Ugrás a tartalomhoz

Biológiai kislexikon

(2007)

Typotex Elektronikus Kiadó Kft.

D

D

2,4-D (2,4-D)

2,4-diklórfenoxiecetsav: szintetikus auxin, melyet gyomirtóként használnak a széleslevelű gyomok ellen. Lásd még peszticid.

2,4-diklór-fenoxiecetsav (2,4-dichlorophenoxyacetic acid)

Lásd 2,4-D.

daganat (tumor) (tumour)

1. Duzzanat, megnagyobbodás, általában a szövetek sejtjei térfogatának növekedése vagy folyadék felgyülemlése következtében.

2. (Neoplazma) Szöveti megnagyobbodás, a sejtek rendellenes növekedése a számuk gyarapodása (sejtproliferáció) következtében. A rendellenes sejtszaporulat létrehozhat „ártalmatlan” (jóindulatú) tumort, vagy ártalmas, rosszindulatú daganatot (lásd rák).

Darwin, Charles (Darwin, Charles)

Brit természettudós, aki először orvoslást tanult Edinburgh-ban, majd teológiát a cambridge-i egyetemen, és egyházi pályára készült. Ám a természeti jelenségek iránti érdeklődése és a kapott felkészítés arra sarkallta, hogy elfogadja a meghívást 1831-ben a Beagle nevű hajóra természetbúvárként egy Föld körüli útra. Öt évvel későbbi visszatérése után közzétette a közben szerzett földtani megfigyeléseiről (például a korallzátonyok képződéséről) a munkáit. A többi feljegyzéseit rendszerezve megalkotta a leszármazással történő fajátalakulások elméletét, amit azután sokáig alakított és fejlesztett (nagyjából 1838-tól 1859-ig); végső formájában ez lett a természetes kiválogatódással (természetes szelekcióval) létrejövő evolúció elmélete. 1859-ben jelentette meg „A fajok eredete a természetes kiválogatódás útján” (On the origin of species by means of natural selection) című művét Alfred Russell Wallace hasonló nézeteinek tudomására jutása után. A későbbi művei között fontos még „Az ember származása és az ivari kiválogatódás” (The descent of man and selection in relation to sex) (1871), amiben az emberre is értelmezte a természetes szelekció irányította evolúciót és külön foglalkozott az ivari kiválogatódással; illetve „Az érzelmek kifejezése az emberben és az állatokban” (The expression of the emotions in man and animals) (1872), amiben kifejtette az emóciók ösztönös kommunikációs jellegét, amivel lényegében megalapozta az ösztönös viselkedés tudományos vizsgálatát, megkezdte az evolúciós változások értelmezését ez elmére. Lásd még darwinizmus.

darwinizmus (Darwinism)

Az evolúciónak Charles Darwin által „A fajok eredete a természetes kiválogatódás útján” (1859) című munkájában kifejtett elmélete, amely posztulálta, hogy a jelenleg élő fajok egyszerűbb ősi típusokból fejlődtek ki az élővilág evolúciója során a természetes kiválogatódásnak (természetes szelekciónak) nevezett folyamat segítségével, amely a populációkon belül található változatosságra hatva egyeseket kiemel, másokat eltüntet a nemzedékek során. Ez volt az első valóban tudományosnak nevezhető magyarázat az evolúciót mozgató erőkre. A könyv a megjelenésekor óriási zgalmat váltott ki, mert dokumentálta, hogy a fajok nem változatlanok (ez ugyan a tudósok körében már majdnem fél évszázada ismert volt, de nem a laikusok köreiben) és nem is fajonként teremtettek – amely nézet közvetlenül szemben állt a fajteremtés doktrínájával. Az igazi izgalmat az okozta, hogy az evolúciós változások mechanizmusát feltárta (később világossá vált, hogy csak az egyik evolúciós tényezőt, a természetes szelekciót, amely a fajok átalakulásainak irányát befolyásolja). A Darwin által felhozott bizonyítékok óriási gazdagsága fokozatosan meggyőzte az emberek többségét az elmélet igaz voltáról, és egyes téziseit azonnal el is fogadták (másokat nem). Az egyetlen megoldatlan nagy probléma az maradt, hogy hogyan jön létre a populációkban látható változatosság és hogyan őrződik meg nemzedékről nemzedékre. Ez csak akkor vált világossá, amikor Mendel klasszikus genetikai kísérleteinek eredményét (1865) újra felfedezték (1900) és felismerték a mutációkat (1901). Ez vezetett el a neodarwinizmus újabb elméletéhez, amit azután új ismeretekkel kiegészítve az 1920-30-as években a szintetikus evolúcióelméetben integráltak. A darwinizmus egyes téziseit újabban vitatni próbálták főleg az őslénytani adatok ugrásszerűnek tűnő változásai alapján (lásd pontozott egyensúly elmélete), de lényegében nem sikerült megcáfolni azokat.

Darwin-pintyek (galapágoszi pintyek) (Darwin's finches (Galapagos finches))

A Galapágosz-szigetekre egyedileg jellemző 14 pintyfaj, amelyeket Charles Darwin a Beagle-en való utazása során a szigetekre érve tanulmányozott. Mindegyik faj eltérő táplálékforrás kihasználására specializálódott. Ezek a pintyfajok nem találhatók meg a dél-amerikai szárazföldön, mert ott ezekért a táplálékforrásokért sokkal hevesebb a versengés (kompetíció) más madarak részéről. Darwin úgy vélte, hogy mindegyik galapágoszi pintyfaj a szárazföldről oda sodródott néhány egyed leszármazottja, amelyek a helyi eltérő körülményekhez voltak kénytelenek alkalmazkodni. Ez a többirányú alkalmazkodás jelentős bizonyítéka a darwini evolúcióelméletnek. Lásd még adaptív radiáció.

DDT (diklór-difenil-triklór-etán) (DDT)

Színtelen kristályos szerves vegyület, aminek összegképlete (ClC6H4)2CH(CCl3). A triklór-metanál és a klórbenzol reakciójával állítják elő. A DDT a legismertebb a számos klórtartalmú peszticid közül, amit kiterjedten használtak a mezőgazdaságban az 1940-es és az 1950-es években (például vele szorították vissza a maláriát). A vegyület meglehetősen stabilis, felhalmozódik a talajban, koncentrálódik a zsírszövetben, és a táplálékláncban magasan elhelyezkedő húsevőkben veszélyes szintet érhet el. Ma már a DDT és a hasonló peszticidek felhasználását korlátozzák.

de novo pálya (de novo pathway)

Bármely olyan anyagcsere-reakcióút, amelyben egy biomolekula egyszerűbb előanyag molekulákból újonnan (de novo = először, újonnan) szintetizálódik. Egyik példa lehet a nukleotidok szintézise ribozil-pirofoszfátból és aminosavakból.

de Vries, Hugo Marie (de Vries, Hugo Marie)

(1848 – 1935) Holland botanikus, aki 1878-ban lett a botanika professzora Amszterdamban. Elsőként ismerte fel a genetikai mutációk jelentőségét az élővilág evolúciójában. A növényi örökletes jellegekre vonatkozó elméletének vizsgálatára 1892-ben kezdte el növényi keresztezési kísérleteit. Négy éven belül a keresztezett nemzedékek utódaiban bizonyítékot talált a jellegek szétválására (a szegregációra), és felfedezte, hogy Mendel hasonló eredményeket tett közzé már 34 évvel őt megelőzően (1865-ben), csak azokat az eredményeket figyelmen kívül hagyták.

deci- (deci-)

Előképző, amit a metrikus rendszerben arra használnak, hogy valaminek a tizedrészét jelöljék vele. Például 1 deciméter = 0,1 méter, 1 dl = 0,1 l.

decibel (dB) (decibel)

Olyan mértékegység, amit két teljesítményszint összehasonlítására használnak; rendszerint a hangrezgésre vagy az elektromos jelekre alkalmazzák. A decibel a belnek egytizede, de a gyakorlatban csakis a decibelt használják. P és P0 teljesítményszintek n decibelnyire különböznek egymástól, ha n=10log10 (P/P0). Ha P a mérendő hangintenzitás szintje és P0 a referencia hangintenzitási szint (azaz az azonos frekvenciájú hang intenzitása a hallhatóság határán). A logaritmusos skála azért kényelmes, mert az emberi hallástartomány 1 (éppen hallható) és 120 dB (már fájdalmat okoz) között változik; és 1 decibel mintegy 26 %-nyi növekedést reprezentál, ami nagyjából az a legkisebb változást, amit a fül még detektálni képes.

dehidrogenálás (dehydrogenation)

Az a kémiai reakció, aminek során egy vegyület molekulájából hidrogénatomokat távolítunk el. A szerves vegyületek dehidrogenálása átalakítja az egyes C-C kötéseket kettős kötésű C=C kötésekké. A biológiai rendszerekben leginkább dehidrogenáz enzimek végzik.

dehidrogenáz (dehydrogenase)

Azoknak az enzimeknek összefoglaló elnevezése, amelyek hidrogénatomok eltávolítását (a dehidrogenálást) katalizálják biokémiai reakciókban. Dehidrogenázok sokféle biokémiai reakcióútban működnek, de különösen jelentősek azokban a reakciókban, amelyek a sejtlégzés elektrontranszportláncának reakcióit hajtják. A dehidrogenázok együtt működnek a NAD és a FAD hidrogénfelvevő és leadó koenzimekkel.

deka- (deca-)

Előképző, amit a metrikus rendszerben arra használnak, hogy valaminek a tízszeresét jelöljék vele. Például 1 dekagramm = 10 gramm; 1 dekahertz = 10 hertz.

dekarboxiláció (decarboxylation)

Szén-dioxid (CO2) eltávolítása egy molekuláról. A dekarboxiláció fontos reakció sok biokémiai pályában, többek között a Szent-Györgyi-Krebs-ciklusban és a zsírsavak szintézisében. Lásd még oxidatív dekarboxiláció.

deléció (a genetikában) (deletion (in genetics))

1. Olyan pontmutáció, melynek következtében a DNS szekvenciából egy vagy több bázispár kiesik.

2. Gyakran halálos kromoszóma mutáció, mely a meiozis alatt bekövetkezett egyenlőtlen átkereszteződés hatására alakul ki, így az egyik kromatid több genetikai információt veszít, mint amennyit kap.

dém (deme)

Ugyanazon rendszertani kategória (taxon) szervezeteinek egy csoportja. A kifejezést különféle előképzőkkel együttesen használják annak megjelölésére, hogy miben különbözik ez a csoport a többiektől. Például egy ökodém egy sajátos ökológiai élőhelyen előforduló helyi populáció; a citodém a többiektől sejttani felépítésében tér el; a genodém örökletes tulajdonságaiban más.

denaturálás (denaturáció) (denaturation)

Olyan szerkezeti változás létrejötte egy fehérjében vagy nukleinsavban, ami a biológiai tulajdonságai csökkenését vagy elvesztését eredményezi. A denaturációkor a fehérjék polipeptidláncai vagy a nukleinsavak kettős hélixe le- vagy kitekeredik, elvész a másodlagos és a harmadlagos szerkezet. Előidézheti hőhatás (termális denaturáció), kémiai anyagok vagy szélsőséges pH. A nyers és a főtt tojás közti különbségek zömmel a fehérjék denaturációjának következményei.

dendrit (dendrite)

Az idegsejtek (neuronok) sejttestének faágszerű elágazó kinövései. Belső szerkezetük és membránjuk a sejttestével megegyezik. Lehetnek sima felszínűek, de előfordulhatnak rajtuk felületüket növelő kiemelkedések (denrtittüskék) is. Az idegsejtekre érkező axonvégződések többsége a dendritekkel vagy a denrittüskékkel képez szinapszisokat. Az itt kialakuló ingerület róluk terjed át az idegsejtek testére, majd, adott esetben tovább az axonra.

dendrogram (dendogram)

A családfára emlékeztető diagram, amely a különböző szervezetek között bizonyos típusú hasonlóságokat tüntet föl. A dendrogramok fenetikus vagy törzsfejlődési (filogenetikai) hasonlóságokon alapszanak; egy kladogram a kladisztika rendszere szerinti hasonlóságokat tünteti fel.

dendrokronológia (dendrochronology)

Az abszolút kormeghatározási technikák egyike, amely a fák évgyűrűinek növekedését használja fel. Azonos élőhelyen a fák jellegzetes évgyűrűmintázatot mutatnak, ami az éghajlati viszonyokból ered. Ezért lehetséges egy meghatározott időpontot hozzárendelni az élő fák minden egyes évgyűrűjéhez és ezt az évgyűrűmintázatot felhasználni azon megkövesedett fák vagy fából készült tárgyak (például épületek vagy tárgyak a régészeti feltárt helyeken) datálására, amelyeknek élettartama átfedett azon élő fákéval. Az Amerikai Egyesült Államok nyugati hegységeiben élő Pinus aristata fenyőt – amelyek között bizonyítottan vannak 5000 évesek is – felhasználták több mint 8000 éves tárgyak korának meghatározására. A dendrokronológiával pontosan meghatározott korú fosszilis példányok segítségével korrigálták a radiokarbon kormeghatározást. A dendrokronológia hasznos lehet a régi éghajlati viszonyok tanulmányozásában is.Az évgyűrűk metszeteiben a nyomelemek analízise információkat szolgáltathat az elmúlt korok légszennyezéseire is.

Dendron (dendron)

Az idegsejt sejttestének kinövései, a dendritek együttese, összessége.

Denevérek (bats)

Lásd rovarevők (Chiroptera).

Denevérek (Chiroptera) (Chiroptera)

A repülő emlősök egyik rendje, közéjük tartoznak a denevérek. Vékony hártyás szárnyaik belsejében az emlősök mellső végtagjára jellemző csontok foglalnak helyet, de ezek igen megnyúltak és könnyűek. Az ujjak különösen hosszúra nyúltak. A szárnyat képetző bőrredők a test oldalfalán keresztül a hátsú végtagokig, sőt a farokig terjednek és ezzel igen nagyfelületűvé válnak. Amikor a denevérek nem repülnek testhőmérsékletük csökken, hidegebb időkben, amikor táplélékállataik eltünnek téli álmot alszanak. Számos denevérfaj éjszakai életmódot folytat, sötétben ultrahangok kibocsájtásával tájékozódnak (echolokáció), így találnak rá táplálékukra ill. kerülik el az ütközéseket. A denevérek fajtól függően rovarokat, nektárt, gyümölcsöt fogyaszthatnak, de vannak vérszívók is.

denitrifikáció (denitrification)

Az a kémiai folyamatsor, amiben a talajban található nitrátok molekuláris nitrogénné (N2) redukálódnak, és ez a gáz a talajból a légkörbe távozik. A folyamatot a denitrifikáló baktériumok (például a Pseudomonas denitrificans) hozzák létre, amelyek a nitrátokat használják fel végső elektronfelfogónak más szervezetek légzéséhez hasonlóan (vagyis anaerob légzést folytatnak, míg az oxigént végső elektronfelfogóként használók az aerob légzők). Vö. nitrifikáció. Lásd nitrogénciklus.

dense body (sötét csomók) (dense body)

Az akarattól független (sima) izmok rostjai között található számtalan struktúrák egyike, melyekhez az izomsejten belül a vékony filamentumok rögzülnek. Működés szempontjából az akaratlagos izmok Z-vonalának felelnek meg.

dentin (dentine)

A fogak fő tömegét alkotó speciális csontszövet A dentin összetételében hasonlít a csonthoz, de azzal ellentétben állományát számos kis csatorna járja át, ebben foglalnak helyet a dentint képző sejtek (odontoblatsok) vékony nyúlványai. Az elefántcsontot, azaz az elefántok agyarainak állományáét ugyancsak dentin alkotja.

depolarizáció (depolarization)

Ingerlékeny membránú sejtekben (ideg-, izom- és egyes mirigysejtek) a transzmembrán elektromos potenciálkülönbség (röviden: membránpotenciál) csökkenése egészen addig, hogy megszűnik az elektromos potenciálkülönbség a membrán két oldala között. Az akciós potenciálhullámok egyik típusának, az idegsejt axonmembránján és a vázizomrost szarkolemmáján kialakuló és tovaterjedő csúcspotenciálhullámnak (vagy kisülésnek, idegimpulzusnak) első része, aminek során a feszültségérzékeny nátriumcsatornák kinyílása miatt a pozitív töltésű nátriumionok bejutása következtében az adott membránterületen lecsökken a membránpotenciál (hipopolarizálódik a membrán), sőt, az nullává válik (az idegsejtek és izomsejtek egy részében a membrán polarizáltsága még néhány mV-nyit meg is fordulhat; ez a túllövés). A depolarizációt (vagy a túllövést) követően a membrán ismét polarizálódik (lásd repolarizáció), ami ismét visszaállítja a membránpotenciált a kezdetihez közeli állapotára.

desmidek (desminds)

A Desmidioideae osztályba tartozó egysejtű algák. A Spirogyrához hasonlóan bonyolult kloroplasztisszal rendelkeznek. A desmidek sejtjei jellegzetes módon egy keskeny nyakkal összekötött két félre különülnek, mindegyik fél tükörképe a másiknak. A sejt külső falát különféle nyúlványok borítják, és a sejteket kocsonyaréteg veszi körül, ami feltehetőleg a sejt lassú csúszó mozgásában játszik szerepet. A desmidek főleg édesvízben fordulnak elő.

deszorpció (desorption)

Az adszorbeált atomok, molekulák vagy ionok eltávolítása egy felületről. Vö. adszorpció.

deszulfuráció (desulphuration)

A kénatomok eltávolítása egy vegyület molekulájából, ami többféle anyagcserepálya útján is történhet. Számos kéntartalmú szerves vegyület mérgező hatásában közreműködhet a deszulfuráció: az általa a sejtbe felszabadított atomos kén erősen elektrofil, hozzákötődik a fehérjékhez és ezáltal megváltoztatja a működésüket.

determináció (determination)

Az egyedfejlődésben az a folyamat, aminek során egy embrionális szövet vagy őssejt elköteleződik arra, hogy már csak bizonyos típusú szövetté tud fejlődni és más sejttípust vagy más szöveteket nem tud létrehozni. Amikor például a vérképző őssejt (a hemocitoblaszt sejt) elköteleződik (determinálódik) a vörösvérsejtek létrehozására, akkor ezen az úton elindulva már nem tud létrehozni mondjuk fehérvérsejteket vagy vérlemezkéket. Maga a vérsejtképző csontvelői őssejt determinálódhat fehérvérsejt irányba is, akkor viszont már nem tud vörösvérsejteket produkálni. Az embrionális őssejtek még képesek transzdifferenciációra, de valamelyik differenciációs úton elindult progenitor sejtek már nem tudják ezt megtenni. A determináció a lehetséges differenciációs utak közötti választást jelent. A determinációt az egyedfejlődési program bizonyos állapotának és a determinálandó sejt környezetét jelentő növekekedési és determinációs faktoroknak a kölcsönhatása hozza létre. Lásd még differenciáció.

deuteranopia (deuteranopia)

Lásd színvakság.

Deuteromycota (Deuteromycota)

Általában törzsként elismert rendszertani csoport, melyet olyan gombák osztályozásához használunk, melyekben az ivaros szaporodás lényegében hiányzik. Ezek a gombák -leírásuk szerint „tökéletlenül ismert gombák” vagy „Fungi Imperfecti” – valószínűleg olyan aszkuszos vagy bazídiumos gombák, melyek elvesztették aszkusz- illetve bazídiumtermelő képességüket. Számos esetben előfordul, hogy sikerül azonosítani közel rokon, ivarosan szaporodó fajokat, sőt még ugyanazon faj ivaros szaporodású alakját is. Például a Penicillium, melyet hagyományosan a Deuteromycota csoportba osztályoznak be, rendelkezik egy ivarosan szaporodó stádiummal is, ez pedig az aszkuszos Talaromyces.

Deutoplazma (deutoplasm)

A tojásban vagy a petesejtekben lévő szikanyag.

devon időszak (Devonian)

Földtörténeti időszak a földtörténeti ókorban (a paleozoikumban), amely tarott a szilur időszak végétől (mintegy 408 millió évvel ezelettőtől) a karbon korszak kezdetéig (körülbelül 360 millió évvel ezelőttig). A korszakot Adam Sedgwick (1785 – 1873) és Roderick Murchosin (1792 – 1871) nevezte el így 1839-ben. A gerinctelenek (korallok, pörgekarúak, Ammonoidea, tengeri liliomok) tengeri lerakódásokban megtalált megkövesedett maradványai alapján a devon korszkot hét szakaszra osztják. Sokfelé kiterjedt kontinentális larkódásokat is találtak, amelyek konglomerátumokból, vörös iszapból és homokkőből állnak; ezek alkotják az Old Red Sandstone közetképződményt. Ennek fosszilis maradványai között találhatók a legkorábbi szárazföldi növények Rhyniophyta; Trimerophyta) és különféle halak. A devon elejére a Graptolithák már kihaltak, a háromkaréjos ősrákok Trilobita) mennyisége erősen lecsökkent.

dextrin (dextrin)

A keményítőnek az amiláz enzimek hatására maltózzá hidrolízise közben képződőtt köztitermék, köztes tagszámú poliszacharid.

dextróz (dextrose)

Lásd glükóz.

dezacetiláció (deacetylation)

Egy acetilcsoport (-COCH3) eltávolítása egy molekuláról. A dezacetiláció fontos reakció számos biokémiai reakcióútban, köztük például a Szent-Györgyi-Krebs-ciklusban is, továbbá a hisztonok dezacetilációja alapvető a kromatin megfordítható kondenzációjában is.

dezaminálás (deamination)

Egy aminocsoport (-NH2) eltávolítása egy vegyület molekulájáról. Az enzimek általi dezamináció előfordul a májban, és igen fontos az aminosavak anyagcseréjében, főleg a lebontásuk és az ezt követő oxidációjuk során (lásd még oxidatív dezamináció). Az aminocsoport ammóniaként távozik és kiválasztásra kerül, vagy változatlanul – ammónia formájában -, vagy karbamidként vagy húgysavként.

dezmoszóma (macula adherens) (desmosome (mascula adherens))

A hámszövetben a szomszédos sejtek között kialakuló foltszerű kapcsolat, mely sejtek összekapcsolásával a szövetet erősíti, miközben lehetővé teszi az anyagmozgást a sejtközötti járatokban. Különálló rostkötegből áll, mely 25 nm szélességben fut a két sejt közötti térben. A rostok az egyes sejtek plazmamembránja alatt, egy fehérjetartalmú citoplazmatikus plakkban rögzülnek mindkét oldalon, melyből további rostok nyúlnak ki a sejt citoplazmájába. A hemidezmoszómák a dezmoszómákhoz hasonlatosak, de a sejtet az alapjául szolgáló extracelluláris mátrixhoz rögzítik. Lásd még sejtkapcsolat.

dezmotubulus (desmotubule)

Lásd plazmodezmák.

dezoxigenált hemoglobin (deoxygenated haemoglobin)

Lásd hemoglobin.

dezoxiribonukleáz (deoxyribonuclease)

Lásd DNáz.

dezoxi-ribonukleinsav (deoxyribonucleic acid)

Lásd DNS.

dezoxi-ribóz (2-dezoxi-D-ribóz) (deoxyribose (2-deoxyribose))

Az egyik pentóz (öt szénatomos cukor), a ribóz egyik származéka, amelyben a második szénatomhoz nem –OH, hanem csak –H csoport kapcsolódik (vagyis itt hiányzik az oxigénatom). Lényegi alkotórésze a dezoxi-ribonukleotidoknak, amelyek a DNS monomerjei (építőkövei).

d-forma (d-form)

Lásd optikai aktivitás.

diabetes (diabetes)

A normálisnál jelentősen több vizelet termelése („húgyár”). Leggyakoribb oka lehet az inzulin hatásának hiánya (a cukorbetegség, a diabetes mellitus), vagy pedig az antidiuretikus hormon (ADH) hatásának hiánya (a diabetes insipidus).

diacil-glicerin (DAG) (diacylglycerol (DAG))

Lásd inozitol.

diagenezis (diagenesis)

Lásd tafonómia.

diakinézis (diakinesis)

A meiózis első profázisának végén az a szakasz, amikor a homológ kromoszómák elválása már majdnem teljes és a kromoszóma-átkereszteződések (crossing over) már megtörténtek.

dialízis (dialysis)

Egy olyan eljárás, aminek segítségével nagy molekulák (mint amilyen a keményítő vagy egy fehérje) és a kis molekulák (mint a glükóz vagy az aminosavak) oldatban elválaszthatók egymástól egy féligáteresztő hártyán keresztül történő szelektív diffúzióval. Ha például keményítő és glükóz elegyét egy féligáteresztő anyagból (mondjuk cellofánból) készült tartályba öntik, amit azután belemerítenek egy nagy pohár tiszta vízbe, akkor a kisebb glükóz molekulák átjutnak a cellofánon át a vízbe, míg a nagy keményítő molekulák a tartályon belül maradnak. Az élő szervezetek sejtjeinek plazmamembránja féligáteresztő membrán, ezért bizonyos kis molekulákat átenged az oldószerrel együtt (bár nem feltétlenül vele megegyező sebességgel), míg másokat sokkal kevésbé vagy egyáltalán nem ereszt át. Így zajlik a vesében a nitrogéntartalmú hulladékanyagok kiválasztása a vérplazmából dialízissel. Egy mesterséges vese (dializátor) a dialízis elvét felhasználva veszi át a megbetegedett (elégtelen működésű) vese funkcióit.

diapauza (átmeneti nyugalmi állapot) (diapause)

Sok rovarban és más gerinctelenekben a felfüggesztett egyedfejlődés vagy növekedés időszaka, aminek idején az anyagcsere sebessége jelentős mértékben csökken. Egyes hosszú életű fajok felnőttkorban is átmehetnek diapauzán, de sok más faj esetében a pete a diapauzális szakasz. A diapauzát gyakran évszakos változások idézik elő és veleszületett ritmus szabályozza; lehetővé teszi, hogy az állat túlélje a számára kedvezőtlen környezeti körülményeket, és az utódai kedvezőbb viszonyok között jöjjenek létre.

Diaphysis (egy csöves csont középdarabja) (diaphysis)

A végtagokban lévő hosszú csöves csontok középső szakasza, amely a fejlődő csontban porclemezekkel határolódik el a kialakuló csontok végdarabjaitól.

diasztáz (diastase)

Lásd amiláz.

diasztole (diastole)

A szívverésnek az a fázisa, ami két kontrakció között található; ideje alatt a szívizomzat elernyed és a szívkamrák vérrel telítődnek. Vö. szisztole. Lásd még vérnyomás.

diatóma (diatoms)

Lásd Bacillariophyta.

diatropizmus (diatropism)

Lásd plagiotropizmus.

dibionta (dibiontic)

Olyan életciklus, amelyben egymástól valamiben (például szaporodási módjukban) különböző nemzedékek váltakoznak. Lásd nemzedékváltakozás. Vö. monobionta.

dichogámia (dichogamy)

Olyan állapot, amelyben egy virág hím- és nőnemű szaporítószervei eltérő időpontban érnek meg, így biztosítva az önmegporzás elkerülését. Vö. homogámia. Lásd még proterandria, proterogynia.

dichopatrikus fajképződés (dichopatric speciation)

Az allopatrikus fajképződés egyik formája, amiben a létező populáció részei azért különülnek el egymástól, mert földrajzi gát képződik közöttük. Például egy gleccser előrehaladása minden egyes eljegesedés kezdetén elkülöníti a korábban folytonos elterjedésű területű fajt izolált menedékhelyekre, amelyekben azután mindegyik alpopuláció egymástól eltérően fejlődhet. Vö. peripatrikus fajképződés.

Dicotyledoneae (kétszikűek) (Dicotyledoneae)

A virágos növények két osztályának egyike, könnyen felismerhető a mag belsejében található két szikleveléről (kotiledon). A kétszikűeknek általában hálózatos levélerezetük, a hajtásban egy edénynyaláb-gyűrűjük van, míg a virágzati részben a nyalábok száma négy, öt vagy akár több is lehet. A kétszikűek közt találhatunk élelmiszernövényeket (pl. burgonya, borsó, baba) dísznövényeket (pl. rózsa, borostyán, mézvirág) és keményfájú fákat (pl. tölgy, hárs, bükk).

diétás rost (dietary fibre)

Lásd rost.

differenciáció (differentiation)

Egy soksejtű szervezet sejtjeinek fenotípusosan különbözővé válása, a munkamegosztás létrejötte az egyedfejlődés során. Mindig együtt jár normális körülmények között a differenciálódott sejtek működéseinek integrációjával (hiszen a különbözőképpen működő sejtek létezése ellenére a szervezet egyetlen egységes egész, a különböző működésű sejtjeinek működéseit össze kall hangolnia). A differenciáció növeli az összetett bonyolultságot (a komplexitást), mert a szervezet egyes sejtjei, szövetei és szervei különleges működésekre specializálódnak, amely működéseknek együttese teszi ki a szervezet integrált működését. A differenciáció a legintenzívebben az embrionális fejlődés során zajlik, de később is kevésbé intenzíven a szervezet kifejlett (rendszerint ivarérett) állapotáig; ezt követően a végdifferenciálódott sejtek (például az emlősök idegsejtjei, izomsejtjei) már nem változnak többé, csak legföljebb a számuk és működésük csökken. Ám a kifejlett állapotú szervezetben is megfigyelhető differenciáció regenerációkor, illetve a növényekben a kifejlett szervezetben is megmarad a merisztematikus aktivitásban (lásd merisztéma). Az állatokban a szöveti szerveződésben és a sejtek differenciációjában közrejátszó mechanizmusokat a legintenzívebben kísérleti szervezetekben tanulmányozták, elsősorban a Drosophila gyümölcslegyekben. Ebben a rovarban az általános testfelépítési tervet a korai embrionális fejlődésben morfogéneknek nevezett molekulák közreműködése hozza létre; ezek egy része fehérje, más részük lipid természetű vagy nukleotid jellegű molekula, és a korai embrióban őket a tüszősejtek anyai génjei kódolják, és innen diffundálnak a fejlődő embrióba. A különféle morfogének az embrióban a koncentrációik egy sajátos mintázatát hozzák létre, amelyek azután különböző mértékben aktiválnak géneket az embrió különböző testrészeiben. Az eltérő génaktivációs mintázat hozza létre a testszelvények alapvető mintázatát. Magának az embriónak a génjei, pontosabban ezek egyik osztálya, a szegmentációs gének, tovább finomítják ezt az alapmintázatot. Minden egyes szelvényen belül a függelékek, mint például a végtagok, differenciációját homeotikus gének szabályozzák. A differenciáció lényege tehát az, hogy a különböző testrégióban és különböző szövetek sejtjeiben eltérő gének jutnak kifejeződésre (expresszálódnak) a különböző gének ki-, mások bekapcsolása következtében. Az éppen aktivált gének termékei befolyásolják számos más gén expresszióját; ezáltal a differenciáció tulajdonképpen a génexpressziók térben és időben szerveződött mintázatsorozatainak létrejötte. Ezek az egymást láncszerűen aktiváló génexpressziós mintázatok együttesen alkotják az egyedfejlődés differenciációs programját. (Természetesen az alapvető és univerzális sejtműködéseket irányító úgynevezett háztatási gének nem mutatják az expressziójuk mintázatának változásait, hiszen minden sejtben mindig aktívaknak kell lenniük.) Az egyre több sejtből álló szervezeteknek azért kell átmenniük a differenciáción, mert minden sejtjük tartalmazza ugyan a fajra jellemző összes gént (vagyis a teljes genomot), de az egyes sejteknek csak bizonyos gének működtetésére van szükségük; ezért a többi gént elhallgattatják (a génexpresszió, vagyis a génátírás, az RNS-ek érése, a hírvivő RNS-ek fehérjékre fordítása, energetikailag túlságosan drága).

differenciál-interferencia kontraszt mikroszkóp (differential-interference contrast microscope)

Lásd Nomarski mikroszkóp.

diffúzió (diffusion (passive transport))

Spontán és passzív (energiabefektetést nem igénylő) szállítási (transzport-) folyamat, amely zárt térben a benne levő anyagok különböző koncentrációinak kiegyenlítődését eredményezi. A mechanizmusa az, hogy az anyagi részecskék (például molekulák vagy ionok) véletlenszerű mozgást (mint a Brown-mozgás) végeznek, és eközben nagyobb valószínűséggel mozdulnak el a kisebb koncentrációjú hely felé; emiatt idővel a magas koncentrációjú helyen csökken, az alacsony koncentrációjú helyen meg nő a vizsgált anyag koncentrációja. A diffúzió hajtóereje éppen a koncentrációgrádiens; ezért a diffúzió addig zajlik, amíg ez nullává nem válik; ekkor beáll a diffúziós egyensúly. A kezdeti állapottól a diffúziós egyensúly beálltáig a rendszer energiát veszít, vagyis a diffúzió maga energiafelszabadító folyamat. A diffúzió sebességét befolyásolja még a hőmérséklet (növekedésével gyorsul), a diffúzióval mozgó részecskék nagysága (minél nagyobb a diffúzióval mozgó részecske, annál kisebb a diffúziójának sebessége), és ha a diffúzió valamilyen közegben történik, akkor a mozgó részecskének a közeg molekuláival való kölcsönhatása is. A biológiai rendszerekben alapvető fontosságú a sejtek plazmamembránján keresztül történő (transzmembrán) anyagszállítás; de ez csak kevés anyag esetében diffúzió (például az O2 molekula, a H2O molekula és a kis atomionok – mint a Na+, a K+, a Cl-) megfelelő transzmembrán csatornákon át történő transzportja (a többi anyag transzmembrán szállítása szállítókkal történő és sok esetben anyagcsere-energiát is igénylő aktív transzport).

diffúziós grádiens (diffusion gradient)

Lásd koncentrációgrádiens.

digitálisz (digitalis)

A gyűszűvirág (Digitalis) kiszáradt leveleinek, magvainak kivonatát régóta használják szíverősítőként. A modern orvosi receptek szerint felírt gyógyszerek a gyűszűvirág digoxin és digitoxin anyagait tartalmazzák, melyek a szív glikozidok közé tartoznak. Ezeket szívproblémákra és a szívaritmia kezelésére használják, mivel a szívizmok összehúzodásának erősségét képesek fokozni. Mérgező hatásuk abból adódik, hogy megzavarhatják a szív normál ritmusát.

dihibrid keresztezés (dihybrid cross)

Olyan szülők között létrejövő genetikai keresztezés, melyek különböző lókuszokon lévő gének szabályozta két tulajdonságban térnek el egymástól. Mendel borsónövényekkel végzett dihibrid keresztezést, a tulajdonságok pedig a mag színe és szövetöszetétele voltak. A szülői övényeknek vagy sima sárga magjai (SSYY) voltak, ez domináns tulajdonság, vagy ráncos zöld magjai (ssyy) voltak, ami recesszív tulajdonság. Minden utódnak sima sárga maggal rendelkezett, és mindkét allélre nézve heterozigóták voltak (SsYy). Az utódok közötti keresztezés után létrejött F2 generáció növényeinek sima sárga, sima zöld, ráncos sárga és ráncos zöld magjai lettek, 9:3:3:0 (lásd ábra) arányban. Mendel ezen eredmények alapján hozta létre a Gaméták tisztaságának törvényét (lásd Mendel törvények).

dikarboxilsav, dikarbonsav (dicarboxylic acid)

Olyan szerves sav (karboxilsav vagy karbonsav), aminek molekulájában két karboxilcsoport (-COOH) is van. A szisztematikus kémiai nevezéktanban az ilyen kétbázisú szerves savak nevét –dikarbonsav végződéssel képzik a megfelelő szénhidrogén nevéből: a HOOC(CH2)4COOH a hexán-dikarbonsav.

dikarion (dikaryon)

A gomba hifafonalának vagy micéliumának sejtje két különböző törzsből származó haploid sejtmagot tartalmaz. A sejtmagok párokban csoportosulnak, de nem olvadnak össze, ezért a sejt nem valódi diploid. A Basidiomycota és az Ascomycota törzseknél jelenik meg a kétmagvúság. Lásd heterokariózis.

dikariózis (dikaryosis)

A heterokariózis legelterjedtebb formája. Lásd még dikarion.

diktioszóma (dictiosome)

A növényi sejtekben megtalálható csésze alakú lapos, membránnal határolt hólyagok sora. A diktioszómák módosítják az endoplazmatikus retikulumból származó fehérjéket, és a cukrokat feltehetőleg poliszacharidokká polimerizálják. Ezután becsomagolják ezeket az anyagokat, hogy a sejtben a rendeltetési helyükre szállítódhassanak (például a sejtfalhoz), és kiválasztásra vagy raktározásra kerüljenek. Az állati sejtekben, és ritkán a növényiekben is, számtalan diktioszóma összekapcsolódásával jön létre a Golgi-készülék.

dikumarol (dicoumarol)

Lásd kumarin.

dilatáció (dilation)

Általánosságban egy csöves szerkezet tágulása, a cső belső ürege keresztmetszetének megnövekedése. Az állati szervezetekben leginkább a vérerek kitágulását jelenti.

dimetil-benzol (xilol) (dimethylbenzenes (xylenes))

Három izomér vegyület, amelyeknek összegképlete (CH3)2C6H4, és amelyekben két metilcsoport szubsztituálja a benzolgyűrűben a hidrogénatomokat. Az 1,2-dimetil-benzol az orto-xilol, az 1,3-dimetil-benzol a meta-xilol és az 1,4-dimetil-benzol a para-xilol. A kőolajból az izomerek keveréke nyerhető ki. A xilolokat felhasználják a fénymikroszkópiában a vizsgált objektum előkészítése során derítő ágensként.

dimiktikus tó (dimictic lake)

Olyan tó, amelynek vízrétegződését előidéző termoklin nem állandó, hanem egy év során kétszer is megváltozik. A termoklin az éghajlat évszakos változásai miatt szenved változást. A meromiktikus tóban állandó vízrétegződés figyelhető meg.

dinein (dynein)

Sok eukarióta sejtben megtalálható egyik motorfehérje, amelynek van ATPáz aktivitása, és kötődni tud a mikrotubulusokhoz. A dinein az undulipódiumok (csillók és ostorok) mikrotubulusaihoz kapcsolódik; mozog a mikrotubulusok mentén az ATP hidrolíziséből származó energiát felhasználva, és ennélfogva az undulipódiumot elhajlítja. A sejtek citoplazmájában található dinein idézi elő a sejtszervecskék mozgását a mikrotubulusok hosszában.

Dinomastigota (Dinoflagellata) (Dinomastigota (Dinoflagellata))

A Protoctisták közé besorolt, főkép egysejtű szervezetekből álló törzs. Gyakoriak a tengeri planktonban, sok közülük fotoautotróf, barna xantofill pigmenteket tartalmaznak a klorofill mellett. A dinoflagelláták jellemzően két, mozgást biztosító ostorral rendelkeznek, merev sejtfaluk szilícium kéreggel bevont cellulózból épül fel. Néhány faj (pl. Noctiluca miliaris) biolumineszcenciára képes.

dinoszaurusz (dinosaur)

A szárazföldi hüllők egy kihalt csoportja, amelynek tagjai a jura és a kréta időszak domináns szárazföldi állatai voltak, 190 millió évvel ezelőttől 65 millió évvel ezelőttig. Két rendjük volt: A madármedencéjű dinoszauruszok (Ornitischia) típusosan négy lábon járó növényevők voltak, sokuknak volt erősen páncélozott teste, és jellegzetes volt a madárszerű medenceövük. Közéjük tartozott a Stegosaurus, a Triceratops és az Iguanodon. A hüllőmedencéjű dinoszauruszok (Saurischia) gyíkszerű medenceövvel rendelkeztek. Közéjük tartozott több két lábon járó húsevő forma, mint például a Tyrannosaurus (a legnagyobb ismert húsevő ragadozó), de néhány négy lábon járó növényevő alak is, mit az Apatosaurus (vagy Brontosaurus) és a Diplodocus. A növényevő dinoszauruszok között sok volt kétéltű vagy félig vízi életmódú.

dinukleotid (dinucleotide)

Olyan vegyület, amely két nukleotidból áll; ezeket foszforsavanhidrid vagy foszfodiészter kötések kapcsolják össze. Ilyen például az élőlényekben a FAD és a NAD. A két nukleotid közül az egyik mindig adenin bázist tartalmaz.

dioxin (2,3,7,8-tetrakloro-dibenzo-p-dioxin) (dioxin (2,3,7,8-tetrachlorodibenzo-p-dioxin))

A 2,4,5-T gyomirtószer feldolgozása során képződő mérgező szilárd anyag; szennyezőanyagként jelen volt a vietnami háború során lombtalanítószerként használt Agent Orange-ban is. Égetési folyamatokban és különféle ipari feldolgozási folyamatokban melléktermékként termelődnak a dioxinok; a fent megnevezett dioxin az egész dioxin csoport leginkább mérgező tagja. A dioxinok igen sokfelé előfordulnak környezeti szennyezőként. Rendkívül lassan bomlanak le és a táplálékláncokban koncentrálódhatnak; az állatokban a zsírszövetben raktározódnak. A nagy koncentrációjú dioxinokkal való találkozás súlyos bőrelváltozást (klorakne) okoz, és magzati defektusokat is előidézhetnek. Az erősen mérgező voltuk miatt sok országban korlátozó intézkedéseket hoztak a dioxinok ipari kibocsátásának csökkentésére.

dipeptid (dipeptide)

Olyan vegyület, amely peptidkötéssel összekapcsolt két aminosavból áll, de az első aminosavon még szabad amino (-NH2) csoport, a második aminosavon még szabad karboxil (-COOH) csoport van a dipeptid egyik, illetve a másik végén. A peptidkötés (-CO-NH-) (lásd peptid) az első aminosav karboxilcsoportja és a másik aminosav aminocsoportja között alakul ki kondenzációs reakcióval, aminek során egy molekula víz kilép.

diploid (diploid)

Olyan sejtmag, sejt vagy szervezet, amelyben a fajra jellemző haploid kromoszómaszám (n) kétszerese (2n) található. Ivaros szaporodású fajokban az egyik kromoszómaszerelvény a nőstény szülőtől (az anyától) ered, a másik kromoszómaszerelvény a hím szülőtől (az apától) származik (a megtermékenyítéskor/fogamzáskor lesz a zigóta diploid). Az állatokban a testi (szomatikus) sejtek zömmel mind diploidok, mert a zigótából mitózisokkal képződnek (az ivarsejtek viszont haploidok, mert a diploid anyasejtből meiózissal jönnek létre). A nemzedékváltakozást mutató egyszerűbb szerveződésű növényekben (mohák és harasztok) az ivarsejteket termelő ivaros nemzedék sejtjei haploidok, míg a diploid megtermékenyített petesejtből létrejövő ivartalan nemzedék sejtjei diploidok (az ivartalan nemzedék hozza létre meiózissal a haploid spórákat). A magvas növényekben (nyitva- és zárvatermők) a látható növény és sejtjei többnyire diploidok (de a növényekben gyakoribb lehet a magasabb ploidiafokú sejtek aránya is). Lásd még poliploid.

diplonta (diplont)

Egy szervezet, amely életciklusánakdiploid (kromoszómaszerelvénnyel jellemezhető) szakaszában van. Vö. haplonta.

diplotén (diplotene)

A meiózis első profázisának azon szakasza, melynek során a párosodott homológ kromoszómák megkezdik a szétválást. Számtalan ponton egymáshoz tapadva maradnak (lásd kiazma).

Discomitochondria (Discomitochondria)

Bizonyos rendszerekben a protosista egyik törzse. Mozgékony egysejtűek ezek. Mitochondriumaikban korongalakú cristák vannak. Életciklusukból hiányzik az ivaros szaporodás. Négy osztályuk van, amelyeket annak idején/hagyományosan ostoros egysejtűként írtak le. Az Euglenida főleg fotoszintetizáló szervezeteket tartalmaz; tipikus példája maga az Euglena. Testfaluk (pellicula) mintázatot visel. A Kinetoplastida egy nagy módosult mitochondriumot (kinetoplast) tartalmau a flagellum, ill. az undulipodium eredésénél. Bizonyos fajaik paraziták, pl. Trypanosoma, mások szabadonélők (pl. bodos) Az Amoebomastigota képes arra hogy egy amőboid formából ostorossá alakuljon és vissza, annak függvényében hogy környezetében milyen és mennyi táplálék van. A negyedik osztály a Pseudociliata, szabadonélő tengeri lények. Felszínükön csillósorokat viselnek. Abban különböznek a valódi csillósoktól, hogy nincsen kétféle sejtmagvuk.

Distalis (distal)

Az a szerv vagy szervrészlet, amely a szervezet központjától távolabb esik. Pl. a kéz és a láb a karhoz és a lábszárhoz képest distalis helyzetű.

diszacharid (disaccharide)

Olyan cukormolekula, amely két, egymással glikozidkötéssel összekapcsolt egyszerű cukorból (monoszacharidból) áll. A glikozidkötés létrejöhet az egyik monoszacharid 4., a másik monoszacharid 1. szénatomján levő –OH csoportjainak vízmolekula (H2O) kilépése melletti kondenzációs reakcióval (1,4-glikozidos kötés), vagy a 6. és az 1. szénatomon levő –OH csoportok reakciójával (1,6-glikozidos kötés). Két glükóz összekapcsolódásából jön létre a maltóz, illetve a cellobióz (a cellulóz alapegysége), egy glükóz és egy fruktóz összekapcsolódása alkotja a szacharózt (nádcukrot vagy szukrózt), és egy glükóz meg egy galaktóz összekapcsolódásából jön létre a laktóz (tejcukor).

diszasszortatív párosodás (disassortative mating)

Lásd válogató párosodás.

diszfotikus övezet (diszfotikus zóna) (dysphotic zone)

Lásd eufotikus zóna.

diszperzív replikáció (dispersive replication)

A DNS-replikációnak egy olyan formája, amelyben az eredeti DNS-lánc széttöredezik és véletlenszerű módon újrakombinálódik, mielőtt a kettős hélix struktúra kitekeredik és szétválik, hogy a hírvivő RNS szintézisének templátja lehessen. Nincs rá bizonyíték, hogy a természetben előfordulna. Vö. konzervatív replikáció; szemikonzervatív replikáció.

disztális kanyarulatos csatorna (másodlagos kanyarulatos csatorna) (distal convoluted tubule (second convoluted tubule))

A nefronnak az a része, amely a Henle-kacs vastag felszálló szárának végétől vezet a gyűjtőcsatornába. A disztális kanyarulatos csatorna fő funkciója a nátrium-klorid és más szervetlen sók hormonálisan szabályozott visszaszívása a vérbe, illetve kisebb mértékben ilyen szervetlen ionok aktív szekréciója. A visszaszívott vagy kiválasztott ionok mozgását a víz nem követi (a víz hormonálisan irányított visszaszívódása elsősorban a gyűjtőcsatornákban történik).

disztrofikus (disztrófiás) (dystrophic)

Egy olyan víztest (mint egy tó) jelzője, amely a szárazföldi növényekből származó nagy mennyiségű és le nem bomlott szerves anyagot tartalmaz. Az ilyen tavakban kevés az oldott tápanyag és ezért a biológiai produkciójuk is viszonylag alacsony. Az ilyen tavak gyakoriak a tőzeges területeken és tőzegmocsárrá fejlődhetnek. Vö. eutrofikus; mezotrofikus; oligotrofikus.

diszulfid híd (kénhíd) (disulphide bridge (sulphur bridge))

Két cisztein aminosav tiolcsoportjai (-SH) között oxidációval létrejött kovalens kötés (-S-S-) rendszerint egy fehérje polipeptidláncán belül, de akár a polipeptidláncai között is. Redukcióval könnyen szétválik ismét tiolcsoportokká. Ezért a tiolcsoportok és a diszulfid hidak könnyen átrendeződnek. A diszulfid hidak közreműködnk a fehérjék harmadlagos szerkezetének létrehozásában és stabilizálásában.

divergens evolúció (divergent evolution)

Lásd adaptív radiáció.

divízió (tagozat) (division)

A növények rendszerezésénél hagyományosan használt olyan kategória, mely egy vagy több hasonló osztályból áll. Ilyen például a Spermatophyta (magvas növények). A modern rendszertanban a divíziót felváltotta a törzs.

dizigóták (dizygotic twins)

Lásd kétpetéjű ikrek.

dl-forma (dl-form)

Lásd optikai aktivitás.

DNáz (dezoxi-ribonukleáz, DNS-bontó enzim) (DNase (deoxyribonuclease; DNAase))

Azon enzimek gyűjtőneve, amelyek katalizálják a DNS elhasítását. A DNáz I emésztőenzim, amit a hasnyálmirigy választ el, és a DNS-t rövidebb polinikleotid fragmentumokra bontja. Sok más endonukleáz és exonukleáz hasítja a DNS-t, köztük a restrikciós enzimek, valamint a DNS-replikációban és a DNS-javításban is közreműködő DNáz enzimek.

DNS (dezoxi-ribonukleinsav) (DNA (deoxyribonucleic acid))

Az élő szervezetek örökítőanyaga; az eukarióta sejtek sejtmagjában a kromoszómák egyik fő alkotórésze, a prokariótákban fehérjékkel stabilizált gyűrű alakú molekula. Központi szerepet játszik az örökletes jellegek meghatározásában, mivel a genetikai információ végső hordozója. Azáltal fejti ki a hatását, hogy az anyagcsere enzimei segítségével képes önmagát lemásolni (lásd DNS-replikáció)és a másolat az utódokba jut, és a génjei azzal nyilvánulnak meg, hogy RNS-ek és fehérjék szintézisét irányítják a sejtekben (lásd még genetikai kód, RNS, átírás (transzskripció), fehérjeszintézis. Az eukarióta sejtekben a sejtmagon kívül van még DNS a mitokondriumokban és a növényi sejtek kloroplasztiszaiban is (lásd extranukleáris gén; mitokondriális DNS). A DNS olyan nukleinsav, amely dezoxi-ribonukleotidok (lásd nukleotid) két polimer láncából áll; a nukleotidokban a cukor a dezoxi-ribóz, a nitrogéntartalmú bázisok az adenin, a citozin, a guanin és a timin (vö. RNS). A két lánc egymás köré tekeredik és az egymást kiegészítő (komplementer) bázisok (lásd bázispárosodás) közötti hidrogénkötések tartják össze a két láncot; így alakul ki a létrára emlékeztető csavart molekula (a kettős hélix; lásd még szupertekeredés, supercoiling). Lásd az ábrát. Amikor a sejt osztódik, azt megelőzően a DNS-e is replikálódik olyan módon, hogy a két utód molekula egymással és a szülői molekulával is azonos lesz (ez a DNS-replikáció); az utód sejtekbe jut egy-egy másolat. Lásd még komplementer DNS.

DNS filteres (szűrős) kimutatása (DNA filter assay)

Egy eljárás, amit arra használnak, hogy meghatározzák, vannak-e jelen rekombináns DNS-ek a klónozott sejtekben. Az módszerre azért van szükség, mivel a tenyészet sok olyan sejtet is tartalmazhat, amelyek nem transzformálódtak az idegen (bevitt) DNS-sel. Miután a sejttenyészetet kiültették és elszélesztették Petri-csészében, a sejtmintázat egy másolatát hozzák létre egy speciális szűrőt borítva rá. A sejteket ezt követően feloldják. A sejtekből származó DNS hozzákötődik a szűrőhöz, ahogy azt megmelegítik, mégpedig ugyanabban a geometriai mintázatban, amilyenben a sejtek voltak a Petri-csészében. A rekombináns DNS jelenlétét egy génpróbával és autoradiográfiával tárják fel, így azt is megmondhatják, mely sejtekben található a rekombináns DNS.

DNS filter vizsgálat (DNA filter assay)

Olyan módszer, melyet a klónozott sejtekben lévő rekombináns DNS jelenlétének meghatározására használnak. Azért szükséges, mert a tenyészet sok olyan sejtet is tartalmaz, amelyek nem transzformálódtak. Miután a tenyészeteket Petri csészébe szélesztették, egy különleges szűrő segítségével másolatot készítenek a sejtek mintázatáról, majd ezután feloldják a sejteket. Melegítés közben a sejtekben lévő DNS olyan mintázatban kötődik a szűrőhöz, ami megegyezik a Petri csészében lévő sejtek mintázatával. A rekombináns DNS jelenlétének kimutatása génpróbával és autoradiográfiával történik.

DNS könyvtár (génkönyvtár, génbank) (DNA library (gene library; gene bank))

Egy adott szervezet teljes genetikai anyagát reprezentáló klónozott DNS fragmentumok gyűjteménye. Megkönnyíti bármilyen adott gén megkeresését és elkülönítését. A DNS könyvtárak úgy készülnek, hogy restrikciós enzimekkel és / vagy fizikai módszerekkel a genomikus DNS-t fragmensekre darabolják. Ezeket a fragmenseket klónozzák, a rekombináns fragmenseket tartalmazó gazdasejteket lecentrifugálják és lefagyasztják, illetve a fág vektorokat tenyészetben tarják fenn. A könyvtárban lévő egyedi géneket specifikus génpróbákkal a Southern blotting módszerrel, vagy a fehérjetermékeiken keresztül Western blotting használatával azonosítják. A DNS könyvtárak íly módon a géntechnológiai módszerekhez használt nyersanyagok gyűjtőhelyei. A nagy genomokat, mint amilyen az emberé is, a legkényelmesebb módon olyan vektorok használatával klónozzák, melyek nagy DNS fragmenseket képesek beépíteni magukba, ilyen például a sejttenyészetben fenntartott élesztő mesterséges kromoszóma.

DNS próba (DNA probe)

Lásd génpróba.

DNS profil meghatározás (DNA profiling)

Lásd DNS ujjlenyomat készítés.

DNS ujjlenyomat készítés (genetikai ujjlenyomat készítés) (DNA fingerprinting (genetic fingerprinting))

Olyan módszer, melynek során egy egyed DNS-ének elemzésével kimutatják a bizonyos rövid (változó számú tandem ismétlődéseknek nevezett) nukleotid szekvenciák ismétlésének mintázatát a teljes genomban. Az állítások szerint ez a mintázat egyéni az adott egyedre nézve, és ezért a módszert törvényszéki tudományban és az apasági vitákban, valamint az állatorvos tudományban azonosítási célból alkalmazzák. Már nagyon kis testszövet mintából ki tudnak nyerni elegendő DNS-t, például vérből, spermiumból, vagy hajból, és amennyiben szükséges polimeráz láncreakcióval megsokszorozzák az igen kis mennyiségű DNS-t. A DNS hasítására restrikciós enzimeket használnak, és a marker szekvenciákat specifikus génpróbákkal és Southern blottinggal mutatják ki. Lásd még mikroszatellita DNS.

DNS-blotting (DNA blotting)

Lásd Southern-blotting.

DNS-fotoliáz (DNA photolyase)

A baktériumokban és más szervezetekben található ama enzim, amely kijavítja az ultraibolya (UV) fény által indukált DNS-károsodást. Sötétben kötődik az UV sugárzás által létrehozott timin-dimerekhez, majd ezt követően a kék fény hatására elnyeli annak energiáját és ezt az energiát használja fel arra, hogy kivágja e dimereket és helyreállítsa a normális szerkezetet. Ezt a folyamatot nevezik fotoreaktivációnak. Az Escherichia coli baktérium DNS-fotoliázát a phr gén kódolja (a photoreactivation megfelelőjeként).

DNS-hibridizáció (DNA hybridization)

A különböző forrásból származó DNS-ek hasonlóságának meghatározására szolgáló eljárás. Két forrásból (például különböző baktériumfajokból) származó DNS egyedi szálait összekeverik egymással és (valamilyen fizikai vagy kémiai eljárással) megbecslik annak mértékét, hogy mennyi kettős hibrid szál alakul ki (például az egyedi szálak és a kettős szálak ultraibolya-elnyelései eltérők). Minél nagyobb a hajlam e hibrid molekulák kialakulására, annál nagyobb az egymással komplementer bázissorrendek mennyisége, vagyis az összevetett gének hasonlósága. Az eljárás a fajok közötti genetikai rokonság megállapításának is egyik módja.

DNS-javítás (DNS-reparáció) (DNA repair)

Többféle molekuláris mechanizmus együttese, amelyek biztosítják, hogy a DNS örökletes információja – amit a bázissorrend megfelelő volta jelenít meg – megőrződjék és azok a hibák, amelyek előfordulnak a DNS-replikáció alatt és más mutációs események során, ne tudjanak felhalmozódni (a DNS-javítást is kikerülő változások jelennek meg végül mutációkként). Egy hiba a bázissorrendben akár a sejt pusztulását is előidézheti, mert esetleg interferál a replikációs folyamattal. A javító mechanizmusok azért működnek eredményesen, mert a DNS két kiegészítő (komplementer) szálból áll. Az egyik szál károsodott szakasza vagy egy nem illeszkedő (nem komplementer) bázis specifikus javító enzimekkel eltávolítható és a helyes formában visszaállítható DNS-polimerázok segítségével (mivel ezek a másik szálat használják mintának). A foszfodiészter gerincet azután a DNS-ligáz összezárja. Lásd még excíziós javítás; mismatch javítás; posztreplikatív javítás; proofreading.

DNS-kötő fehérjék (DNA binding proteins)

Olyan fehérjék, amelyek képesek a DNS specifikus bázisszekvenciáihoz kötődni, mert azokat felismerik; előfordulnak mind a prokariótákban, mind az eukariótákban, és a génexpresszió aktivátorai vagy represszorai lehetnek, mert szabályozzák az RNS-polimeráz DNS-hez kapcsolódását a gének átírásának folyamata alatt (lásd transzskripciós faktor). Egyes DNS-kötő fehérjéknek van szerepe a DNS-replikációban is; a szétvált két DNS-szál egyetlen mintaszálának nukleotidjaihoz kötődésükkel stabilizálják a szétvált DNS-szálakat, így azok a replikáció alatt nem tekerednek vissza. A hisztonokat nem sorolják a DNS-kötő fehérjék közé (azokra inkább a DNS tekeredik rá; lásd nukleoszóma).

DNS-lapka (DNS-chip) (DNA chip)

Üveg vagy műanyag lapka, amelyen mikroszkópos mátrixszerű elrendezésben (oszlopokban és sorokban; lásd mikromátrix-mintázat) számos kis DNS molekula van kötve. Az ilyen oligonukleotid (25-30 nukleotid hosszúságú) DNS-mintázat több ezer rövid láncú, szintetikus egyszálú DNS molekulát tartalmaz, amelyek mindegiyke egyedi bázissorrendű (bázisszekvenciájú), és úgy vannak megtervezve, hogy komplementerei legyenek specifikus cél nukleotidszekvenciáknak, amelyek hozzájuk is kötődnek. Egy ilyen mikromátrix-mintázattal gyorsan és kényelmesen lehet kvantifikálni a génexpressziót, mivel segítségével pontosan megbecsülhető a sejtben vagy a szövetben megjelenő különböző hírvivő RNS-ek teljes készlete (azaz a a működő transzskriptoszómák száma, a teljes transzskriptom). A DNS-lapka segítségével tehát elemezhetők a génátiratok. Az eljárás során a sejt hírvivő RNS-eiről egyszálú komplementer DNS-eket (cDNS-eket) készítenek, ezekhez fluoreszcens jelet adnak, így a cDNS-ek megjelölődnek, majd a jelzett cDNS molekulákat inkubálják a DNS-lapkán levő oligonukleotid DNS-mintázattal. A cDNS-ek hozzákötődnek a lapkán levő komplementer oligonukleotidokhoz, majd a nem kötődött fölösleges cDNS-eket kimossák. Ezt követően a DNS-lapkát megvilágítják, hogy a jelzések fluoreszkáljanak, majd egy számítógéppel vezérelt pásztázó megméri a fluoreszcencia intenzitását (vagyis a kötődött cDNS mennyiségét) a DNS-lapka minden egyes koordinátapontjában. A DNS-lapka úgy is megtervezhető, hogy bizonyos génekben meglevő mutációkat detektáljon, mondjuk az emlőrák örökletes formáiban közreműködő BRCA géneket. A vizsgált egyén DNS-ét denaturálják (melegítéssel a szálait szétválasztják), és a lapkához kötődését összehasonlítják az ugyanígy kezelt normális (kontroll) DNS-nek ugyanilyen lapkához kötődésével. Bármely eltérés a két kötődési mintázat között felhívja a figyelmet a vizsgált személy lehetséges rendellenes bázissorrendjeire, amelyeket azután más módszerekkel részletesebben is megvizsgálhatnak.

DNS-ligáz (DNA ligase)

Az az enzim, amely képes egymáshoz kapcsolni két DNS-szakaszt. A DNS-ligáz ezért fontos szerepet játszik a DNS-replikációban (az Okazaki-fragmentumokat kapcsolja folyamatos lánccá) és a DNS-javításban is. Az enzimet felhasználják a rekombináns DNS-technológiában is (lásd genetikai mérnökség, génmanipuláció), mivel ez biztosítja, hogy az idegen DNS (például a génklónozásban használt komplementer DNS) kötődjön azon plazmid DNS-éhez, amelybe beépítik.

DNS-metiláció (DNA methylation)

Metilcsoportok hozzáadódása (addíciója) egy DNS-t alkotó bázisokhoz (főleg a guaninban és a citozinban gazdag szekvenciákhoz). A DNS bizonyos bázisai általában metilált formájukban találhatók mind a prokariótákban, mind az eukariótákban. A baktériumokban ez a metiláció megvédi a sejt DNS-ét a saját restrikciós enzimei általi támadástól (amelyek elhasítják a nem-metilált idegen DNS-t), és ezzel segítik a virális DNS kiiktatását a baktériumok örökítőanyagából. A metiláció jelentős abban is, hogy segíti a DNS-javítás enzimeit abban, hogy megkülönböztessék a szülői szálat az utód száltól, amikor javítják a rosszul illeszkedő bázisokat az újonnan replikálódott DNS-ben. A DNS-metiláció befolyásolja a DNS-átírás szabályozását is; a metilált DNS-szakaszok (az adeninben és a timinben dúsult szakaszok) az átírásban kevésbé aktívakká válnak, viszont könnyebben mutálnak (vagyis genetikai instabilitásuk kissé fokozódhat). A metiláció csökkenése ellentétes hatású.

DNS-polimeráz (DNA polymerase)

Lásd polimeráz.

DNS-replikáció (DNA replication)

Az az anyagcsere-folyamat, aminek során a DNS pontos másolata képződik. A folyamat kivitelezője a repliszóma, a főszereplő enzim pedig a DNS-től függő DNS-polimeráz (lásd polimeráz). A DNS-replikációs folyamat sebessége 50 nukleotid másodpercenként (az emlősökben) és 500 nukleotid másodpercenként (a baktériumokban) között változó érték. A szülői DNS molekula két szálán levő komplementer bázisok közötti hidrogénkötések felszakadnak (egy helikáz enzim hatására), a szálak széttekerednek (DNS-kötő fehérjék segítenek a szálak külön tartásában), és mindegyik szál mintaként (templátként) szolgál a saját magával komplementer új szál szintéziséhez (lásd még primoszóma). A DNS-polimerázok lefelé mozognak a két egyedi szálon szabad nukleotidokat kapcsolva a szálak 3’ végeihez a templát szálon levő komplementer bázisok sorrendjének megfelelően (lásd bázispárosodás). A folyamat addig folytatódik, ameddig a mintaszálon levő összes nukleotiddal szemben be nem épülnek a megfelelő szabad nukleotidokból a nukleozid-monofoszfátok, és ezen a módon két azonos DNS molekula jön létre. Ez a másolódás szemikonzervatív replikáció, mivel mindegyik új kettős szálú DNS tartalmazza az eredeti szülő DNS molekula felét (azt félig megőrizte) (vö. konzervatív replikáció; diszperzív replikáció). Néha felléphetnek olyan mutációk, amelyek azt idézik elő, hogy a szülői DNS pontos bázissorrendje nem replikálódik. Ennek lehetőségét csökkenti a DNS-javítás mechanizmusai. Az eukarióta sejtekben a DNS replikációja több ponton is kezdeményeződik; ezeket nevezik replikációs origóknak; több ilyen is van minden egyes DNS molekulában, és bár a replikáció kezdeményeződése nem egyszerre következik be az összes origóban, mégis a DNS-replikáció lényegében egyszerre zajlik több replikonon (noha egyik előrébb tart, a másik hátrább). Így érhető el, hogy az emberi DNS mintegy 3 milliárd bázispárja nagyjából 10 óra alatt teljesen replikálódhat (egyetlen origóból indulva ehhez mintegy 16 666 óra kellene). Lásd még nem-folyamatos replikáció.

DNS-szekvenálás (génszekvenálás) (DNA sequencing (gene sequencing))

Az az eljárás, aminek során meghatározzák egy DNS-szakasz nukleotidjainak bázissorrendjét. Erre a célra két technikát használnak. A Maxam-Gilbert-módszerben (Allan Maxam és Walter Gilbert nevéből) a DNS-t egy restrikciós enzimmel hasítják és a keletkező kisebb fragmentumokat egy egyik végükön megjelölik 32P-t tartalmazó foszfátcsoporttal. A fragmentumokat ezt követően négy különböző reakciósornak vetik alá; mindegyik specifikusan egy meghatározott bázisnál vagy bázisoknál hasítja el a DNS-t. Az így nyert még kisebb fragmentumokat elektroforézissel elválasztják a lánchosszuk szerint és autoradiográfiával azonosítják. A bázis- (nukleotid-) sorrendet a gélben levő négy út mindegyikében a sávok helyzetéből következtetik ki. A Sanger-féle módszerben (Frederick sanger neve után) – amit neveznek didezoxi-módszernek is – egy új DNS-szálat szintetizálnak a szekvenálandó génből származó egyszálú templátot használva. Az új szál szintézise a négy bázis közül akármelyiknél megállítható, ha a dezoxi-ribonukleozid-trifoszfátok megfelelő didezoxi-(dd) származékát adják a rendszerhez (például a ddATP-t adva a rendszerhez a szintézis egy adenozinnál befejeződik, a ddGTP-t adva egy guanozinnál ér véget az új DNS-szál szintézise). Ahogy az első módszerben is, a radioaktívan jelölt fragmentumokat végül elektroforézisnak és autoradiográfiának vetik alá. A Sanger-módszer nagy előnye, hogy könnyen adaptálható RNS-szekvenálásra az RNS templátról egyszálú DNS-t készítve a reverz transzskriptáz enzim felhasználásával. Ez teszi lehertővé például a riboszomális RNS szekvenálását, a molekuláris rendszerezésben történő felhasználásra. Radioaktív izotópok helyett fluoreszcens festékeket használva a Sanger-féle eljárás teljesen automatizálható. A fragmentumok elkülönítése után mind a négy reakció termékei fluoreszcencia-spektroszkópiával kimutathatók és számítógéppel analizálhatók, így rögtön kinyomtatható a bázissorrend. A DNS-szekvenálást ma már nagy léptékben végzik, mára számos teljes genom bázissorrendjét meghatározták (lásd Human Genome Project).

DNS-től függő RNS-polimeráz (DNA-dependent RNA polymerase)

Lásd polimeráz.

dodekánsav (dodecanoic acid)

Lásd laurinsav.

dohánymozaik vírus (tobacco mosaic virus (TMV))

Merev, pálcika formájú RNS-tartalmú vírusok, amelyek különböző növények (különösen a dohány) levelein elváltozásokat, mozaikosodást okoznak. A vírust a növényen táplálkozó rovarok viszik át. A dohánymozaik vírus volt az első felfedezett vírus.

Domagk, Gerhard (Domagk, Gerhard)

(1895 – 1964) Német vegyész és biokémikus, aki az I.G. Farbenindustrie-ba ment új gyógyszerek kutatására. 1935-ben felfedezte egy festék, a Prontosil, antibakteriális tulajdonságait; ez lett az első szerves kéntartalmú amid gyógyszer (lásd szulfonamid). A szer kifejlesztésével jelentősen hozzájárult a fertőző betegségek kemoterápiájához. 1939-ben felajánlották neki az élettani/orvosi Nobel-díjat, de Hitler arra kényszerítette, hogy utasítsa vissza; így végül is csak 1947-ben kapta meg.

domén (domain 2.)

A biokémiában egy fehérje harmadlagos szerkezetének egy funkcionális egysége. Alfa-hélixbe vagy béta-lemezbe tekeredett aminosavlánc(ok)ból áll, aminek térszerkezete többé-kevésbé globuláris. A doménok között a polipeptidlánc viszonylag szabadon mozgó régiói foglalnak helyet. Egy domén jelen lehet több különböző fehérjében is (például az ATP-kötő domén), mert a domént meghatározó exon több különböző fehérje génjében is jelen lehet. Lásd még ujj-domén.

domináns (dominant)

1. (a genetikában) Olyan allélt jellemezzük így, amely a fenotípusban akkor is kifejeződik, amikor egy adott szervezet sejtjeiben a gén két különböző allélja fordul elő. A kerti borsó magasságát például két allél szabályozza, a „magas” (M) és a törpe (m). Amikor mindkettő jelen van (Mm), azaz akkor, ha a sejtek heterozigóták, a növény magas lesz, mivel az M domináns, az m pedig recesszív. Lásd még kodominancia.

2. (az ökológiában) Egy társulásban a legfeltűnőbb mennyiségben jelen lévő jellegzetes faj. A kifejezést általában a növényökológiában egy növényfajra használják, például fenyőfára a fenyőerdőben.

3. (az állati viselkedésben) Olyan állat jellemzésére használják, amely elsőbbséget élvez az élelem, pár, stb., hozzáférésében a fajtársaihoz képest, a korábbi agresszív összecsapásokban elért sikerei miatt. A kevésbé domináns egyedek megadó viselkedést mutatnak a dominánsabbakkal szemben, így a nyílt agresszió minimálisra szorul. Egy stabil csoportban kialakulhat a lineáris dominancia hierarchia vagy csípéssorrend (azért nevezik így, mert a háziszárnyasoknál figyelték meg először), melyben minden állat a hierarchiában felette állónak engedelmeskedik, az alatta lévőkkel szemben pedig előnyben részesül.

donor (donor)

1. A sebészetben az az egyén, akinek szöveteit vagy szerveit átültetik egy másik személybe (a recipiensbe). A donorok adhatnak vért is átömlesztésre.

2. A genetikában egy olyan sejt, amely örökítőanyagot ad egy másik sejtnek a sajátjába történő beépítésre. Így a donor adja a DNS-ét (vagy egy részét) egy transzgénikus sejt génmanipulációval történő létrehozásakor.

3. A kémiában egy kémiai funkcionális egység (például egy molekula, egy csoport vagy egy atom), ami elektront, atomot vagy csoportot ad egy másik kémiai egységnek.

dopa (dihidroxi-fenilalanin) (dopa (dihydroxyphenylalanine))

A tirozin aminosav egyik származéka: egy egy hidroxicsoportot tartalmaz a gyűrűben. Különösen magas koncentrációban található a mellékvese velőjében; előanyaga a dopamin, a noradrenalin és az adrenalin szintézisének. A poláros fény polarizációs síkját balra forgató alakját, az L-dopát, a Parkinson-kezelése során adják, hogy pótolja az agyvelőben hiányzó dopamint.

dopamin (dopamine)

A dopából dekarboxilációval képződő egyik katekolamin, a noradrenalin és az adrenalin szintézisének előanyaga. Maga is lehet neurotranszmitter, elsősorban az agyvelőben.

dormancia (dormancy)

Egy állat- vagy egy növényegyed élete során fellépő inaktív (nyugalmi) időszak, amelyben a növekedése lelassul vagy teljesen abbamarad. A dormanciával együtt járó élettani változások segítenek abban, hogy a szervezet túlélje a számára kedvezőtlen környezeti viszonyokat. Az egyéves növények a telet nyugalmi állapotban levő magként élik túl, míg sok évelő növény alvó gumóként, gyöktörzsként (rizómaként) vagy hagymaként éli túl a kellemetlen körülményeket. Az állatokban a hibernáció és az esztiváció segíti a hideg, illetve a forróság szélsőségeinek túlélését.

dorzális (háti, hátoldali) (dorsal)

Egy növény vagy egy állat testfelszínének az a része, amely legmesszebb van a talajtól vagy más aljzattól. A gerincesekben a dorzális felszín az, amely alatt a gerincoszlop fut. Ezért a felegyenesedett (két lábon járó) emlősökben, mint a kenguruk és az ember is, ez a hátrafelé irányuló felszín.

dot-blot (dot-blot)

Egy DNS vagy RNS molekulában egy specifikus nukleotidbázis-soorrend kimutatásának módszere. A nukleinsav mintát egy nitrocellulóz szűrőre adszorbeáltatják és hozzáadnak egy, a vizsgálandó specifikus szekvenciával komplementer megfelelő génpróbát. Meghatározott inkubációs idő letelte után a génpróba fölöslegét kimossák, és a vizsgálandó nukleotidszekvenciát autoradiográfiával detektálják.

Down-betegség (Down-kór) (Down's syndrome)

Veleszületett egyedfejlődési rendellenesség, ami szellemi fogyatékossággal is jár. Előidézője leggyakrabban egy kromoszómarendellenesség, amelyben a 21. kromoszómából három kópia van a szokásos kettő helyett (lásd triszómia). Az érintett egyén arca rövid, de széles, szemei kissé ferdék (mint a mongolid rasszokban), ujjai rövidek, izmai gyengék. A Down-betegségre utaló kromoszómarendellenesség már a megszületés előtt kimutatható amniocentézissel. A betegség neve John Down (1828 – 1896) brit orvos nevét őrzi, aki először tanulmányozta e tünetegyüttes előfordulását.

dózis (adag) (dose)

1. Általánosságban: adag; táplálékból, gyógyszerból stb. valamilyen időegység alatt adagolt mennyiség.

2. A radiológiában annak a mértéke, hogy egy anyagot mennyire ért az ionizáló sugárzás hatása. Az elnyelt (abszorbeált) dózis az expozíció eredményeként az anyag egységnyi tömege által elnyelt energia mennyisége. Az SI egysége a gray, bár gyakran mérik rad-ban is (1 rad = 0,01 gray; lásd sugárzási egységek). A maximálisan megengedhető dózis az elnyelt dózisnak ama ajánlott felső határa, amit egy személy vagy egy szerv kaphat egy megadott időszakon belül a Sugárvédelem Nemzetközi Bizottsága (International Commission on Radiological Protection) szerint.

dögevő (scavenger)

Olyan állat, amely elhullott állatok maradványaival táplálkozik. A hiéna például ragadozók által leölt zsákmányállatok tetemét fogyasztja.

drog (drug)

Bármi olyan kémiai anyag, vegyszer, ami képes megváltoztatni egy élő szervezet élettani állapotát. A drogokat széles körben alkalmazzák az orvoslásban (ezek a gyógyszerek) betegségek megelőzésére, felismerésére (diagnózisára) és kezelésére; közéjük tartoznak a fájdalomcsillapítók (analgetikumok), az antibiotikumok, az érzéstelenítők (anesztétikumok), az antihisztaminok, a véralvadásgátlók (antikoagulánsok) stb. Vannak olyan drogok is, amelyeket az élvezeti értékükért fogyasztanak, mert valamilyen kellemes vagy annak vélt élményt hoznak létre (ezek az élvezeti szerek). Ilyenek a kábítószerek (narkotikumok), az élénkítő- és izgatószerek (stimulánsok), mint például a kokain és az amfetamin, a hallucinációkat előidéző (hallucinogén) szerek (mint az LSD) és egyes nyugtatószerek (trankvillánsok). A drogok közül elég sok szokást kialakító (hozzászokást előidéző; addiktív hatású), a használatuk ezért illegális.

Drosophila (gyümölcslégy, ecetmuslica) (Drosophila)

A gyümölcslegyek nemzetségébe tartozó faj/-ok, amelyek a fejlődéstani és genetikai vizsgálatok kiemelkedően fontos kísérleti állatai. Lárváik nyálmirigyében óriás kromoszómák vannak (lásd polytaenia). Ezekben a kromoszómákban jellegzetes harántállású csíkok vannak, amelyek mikroszkópi vizsgálatával bepillantást nyerhetünk a mutációk kromoszómális vonatkozásaiba és a génműködésekbe. A Drosophilák rövid életűek, igen sok utódot hoznak létre. E tulajdonságuk ugyancsak előnyös a genetiai kuttómunkában.

Dryopithecus (Dryopithecus)

A kihalt emberszabású majmok egyik neme, aminek megkövesedett maradványait megtalálták Európában és Ázsiában, és a miocén közepére datálhatók (mintegy 16-tól 7 millió évvel ezelőttig). A Dryopithecus és a hasonló Proconsul nem fosszíliáit gyakran emlegetik Dryopithecinae néven. Úgy gondolják, hogy a Dryopithecinae több ágra hasadt, közülük három ág túlélt, és létrehozta a csimpánzokat, a gorillákat, a korai embereket és az orangutánokat.

dugvány (cutting)

A növény egyik része, mint például egy rügy, levél esetleg gyökér-, vagy hajtásdarab, amit, ha a növényről leválasztunk, és talajba helyezünk, akkor gyökeret hajthat és belőle egy új növény fejlődhet. Dugvány vétele vagy gyökereztetése a kertművelés egyik növényszaporítási módszere. Lásd még vegetatív szaporítás.

Duodenalis (Brunner–féle) mirigyek (glandulae duodenales) (Brunner's glands (duodenal glands))

A patkóbél falának egyik, a nyálkahártya alatti kötőszövetes rétegében (submucosa) helyetfoglaló mirigyek. Nyákos, lúgos váladékuk semlegesíti a patkóbélbe kerülő savas gyomorváladékot (chymus). A mirigyek neve az őket elsőként leíró svájci anatómustól, J. C. Brunnertől származik.

duplex (duplex)

Az élő szervezetekben található olyan molekula, amelyben két polimer lánc egymás mellett orientált a molekula hosszában, és még keresztkötések is összekapcsolják őket. A kifejezést főleg a DNS kétszálú és egymás köré tekert szerkezetére alkalmazzák.

duplikáció (a genetikában) (duplication (in genetics))

Egy kromoszóma egy darabjának megkettőződése vagy ismétlődése, mely általában a meiózis átkereszteződési szakaszában alakul ki. Alkalmanként a kromoszóma mutáció ezen típusának jótékony hatása lehet a populációra nézve. Például, az emberi és az emberszabású majmok négy hemoglobin típusának evolúciójában egy hasznos duplikáció jött létre az egyszeres formából. A hemoglobinok ezen formái közül (a gamma vagy magzati hemoglobin) az egyik nagyobb affinitással rendelkezik az oxigénhez és maximalizálja a magzat anyai vérből történő oxigén felvételét.

durva felszínű endoplazmatikus retikulum (durva ER) (rough endoplasmic reticulum (rough ER))

Lásd endoplazmatikus retikulum.