Ugrás a tartalomhoz

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben

Arcanum Adatbázis Kft.

A görög-keleti vallásalap.

A görög-keleti vallásalap.

Onciul Izidortól, fordította Katona Lajos

Az uralkodói bölcsesség és igazságérzet elavúlhatatlan emléke, a felejthetetlen II. József császár egyik dicső alkotása a bukovinai görög-keleti vallásalap, a bukovinai görög-keleti egyház és egyben az egész tartomány legnevezetesb gazdasági tényezője. Csekély kezdetből a kétfejű sas oltalmazó szárnyai alatt hova-tovább mind tetemesebbé fejlődve, széles alapot nyújt az egyház és iskolái föntartására és nagy mértékben hozzá járúlt az egész tartomány szellemi és anyagi föllendűléséhez.

Ez alap törzsét a radautzi, később bukovinai püspökség, meg a tartományban lévő görög-keleti kolostorok jószágai alkották. A XV. századtól a XVIII.-nak közepéig ugyanis a moldvai fejedelmek, bojárok és egyházi méltóságok bőkezűsége a hajdani moldvai fejedelemség éjszaki részein, a mai Bukovinában számos kolostort alapított, melyeket jóltevőik dúsan elhalmoztak birtokokkal és kincsekkel. E kolostorok közűl az országnak az osztrák császári örökös tartományokba történt bekebelezése idején még tíz állott fönn s bennük a Splényi tábornok rendeletére 1776-ban történt összeírás szerint 466 szerzetes és 88 apácza volt, kiknek nagyobb része idegen földről kerűlt ide. E kolostorokon kivűl, a melyekhez összesen 82 jószág és jószágrész tartozott, volt még az országban a XVIII. század folyamán keletkezett 13 remeteség, ezek azonban kettőnek kivételével már rövid életük miatt sem tehettek szert nagyobb vagyonra.

Nem kevésbbé szegények valának az egyes plebánia-templomok is, melyeknek föntartásáról alapítóik és azoknak utódai, mint kegyurak gondoskodtak; a lelkészkedő papság azonban sovány stola-jövedelmén kivűl csupán kegyes adományokra volt szorúlva. Ily körűlmények között természetesen szó sem lehetett a papság kellő képzéséről és a hivők lelki ügyeinek igazán üdvös gondozásáról. E baj annál érezhetőbb lett az által, hogy magában a tartományban a putnai kolostor egy magán iskoláján kivűl egyetlen oly intézet sem volt, a hol a papság magasabb egyházi méltóságokra való kiképzésben részesűlhetett volna. A kolostorok sem tehettek ez irányban semmit, mivel tetemes földbirtokuk a rosz gazdálkodás és a hiányos ellenőrzés miatt nem jövedelmezett eleget; sőt ellenkezőleg még el is voltak adósodva, és épen csak annyit tudtak jószágaikból előteremteni, a mennyiből szerzeteseiket úgy, a hogy, eltartották. Az ellenőrzés pedig azért volt hiányos, mivel nem Bukovina püspökének fönhatósága alatt állottak, hanem a távoli jassyi (jászvásári) érsekségnek voltak alárendelve. A bekebelezés idején tehát a bukovinai egyház állapota ugyancsak szomorú volt; a mint azonban a tartomány osztrák uralom alá jutott, e tekintetben csakhamar örvendetes változás állott be.

Már az akkori püspök, Chereskul (Fereskul) Dositheu, magától is arra a meggyőződésre jutott, hogy a szerzetes papságot jószágainak kezelése s az azzal járó világi ügyek-bajok mindinkább elidegenítik tulajdonképeni hivatásától. Érett megfontolás után tehát önként fölajánlotta a maga és utódai nevében évi 8000 forint fizetésért püspöksége jászágait a császári udvarnak. Ez átengedést azonban, a mint az új tartomány kormányzójának 1782 október 29-én kelt román nyelvű okíratából kitetszik, úgy értette a püspök, hogy birtokait csupán haszonélvezetre és bizonytalan időre adja át a császári udvarnak, azonban ennek a haszonbérletről való lemondása esetére határozottan kikötötte, hogy a jószágok ismét a püspökségre szálljanak vissza. Az udvar sem gondolt a birtokok megvételére, csupán az volt a czélja, hogy jobb kezelés által jövedelmezőbbekké s a görög-leleti egyház szellemi és anyagi javainak gyarapítására alkalmasabbakká tegye a püspökség és a kolostorok jószágait. Ehhez képest tudtára adták a püspöknek, hogy legfelsőbb elhatározás értelmében 1783 április elejével birtokai a császári kormány kezelésébe mennek át. Netáni aggodalmainak eloszlatására azonban az udvari haditanács 1783 márczius 19-én Enzenberg katonai kormányzóhoz intézett leíratában a püspököt megnyugtatták az iránt, hogy „az egyházmegye és a kolostorok; vagy egyéb vallási intézetek jószágait az állami kezelésbe való ezen átvétel által egyáltalán nem vonják el eredeti czéljuktól, sőt ellenkezőleg épen e czél szolgálatára való alkalmasabbakká tételük végett történik az átvétel.” A püspök számára 6000 forint évi fizetést szabtak meg, a mire 1783 április 11-én megtörtént a püspöki javadalmak egy meghatalmazott részéről való formaszerű átadása. Csupán a radautzi jószág maradt a püspök kérelmére az ő élte fogytáig, fizetéséből 1000 forintnak levonása mellett az ő kezelése alatt.

A kolostorok jószágait illetőleg már 1781 deczember havában érkezett az udvari haditanácshoz egy legfelsőbb elhatározás, a mely a kolostorok számának apasztását és birtokaiknak a császári kormány kezelésébe való átvételét igéri, de csak azzal a kikötéssel, hogy „jövedelmeik kizárólag az illető tartomány vallási ügyeinek javára fordítandók, a melyben a föloszlatandó kolostorok vannak.” Úgy látszik, előbb már fölszólították az akkoriban szervezett egyháztanácsot, hogy gondoskodjék a kolostori vagyon jobb kezeléséről. Hogy az egyházi főhatóság ellenőrzésének munkáját megkönnyítsék, 1782-ben elrendelte a kormány az egyes kolostorok vagyonának hatósági összeírását. Az ez úton nyert tapasztalatok a vagyoni állapotot és a kezelést illetőleg egyáltalában nem valának örvendetesek; miért is meghagyták a kolostoroknak, hogy ezentúl számadással tartoznak a püspöknek. E számadásokból kitetszik, hogy 1783-ban az összes kolostori birtokok jövedelme csak 58.433 forintra rúgott, a mivel szemben 44.050 forintnyi kezelési és föntartási költség állt, úgy, hogy a tiszta jövedelem nem volt több 14.383 forintnál.

A csak imént szerzett tartomány beútazása alkalmával nyert tapasztalatok csak megerősítették a császárt már előbb eltökélt szándékában. Éles szeme ugyanis mindjárt fölismerte, milyen áldásos lehetne s az ország népének milyen javára válnék e birtokok czélszerűbb kezelése, melyek így jóformán semmit sem jövedelmeznek, holott jobb gazdálkodás mellett tetemesen hozzájárúlhatnának a tartomány egyházainak és iskoláinak fölvirágoztatásához. Nem sokkal a császár elútazása után le is érkezett az udvari haditanácsnak 1783 július 4-én kelt rendelete, mely egyebek közt a 8. pontjában így szól „A kalugyer-kolostorok száma haladéktalanúl apasztandó s közűlök többet össze kell vonni, birtokaik és alapítványaik pedig a kormány kezelésébe veendők; az országban nem lakó, tehát idegen papság vagyonát a kormány lefoglalja[165]* s az ekként származó alapból tartandó fönn az egész görög papság, továbbá fölállítandó legalább egy iskola Czernowitzban vagy Suczawában, a mi pedig még fönmarad, azt egyéb közhasznú czélokra kell fordítani”.

Még ugyanazon évben több kolostort és remeteséget föloszlatott Chereskul püspök, úgy, hogy 1783 végén már csak hét kolostor állott fönn a tartományban.

A kolostori konventeknél és előljáróiknál azonban a kolostorok vagyonának kormánykezelésbe való átvétele iránt folytatott tárgyalások határozott ellenállással találkoztak. E miatt az ügy végleges rendezéseig császári rendeletre egy külön „vallásalap-pénztár” létesűlt, a melybe a püspöki jószágok jövedelme és a kolostorok birtokainak bevételi fölöslege beszállítandó volt, s ez alapokat a püspök és tanácsa hozzájárúltával kellett kezelni. E pénztárban az 1784 márczius havában tartott vizsgálat alkalmával 2.223 forintot és 18 krajczárt találtak.

Ez ideiglenes állapot azonban csak rövid életű volt, s nem sokkal utóbb a tartomány kormányzatával megbízott katonai hatósághoz igen fontos és következményeiben kiváló nevezetességű császári rendelet érkezett, melynek alapján a császári udvari haditanács június 5-, 9- és 12-én kelt leíratainak folyományaképen a következő meghagyást kapta az egyháztanács: „Császár Ő Felsége legfelsőbb parancsára a bukovinai egyházi javak azonnal kormánykezelésbe veendők s ezentúl világi gazdatisztek által kezelendők, a mi iránt Ő Felsége legközelebb javaslatot vár el és semmiféle további ellenkezésről hallani sem akar” .

Enzenberg tábornok 1784 október 31-én csakugyan fölterjesztést is tett e tárgyban, mely a császári jóváhagyást megnyervén, 1785 tavaszán nyolcz jószágigazgatóságot szerveztek. Ennek utána a többi kolostorokat is föloszlatták, kivéve a putnai, suczawitzai és dragomirnai három tekintélyes barátkolostort, a melyek még ma is megvannak. Ezeknek mindenikében 25 helyet rendszeresítettek s a szerzetesek eltartására az akkori időkhöz mért összeget szabtak meg, a mely a vallásalapból volt födözendő. A nagy földbirtokon és szerény beruházáson kivűl azonban a kolostoroknál egyéb vagyon nem találkozott.

1786 április havában végre megtörtént a bukovinai görög-keleti vallásalap rendeltetését megszabó és a tartomány görög-keleti egyházát szervező utolsó és legnevezetesebb lépés, midőn a galicziai hadparancsnokság útján az udvari haditanács 1786 április 29-én kelt leíratával leérkezett „az egyházi- és iskolaügy rendezésének tervezeté”-re a legfelsőbb jóváhagyás azzal a toldalékkal, hogy e tervezet, melyet a kerűleti hatóság a püspökkel egyetérve dolgozott ki, most már haladéktalanúl megvalósítandó. Ezzel kapcsolatban a vallásalapot rendező s a császártól jóváhagyott intézkedés a következőképen határozza meg ez alap mibenlétét és rendeltetését:

„Vallásalap néven a vallás föntartására szánt összes vagyon értendő. E vagyon készpénzből és birtokokból áll, melyekhez a kolostorok és egyéb egyházi jószágok összes ingó és ingatlan értékei tartoznak. Ezek jövedelmei az e czélra fölállított vallásalap-pénztárba folynak be s az egyházi személyek és iskolák föntartására kiszabott összegek levonása után kizárólag csak a papság, a vallás és az emberiség javára fordítandók. Az uralkodó, kit a közjóllétről való gondoskodás illet, e vallásalap védnöke, s annak csak az egyházi- és iskolaügy javára való kezelése, megőrzése és hováfordítása csupán az ő rendelkezésétől függ. E vallásalap ügyei kivétel nélkül közhivatali ügyek, s így azok jogi képviseletével kormányhivatalnokok bizandók meg; miért is mindazon okíratok, kötelezvények, levelek és bármiféle másnemű írások, melyek e javak jogi természetére vagy haszonvételére nézve bizonyító erejűek s általában a vallásalapra vonatkozhatnak, az e czélra szervezett nyilvános felügyelet, illetőleg az országos hatóság ellenőrzése alatt állanak és a vallásalap pénztárában őrizendők.”

A putnai kolostor jelenleg. Bernt Rudolftól

Ezzel császári kezdeményezésre meg volt alkotva a maradandó alap, melyen a bukovinai görög-keleti egyház a lakosság üdvére szép fejlődésnek indúlt s ma is virágzik.

A vallásalap létesítésének első gyümölcse a suczawai papnevelőintézet megnyitása lőn 1786-ban, s ezentúl ez iskola jó eredménynyel való elvégzéséhez kötötte a kormány a papi rendbe való fölvételt.

Még ugyanazon év november havában a tartomány rendezésében kiváló érdemű katonai kormányzat megszűnt s a tartomány Galicziába kebeleztetvén be, annak közigazgatásával együtt a bukovinai vallásalap is a galicziai hasonló alapokhoz csatoltatván, a lembergi országos kormányzóság hatósága alá kerűlt. E kormányzóságnak a görög-keleti vallásalap ügyében tett hivatalos intézkedéseiről 1790-ig csak annyit tudunk, hogy az alapnak némely moldvai jószágait részben eladtál, részben más, a tartományban fekvőkkel cserélték el. Bukovinának 1790-ben Galicziától történt különválasztása alkalmával e tartomány vallásalapját is elkülönítették a galicziaitól és ismét külön számadást kezdtek róla vezetni; de azért az alap továbbra is a galicziai országos kormányzóság kezelésében maradt. Az alaptőkéi akkor 48.898 forintnyi értékpapirra és 12.079 forintnyi készpénzre rúgtak. E tőke a külföldi jószágok eladásából és a fekvőségek jövedelmének megtakarított fölöslegéből gyűlt össze. A galicziai kormányzat a jószágokat saját kezelésébe vette, mi által a tiszta jövedelem igen csekélyre szállt le s a többit majdnem teljesen fölemésztették a kezelési költségek. Ennek folytán a saját kezeléssel 1810-ben szakítottak s ismét a katonai kormányzat idejében megkezdett bérlet-rendszerre tértek át.

Századunk elejének sulyos következményű és hosszan tartó hadjáratai, melyek a monarchiát igen nagy válságokba sodorták és pénzügyeit nagyon megrendítették, a vallásalapot sem hagyták érintetlenűl. Az államháztartás fölsegélésére ugyanis, és hogy a hatalmas külső ellenség ellen sikerrel védekezhessék az állam, a galicziai országos kormányzóság 1810 szeptember 26-iki köríratában tudtúl adta, hogy I. Ferencz császár az udvari kamara elnökéhez ugyanazon évi szeptember 14-én intézett legfelsőbb kézíratában megengedte az összes egyházi javaknak, melyek a még fönnálló kolostorok és hegyes alapítványok birtokában voltak, pengő pénzért való árúba bocsátását. Ennek folytán az állampénztár fölsegélése czéljára 1811-ben a vallásalap jószágaiból a zamostieinek egy harmadát 70.350, a plesznitzait 13.080, Ostrát 12.500 forintért eladták; 1812-ben pedig Stawczant, Hawrylestiét és Chliwestiét 140.000 forintért; továbbá a Czereyosz melletti Banilla, Kabestie és Zwiniacze jászág részei és még más kisebbek kerűltek eladásra.

Dragomirna kolostor. Bernt Rudolftól

1817-ben Bukovinát ismét Galicziához csatolták. A következő években irányadó helyen azt kezdték tapasztalni, hogy a görög-keleti vallásalap kezelésével megbízottak a vallásügyet szabályozó tervezetben megállapított czéloktól mindinkább eltérnek s az alapot nem szorosan vallási, hanem országos vagy állami természetűnek kezdik tekinteni, a melynek eszközeit ehhez képest bár közhasznú, de eredeti rendeltetésétől mégis eltérő czélokra fordítják. Ennek az eljárásnak véget vetett az 1820 deczember 18-án Troppauban kelt legfelsőbb elhatározás, a mely egyebek közt így szól „Minthogy a bukovinai görög-nem-egyesűlt vallásalap az ottani görög-keleti püspök és ugyanazon szertartású kolostorok állami kezelésbe vett jövedelmeiből származott, ennek következtében ezen alap csupán a görög-nem-egyesűlt istenitisztelet és népoktatás czéljaira, de az utóbbira is csak úgy fordítható, ha az oktatás a kolostorok részéről történik s még ez esetben is csak annyiban, a mennyiben az illető kolostorok fönnállása idejében megvolt, de általuk fönn nem tartott iskolákra nem vonatkozik. Első sorban tehát a papság ellátására, aztán, a mennyiben az Én fent érintett elhatározásom értelmében a népoktatásra fordítható, erre fordítandó. Mindazon kiadások, a melyek ez alapból annak létesítése óta ezen elhatározásommal ellenkezőleg és jogtalanúl fordíttattak más czélra, ép úgy, mint azok, a melyeket ugyanazon idő óta más alapokból ennek az alapnak a rendeltetésére szintén jogtalanúl fordítottak, az illető alapoknak a múltra nézve teljesen megtérítendők.” Továbbá elrendeli a legfelsőbb kézírat, hogy az ezen fejedelmi elhatározás értelmében a bukovinai vallásalap terhére írható kötelezettségek szorosan körűlírandók s azoknak födözetéről évenként kellő költségvetés készítendő. Ehhez képest a galicziai országos kormányzóságnak a galicziai állami számszékhez intézett rendeletével (1821 febr. 3) a bukovinai görög-keleti vallásalap részéről addig jogtalanúl viselt kiadásokat kiküszöbölték és néhány csekély kivétellel részint a tanúlmányi és elemi iskolai alap, részint az állandó egyházi közalap terhére írták.

Az alap összes jövedelmének ez idő tájt már tetemesnek kellett lennie, minthogy az egyháztanács kérelmére az 1826 deczember 22-én kelt legfelsőbb elhatározás a lembergi főiskolán kiképzett theologusoknak pappá szenteltetésük után 300 forintnyi fizetést szab meg, továbbá a megszűnt papnevelőintézet helyébe 1827-ben a vallásalap költségén egy újabb theologiai iskola és püspöki seminarium létesűl. Részletesebb adatok azonban a vallásalap akkori állásáról, valamint kezeléséről nincsenek. Csak 1835-ben közölte a galicziai országos kormányzóság február 6-iki leíratában az egyházi főtanácscsal, hogy a legfelsőbb elhatározás leérkeztéig az állam részéről bérletbe vett tratautzi (ma radautzi) vallásalap-birtok bérösszege fejében egyelőre évi 34.000 forintot szab meg. A főegyháztanácsnak ez alkalomból a bukovinai cs. k. kamarajövedéki kerűleti hatósághoz intézett azon kérdésére azonban, hogy mennyi volt a vallásalap jószágainak az 1834. katonai évben a tiszta jövedelme, nem érkezett válasz. Erre az egyháztanács, hivatkozással az 1791 márczius 17-ki udvari leíratra, a mely a római katholikus püspököknek betekintést enged az ő vallásalapjuk számadásaiba és elrendeli, hogy az egyházmegyéjük javára folyósított fizetésekről és járúlékokról kimutatást kapjanak, a galicziai tartományi számszékhez fordúlt s attól 1835 június 18-án meg is kapta az alap összes jövedelmeinek átnézetét. E szerint a jövedelem 1834-ben már 223.069 forintra rúgott, a mivel szemben csak 10.284 forintnyi kezelési költség állván, a tiszta bevétel 212.785 forintot tett, ebbe azonban a tratautzi (radautzi) birtok bérösszege nincs beleértve. Az alaptőkéje pedig az említett számszéknek 1836 június 18-án kiadott jelentése szerint 1834-ben már 2,827.186 forintnyi tetemes összegre rúgott s így a fekvő birtokok jövedelmének hozzászámításával a vallásalap 1834-ben 275.813 forintnyi összes jövedelemmel rendelkezett. A tőkék összege 1837-ben már 3,468.436 forintra emelkedett, a minek 127.104 forintnyi kamatjövedelem felelt meg. A fekvő birtokok 1835. évi jövedelmének alakúlásáról azonban nincsenek adatok.

A czernowitzi Paraskeva templom. Bernt Rudolftól

A vallásalap ezen megerősödése módot adott arra, hogy rendeltetésének nagyobb mértékben szolgálhasson. Így már 1835-ben egy márczius 19-én kelt legfelsőbb határozattal mindazon plebánosoknak, a kik a theologiai tanfolyamot szabályszerűen elvégezték, 300 forintnyi fizetés biztosíttatott, 1841-ben pedig a püspöknek addig 6000 forintnyi évi jövedelméhez 2000 forint pótlék járúlt, a mely 1843-ban megszűnvén helyette a püspöki fizetés 9000 forintra emeltetett.

I. Ferencz József Ő Felsége trónralépte óta a vallásalapból történik a papok hátramaradt özvegyeinek és árváinak ellátása is, míg addig többnyire a legnagyobb nyomorban sinlődtek. Már az 1849 márczius 26-án kelt kormányzósági rendelet tudtúl adja, hogy Ő Felsége a papok özvegyeinek és árváinak 80–120 forint, illetőleg 30 forint évi segélyt utalványoz a vallásalapból. Utóbb a nyugdíjakat több ízben emelték, míg végre 1889 augusztus 14-én kelt legfelsőbb határozattal az esperesek és plebánosok özvegyeinek nyugdíja 295 forint 31 krajczárban, az administratorok és káplánok özvegyeié pedig 196 forint 87 krban állapíttatott meg s egyúttal árváik nevelési pótléka is arányosan emelkedett.

De nem csupán az egyházi szolgálat ügyének rendezése és az egyház szolgáinak jobb ellátása terén mutatkoztak a vallásalap megerősödésének áldásai, hanem egyúttal arra is képessé tették a bukovinai görög-leleti egyházat, hogy hazafias kötelességének rendkivűli körűlmények között fokozott mértékben eleget tehessen. Így midőn 1859-ben a monarchia szerencsétlen végű hadjáratot volt kénytelen viselni, Ausztria népeivel versenyezve sietett a bukovinai görög-keleti egyház is a maga áldozatát a haza oltárára letenni s ezzel hűségét és háláját a felséges uralkodóház iránt tanúsítani, a melynek bölcsesége, kegye és igazságossága ez egyház fejlődését és virágzását biztosította. A bukovinai görög-keleti egyház nevében az akkori püspök, Hakman Jenő, fő egyháztanácsával egyetértve elhatározta, hogy az állam hadviselési terheihez egy millió forinttal járúl a görög-leleti vallásalapnak a földtehermentesítés alkalmával jutott kártalanítás összegéből. Ő Felsége e hazafias ajánlatot 1859 julius 11-iki legfelsőbb kézíratával kegyesen elfogadni méltóztatott s egyútal megbízta vallás- és közoktatásügyi miniszterét, hogy a püspöknek és fő tanácsának áldozatra való készségükért, valamint a trón és a közös haza iránti hűséges ragaszkodásukért fejedelmi elismerése nyilváníttassék.

A czernowitzi érseki palota zsinati terme. Siegl Károlytól

E közben a vallásalap szűntelen erősödött és fejlődésével arányban terjedt áldásos hatásának köre is. Az országos kormánynak a püspökhöz 1860 június 21-én intézett jelentése szerint az alap tőkéi a következő tételekből állottak:

Állami kötvényekben . . . . . . . . . .3,421.912 frt 30.1/2 kr, Udvari kamara-kötvényekben . . .1,137.162 frt 58 kr, Magán kötelezvényekben . . . . . . 1,835.971 frt 51.1/2 kr, Záloglevelekben . . . . . . . . . . . . . . . . 20.198 frt 59.1/2 kr, Nem kamatozó kölcsönökben . . . . 125.778 frt 93 kr,

A birtokok jövedelme pedig 200.520 frtra rúgott.

A meglévő eszközökhöz képest 1860 június 30-án kelt legfelsőbb elhatározással a vallásalap terhére fölállíttatott az első görög-keleti középiskola, a suczawai gymnasium, a következő évben pedig a templomi énekesek, a kiknek kiképzéséről már 1840 óta történt gondoskodás, évi 40–80 forint jutalomban részesűltek.

A vallás- és közoktatásügyi miniszteriumnak 1860 deczember 17-én kelt leírata elrendelte, hogy ezentúl a püspök évenként kimutatást kapjon a vallásalap számadásaiból, 1861 július 1-én pedig az államminiszterium meghagyja, hogy az évi költségvetéshez a püspöknek arra tett megjegyzései is melléklendők. Erre 1861-ben Hakman Jenő püspök az 1851 deczember 31-iki császári patens alapján azzal a kérelemmel állott elő, hogy a vallásalap adassék át az egyház kánonjog szerint hivatott személyeinek kezelésébe. E kérelem azonban a vallásalap szervezetét megállapító eredeti szabályzatra való tekintetből nem volt teljesíthető, minthogy e szabályzat az alapnak megőrzését és rendeltetése szerinti fölhasználását az uralkodó rendelkezésének tartja fönn.

Míg tehát a kezelést illetőleg a régi elvtől nem tértek el, az alap fölhasznhálása annyiban ismét szélesebb körre terjedt ki, hogy belőle Czernowitzban egy görög-keleti reáliskolát állítottak, továbbá 60.000 forint jutott a czernowitzi Paraskeva templom befejezésére, melyet egy nyugalmazott plebános kezdett építtetni.

A tartomány fővárosának ez első kőből épűlt templomát 1864-ben a húsz évvel előbb megkezdett székesegyház követte, a mely körűlbelűl 200.000 forintba kerűlt. Továbbá midőn 1866-ban több évi rosz termés miatt a bukovinai lakosság nagy inségre jutott s a tartományi bizottság annak enyhítésére kénytelen volt a nemzeti banktól félmilliónyi kölcsönt fölvenni, ezért jótállásképen a vallásalap fölajánlotta a kuczurmarei birtok elzálogosítását s így lehetővé tette a gyors segítséget. Ugyancsak 1866-ban az ország terűletén hagymáz- és kolerajárvány kiséretében dúló éhség, valamint a szerencsétlen hadjárat következményeinek enyhítésére a püspök és fő egyháztanácsa előbb 100.000, majd újabb 10.000 forintot áldoztak betegápolási czélokra. Mindezen nagy áldozatok és a lelkészkedő papság fizetésének 1862-ben történt javítása mellett is képes volt az alap 1869-ben Zuczka és Kimpolung kamarai jószágokat, 1,450.100 forintért megvásárolni, kevéssel utóbb pedig a toporoutzi és styrczei magán birtokokat 363.353 illetőleg 291.295 forintért megvenni.

Ezen anyagi eredmények mellett a szervezetben is haladás történt annyiban, hogy a főegyháztanács ügyrendjének hiányán egy 1869. évi legfelsőbb határozattal életbe lépett szabályzat segített, a mely szerint ezentúl a fő egyháztanács hatásköréhez tartozik az alap vagyoni állapotának áttekintése, érdekeinek megoltalmazása, a birtokállományban eladás, csere vagy megterhelés által eszközölt változások iránti véleményadás, az alap veszélyeztetésének vagy megkárosodásának elhárítására való felügyelet, nemkülönben az évi számadások és költségvetések megbírálása, valamint az alapból nyújtandó kölcsönök és előlegek, az állandó kiadási tételek rendszeresítése és a nem rendszeresített kiadások iránti véleménynyilvánítás. Továbbá az egyházi gazdasági hatóság gondjára bízza e szabályzat a nyilvántartási könyveket, a melyek elsejének tartalmaznia kell a vallásalap és a püspökség birtokaira vonatkozó összes, akár országos, akár járási telekkönyvi bejegyzések másolatát.

Midőn ezenfelűl a püspök többszöri fölfolyamodása és 1863-ban a bukovinai tartománygyűlés fölírata az egyházi önkormányzat valósítását és különösen a görög-keleti vallásalapnak egyházi kezelésbe adását szorgalmazta, e törekvésekkel szemben az 1869 deczember 10-én kelt legfelsőbb leíratban Ő Felsége kijelenté, hogy: „Akaratom szerint továbbra is maradjon meg a görög-keleti vallás és iskolák czéljaira szánt vallásalap úgy, a mint ez alap megalkotója, boldogúlt Elődöm, II. József császár rendelte, az uralkodó legfelsőbb védnöksége alatt; nemkülönben ez alap eredeti rendeltetésének szigorú megóvása mellett annak kezelése, megőrzése és fölhasználása szintén továbbra is csupán az uralkodó rendelkezésétől függjön. Ez azonban egyáltalán nem érinti azon eddig is követett elvet, a mely szerint az egyháztanács betekintést nyerhet az alapok kezelésének menetébe, valamint hogy az alap nagyobb fontosságú ügyeiben az elhatározást megelőzőleg e tanács véleménye is megkérdezendő” .

A tisztán vallási czélok mellett az iskolaügy, még pedig nemcsak a közép-, hanem a népiskolák fejlődése is sokat köszönhet a vallásalapnak. A népiskolák a hatvanas évek óta örvendetes haladásnak indúltak. Minthogy azonban a legtöbb község nem birta meg a törvényszabta iskolaföntartási költségeket, a vallásalap volt segítségükre annál is inkább, mivel kezdetben a népiskolák úgyis felekezetiek valának. De ezután is, a mikor a felekezeti jellegük már megszűnt, még mindig segítette az alap az iskolákat. Ugyanis az iskolák gyorsabb fölállíttatása, a tanítószemélyzet szaporítása és a tanítók korszerűbb fizetésének rendezése érdekében Ő Felsége 1872 október 27-én kelt legfelsőbb elhatározásával megengedte, hogy 1873 január 1-jétől számított öt éven át a tartományi iskolai alaphoz a vallásalap évi 50.000 forinttal járúljon. E járúlék a további éveken át is megmarad, sőt az 1895 január 19-én kelt legfelsőbb elhatározás alapján a következő öt esztendőre évi 80.000 forintra emelkedett.

Végűl a vallásalapnak az ipar föllendítésében is van része. Már a múlt század végén alakúlt az országban egy társaság, mely a jakobenyi vasérczbányák mívelését tűzte ki czéljáúl. Ugyanekkor az állam, bár nem sok sikerrel, a poŸorittai rézbányát mívelte. E vállalatok kevéssel utóbb a magyar országi származású Manz család kezében egyesűltek és tetemes állami segélylyel gyorsan föl is lendűltek, 1848 óta azonban ép oly gyors hanyatlásnak indúltak. A vállalat támogatására a vallásalap, tetemes készpénzzel rendelkezvén, a vállalkozónak 1859-ben az 5,454.923 forintra becsűlt bányákra több ízben kölcsönöket adott, a melyek egészen 525.000 forintra emelkedtek. Midőn azonban a vállalat e kölcsön kamatait sem bírta már előteremteni s a vasgyárakra betáblázott teher már egy milliónál is többre rúgott, a bányák rövid időn bekövetkezendő tönkrejutását előre látván, a vallásalap, mint legnagyobb hitelező, 1869 deczember 9-én kelt legfelsőbb elhatározásból folyó engedélylyel az 1,459147 forintra becsűlt bányákat árverésen 300.000 forintért megvette, de még így is tetemes veszteséget szenvedett az űzlet megkötésénél.

A vallásalap kezelésében 1870-ben nevezetes változás következett be. Tekintettel ugyanis az alap vagyonának folytonos növekedésére és az ügyeknek ezzel járó szűntelen szaporodására, azok intézését az 1870 márczius 18-án kelt legfelsőbb elhatározás egy külön hivatalra, a „görög-keleti vallás alap cs. k. igazgatóságá”-ra bízta. Nem sokkal utóbb az 1872 május 12-én kelt legfelsőbb elhatározás ez igazgatóságot kivette a vallás- és közoktatásügyi miniszterium kezéből és a földmívelésügyi miniszteriumba osztotta be. A vallás- és közoktatásügyi miniszteriumnak azonban továbbra is megmaradt az alapítványi javak kezelésére való felügyelete és a döntő befolyása is oly ügyekben, a melyek a jószágigazgatóság hatáskörén kivűl állók és nem pusztán gazdasági természetitek.

A Mirautzi-templom Suczawában. Bernt Rudolftól

Ezen jószágigazgatóság szervezetében fölállítása után kevéssel fontos változás történt. Az új szabályzat alapján ugyanis, mely a földmívelésügyi minisztériumnak 1875 május 19-iki rendeletével lépett életbe, a bukovinai görög-keleti vallásalap jószágainak legfelső vezetése és felügyelete a Felség által megállapított elvek szerint a földmívelésügyi minisztérium kebelében történik a minisztériumok hatáskörének mértékéhez képest. A legfelsőbb elhatározásnak vannak föntartva, a földmívelésügyi miniszterium hatáskörét általában és különösen meghaladó ügyeken kivűl, főkép az évi előirányzatok és zárszámadások tudomásúlvétele és jóváhagyása a jószágigazgatás összes ágaira vonatkozólag. A földmívelésügyi miniszterium vezetése és felügyelete alatt a jószágokat külön igazgatóság kezeli, a melynek Czernowitzban, a tartomány fővárosában van a székhelye és „a bukovinai görög-keleti vallásalap cs. k. igazgatósága” a czime. Bukovina politikai kormányzója egyúttal e jószágigazgatóság elnöke is. Az igazgatóság áll egy igazgatóból, a szakelőadókból és a kellő számú segédhivatalnokokból. Ez igazgatóság kezeli az összes alapítványi uradalmakat (erdőségeket, egyéb jószágokat, ipari vállalatokat, állandó értékű jövedékeket, bérházakat, bányákat, stb.), intézi és ellenőrzi alárendeltjeinek műszaki és hivatali szolgálatát az összes birtokágakban a szervezet irányadó elvei szerint, s főkép arra kell törekednie, hogy egyfelől a birtokok jövedelme a lehető legczélszerűbb és a haladó tudomány eszközeit fölhasználó gazdálkodás szakadatlanúl és állandón emelkedjék, másrészt pedig a kezelési költségek a lehetőség határai közt apadjanak. Az ő gondja a birtokállomány föntartása és a pénzügyi kezelés rendezett és biztosított menete is. A vallásalapnak értékpapirokban és tőkékben lévő vagyona, valamint az épűletek (kivéve a gazdaságiakat és az alap évi jövedelmeiből épűlteket) továbbra is az országos kormány hatáskörében maradtak.

Az újjászervezés alkalmával különös gondozás tárgya lőn a kiváló fontosságú erdőgazdaság is. A tartománynyal keletről szomszédos országok igen szegények lévén fában, a bukovinai erdők kitűnő fája hova-tovább azt a meggyőződést keltette, hogy ez erdők aránylag csekélyebb kezelési költség mellett nagyobb jövedelmet hajthatnak a többi jószágoknál. Ennek belátása következtében az 1888 január 14-én kelt legfelsőbb elhatározás önálló erdészeti osztály szervezését engedi meg a jószágigazgatóság keretében. A tartományi elnök marad továbbra is az igazgatóság elnöke az addigi hatáskörrel; maga az igazgatóság azonban két önálló osztályra vált: egy erdészetire, a mely az erdők kezelésén kivűl még az erdészethez tartozó építkezést is felöleli, és egy másikra, a melynek hatáskörébe tartoznak a többi birtokok ügyei. Mind a két osztály élén egy-egy, a tartományi elnöknek alárendelt előljáró áll, a kik közűl az egyiknek, az erdészeti osztály vezetőjének, „fő erdőtanácsos”, a másiknak pedig „jószágigazgató” a czíme.

A suczawai kolostor-templom (régi székesegyház). Bernt Rudolftól

Ez a szervezet áll fönn még ma is. Az alap vagyona azóta is tetemesen emelkedett. A jószágigazgatóság szervezésekor a görög-leleti vallásalap vagyona összesen 12,346.537 forintot tett; azóta pedig az 1888. évi újjászervezésig 14,231.771 forintra szaporodott.

A kedvező pénzügyi helyzet folytán lehetséges volt Bukovinának az örökös tartományok közé való bekebelezése százéves évfordúlóján, a mikor Ő Felsége a saját nevét viselő czernowitzi egyetemet 1875-ben legkegyelmesebben megalapította, a régi theologiai szakiskolát a vallásalap költségén hittudományi karrá emelni. Ugyanez tette lehetővé az egyház szolgálatában állók fizetéseinek és segélyeinek a kor fokozódó kivánalmaihoz alkalmazkodó emelését, nevezetesen az érsek évi fizetésének 18.000 forintban, a plebánosok és káplánok fizetésének pedig 700–900, illetőleg 500–600 forintban való megállapítását. Ezenkivűl az alapból még több rendbeli egyházi és állami czélú nevezetes építkezésre is telt. Így épűlt föl 1878-ban a díszes érseki palota, a papnevelőintézet és a papi lak, a melyek majdnem 1,800.000 forintba kerűltek; 1885-ben pedig ugyancsak az alap 376.000 forintnyi költségén az új-zuczkai lovassági kaszárnya épűlt. Még a legutóbbi években is, jóllehet az alap mindennemű kiadásai tetemesen emelkedtek, nevezetes összegek voltak részint régi templomok kitatarozására, részint különféle vallási czélű új épűletek emelésére fordíthatók.

Így az 1892 február 18-án kelt legfelsőbb elhatározás alapján a suczawai úgy nevezett Mirautzi-templom újjáépítésére kerűlt a sor, a mely szakértők véleménye szerint a tartomány legnevezetesebb középkori műemléke. E fölötte érdekes régi egyház helyreállítására 1894-re egyelőre 50.000 forintot irányoztak elő.

Részint új építkezések, részint átalakítások történtek az alap terhére a suczawai „régi székesegyház” nevén ismertebb Szent György templomon is. Ez egyház kegyura a jassyi érsekség volt; mikor pedig az egyházi javak államosítása folytán e kegyúrság és az alája tartozó egyházi épűletek föntartásának kötelezettsége is a romániai kormányra szállott át, ez a templom melléképűleteinek helyreállítására 80.000 frankot szavaztatott meg. Erre Ö Felsége 1892 deczember 28-án kelt elhatározásával a kegyúrság kérdésének folyamatban lévő rendezésétől tévén függővé ez összeg fölhasználását, az alapból 51.000 forintot engedélyezett ugyane czélra.

Jelenleg a vallásalap összes vagyona 17,581.102 forintra rúg s részint földbirtokokból, egyéb ingatlanokból és jogokból, részint értékpapirokból és készpénz-tőkéből áll. A birtokok nyolcz jószágra vannak fölosztva s az egészben ma is meglévő 1887. évi állapot szerint 470.223 hold és 241 négyszögöl terjedelműek, tehát 47 négyszögmérföldet, vagyis a tartomány egész terűletének egy negyedét foglalják el. Részletezve:

Beépített terűlet

Kertek

Szántóföldek

Rétek

Legelők

Havasi legelők

Erdőségek

Tavak és mocsarak

Parificatiós terűlet

Nem termő terűlet

343

208

23.214

13.101

16.274

19.639

395.404

22

71

1.943

hold

1.249

100

426

791

921

318

599

915

400

922

négyszögöl,

\�

Részben régibb s így elavúlt becslés szerint a nyolcz jószág a hozzájuk tartozó jogokkal, bányákkal és erdőkkel együtt, a mely utóbbiak 22 erdőkerűletre vannak osztva, összesen 7,459.531 forint 76 krajczárnyi értékű. – Értékpapirokban és készpénzben az alap vagyona:

Kamatozó értéltpapirokban . . . . . . .

Készpénzben . . . . . . . . . . . .

Bécsi értékű kamatozó értékpapirokban .

9,929.232

192.338

42.908

frt

09

59.5

-

kr,

Az 1893. évi zárszámadás szerint a vallásalap jövedelmei a következők valának

Kamatjövedelem . . . . . . . . . . . .: . . . . .

Az erdők, egyéb földbirtokok, bányák és más ingatlanok

jövedelme . . . . . . . . . . . . . . . . .

Járúlékokból . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Tandíjakból . . . . . . . . . . . . . . . . . . .

Könyvelárúsítási jövedelem . . . . . . . . . . . . .

Különböző czímekben . . . . . . . . . . . . . . .

488.402

494.937

1.050

11.785

542

5.061

frt

13

69.5

-

68

68

81

kr,

Összesen

1,001.769 frt 995 kr.

E jövedelmekkel szemben a következő kiadási tételek állottak

I. Egyházi kiadások . . . . . . . . .

II. Tanügyi . . . . . . . . .

III. Általános alapítványi kiadások . . .. .

IV. Nyugdíjalap . . . . . . . . . . . .

500.766

141.457

61.345

78.110

frt

33

23

98.5

89.5

kr,

Összesen

781.680 frt 44 kr.

E szerint 220.089 forint 55.5 krajczárnyi fölösleg mutatkozott, a mivel az alaptőke gyarapodott.

Alig észrevehető csekély kezdetéből fokozatosan mai tekintélyes magasságára emelkedve, e szép gyarapodással arányban nőtt a görög-keleti vallásalapnak az ország anyagi és szellemi üdvére gyakorolt hatása is, és ekként megvalósúlt az a czél, melyet dicső alapítójának a messze jövőbe ható tekintete előre látott és nemesen kitűzött: hogy midőn ez alap első sorban a vallásnak és szolgáinak javát mozdítja elő, egyúttal az egész tartomány, sőt az emberiség részesedik áldásaiban.



[165] Ezt a rendelkezést soha sem hajtották végre s később vissza is vonták.