúzió és a vele rokon Brown-mozgás tárgyalásában, továbbá a polimerek és rendezetlen szerkezetű szilárd testek felépítésének problémáiban.

bomlás

Radioaktív atommag spontán lejátszódó átalakulása egy radioaktív vagy stabil leány maggá, amelyet egy vagy több részecske vagy foton kibocsátása kísér. kezdeti atommag esetén a idő múlva megmaradó radioaktív atommagok száma , ahol a -t bomlási állandónak vagy hasadási állandónak nevezzük. A bomlási állandó reciproka az átlagos élettartam. Azt az időtartamot, amely alatt az eredeti atommagok száma a felére csökken, azaz az atommag felezési idejének nevezzük. Hasonló mennyiségeket használnak azoknál az elemi részecskéknél, amelyek spontán másik részecskévé alakulnak át. Például a szabad neutron egy protonra, egy elektronra és egy antineutrínóra bomlik (lásd béta bomlás). Lásd még alfa részecske, Q érték.

bomlási szekvencia

Egy adott radioaktív sorozathoz tartozó magok neutronszámának (N) protonszámuk (Z) függvényében történő ábrázolása. Az ábrán az egyes pontok a radioaktív bomlási sorozat elemeit adják. Két ilyen pontot összekötő vonal az egyik mag másik maggá történő átalakulása során fellépő atommagátalakulást reprezentálja.

A radioaktív bomlások négy típusát - mint eltolásokat - könnyen ábrázolhatjuk a bomlási szekvencián.

Alfa bomlás: Egy alfa részecske kibocsátása, miközben a mag egy hélium atommagnak (két proton és két neutron) megfelelő nukleonokat veszít. Az alfa bomlás egy olyan átlós nyíllal ábrázolható, mely két egység hosszúságú az N tengely mentén lefelé és két egység hosszúságú a Z tengely mentén baloldali irányba.

(Negatív) béta bomlás: Ennél a bomlásnál egy az atommagban lévő neutron egy protonra és egy elektronra valamint egy antineutrínóra bomlik, melynek során az elektron mint béta részecske sugárzódik ki. Ez a transzformáció így egy neutron elvesztésének és a protonok száma eggyel való gyarapodásának megfelelő átlós nyíllal ábrázolható a bomlási szekvencián, vagyis egy lépés lefelé az N tengely mentén és egy lépés jobbra a Z tengely mentén. Lásd még béta bomlás.

(Pozitív) béta bomlás: Ennél a bomlásnál egy az atommagban lévő proton alakul át egy neutronná, egy az elektron antirészecskéjének, a pozitronnak valamint egy neutrínónak a kibocsátásával. A (negatív) béta bomlással ellentétben, amely az atommagon kívül is végbemehet, a pozitív béta bomlás nem jöhet létre spontánul szabad protonok esetén. Ez az átalakulás így a bomlási szekvencián olyan átlós nyíllal ábrázolható, melynek hossza egy lépés felfelé az N tengely mentén és egy lépés balra a Z tengely mentén.

Elektron befogás: Ennél a folyamatnál az atommag egy protonja az atom környezetéből befog egy elektront. Ez az átalakulás a pozitív béta bomlással azonos módon ábrázolható. A fenti ábra az uránium sorozat bomlási szekvenciájának egy részletét ábrázolja.

Bondi, Hermann

Lásd Hoyle.

Boole algebra

A szimbolikus logika egy rendszere, melyet George Boole (1815–1864) alkotott meg a tizenkilencedik század közepén. Ebben a matematikai műveleteket logikai függvények segítségével szimbolikus alakban adják meg. Például a Boole algebrában ( vagy )-nek felel meg, míg ( és )-nek. A Boole algebra segítségével lehetővé válik a halmazelmélet alkalmazása. A számítógépek tervezői elterjedten használjak a Boole algebrát, ami lehetővé teszi, hogy a 0 és 1 bit mint bináris számrendszerbeli számok és a logikai függvények együttes használatával a számítógép elvégezhesse a szükséges műveleteket.

Born, Max

(1882–1970) német születésű brit fizikus, aki 1954-ben fizikai Nobel-díjat kapott (W. Bothe-vel közösen, 1891–1957) a kvantummechanikai statisztikai értelmezéséért. Heisenberggel közösen kidolgozta a mátrixmechanikát. Rácsdinamikai munkássága ugyancsak jelentős.

Born–Haber-körfolyamat

Az ionos kristályrácsú szilárd testek rácsenergiájának kiszámítására használatos reakcióciklus. Az MX összetételű vegyület rácsenergiáját a

reakció entalpiája adha meg. Az ionos szilárd anyag képződésének standard entalpiája az

reakció entalpiájával egyenlő. A körfolyamat arra való, hogy ezt a (méréssel meghatározható) entalpiát egyenlővé tegye az elemekből az ionos szilárd anyagig vezető lépések egymásutánjához tartozó entalpiaértékek összegével. A lépések a következők:

(1) A fém atomokká bomlása:

(2) A nem fém atomokká bomlása:

(3) A fém ionizációja:

Ez az ionizációs potenciálból kapható meg.

(4) A nem fém ionizációja:

Ez az elektronaffinitás.

(5) Az ionos szilárd test keletkezése:

Az entalpiaértékek egyenlővé tételével ez adódik ki:

és ebből megkapható a . Ezt a körfolyamatot Max Bornról és Fritz Haber (1868–1934) német vegyészről nevezték el.

Born–Oppenheimer közelítés

A molekuláris fizikában és a szilárdtestfizikában használt adiabatikus közelítés. Ez a közelítés a magrészecskék mozgását annyival lassúbbnak veszi az elektronok mozgásánál, hogy az elektron mozgásának vizsgálatakor a nukleonokat rögzített helyzetűnek lehet tekinteni. Ennek a közelítésnek a jogosságát a perturbációszámítás alkalmazásával igazolta 1927-ben Max Born és Julius Robert Oppenheimer (1904–1967).

bór számlálócső

Egy bórkamrát tartalmazó számláló; a lassú neutronok számlálására hozták létre. A bórkamra elemi bórral, bórvegyülettel vagy Bór-trifluoriddal (BF ) van megtöltve. Mivel a természetes bórban nagyjából 18 százalék a bór–10-es izotóp részaránya és ez az izotóp alfa-részecskéket kibocsátva elnyeli a neutronokat, azért ezt a kamrát össze lehet kapcsolni a keletkezett alfa-részecskéket számláló eszközzel.

Bose–Einstein-kondenzáció

Nagy számú bozonból álló makroszkopikus rendszerekben, elegendően alacsony hőmérséklet mellett megfigyelhető jelenség, amikor a részecskék jelentős hányada a legalacsonyabb energiájú kvantumállapotot (az alapállapotot) foglalja el. A Bose–Einstein-kondenzáció csak olyan bozonokra megy végbe, amelyek teljes száma megmarad az ütközések során. A Pauli-féle kizárási elv miatt lehetetlen, hogy két fermion ugyanazt a kvantumállapotot foglalja el, így az ilyen részecskékre nem tapasztalunk hasonló kondenzációs jelenséget. A Bose–Einstein-kondenzációnak alapvető szerepe van a szuperfolyékonyság értelmezésében. A Bose–Einstein-kondenzátum nagyon alacsony hőmérsékleten (  K körül) alakul ki, amikor is több ezer atom egyetlen entitássá (egy szuperatommá) válik. Ezt a jelenséget rubídium, lítium és más atomokkal figyelhetjük meg szélsőségesen alacsony hőmérsékleten. Nevét Satyendra Bose (1894–1974) indiai fizikusról és Albert Einsteinről kapta.

Bose–Einstein-statisztika

Lásd kvantumstatisztika.

bottom kvark

Lásd elemi részecskék

Boyle, Robert

(1627–1691) írországban születet angol vegyész és fizikus. Miután 1654-ben Oxfordba került, a gázok kötötték le érdeklődését. Kísérleteihez Robert Hooke légszivattyúját használta. Ennek az eszköznek a segítségével bizonyította be, hogy a hang vákuumban nem terjed. 1662-ben fedezte fel a Boyle-törvényt. Vegyészként a lánggal és a savas bázisú indikátorokkal foglalkozott.

Boyle-törvény

Adott tömegű gáz térfogata állandó hőmérséklet mellett fordítottan arányos a gáz nyomásával, azaz . Ez csak ideális gázokra igaz. A törvényt 1662-ben fedezte fel Robert Boyle. Az európai kontinensen Mariotte-törvény vagy Boyle–Mariotte törvény néven is ismeretes. Ugyanis 1676-ban – Boyle-tól függetlenül E. Mariotte (1620–1684) is felfedezte. Lásd gáztörvények.

bozon

Olyan elemi részecske (vagy elemi részecskék kötött állapota, mint például egy atommag vagy egy atom), melynek spinje egész értékű. A részecske így a Bose-Einstein statisztikát követi (lásd kvantumstatisztika), ahonnan a nevét kapta. Vesd össze fermion.

bozonizáció

A kvantumtérelméletben és a kvantummechanikai soktestproblémában használatos eljárás, melyben az elméletben erősen kölcsönható, bonyolult módon szereplő fermionokat bozonok effektív térelméletével helyettesítik. Egyetlen tér-dimenziós rendszerek esetén a fermion térről bozon térre való transzformáció egzakt, magasabb dimenziós esetekben azonban a bozonizációs eljárás általában csak közelítőleg végezhető el - mint például alacsonyenergiás határesetben. A mezonokra a kvantumszíndinamikából kiindulva kapott effektív elmélet jó példa a bozonizáció alacsonyenergiás alkalmazására. Az elektrongáz plazmon változókkal való leírására szolgáló transzformáció másik példa a bozonizáció közelítő elvégzésére.

Brackett-sorozatok

Lásd hidrogénszínkép.

Bragg, Sir William Henry

(1862–1942) brit fizikus; fiával, Sir (William) Lawrence Bragg (1890–1971) együtt 1915-ben Nobel-díjjal tüntették ki a *röntgenkrisztallográfiában végzett úttörő kutatásaiért. Röntgenspektrométert is szerkesztett, a röntgensugarak hullámhosszának megmérésére. 1920-ban mint a londoni Királyi Intézet igazgatója kezdeményezte a szerves molekulák röntgendiffrakciós kutatását.

Bragg-törvény

Ha egy ( hullámhosszú) röntgensugárnyaláb olyan kristályfelületet ér, amelyen távolsággal követik egymást az atom- vagy ionrétegek, akkor a visszavert nyaláb a egyenlettel leírható irányokban lesz a legerősebb; itt a szög (a Bragg-szög) a beesési szög kiegészítő szöge, az pedig egész szám. Ennek a törvénynek az ismeretében nagyon sok kristály szerkezetét ki lehetett deríteni. Ezt az összefüggést Sir Lawrence Bragg ismerte fel, 1912-ben.

Brattain, Walter

Lásd Bardeen, John.

Braun, Karl Ferdinand

(1850–1918) Német fizikus, aki 1895-ben lett Strasbourgban professzor. Az 1900-as évek elején (később a kristály-rádiókban alkalmazott) kristálydiódákat használt, és az oszcilloszkópkénti használatra kifejlesztette a katódsugárcsövet. A rádióhíradáson is dolgozott, és 1909-ben Marconival közösen fizikai Nobel-díjat kapott.

Brewster-törvény

Átlátszó felületről visszaverődő fény polarizációjának mértéke akkor lesz maximális, ha a visszavert sugár és a megtört sugár derékszöget zár be egymással. Azt a beesési (és visszaverődési) szöget, amelynél ez a maximum megfigyelhető, Brewster-szögnek vagy polarizációs szögnek nevezzük. Erre az szögre a összefüggés áll fenn, ahol az átlátszó közeg törésmutatója. A szabályt 1811-ben David Brewster (1781–1868) brit fizikus fedezte fel.

Britannia-fém

80-90% ónból, 5-15% antimonból és néha néhány százalék rézből, ólomból és cinkből álló, ezüst színű ötvözet. Csapágyakban és néhány háztartási termékben használják.

Bródy Imre

(1891–1944) Gyulán született. A budapesti tudományegyetem bölcsészkarán matematika-fizika tanári oklevelet szerzett. Doktori munkájának summa cum laude minősítését – többek között – Eötvös Loránd adta. Az egyetem fizikai tanszékén lett tanársegéd, majd Göttingenben Max Born mellett dolgozott. Két év múlva hazahívták az Egyesült Izzólámpa és Villamossági Rt (Tungsram) új kutatólaboratóriumába. Itt kezdte 1929-ben azokat a kísérleteket, melyek a kriptontöltésű izzólámpa felfedezéséhez vezettek. A munkatársaival kidolgozott eljárás „gáztöltésű fémszálas elektromos izzólámpa” néven 1931-ben lett szabadalom. A kriptontöltésű izzóhoz szükséges nagyobb mennyiségű kripton ipari méretű előállítása is az általa kidolgozott technológia alapján indult Ajkán, a világ első kriptongyárában.

A nevét megörökítő kriptonlámpa feltalálásán kívül munkássága során a fizika több területén és az ipari alkalmazás körében is számos kutatási eredményt ért el.

bronz

Réznek és ónnak, néha ólom- és cinktartalmú ötvözetei. Az óntartalma 1% és 30% között változhat. Kemény és könnyen önthető ötvözet, kiterjedten használják csapágyakhoz, szelepekhez, és más gépalkatrészekhez. Más elemek hozzáadásával különböző javított bronzfajták állíthatók elő. Például a foszforbronz legfeljebb 1% foszfort is tartalmaz. Ezenfelül a réznek bizonyos, az ón helyett más fémekkel alkotott ötvözetét is bronznak nevezik, például az alumíniumbronz réz és alumínium ötvözete. Az egyéb speciális bronzok közé tartozik például a harangbronz és az ágyúbronz.

Brown-mozgás

Folyadékban lebegő mikroszkópikus méretű (kb. 1 mikrométer átmérőjű) szilárd testecskék folytonos, véletlenszerű mozgása. Először Robert Brown (1773–1858) botanikus figyelte meg a jelenséget pollenek tanulmányozása közben 1827-ben. Először valamiféle életerő megnyilvánulásának tekintették. Később felismerték, hogy a Brown-mozgás annak következménye, hogy a testecskék folyamatosan ütköznek a folyadék molekuláival. Minél kisebb méretűek az oldott részecskék, annál intenzívebb a mozgásuk. A jelenség a levegőbe szuszpendált füstrészecskéken is megfigyelhető.

buborékkamra

Az ionizációs sugárzások érzékelésére szolgáló berendezés. Egy folyadékot (gyakran hidrogént) tartalmazó tartályból áll. A tartályban kezdetben a nyomást elegendően nagy értéken tartják ahhoz, hogy az a folyadék forrását megakadályozza. Ha az ionizált részecske beérkezése előtt a nyomást hirtelen lecsökkentik - a folyadék ehhez a nyomáshoz tartozó forráspontja a folyadék hőmérséklete alá kerül -, a részecske által keltett zavar mentén buborékok keletkeznek, és így a részecske "nyoma" lefényképezhető. A készüléket 1952-ben Donald Arthur Glaser Egyesült Államok-beli fizikus találta fel. Vesd össze a ködkamrával.

buckminsterfullerén

A szén egyik alakja; 60 szénatomos fürtökből épül fel, a fürtök öt- és hatszögekkel határolt poliéderes szerkezetek. Először 1985-ben találták meg egy nagy teljesítményű lézernyalábbal „meglőtt” grafit céltárgyból keletkező anyagok között. Grafit elektródok között semleges atmoszférában húzott villamos ívvel is előállítható. Ezt a C összetételű molekulát Richard Buckminster Fuller (1895–1983) amerikai építészről nevezték el, mivel szerkezete hasonlít a Fuller által feltalált geodéziai kupoláéhoz. A molekulát kevésbé hivatalosan buckyballnak mondják; magát az anyagot tudományosabban fullerénnek is nevezik. Az anyag (molekulahalmaz) sárga kristályos szilárd test (a fullerit); benzolban feloldható.

A fullerénnek többféle származéka is ismeretes, azokban szerves csoportok kapcsolódnak a gömböt alkotó szénatomokhoz. Fémionoknak a C kalitkába zárásával új zárványvegyületeket is elő lehet állítani a felhasználásával; némelyik közülük félvezető. A villamos ívvel való előállításkor a C molekulák mellett kisebb számban más fullerének is keletkeztek, egyebek között a kevésbé szimmetrikus molekulaszerkezetű C . Olyan szénszerkezeteket is ki lehet alakítani, amelyekben a szénatomok nem gömböt alkotnak, hanem néhány nanométer átmérőjű hengeres hálózatot; ezeket buckycsöveknek, másképpen nanocsöveknek nevezik.

Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME)

BME Fizikai Intézete

A Fizikai Intézet neves professzorai közül megemlítendő Gombás Pál, Bay Zoltán, Kovács István (1913–1996). Az Intézet tanszékei jelenleg: Atomfizika Tanszék, Elméleti Fizika Tanszék, Fizika Tanszék, Kísérleti Fizika Tanszék, Kémiai Fizika Tanszék.

Az intézet tanszékei az oktatás területén alapozó és speciális képzést nyújtanak villamosmérnök hallgatók és mérnök-fizikus hallgatók számára, valamint speciális képzést fizikai optika, felületfizika és környezetvédelmi tudományok területén (Atomfizika Tanszék), haladó kurzusokat fizikus hallgatóknak és a Fizikai Tudományok Doktori Iskola PhD ösztöndíjasainak (Fizika Tanszék). A Kémiai Fizika Tanszék fizikát oktat vegyész- és biomérnök hallgatók számára kötelező tárgyak és környezetmérnök hallgatók számára kötelező és választható tárgyak keretében. A Fizikai Intézet tanszékeinek főbb kutatási területei: felületfizikai kutatások, fizikai optika, környezetvédelmi tudományok, kísérleti szilárdtestfizika, kondenzált anyagok elmélete, alkalmazott optika, felületfizika, nemlineáris dinamika, termodinamika.

A Fizikai Tudományok Doktori Iskola

Tudományszakok: Kondenzált anyagok fizikája Szilárdtestfizika, Anyagtudomány, Statisztikus fizika Alkalmazott fizika Optika, Lézerfizika, holográfia, Felületfizika Reaktorfizika.

Honlap: http://www.phy.bme.hu/

BME Nukleáris Technikai Intézete (NTI)

A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem Nukleáris Technikai Intézete a BME Természettudományi Karán működik. Az intézet két szervezeti egységből áll: a Nukleáris Technika Tanszék az intézet oktatási feladatait, az Oktatóreaktor Nagylaboratórium pedig az oktatóreaktor üzemeltetését végzi. Az intézet egyetemközi oktatási létesítmény. Fő feladata hallgatók és doktoranduszok képzése a nukleáris technika területén. Jelentős részt vállal a nukleáris technika terén történő továbbképzésben is. Az Oktatóreaktor az a főberendezés, ami köré az intézet oktatási és kutatási tevékenysége csoportosul, ez a nukleáris technika egyéb elméleti területeivel is kiegészül. Az NTI keretében radiokémiai laboratórium is működik.

Honlap: http://www.reak.bme.hu/nti/

Bunsen-égő

Laboratóriumi gázégő. A gázt egy függőleges fémcsőbe vezetik, amelynek az alján oldalt a levegő beeresztése végett lyukak vannak. A bejutó levegő mennyisége egy béléscső segítségével szabályozható. Ha nem engednek be levegőt, a láng világos, és füstöl. Ha jut be levegő, akkor a lángnak van egy forró, alig látható külső része (az oxidáló rész), és egy belső, kék lángcséve, ahol tökéletlen égés megy végbe (a láng hidegebb, redukáló része). Az eszközt Robert Bunsenről nevezték el, aki hasonló (szabályozó béléscső nélküli) égőt haszált 1855-ben.

Bunsen-elem

Robert Bunsen által kifejlesztett primer elem, amely egy híg kénsavba merülő cink katódból és egy tömény salétromsavba merülő szén anódból áll. A két elektrolitot egy porózus falú edény választja el. Az elem körülbelül 1,9 volt elektromotoros erőt szolgáltat.

Burgers-vektor

A kristálydiszlokáció kiterjedését és irányát leíró vektor. Egy kristálybeli vektorfolyammal definiálható; tökéletes kristályban ez a vektorfolyam mindig zárt. Ha a kristályban diszlokáció van, akkor a vektorfolyam nem zárul, és a Burgers- vektor azt adja meg, hogy ennek a vektorfolyamnak az eredője mennyire tér el a nullától. Ezt a vektort Johannes Martinus Burgers (1895–1981) holland fizikus vezette be, 1939-ben.

busz (gyűjtősín)

A számítógép egyes komponenseit összekötő, vezetékekből vagy optikai kábelekből álló vezető útvonalak rendszere, amelyen keresztül a különböző komponensek jeleket küldhetnek egymásnak. A jelek küldésére a komponensek a buszt felváltva használják.

BWR forralóvizes reaktor

Lásd nukleáris reaktor