Ugrás a tartalomhoz

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben

Arcanum Adatbázis Kft.

Esztergom és környéke.

Esztergom és környéke.

Kőrösy Lászlótól

Esztergom a Szent Tamás hegyről nézve. Háry Gyulától

Az első Árpád-házi királyok egykori székesvárosa, Esztergom, a Duna-vidék felső részén terjedő kis magyar Alföld lapos, de nem unalmas egyhangúsága után hullámos hegylánczaival, szeszélyes a alakú, kopasz bérczeivel, sűrű, sötét erdős, festői partvidékével, buja tenyészetű, üde szigetcsoportjaival, tizenhárom templomtornyával s az egész környék fölött uralkodó, hatalmas székesegyházával ragadja meg a Pozsony felől érkező útas figyelmét. E vidék változatos természeti szépségei, vadakban bővelkedő rengetegei már a legrégibb időkben ide vonzották a vándor népeket; termékenysége és gazdagsága pedig valamennyi hódító népáramlatot magához csábított.

Az ország egyik legkisebb megyéjének az a része mely a Duna jobb partja mentén és hegyvidékén Komárom- és Pestmegye között terűl el, mint természetes földrajzi egység, körűlbelűl hatszáz négyszögkilométernyi terjedelmű és ősterményeinek bősége miatt az ország egyik leggazdagabb vidéke.

Esztergommegye egész területe 1.123.3 négyszögkilométer; összes lakossága 78.378, melyből nemzetiség szerint 62.505 magyar, a többi német és tót; vallás szerint pedig 65.677 róm. katholikus, 9.135 református, 2.939 zsidó, 588 ág. evangelikus és 37 görög. A kis megye népessége elég sűrű, amennyiben egy-egy négyszögkilométerre hetven ember esik.

Nemcsak e vidéknek, hanem az egész megyének is egyetlen városa Esztergom, egész 1895-ig négy összeépített, de külön hatóságú városrészből állott; és pedig Esztergom szab. kir. városából, (9.349 lakossal) Szent-Tamás (2.544), Szent-Györgymező (2.698) és Viziváros (1.158) nagyközségekből. A miniszteri rendelettel egyesített négy városrésznek összesen 15.749 lakosa van.

Termékenység dolgában Esztergom az ország nyolczadik megyéje, mert 170.343 kataszteri hold földje holdanként 5 frt 15 krt jövedelmez. (Bács-Bodrog, a legtermékenyebb megye, 7 frt 58 kr főátlaggal s Máramaros, az utolsó, 42 krral.)

A megye fővize a Duna, mellékfolyója a Garam. Mind a kettő igen gyakran elönti és tönkre teszi a síkságok termését. Patakja nem sok van, de forrásvidéke igen gazdag.

A megye főhegysége, a Pilis hegycsoport, az Alpesek rendszeréhez tartozó, majdnem százhatvan kilométerre kiterjeszkedő hegyvidék. A pilis-vidéki magyar nép a kopasz hegyormot s a kopasz vagy kiborotvált szerzetesfőt ma is pilis-nek nevezi. A nagy ágazatú hegycsoport nemcsak egy néhai magyar vármegyét, de számos kisebb-nagyobb magyar és tót községet keresztelt el a saját nevéről.

A pilisi s a gerecsei hegyek festői csoportozatainak földtani szerkezete majd olyan, mint a budai hegyeké: fehér, tömött mészkő, de keverve vékony, vörös rétegekkel, melyekből márványt fejtenek. Az esztergomi vörös márvány az egész környéken ismeretes, de leginkább használatos Budapesten folyosó-burkolatoknál, lépcsőházaknál és vízépítéseknél. A fővárosi paloták s az egész budai kőpart vörös márványa esztergomi termés. A legnevezetesebb márványbányák a Gerecsén vannak. Süttő, Piszke és Nyerges-Újfalu a Duna jobb partján főkép a márványnak köszönhetik fölvirágzásukat. Nagy területeket foglalnak el az eoczén és oligoczén lerakodások is, melyek közt hatalmas barnaszén-telepekre találtak. Esztergom közeli környékének legnagyobb nevezetessége kétségkívül ez a kimeríthetetlenűl gazdag bánya-vidék, melynek fontosságát a főváros közelsége fokozza. Az itteni széntelepet egy-két év óta már állandó vasúti közlekedés köti össze a nyugati forgalommal. Az Esztergom-füzfői vonal után most nyílik meg nem sokára az Esztergom-budapesti összeköttetés, a mi az őstermelést az egész bányavidéken még virágzóbbá fogja tenni. A városnak és környékének igen sok hévvize van. A város közepén fakadó, 26 C. hőfokú víz a kis Dunába ömlik; a Szent-Tamás-hegy tövében pedig időről-időre keserűvíz források buzognak fel; ásványvizeinek azonban, bár többen tudományosan is elemezték, nagyobb fontossága és értékesítése nincsen. Valamikor a dömösi hegyekben kiaknázott aranybányákat találtak, melyeknek mívelése minden valószínűség szerint még a római korba nyúlik vissza. Újabban az esztergomi kvarczot kezdik a helyi üveggyárakban földolgozni.

A régi földrajz a Duna (Ister) és Garam (Granum) összefolyásából magyarázta Esztergom nevének eredetét. A város neve németűl Gran, tótúl Osztrihom, latinúl Strigonium (Istropolis, Istrogranum) csakugyan könnyen félrevezethette a hangzás után indúló értelmezőket. Sokkal valószínűbb azonban, hogy Esztergom neve frank eredetű. A frankok ugyanis birodalmuk határerősségét Oster-ringennek, vagyis keleti várnak nevezték. Pannonia fönnállása idejében Salva néven római gyarmat volt, mely a légiókkal együtt pusztúlt el.

Esztergomban s a megye Duna-menti vidékén igen sok csiszolt és csiszolatlan kőkorszaki tárgyat találnak. A magyar nép ezeket a zöldes-barna kőeszközöket a villám lecsapásaitól származtatja s „hideg istennyilá”-nak nevezi. A babonás parasztok több helyütt nem csak a roszúl tejelő, vagy beteg marhát, hanem még a torokgyíkot is ezzel a „hideg istennyilá”-val gyógyítják; épen azért nagyon bajosan lehet az ilyen kapós kőkorszaki tárgyakat megszerezni. Az őskori emlékek közűl előfordúl itt a tiszta vörös rézből készült kapocs, véső, sarló, szigony és lándzsa is; leggyakoribb azonban a bronzkorszak mindenféle szerszáma, melyeket az őskori temetőkből és volt tűzhelyek törmelékeiből ásnak ki. Sok az emlék a népvándorlás és a római uralom idejéből is. De a nagy érdekű régiségeket csak újabb időben kezdik rendszeresen gyűjtögetni. Alig egy éve, hogy az esztergomi Történelmi Társulat megalakúlt, mely czímeréűl Esztergom városa Anjou-korbeli régi, latin fölíratú pecsétjét használja.

Az első Árpádok, az utolsó fejedelmek és első királyok a természet ritka szépségeivel megáldott Esztergomot és környékét szívesen választották lakásuknak, sőt székes városuknak. Szent István atyja, Géza fejedelem idején Esztergomban találkozott a keleti és nyugat-európai műveltség, a görög és német hatás, a keleti és nyugati kereszténység első összemérkőzése. Esztergomban született Szent István 970 körűl. Az esztergomi hagyomány Szent István szülőhelyét a várromok közt épségben megmaradt régi kápolna helyére teszi.

Szülővárosában alapította Szent István a tíz első magyar püspökség elöljárójaként az esztergomi érsekséget s alkalmasint Esztergomból indúlt a fényes követség Asztrik érsek vezetése alatt II. Szilveszter pápához Rómába a szent koronáért, melylyel midőn Szent Istvánt 1001-ben megkoronázták, Magyarország nyugat-európai királysággá s Esztergom annak székvárosává lett. Az első magyar királyok egészen a XIII. század elejéig gyakran Esztergomban tartották udvarukat.

A régi esztergomi érsekek, mint az ország többi főpapjai, a király s az ország védelmére a háborúkban megjelentek. Mátyás érsek a Sajónál esett el, Szalkay László esztergomi érsek pedig Mohácsnál.

A sajói és a mohácsi vész Esztergom pusztúlását is jelenti. A tatárok a várost, a fellegvár kivételével lerombolták, s a lakosokat leölték. A törökök pedig a másodszor fölvirágzott Esztergomot mohácsi győzelmük után kifosztották, a főpapságot elűzték s a lakosságot rabigájuk alá hajtották. Szalkay László után közel három századig nem lakott primás Esztergomban. A primás és a káptalan a mohácsi vész után Nagy-Szombatba menekűlt.

Nagy-Szombatban alapította Oláh Miklós esztergomi érsek az első magyarországi papnevelő intézetet, mely csak 1850-ben telepedett át Esztergomba. Nagy-Szombatban és Pozsonyban élt Pázmány Péter, a legnagyobb magyar primás. Nagy-Szombatban tartotta Szelepchényi György esztergomi érsek az ünnepi Te-deumot 1683-ban, mikor a törököket kiverték Esztergomból, s ugyancsak a nagyszombati menedékben lakott a leghosszabb életű esztergomiérsek, a százhárom esztendős Széchenyi György, kinek nemzetségét I.Lipót grófságra emelte s kinek családjából eredt a „legnagyobb magyar”, Széchenyi István.

Az esztergomi török világ emléke még most is él a nép között s a régi szenvedésről sok hagyomány maradt fönn. Esztergom a törökök végvára volt. Az esztergomi szandsákhoz hatvan falu tartozott. A harács azonban olyan nagy volt, hogy miatta Esztergom városából a magyarság kiköltözködött s helyöket szerbek foglalták el, a kik a török lánczok viseléséhez már hozzá voltak törődve. Esztergom kir. várost a török világban Ráczvárosnak hívták. Az összes műemlékek elpusztúltak a Bakócz-kápolnán kivűl. Szent Adalbert híres bazilikájából a törökök bástyákat építettek s még most is látni igen érdekes régi faragványokat az esztergomi vár romjai közt.

Esztergom a Duna felől. Háry Gyulától

Lotharingiai Károly herczeg és Sobieski János lengyel király váltották meg Esztergomot a török rabságból a párkányi diadallal 1683-ban.

E diadal után is csak 137 év múlva térhetett vissza az esztergomi érsekség és káptalan ősi székhelyére, s innen kezdődik Esztergom történetében az újjászületés korszaka.

De Esztergom múltjában nem csak a királyi és érseki szék körűl csoportosúlnak az események. Nagy részök volt a város történetében a régi kolostoroknak és szerzeteseknek is. Majd minden magyarországi szerzet meghonosodott a régi Esztergomban; Szent István korában a benczések, később a cisterciták, a templomosok, kik épen úgy, mint a johanniták s az esztergomi káptalan, az arany bulla egy-egy példányát őrizték; majd a dömések és augusztinusok következtek, kiknek igen tekintélyes javadalmaik voltak a városon kivűl. A Ferencz-rendieket IV. Béla honosította meg s halála után templomukba temettetett neje mellé. Mindezen kolostorok azonban tökéletesen elpusztúltak úgy, hogy még a helyüket is alig lehet megállapítani. A pálosok zárdája hatvan évig állott, a jezsuitáké majdnem százig A jezsuiták temploma a mostani primási palotával egybeépült vízivárosi plebánia-templom volt; régi zárdájuk helyén keletkezett az új érseki székház. A jezsuitákat a középiskolai oktatás vezetésében a jelen század elején újra visszaállított benczések szerzete váltotta föl.

Knauz Nándor esztergomi püspök, az 1874-ben megindított „Monumenta Ecclesiae Strigoniensis” tudós szerkesztője, Szent-Györgymező határában kiásatta az Ákos palota alapfalait. Ez az egyetlen Árpád-kori főúri palotamaradvány hazánkban. Récsey Viktor benczés tanár Esztergom régiségeinek buzgó kutatója pedig a Széchenyi-tér szabályozásakor, a város közepén, az ősi Szent Lőrincz-templom alapköveit találta meg.

Igen emlékezetes az esztergomi sziget története is. A vashídtól öt-hatszáz lépésnyire fölfelé ugyanis a Duna partján dombos emelkedések és rommaradványok találhatók. Itt volt valamikor a szigeti apáczák kolostora, hol Salamon és Géza királyok kibékűltek. Vak Béla is többször megfordúlt a kolostorban, mely többféle kiváltságot élvezett, így többek közt a Dunán vámszedő jogot gyakorolt. A kolostort a török zivatarok döntötték romokba, s az első apáczazárdát hosszú évszázadok múlva Scitovszky primás alapította meg újra Esztergomban.

A primások városában minden emlék az esztergomi érsekeké, kiknek közjogi méltósága az évszázadok hosszú során folytonosan fejlődött.

Esztergom a Várhegyről nézve. Háry Gyulától

A régi magyar egyházjog értelmében, melyet Pázmány Péter a nagy-szombati zsinaton részletezett, az esztergomi érseknek mint Magyarország első főpapjának a többi érsekek engedelmeskedni tartoznak; a primás beleegyezése nélkűl nem szentelhetik föl a püspököket; a püspökök vitás ügyeit a primás dönti el; az érsek az egyháztartománybeli püspökök bírája, de a primás az érsekeké; a püspökök – a kalocsai érsek kivételével – a primáshoz fölebbeznek; a primástól mint született szentszéki követtől a fölebbezések és egyéb ügyiratok egyenesen mennek Rómába; a primásnak joga van minden magyarországi római katholikus egyház, rend, szerzet, kolostor és bármely kiváltságos egyházi személyek és intézetek fölött vizsgálatot tartani a pannonhalmi apátság kivételével; joga van végűl elnöksége alatt nemzeti zsinatot összehívni, melyre az ország minden érseke, püspöke megjelenni tartozik; a magyarországi főpapok közűl egyedűl a primás vitetheti maga előtt az apostoli keresztet.

Nagy Lajos, mikor Olaszországba vezette hadait, az ország kormányzásával Telegdi Csanád esztergomi érseket bízta meg, a ki közel két esztendeig volt a király s a nádor távollétében Magyarország kormányzója. Hasonló történeti szerep jutott osztályrészűl III. Tamás érseknek, ki Nagy Lajos lengyelországi útja alkalmával volt Magyarország kormányzója. Zsigmond király Kanizsay György primást bízta meg többször az ország, kormányzásával.

Már a XIII. században volt bibornok érsek. Az első magyar bibornok Báncza István volt. A XVIII. században római birodalmi herczegi czímet kaptak. Hetvenhat érseke volt Esztergomnak, a kik között vannak fejedelmi, főherczegi és herczegi származásúak is a főnemeseken és nemeseken kivűl. De sokan a zárda csöndjéből vagy a nép köréből emelkedtek e legmagasabb egyházi méltóságra.

Simor halála után Vaszary Kolos kinevezéséig az ország közvéleményét az esztergomi érseki székhelynek Budapestre való áthelyezése foglalkoztatta. A kérdést megoldotta a királyi kinevező okirat következő része: „Kivánjuk azonban és elvárjuk, hogy őszintén kedvelt hívünk, Vaszary Kolos Ferencz, valahányszor Mi, illetőleg utódaink magyar fővárosunkban hosszasabban időzünk, valamint a magyar országgyűlési nyilvános tárgyalások, különösen azok téli időszaka legalább nagyobb részének tartamára állandóan Budapest fővárosában székeljen”. Nem sokára Budapest érseki helytartót és püspököt kapván, a székhely ügye lekerűlt a napirendről.

Vaszary Kolos primás azzal kezdte meg működését, hogy az esztergomi hídvám jogáról, mely évenként körűlbelűl tízezer forintot jövedelmezett, az állami új vashíd javára lemondott. Az új vashíd, mely Mária Valéria főherczegnő nevét viseli, öt oszlopos, ötszázhét méternyi hosszaságú, egy évig készült s 1895-ben nyílt meg. Esztergom fejlődésének az állandó híd új útat nyitott, mert eddigi kedvezőtlen összeköttetései miatt sokszor egészen el volt zárva a világtól.

Esztergom, habár sokáig úgy szólván forgalmon kivűl eső város volt, mert csak a dunai hajózás érintette, félszázad óta lassan bár, de elég szépen fejlődött. A múlt századról fönmaradt leírások szerint Esztergom város túlnyomó részben német lakosságú volt; ma már egészen magyar város.

A fő székesegyház fölszentelése s főkép a primási múzeum és kincstár megnyitása óta sok idegen fordúl meg a városban, melynek képe legszebb a Várhegyről. Alattunk a méltóságos „öreg Duna”, nyugatra a buja tenyészetű apró szigetek csoportja, előttünk a folyam mellékága, a „Kis-Duna” mentén terjedő hosszú város, jórészt földszintes, színesre meszelt, apró házaival, kis kertecskéivel, néptelen és keskeny útczáival; szemben a termékeny határú balparti községek, a jól mívelt Garamvölgyével; keleten a kék honti hegyek és a fehér falusi tornyokkal vetélkedő szürke gyárkémények; délre a szőlőhegyek, melyekhez sok érdekes monda fűződik, s a hűvös forrásokban gazdag erdőség; a Várhegy átellenében a foszlányos kerítésű apró házacskákkal éktelenkedő, sárga agyagos Szent Tamáshegy; délnyugatra a márványbányák és kőszéntelepek; a paraszt városrész végén pedig a pantheon-szerű kis templom, melyet a nép „rotundá”-nak nevez; innen nem messzire látható még a kis vasúti állomás; ezen alúl a Kis-Duna felé terűl el az első magyar király nevével összekötött, legendás Szent-királyföld, melynek egyes dombjai alól valaha faragott kőből épűlt templom és klastrom köveit, régi márványtöredékeket, Árpád-kori épületek maradványait ássák ki.

A Szent István kápolna az esztergomi Várhegyen. Háry Gyulától

A hatvanhat méternyi magas Várhegy ormára épült a fő székesegyház, mely Magyarország legnagyobb temploma. Midőn az esztergomi érseki szék kétszáznyolczvan esztendő múlva, 1820-ban ismét visszakerűlhetett ősi helyére, Rudnay Sándor érsek hozzá fogott a fő székesegyház építéséhez. Az ország legnagyobb és legfényesebb templomának a hegyre kellett épülnie, a hol azelőtt, 1543-ig, a régi magyar főtemplom állott. 1822-ben, Adalbert napján, országos ünnepélylyel rakták le az alapkövet az ország nádora, számos főura s egész római katholikus főpapsága jelenlétében. Országos gyűjtést indítottak a főtemplom költségeihez, melynek eredménye azonban nem volt több másfélezer forintnál. A nemzet a primások áldozókészségére bízta a fő székesegyház fölépítését, s Rudnay primás majdnem egy milliót költött reá. Halála után Kopácsy József folytatta az építkezést. Kopácsy, ki az előtt veszprémi püspök volt, királyi jóváhagyással a veszprémi püspökség jövedelmét is három esztendeig a fő székesegyház munkálataira költhette. Kopácsy primás után Scitovszky János érsek következett, a ki a fő székesegyházat 1856-ban a király s az ország római katholikus előkelősége jelenlétében nagy ünnepélylyel fölszentelte. Az oszlopcsarnok befejezése Simor János herczegprimásnak volt föntartva, a ki egyébként az egész fő templom belsejét, különösen pedig aranymiséje emlékére 1886-ban az addig éktelen kupolát fényesen díszítette. Aradi Lippert József, a primás udvari építő művésze készítette a díszítés terveit, s Detoma díszítőmester végezte a munkát jó részt olasz munkásokkal.

A templom építésének történetét és építészeti jellegét e kötetnek „Építészeti emlékek a Dunántúl” czímű czikke ismerteti (158-ik lap). Belsejének részletei közűl első sorban a fő oltár képe vonja magára a figyelmet, mely a világ egyik legnagyobb vászonfestménye. A Tizian után Michelangelo Grigoletti velenczei művész által festett, hetedfél méter széles és tizenhárom méter magas kép Mária mennybe menetelét ábrázolja. Grigoletti itt Tiziánnak a velenczei művészeti akadémia képtárában levő festményét másolta le tetemesen nagyított alakban és némi változtatással.

A fő oltárhoz fogható műalkotást is keveset találunk a legszebb olasz templomokban. Az esztergomi fő székesegyház fő oltára Bonani olasz művész munkája. A carrarai márványból faragott, színes ékkövekkel díszített fő oltáron álló négy szobor magyarországi működésű szenteket ábrázol; az egyik Adalbert, a másik Gellért, a harmadik Márton s a negyedik Mór. A fő oltártól jobbról-balról piedesztálokon térdelő angyalok tartják a karos gyertyatartókat. A szép domborművekkel díszített oltáron koporsó alakú s üveg alatti szekrényekben számos ereklyét lehet látni. Az oltár mögött két ugyanolyan vastag és magas oszlop tartja a szentély hátsó boltozatát, mint a milyenek a kupola oszlopai. Balról a szentélyben, közel az oltárhoz áll a herczegprimás trónusa, melyet renaissance stílben Lippert tervezett s vele szemben faragott tölgy-szekrényű kisebb orgona.

A szentségoltár a fő székesegyház alapkeresztjének bal részén áll. A márvány oltár fölött Grigoletti legszebb festménye, „Krisztus halála” függ. Átellenben a másik oltár képe Szent István királyt ábrázolja, a mint felesége, Gizella és Imre fia mellett Magyarországot Szűz Mária pártfogásába ajánlja. A képet Grigoletti kezdte, de egy közepes bécsi festő fejezte be. A mellékoltárok alatt a IX. Pius pápa által Valentin és Modestina vértanúk maradványaiból küldött ereklyék nyugszanak. A díszes mellékoltárok mellett látható még Szent József és Szent Adalbert márvány oltára, melyek fölött Moralt müncheni festő nem igen művészi freskói vannak.

A fő székesegyház egyetlen történeti emlékszobra Pázmány Pétert ábrázolja. A 3.25 méter magas emlékmű Della Vedova turini szobrász alkotása s a primást, mint egyházi szónokot tűnteti föl. Vele átellenben, a bal pillérfalba helyezik el Simor János carrarai márványba faragott emlékszobrát. Strobl e szoborban Simor primást mint a fő székesegyház donatorát örökítette meg, a mint fölemelt kezével műalkotásait fölajánlja.

A fő székesegyház szemefénye azonban mégis csak a Bakócz-kápolna. (Rajza e kötet 139. lapján található.) E kápolna a renaissance építészetnek páratlan emléke hazánkban, hol a háborúk zivatarai nagy részt romokba döntötték régibb emlékeinket. Még a régi, virágzó Esztergomból maradt reánk, a török világban mecset volt, 1824-ben építették össze a fő székesegyházzal. Mostani kupoláját Simor terveztette Lippert által. Igen érdekes a kápolna fehér márványoltára, Bakócz Tamás bibornok térdelő reliefjével, de nem kevésbbé művésziek bolthajtásainak s vörös márvány párkányainak faragványai is. Az oltárkép régi bizanczi művészetű, fára festett Mária-kép, melyet a törökök kivonúlása után találtak egészen sértetlen állapotban a törmelékek között. Az oltár kis fülkéiben Szent István és Szent László magyar királyok márványszobrai láthatók (Della Vedova műterméből). A kápolnának külön orgonája, sekrestyéje, keresztkútja s a kanonokok számára márvány padjai vannak. Igen érdekesek a kápolna márvány falain található háromszáz esztendős vagy még régibb karczolt írások, köztük több száz magyar és zsoldos katonáé, kik az ostrom után nevüket a márványba karczolták.

Az átellenes kápolna Szent István vértanú tiszteletére épűlt. Az oltár szobor, a térdeire roskadt Szent István, Ferenczy István magyar szobrász műve. Átellenben látható Ambrus főherczeg és esztergomi érsek síremléke (Canova után). Az 1809-ben, a franczia háborúk alatt fiatalon elhúnyt főpap síremlékét Ferencz modenai herczeg, Ferdinánd és Miksa főherczegek, mint testvérek állították. A nem régiben díszesen megújított kápolna közepén áll a Garam-Szent-Benedekről származó régi, csúcsíves fa faragvány, mely dús aranyozással s élénk színezéssel a szent sírt ábrázolja.

A fő székesegyház chorusa hat ioni oszlopon s három bolthajtáson nyugszik. Erkélyét nyolcz szobor díszíti, a Moser salzburgi orgonaépítő által készített hatvannégy változatú orgona fölött pedig tizenegy szobor áll.

A sírboltba kényelmes márvány lépcsők vezetnek, melyek alján két óriási szobor áll, az egyik a halhatatlanság, a másik a feltámadás jelképe. A régi bazilika sírkövei között nagybecsű Széchy Dénes, Vitéz János primások sírtáblája s Mátyás király első neje, Podiebrád Katalin sírkövének töredéke. A kanonokok számára a sírbolt oldalágaiban vannak temetkező helyek, a primásoknak pedig az oltár körűli mauzoleumban harminczkilencz sírhelylyel. Itt nyugszanak Ambrus főherczeg, Rudnay, Kopácsy, Scitovszky és Simor herczegprimások.

Legnevezetesebb látványossága azonban a fő székesegyháznak a kincstár, melyet Simor primás egészen újjáalakított. Vannak itt bizanczi, román, csúcsíves, renaissance és barokk művészetű egyházi kincsek, melyek közűl a legbecsesebbek a következők: Békecsók-tábla; a szent korona zománczos lapjaihoz egészen hasonló technikájú bizanczi mű. A kincstárnak ez a legrégibb emléke a XI. századból való. – Az eskü-kereszt, az egyetlen régi román művészetű emlék a kincstárban. Erre a keresztre szoktak esküdni a magyar királyok a koronázáskor. Ferencz József király is erre a feszületre esküdött 1867-ben. – Az apostoli kereszt már renaissance mű. Fontosabb események alkalmával a király előtt szokták vinni; azért hívják apostoli keresztnek. – Szelepchényi béke-feszülete, keleti gyöngyökkel, smaragdokkal, ametisztekkel és zafirokkal ékeskedő zománczos mű. – Széchy Dénes kelyhe csúcsíves művészetű munka, melynek érdekességét növeli az, hogy sodronyos zománczczal díszített magyar mű. – Suky kelyhe, a XV. század elejéről, a legszebb gót kelyhek egyike, fehér, vörös és zöld zománcz munkával. – Mátyás diák kelyhe, a XV. század végéről származó filigrános mű. – A szakolczai kehely, a XV. századból, Mátyás király korában divatos technikájú mű. – Szelepchény György kelyhe, a XVII. századból, pazarúl díszítve gyémántokkal, rubinokkal és apró szoborművekkel. – Ambrus főherczeg primás kelyhe barokk ízlésű, fényesen díszített drágaság. – Csúcsíves szentségtartó aXVI. századból, erős átmenetekkel a renaissance motívumaira. – Böjthe mellkeresztje, gyémántokkal kirakott, különféle stilizált állattal díszített mű. – Csúcsíves pásztorbot, a csúcsíves művészet hanyatlása korából. – Kupák. Három, szentelt olajhoz való középkor szarvkupa van a kincstárban. A legszebb Zsigmond korából, s így a XIV. század végéről vagy a XV. század elejéről való. – Ereklyetartó. Erdélyi ötvös mű a XV. századból. – Egri Imre ereklyetartója, kehely alakú munka a XVI. század elejéről. – Pázmány ereklyetartója, ezüstbe foglalt kristály üvegszekrényke. – Majthényi oltára, két szárnyú házi oltár (diptychon), nürnbergi műnek látszik. Valamennyinél becsesebb Mátyás király kalváriája, remek ötvösmű, mely háromszor is dicsőíti első tulajdonosát zománczos czímerekben. A kalvária felső része csúcsíves, talpa ellenben renaissance művészetű; tárgya egy kis csúcsíves kápolna, melyben a szőlőindás feszület tövében Ádám koponyája, Mária és János alakjai vannak. A kalvária belső szobrainak plasztikája, művészi zománczozása páratlan szépségű. Péter, Pál és Jakab apostolok képei színes zománczúak. A valódi renaissance talapzaton rajta van még Helios (napisten), Zeus és Selene. A királyi czímert három sphinx tartja. A változatos motívumok között látható még a két farkú cseh oroszlán is. A színaranyból vert műkincset kétszáztizenhárom keleti gyöngy díszíti. Örökségképen Corvin Jánosra származott, a ki ötszázhúsz aranyért elzálogosította Bakócz Tamás érseknek, a ki 1494-ben örök tulajdonképen a fő templom kincstárának adományozta.

Vitéz János síremléke az esztergomi fő székesegyház sírboltjában. Dörre Tivadartól

A régi egyházi öltözékek közűl nevezetesebbek a következők: Gót misemondó ruha, aranynyal átszőtt viola színű damaszt, erősen kidomborodó hímzéssel. – Bakócz Tamás casulája, a nagy nevű biboros főpap czímerével ékített gyönyörű renaissance mű. – Kutassi primás misemondója; hímzése mesteri; rajta van Adalbert, Szent István és Szent László alakja is. – Szelepchénzyi casulája, arany hímzésű virágdíszítései igen gondosak. Simor primás újíttatta meg. – Oláh Miklós csipkéje rendkivűl finom brabanti mű a primás misemondó ingéről. – Pázmány Péter stólája, majdnem szerzetesi egyszerűségű ereklye. – A püspöksüvegek közűl a csúcsíves művészetűek a legrégiebbek, a barokk díszítésűek a legfényesebbek. – Hímzett diptychon is van a gazdag fő székesegyházi ruhatárban az Ecce homo s a Mater dolorosa színes hímzésével. A hímzés minden valószínűség szerint németalföldi származású.

A legtanúlságosabb régi kézi munkák közűl való egy Subcorporale, vászonkendő régi magyar hímzésekkel, tulipánokkal, szegfüvekkel, rózsákkal.

A misemondó könyvek között legbecsesebb: Vitéz János pontificaléja, hártya codex, ékes kezdőbetűkkel és szövegdíszítésekkel. – Bakócz Tamás misemondó könyve a legszebb Corvinákkal vetélkedik. – Oláh Miklós misemondója 1543-ból származó velenczei nyomtatvány; vörös bársonykötésén az érsek czímerével.

Simor János primás a fő székesegyház kincstárát egymaga huszonnégy tárgygyal gyarapította. Legérdekesebb kincse a Fogadalmi szentségtartó, melyet sulyos betegségéből való fölgyógyúlása emlékére ajánlott föl 1872-ben. Lippert építész tervezte renaissance modorban. Bele foglalták a koronázás emlékéűl Ferencz József királytól kapott gyémántkeresztet is. Sulya százötven arany. Százhatvanöt gyémánt, tíz dalmatin, sok rubin, smaragd és zafir ékesíti e legszebb Simor-féle kincset. Simor a jubileumára ajándékba kapott összes kincseket is a fő székesegyháznak adományozta.

Ugyancsak Simor nevéhez fűződik a Szent István király kápolnájának megújítása a régi vár romjai közt. A hagyomány – mint már föntebb is említettük – ide teszi Szent István szülőhelyét, melyet a XII. században kápolnává alakítottak át. A román művészetű kis terem sokáig egészen el volt hanyagolva, s csak 1874-ben öltöztették mai pompájába. Tizenhét meredek lépcsőfok vezet föl hozzá egy szűk sikátoron a bástya felől, honnan gyönyörű kilátás nyílik a Duna vidékére. A ragyogó falfestésekkel s történeti képekkel díszeskedő kápolna terjedelme körűlbelűl öt négyszögméter. Közepén oszlop áll, s arról hajlanak le az erős boltívek a pillérekre és a falakra.

Az esztergomi fő székesegyház kincstárából: Mátyás király kálváriája; fogadalmi szentségtartó; olajtartó kupa; ereklyetartók, keresztek, kelyhek, stb. Dörre Tivadartól

Lejövet a Várhegyről három nagy épületet találunk. Jobbról és balról a tizenkét kanonoki palota sbalról a seminárium palotája, melyet hatvan méter hosszú, hatalmas boltozatú alagút köt össze a Várhegy tulsó útjával. A papnevelő intézet palotája 1865-ben épűlt. Igen csínos román ízlésű kápolnája van, Szent István király üvegfestésű oltárképével. Az esztergomi seminarium nemcsak eredetére, hanem népességére nézve is első az országban. A kis Duna torkolatánál, a Várhegy alatt emelkedik a renaissance izlésű primási palota, melyet Simor János Lippert javaslatai szerint pozsonyi és bécsi műépítőkkel építtetett. E palota fő ékessége a lépcsőház. Belga és olasz színes márvány oszlopokon nyugszik, melynek falai sárga márványmezőkkel s teteje stucco lustroval vannak díszítve. Carrarai márványból valók a lépcsők, kovácsolt és aranyozott vas rács a karzatuk. A második emeleti fordúlónál látható Simor czímere velenczei mozaikból. A palota díszterme nem nagy, de díszítése és helyes arányai jól hatnak. A falakat sárga márvány burkolja, a mennyezet stucco. Két óriási tűkör s egy díszes márványkandalló emeli még a terem szépségét, melyben százötven vendég fogadható.

A palota legnagyobb részét az érseki múzeum foglalja el. A múzeumban van képtár, metszettár, könyvtár, levéltár, díszműtár, régiségek gyűjteménye és ritkaságok tára. A csoportok sokfélék, de a gyűjtemények nem nagyok. Simor még győri püspök korában kezdte a gyűjtést s 1875-ben nyitotta meg képtárát egyelőre a fő székesegyházi könyvtár emeleti termeiben. A primási képtárban ma már körűlbelűl négyszáz festmény van. A nevesebb mesterek közűl megemlítendők Ghirlandajo, Cimabue, Pinturicchio, Carlo Dolce, Palma Vecchio, Guido Reni, Crivelli, Caracci és Andrea del Sarto. Simor az egyházi képírás történeti fejlődését óhajtotta múzeumában alkalmas művek gyűjtése által kimutatni. Az újabb mesterek közűl a következőkkel találkozunk: Seghers, Ittenbach, Dobyaschofszky, Sattler, Blaas és Führich. A magyar képírók közűl Markó, Ligeti, Lietzenmayer, Szoldatics, Molnár és Paczka egyes művei vannak itt.

A metszettár a mellékteremben régi és újabbkori kézrajzokkal, metszetekkel és tanúlmányokkal bővelkedik. A Dürer metszetei közűl itt vannak a nagy- és kis-passio képei, az Apokalypsis, Ádám és Éva, Hubert és Dürernek saját képmása. Lukas van Leyden és Kranach metszetein kívül itt van Rembrandttól Krisztus levétele a keresztfáról s az Ecce homo. Igen érdekesek a Morghen-féle metszetek a Rafael-stanzákról, továbbá Van Eyck Három királya.

Bakócz Tamás casulája. Fénykép után

Az érseki múzeum harmadik osztálya a könyvtár, mely vas állványokon egyesíti a negyvenezer kötetből álló könyvgyűjteményt. Unicumainak száma másfélszáz, a codexek és ősnyomtatványok szintén nagy számúak. A könyvtár mellett van a primási levéltár.

A díszművek tára külön csoport az érseki múzeumban. Drága kiállítású, fényesen illusztrált díszművek, fejedelmi udvarok által kiadott s nyilvános forgalomba soha sem kerűlt képes könyvek vannak itt nagy számmal, ismertetve világhírű képtárakat, művészeket, múzeumokat és műkincseket.

A régiségtár főkép keresztény egyházi műkincsekre (érdekes középkori szövetgyűjteménynyel) szorítkozik, habár vannak benne szépen őskori, római, őskeresztény és régi magyar tárgyak is.

A ritkaságok tára az érseki múzeum utolsó osztálya. Itt van a becses éremgyűjtemény, itt a műipar mindennemű alkotása, és itt van Hardy kölni kanonok viasz szoborgyűjteménye, valami ötven darab typustanúlmány, melyekről századunk elején nagy elismeréssel nyilatkozott maga Goethe is.

A pannoniai kő koporsók, sírkövek, határkövek, az ó-keresztény, bizanczi és román művészetű régi esztergomi épületek faragvány-maradékai s egyéb kőrégiségek a primási udvar folyosóján vannak elhelyezve.

Az érseki múzeum könyvtáránál csak a fő székesegyházi könyvtár nagyobb. A nevezetes könyvtárat Kőszeghy László esztergomi nagyprépost alapította 1641-ben. Lippay György érsek a Fuggerek híres könyvtárából 1680 kötettel gyarapította. Külön palotája van, mely 1852-ben épűlt. Van benne három nagy terem és tizenkét szoba. A fő székesegyházi könyvtár ma már hetvenezer kötetre terjed. A könyvtár legdrágább kincse a Bátori Lászlónak tulajdonított bibliafordítás codexe 1456-ból. A XV. századtól kedve van benne másfélezer kézírat.

Említésre méltó Esztergom városának háromezer kötetes könyvtára is, melyet a városnak egy tudós senatora, Helischer József alapított, ki a húszas években az első monographiát írta latin nyelven Esztergomról.

A város régi épületei közűl legnevezetesebb Bottyán János kurucz tábornok palotája, a mai városháza. Bottyán 1640-ben Esztergomban született. Van a város határában egy tó, melynek „Bottyán tava” a neve, egy dűlő, a „Bottyán dűlő” és egy parlag „Bottyán parlag”. Valamikor a vitéz kurucz tábornok birtokaihoz tartozott valamennyi. A paraszt származású ember kolostori szolgából vitéz katonává lett Esztergom várában, honnan egyszer fogadásból pór ruhában átment Érsekújvárra s ott világos nappal a fő téren álló nagy mecsettoronyból a hangosan imádkozó dervist ledobta. Sértetlenűl tért vissza Esztergomba. I. Lipót ezredessé s egy huszárezred tulajdonosává nevezte ki. Ekkor építette esztergomi kastélyát. Az esztergomi várparancsnok, Kucklaender (vagyis Montecuccoli Ferencz báró) azonban „sub titulo infidelitatis” elkobozta birtokait. Bottyán kiszabadúlván nyerges-újfalusi fogságából, Rákóczy hadához csatlakozott. 1709-ben halt meg hetven esztendős korában. A Bottyán kastélyt a város Kucklaender várparancsnok özvegyétől pénzen váltotta magához. Esztergom fő terén áll az emeletes, tömör pillérsorokon és arkádokon nyugvó, barokk ízlésű palota, melyben most a város ügyeit intézik. – Simor nevéhez fűződik a város két nevezetesebb középületének megalapítása. Mind a kettő a Szent-Györgymezőn van. Az egyik a Vörös-kereszt-kórház, mely 1885-ben épűlt, de olyan rosz talajon, hogy 1890-ben újra kellett építeni az egész épületet. Hatvan beteg számára teljes fölszerelés van benne. Béke idején az épület polgári kórház. A másik az érseki árvaház, mely 1890-ben keletkezett a fő egyházmegyei árvaleányok számára. Negyven árvát gondoznak benne az apáczák, kik a nép számára nyilvános leányiskolát is vezetnek. Előkelő középület még az 1880-ban épűlt benczés főgymnasium.

Esztergomban van egy új ref. templom is a város szélén; Szent-Tamás városrészben pedig zsinagoga; a görög-keletiek hajdan népes egyházközsége azonban csaknem teljesen kihalt; még meglevő csinos templomukba már alig jár valaki.

Valamikor az esztergomi borok igen híresek voltak. A neszmélyi szőlővidékhez tartozó esztergomi termést ép olyan szívesen vásárolták, mint a nagymarosiak az esztergomi szőlőt, melyet a saját termésükkel együtt Európának éjszaknyugati és éjszakkeleti piaczain árúlgattak. A fillokszera azonban ezerötszáz holdnyinál több szőlőt pusztítván el Esztergomban, az egykori szüretek a homoki szőlők új terméséig hosszabb időre megszűntek.

A nép, mely addig leginkább szőlőiből élt, most már szívesen vállalkozik gyári munkára és bányászatra, pedig az előtt egyikre sem igen áhítozott.

Az üveggyártás a vasút kiépülte óta a városban és közeli könnyékén igen föllendűlt. A jó minőségű kvarcz bőségben van.

Az égető gyárak sok téglát és cserépzsindelyt állítanak elő nemcsak Esztergomban, hanem a közeli környéken, Basaharczon, Pilis-Maróthon, Nyerges-Újfaluban és Süttőn is. A kész anyag főpiacza Budapest. Czementgyár működik Lábatlanon és Nyerges-Újfaluban, a hol a szomszédos mészkőhegyekből jó keletű portlandi- és román-czementet égetnek. Mészégetők vannak Szent-Léleken, Kesztölczön és Cséven, a hol a szegény lakosok szépen pénzelnek belőle.

Az esztergomi híres kőszénbánya-vidék főbb telepei: A tokodi bánya, mely az esztergomi papnevelő intézet tulajdona, harmadfél millió négyszögméternél nagyobb területű. 1839 óta aknázzák; szene a legjobb minőségű az egész barnakőszén vidéken. Több helyütt már négyszáz méternyi mélységben ássák. A doroghi bánya öt tárnája az esztergomi fő káptalan tulajdona. A bérlők már 1850 óta mívelik s másfél millió négyszögméternyi területen évenként körűlbelűl nyolczszázezer métermázsányi barna szenet termelnek. Nem régiben a doroghi bányaterületen ötszáz bányamunkás családja számára külön bányásztelepet építettek. A bajóth-szarkási bányatelep az esztergomi érsekségé; területe közel másfél millió négyszögméter, melyen évenként százezer métermázsányi szenet képesek termelni; 1840 óta mívelik. A sárisápi bányát 1812-ben kezdték aknázni franczia geologusok terve szerint. A csolnok-mogyorósi bánya a vallás-alapé s majdnem négy millió négyszögméteren évenként közel másfél millió métermázsányi szenet termel; 1817 óta aknázzák. Az annavölgyi bánya Sárisáp község határában, Tokodtól délre huzódik. Gazdag szénrétegekre találtak még Esztergom város határában, Dorogh községben, jóval távolabb a munkálatban levő bányáktól, Unyon, Kirván, Csolnokon, Dághon, Sárisápon, Nagy-Sápon, Bajnán, Lábatlanon, tehát az óriási szénvidék minden részén. Éretlen kőszénrétegek vannak a dömösi Kis-Keserűsben, sőt kőszenet találtak még Párkány vidékén is a Duna balpartján. Hantken geologus számítása szerint, ki az esztergommegyei bányavidék geologiai alakúlásával legalaposabban foglalkozott, még négyszáz millió métermázsánál jóval több kőszén aknázható ki.

A bátorkeszi és kenyérmezei szeszgyárak, valamint az esztergomi meggyfa-gyár szintén sok munkást látnak el kenyérrel.

A mennyire föllendűlt a gyáripar, annyira elhanyatlott a kisipar, sőt bizonyos iparág, mint a posztósoké, teljesen megszűnt. Az esztergomi halászat ma már inkább csak halkereskedés; a régi malomipar is elvesztette fontosságát. Az esztergomi nép és a közeli falvak magyar lakossága jó erejű, egészséges, szorgalmas, józan, de nem elég élelmes. A Duna-melléki községek lakói már évszázadok óta hajósok. Kora tavaszszal oda hagyják tűzhelyöket és fölcsapnak vontató hajósoknak, kőszénszállítóknak s csak a tél kezdetén térnek haza. Legszebb dalaik is csak a Dunát magasztalják.

Az esztergomi s a dömösi partokon igen sok a vízi madár, főkép a vadkacsa, a halászmadár, a sirály, de van elég vidra is. A szentléleki, dömösi és esztergomi erdőségben körűl-belűl kétszáz négyzetkilométernyi területen a tölgyesek és bükkösök közt elég gyakran előfordúl a vaddisznó, az őz, a róka, a borz, a vadmacska, a sündisznó, sőt olykor a szarvas is; a madárvilágból pedig a szalonka, a fürj, a fogoly, a vércse, a kánya és a sas egyéb közönséges szárnyasokon kivűl. Az esztergomi vadászterület tehát a hálásabbak közé sorolható.

Az esztergomi vidék legkiesebb fekvésű községe Dömös, mely I. Béla király szerencsétlen halálának emlékezetén kivűl arról is nevezetes, hogy híres prépostsága volt, melyet Álmos királyi herczeg alapított. A dömösi prépostság régi, román stílű templomát a törökök rombolták le.

Dömös legszebb kilátó hegye a Pilisben a 700 méter magas Dobogó-kő. A hegy ormától éjszak felé egy függőleges sziklafal hanyatlik alá; e szédítő meredekről a Duna kanyarodásait messzire lehet látni. De meglátszanak innen éjszaknyugat felé a galgóczi hegyek, ezektől kelet felé a nyitrai Zobor-hegy, odább a Ptácsnik s ezeken innen az egész kis magyar Alföld; éjszak felé, a Prépost-hegy csúcsán át a Börzsönyi-hegy és Hideg-hegy közt emelkedő nyereg fölött látható a selmeczbányai Szittnya; éjszak-éjszakkelet felé, Diós-Jenő mögött emelkedik a zólyomi Pojana, éjszakkelet felé a Karancs, továbbá a bujáki és szandai hegyek; kelet-éjszakkelet felé a Mátra áll előttünk, távolabb a Bükk és ezeken a hegyeken innen látszik a nagy magyar Alföld nagy része. A Dobogó-kőről nyíló nagyszerű kilátás ritkítja párját az egész országban.

Árpád-házi emlékkel dicsekedhetik Nagy-Bény községe, melynek temploma még 1217-ben épűlt s a tatár-török pusztításokat kikerűlte. A román művészetű régi magyar templomot Scitovszky primás újíttatta meg a hatvanas években. Még régiebbek a bényi templomnál azok a magas sánczok, melyeket a vasút is keresztűl vág, s melyeket a nép római földsánczoknak tart. Római castrum volt Nyerges-Újfalu községe, melynek egyik halmán Rákóczi is erősséget emelt. A kurucz időkben a falu népessége annyira elpusztúlt, hogy német telepítvényesekkel kellett újra benépesíteni. Szent Kereszt neve hajdan Péli föld volt; előbb a johanniták, később a pálosok birták. Pálos kolostor omladékai találhatók a festői völgykatlanban fekvő Szent-Lélek községében. Nána községét II. Géza király adományozta az esztergomi káptalannak. Emlékezetes történeti vonatkozása van a Kesztölcz és Csév tót falvacskák között elterülő úgy nevezett Tatárszállásnak, a hol állítólag 1242-ben a tatárok Esztergom ostromához szükséges gépeket készítették. A tótság a kiirtott magyarság helyett telepedett ide.

A Duna partjához közel, Pilis-Maróth határában hét nagy tölgyfa áll, melyeket a nép Dobozi fáknak nevez. A néphagyomány szerint ugyanis ezen a helyen roskadt össze Dobozi Mihály lova, midőn az üldöző törökök már-már zsákmányúl ejtették Dobozi hitvesét, kit a férj nyergébe maga mellé véve igyekezett megmenteni. De lova összeroskadván, gyalog maradtak, s Dobozi, minthogy menekűlésre már gondolni sem, lehetett, kétségbeesésében előbb szíven szúrta nejét, azután a törökök ellen fordúlt s az egyenetlen harczban hősi halált halt. Több ilyen monda és legenda kereng a nép ajkán Esztergomban és környékén.

Az esztergomi városház és a város kis pecsétje 1389-ből. Dörre Tivadartól