Ugrás a tartalomhoz

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben

Arcanum Adatbázis Kft.

Közgazdasági élet Krajnában.

Közgazdasági élet Krajnában.

szerkeszté Menger Károly

Bernt Rudolftól

Mező- és erdőgazdaság, vadászat, halászat. Pirc Gusztávtól

A földfelszín változatossága s az éghajlat különfélesége, mint a földrajzi fekvésnek és föld domborzatának következései, Krajnában a föld kihasználására annyiféle módot nyújtanak, mint Ausztriának csak kevés tartományában. Száz négyzetmyriaméternyi, aránylag tehát csekély területén, melynek 87.71 százaléka termő föld, együtt találjuk a mezei gazdálkodásnak legkülönbözőbb módjait s azoknak fokozatait, a henyefenyő régióinak alpesi legelőjétől kezdve a tartomány délnyugati részeiben terülő havatlan völgyekben űzött szőlőmívelésig, a hol az örökké zöld babérfa már a verőfényes Görz grófság szomszédságát sejteti.

A tartomány a talajalakúlás, az éghajlat s a lakosság gazdálkodási módjai Felső-, Alsó- és Közép-Krajnára oszlik. Felső-Krajna hegyeivel és völgyeivel az Alpes-vidékhez tartozik; a halmos Alsó-Krajna legnagyobb részében az Alpesek keleti előrészéhez sorakozik; Közép-Krajnának ellenben karsztszerű földje van s bár nagyobbára még az erdős Karszthoz sorozható: mennél tovább hatolunk dél felé, annál inkább fölveszi a bora-viharokról és nyári aszályokról ismeretes voltaképi Karszt jellegét.

Felső-Krajna éghajlata, e tartományrész fekvésével egyezőleg, alpesi természetű, de erős helyi változatosságú, mely azonban egészében véve a földmívelésre nem kedvezőtlen. Alsó-Krajnának a rövid tél s a meleg ősz jobbára szőlőnek való égaljat biztosít, csakhogy a nedves tavasz fölötte káros hatású Felső-Krajnára, havasi völgyeinek kivételével, nemkülönben Alsó-Krajnára különös jelentősége van a meleg ősznek, mely lehetővé teszi, hogy a gazda utóveteményt is termeszthessen. A Karszt, – s ehhez tartozik Közép-Krajnának nagyobb része s még Alsó-Krajnának is egy ezzel szomszédos kis vidéke, – jobbára a nap-éjegyenkori esőzések régiójába esik. Nyara hosszú, tele rövid és enyhe, tavasza esős, az ősz pedig soká tart. Az éghajlati jelenségek miatt a Karszton gazdálkodónak el kell készűlve lennie a nyári aszályra, valamint a csaknem egész éven át tartó boraviharokra s gazdaságát ezekhez képest kell berendeznie.

Krajnában nincsenek nagy birtokok, melyek a gazdaságban példát szolgáltatnának. A föld és talaj szakadozottsága is nagy akadálya a mezőgazdasági fejlődésnek; hisz a tartomány egyes részeiben, példáúl Felső-Krajnában egészen apró paraszt-birtokok nem ritkán 20, sőt még több szanaszétszórt darabkákból állanak. A mi e paraszt-birtokok nagyságát illeti, Felső-Krajnában egy telekre (Hube) átlag 18–20 hektárt számítanak, de melynek több, mint a fele erdő. Közép-Krajnában egy-egy ily telekre átlag úgy 28 hektár esik ugyan, de ennek legfölebb három ötödét mívelik gazdaságilag, szántóföld pedig alig van három hektárnyi benne. Alsó-Krajnában ugyanaz a helyzet, a mi Felső-Krajnában, csakhogy emitt a szántóföldeknek meglehetősen nagy része a tartománygyűlésen képviselt nagybirtokra esik.

Krajna parasztudvarai a lehetőségig az időjárás sajátságaihoz alkalmazkodnak. A felső-krajnai kényelmes parasztudvar tágas helyiségeivel nagyjában Ausztria többi alpesi tartományainak udvaraihoz hasonlók, csakhogy a háztetők magasabbak. A gazdasági épület rendszerint emeletes. A szénapadlás és a csűr az emeleten van; alatta pedig a szerszámkamra s nem ritkán az istálló. Hogy a csűrbe a bejárás könnyű legyen, a házat vagy hegyoldalba építik, vagy följárót építenek hozzá. A pinczék, melyek a gyümölcsmust, a tej és a tejből készűlő termékek, a kapásnövények, a zöldség, káposzta, tarlórépa, stb. eltartására szánvák, általában jó karban vannak. A korábban divatozott szalmafedelű faházakat mindinkább kiszorítják a szilárd anyagból rakott, cserépzsindelylyel vagy palával fedett épületek. A felső-krajnai parasztudvar jellege Alsó- és Közép-Krajnára is kiterjed, de a különböző gazdasági viszonyok hatása alatt, hovatovább lényegesen változik. Az alsó-krajnai parasztudvar berendezése, a szőlőmívelést tartva szem előtt, kevés figyelemmel van a mezőgazdaság szükségeire, melyeknek itt a szőlőtermesztés mellett csak mellékes jelentősége van. A helyiségek szűkebbek, mivel az alsó-krajnai bortermesztő a többnyire fából épűlt szőlőhegyi pinczékben (zidanice) tartja borát és pinczekészségét. Az alsó-krajnai parasztház még jobbadán szalmával fedett és fából épűlt, de azért többnyire ki van meszelve és tarkára festve. A közép-krajnai paraszt udvarház, mennél bentebb fekszik a voltaképi karsztvidékben, annál inkább fölveszi az olaszországi mezei épületek jellegét s egyúttal olyan szilárd építmény, hogy a bora pusztító hatásának is ellen áll. A Karszt-vidéken emelt épületek kevés kivétellel szilárd anyagból készítvék, a bora-járta oldalon nincs ablakuk s fedelük alacsony és nehéz. Fedőanyagúl a vályús cserépzsindely szolgál, az úgy nevezett koriti, melyet még azonfölűl kövekkel is lenyomtatnak. Régibb épületeknél meg több centiméter vastagságú, vakolattal összeragasztott mészkőlapokat is találunk fedőlékűl alkalmazva, mely nehéz tölgyfa fedélszéken nyugszik s szorosan van egyűvé illesztve. A karsztbeli parasztudvar többnyire egyetlen egyemeletes épületből áll, s abban van minden lakószoba és gazdasági helyiség. A Reka- és Wippach-völgy bortermő vidékein a pincze is kiegészítő része a parasztudvarnak, az azonban, minthogy a föld sziklás és az ásás igen nehéz, majd mindig a föld szintája fölött áll, mely okból a borkezelés a meleg évszak alatt nagy gonddal jár.

A gazda Felső-Krajnában igen nagy gazdasági fölszerelést tart, hasonlag Közép-Krajnában is, hol ezek a tárgyak rendesen szilárd anyagból készűlnek. Szerényebb gazdasági fölszereléssel éri be az alsó-krajnai paraszt, kivált pedig a mezőgazdasági készlete igen fogyatékos. Azonban az erre hivatott tényezők erőfeszítései folytán a gazdasági fölszerelés mindenfelé gyarapodik és javúl; a kisgazdaságok számára való gépek mindinkább terjednek, kivált a szecskavágók, cséplőgépek és rosták.

A tartomány termőföldjének 14.42 százaléka szántóföld. Az ilyen földek mívelési módja Felső-Krajnában csaknem minden helységben más-más. Olyan községekben, melyekben legelő, nevezetesen alpesi legelő elegendő mennyiségben van, a csekélyebb számú és terjedelmű, de igen jól trágyázott szántóföldeken csaknem állandóan gabnát termesztenek. Felső- és Alsó-Krajna legtöbb vidékén, de részben Közép-Krajnában is kétszer takarnak termést minden évben, mivel az aratás után azonnal fölszántott tarlóba hajdinát vagy őszi répát vetnek. Ez a gazdálkodás sokban különbözik az éjszakra fekvő vidékeken divatozótól, különösen a munkabeosztás és gazdasági építkezés tekintetében. Minthogy a learatott gabonát az utóvetemény kedveért azonnal el kell a mezőről szállítani, szárítása is egyebütt történik. E czélra szolgál a „Harfe” nevű gabonaszárító, az úgy nevezett „kozolec” vagy „stok”. Ez a szárító sorba állított 5–6 méter magas, néha kőből épűlt, de rendesen fa-oszlopokból áll, melyeket kereszt-léczek kötnek össze, mintegy félméter magasságú emeleteket képezvén. Az egész egy keskeny tetővel van födve. Néha két ilyen „Harfe”-t is állítanak egymással párvonalosan s azokat keresztgerendákkal kötik egybe. A „Harfe”-k vagy a szántóföldek szélén, vagy az udvarhoz legközelebb fekvő gyümölcsösben állanak, de néha magában az udvarban is. Ezek a lóhere és széna szárítására is szolgálnak s késő őszszel a sarjúkaszálásnál, de kivált a hajdinánál igen hasznosak. A „Harfe”-k oszlopközeit ablakoknak hívják s Felső-Krajnában van 20, sőt több ily ablakú szárító is. Alsó- és Közép-Krajna felé mindinkább a rövid, közös tetővel födött kettős szárító válik szokásossá. Ennek a padlása egyúttal csűr gyanánt is szolgál, míg alsó részét szerszámkamrának használják. Közép-Krajnának azon részeiben, melyeknek földje a felső-krajnaihoz hasonlít, a gazdálkodási mód is meglehetősen hasonló ezéhez. De mennél inkább behatolunk a tulajdonképi Karsztvidékbe, annál nagyobb eltérésekre akadunk. S ez áll a Wippach- és Reka-völgyekre nézve is. A közép-krajnai gazda igyekezete oda irányúl, hogy mennél több kukoriczát termeszthessen.

Termésszárító „Harfe” Felső-Krajnában (Veldes). Charlemont Húgótól

Ezt vetnek ugyanazon földbe sokszor évekig. A Wippach-völgyben még burgonyát, s a hol és a mikor lehet, tarlórépát is. A Poik folyónak meglehetős magasan fekvő síkján a nagy takarmánytermés figyelemre méltó. A takarmányt (jobbára szénát) Triesztbe adják el. Általában véve e vidéken szabályszerű vetésforgóról szó is alig lehet.

A talaj megmunkálása Felső- és Közép-Krajnában gondos, különösen a Wippach völgye válik ki e tekintetben. Rendesen a keskeny táblákat szeretik, melyek néhol a fölötte sekély termőréteg miatt gyakran alig egy méter szélesek. Minden tekintetben sajátszerű a laibachi zsombékos terület megmunkálása, mely ma már csaknem egészen eke alá van véve s birtokosai szorgalmasan mívelik.

Krajna legfőbb mezei terményei a búza, tengeri, zab, hajdina, bab, burgonya és tarló-répa. Kisebb mennyiségben termesztik a rozsot, árpát, kölest, mohart, czirokot, borsót, lencsét és takarmányrépát. A kereskedelmi növények közűl csak a lent termesztik az egész tartományban s a kendert Alsó-Krajnában. A bab és köles kivételével valamennyi mezei termény magában a tartományban kerűl eladásra s ez által a belső szükséglet, kivéve búzában és tengeriben, fedezve is van. Jelentékeny a lóheremag-termesztése, melylyel élénk kiviteli kereskedést űznek.

Kaszálója a tartománynak aránylag sok van; a termőföldnek 17.4 százaléka rét s ez a főalapja a tartomány legfontosabb kereseti ágának, a marhatenyésztésnek. Hasonlókép gazdag a tartomány dúsan termő, de, fájdalom, hanyagúl mívelt legelőkben is, melyek a termőföldnek 21.69 százalékát teszik. Felső-Krajnának azonfölűl terjedelmes havasi legelője is van, melynek észszerű mívelése a tehenészet jelentőségének emelkedésével arányosan emelkedett.

Minthogy a tartomány éghajlata kedvező, alapos kilátás van arra, hogy a gyümölcstermesztés a krajnai gazda legfőbb kereseti ágává fejlődik. Hideg telek, melyek a gyümölcsfáknak árthatnának, Felső-Krajnának még legzordonabb vidékein is ritkák, még ritkábbak a fákat virágzásukban pusztító tavaszi fagyok. A tartomány már most is gazdag a legkülönbözőbb fajú gyümölcsfákban. Közép-Krajna s különösen a Wippach völgye áll legelöl nemes gyümölcseivel, minők: a cseresznye, kajszin baraczk és szőlő; de a tartomány többi részei sem maradnak hátra gazdasági gyümölcseikkel; almájukkal, körétjükkel és szilvájukkal. Utóbbi időben már a csemegefajtákra is nagy gondot fordítanak.

A bortermesztést Alsó-Krajna keleti és délkeleti részeinek gazdái főkeresetágnak tekintik, mindenek fölött Gurkfeld, Rudolfswerth és Tschernembl kerületében. Közép-Krajnában a bortermesztésnek csak a Wippach völgyében van kiválóbb jelentősége, hol azt fölötte gondosan űzik. A termőföldnek 1.02 százaléka szőlő. Az éghajlat a bortermesztésre általában kedvező, a fagykárok nem gyakoriak s legfőlebb csak helyenkint mutatkoznak. A kedvező nyár s a szép ősz rendesen megérlelik a fürtöket, noha a must czukortartalma az évek kedvezése szerint nagyon egyenlőtlen. Legjobb helyzetben van e tekintetben a Wippach völgye, melynek meleg éghajlata már szeptember hó első felében megérleli a jelentékeny czukortartalmú fürtöket. Az alsó-krajnai bortermesztés az utóbbi években az idegen verseny, a szőlőbetegségek s a filloxera föllépése folytán sokat vesztett jövedelmező voltából; de remélhető, hogy a kormánynak s más erre hivatott köröknek a jobb szőlőmívelési módok és a pinczegazdaság meghonosítása által a bortermesztés emelésére irányzott törekvéseit itt is siker koronázza. Az ültetvények Alsó-Krajna paraszt kézen levő szőlőhegyeiben csaknem kivétel nélkűl elegyesek s többnyire alantasabb minőségű fajtákból állanak. A legszokottabb fajták a drobna belina, kraljevina, primoršina, vipavšèina, lipina, javor, mozlavina, vipavšèina, lipina, javor, mozlavina, zelenika, tièna, drobna èrnina, tièenska èrnina, stb. Az okszerű pincegazdaság mindinkább útat tör magának, csakhogy alkalmas pincze igen kevés van. A pinczék csaknem általánosan magában a szőlőban fából épűlt kunyhókból („zidanice”) állanak, melyek az új bornak nem adnak kellő védelmet sem a téli hideg, sem a nyári meleg ellen. De nagy részük van az alsó-krajnai szőlőgazdaság költői jellegében, a szőlőnek kedves díszt kölcsönöznek s elevenné teszik a vidék képét. A kellemes savanykás, noha kissé gyenge alsó-krajnai bor „Marwein” név alatt kerűl forgalomba s többnyire magában a tartományban kél el.

Közép-Krajna s nevezetesen a Wippach-völgy bortermesztése, az ott fölállított vinczellér-iskola hatása folytán jeletékenyen haladt. Kár, hogy a jó, de a fogyasztók ízléséhez képest nagyon nehéz wippachi bor nem könnyen talál keletre. A Wippach völgyében különben a kedvező éghajlat a mezőn is lehetővé teszi a szőlőmívelést, a hol a szántóföldek közé szőlősorokat („plante”) ültetnek. Krajna évi bortermése mintegy 200.000 hektoliter, melyből 30.000 Közép-Krajnára esik.

A kertészet egyes ágait az egész tartományban űzik. Csaknem minden parasztháznak megvan a maga házi kertje, hol legalább a házi szükségletre elegendő zöldség terem. Nagyobb és jól mívelt kertek a tartomány fővárosában, Laibachban, s a vidék nagyobb úri székhelyein találhatók.

A zöldségtermesztést, mint kereseti ágat, nagyobb arányokban és okszerű módon Laibach „Krakau” nevű városrészének lakói űzik. Kiemelendő Krajnának a káposztatermesztése, melyet terjedelmes káposztaföldeken („zelniki”) s házi szükségletre az egész országban, de Laibach környékén kivitel czéljából is űznek. A laibachi savanyított káposzta, kis fahordókba csömöszölve, meglehetősen jelentékeny kiviteli czikk s keleten kerűl eladásra. Némi fínomabb zöldséget a Wippach völgyében termesztenek.

Krajna tartománya talajalakúlásánál s nagy mértékű takarmánytermesztésénél, de úgy szintén nagy terjedelmű legelőjénél fogva mintegy rá van teremtve az állattenyésztésre. A krajnai gazda mindinkább föl is ismeri, hogy annak okszerű űzése mennyi haszonnal jár, mert az igen megjavított ló- és marhatenyésztés nevezetes bevételi forrásaivá váltak. A sertés- és juhtenyésztést szintén nem hanyagolják el, a már évek óta virágzó méhtartásra pedig, mint az előtt, most is nagy gondot fordítanak.

Krajna lóállománya mintegy 22.000 darabra tehető. A lótenyésztés tekintetében a tartomány két tenyésztő vidékre oszlik. Felső-Krajnában egyedűl a nehéz nori fajta van elterjedve, Alsó- és Közép-Krajnában ellenben a könnyebb keleti eredetű fajták tenyésznek. A Felső-Krajnában bőségben levő lovak jóságát idegen vásárlók is elismerik s néha nehézzé is válik a tiroliak és bajorok szükségletét fedezni, kik szívesen adják meg a legmagasabb árakat a nori fajta egyéves csikókért. Ugyanez áll Közép- és Alsó-Krajnáról is, hol a kincstári, többnyire angol, keleti és lippizzai fajú mének ivadékait fölötte magas árakon adják el külföldre, kivált Olaszországba. Legjobb nehéz igáslovai Radmansdorf kerületének vannak; könnyebb igáslovakat a gurkfeldi kerület, továbbá Laibach és Adelsberg vidékei tenyésztenek. A lippizzai és prestraneki császári udvari méntelep hatása különösen a karsztvidéki ló kemény patáján és erős csontszerkezetén mutatkozik.

Krajna marhatenyésztésének, melynek állománya 225.000 darab, a helyi talajviszonyok s a birtokok rendkivűli szétdarabolt volta miatt sehol sem mutat egységes jelleget. Krajna marhafajtája eredetileg a fehér, sárga és pirók, többnyire első ivadékbeli fajták vegyűlékéből állott. A marhatenyésztés jobb jövedelmezésével azonban megkezdődött a fajnemesítés. Az idegen jó fajtákkal tett keresztezésnek az egész tartományban meglett a kívánt sikere. A krajnai gazdasági egyesűlet két tenyésztő vidéket állapított meg, és pedig Felső-Krajna alpesi vidékét és Krajna többi részeit. Amabban állami segélylyel möllthali, ez utóbbiban mürzthali fajtájú bikákat alkalmazott, úgy, hogy most már az egész tartományban a marhaállománynak több mint felén megvannak a nemesítő fajnak külső formatulajdonságai.

Kevésbbé kedvező a tej értékesítése, mivel azt eddig egész mellékesnek tekintették s a marhatenyésztés főhasznát a marhának levágásra és igába nevelésében keresték. A tejnek sajttá alakítása, mint előbb, úgy most is meglehetős egyszerű módon történik s akkor is inkább csak házi fogyasztásra. De már itt is megtörtént az első lépés a haladásra, minthogy Felső-Krajnában most már tizenegy sajtkészítő-szövetkezet dolgozik és pedig a legjobb sikerrel. Ez irányban a további haladás annál biztosabban várható, mivel Krajna legelő havasaiban a falvakhoz hasonló telepek a tejnek szövetkezeti úton értékesítését fölötte megkönnyítik. Több jelentősége van a tej értékesítésének a városok közelében, kivált Laibach környékén. A tejből készűlt azon czikkek között, melyek Krajna kiviteli czikkei közé tartoznak, említésre méltó az olvasztott vaj, mely Ausztria kikötő helyein jó vásárra talál.

Zöldségpiacz Laibachban. Wagner Adolftól

A sertéstenyésztés kisebb jelentőségű. Annál fontosabb a házi szükségletre és kivitelre űzött sertéshízlalás. Eléggé bizonyítja ezt az a körűlmény, hogy az állatok utolsó összeszámlálásánál 73.130 sertés mellett csak 4.952 malacz volt kimutatva. Tenyésztő czélokra a belföldi sertést használják, mely sokszor keresztezésben áll a horvát sertéssel. Angol tenyésző anyagot is alkalmaznak, de igen ritkán, mivel az a tartományban dívó tenyésztési módhoz nagyon kényes. Hízlalásra többnyire Horvátországból vesznek kondor szőrű süldőket.

Juha a tartománynak kerekszám 67.000 darab van. Nagyobb fontossága a juhtenyésztésnek csak Közép-Krajnában van, különösen a Karsztban, a hol a birkával a legsilányabb legelőt is fölhasználtatják. A belföldi birka durva gyapjút adó, fölötte kevéssel beérő állat, melyet csak legutóbb kezdtek tengermelléki fajtával kissé nemesíteni. A gyapjút benn a tartományban használják föl daróczszövetekre, a juhtejből pedig juhsajtot készítenek, mely Krajnában magában, valamint a tengermelléken jó áron kél.

A kecsketenyésztés, mely egykor igen jelentékeny volt, az erdőtörvények következtében mindinkább háttérbe szorúl mindamellett, hogy a krajnai kecske kevésbe kerűl és bőven tejel. A kecskeállomány jelenleg mintegy 15.000 darab.

A baromfitenyésztés az egész tartományban jelentékeny. A közönséges házi tyúk mellett Alsó-Krajnában nevezetes mennyiségben tenyésztenek pulykát és ludat. A tojáskivitel is számottevő.

A méhészet, több mint 32.000 köpűre menő, élénken üzetik, a mit a pohanka-ültetvények is elősegítenek. Őszszel sok ezer köpűt szállítanak le a hegyekről a síkságra mézlegelőre, hol azokat nagy méhesekben állítják. Krajna méhészete régi idők óta híres: a krajnai Janša már 1770–1773 között a méhészet tanára volt a bécsi Augartenben. A krajnai méhvel, minthogy igen szorgalmas és szelíd, messze földekre űznek élénk kereskedést. A krajnai köpű hosszú, alacsony, hasábszerűleg alkotott faláda, mely újabb időben már sok helyütt ki- s berakható sejtkeretekkel van fölszerelve. A köpűket emeletesen rakják a méhesekbe. A méhesek homlokfalát falusi művészek a népmondákból, a falusi életből s a bibliai történetből vett tarka jelenetekkel festik tele.

Számtalan nagyobb-kisebb folyó, patak és tó kedvező tartózkodási helyet kinálnak a halak legkülönbözőbb fajai számára. A nemes halak állománya Krajnában igen jelentékeny s abban az arányban fejlődik, a mint a halászat szabályozottabbá válik s a mint az érdekelt körök törekvéseit a lakosság szélesebb köre is megérti és elismeri. A tartomány legnagyobb folyójában, a Szávában, lazacz van legtöbb, míg a hegyi patakokban a pisztráng fordúl elő nagy számmal. A nemes halak közűl említést érdemel még a tomolykó. A csuka sem ritka. Nevezetes halbeli gazdaságáról a zirknitzi tó. Ez minden évben leapad a föld alatti csatornákon keresztűl, a mikor aztán nagy mennyiségű halat fognak, melyet friss állapotban, vagy szárítva visznek piaczra. Híresek a krajnai szép és nagy rákok, nevezetesen a Gurkból s Alsó-Krajna más folyóiból fogottak, csakhogy a rákdögvész az utolsó években nagyon megapasztotta számukat.

Alpesi pásztorkunyhó Felső-Krajnában. Charlemont Húgótól

A selyemhernyó-tenyésztést csak a Wippach völgyében s a Karsztnak némely helyiségeiben űzik, de minden nagyobb siker nélkűl.

Krajna erdőségeinek jellegét a meszes talaj adja meg, az erdők csaknem kivétel nélkűl ilyen talajon állnak. A mint növényzetük gazdagsága által is kiválnak, azonképen gyors és gazdag bennök a fatenyészet is. A mészkőzet rendszerint nem kedvez mély termőrétegek fölhalmozódásának, s ilyenek az itteni erdős hegyek közt is csak ott találhatók, a hol magasabb lejtők elmállott hordalékából álltak elő. Ehhez járúl az itteni mészhegységnek a mélységekben sajátságos vájt rétegzete s fölszínén rendkivűl merev, igen szakadékos és gödrös alakúlása. A mészhegység erdei talaja ennélfogva Krajnában inkább növényi anyagok által tartja fönn és egészíti ki magát. Ha ennek lehetőségétől megfosztják, vagy az erdőállományt apasztják, terméketlenné válik, vagy legalább észrevehetőleg veszt termőerejéből. Az erdőtől megfosztott sekély termő réteg ez esetben nemcsak a nap bontó hatásának van kitéve, hanem az altalajt képező kőzet áteresztő és barlangos alkotása folytán a mélységekbe való aláiszapolásnak is. A mészhegységeknek ez a természete okozza, hogy a termő területnek több mint a fele föltétlenűl csak erdőnek való; még a legelők nagy része is csupán az észszerűtlen erdőgazdaság folytán keletkezett.

A homokkő-, homok- és kavicstalaj csak csekély részökben nyújtanak az erdőnek kedvező helyet. E talajalakúlás földrétegeinek, melyek többnyire a halmos és sík vidékre esnek, mélyebb a termő fölszíne, s erdőmívelés tekintetében nincsenek a fönnebb említett bajnak alávetve. Mindazonáltal az itt található erdők termőképességök tekintetében jóval hátrább állanak a meszes talajon valóknál, a mi onnan van, hogy a gazdasági udvarhoz legközelebb eső erdőkben szertelenűl űzik az alomszedést.

Az erdők föntartására a talajalakúlásnak is nagy hatása volt. A laibachi, zeieri és gurki, mintegy 13 négyzetmérföldre tehető síkságot kivéve, Krajnában nincs egyéb hegynél és völgynél. A hegyek alakzata csak nagy ritkán szelíd, többnyire meredeken szakadékos, sziklás, árkokkal barázdált s hatalmas törmeléktömegekkel megszaggatott, feneketlen mélységekbe szolgáló meredélyekkel. A völgyek éles bevágásúak, keskenyek s különösen Felső-Krajnában vadvizektől való elárasztásoktól, Közép-Krajnában pedig a hegytömegekből a föld alól előtörő vizektől fenyegetvék s csak ritkán tágúlnak ki szélesebb termő síkságokká. A felső-krajnai erdőségek fő tömege a tenger fölötti 2.000 és 5.000 lábnyi magasság közé esik, s ámbár zárt állabok részben még e magasság fölött is, sőt henyefenyők az elő-alpesi régiókban még 6.000 láb fölött is találhatók, azért a fatenyészet határának alászállása itt már szembetűnő. A hol ma csak gyér és sínylő foltokban van erdő, nem ritkán találunk még vihartól ledöntött, vagy pedig a kopár sziklában szilárdan gyökerező korhadt, vagy kiszáradt vörös és lúczfenyőszálakat, melyeknek méretei rikító ellentétben állanak a tövükben gubbaszkodó alacsony cserjével. A hol az elő-alpesi régiókban a szénégető fejszéje gazdálkodott s a juhnyájak követték nyomon, a hol gyújtogatások pusztították el a havasi erdőket; ott megszűnt az erdőtenyészet és a legelőhasználat talán örök időkre. Ennek következtében Közép-Krajna erdei csak az 5.000 láb magas Schneebergen hágják túl az erdő-régiót. Az erdőségek főtömege a tenger színtje fölött 1.500–4.000 láb közt váltakozó magaslatokon terűl el. Az a körűlmény egyébiránt, hogy a Karszt-vidéknek újra beerdősítése s az erdőmaradványok gondos föntartása nemcsak a Karszt lakóira nézve fontos, sőt, hogy a tengermelléki tájak gazdasági föllendűlése az erdőknek ilyetén gondozása nélkűl egyátalán nem is képzelhető: az az erdészeti politika kérdéseit általános fontosságúakká teszi.

Méhes Felső-Krajnában. Charlemont Húgótól

Alsó-Krajna hegységei tetemesen alacsonyabbak az erdőtenyészet felsőhatáránál. Legnagyobb magaslatuk (4.000 láb) a göttenitzi erdőben levő Schneeberg, az erdőségek zöme azonban 1.000 és 2.500 láb közötti magasságokban terűl el. Az alsó-krajnai hegyvidékbe, melynek a közlekedés kedvezőtlen volta miatt még számos gazdag erdősége van, mélyen benyúlik a voltaképi Karszt. Az ezen még megmaradt pompás bükk- és jegenyefenyű állabok fogalmat nyújtanak arról a nagy veszteségről, melyet Közép-Krajna az erdők kiirtása folytán szenvedett, s melyet hasonló pusztítás Alsó-Krajnában okozhatna.

Krajna erdőségei 442.309 hektárnyi területet borítanak, vagyis az egész területnek 44.4 százalékát. Ebből 4 százalék az állami erdőkre, 25 százalék a nagy birtokokra, 20 százalék a községi és szövetkezeti erdőkre, 51 százalék pedig a kis birtokosságra esik. 50.878.31 hektár hitbizományi birtokok tartozéka, 2.489.81 hektár pedig egyházi intézetek és testületek tulajdona.

A mi a fanemek megoszlását illeti, a lombos erdők tetemesen (mintegy három ötödrészszel) felűlmúlják a fenyveseket. A lombos fák között első a bükk, továbbá a cser, a csoportos és kocsános tölgyfajok, meg a szelíd gesztenye. Szórványosan s néha kisebb terjedelmű tiszta állabokban is előfordúl még a gyertyán, a komlós vénicz, az éger, kőris, szil, juhar, hárs, rezgő és fekete nyár, kecskefűz, nyír, vörös berekenye és egyebek.

A fenyűfélék közt a lúcz-, jegenye-, erdei és vörösfenyű az uralkodó. Elegyesen az ápolt erdőkben, vagy kisebb területeken tömegesen is előfordúl még a henye-, sima- és a feketefenyű, egyes példányokban a tiszafa is. A bükk foglalja el az első helyet úgy a tiszta, mint az erdei- és lúczfenyűvel elegyes állabokban. A bükk Krajnában mindenütt fölhatol az erdőtenyészet legmagasabb határáig. A tölgyféléket terjedelmes tiszta állományokban csak Alsó-Krajna mélyebb fekvésű erdőterületein, foltonkint pedig az alacsonyabb vidékek síkságain és halmain találjuk. A szelíd gesztenye Alsó-Krajnában meglehetősen el van terjedve; különösen a Gorjanc-hegység keleti lejtőjén terjedelmes tiszta szálerdőket alkot. A szőlőhegyeken gondosan ápolt sarjerdőkben mindenütt föltalálható. A fenyűfélék között a lúcz- és jegenyefenyű egyenlő arányban fordúlnak elő; csakhogy, míg amaz Felső-Krajna magasabb fekvésű hegyein uralkodik, emez Közép- és Alsó-Krajnában kivált a középhegység mélyebb részeiben kerekedik határozottan felyűl, a zordabb fekvésű helyeket a bükknek engedve át. Erdeifenyűvel főképen a Száva mellékének áradmányos és diluvialis talaján találkozunk, de más fenyűfajokkal elegyesen a halmos vidéken is. A vörös-fenyű Felső-Krajnában honos. Itt a tenger fölötti 3.000–6.000 láb közötti magasságban leginkább lúczfenyűvel elegyedik; tiszta állabokban a tenger színtjétől számított 5.000 láb magasságon alúl a Száva wurzeni völgyének éjszaki lejtőin található. Közép-Krajnában csak Idria környékén, Alsó-Krajnában pedig a Kumbergen fordúl elő.

A ritkábban előforduló tűlevelűek között legfontosabb a henyefenyű, mely a felső-krajnai havasi erdő-öv legfelső széleit és a hegyek tövében a kőtörmelékes helyeket foglalja el. Közép-Krajnában a Schneeberg ormán világosan jelöli az erdőtenyészet határát. A feketefenyűt különösen a Karsztban tenyésztik. A simafenyű Alsó-Krajnában a mokritzi uradalomban mesterségesen telepítve kitűnően díszlik.

Fa-szállító drótkötelű vaspálya. Charlemont Húgótól

Az erdőterület 72 százaléka két, határozottan az árnyékot szerető, nehéz magvú fanemre, a bükkre és az erdei fenyűre esik, mely körűlmény óvatosabb vágatást és fokozatos kihasználást javasol. Közép-Krajnában a voltaképi Karszt határszélén, hol a bükk és a jegenyefenyű 95 százalékát teszi az erdőnek, már a föld minőségénél fogva is elvetendő tarvágásnak teljes megszűntetése parancsoló szükség.

Az erdőknek faizási, legeltetési és alomszedési szolgalmakkal való megterhelése a legutóbbi évekig nem engedte meg az észszerű erdőgazdaságot. Az e terhektől azóta már megszabadúlt uradalmi erdőkben föl is lendűlt már az erdőgazdaság, mely újabb s korszerű üzemi berendezések által támogatva, a tulajdonosoknak már nagyobb jövedelmet is biztosít, s az erdőknek észszerűbb kihasználását is lehetővé teszi. E tekintetben említést érdemelnek a krajnai ipartársúlat szállító berendezései Felső-Krajnában, melyek most már a fa kihozatalát még a Juli-Alpeseknek annak előtte csaknem megközelíthetetlen meredek oldalairól is lehetővé teszik.

A jelenlegi állapot szerint állandó üzemben 46.194, szünetelő üzemben pedig 396.115 hektárt kezelnek. A kezelés pedig 40.347 hektáron rendszeres üzemtervek alapján történik, míg 401.962 hektáron csak az eddigi tapasztalatok alapján, empirikusan.

Az 1853 július 5-iki törvénynek azonban, mely az erdei szolgalmak megváltását és szabályozását elrendeli, Krajnában némi káros hatása is volt az erdőgazdaságra nézve. A nagy uradalmak szétdarabolása s az egyénenkint fölosztásra kerűlt területek pusztítása nagyon veszélyeztette a tartomány erdőgazdaságát. E veszélyt csak a földmívelési kormány által 1872-ben létesített állami erdőfelügyeletnek sikerűlt nem csekély részben elhárítani, s így az erdőgazdaság elősegítésére és ápolására irányzott törekvés terén Krajnában nehány év óta csakugyan örvendetes haladás tapasztalható.

Az üzemmódokat illetőleg megjegyzendő, hogy a 442.309 hektárnyi összes erdőterületből 396.725 hektár szál-, 45.584 hektár pedig a közép- és sarjerdőüzemben van kezelve. Az évenkénti átlag növedékhektáronként 1.975 köbméter, egészben tehát 890.000 köbméter, melyből mintegy 40 százalék tűzi, 60 százalék pedig építő- és szerszámfára esik. Ha ehhez hozzá számítjuk a 6.845.94 hektár fűzeseknek hektáronkint 0.50 köbméternyi évi növedékét, Krajna átlagos évi fatermése 920.426 köbméter.

Krajnának, mint a tengermellék s két nevezetes kikötő legközelebbi belső területének kedvező földrajzi fekvése e tartománynak a fakivitel tekintetében is állandóan előkelő helyet fog biztosítani, ha erdeit gondosan ápolván s azok termékeivel jól gazdálkodván, ezt a kedvező fekvését hasznára tudja fordítani. Mily czéltudatosan segíti elő Krajnában az erdőgazdaságot a kormány, abból is kitetszik, hogy a politikai hatóságok eddigelé összesen 6.788.11 hektár kiterjedésű kopár erdőterület beerdősítését rendelték el, 94.518.17 hektárnyi erdőt véderdőnek jelentettek ki, 1.988.09 hektárnyit pedig az emberéletnek és vagyonnak hógörgetegek, sziklaomlások, földcsuszamlások és hasonlók elleni megoltalmazása czéljából tilalmazott erdővé jelöltek ki. A krajnai karszt-talajon a tartományi erdőhatóságok államköltségen eddigelé mintegy 520 hektárnak a befásítását kezdték meg. E czélra két éves fekete fenyűt használtak; a csemeték ezerének nevelése 95 krajczárba, kiültetése pedig átlag 3 forint 50 krajczárba kerűlt. De már egyes községek s magánosok is akadnak, kik az erdősítést gondoskodásuk tárgyává teszik. A Karszt befásítására szolgáló csemetéket a Laibach melletti Rosenbachban 2.90 hektár terjedelmű kincstári csemetekertben nevelik. A csemeték állománya ez intézetben kerek 15 millió darabra tehető, miből évenkint mintegy 4 1/2 milliót használnak föl a krajnai erdők kopárainak befásítására. A faiskola föntartásának évi költsége 2.500 forint. Hogy ezen, a krajnai erdészet jövőjére fölötte fontos intézet iránt Ő Felsége is mennyire érdeklődik, azt 1883. július 13-iki látogatásával is megmutatta.

Szoros kapcsolatban áll a tartomány erdészetével a vadászat is, mely az itt előfordúló vadaknak úgy számánál, mint sokféleségénél fogva ősidők óta híres. Ámbár a vadállomány a belterjesebb gazdaság terjedése és a vadászatnak nem mindig szabályszerű űzése folytán nagyon megcsökkent, még így is jelentékeny. Felső-Krajna Alpeseiben a zerge a vadászati törvények szigorú megtartása folytán ismét fölszaporodott. Az őz és nyúl is több lett, mint az előtt. Sajátságos vadja a közép-krajnai erdőségeknek a pele, melynek vadászata a legérdekesebbek közé tartozik. Szárnyas bőven fordúl elő, különösen a siketfajd, szalonka, császármadár, kövifajd és a vadkacsa; nemkülönben a ragadozók: medve és farkas szerte csatangolnak Közép-Krajna terjedelmes erdeiben, róka, menyét, borz és vidra s más kisebb ragadozók gyakori zsákmányai a vadásznak.

Bányászat és kohászat. Novák Jánostól, fordította Paszlavszky József

Ha a bányász és kohász szorgalmas keze nem talál is Krajnában olyan kiváló munkatért, mint a monarchiának némely más, a természettől jobban megáldott területén, a bányászat e tartomány nemzetgazdasági életében mégis igen fontos szerepet visz s bányászati ipara tekintetében Krajna semmi esetre sem utolsó helyen áll Ausztria tartományai között.

Ausztria bányáiban, a sóbányákat kivéve, összesen 104.888[68]* munkás, tehát a lakosságnak 0.48 százaléka; e szerint Krajnának tevékenysége átlag magasabb fokon áll Ausztriáénál s csakis Szilézia, Karinthia, Stiria és Csehország múlja felűl.

A bányászat és kohászat terén dolgozó munkások számával arányban áll az általuk előállított s forgalomba kerűlő javak értéke. Ausztriának összes bányászati és kohászati termékei körűlbelűl 65 millió forint értékűek, holott Krajnáé magáé kerek 2 millió forint becsű, mely összeg kedvezőbb fémárak esetében még tetemesen emelkedhetik is.

Krajna bányászata 997 szabadalmas bányán kivűl 4.082.8 hektárnyi adományozott területre terjed, s kéneső-, vas-, mangán-, czink- és ólomérczek aknázásával foglalkozik. Az ólomérczekben tetemes mennyiségű ezüst is van. Ezen kivűl szolgáltat ásványi tüzelőt, nevezetesen jó minőségű és sok barnaszenet. A kohókból kéneső, czin, ólom, frisselt és öntött nyersvas, meg ferromangán kerűl ki. 1886-ban Littai ólom- és kéneső-kohói 40.9 kilogramm ezüstöt is olvasztottak a több évről felhalmozódott érczekből. Csekély mennyiségű ezüsttartalmú galenitet is szolgáltat Podkraj és Pasjek ólombányája.

Krajna bányászatában kiváló fontosságú a tetemes mennyiségű kéneső, az a fém, mely az iparban és a tudományban egyaránt nagy szerepet visz s a természetben aránylag ritkán fordúl elő. Krajna e tekintetben első helyen áll a monarchiában, sőt, nem számítva Magyarországot, mely kevés kénesőt szintén szolgáltat, egyedűli a maga nemében, minthogy a Salzburgban és Karinthiában tett kisérletekkel csak igen csekély eredményre jutottak; a kénesőnek az egész világon való termését tekintve is csak Spanyolország és Kalifornia múlja felűl e tartományt. Krajna kéneső-termése, melynek előállításával közel 1.500 munkás foglalkozott, 1886-ban 5.412.8 métermázsa, vagyis 15.690 korsónyi volt, midőn az egész világon 100.200 korsónyit állítottak elő. A termelt kéneső értéke 1,177.670 forint, tehát a tartomány összes bányászati és kohászati termékének 58.8 százaléka; 1874-ben pedig, mikor a kénesőnek különösen jó ára volt, 2 1/2 millió forintra emelkedett az értéke. A kéneső-termés nagyobb része (5.001 métermázsa) az idriai kincstári bányára esik, mely régtől fogva híres és az egész világon ismeretes; a kisebb részen Littai és Szent-Anna újabb kohói osztakoznak.

Idria, Krajnának második legnagyobb városa, 5.000 lakossal, az Idrica patak völgyében; méltán viseli a bányaváros nevet, minthogy lakosainak 85 százaléka egyenesen a bányászattal keresi kenyerét s így egész gazdasági és társadalmi élete szoros kapcsolatban van a bányászattal. Gazdag kénesőtelepének első fölfedezése 1497-re esik, midőn egy kádár az éjszaki lejtőn egy forrásban tiszta kénesőt talált. Nem sokára erre egy társaság alakúlt, mely már 1500-ban megkezdte a kutatást a déli lejtőn, hol a ma is mívelt Antoni-tárnát nyitotta. Ez időtájt kezdték meg az első akna ásását, és, miután a bányabirtokot egy bányásztársaságnak eladták, 1508 június 22-ikén (Acház napján) találták az első gazdag ércztelepet. Az aknát Achazi-aknának keresztelték s csak 1837-ben hagytak föl vele. A szerencsés lelet emlékeűl Szent-Achatiust ma is a bánya pátrónusának tisztelik s napját június 22-ikén minden évben megünneplik.

Miksa császár 1509-ben saját költségén nyittatott Idriában egy bányát, és, a mint a bányatársasági birtok hova-tovább hanyatlott, a kincstár 1575-ben alkudozni kezdett a birtokosokkal, s 1579-ben meg is lett az egyesség, úgy hogy 1580 óta az egész idriai bányászatot a kincstár nevében vezették, a bánya a mai napig, az állam birtokában maradt és megszakítás nélkűl mívelve, mindekor dús jövedelmet hajtott. Csak a franczia háború idejében, 1797 és 1798-ban, azután rövid időre 1805-ben, és végre 1809-től 1813-ig volt az idriai bánya a francziák birtokában.

Idria is, mint minden régi bánya, sok viszontagságon esett át. Így 1509-ben a velenczeiek erőszakkal elfoglalták; ezeket azonban a császári seregek már a következő évben elkergették. A bányászok ilyen további támadások meggátlására (1520-tól 1531-ig) „Gewerkenegg” várát építették, mely ma is hivatalos épületűl szolgál. 1525-ben egy nagy hegycsuszamlás következtében az Idrica folyása annyira megakadt, hogy egész Idriát elöntötte a víz s a bányákat nagy veszedelem fenyegette. 1832-ben egy nagy elővájat beomlása, s 1846-ban egy bányaégés sok bányász halálát okozta. Ez utóbbi szerencsétlenség emlékét egy öntöttvas-obeliszk őrzi az idriai temetőben. 1837-ben tetemes víz tört be a bányába, melyet egy nagy gőzgéppel szivattyúztak ki. A bányászat ez ideig egyedűl a Nikova és Idrica közt fekvő Vogelberg alatt munkálkodott s csak az újabb időben nyomúl át az Idrica alatt a keletre fekvő Lyubeè-völgybe; így épen nem nagy területet foglal el, s mindamellett 380 év óta mégis szakadatlanúl tetemes mennyiségű kénesőt adott, a mi legjobban bizonyítja az ércztelep gazdagságát.

Itt első sorban czinóbert ásnak ugyan, azonban csekély mennyiségben a termés-kéneső is előfordúl. A czinóbertelepek az alsó és a felső triasz rétegeihez tartoznak s kéneső-tartalmú oldatok beszivárkodása útján keletkeztek, úgy, hogy ez oldatok a rétegek felszínét, az üregeket, a repedéseket és a hézagokat betöltötték, valamint részben a kőzet tömegén is áthatottak és czinóber rakodott le belőlök; azonkivűl a rétegekkel egyközűen, egy csapásirányban lencseszerű telepűlései is előfordúlnak. A kiásott ércz szállítására az 1596-ban megkezdett Barbara-akna, meg az 1738-, 1786- és 1792-ben megkezdett Terézia-, József- és Ferencz-aknák szolgálnak. Újabb időből (1819-ből) való a Ferdinánd-akna.

Az ércz osztályozására és fölaprózására, mint a kohóba való előkészítésre a legújabb tapasztalatok alapján berendezett nagyszerű előkészítő-intézet szolgál. Az előkészített érczet, jelenleg 680.000 métermázsányit, az Idrica jobb partján, Idria alatt fekvő terjedelmes kohászati telepen dolgozzák föl. Valamennyi bányászati és kohászati mű hajtására ős idők óta az Idrica vize szolgált; Valvasor már 1689-ben leírja az Idriában levő vízi kerékműveket és a vízierővel való szállításokat. A bányászatnak még ma is legfőbb hajtó ereje a felső Idrica vize, melyet egy 1596-ban épűlt s 4 kilométer hosszú csatornán vezetnek ide; a kohó az Idrica alsóbb folyásából kapja hajtó erejét. Ez az erő azonban már nem elégséges a műhely megsokszorozódott szükségletére, azért 241 lóerővel dolgozó 11 gőzgéppel gyarapították.

A kéneső évi termése az első 250 évben 600–1.800 métermázsa között ingadozott; a XVIII. század vége felé, az ú. n. spanyol szállítás idejében 5–6.000 métermázsa maximumra emelkedett; de e század elején átlag 1.700 métermázsára sűlyedt ismét; 1867 óta azonban folyvást emelkedett úgy, hogy az utolsó két évben ismét elérte az 5.000 métermázsát. A kéneső összes mennyiségét maig 625.800 métermázsára, s értékét kerek 150 millió forintra becsűlhetjük. Mennyi tiszta jövedelmet hozott Idria máig, nehéz megállapítani; azaz adat azonban, hogy a tiszta jövedelem 65 év alatt, 1814-től 1879-ig, kerek 24 millió volt, eléggé jellemzi e bányamű fontosságát. A kapott kénesőnek mintegy 8 százalékát Idriában czinóberkészítésre használják, mely festéket jelenleg 8 különféle színárnyalatban árúlnak. A bányászat kezdetén a tiszta természetes czinóbert megőrölve adták el festékűl, s gyártását csak később javították a természetes czinóber fínomítása útján. A czinóbernek mostani, tiszta kénesőből és kénből száraz úton való készítését 1782-ben kezdték és ez időtájt Idria szolgáltatta az Európában fölhasznált czinóbernek legnagyobb részét; ma ellenben számos németországi gyárral osztakozik annak gyártásában. Idria 1.200 munkást és 50 felügyelőt foglalkoztat, kik legnagyobb részt magában Idriában laknak s csak kevesen a legközelebbi környéken. E munkások mind szlovének, habár nem ritka német családi nevök arra mutat, hogy dédapáik Karinthiából, Salzburgból és Tirolból bevándorolt német bányászok voltak. Az idriai bányászok többsége jó munkásnak mondható; mind mértékletesek, többnyire izmos, magas, nyúlánk termetűek, értelmesek s mindenféle kézi munkában ügyesek, annyira, hogy kellő útmutatás mellett valamennyiben a legnehezebb munkára is alkalmazhatók. Minthogy egészségi szempontból gyakran föl kell váltaniok a bányász munkát a kohászatival, minden munkásnak bányásznak s egyszersmind kohásznak is kell lennie. A századokon át szakadatlanúl folyó bányamívelés magával hozta, hogy e foglalkozás annyira vérévé vált a munkásoknak, hogy terhes és veszedelmes hivatásuknak egész örömmel és odaadással élnek s csak ritkán fordúlnak valami más kereseti forráshoz; szeretettel csüngenek szülőföldjükön, melytől nehezez válnak meg, s hova mindig örömest térnek vissza. Hogy a munkásokról és családtagjaikról betegség és elöregedés esetében gondoskodnak, alig szükséges külön említeni. A bánya saját költségén tart fenn egy öt osztályú népiskolát, melyben leányok számára egy ipariskola s fiúk számára egy zene- és rajziskola is van. A bányászok gyermekei ingyen részesűlnek oktatásban. Azonkivűl 150 munkáscsalád számára van egészséges és olcsó lakás a kincstári, különösen erre a czélra szánt épületekben.

Idria bányaváros. Benesch Lászlótól

Szent-Anna kénesőbányája a Loibl-völgyben, 800 méter tengerszín fölötti magasságban van az Ostrog-hegyben Neumarktl hegységénél. A bányászatot itt már 1761–1770 között kezdték űzni, 1837- és 1855-ben újra megkezdték s végre 1872-ben erélyesen folytatták úgy, hogy a kénesőtermés 1886-ban már 147.9 métermázsa volt s 146 munkást foglalkoztatott. A czinóber itt is a triasz-képződményben van, mint Idriában. Újabb időben a mélyebb területek föltárására szükséges aknákat és beruházásokat is munkába vették, így gondoskodván a bánya jövőjéről.

A kéneső-bányászaton kivűl legnagyobb fontosságú a barnaszén-bányászat, mely 10 bányában 666 munkást foglalkoztat s 1,209.365 métermázsa szenet szolgáltat 382.962 forint értékben. E bányák közűl legfontosabb Sagor a Száva mellett, hol évenként 1,197.125 métermázsa szenet ásnak. Nagy fontosságúnak látszik a barnaszén előfordúlása Tratenben Gottschee mellett, hol egy kutató-aknával 43.8 méter mélységben 22.9 méter vastag széntelepet tártak föl.

Az ólomérczek bányászata három helyen: Littai, Podkraj és Sava bányáiban 12.948 métermázsát szolgáltatott, melyből Littai kohója 8.192 métermázsa, s Sagor czinkkohója (melléktermésképen) 39 métermázsa ólmot olvasztott ki 110.387 forint értékben, a mi Ausztria összes ólomtermésének 10.2 százalékát teszi. Előállításában 266 munkás vett részt. Littai épen nem új bányahely; a Sitariuz-hegyen és folytatásában sok nyoma van a régi bányászatnak, melynek kora azonban ismeretlen. Az új bányát Littaiban csak 1873-ban kezdték mívelni, de olyan jó eredménynyel, hogy már 1884-ben 19.000 métermázsa ólmot termeltek, a kéneső mennyisége pedig 1886-ban már 263 métermázsára emelkedett. A bánya maga tárnamívelet, mely idáig még nem jutott a Száva színtje alá; a Száva bal partján van egy kitűnően berendezett előkészítő műhelye s egy ólom- meg egy kéneső-kohója; az érczeket egy, 364 méter hosszú, a Szávát merészen áthídaló drótkötél-pályán szállítják a bányából az előkészítő műhelybe. A littaii bányatársúlathoz tartozik még Podkraj és Pasjek ugyanazon érczövben fekvő kisebb két bánya is, melyekben ezüsttartalmú galenitet fejtenek.

Czinket csak a sagori kohóban olvasztanak 78 munkással, még pedig 10.127 métermázsányi tetemes mennyiséget 172.159 frt értékben, vagyis Ausztria összes termésének 26.3 százalékát. Kár, hogy a czink-érczeknek csak igen csekély mennyiségét (228 métermázsát) fejtik magában a tartományban; a többi Raibl, Auronzo és Bleiberg bányáiból kerűl ide.

A barnakő bányászata is elég szapora, a mennyiben 6 bányában 51 munkás 20.429 métermázsát fejt, a mi Ausztria összes barnakő-termésének 22 százalékát teszi. Első helyen áll e tekintetben a krajnai ipartársúlat, mely a Karavankák déli lejtőjén, a triaszhoz tartozó ércztelepen Vigunšicában, 17.540 métermázsa barnakövet fejt s azt részben ferromangánná olvasztja, részben Olasz-, Német-, Cseh- és Morvaországba küldi.

Kevésbbé jelentékeny Krajnában a vasérczek előfordúlása és ez okból bányászata is. Krajna vasércz-termése csak 102.271 métermázsa. Ausztria összes termésének csak 1.2 százaléka. A vasércz főleg vaspát, továbbá gyep-, bab- és agyag-vasércz s csak igen csekély részben vörös- és barna-vasércz. A 6 vasbányában 244 munkás dolgozik. A kivájt érczeket 6 vaskohóban 9 magas-kemenczében olvasztják, melyek közűl azonban jelenleg csak 6 működik. E műhelyekben 278 munkás dolgozik s 56.000 métermázsa nyers-vasat állít elő 300.000 forint értékben. A legtöbbet 45.758 métermázsa frisselt nyersvasat, melyből 19.886 métermázsa tűkör-vas 10–20 százalék mangántartalommal, a krajnai ipartársúlatnak Jauenburg-, Sava- és Feistritzban levő kohói szolgáltatják.

Különösen említésre méltó a jauenburgi kohóban készűlő 37–65 százalék mangántartalmú ferromangán. Ez a kohó volt az első (már 1872-ben), mely e terméket kitűnő minőségben készítette és mint az aczélgyártáshoz való adalékot a legtöbb bel- és külföldi nagyobb kohóknak szállította. Jelenleg 5.400 métermázsa ferromangánt gyártanak. A nyers-vasnak mintegy felét a krajnai ipartársúlat dolgozza föl saját, Siemens-féle kemenczékkel fölszerelt fínomító műhelyeiben Sava-, Jauenburg- és Feistritzban s másutt, kivált hengervasat, igen keresett aczélt, szögeknek való vasat, hengerelt drótot, reszelőket, stb. készítvén belőle; a másik felét más kohóknak adják el. Tüzelő anyagúl legnagyobb részt faszenet használnak; csak a tűkörvasat és ferromangánt készítő kohókban keverik ezt felerészben ostraui vagy sziléziai kokszszal. Hof vasműve Alsó-Krajnában, melyet 1795-ben alapítottak, egy faszénnel tüzelő kemenczében 7.000 métermázsa öntött nyersvasat készít, melyből részben öntött-vasárúkat, részben saját nagy gépgyárában gépeket és géprészeket gyártanak; az itt készűlő kemény hengerek különösen keresett czikkek.

Nem hagyható említetlenűl Krajnának egy ásványtani nevezetessége, a Beauxit, a melyet termőhelyéről Wocheinit-nak is neveznek. Ez az ásvány – igen tiszta agyagföld – Wocheinban, a Juli Mészalpesek hasadékaiban, üregeiben van lerakodva; rendesen bányászszák, eladják és agyagföldkészítmények meg aluminium gyártására használják.

Krajna bányászata egészben 34 rendesen dolgozó vállalatot foglal magában 12 kohóval, melyeknek 32.255 méter bányabeli és 14.151 méter fölszíni vasút áll szolgálatában; ebből 8.510 méter lovas vasút, 1.719 méter pedig drótkötél-pálya. A hajtóerőt részben összesen 515 lóerővel dolgozó 19 gőzgép szolgáltatja; de sokkal nagyobb mértékben szerepelnek a szükséges mótorok hajtásában a vízben bővelkedő folyók és hegyi patakok, nevezetesen kitűnő és nagyszerű, még koránt sem teljesen kihasznált vízierővel rendelkeznek a Száva felső folyásánál fekvő vasműhelyek.

A beteg és elöregedett munkások gondozására 9 szövetkezet van 241.088 forintnyi vagyonnal, s ezek 358 gyámolított munkás, 502 özvegy és 324 árva számára 63.000 forintot adnak ki évenként.

Ipar, kereskedelem és közlekedés. Murnik Jánostól, fordította Paszlavszky József

Krajna földrajzi fekvésével, tetemes vízerejével és aránylag olcsó munkásaival kiváló módon alkalmas az ipar fejlődésére. Lakosai is már régtől fogva érdeklődnek az ipar és kereskedelem iránt. Már a római uralkodás idejében voltak Felső-Krajnában vasművek s Alsó-Krajnában egy kelme-gyár; a IX. században a lacki vidéken a daróczposztó- és vászongyártás már el volt terjedve s a krajnai vasgyártmányokkal és szövetekkel Olaszország felé való kereskedés már a XII. században virágzott. A XIII. és XIV. században a vasipar Eisnern és Neumarktl helységében igen élénk volt; a XVI. században Laibachnak üveghutája s Kaltenbrunnak Laibach mellett nevezetes őrlő- és fürész-malma volt; a savai aczél már ebben az időben messze vidéken jó hírű vala. Ugyancsak ebben az időben voltak hámorok Steinban. A XVII. században építettek Laibachban papirmalmot, posztógyárat, meg egy bársony- és selyemárú-gyárat, továbbá damaszt-módra készűlt vásznat szőttek s németalföldi meg velenczei csipkét vertek. Volt egy harangöntő és egy dohánygyár is. A bőripar Laas, Neumarktl s St.-Martin környékén volt elterjedve. A XVIII. században Laibachban 14 posztógyár volt, melyek közűl egy 1.000 munkást foglalkoztatott. Ugyanebben az időszakban volt Laibachban egy csokoládégyár, egy czukros gyümölcsöt és czukrászati czikkeket készítő gyár, egy selyemgyár, egy faggyúgyertyagyár és egy kőedénygyár, s a krajnai készítményekkel és termékekkel való kereskedés is igen jelentékeny volt. Ezen kivűl igen elterjedt volt Krajnában a házi ipar is, melynek fölvirágzására Mária Terézia tett igen sokat. Kár, hogy a tartomány mai ipara nem elégíti ki azokat a várakozásokat, melyek e múlthoz fűződhettek. Mindamellett egyes vidékeken aránylag sok ilyen iparág virágzik. A 481.243 lélekre számított lakosság között 5.503 ilyen iparűzőt jegyeztek föl. A gyárszerű munkálkodás azonban semmi esetre sincs annyira elterjedve, mint a természeti föltételekhez és a múlthoz képest lehetne.

Szegkovács-műhely Kroppban. Charlemont Húgótól

Az ipar a tartománynak nem minden részén van egyenlőképen kifejlődve. A Száva és mellékfolyói úthálózata Felső-Krajnában, továbbá a tartomány fővárosában és szomszédságában az iparnak majd minden ágát megtalálja az ember, ellenben Alsó-Krajnában nem, legalább ilyen mértékben nem; itt csak a barnaszén-bányászat, a czink- és üveggyártás Sagorban, a gyapot-fonás és szövés, meg az ólom- és kéneső-bányászat Littaiban, az okirat- és kártyapapir-gyártás Ratschachban, az öntött és kovácsolt vasárúk gyártása Hofban s nehány gőzre és vízre járó fürészmalom említhető meg. Még kevésbbé fejlett az ipar Belső-Krajnában, a mit első sorban valószínűleg annak a körűlménynek kell tulajdonítani, hogy itt aránylag kevés a vízerő. Itt csak az idriai kénesőbányának, a czinóberkohónak meg nehány nagyobb fürészmalomnak van jelentősége.

A faárúk, vászon- és posztószövés házi ipara mindenütt el van terjedve, de a kereskedésre nézve csak a faárúk iparának, meg Idriában a csipkeverésnek van fontossága. Felső-Krajnában van 8 olvasztó kohó, melyek közűl csak 4 dolgozik, egy vasöntő és gépgyár, 17 vashámor és vasfinomító, 8 aczélhámor, 2 reszelőgyár s 8 kasza-hámor. Laibachban van egy vasöntő és gépműhely, egy drót- és drótszöggyár; Hofban Alsó-Krajnában egy vasöntő, egy gépműhely és egy vasfínomító. E vas- és aczélműhelyek gyártmányai 1885-ben, midőn 172 munkás dolgozott bennök, kerekszámban 1 millió forint értékűek voltak. E gyártmányokat, kivált az aczél-árúkat, Olaszországba, Törökországba s részben Indiába is szállítják. Az elsorolt vasműveken kivűl van még Felső-Krajnában, nevezetesen Eisnern, Kropp és Steinbüchel helységekben 30 szegkovácsműhely, 160 tűzhelylyel és 736 üllővel, melyek azonban nincsenek mind működésben. E helységeknek majdnem összes lakossága már emberemlékezet óta foglalkozott a kovácsolt szegek gyártásával. Most azonban nem így áll a dolog, minthogy a vásár sokkal rosszabb. Még 1885-ben 1.200 munkás (férfi, nő és gyermek) foglalkozott szeggyártással s kerekszámban 250.000 forint értékű patkószeget, hajószeget s más mindenféle szeget kovácsoltak. Rendesen minden üllőn két személy dolgozik, hol ételeiket többnyire munka közben főzik.

Harangöntő-műhely Laibachban. Charlemont Húgótól

Fontos Krajnában a régtől fogva űzött harangöntés, mely a XVIII. század óta mind jobban-jobban fejlődött. 1808 óta a laibachi udvari harangöntőben 3.912 templomi harangot öntöttek, melyek összes sulya 1,573.000 kilogrammot tett; ezeknek mintegy felét kivitték Krajnából; még Egyiptomba is ment belőlök. A Samassa Albert cs. és k. udvari harangöntő laibachi fémárúgyárából való oltári szerek és bronz műkészítmények stílszerűségöknél fogva igen jó hírben állanak s az egész monarchiában, kivált Cseh- és Morvaországban, Sziléziában s részben a külföldön is jó áron kelnek.

Papírgyára van Krajnának 4. faköszörűje 3. Ez iparágban több mint 1.100 munkás vesz részt, s kerekszámban 1 1/4 millió forint értékű árút készítenek, melyek részben Törökországban, Indiában és Angolországban kelnek el.

A szövő-ipar különböző ágai között a pamut-fonás és pamut-szövés válik ki különösen, Laibach, Littai és Neumarktl gyárában, melyekben több mint 1.000 munkás van elfoglalva. A gyapjúárúkat két gyár szolgáltatja; az egyik Udmatban Laibach mellett, a másik Bischoflakban. Felső-Krajnában is több posztószövő van, valamint Gottscheeben, Belső-Krajnában is. E gyárakat vízi erő hajtja és körűlbelűl 250.000 forint értékű árút készítenek. Vattát egy gyár készít.

Üveggyár van Töplitzben, Gatlenegg vára közelében, mely egykoron Valvasor krajnai történetiró birtoka volt. Steinban Laibach mellett van egy román- és portland-czementgyár, porczellán- és kőedénygyár, Laibachban agyagárúgyár s a laibachi kerűletben 14 nagyobb téglagyár. Az agyagárúk gyártása különben mint kis-ipar is széles körben szerepel a reifnizi, gurkfeldi, radmannsdorfi és steini kerűletben; ez utóbbi kerület három helységében: Gmanica, Mlaka és Podborst falvában 496 lelket számláló lakosság között 46 önálló fazekas van.

A bútorgyártás Laibachban és legközelebbi környékén vett nagy lendűletet. Összerakható bútorokat egy külön gyárban készítenek Veldesben és faszögeket a schischkai gyárban Laibach mellett. Parquett-gyártással sokan foglalkoznak a laibachi és krainburgi kerűletben s gyártmányaik nemcsak a monarchiában, hanem a külföldön is találnak vevőt. Vízi erőre járó deszkavágókat a tartomány minden részében találni, s bár újabb időben egyesek abbahagyták a munkát, mégis 605 ilyen űzletet számlálnak, melyekben 9 gőzgép és 718 vízi kerék dolgozik.

Falusi fazekas Krajnában. Charlemont Húgótól

A bőripart 183 űzlet szolgálja, de csak egy emelhető a gyár rangjára. Az egykoron virágzó timárság jelenleg 12 műhelyen honos. Ellenben Krajna szitakötő ipara az egész monarchiában a legnevezetesebb; székhelye Krainburg, Strasisch és környékeik. Ez legrégibb kézműipara Krajnának; az említett vidékeken már a XVI. században virágzott. Ez iparággal jelenleg több mint 1.000 ember foglalkozik s az utóbbi években átlag 470 métermázsa lószőr-szitabéllést és több mint 600 métermázsa derekaljba való göndör lószőrt adtak a piaczra. A múlt század végétől 1830-ig bútorok beborítására való lószerkelméket is készítettek. A szitáknak különféle nevök van: magyar, német, feketesárga, linzi, stb., valamint különböző formában és nagyságban, durvább és fínomabb minőségben is készítik őket. A lószőrt, melyet Magyar-, Lengyel-, Német- és Oroszországból kapnak, meg kell tisztítani, újra kötni, megmosni és szárítani, meg kell gerebenezni, szálba szedni, osztályozni s ha szükséges, meg is festeni; csak ezután kerűl a szátvára. A lószőr 0.24 métertől 1.0 méter hoszszaságig fordúl elő. A szitákhoz a 0.3–0.8 méter hosszúakat használják; a hosszabb, úgy nevezett „stralsundi szőr” Hamburgon, vagy Trieszten át leginkább Amerikába és Angolországba megy. De kél Bécsben is. A sztiakötő eszköze a szátva, a faborda, melyre a lószőr-szövetet fölcsavarja. A szitabéllések főpiacza Olaszország és kelet; továbbá Spanyol- és Francziaország és Németalföld. De van elég vevőjök a monarchiában is. A göndör lószőrt leginkább Triesztben, Olaszországban és keleten adják el.

A ruházari ipart illetőleg van a steini kerűletben 8 szalmakalapgyár, az igen iparos Neumarktl városában két lábbeli gyár és Laibachban egy fehérnemű gyár. Szalmakalapot, évenként mintegy 1.5 millió darabot, krajnai, flórenczi, velenczei, svájczi és chinai szalmafonatokból Domschale, Vir, Stob és Mannsburg helységekben fonnak. Bőr- és posztó-czipőt évenkint körűlbelűl 900.000–1,000.000 párt készítenek. Szalmafonással a gyárakban alkalmazott munkásokon kivűl több ezer férfi, nő és gyermek foglalkozik a steini kerűletben, a kik a kész fonatokat leginkább a gyáraknak, de részben kisebb iparosoknak is eladják. A szalmakalapon kivűl készítenek még szalmából házi-iparilag asztali takarókat, kézi táskákat, kenyérszakajtókat és magvető-kosarakat. A steini kerűletben több mint száz év óta fennálló szalmaipar fínomabb készítményeit már e század elején szállította Németországba; gyáripari jelentősége azonban csak 1867-től számítható, mikor a fentnevezett helyeken tiroliak telepedtek le és gyárakat állítottak.

A táplálékok és élvezeti szerek ipara még ma is jelentékenynek mondható, bár a nehány tizeddel ezelőtt igen virágzó malomipar és gabonakereskedés hanyatlóban van. A régen oly nagyszámú kereskedelmi malmok közűl jelenleg csak 5-nek van jelentősége. Ez öt malomból kikerűlő liszt értéke kerekszámban 1 1/2 millió forint évenként, míg a többi 1525 malom őrleményei mintegy 5 1/2 millió forintra tehetők. A malmokon kivűl említendő még a 8 sörfőző, melyek közűl kettő gyárszerűen dolgozik, továbbá a czukros gyümölcs- és pótkávégyár, s a szalámi- és dohánygyár Laibachban.

A chemiai ipar köréből, mely több mint 1 millió forint értékű árút készít, kiemelendő a festék, a puskapor, tisztítópor, a csontliszt, enyv, gyertya, szappan, hamuzsír, gyújtószerek és a világító gáz gyártása.

Szitakötés. Charlemont Húgótól

A kereskedés és közlekedés egykori nagy voltára vallanak Krajnában a praehistorikus leletek, nevezetesen a borostyánkőből és üvegből való ékítmények. A fő lelőhelyek egyszersmind megjelölik a legrégibb vízi- és szárazföldi útakat is, melyeket később a praktikus rómaiak is megtartottak és mellékágakkal tökéletesítettek. A rómaiak a Száva és a Laibach folyón szállították a tartomány termékeit légióik számára, de kereskedelmi czélból is. A széles országútak mentén a Celeja, Emona és Aquileja, meg az Emona és Siscia közti útvonalon számos kereskedő hely volt, melyek a középkoron át is fenmaradtak, habár e korszakban a kereskedelem irányának megváltozása miatt a közlekedés a Cilli és Laibach közti útvonalról Krainburg, Bischoflak, Laibach felé térűlt. Az a gondosság, melylyel VI. Károly az útak dolgát fölkarolta, Krajnának első sorban Bécset az Adriával a Semeringen és Stirián át összekötő országút építésével, valamint a Loiblon át vezető szép kanyargó út elkészítésével vált javára. A déli vasút, ugyanazon irányban menve át a Semeringen, Stirián és Krajnán, fentartotta a kereskedelem eddigi útját, mely a Tarvis és Laibach közti állami vasútvonallal erősbödött s a készűlőben levő laibach-steini meg a tervezett laibach-rudolfswerthi vonallal s Groszluptól Reitnitzon át Gottscheenak vezető ágával további fejlődésnek néz elé.

Krajna kereskedése, számba nem véve a nagyon kelendő új kereskedelmi czikkek bevitelét, kiváltképen a nyers termékeknek és a honi ipar gyártmányainak kivitelére fordít fő figyelmet. Krajnában 3838 üzletszerű kereskedelmi vállalatot számlálnak. Ezek legeslegnagyobb részének csak helyi fontossága van. A nagykereskedés nehány kereskedő czég kezében van, többnyire a tartomány fővárosában. 1808-ban Laibach fővárosban még csak 28 kereskedő volt, de mégis saját kaszinót tartottak „a hazai kereskedelem előmozdítására”.

Országos és baromvásár 564 van, melyek, a laibachi vásárok és nehány alsó-krajnai baromvásár kivételével, helyi érdekűek. A heti vásárok közűl az ideszállított s nagyra becsűlt főzelékek miatt a laibachiakat kell kiemelni.

A barlangjairól s más természeti szépségeiről nevezetes Krajnát évről-évre több-több idegen látogatja. Vannak nyaraló helyei, pl. Veldes, melyek az ausztriai Alpesek legszebb pontjai közé számíthatók. Remélhető, hogy a már jelenleg is sűrű látogatás a vendégfogadók rendezésének fölvirágzásával még fokozódni fog s a tartománynak jelentékeny bevételi forrásává válik.

Krajnai szalmakalapfonó leány. Charlemont Húgótól



[68] A statisztikai adatok az 1886-ik évre vonatkoznak.