Ugrás a tartalomhoz

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben

Arcanum Adatbázis Kft.

3. fejezet - Bécs

3. fejezet - Bécs

Az Osztrák-Magyar Monarchia térképe.

Bécs és környéke

Rudolf trónörökös főherczeg Ő cs. és kir. Fenségétől

Kilátás a Kahlenbergről. Hlavaèek Antaltól

Kezdőbetű: Dörre Tivadartól

Az első lapok e helyen Bécsnek és tájnak szentelvék, ez istenáldotta földdarabnak, melyen e pompás ősváros már a rómaiak korától kezdve emelkedett, s századokon át lassanként növekedve és fölvirágozva, közép- és kiinduló pontja lett távol vidékekre nézve a nyugoti műveltségnek s gócza nagyszerű művészi és tudományos fejlődésnek, mozgalmas és sajátszerű népélet közepett.

Valóban csak itt s ilyen égalji és környezeti viszonyok közt fejlődhetett ki Bécs jellege, csak itt alakulhatott a városi és népélet oly üdévé és vonzóvá.

Nagy hatása van az emberre és alkotásaira a földnek, a melyen él, s a természetnek, a mely környezi, s ha Bécsnek sok tekintetben sajátos és kiváltképen vonzó jelleme van, ez a fővárost környező vidékről is teljes mértékben elmondható.

A hatalmas Duna, a távol Nyugoton eredve, onnan Közép-Európán át a messze Keletnek ömölve, itt hömpölyög el Bécs közelében. A Dunának épen az éjszaki partjain a szirtes Bisam hegygyel egy olyan zord fennsík ér véget, mint a milyen egész Cseh- és Morvaországon átvonúl; ezzel átellenben, keleti irányban pillantjuk meg Bécset, s odább nem nagy távolban a Kis-Kárpátoknak szép alakú erdős hegylánczát, nyugoti nyúlványait ama nagy, egész Magyarországot körülölelő hegylánczolatnak, mely egész a Dunáig ereszkedik; a folyam jobb partján emelkedik a kopasz, gömbölyü Hundsheimer hegy, méltó befejezője a hosszú, keskeny Lajta hegységnek, mely nagy darabon képezi a határt Alsó-Ausztria és Magyarország között, s a Wechsel hegytömbjénél fogva az Alpesekkel függ össze.

Maga a nagy kiterjedésű s ma már háztengerével szorosan összefüggő egészszé tömörült Bécs azokon a hegyaljakon áll, a melyek a Kahlen- és Lipót-hegyről s egyéb magaslatokról nyúlnak alá, s melyeknek zsongos zöld növényzete bemosolyog a város ablakaiba; ez első dombsorozat mögött megint egy terjedelmes halomvidék következik, melyet minden bécsi ember a maga legkedvesebb ligetének nevez: ez a gyönyörü Bécsi erdő. Zúgó cserfa-szálerdők, zöld pázsitvölgyektől, csergedező patakoktól meg-megszakítva, hol fölmagasodva, hol aláhajolva, nyomulnak egész a városig, a Dunáig; odább kezdődik a bükkfák zónája, majd a fenyvesek uralma, s így csatlakozik lassanként a Bécsi erdő a havasok magas hegycsoportjához, Közép-Európa e hátgerinczéhez, mely nyugoton franczia földön keletkezik, s keleten a magas Schneebergben emeli föl utolsó fehér csúcsát, mely Bécsre oly büszkén tekint alá.

A Dunától éjszakra eső hegysorok között a gazdag Morvamező terül el hullámzó gabonaföldeivel; délre a bécsi medencze, ez a szép hegyövezete rónaság, melyben termékeny föld, zúgó patakok, ingoványos mezők és sűrű bozót tarka sokféleségben váltakoznak. E két rónasík között hullámzik alá fenségesen a Duna, szigeteket és kavicstorlatokat támasztva, néhol csaknem áthatolhatatlan csalitokat; ily változatos vadon oly közel egy világvároshoz!

És így emelkedik sajátszerű ellentétek, kitünően mívelt földek és sötét erdőségek közepett, körítve igéző kertek és ragyogó nyaralók koszorújától, Bécs, az ősi dicsőséges császárváros, magasra nyúló Szent-István-tornyával, mely maga egy darab világtörténet; körülötte a tisztes szürke, ódon épületek s a divatos díszépületeknek márványgyűrűzete, a terjedelmes külvárosok s a hosszan elnyúló előhelységek, folyvást több és több megmívelt termőföldet nyelve el háztengerükben; az új korszak és izgalmas haladás alkotásai.

Közel a Dunához, a Práter zöldelő ligeteiben ragyog a rotunda magas kupolája, az új Bécs jelzőképe, minő az István-torony és a rotunda, történetünk e határkövei már messziről büszkén hirdetik a vándornak, hogy íme, itt fekszik Bécs, a kéklő Duna melletti székváros, Kelet és Nyugot között, hol nemzetek határai találkoznak, s hol a természet és népélet a mívelődés nagy vásárcsarnokát teremtette mg a jelen és a jövendő számára.

Bécs 1558-ban, a Burg felől. (Lautensack után.)

Kezdőbetű: Dörre Tivadartól