Ugrás a tartalomhoz

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben

Arcanum Adatbázis Kft.

7. fejezet - Stiria

7. fejezet - Stiria

Az Osztrák-Magyar Monarchia térképe.

Stiria tájképekben.

Mária-Czell. Ditscheiner Adolftól

A mészhegyek és a vaspát-hegyláncz Felső-Stiriában. Geyer Györgytől, fordította György Aladár

Az Alpesek éjszaki öve mentén valóban ritkán mutatkoznak oly élesen az ellentétek az őshegységek és a mészhegyek között, mint ott, a hol az utóbbiaknak nyugat felől hullámzó lánczolata Salzburg, Felső-Ausztria és Stiria határán a Dachsteinban legmagasabbra emelkedik föl. Ama nagy hosszanti mélyedés ugyanis, a melyen az Inn és Salzach fut keresztűl, ezen a helyen az aránylag keskeny Enns-völgyben folytatódik és a mészhegyek fehér kőfalai egészen a Tauerngerincz aljáig nyomúlnak. De, valamint az Inn és Salzach nyugatról keletnek haladó hosszabb folyás után irányukat megváltoztatva végre áttörnek a mészkő-hegylánczon, az Enns vize is útat tört magának annak kőfalán át, minek következtében a tájkép ezen idomzati ellentétei a tartomány keleti vidékein sokkal lassabban olvadnak át egymásba.

Az éjszaki mészhegységek, a mint a 2.996 méter magas Dachstein csúcscsal a tartomány területére lépnek, itt még általában ama hatalmas tömbalakú tömegek jellegét viselik magukon, a mely jelleg távolabb nyugat felé a salzburgi részekben uralkodó. Meredek párkányzatokra támaszkodó tetejökön mérföldekre terjedő víztelen fennsík terűl el, sekélyes medenczék és alaktalan kúpok szabálytalan zűrzavara vonúl át a kopár fennsíkon, melynek csakis külső párkányán emelkednek önálló csúcsalakok. A sziklasivatag legfelső fokait a Dachstein-hegységben csillogó firnmezők borítják, a kopasz felső csúcsok gerinczei között szétterülve, de ezek közűl csakis egy kis jégár esik Stiria tartományban, a többi mind éjszakra Felső-Ausztriában fekszik.

Erre felé lassankinti lejtősödés következik; a teljesen kopár, itt-ott hóval tarkított fennsikrészekhez egy széles öv csatlakozik egyenetlen kőmezőkkel, rajtuk a gyalogfenyő sötét törpe erdői, azután a czirbolyaerdő s végre messze terjedő erdők, melyek az ausseei medencze fel és Mitterndorf irányában alább-alább ereszkednek. Annál hirtelenibb a hegység hanyatlása dél felé az Enns-völgy irányában, hol egyetlen kőfalszerű homlokzata részint napfényes havasi legelőkkel fedett hegyfokokra, részint egészen a mocsáros völgytalajra hajlik le. Sehol sem mutatkozik azonban ez a lejtőzet oly nagyszerűen s egyúttal oly festőileg, mint Schladming környékén, mely bányaváros az Enns-völgy felső részében egykor virágzó hely volt, de a XVI. századi parasztháborúk viharai óta folytonosan hanyatlik. Itt van a völgytalaj fölött 400 méter magasságban a ramsaui jól mívelt fennsík, melynek vörösfenyő erdei és zöld legelői, barna pásztorkunyhókból álló falvakkal élénkítve, a Thorstein és Dachstein pirosas-szürke, hóval tarkított falainak aljáig húzódnak le.

A fennsíknak a Traun felé eső éjszaki menedékes lejtőjétől eltérőleg a déli meredek oldal sziklás párkánycsúcsok egész sorozatában magaslik föl, melyek az Enns völgyét Schladmingtól lefelé baloldalt kisérik. A gerinczcsúcs alján még egy utolsó hegyfokozat terűl, melyen Gröbming tekintélyes mezőváros fekszik, azontúl azonban a Grimming sziklatömege egészen a mocsáros völgytalajba nyúlik le s a két lejtő közt levő nagy ellentét mind élesebben tűnik föl. A Grimming, mely egészen külön álló s a Dachstein-hegységtől a Stein szoros által elválasztott sziklagerincz, uralkodik az egész Enns-völgyön le egészen Selzthalon túl; keskeny oldala felől nézve itt hatalmas gúlának látszik, melynek magas gerinczén jégmezők feküsznek bemélyedve s mely mintegy tengelye a körűlötte levő mélységeknek. Ennek az óriásnak alján torkollik éjszak felől a klachaui völgytorkon át egy, részben már a Traun vidékéhez tartozó völgyrendszer, mely a Dachstein és a Holt-hegység közé ékelve, Aussee és Mitterndorf medenczéire oszlik.

Ha a hallstatti tó sötét fjordjából kiindúlva a Koppen-szurdokon át a Traun-völgyének az eredete felé haladunk, csakhamar elébünk tárúl a derűs távolban levő ausseei medencze. Magánosan emelkedő hegytömegek és a Holt-hegység szürke lejtői együtt alkotják a zöld mélyedés keretét, erdők és rétek borítják a hullámzó, itt-ott alacsonyabb sötét kúpok által megszaggatott talajt s minden magaslatról nyári lakok és tanyák mosolyognak felénk. Itt kelet felé már legutoljára találkozunk azzal a festői csoportozattal, mely a völgyeket a széles fennsíkhegységek alján annyira kiemeli, ama gazdag változatossággal, melyet a zárt tóöblök tagozódása alkot.

A kerthez hasonló völgyben fekszik az élénken látogatott Aussee fürdő a Traun folyó forrásáúl szolgáló három pataknak egyesülésénél, tehát épen azon a ponton, a honnan tájképi szépségeiről egyaránt híressé lett két völgyrészlet meglátogatására lehet kiindúlni. Az éjszaki ág innen nem messzire a Dachsteinnak távol dél felől lecsillámló jégmezőivel szemben Ó-Aussee barátságos vidékévé tágúl. Ennek a völgynek a hátsó részét a Trisselwand kőfalai alatt egy tónak sötétlő tükre borítja, melynek sötétzöld habjai egy sziklaelőfok tövét megkerűlve, egészen a magános tavi rétig terjengenek. Ott azonban, a hol a Loser és Trisselwand sziklakarjai ölelkeznek, magasan a fennsíkon számos havasi legelő fekszik s több órajárásnyi ösvény vezet kopár kősziklákon át magános csöndes hegyi tó mellett a hegység gerinczéhez közel a túlsó oldalon levő Felső-Ausztriába. Ó-Aussee völgyét a Loser és Sandling alján tarka nyaralók és csinos tanyák élénkítik. A Sandling bensejében tömérdek só rejlik, melynek kiaknázása a lakosság egyik fontos keresetforrása. A nép férfitagjai részben mint bányászok, részben mint az ausseei sófőző munkásai, részben végre mint favágók, kik a szükséges tüzelő anyagot állítják elő, találnak foglalkozást és keresetet úgy, hogy a földmívelés munkáját nagyobb részt női kezekre bízzák. Különösen fáradságos munkával keresik meg kenyerüket azok a leányok, kik mint pásztorok tartózkodnak a Holt-hegység rideg havasain. Az össze-visszaszaggatott sziklaháton oázok gyanánt itt-ott zöld medenczék tünedeznek föl, a sziklatömbök között ritkásan sarjad a takarmány és jó messze kell hajtani a szarvasmarhát, hogy eleségét megtalálja. Ha ilyenkor köd ereszkedik le és a vihar esővel terhelt felhőfoszlányokat korbácsol végig a kopár talajon, nem csekély fáradságba kerűl a szétfutó csordát biztonságba juttatni. Az ausseei pásztorleányok mind ennek daczára híresek daloló kedvükről és ártatlan életvidorságukról. Örömkiáltással üdvözlik a közelgő idegent s megvendégelik a legjobbal, a mi csak a havasi konyhából kikerűlhet. És ha ekkor a többi kunyhókból is összekerűlnek a leányok, csakhamar olyan tánczra perdül a fiatalság, mint a „széltől fölkapott falomb” és mind ehhez gyakran egy egyszerű szájharmonika szerény zenéje is elegendő.

Még egyszer áttekintve a Loser szellős csúcsáról az előttünk elterűlő vidéket, visszatérünk Aussee-ba, hogy a völgy keleti ágát is megismerjük. Vezetőnk a csörgedező Traun, csakhamar azonban ritkúl az erdő s föltárúl előttünk a Grundl-tó képe, mely tónak partján az Alpesek egy fejedelmi barátja oly gyakran és oly szívesen tartózkodott. Komor erdőségek körítik a tavat, melynek sötét tükrében a Holt-hegység tisztes korú hegyóriásainak koszorúja rajzolódik le. Ez a hegység a tartomány határfala Felső-Ausztria felé, kiterjedt sziklasivatag, mely túlfelől meredeken esik le az Alm-tó és Hinterstoder felé.

Ha a Grundl-tó partjairól vadászösvényeken fölfelé haladunk a zöld Lahngang-tavak mellett: több óra járásnyira egy kihalt, rideg sziklavölgybe érünk. A természet e helyen már teljesen kihaltnak látszik, a tájkép egyhangúságát csakis hófoltok és a fehér sziklatalaj-vízmosásaiban látható sötét zugok élénkítik. Ezen a helyen emelkedik a Nagy-Priel kopasz csúcsa 2.514 méter magasságig, messze tekintve a síkságon túl a távoli Dunáig.

Szorosan a tó partján húzódik egy út éjszak felé többnyire erdőkön át és számos kellemes nyári lak mellett haladva a „Ladner”-ig. Nem hangzik többé a derék vadászok lövöldözése és kardala, kik itt oly gyakran gyűltek össze a szeretett János főherczeg körűl, de még mindig élénken él a nép között emlékezete ama szép időnek és még ma is, midőn a pásztornők vidám seregét völgybe vonúlni készteti a zordon ősz és minden oldalról csónakok közelednek ide, telve ünnepiesen öltözött legények és leányok kiabáló és daloló tarka csoportjával, hogy havasi tánczra penderűljenek, még ma is oly igazi és hamisítatlan népköltészet mutatkozik itt a „Ladner”-nél, mint egykoron.

A tó felső végén a gössli rét van szürke kápolnájával. De még távolabb terűlnek szét már csaknem bezárva az erdő és sziklák által, a toplitzi és Kammer-tó sötét víztükrei. Vízesések hullanak az előbbi tóba, a másiknál még a hullámzúgást sem halljuk; halotti csend honol a keskeny meder fölött, melyet csak néha zavar meg egy favágó baltacsapásának hangja onnan fölűl az erdőségből.

Az ó-ausseei tó és a Trisselwand. Ditscheiner Adolftól

Elhagyjuk Ausseet, szép hegyeit, kedves, vidám népét és az élénk életet, mely itt minden nyáron meg-megújúl, és kelet felé, a mitterndorfi medenczéhez irányozzuk lépteinket. Sajátságos vidék terűl szét itt éjszak felől a Holt-hegység, délről a Dachstein nyúlványai között. Magas és nyílt fekvése miatt rideg e helynek az éghajlata, a tenyészet csaknem alpesi és a mívelt talaj erdőre és rétekre szorítkozik; az emberi lakások mind a régi só-út mentén sorakoznak falvakká, melyek a vasútvonal megnyitása óta mindannyian elszegényedtek. A tágas zöld völgynek épen a középpontján fekszik Mitterndorf a Salza patak mellett, a mely névvel Felső-Stiriában még egyszer fogunk találkozni. Ez a nevezetes patak a Holt-hegység szikla üregeiben a Tragl alján fakad, keresztűl megy a mitterndorfi völgyön éjszakról dél felé, tehát keresztűlmetszi ennek a völgynek hosszanti irányát, hogy azután a Stein-szoroson át fusson a Dachstein-hegység, meg a Grimming között az Enns folyóba, a mi által az utóbbinak magasra fölnyúló s az egész völgy fölött uralkodó gerincze teljesen elkülönűl. A Grimminggel szemben tavakban gazdag alpesi terrasza által feltűnően emelkedik a Holt-hegység és a határ hosszában kelet felé nyeri folytatását a Hochmölbling és Warscheneck fennsíkvidékén. Az erdős árkokon keresztűl itt fut le a Grimming-patak és Klachautól óriási névrokona alján megy tovább az Enns völgyébe.

Trautenfels várának ormáról megláthatjuk az Enns-völgy egész alsó részét Irdningtől és Steinachtól le egész Liezenig; különösen szép ez a látvány este, midőn az egész nyugat felől jövő fényözön megaranyozza a széles, igen mocsáros völgyet számtalan szénakazaljaival, továbbá a sötét ligeteket az Enns partjain s a távoli mészszirteket Admontnál. A Holt-hegység déli meredeken eső lejtőit a Rottenmanni Tauern messze terjedő erdős nyúlványai alkotják; lent falvak és a völgy éjszaki szélén lejtőkön fekvő templomok és várak láthatók, de a keskeny, rövid keresztnyílásokon át csak ritkán hatol a szem a magas hegység szürke falaiig. Csakis Liezennél kezdődik meg egy mély, az egész mészhegységen át menő nyílás, melyen a postaút keresztűl vezet a Pyhrn-szoroson át Stiriába. Ezzel együtt lényegesen megváltozik a tájkép is. Kiterjedt fennsíkok helyére magasra nyúló, de keskeny sziklagerinczek lépnek és a fővölgy felé menedékes lépcsőzetekben széles zöld palanyúlványok ereszkednek le. Az Enns áttörése a mészhegyek éjszaki részén itt kezdődik meg, eleintén csak kisded magaslatok között, de csakhamar azután visszahúzódnak a körfalak és az admonti hatalmas sziklahegyek mutogatják, hogy itt a természetnek egy magasztos színterére lépünk. Admont alatt sziklák zárják le a széles völgyet a „zugó” keskeny kapuja kivételével teljesen, a mely kapun át omlik most a zajgó víz, hófehér habját az előre nyúló sziklákhoz verdesve s az egész völgyet tompa zúgással töltve be. A Hochthor és Reichenstein meredek esésű szürke sziklacsipkéi rettenetes magasságból tekintenek el a gstatterbodeni erdő tisztására. E helyen széles hasadék tör útat a déli kőfalba s magas sziklafalak közt vezet a Johnsbachi csendes havasi völgybe. A mindkét oldalról előre törő sziklák még egyszer összeszorítják az Enns medrét egy keskeny völgytorokba, azonban már Hieflau mellett megtörtnek látszik az ércz ellenállás s nyugodt folyásban kanyarodnak a hullámok éjszak felé erdős, sokszorosan kanyargó völgyön át a tartománynak Altenmarkt melletti határáig.

A Hochthor-csoport a „Gesäuse” bejáratától nézve. Ditscheiner Adolftól

A „Gesäuse”-nál az Enns Felső-Stiria egyik legnevezetesebb, meredek csúcsok és magas falak által feltűnő hegytömbjén hatol át, a mely, a Halli kőfalaktól a St.-Galleni mély nyereg által elválasztva, a Zinödl-en és Lugaueren át kelet felé Kaiserschildig, tehát az Erz patakig folytatódik. A mészhegyek fehérlő kőfalaival szemben dél felé nevezetes ellentétűl a vaspát-hegylánci vidéke terűl. Itt csak szelíd hegyi alakzatok vannak, a csúcsokat és nyergeket zöld rétek díszítik és a völgyek alsó lejtőit sűrű erdő borítja.

Ennek az alakzatnak következtében az egész vidék völgytalajait, minők a kaiseraui Admont mellett, a johnsbachi völgy, a radmeri s részben még az Erz patak vidéke is, alacsony nyergek kötik össze egymással és vizeiknek éjszak felé kell útat törniök a Mészhegység keskeny völgyzugain át; a déli harántvölgyek pedig rövid futás után azon nagy hosszanti mélyedésbe torkollanak, mely az őshegység éjszaki alján a Palten és Liesing hosszában egészen a Muráig vonúl.

A Selz völgyétől a Palten-völgy Rottenmannon és Triebenen át fölfelé húzódik a Wald nyereg felé; a mocsaras talajt szakadatlanúl széles domborzatú zöld hegyormók kísérik és csak azon a helyen, a hol Gaishorn náddal övedzett búskomor tava teríti szét fekete vizét a legutolsó völgylépcsőzet alján, csak ott tör át a szelíd palahegység övén egy harántvölgy, melyen át kísérteties halványsággal tekint le az admonti Reichenstein hegycsipkézete. Vissza-visszatekintgetve a Bösenstein komor, hófoltos hegylánczára, a waldi vízválasztóhoz és ezentúl a Liesing völgyébe érünk. A rendkivűli rideg éghajlat alig képes megérlelni itt a legegyszerűbb mezei terményeket, s ezért a gyér népesség marhatenyésztéssel, és fakereskedéssel kénytelen kenyerét keresni. Mélyen benn a patak partján az árkok sötét erdejéből emelkedik a szénégető füstje s elárúlja az élő ember jelenlétét a messze erdőkben, a melyeknek csendjét csak ritkán töri meg a „Kohlbauer” ostorpattogása. Csakis őszszel, midőn az erdő szerelmes királya hallatja büszke kihívó szavát, avagy kora tavaszszal az erdő hófoltos magas határszélén, midőn a csillogó nyírfajd harczias hangjai hallatszanak, csak ekkor élénkűl meg a stiriai alpesi erdőség s alant a völgyi úton is megszólal a barna vadászlegény rikkantása:

„Mikor a fajd durrog, a pirók fütyől S szénégető csattog: az már jó idő.”

Kelet felé mindinkább szélesedik a vaspát-hegyláncz, ezzel együtt annál hatalmasabb mészkőrétegek nyomúlnak be a lágy palák közé és az által lehetővé teszik, hogy magas mészhegyek egész sorozata keletkezzék, melyek az újabbkori mészöv hegyeitől szelídebb alakúlásokkal különböznek. Erre a vidékre esik Vordernberg iparűző völgye. Ez a völgy épen, a mint Leobennél a Muravölgybe torkollik, a trofaiachi nyílt medenczévé szélesedik, a mely körül festői félkörben csoportosúlnak az említett mészhegyek: a Gösseck, Wildfeld és a vordernbergi Reichenstein. Mély bevágású árkok mélyednek be itt a hegynyúlványokba, nyugot felől a Göss-árok a Reiting meredek oldala alatt a Wildfeld mellett lévő havasi legelőkig, éjszakra pedig a tulajdonképi vordernbergi árok a Reichenstein lábánál.

Ennek az ároknak legbelső részében fekszik Vordernberg mezőváros, a felső-stiriai vasipar középpontja, melyet a Prebühelen át csinált út köt össze Eisenerz-czel.

Igen sajátságos érzések támadnak itt az éjjeli vándorban, midőn a szédítő magasságból a sziklafalak sötét árnyképei vetődnek alá, midőn minden kohóból villogó tűzkévék szökelnek föl, melyeknek pokoli fénye a gyárak belsejéből jövő vörös világossággal egyesülve, bevilágítja a vén országútat. Az itt olvasztott ércz nagyobb részt az Eisenerznél levő „érczhegy”-ből ered és bányavasút szállítja át a Prebühelen. Sajátságosan érinti az utazót, midőn a lakatlan hegyszoros tetején a gőzkocsi fütyölését hallja, míg a nyírfák között nedves köd terjed szét s a Reichenstein közeli sötét gerinczei körűl gomolygó felhőtömegek kavarognak. Éjszaknak lefelé hanyatlik az országút Eisenerz zöld völgyébe, mely kelet felől a Schwab hegyláncz sokalakzatú nyúlványai s nyugot felől az Ennsvölgyi alpesek kiágazásai közt fekszik. Ennek a völgynek főhelye a közel lévő „érczhegy” kimeríthetlen érczkincsei következtében már csaknem egy teljes évezred óta középpontja az alpesi vasiparnak.

A Ring Weichselboden mellett. Ditscheiner Adolftól

Ennek a völgynek töve is a paläozói hegység falai közt van s azután szűk völgytorokban áttörve a mészhegységet, Hieflaunál az Enns völgyével egyesűl; az erdővel borított lejtőkből minden oldalról kőfalak emelkednek ki és az egyes tömegeket széles, mély nyergek választják szét elkülönített tömbökké. Így emelkedik ki a Schwab-hegycsoport tömegéből Eisenerz felé a Pfaffenstein és az Erz patak elágazásait a Griesmauer alján lévő Gsoll-árokra meg a Münich-völgyre különíti el, mely utóbbinak torkolatánál a pompás Leopoldstein-tó tükrözi vissza a Seemauer és Pfaffenstein fehérlő szikláit.

A völgy hátsó végén vizenyős tófeneken ösvények vezetnek egy hatalmas hegytömb magasan fekvő legelőihez. Ez a Hochschwab-csoport, egy zárt fennsíki hegység, mely az Erz pataktól a Seebergig keleti irányban öt mérföldre terjed és különösen éjszak felé a Salza-szoros irányában meredek falakban végződik; sokkal menetelesebb a lejtősödés dél felé: egész sereg előhegy hanyatlik itt alá fokozatonként, hosszú oldalárkok által metszve, a vaspát-hegylánci alacsonyabb emelkedéseig. De, bár az alakzat és magasság a Hochschwabon ugyanaz, mint a salzburgi mészhegyeknél; itt még sem találhatjuk föl a salzburgi hegyeket annyira jellemző kiterjedt kősivatagokat. Nagyobb részt havasi legelőkben gazdag rétek terülnek itt a nyugotibb vidékek magaslatain, melyek fölé a Brandstein és Ebenstein csúcsai emelkednek. Távolabb kelet felé azonban a hegység fokozatai kerek csúcsokban s hosszú gerinczekben mind magasabbra-magasabbra emelkednek föl egész a Hochschwab (2,278 méter) csúcsáig; melynek kopasz sziklatalajú széljárta csúcsán a növényzet már egészen eltűnt.

A hegység éjszaki alján azonban a nagyszerű tájképekben gazdag Salza-völgy húzódik, a Kastenriegeltől Weichselbodenen és Gschöderen át Wildalpeig és tovább az előhegyek közt, az Ennsig, majd mint szűk völgytorok magas sziklák között, majd szétterülve mint erdőkkel borított talaj virágos rétekkel.

Hogy a Hochschwab tulsó lejtőjének alakúlását megismerjük, visszatérünk a déli oldalra és pedig a Mura partjáig. Szerény erdős kúpok közt fut ez a jelentékeny folyó Leobentől lefelé Bruckig, a széles Mürz-völgy torkolatáig, mely, innen éjszakkeleti irányban a Semeringig emelkedve, a Hochschwab legvégső nyúlványainak határát alkotja. A tulajdonképi magas hegység messzebb éjszak felé fekszik egy jókora széles és hosszan elnyúló haránt völgyektől áttört szelíd magaslati öv mögött. Így példáúl az erdőben gazdag Tragöss-völgy Kathreinon és Oberorton át a Schwab-csoport délnyugati lejtőjének alján felevő „Zöld-tó”-hoz vezet, így Kapfenbergtől a Thörl-árok huzódik befelé és két tetemes ágra oszlik, melyek közül az egyik St.-Ilgenen át, másik pedig az aflenzi és seewieseni medenczéken keresztül ismét a hegység déli lejtőihez ér. Ez a két árok nagy ívben fogja körűl a Mitteralpe és Fölz dél felé nyomúló fennsíkját, hogy végre a Schwab fal aljánál ott, a hol az erősen sziklás Trawiese-völgy és a Dullwitz magas gerincze a legmagasabbra hatolnak, legfelső kezdetükkel egymással érintkezzenek.

Miként nyugaton a Prebühel, úgy emitt keletre a Seebergen átvivő útvonal alkotja a hegység határát. Seewiesentől a nevezetes Brandhof úri lak mellett, mely egykor János főherczeg kedvelt tartózkodó helye volt, vezet Gusswerken át Mária-Czell medenczéjébe a Salza felső folyásánál. Egy magános hegytetőn álló kápolnánál kiterűl előttünk a halványzöld, változatos alakú hegyek által környezett völgy, mely szelíd hullámzásokban emelkedik föl a vízválasztóig, az Erlaf-tó felé. Ennek a békés tájnak közepén derűs lejtőn nyugszik a sűrűn látogatott búcsújáró hely pompás és gazdag kincseket rejtő templomával, mint középpontja ezer meg ezer kegyes zarándok sajátságosan tarka forgalmának.

A Schwab csoportban még egyszer a Mész-alpesek festői táját láttuk magunk előtt, de távolabb keletre már hanyatlani látszanak a hegységeket alkotó erők. Igaz ugyan, hogy a Veitsch, a Schneealpe, Raxalpe és a Schneeberg sziklás széles fennsíkokkal koronázott tömbjei még magasra emelkednek, de szürke falaikról már csak alacsonyabb hegylánczokat láthatunk, melyek szelíd alakzatait szakadatlan növényszőnyeg borítja. A Frein alpesi üstjéből a Todtes-Weib sziklaszorosán át fut a Mürz a Schneealpe és Rax alján fekvő Mürzsteg és Neuberg helységek erdőben és vadállatokban gazdag területén végig. Ott azonban, hol folyása délnyugot felé nagy kört ír le, a széles és termékeny alsó Mürz-völgy folytatásaként a Raxalpe és a Wechsel előhegyei közt egy kapu nyílik, egy nyereg a mész- és központi Alpesek között, mely mélysége és földrajzi fekvése folytán ősrégi időktől fogva arra volt hivatva, hogy éjszak és dél között, az Adria partjai és a szőke Duna vidéke között közvetítő legyen; ez a hegynyereg a Semering.

Az Enns völgye. Hohenlohe-Schillingsfürst Fülöp herczegtől, fordította György Aladár

Az Enns Mandlingnél éri el Stiria határát és keleti irányban fut végig a széles völgylapályon.

Puchstein és Hochthor között azonban kénytelen folyását megváltoztatni, a Gesäuse sziklahasadékán át tör útat magának éjszak felé s így válik meg Stiria hegyvidékétől. Eredetileg számos ágra oszlott; ma egyenes mély medret ástak neki, a mellékén azonban mindenfelé nagy kiterjedésű mocsárok támadtak. Az összeszorított folyó habjai zúgva hömpölyögnek. Nyílegyenest kisérhetjük szemünkkel futását, mígnem a távolban láthatólag összébb húzódik s csillogva vész el a sűrű fűzfabokrok között.

A mocsárok és a völgy szélessége sajátságos jelleget adnak a vidéknek. Csaknem csodálatos hatású a síkság. Számos idétlenűl épített, vihartól rongált korhadt deszkázatú szénáspajta látható köröskörűl szétszórtan. Az egész képet hol sziklás, hol növényzettel borított hegyek keretezik.

Mily változatosság van ezekben a csúcsokban! Éjszak felől az osztrák Mész-alpesek egyes részei alkotják a völgy keretét. Legelől a Dachstein-vidék nyúlványai – a Vezuvhoz hasonló Kammspitz és a Stoderzinken, azután a Grimming és a Holt-hegység legszélső előhegyei a regényes Weissenbachi kőfalakkal; végre a Pyhrgasz és a Puchstein. A völgy déli részén pedig az őshegység mentén foly az Enns a kis Tauern gyepes lejtőin. Ezen a helyen a lakosok gyakran jelentékeny magasságig megmívelték a talajt. Ezek a szántóföld-szalagok, a számos község, a szétszórtan látható sok tanya barátságos jellegűvé teszik a völgyet.

A balti növényzet buja gazdagsággal vonja be a vidéket, a mélyedéseket bokrokkal és hangaligetekkel, a lejtőket karcsú tűlevelű erdőkkel.

Hogy e jelleget szemügyre vehessük, Friedstein vár fölött felkapaszkodunk az úgy nevezett Jungfernsitz-re, arra a sziklakúpra, mely itt az erdős lejtő tetejét alkotja. Meredeken húzódik föl a fenyővel behintett gyalogösvény az erdő fái között. Csak fönt a magasban terjesztik ki a hatalmas törzsek terebélyes, egymásba fogódzó ágaikat úgy, hogy magas kupolás domot vélünk magunk fölött, a melybe a világosság csak gyéren és csak szerény rezgéssel merészel behatolni. A földön azonban a számos kisebb s nagyobb sziklatömbök között, ledőlt faóriások romjai fölött ezer alakú új élet támad, buja mohok a legmeglepőbb színváltozatokkal, merészen összekuszált növények. A tisztásokon, hol emberi kéz vagy a kérlelhetlen szél útat tört a napfénynek, a fatörzsökök között sűrű áfonyabokrok csoportosúlnak, föntebb megtaláljuk a havasi rózsát is és közben harasztok sarjadzanak hol kecses alakkal, hol a legritkább nagyságra nőve. Így érjük el a csúcsot. Mielőtt azonban kilépnénk a sziklára, mely előlről zordonan és meredeken hanyatlik alá az erdő sötétjébe, de a melyet hátúlról hozzá kúszó fák borítanak s melyet így a buja növényzet között könnyen megmászhatunk, elragadó kilátás nyílik a völgyre. Sziklák s bütykös fák által alkotott keretben látjuk a mélyen alant fekvő völgyet s az azt körülvevő büszke magaslatokat. Tökéletessé válik a kép, ha elérjük magát a sziklát, mely a mindenfelől emelkedő fenyőlombok közepette mintegy ülőhelyet képez. A népmonda szerint itt pihentek meg az erdei tündérek, midőn a sötét erdőkben titokzatosan röpkedtek és a tiszta holdvilágos éjeken bűbájos daluk innen hallatszott le a völgybe. A jobb parton és őskőzetben itt-ott az alpesi növényzet zsenge virágait látjuk. Itt emelkednek föl a kopár hegylánczok gúlaalakú csúcsokká, melyek, fűvel benőve, avagy palás lapokban ereszkedve le, eredeti képet nyújtanak. A legjelentékenyebb közöttük a Hochgolling, mely 2.863 méterig emelkedik.

A Grimming-hegy és Trautenfels vára. Ditscheiner Adolftól

Az Enns stiriai folyamvidéke nem jelentékeny; a bal oldalon csak két nevezetesebb hegyi patak van. Mindenekelőtt itt van az a sebes sodrú víz, mely Mitterndorfnál ered és a Dachstein vidékét a Grimming sziklatömegétől elválasztja. Kopár völgytorokban siet előre s zúgó vízesésben ömlik le a völgybe. Folyása hosszaban megy a „durch den Stein” nevű regényes út, mely az Enns-völgyben a Gröbming-szorost összeköti Mitterndorffal. Ezután jő a Grimming-patak, mely a Holt-hegység bensejében ered. Jobb oldalról az Enns számos mellékvizet nyer az Irdning, Golling, Lassing s más völgyekből. Ezek a patakok az őshegység törzsében erednek, sajátságos hegyzúgokban törik át az előhegyeket s érik el az Enns völgyét. Igen érdemes behatolni e völgyekbe. Gyakran találunk ott, hol a víz a magasabb csúcsokból ered, habzó vízeséseket, vagy csöndes tavat, beszorúlva a sötét hegyek közé, melyek komor színét habjaik visszatükrözik. A legszebb ilyen tó az, melyet Haus községből érhetünk el. Az itt uralkodó mély csöndet csak a fenyvesek zúgása és azon források zavarják meg, melyek a csúcs lejtőin lecsörgedeznek. Jelentékenyebb mellékfolyók még a Palte-k, melyeknek partjain áll a tekintélyes Rottenmann és Strechau vára, mindenekfölött pedig a Salza, mely a Hochschwab-csoportot vonja be az Enns vidékébe.

Megállunk itt egy perczig s figyelmünket a vadászati dolgokra fordítjuk. Az élénk Enns-völgyben nem maradhat meg vadállat és a lakosok is ellenséges indúlattal viseltetnek irántuk. Legfölebb télen, midőn az erdők galyait nagy hótömeg nyomja le, jő át a Holt-hegységből rőtvad, hogy a tágas völgyben élelmet keressen. Mily más állapotok vannak a Salza mellett, hol a Wildalpe középpontja a gazdag zerge- és rőtvad-tanyáknak. Ez klasszikus talaj a vadászatra nézve. Az admonti papok, kik búcsújáró templomukat egykor csaknem hozzáférhetetlen erdőség közepén építették, az előtt bizonyosan sok medvét és hiúzt lőttek itt. Még ma is a vadászat a környék főmulatsága. Pompás typusait találjuk még itt a régi vadászoknak, kik simára borotvált arczczal és sajátságos szabású kabátjaikban rég eltűnt időkre emlékeztetnek. Sajátságos ős jellegük van e vadban dús helyeknek. A legszebb pont Brunnthal mindenünnen meredek kőfalakkal körülvéve, melyek nagy facsúsztatókban, vagy regényes erdei részletekben végződnek. És a természetnek ebben az elzárt zugában mily nagy változatosságban él a roppant sok zerge, meg a gyors futású rőtvad. Az Enns-völgy erdeiben a szárnyas állatok sem nagy számúak. Csak néha töri meg a csöndet rövid időre egy-egy csapat czinege, vagy őszszel hintálódzik egy-egy falka magtörő holló az erdőszélen a lombtalan galyakon s rekedt krákogásuk összevegyűl a varju hangjával, mely nehézkesen repűl el a tarlók fölött. A madarak hiánya onnan ered, hogy a mészsziklákon tömérdek nagyobb és kisebb ragadozó madár fészkel, melyek innen büszke keringéssel lepik el az egész völgyet.

Nádas táj Friedstein vára mellett. Ditscheiner Adolftól

Az állatvilág valódi tarkasága csak a mélyedésekben mutatkozik. Sajátságos az Enns eme kiterjedt partlapálya. A legérdekesebb alakzat Steinach és Liezen közt van. Aránylag szűk területen alig lehet tájképileg változatosabb képet gondolni: világosság és árnyék, komor és meleg színek, holt és élénk alakok váltják föl egymást. Találunk árnyas ligeteket bütykös fűz- és nyírfákból. Alig tud néhány napsugár nagynehezen áthatolni a vételen sok ezüst színű lombok sűrű koronáján. Itt fészkelnek a vadgalambok, melyek csapatostúl repülnek ki a környékre.

Távolabb vizenyős talaj van, fenyőerdők, mély árkok, magasra növő nád s rögtön reá egy a körűlötte lévő bokrok közé titokzatosan elrejtőző semlyékes rét. Azután egy darab mívelt föld következik, majd ismét sárga s fekete talajon kopár terület. Végre nagyobb holt medrekre akadunk, a partokat embermagasságú nád köríti, középen mozdúlatlan sötét víztükör van.

Ábrándos vonalakban húzódnak ezek tova, szigeteket alkotnak, szétválnak és elágaznak, hogy nádas és mocsárfű legyen végük. Itt vadkacsák és nádi madarak rejtőznek. Néhány ily medernek azonban kavicsos partja van, széles homokos területekkel környezve. Ezeken láthatók a pihenő és futosó madarak által hátrahagyott gyönge nyomokból, mily változatos az a társaság, mely itt szokott mulatni.

A völgy széles fejlődése folytán a zordonabb szelek is le-lezúdúlhatnak ide. Az égbolt igen gyakran borús, komor színezetet adva a vidéknek. Ködök ülik meg a hegycsúcsokat, s hosszantartó esőzések állnak be. A legjobb időjós a völgyben a Grimming, mely leginkább nyáron burkolja be kőszirtes fejét. Ez a hegy, melyet Stiria régi leírói „mons altissimus” nével jelöltek, a vidék legnagyobb büszkesége. Alig is lehet tájképi hatást tekintve valami változatosabbat képzelni. Legelőször úgy tűnik fel előttünk, mint hosszan elnyúló sziklalánczolat. Ezer meg ezer szakadék és csipkézet rajzolódik le az égboltozaton. Azután lefelé szakadékok és repedések következnek, mélyen árnyékolva vagy éles világításban a nagy facsúsztatókig, melyekben az egész éven át van hó. Ezek azonban ismét erdőben végződnek, mely a zöld szín minden árnyalatában játszik. Így tűnik föl előttünk a hegy a csomópontig, a hol az ausseei völgy nyílik, és a hol Trautenfels büszke vára emelkedik a völgy közepén négy országút fölött uralkodva. Itt a hegy meredek esésű, sziklatetejétől az aljáig, durva és merev nagyszerű nyugodt alakzatokkal, valódi képviselője ama fékezetlen természeti erőnek, mely e helyen egykor korlátlanúl uralkodott. Rajta gyűlnek össze az összes zivatarok sűrű kék felhőkké. Dörögve viszhangzik az első mennydörgés e magaslatokról, melyek ködbe rejtőznek, maga a hegy, csak félig láthatóan, még óriásiabbnak tűnik föl ekkor kőtömegeivel, melyek magasságát csak sejdíteni lehet. Az ólom színű levegőben, mely az országútat még fehérebbnek, a mocsárokat még fakúltabbaknak láttatja, neki zúdúl a szél. Lassankint növekszik, míg végre mint üvöltő vihar tör ki a Grimming szurdokból a völgybe. Ezernyi darabokra szaggatja szét a ködtömegeket és felhőket, melyek korbácsolva végig futnak a hegyeken, avagy záport zúdítva le, repűlnek át a völgy fölött. Villámlás villámlást követ, ezerszeresen visszhangzó dörgő, csattogó mennydörgés. Csak hosszas erőlködéssel sikerűl a napnak nehány fényes sugarat lebocsátania. Ekkor elcsöndesedik a Grimming, sötét színt ölt s ködbe borúl. Az itt kitört zivatar azonban legtöbbnyire tartós országos esővé válik.

Az Enns völgye a Tauern felé nézve.

A legszebb időszak őszszel van. Ha ilyenkor kisüt a nap a tiszta légkörben s a mészóriások csúcsai fényesen s megarányozva emelkednek, valóban bűbájosan szép látványt élvezünk. Ebben a pompás időben kell meglátogatni a havasi legelőket, melyek dombos rétjeikkel borítják azokat a mészgerinczeket, melyek a Holt-hegység előtt a völgyet szegélyezik. A legkedveltebb vidékek közé tartozik az úgy nevezett Hochschweiz- vagy Acherlkaralm, melyhez Wörschachból juthatni. Széles köves úton kell haladnunk, melyen a parasztok marháikat hajtják legelőre. Ezek a mély útak nagy szakadékaikkal, idomtalan köveikkel, a sárral és örökös pocsétáikkal valóban typikusak. Végtelen sokszor csalódva, egyszerre mindinkább szélesebbé váló égboltozat tűnik elő a lombok között. Végre az erdő szélén állunk egy hosszú fakerítés előtt. Túl rajta dombos rétek terűlnek. Rácskapun át jutunk a legelő területére. Minden felől csengettyűszó, előttünk a kiterjedt völgy. A jól ismert hegycsúcsok mögött új alakok emelkednek. Hátunk mögött kilátások nyílnak a zöld keskeny völgyekbe, a medenczékben elrejtve sok apró kunyhó fekszik hosszan elnyúló tetőkkel, melyek alatt füstös szobákban vagy sötét istállókban végzik teendőiket a pásztornők, e fogyatékos öltözetű szegény teremtések.

Általában úgy látszik, hogy azok az emberek, kik kezdettől fogva itt az őket környező természet kegyelméből tengetik életöket, már egészen alkalmazkodnak a zord vidékhez. Miként a tűlevelű fák elágazó gyökereiket már századok óta bocsátják szét: az emberek is régi idő óta építik alacsony, fatornászos és csak aljban kő házaikat, melyek előtt a parányi kertekben termetes napraforgók kérkednek durva pompájukkal. Egyedűl a változatos emberi műveltségnek sikerűlt állandó otthont biztosítania itt gyarmatokban, ültetvényekben. Ilyen volt mindenek előtt a híres Admont apátság, az után a többi más templomok, melyeken itt is, ott is még román-kori vonásokat találunk, továbbá minden fokozatát a góth kornak, és végre jezsuita átalakítást és díszítést. Így Pürggben, Niederhofenben s több más helyen. És végre a várkastélyok, melyek néhol erődökhöz hasonlók, mint Strechau, másutt sajátságos durva renaissance stílűek, a mint az a Ferdinándok korában Ausztria területén kifejlődött, minő Friedstein, – majd ismét nemes barokk ízlésben, mely Lipót és III. Károly dicsőséges korában divatozott, minő Trautenfels. Nagyobb mértékben ott tud érvényesűlni az újszerű műveltség eme változhatatlan világ közepén, a hová az országút útat tört előtte. Mióta a sószállító út megnyílt, számos község keletkezett, s a postakocsi mind több-több útazót s idegent hozott ide. A kis községben tekintélyes vendégfogadó keletkezett nagy előre nyúló tetőzettel és czímerrel, mely mellett egy kis festett török, avagy egy kétfejű sas a dohányárúlást jelenti. Ilyen typikus fogadót találunk Nicderhofen községben. Kint az előházban szolgák és szolgálók közös tálból ebédelnek. E mellett van a külön szoba, melynek vasrácsos ablakain vörös függönyök vannak, falán pedig János főherczeg képe függ. Ezen a helyen gyűlnek össze vacsorára, ha a mennyezetről lelógó petroleum-lámpát meggyújtják, a kevés számú vagyonosabb és tekintélyesebb férfiak. Szemközt az útczán az örökké folyó kút hosszan elnyúló válújához halad széles nyomokat hagyva a szarvasmarha, hogy szomját eloltsa.

A vasútakra nézve a stíriai Enns-völgyben Steinach a legfontosabb csomópont. A völgyben fölfelé Tirolba megy a vonal, Salzburg vidékére azonban a Grimminggel szemben egy újonnan épült vonal ágazik el, merészen emelkedve föl a határmagaslatig Aussee és Ischl felé.

S e változatos képek sora mellett halad tovább az Enns, hogy tetterőtől duzzadva megkezdje a harczot a zord hegységgel Puchstein és Hochthor között. Borzasztó látni, mint oszolnak meg ezerszeresen a hullámzó vizek a Gesäuse kopár szikla vidékein, hogy mennydörögve s forrongva fussanak tovább a sokszorosan legyőzött kőszirteken át. A sziklazug végén búcsút vesz az Enns a zöld Stiriától s a virágzó Ausztria felé siet.

A Mürz-völgy. Rosegger K. Pétertől, fordította György Aladár

A természetes útmutató egy völgy leírásánál a rajta keresztül menő folyó, és pedig eredetétől kezdve torkolatáig. Én az ellenkező irányt választom, először, mert a hegyi völgyet legalacsonyabb pontjától szokták meglátogatni, és másodszor, mivel a Mürz-völgy természeti szépsége valójában a folyóval ellenkező irányban fokozódik.

A tekintélyes Mürz a magas hegységben levő forrásától Bruckig, hol a Murába ömlik, 12 mérföldnyi útat tesz. Mintegy tíz nagyobb hegyi patak ömlik fűz- és égerfa-bokroktól árnyékolt medrébe jobb oldalról s nem kevesebb balról; e tájon nincs hegy, melyből egy-egy tiszta patak ne futna le a napfényes zöld völgybe. Némely mellékfolyó ezüstös szürke színben játszik, jeléűl, hogy a mész-sziklák vadonaiból ered.

Maga a Mürz-völgy nem tartozik ama szűk, komor alpesi völgyek közé, melyeket a városok lakói oly szívesen keresnek föl s oly hamar hagynak el ismét, – ellenkezőleg, vidám otthona van itt az embereknek.

Ki végig megy a szép, hófehér országúton kelet felé, a mint a völgy elhúzódik, vagy a ki vasúti vonaton útazik át a völgyön, jól láthatja a nem igen magas, barátságos hegyeket, melyek gazdagon be vannak hintve paraszttanyákkal, szántóföldekkel, rétekkel és törmelékhányásokkal, látja a magaslatokon és a szűk völgyekben a sok s terjedelmes kéklő erdőséget. Legtöbbnyire fenyves, jegenye- és vörösfenyőkkel, meg bükkfákkal vegyítve. A magas hegységet, mely éjszakra e magaslatok fölött emelkedik, az útas a völgyből nem láthatja. Mit sem sejtve halad el a Hochschwab és Veitsch gyönyörű vad vidékei mellett, mígnem Mürzzuschlag mellett éjszak felé fordúlva, végre egészen a sziklaóriások aljához jut.

Brucktól Mürzzuschlagig a nagyobb részt széles völgyben gyakran fordúlnak elő mezővárosok, falvak, nyárilakok, várkastélyok és várromok, hámorok és paraszttanyák. Az útakat s a szántóföldek mesgyéit gyakran díszítik jávor- és kőrisfák, némely tanyán szép hársfákat látunk. Az országútat itt-ott vadberkenyefa szegélyezi. A húsz-harmincz évvel ez előtt még a völgyig terjedt erdőnyúlványoktól s a Mürz ligeteitől csaknem minden talajt elvont a gabonatermelés. Nem ritkán mondják ugyan, hogy a völgy szebb lenne, ha több legelő volna rajta s egyúttal jobban is jövedelmezne; de a Mürz-völgy lakója sokkal konokabbúl ragaszkodik ősei példájához, mint a kegyelet valóban megkövetelné s gabonát, búzát, árpát és zabot termel most is ott, a hol a vasút korszaka előtt ilyesmit kellett termelnie, s csak mellékesen foglalkozik a baromtenyésztéssel, mely pedig a vidék természetével jobban összeillenék.

A nagyobb községek fölött, melyek többnyire szilárd kőből épült s cseréppel fedett épületekből állanak, fehéren csillámló tornyok emelkednek. Az egész völgyben szétszórt parasztfalvak galambszürke deszkatetőzetökkel bizalmasan húzódnak meg a gyümölcsfák árnyékában.

És most, mint a természet igaz kedvelői, járjuk végig a szép vidékeket s ismerkedjünk meg velök, a mennyire a rendelkezésünkre álló tér engedi.

Brucktól kiindúlva a völgy keskeny és keveset igérő; egy rövid óra múlva Kapfenberg hegyes tornya üdvözöl bennünket, mely virágzó mezőváros barátságosan simúl Oberkapfenberg várrom erdős várhegyéhez. Itt kiszélesül a völgy és a háttérben meglátjuk a Mürzzuschlag és Semering melletti kék hegyeket. Éjszak felől a Kapfenberg vidékéről két nagy oldalvölgy vezet a természeti szépségekben csaknem kimeríthetetlen Hochschwab-csoporthoz. Ezek a Laming és a Thörlbachgraben völgyek. A meszes Laming hosszában négy óra alatt érünk Tragössba, Stiria egyik legfestőibb havasi völgyébe, mely rétjeivel, tavaival és homokhalmaival hatalmas sziklatömegek közt fekszik. Jobbról van a Messnerin kúpja, balról a szellős csúcsáig zöld Hochthurm és háttérben a zordan szaggatott Pribitz. Itt bezártnak látszik az út, mintha kövekkel volna befalazva, valójában azonban a völgy két szűk szorosra oszlik, melyek mélyen bevésődnek a sziklahegységbe. A jobboldali szurdok a Hochschwab vad tömegébe hatol, a baloldaliban van elrejtve a „Zöld-tó” és ez vezet át Eisenerzbe, ezen kivűl útközben föl a Frauenmauerhez. A Zöld-tó számos öblével begyepesedett omladékdombok közé ékelve fekszik s híres csodálatos szép zöld színéről, mely a sekélyes partoktól a nagy mélységig mindenféle változatban játszik. Korhadt fenyők gyűrűje s a Pribitz fehér falai tükröződnek vissza e tengerszemben, a magánosság borzalmai veszik körűl s a csendet csak a kövek görgése vagy egy-egy zergefütty zavarja meg.

Csaknem párvonalosan a Laming-völgygyel, de az 1.584 méter magas Floning hegyláncz által elválasztva, indúl ki Kapfenbergtől a Steinerhof szép gyógyhely mellett elhaladó Thörlbach, melynek árka órák hosszáig terjedt erdőn vonúl végig. A zöldes víz élénk esésekben czikázik elénk. Eljutunk a Thörlig, hol a völgyet két, mindkét oldalt meredek sziklatömb csaknem kapuszerűleg zárja be. Nyomban a szoros mögött elágazik a völgy balra Szent-Ilgen meg a Hochschwab kanyarúlatai felé, jobbra Aflenz és Seewiesen felé. Magában a szorosban is jut azonban még hely egy pár tekintélyes vashámornak s a fölött meredek sziklafalon emelkedik Schachenstein rozsdás színű romja; ezt a várat egykor védelműl építették Mária-Czell és az ott összehalmozott kincsek számára.

Aflenz mellett tágas, barátságos völgykatlan tárúl föl; csak a törmelék dombon át Fölzbe nyíló kilátás mutatja a félelmetes mészfalakat, melyek vagy ezüst tisztasággal ragyognak a napfényen, vagy sötétkék színben meredeznek ködös időben s készűlő vihar esetén. A Fölzbe vezető síma homokos úton gyalogolva, sokféle élvezetre találunk. A kristálytiszta Fölz patakban pisztrángok viczkándoznak, a parton gyalogfenyők tenyésznek buján, alpesi rózsák virítanak, illatozik a gyopár, a mellékszurdokokban orgonál a szarvas, a harmatos falombokon át a Fölzstein és Mitteralpe falai fehérlenek. A legérdekesebb pont a Fölz szurdok, hol az út egy sziklaszorost hidal át a vadúl zajló patak fölött. A Fölz patak is a Schwab hegység szurdokaiban és tömkelegeiben vész el. Az óriási sziklatömbök, melyeket a víz a mélységbe hengerít, tanúbizonysága, hogy ott fönn nem mindig csínján foly az élet. Midőn kint Aflenz és Turnau körűl a napfényes réteken primulák virágoznak és pintyek csattognak, a magas hegységben lavinák omlanak, sziklákat törve, fát és állatot maguk alá temetve.

A völgy Seewiesen alpesi kis faluba vezet, ott balra fordúl a Dullwitz rettentően vad sziklafala felé. Ez a Hochschwab érczkeble; ebből ered a „Goldenes Bründel”, a Mürznek legmagasabb eredetű vize.

Barátságosabbak azok a mezők, melyeken Kapfenbergből a Mürz völgyében most áthaladunk. A Rennfeld egyik előhegyétől délre Mária Rehkogel búcsújáró templom tűnik föl csakhamar. Valamikor ott fönnt az őserdőben az őzek egy Szűz Mária képet találtak, egy pásztor járt arra s meglátta; mint térdelnek az állatok a kép előtt. E gyermekies, de megható mondában fönn maradt csoda-történet következtében jött létre a szép búcsújáró templom, melyben az őzek által talált kép előtt évenként számos búcsújáró mutatja be hódolatát.

A völgy itt legnagyobb szélességében terűl szét, Marein, St.-Lorenzen, Mürzhofen, Allerheiligen és Kindberg tornyai állanak közel és távol, és ha egy vasárnap reggel megállasz a Schirnitzbühelen, mely fölött a birodalmi út vonúl el, és kitekintesz a tágas, erdős hegyek által környezett kertbe, midőn a szellő kelet felől lengedez, számos harang szavát fogod hallani, melyek mind a teremtőt dicsérik, hogy az embernek a helyen oly szép lakhelyet adott.

Allerheiligen falu mögött nem mellőzhetünk el egy délre nyíló oldalvölgyet. Az ezen keresztűl vivő út Stanz községbe visz hegynek hágva a Teufelsteinon át, Fischbach hegyi községbe s azontúl a Feistritz lejtőihez. Ezt a hegytömböt Fischbachi Alpesnek nevezik, több oldalra mérföldekre terül, míg magaslatai itt a Teichalpeshez, amott a Stuhlecki hegylánczhoz csatlakoznak, de sem sziklái, sem legelői nincsenek, hanem tűlevelű fák borítják a legmélyebb árkoktól a magaslatokig. Az erdőségeket irtások szakítják félbe; a kéklő fakoronák közűl a szénégetők fehér füstje emelkedik; de a letarolt területeken majd ismét frissen burjánzó fenyő- vagy vörösfenyő erdők fognak zöldelni. A nagy erdőségek által csaknem bezárva, a hegység egyik nyergében rendkívűl kellemes helyen fekszik Fischbach falu. A község parasztházai nagyon szét vannak szórva s nagyobb részt mélyebben feküsznek, mint az egyházközség és a templom. Télen mordúl dörgetik a viharok e felu deszkatetőit, a templomot környező temetőben ölmagasságra emelkedik a hó s még a templom belsejében is száraz hópor röpköd le az ablakokról az áhitatoskodók fejére. De mindez nem zavarja őket, Fischbach lakói eleven, vídám emberek s épen nem búsúlnak a miatt, hogy a világtól el vannak zárva.

Lichtenegg várrom Wartberg mellett. Peters Ottótól

A fischbachi alpesen itt-ott látható még egy védő sánczárok nyoma, melyet egykor állítólag a Magyarországból erre nyomúlt török ellen ástak volna. Akkor, – így szól a rege, – ha majd e sáncz fenekének legalsó mélyedései is begyepesednek, ismét visszatér a török. Most a még itt-ott meglehetős jelentékeny mélyedésekben a nyúl üt tanyát, de ma már ez sem fél többé a töröktől.

A fischbachi alpes legmagasabb pontján egy magános sziklatömb emelkedik ki a földből. Ez a Teufelstein (1.499 méter), mely a hegynek nevét adta. Ez a jelenleg erősen porladó sziklatömb olyan, mintha több egymás fölé rakott kődarabból állna. A monda szerint az ördög e helyen egy karácsonyéjjel tornyot akart építeni az égbe, azonban nem tudott többet elkészíteni, mint e hitvány alapzatot. A vihartól megszürkűlt szikla mintegy tíz méter magas, lépcső van belé vágva, a tető lapján több ember elfér; szép nyári napokon sokan följárnak ide a völgyekből, hogy a kilátásban gyönyörködjenek.

A hegycsúcsról nyíló kilátás meglepően szép. A közeli erdőség fölött pompás magashegyi tájkép terül el előttünk. Nyugaton a mura-völgyi Alpesek távoli gerinczei, a Reiting és Reichenstein ormói, a vordernbergi hegyfalak; ezekhez csatlakoznak éjszak felé a tragössi hegyek éles csipkézetei, s innen emelkedik föl a Hochschwab vörhenyesen csillámló szirtvadonja. Távolabb jobbra a Magas Veitsch kéklő óriása nyugszik, mely mögött a Mürz felső vidékének hegycsúcsai emelkednek. Közelebb vannak a Schneealpe, a Rax s mögöttük a Schneeberg csillogó csúcsa. Kelet felé a Stuhleck és Wechsel magas, kiesen domborodó havasi legelői fekszenek. Délre alacsonyabb hegyek fölött siklik el tekintetünk a napfénybe vont közép-stiriai domb- és lapályvidékre s azon túl a magyarországi határra. A rába-völgyi Alpesek, a Lantsch sziklacsúcsa és a Rennfeld kupolája zárják be a tágas és változatos hegykoszorút.

Ha a Mürz-völgyön fehér hajnali köd ül s a messze háttérben ebből fénylőleg kiemelkednek az égboltozat felé a magas hegység aranyozott éles fogazatai, valóban oly képet nyerünk, mely örömkiáltásokra készteti az embert.

A Teufelsteintól a Stangelalpe hosszan elnyúló hegynyergén át térünk vissza a Mürz völgyébe. A síkság Kindbergnél szorosabb kezd lenni s az előre nyomúlt Wartberg csaknem sziklazugként zárja be a völgyet. Itt végződik a Mürz alsó völgye s kezdődik meg a felső. A Wartberg csúcsáról egy pillantás reggel az alsó s délutáni órákban a felső völgybe, egész szépségében és kedvességében tűnteti föl a tájat. A Mürz felső völgye épen oly zölden és derűlten áll ellőttünk, mint az alsó, de a körülötte levő hegyek magasabbak s erdőben dúsabbak, a Gölk, a Kaiser- és Königskogel árnyas csúcsai innen nézve élesen és tekintélyesen emelkednek ki a völgyből. Lábainknál fekszik a virágzó Wartberg község s az itt csaknem szorossá váló völgyön túl emelkedik Lichtenegg festői romja. Ez a vidék 1885 május 1-sei földrengéstől sokat szenvedett, ma már azonban e pusztításnak minden nyoma eltűnt, csak a wartbergi torony görbén álló keresztje emlékeztet ma is amaz éj rettenetességeire.

Nem messzire Wartbergen felűl; Pichel várkastélynál, Mitterdorf mellett ágazik el a Veitsch-völgy éjszak felé; három órai távolságban a háttérben a Magas Veitsch sziklafalai emelkednek. Ez az 1.982 méter magas hegytömb a Seeberg-nyereg által függ össze a Hochschwab-csoporttal s előre tolt helyzeténél fogva különösen hálás kilátást nyújt. A Veitsch hatalmas hegygerincze a Mürz-völgy legnagyobb tájképi ékességeihez tartozik arra nézve, ki a déli hegysorozat egyik magaslatán áll. Ha nem oly fényesen világlanak is ezek a palával vegyített mészfalak, mint a Hochschwab falai, a kép mindamellett megragadó a szabadon álló hegy tömege folytán. A növényekben gazdag Veitschon nyáron vidám havasi élet támad a pásztorkunyhókban és a turistaházban, a tetőn naponként vidám vendégek jelennek meg, kik följönnek, hogy a kilátásban és a hegység pompás növényzetében gyönyörködjenek.

Végig menve a Mürz hosszában, csakhamar megpillantjuk Krieglach tisztes korú tornyát. Régen, midőn a víz még nem tört útat a wartbergi szoroson át, e helyen állítólag tó volt; a tóban, a rege szerint, egy kis korsó úszkált Szent Jakab apostol arczképével. Azon a helyen, a hol a korsó partra úszott, egy remete kápolnát épített, s ez volt a legrégibb hely a vidéken, melyet Krügelbachnak, később Krieglachnak neveztek el. Régibb azonban ennél a helynél az alsó völgyben Marein, melynek gót templomában már állítólag a vidék első keresztény lakói is isteni tiszteletet tartottak.

Egy órával távolabb, a barátságos Langenwang mellett magasan áll a hegyen a szép Hohenwang rom, alján egy Mária-kápolna, melynek oltárképe állítólag a XII. századból ered. Langenwang mögött délkelet felé a Pretul-árok vezet be mélyen a hegységbe s azután a Stuhlecki hegygerincz alpesi legelőihez. E völgyben egy meredek kis hegy igyekszik függőleges sziklafalával az útat elzárni. Ez a Ganstein, melynek belsejében az öreg emberek hite szerint a Ganstein-Micherl lakozik és sok kincset őriz. Egykor a sziklanyíláson át, melyet azonban csak ritkán lehet megtalálni, egy anya ment be gyermekével a hegybe; kötényét megtöltötte aranynyal és drágakővel, de gyermekét ott feledte a hegyi barlangban. Többé nem tudta megtalálni a bejáratot és azóta csendes éjeken még ma is hallhatja az útas a gyermek nyöszörgését a hegyből s panaszait az anya ellen, ki földi kincsekért gyermekét el tudta feledni.

Most előttünk van Mürzzuschlag. Tekintélyes hely, messze földön híres, kedvencz helye a bécsi vasárnapi kirándúlóknak, nyaralóknak és túristáknak. A helyet körülvevő barátságos magaslatokról pompás kilátás nyílik a Mürz-völgybe, továbbá a Fröschnitz-völgybe Spital és Semering felé, a Neubergi havasi völgybe, melyből a Mürz előtör. Itt elhagyjuk az országútat és a vasút fővonalát, melyek Bécs felé igyekeznek, hívek maradunk a szép, tiszta Mürzhöz, mely ott még nem oly simán és méltóságosan folyik, mint kint a széles völgyben, hanem csörgedezik; suttog, cseveg és köveken ugrál át, mivel itt még ifjú vidám havasi patak. Lentebb tomolykó és csuka is rejtőzik benne; itt csak a pajkos pisztráng tartózkodik, mely a barna, helylyel-közzel aranyosan csillámló homokon vidáman sikamlik át.

A völgy Neuberg felé szűk és mindkét oldalán meredeken emelkedő; nagyobb részt erdős hegyek vannak. A víz, az országút és a neubergi vasút, valamint a falvak, magános tanyák és hámorok a legnagyobb mértékben élénkké teszik.

A templomtér Krieglachban. Peters Ottótól

Elérkezünk Kapellen faluba, a hol völgyünk a neubergi és altenbergi völgyekre oszlik. Itt föltárúl előttünk a havasi világ, minden magaslatról sziklaormok tekintenek le, Altenberg völgye fölött ridegen s fenyegetőleg emelkedik a Rax 2.000 méternél magasabb szikla félköre. A sziklatömbök és törmelékhalmazok között magasra emelkednek az erdők, végre azonban előtűnik a kopasz fal hatalmas kőtábláival, hol „a világ teremtetése óta” nem volt emberi lény, főgyökér sem talált talajt, sőt még zerge s vadkecske sem járt. Közben azonban kényelmes ösvények vezetik föl a turistákat, habár a Rax csaknem évenként megköveteli a maga emberáldozatát, mivel sok hegymászó nézete szerint a jó és költséges útakat a magas hegyekre csak azért készítik, hogy azokat ki lehessen kerűlni s ellenkezőleg a legkietlenebb helyeket kelljen fölkeresni. A Rax azonban olyan hegy, mely a józan ész ily kigúnyolását nem engedi meg. Szemben a Rax-hegygyel meredten állanak az 1.904 méter magasságú Schneealpe árnyas falai; e hegytömb és a Rax között a Nass-Kamp-nyereg sülyed le, mint átmenet a Nasswaldba. Ily vidékről ered a Raxen az Altenberg patakkal. Ezekből a hegyekből oly sok patak ömlik a Mürzbe, hogy csodálkoznunk kell szerény nagyságán; de a folyó mégis mélyebb és szélesebb; mint a hogy első tekintetre látszik.

Elérkezünk Neuberg-be, egy nagy, hosszan elnyúló faluba, melynek pompás temploma van. Ez a templom, mely a Vidám Ottó herczegtől építtetett s II. József által megszűntetett cziszterczita zárdához tartozott, egyike a legnagyobbaknak és a legszebbeknek a tartományban. Maga a község egészen az itt változatosan alakúló Schneealpe alján fekszik. A szárny-vasútvonal még tovább megy a hites neubergi hámorokig, de ezentúl az utazónak, ki eddig a vasúton ment, magának kell a továbbmenetelről gondoskodnia. Neuberg mögött mindinkább szűkűl a völgy; egy baloldalt fekvő s Karlgraben nevű völgyszorosnál ne mulaszsza el az útazó megtekinteni az elragadó havasi tájképet, mely csak nehány pillanatra tárúl föl előtte. Valódi stiriai havasi kép ez, melyben széles homokos mederben csörgedező víz, a meredek tetőzetű fakunyhók és malmok, élénk zöld kis rét, mindkét oldalon sötétzöld erdei lejtők és szürke hasadékos hegyfalak láthatók.

Egy másik völgyszorost ugyanebben az irányban „im Tirol” névvel neveznek; ezen át csinált út vezet föl a Nassköhrre a császári vadászlakhoz. A Mürz és az út a Lachalpe alján kanyarog; egy óra múlva Mürzsteg csöndes zöld rétvölgyében vagyunk. A kis falu barátságosan simúl a vízhez, mely, bár néha vadúl törtet elő sziklás vidékéről, ezen a helyen szelíd és vidám fürgeséggel hajtja a malmokat és fűrészelő gépeket.

Mürzstegben, mint a császári vadásztelep középpontján, az erdő alján tekintélyes vadászkastély áll, egyszerű, de nemes ízléssel berendezve. A kastély udvaráról pompás kilátás nyílik a Magas Veitsch közel fekvő sötét lejtőire, mely hegynek most már lassanként túlsó oldalára jutottunk. A kit érdekelnek a vadászterületek, e szarvasokban és zergékben gazdag vidéken elég élvezetet fog találni. A vadászterületen mintegy 1.200 darab rőtvad, 500 zerge, 100 őz s jelentékeny számú fajdtyúk és nyírfajd tanyázik.

Neuberg. Russ Róberttől

Mürzstegben ismét elágaznak a völgyek s velök együtt az útak is. Balról, a Veitsch alján szemben a Dobrein patakkal, az út Niederalpelen át Gusswerkbe és Máriaczellbe vezet. Sok máriaczelli búcsújáró is élénkíti. Jobbról van a „zum todten Weib”-hoz és a Freinba menő völgy, vagyis a Mürz folyása. Nincs e havasokban szebb sétahely, mint ez a sima kavicsos út a tiszta friss Mürz hosszában. Jobbról a lejtős rétek és erdőségek fölött a Lachalpe, Höllenkar, Hochwiesen kőfalai, balról a Scekopf és Proles csúcsai. A házakat és kunyhókat, melyek a vonal kezdetén az út mellett állanak, távolabb óriási kődúczok váltják föl, melyek a sziklákról letörve az út mellett hevernek. Egy meredek oldalú sziklavölgy, a „Höll”, jobb oldalra vezet a császári vadászlak felé a Nassköhrre. Elértünk a Scheiterbodenbe, a hol a legvégső kunyhók állanak. A völgyszoros bezárúlni látszik előttünk. Lassanként az út is majdnem eltűnik a törmelékek között, de merészen átlép a vízen, hogy arra a szilárd talajra kerűljön, melyet a szikláktól foglaltak el. A „todtes Weib” nevű, vad, 20 percz járásnyi völgyszorosban vagyunk. A Mürz és az út, melyek eddig oly barátságosan haladtak egymás szomszédságában, most küzdenek egymással, kettőjök számára alig van hely a függőlegesen emelkedő sziklák között. Mérgesen zuhog a patak úgy, hogy zaja viszhangzik a szirteken. Az úttal szemközt álló falakon nemes gyopár tenyészik; vágyó tekintetünk keresi az útat és módot, hogy elérjük, de a fehér csillagok jó védelem alatt vannak, gúnyosan tekintenek át reánk. Több kanyarodással hajladozik a pompás szoros s a legszűkebb kilátás elé is nagyszerűen szép képek tárúlnak. Végre egy vízesés előtt állunk. Egy barlangból, mintegy 50 méter magasban a sziklafalon, hatalmas forrás ömlik ki, több zuhatagon át hullámozva törik meg a kőszirten, míg a Mürzbe jut. Ez az a víz, mely fenn a Nassköhr magaslatán oly vidáman csörgedez s aztán hirtelen eltűnik. A barlanghoz, melyből a víz előjő, vízpárák által nedvesített meredek lépcső vezet s ennek alján kereszt van, hogy még emelje a hangúlatot ebben a vad magánosságban az örök vízzúgástól viszhangzó falak közt. Hogy mellette asztal is van, melyen a magunkkal hozott harapni valót elfogyaszthatjuk, ez – így mondják korunk gyermekei – épen nem rontja a hatást. A „todtes Weib” elnevezés eredetéről föltűnően hallgat a monda, vagy egymásnak ellenmondó dolgokat beszél.

A „Todtes Weib”. Russ Róberttől

Egy kis távolságban a vízeséstől, csaknem azon a helyen, a hol a völgyszoros legkeskenyebb, egy táblát találunk Szent György arczképével. Ezt a táblát Mária Valéria főherczegnő állíttatta ide egy igen magasrangú nő veszélyből való megmenekűlésének emlékére. 1883 augusztus havában, midőn Erzsébet császárné és királyné itt a pallón átlovagolt, az leszakadt lova alatt. A közelben dolgozó favágók megakadályozták a nagy szerencsétlenséget. A táblán következő vers olvasható (német nyelven):

„Emlékül 1883 augusztus 23-ára.

Szent György, te hős vitéz, Ki vésztől oltalmadba vészsz, Ki jó anyám is gyakran védted, Hol emberek nem mentheték meg, Te benned bízva, kérlek im, Ne vesd meg esdekléseim, Vedd drága éltét oltalmadba, Ki nékem életemet adta.

Mária Valéria”

Innen kezdve a sziklaszurdok szelídebb erdős lejtőkben végződik és előttünk fekszik az „In der Frein” nevű csöndes völgy. Favágók faluja van itt plébániával, erdészeti hivatallal és egy korcsmával. A Proles, a Hoher Student, a Wildalpe és a Rosskogel kerítik be a völgyet. Bal oldalról a Frein patak jő élénk csörgedezéssel, a Mürz jobbról, egy hosszú erdős völgyből törtet elő, a hol „hideg Mürz” név alatt egy ideig határvonalat alkot Stiria és Alsó-Ausztria között. De a stiriai oldalhoz szegődik; a hatalmas Schneealptömb éjszaki oldalán ered, melyet nagy körben vesz körűl. A Mürznek a Schneealp éjszaki oldalán levű forrása egyenes vonalban alig van tovább egy órányinál a hegy déli részén fekvő Neubergtől, de azért a folyónak nyolcz óráig tartó hosszú kerűlőt kell megtennie, mielőtt a neubergi cziszterczita kolostor épülete benne visszatükröződnék. Ha végül a Mürz forrásától a Schneealp tetejéig hágunk föl; elcsodálkozunk, hogy a zord sziklalejtőkön oly nagy zöld havasi legelőket találunk. Ott fenn ismét vannak hegyek és völgyek, melyekről alant mit sem tudni; a völgyi réteken, a hol azonban az emberi ültetvényeken kivűl nincs sem fa, sem bokor, bár annál több az édes fű, egész falvak vannak pásztorkunyhókból. A gerinczeken és kúpokon, a kőhalmazokon, hol gyakran a nyár derekán is van még hó, a szél lehántotta a fekete földet, a kővirág, a havasi csengetyűke, a sisakvirág megreszketnek a viharok alatt, de nem semmisűlnek meg. A Schneealpe legmagasabb, mintegy 2.000 méter magas pontján, a Windbergen, megállunk s még egyszer betekintünk a szép Stiriába. Áttekintjük a Mürz egész vidékét, látjuk, mint kanyarog ez nagy hajlásokban, felső folyásánál havasok által környezve, tovább kinn erdős hegyek között naptól fényes lejtőket termékenyítve, szorgalmas ipartelepeket szolgálva s tiszta hullámaiban virágzó községek képét tükrözve vissza. Isten áldása rajtad, te kedves völgye a Mürznek!

A Mura völgye Predlitztől Bruckig. Ilwof Ferencztől, fordította György Aladár

A Közép-alpesek hegyláncza az Arl-hasadék mellett két ágra oszlik, melyek a salzburgi Lungaut veszik körűl s a Murától éjszakra és délre Stiria földjére lépnek. Az éjszaki ág neve stiriai vagy alsóbb Tauern; ezek a Hochgolling hatalmas határoszlopában 2.863 méter magasságra emelkedve, kelet felé vonúlnak mint vízválasztó az Enns és Mura között a Waldhorn-csúcson át (2.700 méter) a Hohenwartig (2.361 méter) és onnan egyenesen éjszakkeleti irányban a nagy Bösensteinig (2.449 méter); keleti nyúlványai a Hohentauerni szorosig (1.265 méter) sülyednek, a melyen át vezet a kocsival járható Tauerni út Judenburgtól a Pöls völgyén át Triebenbe, a Palten völgyébe. Az országúton túl kelet felé az éjszaki ág még egyszer hatalmas hegytömeggé, a Zinken-csoporttá emelkedik föl, melynek legmagasabb része a 2.398 méter magas seckaui Zinken; ezek a seckaui alpesek nyúlványaikat a Mura és Liesing völgyei felé bocsátják Knittelfeldtől St.-Michaelen át a mélyen bevágott Schober-nyeregig (849 méter), a melyen át megy a Rudolf-trónörökös vasút és a mely a rottenmanni Tauernt a Reichenstein-csoporttal köti össze. A stiriai Középponti Alpesek déli ága Königsthaltól a Stubalpig vízválasztót alkot a Mura és a Dráva között és azon túl Bruckig a felső és közép Mura-völgybe folyó patakok és mellékfolyók között; ez négy csoportra oszlik, ú. m.: a Stangalp-csoport, a muraui Alpesek a neumarkti nyeregig, a judenburgi Alpesek az Obdachnál levő mélyedésig s innen a Gleinalp-hegyláncz a Mura áttöréseig Brucknál. A Liesing torkolatától a Mürzéig a Mura éjszaki partját a Hochschwab-csoport előhegyei kisérik.

Ezen magas hegyvonalak között fekszik a Mura-völgy felső része, mint valami kedves idyll, sötétzöld erdővel borított, a legváltozatosabban majd kellemes, majd nagyszerű alakokban emelkedő hegysorok által környezve, a zsenge havasi folyónak kékeszöld, a napfényen ezüstös csillogású szalagja által kettéválasztva; a völgytalaj, mely felső felében nagyobb részt rétség, alább sok helyt szántóföld, melyet amott közelgő hegyek szorítanak össze, itt pedig néha-néha szélesebb területté alakúl át, és a legközelebb levő hegynyúlványok tarka változatosságban mutatják a tekintélyes paraszt tanyákat, büszke kastélyokat, regényes várromokat, barátságos községeket, kis, de szépen fekvő s tornyokban gazdag városokat. Bármily sok természeti szépséget mutat is a fővölgy, kiválóbbak e tekintetben a mellékvölgyek, a melyekben zúgó patakok mellett fölfelé a havasi csúcsok aljára érünk, melyek merész alakzatokban felűlemelkednek a stiriai ősalpesek gerinczein és pompás kilátásokat nyújtanak a számtalan hegyláncz látszólag szabálytalan tömege fölött, meg a mély völgyekbe.

Predlitz kis falunál a Mura, a Lungau szülötte, mint kis, gyorsan s zúgva előre törő havasi folyócska lép Stiria földjére, itt torkollik a fővölgybe a keskeny, négy óra hosszáig tartó Turrach-árok, melynek déli oldalán Eisenhut és Königstuhl hatalmasan emelkedő hegyóriások alján teljes elzárkózottságban feküsznek a Turrach nevű nagy területen a Schwarzenberg herczeg-féle vashámorok, melyeket 1658-ban János Adolf herczeg alapított és a hol már 1863 óta van Bessemer-féle kohó, a legelső Európában. Predlitztől a Mura szűk völgyben folyik fölfelé; Goppelsbach vár mellett, mely egy dombon emelkedik, a mely mögött zord hegyzugban vízesés zuhog le, jutunk el Stadl-ba s nehány órai út után Murau-ba, mely a Mura-völgy felső részének legtekintélyesebb helysége. A völgyszorosból kilépve, egy magánosan álló domb, tetején a sok ablakú Schwarzenberg-féle kastély, Ober-Murau, tűnik föl az útas előtt; két emelet magasságú épület ez szabályszerű négyszögben, a XVII. század egyszerű, de tekintélyes építési modorában; egy fokkal lejebb, de még mindig a város fölött, áll a korai gót-kor szép szabatos ízlésében épült plébániatemplom. A domb körűl, melyen a kastély és a templom áll, a hegy és folyó között szorong a csinos város; a folyó szűk medrében sziklák és törmelékek között zúgva tör útat, jobb oldalt erdős magaslaton emelkedik a késő gótkori ízlésben épült Leonhard-templom fénylő tetővel és kis toronynyal, mellette a régi Grünfels vár romjai borítják a talajt, csak egy torony áll még fenn ebből az egykor tekintélyes várból, mely Ober-Murauval összeköttetésben uralkodott a völgy fölött s elzárta a Lungauból Judenburgba vezető útat.

Murau. Bank Henriktől

Murautól éjszakra nyílik a Ranten-völgy; mintegy nyolcz kilométernyire húzódik e völgy, mint hosszan elnyúló, habzó patak medréül szolgáló árok; csak egy pár paraszt ház, nehány malom és hámor élénkíti, míg az előhegyeken egyes tanyák feküsznek; valódi és igazi erdei völgy ez, minőhöz hasonlót, csaknem mindannyit ugyanily jellemvonásokkal, gyakran találunk Stiriában; végűl azonban rétekben gazdag völgysíkká tágúl ki, a melynek éjszaki szélén a mindenfelől zöld hegyek által körülvett síkság fölött egy kis emelkedésen Ranten község fekszik. A falu házai fölött szép késő gót ízlésben épített templom van; az egyház külső falait a XVII. századból eredő freskók diszítik, jelképes alakok a szentírásból; belsejében a főoltár fölött öt római kő van, reliefek, melyek közűl csak egyen van fölirat; tehát még e félre eső havasi völgybe is elhatolt a világhódító nép a Tiberistől; egy magaslaton a község szomszédságában van a régi, félig romokban fekvő vár. Rantenben született a XVII. század egyik híres földrajzírója, Zeiler Márton (1589–1661).

Rantenből kocsiút vezet a Gstoder-erdő lejtői és az alsó Tauern utolsó harántlánczolatai között Serbachon át Tamswegbe a Lungauba; e haránt hegylánczok előrészét hosszú, széles hullámzó fennsík alkotja, a melyen nagyobbára szétszórtan feküsznek Krakaudorf, Krakauschatten, Krakaueben és Krakauhintermühlen községek házai. Gyalogútak visznek át a Tauern kiemelkedő magaslataira, a Preberspitzre, Alpkaar-csúcsra, a Predigtstuhlra, továbbá az átjárókra, minők a Feldscharte, a Rantenthörl, a Rabenbauerthörl, melyek éjszak felé a Putzenthalba a Fekete tóhoz és a kis Sölkbe hanyatlanak, végre a Schimpelschartéra, a melyen át juthatunk a nagy Sölkbe. Mindkét tó vize az Ennsbe siet.

A Mura felső völgyéhez hasonló jellege van, – keskeny völgytalaj, mindkét oldalon sűrű, sötét tűlevelű fákkal borított erdők, – tovább is a völgynek Taufferbachig; jobbról mérsékelt magasságban áll Saurau falu nehány háza; a vár már abban az időben is, midőn Vischer Máté (1680) a „Várak könyve” számára lerajzolta, rom volt; ez a Sauraui nemes és grófi család székhelye.

Mindjárt Saurau alatt van balról a Katsch-völgy torkolata. A középkor kezdetén idáig terjedt a Lungau, és a Mura fölött levő híd volt a határ Salzburg és Stiria között A szélesen elterülő Stolzalpe (1.816 méter) messze kinyúló előhegyeivel és a dél felé meredek sziklafalakkal emelkedő Pleschaitz (1.797 méter) alkotják a vízválasztót egy részt Ranten, Katsch és Wölz völgyei s más részt a Mura-völgy között. A Katsch-völgy torkolatánál, a Pleschaitz egyik oldalhegyén kiemelkedő magaslaton, 200 méternyire a völgytalajtól, feküsznek festői képet nyújtva Katsch régi várnak még ma is tekintélyes kőfalai és bástyái. A Katsch-patak forrása magasan van fenn a Tauernben, egy szűk erdős mélyedésen fut végig, mely Baierdorfnál kiszélesedik, itt a falu kis házai fölött hatalmas négyszögletű torony emelkedik, a „Thurn in Baierdorf”. A mellékvölgyben nyugot felé Schöder csinos község van, mely fölött hegyes templom-torony emelkedik, mélyen elrejtve a magasra és meredeken emelkedő pompás erdővel borított hegyek között. A Katsch-patak mentében lejutunk Feistritzbe és azután a Greimberg (2.474 méter) alján fekvő tekintélyes St.-Peter am Kammersberg nevű mezővárosba, mely a freisingi püspökségnek ama jószágai közé tartozott, melyeket II. Henrik király adományozott (1007). A kereskedelem és ipar egykor sokkal élénkebb volt itt, mint mai napság, mert St.-Peter „udvari város” egy hegyi út végső állomása volt, mely a Mura felső vidékéről a Tauernen át az Enns völgyébe vitt és a melyen gabnaneműeket szállítottak Ausseeba, továbbá sót a Mura-völgybe és Karinthiába. A Kammersbergen át kocsiút vezet a Wölz-völgy legfelső részébe, mely meredek és épen nem veszély nélküli ugyan, de pompás kilátásokat nyújt az Aichberg, Pleschaitz és Tauern felé. St.-Peter alatt ismét árok jellegűvé válik a Kasch-völgy s ezt a jelleget megtartja a Mura-völgybe torkolásáig, nem messze attól a helytől, mely úgy tájképi, mint történeti szempontból Stiria legérdekesebb helyei közé tartozik. Alant a völgyben fekszik Teuffenbach kellemes egyházas-község a Kreuzeck lejtőjének alján; fent a hegy oldala hosszában, magasan a völgy fölött kanyarog a Rudolf-trónörökös vasút, szorosan a régi Teuffenbach vár még földből kilátszó falai mellett s a szellős magaslaton, 600 méternyire a völgy fölött, trónolnak Stein vár hatalmas maradványai, egyik legtekintélyesebb várrom a tartományban, mely még mindig büszkén emelkedik föl. A hegy fennsíkját hatalmas törmelékmező fedi; a tömör, kerek saroktornyok még meg nem törve, büszkén állanak ott, de a körfalak és a felső vár tornyai már részben romokká omolva hevernek, részben pedig megrepedve bedőléssel fenyegetnek; egy szép gót díszítésű ablakrózsa jelöli azt a helyet, hol egykor a várkápolna állott. A várat a XII. században a nemes Stein család alapította, mely a XV. században kihalt; a XVI. században St.-Lambrecht kolostor tulajdonává lett; a papok háborús időkben itt találtak menedéket s később az apátok használták nyári üdülő helyűl: a szerzet föloszlatása idejében (1786–1802) a vár elpusztúlt, villámcsapás is károsította s azóta végpusztúlásnak indúlt. S minő kilátás tárúl itt az útazó elé! Egyike a legszebbeknek; talán a legszebb tájkép vonúl el itt szemünk előtt egész Stiriában. Mélyen alattunk különféle kanyarúlatokban fekszik a zöld Mura-völgy, melyet a folyó ezüst csíkja élénkít; lefelé elláthatunk Lind és Unzmarkt irányában; szemközt a Wölz-völgy nyílik, fölötte a Tauern gerincze, balról a hatalmas Pleschaitz emelkedik s előhegye meredek sziklafalakban a Muráig esik le; a hegyfalak között két barlang nyílása van, egy kisebb és egy nagyobb, melyekbe csak hágcsókkal és vaskapcsokkal lehet leszállani; mindkét barlangban kőmíves munka nyomai vannak; van helyiség lakások számára; de nem mutatható ki, vajjon barlangi erőd volt-e ez, avagy csak menedékhelyűl használták ezeket a nehezen megközelíthető helyeket, hogy oda fussanak, ha a völgyben ellenséges hadseregek tanyáztak. E barlangi várat Schallaunnak hívják, a nép Puxi Luegnek, puxi lyuknak nevezi. Alattuk egy dombon a völgyben vannak Pux vár romjai.

Két régi stájer családnak volt itt székhelye a folyótól jobbra és balra: amott a Teuffenbachoké, itt a Pranckhoké. Mindjárt délre Teuffenbachtól nevezetes hegycsorbúlás van a Muraui csoport és a Zirbitzkogel-tömb között, a Neumarkti nyereg, a Közép-alpesek legnagyobb mélyedése (890 méter) a Földközi tengertől a Murának Brucknál való áttöréseig terjedő egész hosszú vonalon; ezen vonal mente igazában egy hosszú, keskeny fennsík, mely a Schauerfeld és Lindfeld közt nyúlik el; jól mívelt rétekkel és szántóföldekkel megrakva, tanyák és kis községek által élénkítve, melyet nyugotról a Kalkberg és Grebenzenalpe nyúlványai környeznek s mely keletre a Kreuzeckig és a Zirbitzkúp nyúlványaig ér. Schauerfeld a vízválasztó a Mura és Dráva között, amabba a Taja patak, ebbe az Urtel és Olsa patakok ömlenek. Az Urtel patakból nyeri vizét a Furtni tó, a vándormadarak számtalan rajainak pihenő helye, melyek a természet által kijelölt útat használva, erre vonúlnak éjszakról délre és délről éjszak felé. Hogy a vándor népek is használták ezt a szorost és nyerget, bizonyítja a történelem; alig vonható kétségbe ugyanis, hogy a kimberek, midőn Kr. e. 113-ban Pannonián és Noricumon át Olaszország felé vonúltak és Noreja mellett a Cnejus Papirius Carbo vezetése alatt álló római sereget megsemmisítették, ezen a nyergen át vették útjukat; midőn a keleti alpesi tartományok Róma fönhatósága alá jutottak, az Aquilejától Ovilavába (Wels) vezető út ezen a helyen ment át az Alpesek középponti részén; a középkorban és egész a XVIII. századig a legfontosabb kereskedelmi út az Adriától a Dunához, Bécstől Velenczébe a Neumarkti nyergen át vezetett, s mint más helyen, itt is a régi közlekedési irányt kereste föl napjainkban a vasút, hogy ennek hosszában rakja le országokat és nemzeteket összekötő sineit. Schauerfeldtől nyugotra keskeny erdei és havasi völgyben, a 1.072 méter magasságban a tenger színe fölött, fekszik St.-Lambrecht régi tisztes benczés kolostor. A Kuhalpe (1.784 méter) és Grebenzen (1.870 méter) hatalmas, sűrű erdőséggel fedett lejtői és kúpjai délről, a Karchaunerecké (1.654 méter) éjszakról gondosan elfedik s védik e helyet a külvilágtól. Itt fekszik a tartomány eme második legrégibb kolostora, melyet 1103-ban Eppenstein Henrik, Karinthia herczege, alapított, mivel akkor s egészen 1521-ig a szomszéd tartományhoz tartozott ez az alpesi völgy; itt van a környező hatalmas hegyvidéknél és saját pompás épülettömbjénél fogva nagyszerű képet alkotó nagy kéttornyú gót templom és maga a zárda, melyet Sciassia Domokos ügyes olasz építész 1640-ben kezdett építeni s mely a délre a városka felé eső praelatusi szárnynyal 1737-ben fejeztetett be.

Kilátás Teuffenbach mellett. Zetsche Edétől

Még evvel nem merítettük ki Neumarkt vidékének történetileg nevezetes helyeit. A Kalkberg lejtőin vannak: Zeitschach, melyről már egy 1172-ki lambrechti okiratban van említés, Graslupp, melynek birtokában erősítette meg Német Lajos király 860-ban Adalwin salzburgi érseket és a mely sok ideig, míg Neumarktot meg nem építették, főhelye volt ennek a vidéknek; szemben a ferde hajlású síkságon, melynek rézsút ereszkedése a Kreuzecktől kezdődik, van a tartomány egyik legrégibb egyházas-községe, Maria Hof, melyről, mint ilyenről, már 1066-ban van említés, s délre innen a Scheufling-Perchaui út végén vonúl meg, Forchenstein várkastély által koronázva, egy völgyszorosban Neumarkt tekintélyes község, részben még a régi erődítési kőfalak által körülvéve, pompás helyen, csaknem köröskörűl védve a hegyektől és mégis a hatalmasan emelkedő Zirbitzkogel (2.397 méter) átellenében, a legszebb fenyőerdők közelében, a miért is a közel fekvő Pichel kastélylyal együtt legújabb időben szívesen keresik föl a betegek és lábbadozók, mint gyógyitó levegőjű helyet.

A Neumarkton átfutó Olsa patak mellett lefelé St.-Mareinbe jutunk, melynek régi temploma román ízlés nyomait mutatja, s odább Lindenfeldbe, hol a tekintélyes Lind kastély van, mely a St.-Lambrecht zárdához tartozik; a patak ezután vad sziklaszoroson tör át, a hol az országút és vasút számára nagy nehezen foglaltak tért a sziklától s azután belép az „In der Einöd” nevű kies völgykatlanba, melyben a hasonnevű ásványos fürdő van. Karinthia határán állunk, balról óriási sziklatömb emelkedik, melyen egykor fenyegetőleg s dölyfösen állott az erős Dürrenstein, Stiria határerődje, de ebből most csak egy pár rom tekint le a karinthiai kies Metnitz-völgybe és a váraktól koszorúzott s egy még elég jó karban leve körkőfal által körülvett Friesachra.

Teuffenbachtól jobbra széles hegyterraszról tekint le a völgybe Schrattenberg, e pompás Schwarzenberg-féle vár, öt kimagasló tornyával. A termeket és szobákat nagyobb részt reliefek, szőnyegek, freskók és czirbolyafából készűlt díszítmények ékítik, s az erkélyről pompás kilátás nyílik. Schrattenbergnek nem ritkán voltak főrangú vendégei; Olaszországból jövet, vagy menet udvart tartottak itt; 1797-ben Bonaparte Napoleon, 1799-ben Suwaroff tartották itt főhadiszállásukat. Szemközt torkollik a Wölz-völgy, melynek legfelsőbb árkai a Tauern főhegylánczaig nyúlnak; középső és alsó része széles, jól mívelt s védett helyzeténél fogva termékeny. Főhelye Ober-Wölz kis város; még mindig kőfalak veszik körűl, részben megvannak kapui és tornyai is; nevezetessége a legpompásabb gót ízlésben emelkedő, legközelebb stylszerűleg helyreállított Szent-Zsigmond kórházi templom. Közelben Ober-Wölztől délre egy déltől keletre függélyesen meredő sziklán, melynek alját sűrű fenyőerdő köríti, emelkedik Rothenfels vár, mely magas helyzeténél fogva befelé a Wölz-völgy éjszaki kerületéig, kifelé pedig a Muráig uralkodó helyet foglal el. Ép és lakott vár, melyen még a régi épületterv egyes részei ma is láthatók: széles árkok, vastag, részben pártázott kőfalak, egy hatalmas torony, melyen át kapu visz a várudvarba és a régi bástya alsó lőrései.

A Mura-völgy Nieder-Wölznél és Scheiflingnál, melyet a vasút nagy kanyarúlatban kerűl meg, egy kis síksággá tágúlt, innen azonban egészen Judenburgig ismét szűk erdős és rétes völgygyé szorúl össze. Ebben emelkedik Unzmarkttal szemben a Frauenburg egy csillámpalás kúpon; félmagasságban fekszik a még jó karban levő és használt templom a dalköltő Lichtenstein Ulrich híres sírkővével és egy nagyszerű, 1598-ból eredő síremlékkel, mely Stubenberg Andrásnak, nejének, született Kainach Jakobinának és gyermekeinek emlékét örökíti meg.

E fölött emelkednek sötét tűlevelű erdőív által környezve magának a várnak romjai; 200 évvel ezelőtt még tekintélyes vár volt tornyos kapukkal, bástyákkal s terjedelmes lakrészekkel, ma már inkább csak a puszta kőfalak állanak, részben még pártadíszszel, szembeszállva, habár már nem sokáig, a körűlöttük dühöngő széllel és viharral.

Elhaladva St.-Georgen, Pichelhofen kastély és Sauerbrunn omladozó vára mellett, a mely mögött egy nevezetes, a XVI. századból való erőd áll és a honnan a hegyi út Pölshalson át a Pöls-völgybe vezet, eljutunk Judenburgba. A Landthorberg nevű domb széles tetején, mely domb három oldalról hanyatlik alá a folyó és a völgy felé, fekszik a tekintélyes város; ezt a helyet a természet mintegy előre kijelölte, hogy a középkor mozgalmas idején itt alakúljon egy tágas terület főhelye; ez a hely zárja be a felső szoros völgyet és uralkodik a széles Aichfeld síkság fölött, mely a folyó mentén terül, a domb sík teteje elegendő tért nyújtott letelepülésre és a menedékes lejtők könnyűvé tették a fiatal város megerősítését. Még most is láthatók a körfalak és kapuk nyomai, melyek egykor egészen körűlzárták a várost, mely jelenleg nagy piaczával, széles utczáival, csinos házaival és a mindenfelől ide néző fenyő-erdős hegyekkel rendkivűl kies képet nyújt. A város pompás fekvése, múltja és az az élénk ipari tevékenység, mely benne s körülötte kifejlődött, Judenburgot felső Stiria egyik legtekintélyesebb pontjává teszik. Kelta telepek voltak itt már a legrégibb időkben; a Falkenbergen, a várostól éjszakra, sajátságos kelta kőfalak láthatók; e hegy alján Strettwegnél találták azt a nevezetes üstkocsit, mely jelenleg a gráczi tartományi múzeum egyik legbecsesebb darabja. Az Aquilejától Ovilavába vezető római út innen nem messze haladt el; a XIII. és XIV. században Judenburg nevezetes kereskedő várossá lett, főállomásává az olasz országútnak, s ilyen is maradt egészen addig, míg VI. Károly császár idejében az adriai forgalomnak új irányt nem adtak Gráczon át Trieszt felé.

Judenburgtól éjszakra nyílik az Aichfeldre a Pöls-völgy, mely legfelsőbb részén árkok s alpesi völgyek nagy tömkelege; nyugatra és éjszakra a Tauernig terjed, keletre a Zinkenkogel csoportjáig; ebbe torkollanak Pusterwald és Brettstein hosszan elnyúló árkai; főágában a Hohentauernnél vagy Rottenmanni Tauernnél kezdődik, melyen át szekérút visz Judenburgból Triebenbe. Az út a Palten-völgytől a Wolfsgrabenen át vezet, hol szép pineolakövet törnek, melyet különösen a zárda új épületénél és az admonti templomnál használtak. Míg a szekérút baloldalt nagyot kanyarodik Triebenstein körül, jobb oldalt gyalogösvény vezet a Sunk nevű hatalmas kőtörmelékekkel telt vad sziklavölgyön át, mely törmelékek között a Tauern patak egy meredek hegyfalban nyom nélkül elvész s csak lentebb jő ismét napfényre. Az átjáró tetején 1.265 méter magasságban fekszik Hohentauern kis egyházas-község pompás kilátással a mélyen alant buja rétekkel borított völgykatlanra, a melyben apró sötétzöld tavak mellett vadászlak van, és a szemközt hatalmas falakban emelkedő Bösenstein-csoportra. Hohentauerntől az út dél felé hanyatlik a Pöls-völgybe és St.-Johannon meg a régies kaszaműhelyekről ismert Müderbruckon át vezet; érinti Hainfelden várát, hol I. Miksa császár többször lakott, különösen midőn az 1158-ban elöntött Zeiring ezüstbányát ismét üzembe akarta venni s átmegy Unter-Zeiringen, míg a régi, egykor jelentékeny Ober-Zeiring bányahely jobbról egy oldalvölgyben marad, és Pölset, a völgy főhelyét; jobb oldalt a Falkenberg éjszaki lejtőjén Reifenstein hatalmas várroma emelkedik és Dietersdorf és Waltersdorf között a Pöls-völgy az Aichfelddel egyesűl.

Judenburg alatt a Mura völgye hirtelen az Aichfeld nevű széles síksággá tárúl, mely Knittelfeldig terjed; a Stubalp és Gleinalp nyúlványai határolják dél felől, éjszakról pedig a Hölzelberg lejtői zárják be; termékeny, jól mívelt, a Mura számos kanyargásaival átfutott síkság ez, a legnagyobb a tartomány felső részében; virágzó községek, szép kastélyok, minők: Gabelhofen, Spielberg, Hauzenbühel, Thann, Nagy-Lobming és Liechtenstein régi várának egy meredek sziklakúpon festőileg fekvő romjai élénkítik meg változatosan; legnagyobb nevezetességei azonban az Aichfeldnek Frohnsdorf és Dietersdorf gazdag kőszénbányái; ezek szolgáltatják a tüzelőt az élénk ipari tevékenységhez, mely Judenburg és Knittelfeld körül, valamint a Zeltwegben kifejlődött. A síkságnak a folyótól délre terjedő részét Murbodennek nevezik; főhelye Weisskirchen tekintélyes mezőváros; itt egyesülnek a Judenburgtól, Obdachtól, Gross-Lobmingból és a Stubalpesről járó útak; nyugatra innen magaslaton fekszik az igen látogatott Maria-Buch búcsújáró hely szép gót templomával, és délről nyílik a Granitzenbach völgye, mely a magas sziklán függő Eppenstein várrom mellett elhaladva Obdachon át az obdachi nyeregre vezet, melyen keresztül a karinthiai Lavant-völgyben fekvő Reichenfelsbe juthatunk.

Az Aichfeld keleti végén, a hol a hegyek ismét közelebb érnek egymáshoz, egy kis fennsíkon a folyó fölött Knittelfeld csinos város fekszik; ez szép fekvése és virágzó ipara által tűnik ki, mely itt tanyát ütött. Míg a Mura-völgybe Knittelfeld és Bruck között a déli oldalon csak rövid, szűk, a Gleinalpes-lánczról meredeken hanyatló árkok torkollanak, melyeken át e hegyláncz csúcsára s a köztök fekvő átjárókra jutunk, az éjszaki oldalon hosszú; változatosan tagolt völgyek nyílnak gazdag elágazású völgyrendszerekké. Mélyen behatolnak az Ingering és Gaal patak sűrű erdőségekkel ellepett árkai a Rottenmanni Tauern főhegylánczáig, körűlveszik a hatalmasan emelkedő Ringkogelt (2.278 méter), mely pompás kilátást nyújt, egyesűlnek a szép Wasserberg várnál, melynek alján az Ingering patak egy szűk szurdokon át az Aichfeld felé siet, hol épen Knittelfeld fölött a Murába ömlik. Keletre ettől a szorostól hullámzó fennsíkon a hatalmasan emelkedő Zinken (2.398 méter) és az ebből kiágazó hegyrészek alján fekszik Seckau mezőváros és zárda. Egykori nagyságát és pompáját most csak a terjedelmes zárdaépület, a nagy román bazilika és ennek éjszaki mellékhajója keleti végébe illesztett, a renaissance legpompásabb alakjában mutatkozó mauzoleum tanúsítja; hol II. Károly főherczeg fekszik (meghalt 1590-ben). 1882-ben ezt a régi kanonoki zárdát a beeuroni műértő benczések vásárolták meg s ez által lehetővé van téve, hogy ez a bazilika, Stiriának ezen építészeti gyöngye, stílszerű újításban helyreállíttassék, és hogy így a tartománynak megmaradjon s visszaadassék a XIII. század építészetének egyik pompás műemléke.

A Mura szűk völgyében Knittelfeld és Leoben között St.-Michaelnél torkollik a halakban dús Liesing völgye, mely a Walder- vagy Schober-nyeregnél, az Enns és Mura vízválasztójánál kezdődik; délről a seckaui alpesek keleti nyúlványai, éjszakról a Reiting (vagy Gösseck, 2.215 méter) hatalmas hegytömbje határolják; már a középkor elején fontos közlekedési út, a só-út, ment át rajta, a melyen az ausseei sót Karinthiába és Alsó-Stiriába szállították, jelenleg pedig a Rudolf-trónörökös-vasút megy át rajta. A Liesing-völgy Waldtól Kallwangon és Mauternen át mint szűk hegyi völgy húzódik, Kammernél termékeny, falvakkal és tanyákkal fedett síksággá tárúl, mely fölött éjszakon a kevély, hármascsúcsú Reiting emelkedik, keleten a Feitscherwald és nyugaton a seckaui alpesek előhegyei veszik körül. A Gfäller-faltól előnyomúló sziklákon Ehrenfels és Kammerstein romjai tekintenek a kies völgymedenczébe.

St.-Michaeltől Leobenig a Mura egy hegyszoroson át megy, mely alig enged elegendő tért a folyónak, országútnak és a vasútnak; de ott, hol a messze előre nyomúló Häuselberget futja körűl és a hol éjszakról jőve a Vordernbergi patak torkollik, völgykatlanná szélesül, melyben jobbról egy zöld öbölben Göss; és tovább éjszakra egy a folyó által alkotott nagy ív átmérőjénél a szép Leoben bányaváros fekszik.

Leobent, Felső-Stiria legnagyobb városát, három oldalról a Mura zárja be, dél felől a Massenberghez támaszkodik, melyen ezelőtt 70 évvel még tekintélyes vár volt, mely azóta romba dőlt; szép sétahelyek kanyarognak jelenleg a hegyen s elragadó kilátásokat nyújtanak a völgyre, városra és a szemközt emelkedő magaslatokra. Több fejedelmi kiváltság Vordernberg vasának elárúsító helyeűl jelölte ki Leobent, mely ez által a XIV. század vége óta, mint a stiriai vaskereskedés középpontja, fölvirágzott s ilyen maradt egész a XVIII. századig.

Lakosainak jó módja, melyről a tekintélyes házak, a szép tiszta terek és útczák tanúskodnak, környékének kellemetessége, mely a közelben kedves, távolabb nagyszerű, az egész vidék tevékeny bányászati és kohászati működése a biztosítékok, hogy Leoben virágzása és jóléte ma is megvan és a jövőben is meglesz.

Magasan fönn a Prebühelen (1.227 méter), mely válaszfal a Mura és az Enns vidéke között, kezdődik a Vordernbergi völgy; hatalmas hegytömbök veszik körűl ezt a szorost, ú. m. keleten a Polster (1.911 méter), a zigzugos Griesmauer (2.034 méter), a hatalmasan emelkedő Hochthurm (2.082 méter), nyugaton a Reichenstein (2.166 méter), mely az Erzberget éjszak felé Eisenerz irányában tolja előre, és Berg sziklafalai (1.767 méter). Országút és vasszállításra épített vasút vezet, amaz a keskeny völgyben, ez leginkább a baloldali hegyfalon, Vordernbergbe, a híres bányaközségbe. Számos, nagyobb részt füsttől barnúlt ház és 14 kohó alkotja ezt a községet, mely fél órányira húzódik a szoros völgyben a belőle emelkedő meredek, alúl füves, fönn erdős és sziklás hegylejtők között. János főherczeg 1822-től 1844-ig lakott Vordernbergben, két kohó tulajdonosa volt, megalapította az úgy nevezett „Radmeister-comunitás”-t, s ez által létrehozta a vordernbergi bányászat és vasipar hatalmas felvirágzását.

A vordernbergi völgy Friedauwerken és Hafningon át szűk szorosként vonúl el, azután kies völgykatlanná szélesedik, melynek közepén Trofaiach fekszik; hatalmasan emelkedik itt nyugat felé a Reiting tekintélyes hegytömbje, melynek háromágú csúcsa a legmagasabb ponton 2.215 méterre emelkedik. Csaknem elkülönzötten áll s minden irányban merészen és szabadon emelkedik föl. Rémületes falakban és sziklameredekekben hanyatlik le éjszak felé a Göss-árokba, erdős előhegyei kelet felé kinyúlnak a trofaiachi medenczébe és déli nyúlványai a Mautern és Kammern melletti Liesingig terjednek. Fekvése szép messzelátó ponttá teszi, a honnan épen úgy áttekinthetjük a szelíden hullámzó vonalakban emelkedő, egész a csúcsig erdőkkel s fűvel borított őshegységet, mint a Mész-alpesek szirt falait, ormóit és csipkézeteit. Épen Trofaiach alatt ismét összébb szorúl a völgy s a mint újra kiszélesűl, egy 95 méter magas sziklakúpon a Maria-Freienstein templomot látjuk, melyet a XVII. században a hasonnevű vár romjából építettek. Alant a völgyben a keleti hegyoldalhoz simúl Freienstein vár és ettől nyugatra Friedhofen vár, míg távolabb, közel a vordernbergi pataknak a Murába ömléséhez, Donawitz nagyszerű kavaró és hengerező gyárai feküsznek.

Leobentől Bruckig a Mura széles, termékeny, jól mívelt völgyön megy át, melyet délről a Gleinalp-hegyláncz nyúlványai, éjszakról pedig a Kletschach-kúp lejtői határolnak. Az utóbbiban és mellette feküsznek Veitsberg és Proleb kis községek, melyek régi templomáról már 1187-ben történik említés, midőn azt Gutenberg Erzsébet a gössi kolostornak ajándékozta. Ott, a hol a Mürz a Murába ömlik, van Bruck a Mura bal oldalán, a Mürztől jobbra. A középkor elején ezt a vidéket „Muorizakimundi”-nak (Mürz-torkolat) nevezték. Maga a város a Greggenberg előhegyéig nyúlik, a melyen még mindig tekintélyes nagyságban emelkednek a régi Landskrota erőd maradványai s falaikkal egész a városig húzódnak. Brucknak tájképi és történeti jelentősége abban áll, hogy két hosszanti völgy egyesűlésénél fekszik, melyek közül az egyik, a Muráé, innen kezdve haránt-völgygyé válik, hol ez a folyó épen ezen a helyen eddigi keleti folyását délire változtatja, hogy Bruck ennélfogva Felső-Stiria kapujává lett a tartomány középső része számára, a miért is a középkorban s egész a XVIII. századig fontos állomás volt a Bécsből egy részt Velenczébe, más részt Gráczba vezető úton, a mint hogy maig is vasúti csomópont éjszakra, délre és nyugatra. Habár a Bruck tőszomszédságában levő hegyek magasság és nagyszerűség tekintetében nem versenyezhetnek éjszaki és nyugati szomszédaikkal, a kettős csúcsú Rennfeld (1.630 méter), az erdőkkel és rétekkel borított Hochanger (1.282 méter) és a hosszan elnyúló Hochalpe (1.643 méter) mindamellett rendkivűl kies hegyi s erdei részleteket nyújtanak szép kilátásokkal a mosolygó völgyekre s pompás képekben láttatják a magas hegységet.

A Mura vidéke Brucktól Radkersburgig. Ilwof Ferencztől

Gazdag sorozatát tárja föl az elragadó kedves vidékeknek a Mura völgyének Brucktól Gráczig terjedő része. Hegyek veszik körűl, melyek jobbról, balról szép, sokszor nagyszerű alakzatokban emelkednek. Az itt már tekintélyes folyó, melyet néhol a felvidéken termett fát az alvidékre szállító tutajok élénkítenek, ezüst szalag gyanánt vonúl végig a zöld ligetek s falvak között. Templomok és várak emelkednek elbájoló fekvésben a folyó partján, avagy a festői magaslatokon, melyek között és melyek mögött a magasabb hegység ormai komolyan és méltóságosan tekintenek alá a közlekedési vonalakra: a völgyön átvonúló folyóra, országútra és vasútra. Keskeny és szűk az út, melyet magának Brucktól lefelé a Középponti Alpesek főlánczán keresztűl számtalan kanyarúlatokban tört a Mura; a Hochanger meg a Rennfeld őrzik kapuját jobb és bal felől. Ez utóbbinak egy nyúlványán, egy előre nyomúló természetes bástyán áll Bärnegg derék vára, melyet hátúlról sötét erdő körít, míg homlokzatával derülten és barátságosan tekint a völgybe le. Fönnebb magasan a sűrű fenyvesben feküsznek a régi vár romjai s lenn a folyó mellett terűl szép góth templomával a helység, melyet gyakran látogatnak az ide vonúló zarándokcsapatok s mely Kis-Máriaczellnek neveztetik. Az 1.234 méter magasságú Röthelstein és az 1.500 méternyire emelkedő „rothe Wand” hatalmas sziklaormai alatt terülő Mixnitz és Röthelstein községe között, mely a hasonnevű hegygyel szemközt az egész tetejéig sűrű erdővel benőtt, gúlaalakú s 1.220 méter magas Schiffalkogel alatt fekszik, élesen elkanyarodik a folyó nyugat felé, megöntözi a hosszan elnyúló Gschwendtberg éjszaki alját, megkerüli s ott, a hol a Gamsgraben torkolatából Weyer vára tűnik elő, befordúl Frohnleiten kies völgymedenczéjébe. E mezőváros csinos házaival és vízgyógyintézetével a folyónak meredeken aláhanyatló jobb partján fekszik; Adriach falu, a hol a tartománynak egyik legrégibb, okiratilag 1066-ban említett temploma van, a Haneggkogel oldalába mélyedő egy öbölhöz simúl; a folyó bal partján egy pompás park közepén áll Neu-Pfannberg vagy Grafendorf kastélya s egy hegykúp tetején meredeznek a nagy terjedelmű Pfannberg vár romjai. A hatalmas, nyolcz szegletű torony, az udvart kerítő falak egy félkörű előépítménynyel, és sok elpusztúlt terem, melyekben falfestések nyomai láthatók, magaslanak ki az omladékból, melynek kövei és törmelékei alkották valaha a büszke várat. De a nagyság és pompa mulandóságán elmerengő gondolat azonnal visszatér ismét a jelenbe, a mint szemünk a völgyre s a hegyekre tekint s látja a természetnek mindig változatlan szépségeit, melyek az Alt-Pfannbergről tárúlnak elé. Alant ott vonúl a kies völgy, benne a zúgó folyó s Frohnleiten festői fekvésű mezőváros; éjszaknyugatról az erdős előhegyek mögött a Magas Alpesek ormai szegélyezik a láthatárt s a sűrű erdőívtől koszorúzott keskeny, hosszú türnaui árkon túl éjszakkeletről idáig zöldelnek a tavas Alpes rétjei, idáig látszanak a Rothe Wand sziklafalai s a Hochlantsch merészen kimagasló orma.

Frohnleiten alatt a Mura völgye megint összébb szorúl. Egy óriási sziklatömbön, mely a keleti hegylánczolatból messze benyúlik a folyóba, festői látványt nyújt Rabenstein tekintélyes kastélya; föl- és lefelé ő az úr a folyó és az országút fölött s annyira elrekeszti a folyó jobb partját, hogy az országútat csak a kastély és sziklaomladékok között lehetett elvezetni, melyek a sűrű fenyvesben álló régi vár romjaiból gurúltak alá. A kastély nagy, terjedelmes épület, jó karban és lakható állapotban van. A kastély udvara a falak mentén gyönyörű folyondárral van körülültetve s a felső lakosztályok ablakaiból korlátolt, de szép kilátás nyílik a folyó és út mentén egész az erdős és sziklás hegyekig. Csakhamar úgy megszűkűl a völgy, hogy már csak a folyó fér el benne s az országútat és vasútat a sziklahegyek oldalába vágott folyosón kellett elvezetni. De nem sokára eljutunk a kies völgykatlanba, melyben sűrűn tenyésző fák között Peggau kies nyaraló telepe s a jobb parton Deutsch-Feistritz terűl, egy halomról messze tekintő, Szent Mártonról nevezett templomával. Meredek sziklafalak alig megközelíthető barlangokkal, melyeknek nyílásai komoran ásítanak elő, körítik a völgymedenczét; mélyen a háttérben sűrű erdők között Peggau egykori várának romjai borítják egy kis sziklafensík tetejét.

A windsori ízlésben épült herczeg Pálffy-féle stübingi pompás kastély, továbbá Gratwein mezőváros, meg az erdős halmon épült Maria-Strassengeli gót templom mellett elhaladva, keresztűltör a Mura a göstingi hegyszoroson. Jobbra a magaslaton a hasonnevű várnak még mai föltűnő falmaradványai, egy gyepes hegykúpon a kolera-kápolna, meg a „szűzleány ugrásá”-nak nevezett sziklaszakadék; balra a sötét fenyvestől borított Admonterkogel aljában St.-Gotthard szép kastélya látható, míg dél felél Grácz várhegye ötlik föl szemünk előtt.

Grácz. Zetsche Edétől

Miért keletkezett épen ezen a helyen az a nagy város, mely csakhamar az egész tartomány székhelyévé lett? Melyek azok a domborzati és vízrajzi okok, melyek e kérdésre a választ megadják? Hogyan magyarázható meg Grácz földrajzi helyzete? Stiriának nyugati határába, a hol Felső- és Közép-Stiria elválasztó vonala kezdődik, a szomszéd Karinthia élesen beszögellik. E beszögellés csúcsában áll a Stub-Alpeshez tartozó Speikkogel, melylyel megkezdődik az ős hegyláncz elágazása. Az éjszakkeleti ág egész a magyar határig, a déli egészen a Dráván túlig terjed. Mind a két hegylánczból számos ág nyúlik be a tartományba, melyek dél és kelet felé egyre tágabb völgyekké nyílnak, végül pedig lassankint ellapúlnak. Az őshegységnek ama két láncza, mely tompa szögben válik el egymástól, ennélfogva egy nagy öblöt alkot, melyet hegy- és halomlánczok tarka vegyűléke borít. Ez öböl közepén, a két hegységtől dél és kelet felé csaknem egyenlő távolságban, a belőlök kinyúló hegysorok szélylyelebb ágaznak s nagyobb síkságnak engednek helyet. A síkságon foly végig a Mura, mely mielőtt a síkságra jutott volna, keresztűl töri a magas hegység egyik ágát. Sokszor találkozunk kisebb-nagyobb helységekkel oly pontokon, a hol a folyók a szűk völgyekből szélesebbekbe, vagy épen síkságokra lépnek. Itt is úgy van, a mihez még az is járúl, hogy közel ahhoz a helyhez, a hol a Mura elhagyja a nagy áttörést, a hegyektől körített tágas katlanból egy sziklakúp emelkedik, mely bizonyára már jó eleve magára vonta a bevándorlók figyelmét. Ezen a helyen, alig egy órányira attól a ponttól, a hol a Mura kibukkan a hegyekből, melyek a Mürz torkolatától egész idáig kisérték, ama hegykúpon és annak tövében támadtak azok a telepek és szállások, melyekből a mai Grácz keletkezett. Nem meredeken fölnyúló mészkő- és dolomittömegek adják meg a gráczi öbölnek természeti szépségét, mint pl. Klagenfurtnak és Villachnak a Karavankák, Salzburgnak az éjszaki Alpesek, Innsbrucknak a tiroli Mészkő-Alpesek; hanem az őshegységnek komoly, egyszerű vonalakban húzódó lánczai, melyek három felől, a Wechseltől a Stub-Alpesig, s ettől a Koralpesen át a Bacherig Grácz látóhatárának a legszélét szegélyezik. E hegylánczok között azonban patakoktól és folyóktól megszakgatott változatos hegy- és halomvidék terűl, mely kies, festői vagy nagyszerű alakúlásaival gyönyörködteti a szemet s a laicus ember is megsejti, a mit a geologus jól tud, hogy itt nem csupán szépnek, de egyúttal érdekesnek is mondható oly átmeneti vidék terűl előtte, mely Európa talajalakúlásainak legszembeszökőbb ellentétei, az Alpesek és a pannoniai rónaság közt szolgál kapcsúl.

A városnak magva a Schlossberg. A XII. században kimutathatólag erőd (castrum Graece) volt a tetején s ennek oltalma alatt ment végbe a telepedés, mely lassankint egész a Mura szomszédságaig s le egészen az utolsó hegyterraszig terjedt, melyen az először 1174-ben említett Sz.-Egyed-templom, a mai székesegyház épült. Majd kiterjeszkedett a település egész a folyóig, sőt túl is rajta egész a közte és a Schlossberg utolsó nyúlványai között terűlő síkságig s ma is ez a rész képezi a belvárost. E köré sorakoznak félkörben azok a pompás park-ültetvények, melyek a városnak főékességét teszik s melyeknek alig akad párja valahol. Túl ezeken terűlnek az új kerületek, már a XIX. század alkotásai, a folyó jobb partján főleg nagy ipartelepekkel, bal partján pedig csinos házakkal beépített széles, barátságos, világos útczákkal, útakkal és szép házak közt levő terekkel s minél küljebb, annál több nyaralókkal gondosan ápolt kertek közepén, melyek észrevétlenül készítik elő az átmenetet a városból az azt körítő gyönyörű vidékre. Grácz környékének szépségét csak a Schlossberg magaslatáról lehet teljességben látni. Éjszakról a Glein-Alpestől a brucki Magas Alpesig az ős Alpesek szegik be a láthatárt, melyek szelíden hajló vonalakban húzódnak s tömegességükkel és az oldalukat borító sötétzöld erdővel komoly, hatásos képpé alakúlnak. E hegyláncz tán még szebb, mint nyár szakán, késő ősztől tavaszig, midőn egyöntetű hólepel fényében ragyog úgy, hogy verőfényes napokon sokkal nagyobbszerűnek és magasabbnak tűnik föl, mint a minő valóban. Egy felől a göstingi rom, meg a kolera-kápolna, más felől a Kanzel az Admonterkogellel határolják a Mura beszakadásának kapuját, s ettől keletre az előtérben a Geyerkogel meg a Schöckl emelkedik. A kies hegyek és halmok, a Reinerkogel, a Rosenberg, a Platte, melyen a „Stephanie” kilátó áll, a Rückerlberg legalsó lejtőikkel már a várost érintik, s buja növényzet, csinos házak, kedves nyaralók, kastélyszerű épületek borítják, minő a Kroisbach és Hallerschlosz. E halmok mögűl a Rabenwald taréja, a Stradnerkogel meg a weizi Kulmberg orma tekintenek a messzeségbe, mely utóbbin egy messzire fehérlő kis templom áll. Közelebb a Maria Trost kettős tornyú fehér temploma emelkedik ki a zöld háttérből. A keleti halmok és a nyugati hegyek között terül a gráczi mező, mely tavaszszal, midőn a fiatal hajtások fakadnak, világos zöld, nyár derekán, mikor rajtok a telt kalász reng, aranysárga, s télen, mikor hó borítja, fehér. Ehhez csatlakozik a messze ellátszó s hosszan elnyúló hátáról mindenütt fölismerhető Wildonerberg, továbbá a Sausal kies hegyei a csúcsos Temmerkogellel, melyeket azonban meghalad magasságban a Bacher tömör alakja. Ott, hol nyugat felé aláhanyatlik, sejtjük a Dráva áttörését s innen kezdve a Kor-Alpesek pompás hegyláncza zárja be a láthatárt, elzárva a kilátást Karinthia határa felé. Az előteret a nyugati oldalon a Floriani-hegy tölti be; ennek tetején egy kápolna, tövében pedig a Strassgang régi temploma van. Evvel szemben a síkságba benyúló egy halmon St.-Martin vára és temploma áll, mely 1137 óta az admonti kolostorhoz tartozik; továbbá a szép alakú Buchkogel, melyről a „Rudolf trónörökös” kilátóból gyönyörű kép tárúl elénk; aztán a Gaisberg, melynek tövében az Eggenberg herczegi kastély, ma Herberstein gróf tulajdona emelkedik; s végűl a Grácz környékén emelkedő hegyek legmagasabbja, a Plawutsch, melynek tetején a „fejedelmek kilátója” áll, melyet annak emlékére emeltek ide, hogy Ferencz császár, Karolina császárné, Mária Lujza főherczegnő, János főherczeg és a reichstadti herczeg 1830 június 30-án itt jártak.

Tekintélyes helységek, derék kastélyok állanak a gráczi mezőn s az ezt körítő hegyen és halmok lankáin. Ez utóbbiakon vannak a steinfeldi és puntigami nagy serfőző-gyárak, Liebenau, hajdan urasági birtok, ma hadapród-iskola, Feldkirchen hegyes tornyával, Mühleck, Kepler János, a híres csillagász nejének származási helye, Thalerhof és Neuschloss kastélyok, melyek közelében a tüzérségi gyakorlótér s két nagy lőpor-tár áll, Kalsdorf, melynek közelében jó savanyú-vízforrás fakad. Magán a mezőn Weissenegg, Schwarzenegg és Premstetten kastélyok emelkednek.

A gráczi mező a Murának egészen a wildoni szorúlatáig terjed. A hasonnevű mezőváros a hegység és folyó közé van ékelve. E fölött, egy sűrű erdővel benőtt halmon emelkedett a történetileg, mint építési modora által egyaránt érdekes Ober-Wildon vára. Valamint Gösting éjszak felé rekeszti be a gráczi síkságot, azonképen zárta el Wildon dél felől. Vischer Máté „Várak könyve” czímű munkájában (1681) e vár jó karban levő hatalmas épületnek látszik s harmincz évvel ezelőtt a falak még egy emeletnyire emelkedtek ki a talajból úgy, hogy az egyes helyiségeket és rendeltetésüket jól föl lehetett ismerni. Ma már buja fűvel és magasra nyúló fákkal benőtt omladék az egész. A X. és XI. században Hengist vára állt e helyen, mely egy megyének volt a főhelye. A XII. század végén merűl föl Wildon vára és a hasonnevű nemzetség az okiratokban. Az utolsó Traungauer, a Babenbergek alatt, az interregnum s az első Habsburgok idejében Wildonia urai a tartománynak leggazdagabb és legtekintélyesebb tisztviselői közé tartoztak.

A széles taréjú Wildonerbergtől vagy Buchkogeltől délnek a hosszan elnyúló leibnitzi mező terűl; majd meg délkeletnek a Mura síksága nyúlik Radkersburgig és a magyar határig. A Sausal, meg a vend Bühelek körítik nyugat és dél felől, míg kelet és éjszak felé egészen azokig a halomlánczokig érnek, melyek a Mura és Rába közti vízválasztóból nyúlnak ki. A leibnitzi mező ötven évvel ez előtt még egészen puszta volt, ma jól mívelt, falvakkal és paraszt majorokkal behintett terület. A Mura, mely itt még nem rég számos ágra szakadt s megszámlálhatatlan berkes szigeteket képezett, ma jól van szabályozva s kővel burkolt töltések közé fogott mederben folyik a termékeny mély földön keresztűl. Leibnitztől délkeletnek egész a folyóig terűlt az ó-kori Flavium Solvense. Nagyszerű kőemlékeket találtak a tizennyolcz évszázaddal ez előtt itt pompázó római város helyén, melyeket most a seckaui kastély folyosóiba falaztak be.

Valamint a gráczi mezőn, úgy itt is számos község támadt a síkságon; így a csinos Leibnitz, Strasz és Mureck s Radkersburg tekintélyes városa; a várak és kastélyok többnyire a rónát bekerítő halmokon épültek, mint Seckau, Ehrenhausen, Spielfeld, Ober-Mureck és Ober-Radkersburg a folyó jobb partján, Neudorf, St.-Georgen, Frauheim, Laubegg, Weinburg pedig a balon. Csak Rohr, Brunnsee, Freudenau és Halbenrain kastélya állanak a tágas völgynek a közepén.

Az ó-kori Flavia Solva a középkor kezdetén mint civitas Ziup élt tovább s csakhamar fölmerült Lipniza (Leibnitz) falvának neve is. Fölötte egy kies magaslaton emelkedett a hasonnevű kastély, letekintve a Sulm keskeny s a Mura tágas völgyébe. Midőn 1219-ben a seckaui püspökség megalakúlt, Leibnitz vára az itteni püspökök birtokába jutott, a kik Seckaunak nevezték el s kezdetben gyakran, utóbb csaknem állandóan itt is laktak. E kastély arról nevezetes, hogy szoros összefüggésben van Stiria történetének legnevezetesebb eseményeivel; de figyelemre méltó azért is, mivel nagyszerű gyűjteménye van a faragványos és föliratos római kövekből s hogy képcsarnokában csaknem valamennyi seckaui püspöknek megvan az arczképe. A kastély ablakaiból elragadó kilátás nyílik, melynek végső pontja éjszakra a Schöckl, nyugatra a Kor-Alpes; délre a Bacher, míg kelet felé változatos halmok és a Mura-vidék síkságai fölött egész Radkersburgig kalandozhat szemünk.

Nem messze attól a ponttól, a hol Stiria földjét elhagyja a Mura, a folyó bal partján Radkersburg csinos városa emelkedik s vele szemben, csak az itt már bővizű, széles folyó által választva el tőle, az erdős halomról Ober-Radkersburg tekint alá. Szép, termékeny föld terül köröttük mindenfelé, szántóföldek és virágzó rétek a síkon, jól ápolt erdőív a halmok éjszaki lejtőin s pompás szőlők és gyümölcsösök a déli oldalaikon. Stiriának legkedvesebb, legbájosabb tájai közé tartozik e vidék. S a gazdagon megáldott vidék közepén terűl el a város tiszta útczáival, csinos házaival, s itt, a nyelvhatáron jó német, derék lakosságával.

Radkersburgtól nyugatra a Mura síkságán, az éjszakról idáig érő halomlánczok utolsó nyúlványaihoz közel, egy gyönyörű park közepén áll a brunnseei kastély, mely 1831-től 1870-ig Berry herczegnőnek, Chambord gróf anyjának a lakóhelye volt. A kastély tele van a legpompásabb műtárgyakkal s történeti nagy érdekű emlékekkel. Így hát Radkersburg és vidéke úgy a történetíróra, mint a művészet vagy a természet barátjára nézve fölötte érdekes. Ez utóbbi különösen azt a csodálatra méltó látványt fogja elragadónak találni, mely Ober-Radkersburg kastélyának tornáczáról nyílik. A termékeny síkság számtalan falvaival, templomaival és kastélyaival gyönyörű tájkép gyanánt terűl előtte; éjszakról halomlánczok szegik be láthatárát, melyek a Gleichenbergekig és Schöcklig nyúlnak, nyugatra a Sausalig és Wildonerbergig láthat el szeme, délnek a vend Bühelek rekesztik be a tarka képet, kelet felé pedig, a meddig a szem ellát, mély síkság terűl egészen a magyar határig.

A vend Bühelek legéjszakibb ága, melynek előre nyomúló könyökén Ober-Radkersburg áll, a Stainz völgyét választja el a Mura völgyétől. A szép fekvésű Kapellen helység is azon van. A Stainz-völgy torkolatához közel fekszik Luttenberg Stiria azon részének közepén, a hol egyik szőlőhegy a másikat követi, melyeken a legjobb szőlő terem s kitűnő bort szolgáltat.

Így tehát végig vándoroltunk volna a Mura völgyén Brucktól kezdve a magyar határig, sok nagyszerű vagy bájos részletet, sok történeti vagy tájképi érdekű pontot találva útunkban. Most, hogy a Mura vidékének oldalvölgyeit veszszük szemügyre, azonnal szemünkbe ötlik a bal meg a jobb parton vonúló völgyek között a jellemző különbség. Rennfeldtől keletre a Reschenkogeltől délnek vonúlva egy hegyláncz ágazik el, mely az Osser fölött a passaili völgymedenczét nyugatról beszegve a Schöcklt érinti s innen folyton csökkenő magassággal a Schemerl meg a Hocheck fölött déli és délkeleti irányban egész a határig vonúl. E hegy- és dombhát képezi a vízválasztót a Mura meg a Rába között. S mivel e hegyhát a Murához igen közel esik, a folyó e partján, különösen éjszaki felén, csak rövid oldalvölgyek képződhetnek, s inkább szakadékoknak vagy árkoknak mondhatók. Csak a hol a vízválasztó halomláncz egyenest délkeletnek kanyarodik, ott válnak el tőle vele egyenközű irányban délnek vonúló halomsorok, melyek hosszabbra nyúló, széles, de még mindig kies, csakhogy egészben véve egyhangú völgyeket rejtenek ölükben. Ezek a Stiefing, a Schwarzau, a Sass, az Ottersbach, a Gnas, Poppendorf, a Straden, a Plesch meg a Kutschenicza völgyei, melyek részben a leibnitzi mezőre, részben a radkersburgi síkságra torkollanak. E szelíd hajlású zöldelő halomvidéket csak a gleichenbergi trachyt-kúpok, a bazaltképződményű Hochstraden s a hasonlókép bazalt Klöchberg törik át, melyek a hullámos felszínből impozáns alakzatokban magaslanak elő.

Schüsselbrunn és a Hochlantsch. Zetsche Edétől

A Mura e balparti vidékei közűl csak kettőt kivánunk külön kiemelni: a Hochlantsch csoportját az éjszaki, és a gleichenbergi völgyöblöt a déli felerészen.

Jóllehet a Hochlantsch csak 1.722 méter magasságra nyúlik, környezetével mégis a legnagyobbszerű hegyi képek egyikét nyújtja, melyek Stiriában találhatók. Az egész csoport magvát egy hosszan elnyúló széles fennsík alkotja, a Teich-Alpes, melyet illatos rétek, szép erdőségek borítanak s melyen a pisztrángokban gazdag Mixnitz patak zuhog keresztűl. Ez elragadóan szép magas-alpesi völgy környező határai: éjszakról a buja alpesi tenyészete által kiváló Hochlantsch, a nagy Friesskogel (1.489 méter), a tetejétől egész aljáig virágos rétekkel borított Heulantsch (1.473 méter), keletről a Plankogel (1.532 méter), délről a gúlaalakú Osser (1.549 méter) meg az erdős türnaui Alpes. E terjedelmes fennsík vizei délnek a pompás erdőkkel szegélyzett türnaui völgyön, nyugatnak pedig a Bärenschützön keresztűl folynak alá. Ez utóbbi egy vad, óriási sziklaképződményektől körülvett völgytorok, melyen keresztűl a mixnitzi patak folyik hatalmas esésekben tombolva és zuhogva a sziklaakadályok fölött. E völgytorok egy sziklafülkében záródik, melyen át a fönn magasan fekvő Teich-Alpesből érkező patak pompás zuhatagban rohan alá. Éjszak felé a Hochlantsch a breitenaui mély völgybe ereszkedik. Innen valóban fenséges képet nyújt e hegy csaknem egyenesen meredő hegyes csúcsával, függőlegesen aláhanyatló sziklafalaival s itt van egy pont, melynél a maga nemében festőibb az Alpesek egész vidékén nem található s melyhez legfölebb az appenzelli Wildkirchli fogható. A látszólag megközelíthetetlen meredek szirtfalak között, melyek fölött a Hochlantsch emelkedik, van egy kis terasz, melyet alúlról csak egy keskeny gyalogösvényen, fölülről pedig csak a sziklába vágott lépcsőkön lehet megközelíteni. Ezen áll egy kápolna s mellette egy faház a touristák és búcsújárók befogadására, a kik Schüsserlbrunn nevezetes sziklatemplomát látogatják.

Gleichenberg. Darnaut Húgótól

Áttérve a gleichenbergi völgy-öböl leírására, mindenek előtt azt az ellentétet kell fölemlítenünk, mely egy felől a Hochlantsch-csoport magas hegységszerű, hatalmas szirtkoszorúja, más felől a Straden-völgy éjszaki végében fekvő szelíd, kies, de a legváltozatosabb szépségekben rendkivűl gazdag gleichenbergi völgyzug között oly szembeszökő. A gleichenbergi Kogel déli menedékein, meg a Sulzberg keleti aljában egészen dombos, hullámszerű földfelületen terül Gleichenberg fürdőhely, mely áldásos forrásaival már is közel van ahhoz, hogy világra szóló híre legyen. E völgy nyugat, éjszak és kelet felől tökéletesen el van zárva; csak dél felé van nyitott kapuja, melyen át az enyhe meleg levegő szabadon özönlik belé s a tenyészetet rendkivűl bujává teszi. Szép szőlők, jó karban tartott gyümölcsösök, zamatos füvű rétek, termékeny szántóföldek váltakoznak itt sűrű lombos és fenyves erdőkkel, a legszebb tájképek egész sorát tárván elénk. A természet e szépségeihez a művészet is csatlakozott s azok a házak és nyaralók, melyekből a fürdőhely áll, nem zárt sorokban csatlakoznak egymáshoz, hanem elszórtan hol egy halom tetején, hol egy zöld erdőzugban, hol egy virágos rét közepén épültek s mindenik a legpompásabb kertültetvénynyel van körülvéve, minden lépten-nyomon kedves sétahelyeket s egyszersmind még nagyszerű kilátásokat is kinálva a gleichenbergi hegyes kúpokra, Gleichenberg pompásan emelkedő várára, Trautmannsdorf és Straden helységére.

Egészen más a Mura jobbparti vidékének az alakúlata. Csak Bruck és Grácz között nyílik még nehány árokszerű völgy: az erdőkben s rétekben gazdag Amsgraben, az übelbachi völgy és árok, melyben lenn a síkon a nagy waldsteini kastély, fönn a hegyormon pedig a hasonnevű várrom, aztán Übelbach jelentékeny mezővárosa fekszik, melyen át kies rétek s gyönyörű erdők között vezet el az út föl a Glein-Alpesre meg a Speikkogelra, a zigzugosan vonúló Stübinggraben s az a kies völgy-öböl, melyben Rein, a cisterciták ódon kolostora fekszik. Stiriának a Glein-Alpes lánczától a Possruckig terjedő egész nyugati területe három teljesen kiképzett s változatosan tagolt folyamrendszerből s annak nagyszámú és tekintélyes völgyeiből áll, s ez egész vidéknek éjszakon a Glein-Alpeseknek a Stub-Alpes meg a brucki Magas Alpes közti része, nyugaton a karinthiai határon a Kor-Alpes hatalmas láncza, délen a Radel és Possruck középhegysége szabja meg alakját. A Kor-Alpes vonala a Stub-Alpesbeli Speikkogeltől déle irányban válik el, 1.700 méter közepes gerinczmagasságban a Hirschegger-Alpesen át a Pack bemélyedéseig (1.166 méter) vonúl, melyen át a stiriai kainachi völgyből a karinthiai Lavant-völgybe országút vezet, túl e bemélyedésen ismét emelkedik s 1.400–1.500 méter magas, hosszan nyúló hegyhátat alkotva a Wildbachi Alpesig (1.805 méter), a Hand-Alpesig (1.851 méter), aztán a Weinebenen át, a hol hajdan a bornak Stiriából Karinthiába szállítására országút vezetett, a Brandhöheig (1.859 méter), a Moschkogelig (1.915 méter), a Hühnerstützenig (1.979 méter), a Hochsee-Alpesig (2.010 méter) s végűl a Kor-Alpesbeli nagy Speikkogelig (2.141 méter) vonúl. Ez ős-kőzetből álló hegylánczolat, a szomszéd tartományok e hatalmas elválasztó fala, hosszú, szépen hajló vonalakban nyúlik tova s vad-állományban gazdag sűrű erdőkkel s szép alpesi rétekkel van borítva, melyeken szorgalmasan űzik a marhatenyésztést. Legmagasabb csúcsáról, a Kor-Alpesről nagyszerű kilátás nyílik, mely egész a magas Tauernig (Hochalpenspitz), a Karavankákig és a Terglouig terjed s magába foglalja délen a sulzbachi mészkőhegység tömbjét, éjszakon az imposans Hochschwab hegycsoportot s e kettő között elragadó betekintést nyújt a stiriai és a karinthiai föld alacsony hegyi világába s annak kies völgyeibe. Gráczot és Klagenfurtot tiszta időben jól ki lehet venni a Kor-Alpes csúcsáról. Innen délnek a hegyláncz magassága hirtelen csökken s a Pernitzi hegygyel a Dráva felé hanyatlik s a Harteneggkogel által függ össze a Radellal. E három hegyláncz, t. i. a Glein-Alpes, a Kor-Alpes és a Radel-Remschnigg-Possruck között változatos tagozatú hegy- és halomvidék terűl, melynek gerinczei ama főhegylánczokból nyúlnak ki, felső részeikben mélyedéseket és völgyzugokat, s mindenféle szakadékos és vízmosásos völgyeket képeznek, melyek természeti szépségeik gazdagságával s többnyire nagy termékenységükkel tűnnek ki, s melyeknek vizei három folyamrendszerhez tartoznak: a Kainach, a Lasznitz meg a Sulm folyóéhoz, melyek hosszabb folyás után, miután számos mellékfolyót, patakot vettek föl magokba, s miután e két utóbbi egymással egyesült, a Mura felé veszik irányukat.

A Kainach-völgy középpontja Voitsberg, egy szorgalmas, iparűző város, mely fölött a hasonnevű régi vár omladékai emelkednek s a nem rég megújított pompás Greisenegg kastély ékesít. Följebb tőle a Graden-patak mellett Köflach áll szénbányáival és Pichling nevű vasgyárral. Ettől nyugatra egy hegykönyökön Lankovitz sok zarándoktól látogatott búcsújáró hely, éjszakra pedig Piber vára, mely most cs. és kir. katonai lóidomítóhely. Voitsbergen alól egy hegynyúlványon, mely keskenyre szorítja a völgyet és folyót, Krems hajdan nagyszerű várának romjai hevernek, melyekből ma már csak a magas főtorony áll. A folyó mentén szétnyílnak a hegyek s a szép Lannach kastély tekint le a buja rétekkel borított széles völgyre, odább pedig, a Mura-völgy torkolatához közel a pölsi kastély, Washington báró mintaszerű gazdaságának közepén. Azok közűl a völgyek közűl, melyek a Kainach-völgybe torkollanak, csak a keskeny, sziklás Teigitschgrabent, a hosszan elnyúló Söding-völgyet, továbbá a Lieboch-völgyet, melynek felső hegysorain St.-Oswald kedves faluja és Plankenwart büszke, messze látszó kastélya áll, végre a Tobel patak völgyét kivánjuk megemlíteni. Ez utóbbiban rejtőzik Tobelbad fürdőhely híres vizeivel. Pompás fenyvesek környezik s gyönyörű smaragdzöld rétjeivel, elegans és barátságos villáival s erdeinek árnyékában és illatos gyepein a legkedvesebb sétaútjaival különösen a nyár forró szakán kellemes üdülőhely. Deutsch-Landsbergtől nyugatra a Kor-Alpes lánczolata a keletre nagyon előre nyomúló Reinischkogeltől egészen a Hand-Alpesig hatalmas hegyfélkört képez, mely elé egy hullámzatos és terjedelmes, szakadékok és árkok által sűrűn beszakgatott fensík helyezkedik. Ezen vannak a következő alpesi faluk: Freiland, Osterwitz, nagy és messze látszó templomával, továbbá Maria-Glashütten és Trahütten, mely a fensík széléről kiesen tekint alá a mély Lassnitz-völgybe. E hegykoszorú rejtegeti ölében a Lassnitz patak forrásait s Gamstól és Wildbachtól a Rosenkogel tövénél meredeken hanyatlik Deutsch-Landsbergnél a mély és széles völgybe. Ennek egy kies öblében áll Deutsch-Landsberg, mely a „Klause” (szurdok) nevű sziklahasadék torkolata melletti fekvéséről is nevezetes. E szurdoknál ugyanis tajtékozva és tombolva tör ki a Lassnitz az óriási sziklaomladványok közül. De figyelemre méltó helylyé teszik szép, barátságos házai is; melyek zöld réti talajon, a „Schilcher” név alatt ismeretes vörös bort szolgáltató szőlőhegyektől koszorúzva emelkednek. Festői befejezése ennek a szép tájképnek az a kedves, részint sötét fenyvekkel, részint világoszöld lombos fákkal borított, részben pedig szántóföldekkel és szőlőkkel tarkázott halom, melynek tetején Deutsch-Landsberg régi vár emelkedik, melyből azonban csak egy torony meg egy alacsony melléképület maradt napjainkra s minden egyéb része, a körfal is romokban hever. Deutsch-Landsbergen alól kitárúl a völgy; a Lassnitz Gross-Florian csinos mezővárosa mellett folyik el, fölvevén magába a Stainz patakot. Ennek a Rosenkogel éjszaki lejtőjén van a forrása s mellette fekszik Stainz nagy mezőváros a hasonnevű kastélylyal, egy négy homlokzatú pompás épülettel, melynek tágas, ívezetes udvara és sok tágas terme van s azok ablakai kettős sorban tekintenek a termékeny völgyre alá. 1246-tól 1785-ig az augusztinusok zárdája volt. 1841-ben János főherczeg birtokába ment át s ennek 1859-ben bekövetkezett halála óta fiának, Ferencz meráni grófnak a tulajdona. A Wildoner-hegytől délre a Lassnitz a Mura völgyébe lép s Leibnitz mellett ömlik a Sulmba.

Deutsch-Landsbergtől jobbra egy völgyhorpadás, melyet a vasút is fölhasznál, a Sulm völgyébe vezet. E fölött Hollenegg kastélya emelkedik, melyet nem rég elhúnyt tulajdonosa, Liechtenstein Ferencz herczeg a régibb és újabb művészet és műipar nagyszerű alkotásaival gazdagon és sok ízléssel rendezett be. Ha e horpadáson áthaladunk, benn vagyunk a Sulm-völgyben. Ez Stiriának egyik legszebb és legtermékenyebb tája. Lakosai „német talajnak” nevezik, s tudják méltányolni és hasznukra is fordítani annak jó oldalait szomszédaikkal szemben, a kiknél nem oly áldott és termékeny a föld.

A Sulm (fekete Sulm néven) a Kor-Alpes lejtőin fakad, Gleinstätten mellett fölveszi a fehér Sulmot, Leibnitz mellett kitör a Mura völgybe s Ehrenhausen mellett a Murába szakad. A Sulm völgye szép fekvésű kastélyokban és falvakban gazdag. Seckau, a büszke püspöki székhely, barátságosan tekint alá a virúló, zöldelő völgybe, melyet éjszakról a gazdag bortermő Sausal-hegy koszorúz. Gleinstätten mezővárosa és kastélya a völgyben fekszenek s ott, a hol a Sulm mint még zajgó hegyi patak tör elő a völgyszorúlatokból, Schwanberg tűnik föl gyönyörű környezetben s elhalmozva a természet minden szépségeivel. A mezőváros tiszta házait széles tetők fedik, a falakon mindenütt szőlővenyige fut föl a házak falára, körülfogva az ablakokat. A meglehetős magasan fekvő kastély egy egyszerű nagy épület, melynek semmi külső építészeti dísze nincs, csak szép ívezetes udvara. Annál elragadóbb a kilátás a kastély mögötti Amtmann-kogelről. A Sulm által befutott egész vidék előttünk fekszik egész a Temmerkogelig meg a Radelig, mely átmenetet képez a Mura völgyéből a Dráva völgyébe, s melyen át egy (az előtt igen élénk) országút vezet Klagenfurt felé. A háttérben a Kor-Alpesek várszerű hatalmas panorámája terűl el, míg dél felé az imposans Bacher zárja el a láthatárt, szépen kigyódzó vonalokban emelkedve az égboltozat felé.

A Sulm-völgy lakói szorgalmuk és iparkodásuk által tűnnek ki, mert különben is áldott földjüket igen gondosan mívelik. Öröm látni, mily buja füvet terem itt a jól öntözött rét s nehéz terhüktől mint konyúlnak nyáron a kalászok a föld felé, mily pompás tenyészete van itt a fáknak úgy az erdőkben, mint a kertekben, hol ízes gyümölcscsel vannak megrakodva, s mily kedvesen terülnek el őszszel, az évnek Stiriában e legszebb szakában, a kitűnő fürtöket termő sötét lombú szőlők a hegylejtőkön. Sajátságos látványt nyújtanak a tengeri-földek; mert itt a talaj olyan termékeny, hogy ugyanazon a darabon többféle vetemény is termelhető, e földeket fák szegélyezik, melyekre szőlő fut föl, melynek venyigéje ágról ágra kapaszkodik s átfut a szomszéd fára is, épen oly formán, mint az olasz tájakon. A lugas és szőlősövény sem ritkaság, mely árnyékával és édes gyümölcsével pihenésre és üdülésre hívogat. Ehhez járúl, hogy a Sulm-völgy parasztjai kitűnő jó karban tartják földjeiket, s hogy jó módjukat csinos házaik és tiszta udvaraik is mindjárt az első pillantásra elárúlják.

Schwanbergtől délre a fehér Sulm völgyében fekszik Wies és a Burgstall-kastély a szénbányák terjedelmes vidéke közepén, a Saggau-völgyben pedig Eibiswald, egy szép mezőváros jókorú kastélyával és nagy vasgyárával. A Harteneggkogeltől kezdve egy hegyes-halmos vidék terül, mely Eibiswaldtól dél felé Radelnek, Arnfels mezővárosától és kastélyától délnek Rernschniggnek, és végre Leutschachtól délnek Possrucknak neveztetik s a Pössnitz-völgytől éjszakra a vend Bühelekkel függ össze, mely egészen Luttenbergig és Friedauig nyúlik. E számtalan hegygerinczekből és hegyhátakból álló s ép annyi szakadéktól, ároktól és völgytől átszeldelt hegyes halomvidék választja el Közép-Stiriát az alsótól, a Murát a Drávától, a németek földjét a vendekétől.

A Rába melléke. Ilwof Ferencztől

Stiriának a Fischbachi Alpesektől délre a Rábán túlig terjedő keleti részét egész a XVIII. századig Vorau-negyednek nevezték. Miután a régi elnevezés feledésbe ment, mi főfolyója után, mely itt minden többi folyó vizet magába vesz, Rába-melléknek fogjuk nevezni. Éjszakra a középponti Alpeseknek egészen az éjszakkeleti lánczáig terűl, mely a Rennfeldtől egész a Wechselig nyúlik, s e mellett a Reschenkogellel veszi kezdetét, honnan kezdve e vidék határa a Teufelsteinon (1.499), a Pretul-Alpesen (1.656), a Stuhlecken (1.783), a kis Pfaffon (1.556); a nagy Pfaffon (1.519), a magas Umsehusson (1.738), a Wechselen (1.668), a steinerne Stiegen (1.496 méter) át, aztán a Schäffern patak által áttörve Stiria, Alsó-Ausztria és Magyarország hármas határáig terjed. Nyugat és dél felől az a hegyláncz keríti be, mely a Mura felé vízválasztó; kelet felé pedig a Lafnitz folyása jelöli a magyar határt. Legjobb tájékozást e vidék általános alakúlása felől a közepén emelkedő magasabb hegyek valamelyikének tetejéről; a Hartberg melletti Ringkogelről (795 méter) vagy a Weizer Kulmról (976 méter) nyerhetünk. Éjszak felől a függőleges magasságban már nem jelentékeny, de tömeges és messze szétterpeszkedő Alpesektől a hegy- és halomlánczoknak csaknem beláthatatlan nagy száma válik el, melyek párvonalosan mind délkeletnek tartanak, magasságban jelentékenyen csökkennek, vagy már Stiriában, vagy közel a határon túl a síkságba olvadnak át. E halomsorok között völgyek terűlnek, melyek középső és alsó részükben szembeötlően kiterjednek, s kiesen tárúlnak kelet felé úgy, hogy itt a határ szinte egészen nyiltnak mondható. Városok és falvak, várak és kastélyok tanúskodnak még ma is a Rába-melléknek egykor veszélyeztetett helyzetéről. A helységek nem a folyó mellett, nem a völgyben feküsznek, mint gondolható volna, hanem többnyire az alsó hegypárkányon, így Friedberg, Hartberg, Weiz, Fürstenfeld, nyilván azért, hogy ott jobban megerősíthették és védelmezhették magokat. És a melyek a nyílt, széles völgyben feküsznek is, mint Feldbach és Fehring, ott vannak bennök azok a védő építmények, melyeket „Tabor”-oknak vagy „Täber”-eknek neveztek el, s melyek a templomot körűlszegő lakóházak gyűrűjéből állanak s kifelé árkok által vannak védelmezve és lövőrésekkel ellátva. Belső felükön számos apró lakásokat, a föld alá pedig tágas éléstárakat építettek. Ez erősségek az ellenséges betörések alkalmával arra szolgáltak, hogy a helység és vidéke lakosságát magokba fogadják s így legalább az embereket megoltalmazzák az ellenség dühétől. De egyúttal, mint várakban a főtornyok, utolsó menedékei voltak ezek a megerősített helységnek, melyekbe az őrség visszahúzódott; mikor az ellenség a helységet elfoglalta. Ezen fölül e keleti határon számos várat és kastélyt is találunk, melyek arra voltak szánva, hogy mint valami erős koszorú védelmezzék a tartományt, s melyek közűl a legtöbbnél fölismerhetők az egykori megerősítés nyomai, s azok itt-ott jó karban vannak még ma is. Éjszaktól délnek, az osztrák határtól egészen a Rábáig, csaknem szakadatlan lánczolatban feküsznek: Bärnegg az Elsenauban, Festenburg a Wechsel mellett, Thalberg, Eichberg, Kirchberg (am Walde), Reitenau, Neuberg és Klaffenau Hartberg mellett, Neudau és Burgau a Lafnitz mentén, Stubenberg, Herberstein, Schielleiten, Feistritz, Kalsdorf, Riegersburg, Hohenbrugg, Kapfenstein és Bertholdstein.

Radegund és a Schöckl hegy. Perko Antaltól

A Rába-mellék a Rába völgyéből s ennek hat mellékvölgyéből, a Répcze, Weizbach, Ilz, Feistritz, Safenbach és a Lafnitz vizek völgyeiből áll, melyekbe számos oldalvölgy torkollik. E folyók közül többnek közös jellemvonása van: az éjszaki Alpesláncz lejtőin fakadnak, keresztűl folynak egy-egy hegykatlanon, vagy hosszú árkon s aztán középfolyásukban hatalmas sziklakapukat törnek keresztűl, melyeken vadúl tajtékozva zuhognak át, s melyeken keresztűl csak nehéz munkával lehetett helyet törni az útak számára. A mint ez akadályon áthatoltak, kilépnek a széles ártérbe, melyen át sűrű bokrok alatt, zöld réteken keresztűl csöndesen és tükörsímán folynak odább. A Répcze a Schackl tövének keleti oldalán, Radegund, a szép felevésű fürdő közelében fakad és Gleisdorf mellett ömlik a Rábába. Vidéke igen erdős és termékeny.

Fönn magasan, a Hochlantsch-csoport déli lejtőjén, az 1.251 méter magas Schwabbauernecken fakadnak a Rába forrásai. Keresztűl foly a passaili festőileg szép völgykatlanon, keresztültör az Arz-hegyen egy mész- és gneisz-sziklából álló s három órai járásnyi nagyszerű szakadékon, az úgy nevezett „Raaber Klamm”-on, mely fölé az erdő mély árnyában fekvő Stubegg-omladék s az előreszökő gránitsziklán álló hatalmas Gutenberg vára emelkedik. St.-Ruprecht, a kies nyaralóhely fölött kitágúl a völgy s rendkivűl termékenynyé válik. Ez Közép-Stiriának egyik legkiesebb s a természet áldásaival leginkább megáldott völgye. Virágzó helységek, a kedves fekvésű Gleisdorf, Feldbach, a tartománynak legújabb (1883-ban keletkezett) városa, és Fehring helyezkednek el ölében. Nagy várkastélyok állanak hegyein és azok oldalán: Stadl, Freiberg, mely erdős halomról tekint alá, a büszke Kirchberg, Hainfeld, mely évek során volt Hammer-Purgstallnak, a híres orientalistának a tulajdona, Johnsdorf, Bertholdstein, melyet tulajdonosa, Sefer pasa a keleti pompa csodálatosan ékes tárává tett, aztán Hohenbrugg, melyek elragadó díszéül szolgálnak a vetéssel, komlóültetvényekkel és rétekkel borított s szelíd halmoktól körülszegett völgynek.

A weizi szoros. Zetsche Edétől

Az 1.532 méter magas Plankogeltől délnek terűlnek el a nagy havasi rétek. Itt fakad a Weizbach. Keresztűl folyván egy erdős árkon, a Sattelberg és Patschaberg között hatalmas hegykorlát állja útját, a melyet át kell törnie. Gyönyörű völgyszoros ez, melynek falai csaknem függőlegesek s rajtok itt-amott egy-egy fenyő, vagy alpesi és alpesalji növényekből álló gyepfolt keres tanyát. Lenn a mélységben alámosott kőtörmelék fölött a pisztrángokban gazdag Weizbach zuhog, életet varázsolva a sziklák holt útvesztőjébe. Ez előtt a szoroson át csak a patak medrén járhattak kocsival, míg fönn magasan csak a szédülés ellen mentesek által járható keskeny gyalogösvények kígyóztak. 1883 óta azonban kitűnően épített kőút vezet át a szoroson Passailtól Weizig. Ennek végében sűrűn benőtt halmon Sturmberg kastély romjai fekszenek s szelíden emelkedő hegyi lejtőkön, üde réteken és gyümölcsösökön áthaladva, csakhamar elérjük a völgy főhelyét, Weiz, iparűző mezővárosát a ratmannsdorfi kastélylyal. Keletre, a vidék fölött uralkodó magaslaton Weizberg kettős tornyú nagy temploma tekint alá a szép tájékra.

A Rába-völgynek Feldbach és Fehring közti alsó részét a szép Kornberg-kastély által koronázott hegyláncz választja el egy rövid mellékvölgytől, melyen a Grazbach nevű kis víz foly végig. E völgy legfelső zugában fekszik Stiria legnagyobb és legnevezetesebb várkastélya, a messze földön híres Riegersburg. Egy hatalmas bazaltszikla tetején trónol, mely nyugat és dél felé meredek oldalfalakkal hanyatlik a völgybe alá, kelet felé lassanként lépcsőzetesen bocsátkozik le úgy, hogy itt a hegy egyes lépcsőzetei rétekkel és gyümölcsös kertekkel vannak borítva, csak két oldalról lehet belé följutni: dél felől a városból hét kapun és udvaron át, meg éjszak felől a kősziklába vágott, úgy nevezett „Eselsteig” lépcsőn.

Riegersburg. Darnaut Húgótól

A Rába-mellék völgyei között leghosszabb a Feistritz völgye, mert e folyónak egészen az osztrák határon, a Wechsel lejtőin vannak a forrásai, honnan hegyszakadékokon, aztán egy szélesebb, alján jól művelt, oldalain sűrű erdős völgyön foly végig egészen Birkfeldig. A folyó fölött egy halom lapos tetején fekszik e kellemes mezőváros Birkenstein nevű tekintélyes kastélyával, mely hosszú időn át volt lakóhelye Kaiserfeld Móricznak, a derék hazafinak, s 1870-től 1884-ig Stiria tartományi főnökének (meghalt 1888 február 14-én), a ki örök nyugvóhelyét is ott nyerte a magasan fekvő temetőben, mindjárt az egyszerű falusi templom fala mellett. Birkfeldtől kezdve a völgy újra erdős szurdokká szűkűl össze, melyen tajtékozva rohan végig a pajzán folyó, s körűlnyaldossa az előre nyomúló hegykönyököt, melyen Frondsberg hatalmas kastélya áll. Angernél kitágúl s a felső és az alsó Feistritz két katlanává ágazik el a völgy, melyet egymástól az a domb választ el, a melyen Kilbel derék kastélya emelkedik s így ér el a folyó amaz útját álló szurdokokhoz, melyeket úgy, mint a szomszéd vizeknek, neki is át kellett törnie. A freienbergi szurdokot a Rabenwaldnak a déli nyúlványai, meg a Kulmberg képezik s ezeket a Feistritz sziklás és sűrű erdők által közreszorított mederben szegi át, fönn balra hagyván a fenyves sűrűjéből kitekintő Neuhaus várkastély maradványait. A mint a folyó elhagyja ezt a regényes hegyszorúlatot: kies, termékeny völgyöbölbe lép, s ott vagyunk Stiria legrégibb s ma is virágzó nemesi családjának, a Stubenberg grófoknak és nemeseknek ős származási helyén. A Buchkogel szelíd lejtőihez simúl a falu, fönn pedig, mérsékelt magasságban gyér falmaradványok mutatják azt a helyet, a hol egykor a Stubenbergek vára állt. Az új kastély lenn a faluban XVI. századi ízlésben emelt, de már roskadozó épület, mely már nincs annak a családnak a birtokában, melynek a nevét viseli. Most megint annyira közel nyomúlnak egymáshoz a hegyek, hogy a schilleiteni kastély és St.-Johann falva között egy második szurdokot alkotnak. Ennek közepén egy sziklafok annyira előre rúg a völgy baloldali falából, hogy szinte föl látszik tartóztatni a folyót s arra kényszeríti, hogy őt három oldalon megkerűlje. E hegyfokon, alól a víz habjai által mosva, oldalt meredeken emelkedő erdős hegyek által fölűlhaladva, fölötte érdekes, sőt meglepő fekvésben emelkedik Herberstein várkastélya, hátúl a XIII. századból származó várnak elhagyott, de még tűrhető karban levő maradványaival; ezekhez csatlakozik a terjedelmes új épület, mely elől a várudvarnak három oldalát képező, a XVII. század ízlésében fölötte díszes folyosóival nyílik az útcza felé.

St.-Johannál a Feistritz völgye szélesre tágúl ki s egészen a magyar határig Fürstenfelden alól, a föld mindenféle terményeiben fölötte gazdag, így nevezetesen komlóban, melyet Stiria keleti részeiben mintegy két évtized óta nagyban és sikeresen termesztenek.

Fölötte sajátszerű s a szem elé elragadó képeket táró vidéken fakadnak a nyugati Safen patak forrásai és legfelső mellékvizei. Ez egy köröskörűl hegylánczokkal beszegett tájék, melynek csak dél felé van nyílása, a merre a patak kifoly. Nyugaton emelkedik a Buchkogel (911 méter), a Rabenwaldnak hosszan elnyúló taréja (1.281 m.); éjszakon a Zeiseleck (1.078 m.), a Masenberg (1.262 m.), meg a Grätzerkogel (1.272 m.) határolja; kelet felől a Wiesberg (1.157 m.), a Hirschberg (881 m.), meg az Annenkogel (855 m.) képezik a vízválasztót a nyugati és keleti Safen között. E völgymedenczén számos hegy- és halomsor vonúl végig, melyek gazdag változatosságban sötét erdők-, zöld rétek- és termékeny szántóföldekkel vannak borítva. Közepén fekszik Pöllau tekintélyes mezővárosa egy nagy kastélylyal és pompás kupolás templommal. Amaz 1504-től 1785-ig egy külön szabályzatú káptalani zárda székhelye volt, ma Lamberg Gyula Rajmund gróf birtoka. A városkától keletre húzódó lánczolatnak egy magas hegyén a pöllaubergi templom emelkedik, egy góth ízlésben emelt pompás épület két hajóval s a nyugati oldalához egész szélességben épített előcsarnokkal.

Masenbergtől délkeleti irányban egy hegysor vonúl, mely a Ringkogelben végződvén, a keleti Safen völgyébe hanyatlik. E hegy utolsó párkányán terűl Hartberg, Stiria éjszakkeleti részének legnagyobb városa. Fekvését jellemzi az, hogy még a hegyvidékhez tartozik, de már kitekint Stiria legutolsó völgyén, a Lafnitz-völgyön túl egész a magyar síkságra. Hartbergnek, mint határ városnak egykori jelentősége mellett tanúskodnak a körfalak és bástyák tekintélyes maradványai, melyek a várost környezik, s a Paar herczegek régi, erős, de ma már összedűlt várkastélya. Régi időbeli, a XII–XIII. századból származó érdekes emléke is van a városnak, egy, a római ízlés legnemesebb alakjában épült vártorony.

A Masenbergtől éjszaknak igen szakadékos erdővidék terül, a Lafnitz forrásvidéke, mely egészen a Wechselig terjed. Ennek közepén áll Vorau kolostor. Egy halomnak a széles hátán állanak ennek terjedelmes épületei: egy nagy előház, aztán a kolostor maga, két nagy, szabályos udvart körűlfogó szárnyaival s köztük a barokk ízlésben épűlt s belűl fényesen díszített templommal. Régi fákból álló gyönyörű liget terül el a zárda előtt, igen szép kilátást nyújtva a gazdagon tagozott, sűrű erdős halomvidékre, egész a Masenbergig és Wechselig.

A Bacher és a pettaui mező. Ilwof Ferencztől

A Drávától délre; Karinthia határától kezdve Marhorgig emelkedik a Bacher nevű hatalmas hegytömeg. Nyugatról a Missling mélyen bevágódó völgye határolja, keleten a pettaui mezőre hanyatlik alá, délen pedig azokkal a mészkő- és dolomit-hegysorokkal függ össze, melyek a sulzbachi Alpesektől kezdve a Dráva és a Száva között a vízválasztót képezik. Rengeteg egy gránittömeg ez s azért oldalain, valamint terjedelmes fensíkjain sűrű erdővel van benőve, szélesen elterpeszkedő, mérsékelten lejtős hegység, melynek hajlásai még legmagasabb emelkedéseiben is szelíd vonalokban rajzolódnak le. Meredek hegyfalakat, merész sziklaképződményeket gyéren találni benne. Legfőbb dísze a pompás erdőség, mely egészen elborítja; az éjszakkeleti meg a déli lejtőkön bükkösök, a keletieken erdei- és lúczfenyvesek, nyugaton általában tűlevelű erdők, míg a magaslatok őserdeiben elegyesen állanak az óriási vastagságú és magasságú bükkök s különböző fenyvek. Órákon keresztűl járhat a vándor e 42 kilométer hosszú ős rengetegben a nélkül, hogy kijutna az erdő tengeréből. A XIX. század elején még medvék és hiúzok is laktak a Bacher erdeiben, mai vadállománya azonban csak őz, szarvas, süket- és nyírfajd. Keleti felében meg a közepén terjeszkedik ki ez az erdő legszélesebben. A Planinka mellett a főtömegből egy hegyláncz ágazik el, mely nyugot felé tart. Ezen vannak a legmagasabb ormok: a Velka Kapa (1.542 méter), meg a Mala Kapa (1.526 méter). A Bacherből Marburg, a pettaui mező és a Gonobitz felé vonúló halmokon szőlő is terem, melyből Stiria egyik legjobb borát szűrik.

Ankenstein. Darnaut Húgótól

A Bacher lábát éjszak felől öntöző Dráva Unter-Drauburgtól kezdve, a hol Stiria földjére lép, egy szűk erdős völgyön foly keresztűl, melyben az országút a folyótól balra, a vasút pedig jobbra csak alig tud elférni, s melyet csak Hohenmauten és Mahrenberg kies völgymedenczéi szakítanak meg. Mint délről a Bacher; úgy éjszakról a Kor-Alpesek útolsó nyúlványa, a Pernitzenberg, a Radel meg a Possruck nyomúl egészen a folyóig, mely meredek partok között erős eséssel, itt-ott a mederből kimeredő sziklákba ütközve zajlik alá. Faal mellett kitágúl a völgy, Marburgnál pedig egész mély síkká tárúl, mely innen kezdve Pettaun át egész a magyar határig s a Kollos (colles) halom- és hegyvidékeig terjed. Marburg, a tartománynak nagyságra második városa, itt a Dráva bal partján szőlőtermő hegyekre támaszkodik, a folyótól jobbra a rónán terűl szét, birtokában levén mind azoknak a föltételeknek, melyek boldogúlását biztosítani igérkeznek. Fekvése a tartománynak e fölötte termékeny részében, egy nagy folyó mellett, a Bécsből Triesztbe, a Tirol- és Karinthiából Magyar- és Horvátországba futó vasútak keresztező pontján, az Adria és a mindenfelé árú számára jó piaczokat kináló délszláv tartományok szomszédjában fölötte kedvező. – A Bacher tövének nyugati részét a Missling völgye határolja, melynek a főhelye Windischgraz. E kedves városkával átellenben emelkedik az 1696 méter magasságú Orsolya-hegy, a Karavankák záró köve, melynek csúcsáról gyönyörű kilátás nyílik s a Bacher egész hegytömegét föltárva látjuk magunk előtt. St.-Leonharttól a Missling-völgy felső részében a János főherczeg támogatásával épített jó kocsiút vezet, melyet a Huba lukna (gonosz lyuk) nevű vad sziklaszoroson törtek keresztűl s mely a Száva vidékéhez tartozó Schall-völgybe vezet. A Bachert dél felől Oplotnitz, Gonobitz és Windisch-Feistritz termékeny és kies völgyei szegik be.

A Huba lukna. (a gonosz lyuk) Zetsche Edétől

Marburgtól a Dráva mindenütt szorosan a vend Bühelek mellett folyik, míg jobbra egy csaknem beláthatatlan rónaság terűl. Csak ott, a hol a Stadtberg előhalmain Pettau, a régi római Poetovium, emelkedik, fordúl délnek a Kollos párkánya felé s aztán csakhamar számos ágra oszolva, Friedau mellett még csak a jobb partjával, de Polstrau alatt már egészen elhagyja Stiriát. Kitűnő áttekintés kinálkozik erre az egész vidékre az oberpettaui kastély ablakaiból. Mint valami óriási térkép terül el lábainknál a pettaui felső és alsó mezőség. Nyugatnak egész a Kor-Alpesek nyúlványaihoz lát el szemünk, aztán a mély rónából a Bacher hatalmas tömege mered elő, hátúl pedig a sulzbachi Alpesek csúcsai és ormai intenek felénk, s épen velünk szemben a 980 méternyi Wotsch erdős hegye, meg a 883 méternyi Donati-hegy hosszú háta emelkednek büszkén az őket környező alacsonyabb hegyek fölé. Keletnek a Matzel-hegység vonúl Horvátország felé. Éjszakon a szőlőtermő vend Bühelek szegélyezik a láthatárt nagy számú helységgel, templommal és kastélylyal megrakva, mint a gyönyörű gót templommal bíró Maria-Neustift, a Dráva fölé emelkedő meredek sziklára épített Ankenstein, aztán lenn a síkon Ebensfeld, Thurnisch és Meretinzen, majd a vend Bühelek párkányán a nagyszerű dornaui kastély, s messze keleten Friedau városa és kastélya, a sauritschi pompás szőlők, s végül Gross-Sonntag, a német rend temploma és kastélya.

A sulzbachi Alpesek, s a Sann és Száva vidéke. Ilwof Ferencztől

A stiriai, karintiai és krajnai hármas határon (triplex confinium), mint valami hatalmas sziklavár, emelkednek a sulzbachi Alpesek, a természetnek nagyszerű látványait rejtve ölükben s elragadó kilátásokat nyújtva ormaikról. Egyetlen egy nyílt bejárás vezet e nagyszerű mész-hegytömegbe, a Sann-völgy felső részében Leutsch mellett. Ez is csak egy szoroson keresztül vezető gyalogösvény, mely szoros a folyó mellett hol jobbra, hol balra kanyarogva egész Sulzbachig vonúl. E szoros egyike a leghosszabbaknak és legvadabbaknak az Alpesekben; fenekét egészen elfoglalja a folyó, mely mellől nyomban erdős hegyoldalak és meredek sziklafalak emelkednek föl. A bal parton állnak a 2.065 méter magas Raducha szirtfalai, míg jobbra a 2.113 méternyi Velikí vrch s más hegykolosszusok meredeznek. Föl magasra visz az ösvény egy sziklafal mellett, mely elé egy óriási kőszál helyezkedett. Csak egy szűk hasadék választja el a faltól s e mintegy négy méter magas s alig két méter széles nyíláson, 30 méternyire a folyó medre fölött vezet keresztűl az ösvény. E kőszálat „tű”-nek nevezik. Az egész valóban nagyszerű egy látvány. Távolabb balra egy kevéssé látogatott sziklasikátor nyílik, a Rovanokot, melyet pedig érdemes megtekinteni. Ott rejtőzik az ölében egy alpesi rét, melyet erdőkoszorú fog körűl. E fölött függőlegesen meredeznek a szürke, kopasz sziklafalak, melyeknek zárt oszlopait a 2.350 méternyi Oistrica meg a Velikí vrch képezik. A „tű” túlsó oldalán tágúlni kezd a Sann szűk völgye s egy óráig tartó út után elérjük a kedves zöld rét közepén épült s hatalmas hegyóriásoktól körülfogott Sulzbach nevű alpesi falvacskát. Meglepő, hogy a míg Cillitől kezdve a Sann egész völgyében és mellékvölgyeiben nyomára nem akadunk a gót építésnek, Sulzbachnak egy igen szép kis gót temploma van, mely, ha nem régebben, a XV. században épűlt. A Sann mint vadúl tajtékzó hegyi patak foly a sziklás útvesztőn keresztűl a Logar völgyéből a Sulzbachéba. „Az e hegyek aljában terülő félkör méltó párja a Pyrenaei hegyekbeli Gavarni völgynek. Függőleges mészkőfalaktól körített czirkus ez, vízeséssel, 7–9.000 lábnyira emelkedő ormokkal, melyekről ritkán tűnik el egészen a hó. E pompás keret bejáratánál dolomit hegycsúcsok vannak. Im ezek azok a közös jellemző vonások, melyek e két völgyet egymáshoz oly hasonlóvá teszik”, így írja le a Logar-völgyet Ami Boué, a híres geologus. A föld e zugának természeti szépségében az az ellentét a rendkivűli, mely az aljban zöldelő buja rétek s a völgyet körűlzáró és a legkülönösebb formákban égnek emelkedő fehér mészszirtek között mutatkozik. Ott mered kopáran és szakadékosan bal felől az Oistrica; a Skarje (2.127 m.), a Planjava Baba (2.392 m.), a Brana (2.247 m.) középütt sorakoznak, míg jobb felől a Mitterspitz (2.276 m.) a Rinka (2.441 m.), meg a Križ (2.434 m.) rekesztik be a félkört.

A sulzbachi Alpesek a déli Alpeseknek legutolsó havasi természetű nagy hegyei. Innen kezdve már csak alacsony, sűrű erdős hegyekkel s kies völgyekkel találkozunk. Egy ily szűk erdős, gyepes völgyben, a Drieth patak völgyében fekszik Oberburg, egykori zárda, mely ma a laibachi püspökség birtokához tartozik. Temploma szép renaissance-ízlésben épült s nagysága, pompás kupolája és nemes arányai által tűnik szembe. A templomhoz csatlakozik egy szabálytalan oldalú ötszögben épűlt terjedelmes kastély.

Szép hegyektől környezve, illatos rétektől s termékeny mezőktől borítva vonúl a Sann völgye Frasslauig, a hol a cillii medenczévé tágúl ki. Ettől éjszakra van a kies Schall-völgy, mely a Bacher déli tövétől egész addig a hegysorig vonúl, mely éjszakról szegélyezi a Sann völgyét. Számos falu, csinos kastélyok, érdekes várromok, mint a háromszögletesen épült tornyú Schallegg, rejtőznek e völgy ölében, melyen a Pack patak ezüst szalagja kígyózik végig. Déli szegélyén fekszik Wöllan mezőváros és kastély, s odább nyugatra Schönstein mezőváros, várrommal és új kastélylyal.

Kies dombsorok lánczolata választja el a Schall völgyét attól a kedves zugtól, mely az 1858 óta Stiriához tartozó Neuhaus fürdőt és gyógyhelyet rejti magában s mely három oldalról lépcsőzetesen emelkedő hegyektől körülvett szűk völgyben fekszik s a természet sok ingyen adományával bővölködik. Árnyas hegyi útak vezetnek egy éles hegykúpra, melyen Neuhaus régi várának romjai hevernek s melyet 1643 óta a „Kígyók várának” neveznek; az innen egész a sulzbachi Alpesekig nyíló kilátás bőségesen megjutalmazza a fáradságot, melyet az ide fölhatolás okoz.

A Sann-vidék főhelye Cilli, a rómaiak idejében Celeja, mely a középkor vége felé ama grófi nemzetség által lett nevezetessé, mely e helytől vette nevét. E város történelmi és régészeti tekintetben a legnevezetesebbek egyike Stiriában. A régi római Celejának a múzeumban és a plebániatemplomban látható maradványai nem egyedül a szakember előtt érdekesek. Tanúbizonyságai e római telepítvény egykori jelentőségének, sőt a föliratokon előfordúló számos kelta nevek még az alpesi vidékek legrégibb lakóira is rá mutatnak. A város gyönyörű fekvése, pompás éghajlata, a Sann fürdő s az idegenek befogadására és ellátására szolgáló berendezkedések minden év nyarán és őszén számos vendéget vonzanak ide. Cilli mellett a Sann hirtelen délnek kanyarodik s Tüffer mezővárosa és az itt levő Ferencz-József-fürdő s a szép fekvésű Römerbad mellett elhaladva szűk völgyben folydogál Steinbrückig, a hol a Szávába szakad.

Stiriának a Sann, a Száva, meg a Sottla között terülő legdélkeletibb része hegy- és talajrajzi tekintetben tarka, változatos hegy- és halomtömkeleg, szelíd emelkedésekkel (Wachberg 1.023 méter) s többnyire csak apró, de vonzó helységekkel, mint Rohitsch, Windisch-Landsberg, St.-Marein, Peilenstein, Drachenburg, Hörberg, magasra nyúló s részben még épen álló, részben omladozó kastélyokkal, mint a windisch-landsbergi, montpreisi, erlachsteini, pischätzi, königsbergi s a vidék gyöngyével, a Rohitsch melletti Sanerbrunn fürdővel. Ez országos gyógyintézet gyógyító hatású vizeivel, nevezetesen a Tempelbrunnen és a Styria-forrás vizével egy szűk völgykatlanban fekszik, melyet pompás lombos erdők, tölgyesek és bükkösök vesznek körűl. Ezekben üdítő sétahelyeket s a kedves völgyet éjszak felől védő hegyláncz, valamint a belőle festői körvonalokban kinyúló Wotsch-hegy s az innen hegyes kúpnak látszó Donati-hegy felé szép kilátásokat találunk. Az elragadóan szép fekvés, a szelíd, egészséges éghajlat, a vendégek elszállásolására szolgáló kényelmes helyiségek, a szép környék, az itt fakadó üdítő savanyúvíz a rohitschi Sauerbrunn fürdőt nagyon kedves helyévé teszik úgy a lábadozóknak, mint az egészségeseknek.

Sauerbrunn fürdő Rohitsch mellett. Zetsche Edétől

Trifailtól kezdve a Száva képezi Stiria déli határát. Szűk völgyben folyik el Steinbrück mellett, továbbá a zöld szőlős halmokon fekvő s a folyó fölött uralkodó Lichtenwald és Reichanburg várkastélyok mellett, majd érinti Rann városát és az e fölött kimagasló kastélyt, mely messzire eltekint Stiria délkeleti téreire, s végűl átlép a határon a Stiriával szomszédos területekre, Krajnába és Horvátországba.

Lichtenwald kastély. Zetsche Edétől

A judenburgi áldozó szekér. Charlemont Húgótól