Ugrás a tartalomhoz

Az Osztrák-Magyar Monarchia Írásban és Képben

Arcanum Adatbázis Kft.

Geologiai tájékozás.

Geologiai tájékozás.

Hauer Ferencztől, átdolgozta Szabó József

Csakis a kellő fölfogása azon helyzetnek, melyet az ember a Földünket elképzelhetetlen idők óta lakó élőlények végtelen sorában, habár a legmagasb fokon, de azon mégis belűl, nem pedig kivűl elfoglal, juttatott el bennünket a teljes megismerésére annak, hogy mi úgy lakóhelyeink természeti alkatától, valamint állat- és növényországbeli kortársainktól minden szellemi felsőbbségünk mellett is függésben vagyunk.

A lakóföld fölszínének alakúlása, vízzel való ellátásának módja, éghajlati állapota, az altalaját tevő földnemek és kőzetek mivolta és elhelyezkedése, végre maguk azok az állatok és növények is, melyek e földön honosak, hatásuk alatt tartják, sőt sokképen függővé teszik maguktól az ott lakozó néptörzseknek nem csupán testi szervezetét, hanem értelmi és erkölcsi tulajdonságait is.

Ez a hatás említtetett már a megelőző hegy- és vízrajzi áttekintésnél is; itt azonban egyenesen az szabja meg a keretet, melyben a monarchiánkat geologiai tekintetben ismertető jelen értekezésnek mozognia kell.

A monarchia geologiai átkutatása, sőt általában a geologiai tudománynak a művelése is rendkivűl nagy haladást tett nálunk az utóbbi időben. A leghathatósabb ösztönt erre a bécsi cs. és kir. geologiai intézet adta, mely 1849-ben alapíttatott, s melynek tagjai és tanítványai nemcsak legelső rendű föladatuknak, a monarchia rendszeres átkutatásának tettek egész buzgósággal eleget, hanem gyakran annak határain túl, sőt a legtávolabbi világrészekbe hivatva is, elébb vitték magát a tudományt és terjesztették azt mindenfelé. Ez intézet mellett hasonló irányban látjuk működni a budapesti királyi magyar geologiai intézetet, mely 1868-ban alapíttatott, szíves figyelemmel kísérjük a tartományi képviselőségek által Csehországban és Galicziában megbízott fölvevő geologusok munkálkodását, valamint azon számos egyesületeket és magánosokat, kik erőiket részben vagy egészen ugyan ilyen czélnak szentelik, végre pedig örömmel látjuk, hogy már a birodalom valamennyi főiskolájában külön geologiai tanári székek terjesztik és juttatják érvényre e mi tudományunkat.

E működések által a positiv ismereteknek már egész halmazát nyertük; azon kőzetfajok, melyek hegységeink szerkezetében tényezők, már a legapróbb részletekig át vannak kutatva, az egyes fajok és alfajok szerkezetök és képződési koruk szerint el vannak egymástól különözve, elterjedésök és elhelyezkedési körülményeik nagy méretű térképeken szembetűnőleg ábrázolvák, s bő közleményekben találhat róluk fölvilágosításokat úgy a tudós, mint a gyakorlati ember, a ki az ásványország termékeit értékesíti, vagy a kinek a tevékenysége valamely tekintetben a kőzetek mivoltától és eloszlásától függ. Itt csak a legrövidebb vázlatban kisérlhetjük meg amaz általános értékű legfontosabb viszonyok előadását, melyeknek tudását az épen emlegetett kutatásoknak köszönhetjük.

Ha a monarchia geologiai térképére egy pillantást vetünk és e térképet ugyanannak egy magassági térképével összehasonlítjuk, azonnal kitűnik, hogy a felszín alakulása nagyon függ a geologiai szerkezettől. Más kőzetfajok uralkodnak a hegységekben, mások a síkságban; aztán minden hegycsoportban ismét észreveszszük, hogy más a kőzettani alkotás a magas hegységben, vagy általában a hegyek magasabb részein, mint a középhegységben vagy épen a hegyek előtt fekvő dombokban; innét eltérő az alkat az elszigetelt kúphegyekben, melyek egyes tájakon, példáúl Csehország középhegységében vagy Magyarországban a Balaton partjai mellett síkságból, vagy dombvidékből emelkednek ki.

A magas hegységben vagy a középhegység magasabb tájain is sokszor az úgy nevezett őshajdani vagy azoi korszak képződményei vergődnek túlsulyra; ezek az ó kristályos kőzetek, melyekben mint alkotó ásványok; kovarcz, földpát, csillám, amfibol, augit sat. ismerhetők fel; ezen kőzetek között azután kiválaszthatunk olyakat, melyeknek szerkezete táblás, melyeket tehát kristályos paláknak mondunk, ezeket rétegekben lehet fejteni és így a réteges kőzetek között is helyet foglalnak; de vannak olyanok is, melyeknél nemcsak a finom palásság, de a durvább rétegesség sincs meg, ezek a kristályos tömegkőzetek. Ha ezeknél a folytonosság megszakadása látható, az csak utólag bekövetkezett váladék irányában történt.

A kristályos palakőzetek a Föld legrégibb ismert kőzetei; ezek képződése idejében (mi hogy mi módon ment végbe, arról hypothezis elég van, de észleletre fektetett s jobban megállapított theoria még nincs) szerves lények tán még nem népesítették bolygónkat; mindenütt alapúl szolgálnak ezek azon üledékes és kövült állati, meg növényi maradványokban gazdag kőzetek hatalmas sorának, melyekről alább többször lesz szó. A kristályos palák legfontosabb fajai: a Gneisz, melyben kovarcz, földpát és csillám az alkotó részek; a Csillámpala, elegyrészei kovarcz és csillám, melyeket szabad szemmel (makroskoposan) vagy egyes üveglencsével nézve is felismerhetünk; a Phyllit vagy kristályos agyagpala, mely ugyanazon ásványokat tartalmazza, de olyan apró szemekben és pikkelykékben, hogy ezeket a látszólag egyöntetű anyagban csak nagyító üveg segélyével lehet megkülönböztetni. Ide tartozik még, de gyérebben előfordulva, az Amfibolpala, a Chloritpala és a Talkpala, mindegyik azon ásványról neveztetvén el, mely benne túlnyomó és egyéni sajátságával ezen összetett kőzetben is feltűnik; továbbá a Kristályos mész, néha régi nevén ősmésznek is nevezve, ez mészpát-szemekből van összetéve, és ámbár palás szerkezettel épen nem bír, mégis ide veszszük, tekintve, hogy vékonyabb rétegeket képez, és mint ilyen a kristályos palakőzetekkel váltakozó településben fordul elő.

A régi kristályos tömegkőzetek keresztül törnek egyes erekben vagy kidudorodó tömzsökben a palakőzeteken, vagy hatalmas telepekben vannak azokba ágyazódva, vagy végre egymagukban képeznek egész hegységeket. Ezek képződési módja sincs még egészen tisztába hozva; mindazáltal valószinűséggel állíthatni több esetre nézve annyit, hogy a mélységből föltóduló folyó vagy félig folyó kőzetmagma (tésztanemű kőzetanyag) megmerevülése és lassankint bekövetkező kristályosodása által képződtek. Ezen csoport legfontosabb tagja a Gránit, a melyben csak úgy, mint a Gneiszban, kovarcz, földpát és csillám különböztethető meg, csakhogy míg a Gneisz réteges palás, a Gránit nem az, hanem tömeges. Ide való továbbá a Seinit, kristályos szemcsés elegye a földpátnak és a sötét színű amfibolnak; a Felsitporfir, melynek sűrű alap-anyagában földpát és kovarcz, nagyobb kristályokat is képezve, ismerhető fel; a Diorit, mely lényegben amfibol és plagioklas (ferde szögletesen hasadó földpát) szemcsés elegye, és a Diabas, mely plagioklas földpát mellett augitot tartalmaz; végre részben ide vehető a Serpentin, egy víztartalmú magnesia-silikát, mely különböző kristályos, pala- és tömegkőzetek elváltozásának eredménye és ennélfogva kiegészítésűl hol ezek, hol amazok csoportjához vétetik.

A hegységek mélyebb fekvésű belső részei, valamint a kristályos hegytömegek mellé és elé telepedett kevésbbé magas hegy- és dombvidékek a kiváltképi fészkei az üledéki kőzetek két régibb keletű csoportjának.

Az üledéki kőzeteket, melyek a vízből való lerakódás útján akár tisztán mechanikai úton, akár víz általi föloldásokból, még pedig gyakran szerves működés hozzájárulása mellett történt kiválás által képződtek, általában csaknem mindig az jellemzi, hogy igen világosan rétegesek, meg hogy állati és növényi maradványokat, úgy nevezett kövületeket, tartalmaznak.

A legnevezetesebb fajok a Homok, mely régibb elporlott kőzetek meggömbölyödött szemeiből áll, a melyek olykor bizonyos kőzetanyag által összeragasztva Homokkövet szolgáltatnak; a nagyobb, gömbölyűre kopott darabokat tartalmazó homok Murva vagy Kavics néven neveztetik, összeragasztva pedig adják a Conglomerátot; a lerakódott iszapból lesz az Agyag, ebből hosszabb idő után a Palás Agyag, későbben a még szilárdabb Agyagpala; a légtöbbnyire sűrű Mészkő képződésében igen gyakran lényegesen közreműködnek a mészkiválasztó növények és állatok is száraikkal s héjaikkal; a Dolomit, melyben a szénsavas mész a szénsavas magnésiával van keverve; végre ide veendő a vulkáni Tufa, mely a vulkánok hamujának és egyéb kihányt termékeinek felhalmozódása- és megszilárdulásából állott elő.

Különösen tudományos tekintetben az üledéki kőzeteknek nem annyira azok kőzetminősége, mint sokkal inkább a bennök foglalt kövűletek kölcsönöznek érdekességet. Behatóbb tanulmányozásuk azt eredményezte, hogy a szerves élet kezdetétől fogva, melynek első biztos nyomait a kristályos palakőzetek felett közvetlenül fekvő és azért a legrégibb üledékeknek nevezett lerakódásokban találni, egész a jelenkori dús fejlődésig, a különböző faunák és floráknak hosszú sora élt egymásután a Föld felszínén, a melyek nemcsak egymástól, hanem a mostaniaktól is eltérvén; lehetővé teszik, hogy a réteges főzetek összességét képződésük időszaka vagy, a mint mondani szokás, viszonyos koruk szerint nagyobb csoportokba oszszuk, melyek mindenikét a maga külön kövületei jellemzik. Ezen csoportokban alosztályokat is különböztetnek meg, melyek nagyobb méretű geologiai térképeken a következő nevezetek alatt jelölvék:

A Paleozói korszak, mely négy alosztályt vagy sistémát foglal magában alólról fölfelé menőleg a következő sorban: 1. Silur-, 2. Devon-, 3. Karbónos, 4. Dias-képződmények. A második vagy Mezozói korszak alosztályai vagy sistémái: 1. a Trias a Rhetivel együtt; 2. a Jura, 3. a Kréta. A harmadik vagy Kenozói korszaknak alosztályai (sistémái): 1. az Eocen, 2. a Neogen, 3. a Diluvium és Alluvium, mely utóbbi ma is folytonosan képződik szemünk előtt és leginkább látható a folyók torkolatánál stb., vagy pedig a folytonos növésben lévő Korallszigeteken stb.

Az első és második korszak kőzetei, melyekhez azonban az Alpesek és a Kárpátok vidékein hasonló természetűeknek tapasztalt Eocen kőzetek is odacsatlakoznak, mint már mondva volt, főleg a magas hegységek melléklánczaiban stb. vannak kifejlődve; ezeknek a részei legtöbbnyire zilált és fölfelé álló helyzetben vannak, eredeti vízszintes településben csak ritkán.

Ezen régibb üledéki kőzetek területén különben a kristályos tömegkőzetek is nagyon el vannak terjedve, a melyeknek eruptiv (kitörési) természete már az előfordulás módjából látható, s melyeket ugyanazért eruptiv kőzeteknek mondanak. Ilyenek a Paleozoi és Mezozoi korszakból a kovasavban dús Felsitporfirok, melyek az Archai (őskori) csoport hasonnevű kőzeteitől lényegesen nem különböznek, úgyszintén az Augitporfir és a Melafir, melyek kovasavban aránylag szegényebbek, és azért aljban dús vagy bázisos kőzeteknek mondatnak. Ez utóbbiak színe sötét és hajlammal bírnak Mandulakő képződésre.

Az Alföldön a síkságokon és a szélesebb völgyfenekeken kiválólag a Neogén, a Diluviál és az Alluviál képződményeket találjuk. Rétegeik legtöbbször vízszintesek, tehát megmaradtak azon helyzetben, a melyben lerakódtak volt, és sokkal ritkábban szilárdúltak igazi kőzetekké, mint a régibb korú képződmények lerakódásai.

A neogén korszak vulkáni tevékenysége még sokkal nagyobb mértékben fölismerhető egyes vidékeinken, név szerint éjszaki Csehországban, azután Magyarországban, mint a mezozoi korszaké. E korszak képződményei a Trachitok, a melyek sokban hasonlítanak a régibb Porfirhoz, amennyiben egy felsites alap-anyagban földpát, gyakran kovarcz, amfibol s piroxen vannak kristályokban kiválva; továbbá a Bazalt, hasonló a régibb kor Melafirjához, színe többnyire sötét, tömöttsége nagy, hajlandósággal bír sűrű kőzetével oszlopos elválásra, alap-anyagában kristályosan kiválva augit, földpát, magnetit és olivin ismerhetők fel; máskor a földpátot részben lencit, nefelin stb. helyettesíti.

Térjünk most át kissé behatóbb tárgyalására az egyes hegycsoportoknak, melyeknek eloszlásáról és csoportosúlásáról e munkának hegy- és vízrajzi része ad áttekintést. Tárgyunk taglalásával mi is ez áttekintéshez alkalmazkodunk, s előadásukat mi is az Alpesekkel kezdjük meg.

Az Alpesek.

Az a különbség, mely már hegyrajzi tekintetben is oly világosan fölismerhető az Alpesek középső öve, meg az a mellé telepűlt éjszaki és déli mellék-övek közt, még szembetűnőbben nyilatkozik e hegységnek a geologiai szerkezetében. Először a középső övvel kell foglalkoznunk, a mellék-övekben azonban még ama külön környékeket, ú. m. a Grauwacke-övet, az éjszaki Mész-alpeseket, a bécsi Homokkő-övet, és a déli Mész-alpeseket irjuk le külön, melyekhez aztán még a monarchia területén lévő, de már a Balkán rendszerhez csatlakozó hegységek is közvetlenűl csatlakoznak.

I. A Középső öv.

A Közép-Alpesek vagyis az Alpesek kristályos közép-öve általában az Archai korszak kőzeteiből van összetéve, melyek között a kristályos palák a kristályos tömeg-kőzeteket mindenütt messze túlhaladják. Nem mondhatni azonban, hogy azon határvonal, mely azokat az üledéki kőzetektől elválasztja, mindenütt pontosan ugyanaz volna, melyet hegyrajzi szempontból szoktunk húzni a Közép- és a Mész-alpesek között. Igy látjuk példáúl a föntebbi térkép-vázlaton (33. lap), hogy a Hochschwab és Veitsch csoportja, melyek Mezozoi mészkőből állnak, még a középső övhöz számítvák; másrészt általában az Ortel-Alpesek és az Adamello csoport, valamint keleten a Bacher-hegység, noha részben vagy egészen is kristályos kőzetekből állanak, a déli mellék-övhöz vannak csatolva. Hasonló eltérések egyebütt is fordúlnak elő. Egyúttal azt is ki lehet itt emelnünk, hogy, bár a középső öv az őskori, a mellékövek pedig az üledéki kőzetek voltaképi fészkeit képezik, mindazonáltal tény egy részről, hogy az utóbbi képződmények jelentékeny tömegekben fordúlnak elő a középső lánczolat némely helyein a kristályos kőzetek fölött egyes külön álló hantokban, mint például a monarchia határán az Ortler Alpesekben vagy a Brenneren, vagy végre a Stiriai Alpesekhez tartozó Stang-Alpesen, s hogy más részről a déli mellék-öv némely helyein, de nem egyszersmind az éjszaki mellék-övben is, szigetenként kristályos kőzetek emelkednek ki a környező üledéki kőzetekből. Legfontosabbak az utóbbiak közül a monarchia területén a hatalmas, kristályos palakőzetek által környezett Cima d'Asta névű gránittömeg Dél-Tirolban, továbbá az a keskeny csillámpala gerincz, mely Karinthiában a Gail-völgy behorpadását követi, nyugatról azonban a középső övvel mégis összeköttetésben áll; meg egy ehhez hasonló hosszú, keskeny kristályos palából és tömegkőzetekből álló hegyláncz, mely a Karawanka hegyláncztól délre a Misz és Javoria nevű hosszanti völgyek mentén húzódik.

A krimli Tauern. Lichtenfels Edétől

Valamint a vidék plasztikájában, épen oly kevéssé mutatkozik a középső öv területén a geologiai alkotásban is valami szabályos, az egész hegység nyugat-keleti főcsapásának megfelelő rendeződés. Itt, valamint egyéb környékeken is, tapasztalták, hogy a kristályos palák három főfaja között a Gneisz a legalsó és legrégibb, erre következik közvetlenül a Csillámpala és végre az Agyagpala. Ezen kőzeteknek egyikéről sem lehet mondani, hogy a közép hegyláncz hosszában az egész kiterjedésben szabályos csapással bíró övekben fordulnának elő. Nagy méretű térképre volna szükség, hogy azok eloszlási módját tisztán áttekinthetővé tegyük, és nagyon messzire vezetne bennünket, ha itt részletes taglalásba akarnánk bocsátkozni. Csak egyet akarunk megjegyezni. A mi Alpeseink nyugatibb részeiben, még inkább a Svájczi alpesekben gyakran mutatkoznak nagy kiterjedései, többé-kevésbbé elipszis alakú hegység-tömegek, melyek a legrégibb kőzetből, a Gneiszból, vagy, mint nevezetesen a Svájczi alpesekben, Protogynból (olyan Gneiszből, melyben a csillám egy zöld steatites ásvány által helyettesíttetik) állanak. Ezen „közép tömzsöknek” nevezett tömegek a középső régióikban gránitos szerkezetűek, a szélek felé azonban mindinkább mutatkozik a palás és réteges szerkezet, míg még tovább az úgy nevezett pala-burkot képező kőzetek által köpeny gyanánt találjuk befogva, a melyben aztán a különben csekély elterjedésű Chloritpala, Talkpala, Kristályos-mészkő, stb. is bőven van képviselve. A mi térképünk ábrázolta területen legnagyobb ilyen középponti tömeg a Tauern. Egyéb ilyen középponti tömegek az Ötztvölgyi csoport hegyeiben, meg a Selvretta hegységben ismerhetők fel, sőt már ez egész övnek legkeletibb részében, a Wechsel-Rozália hegység déli oldalán is szintén hasonló rendeződést mutattak ki a kőzetekben.

Itt keleten a magasságban folyvást fogyó kristályos kőzetek lassanként fiatalabb és legfiatalabb üledéki kőzetek alá sülyednek. A Középső Alpesek középrésze már a gráczi öblözetben, Köflach környékén, Grácztól nyugotra véget ér. Éjszak-keleti irányban azonban a kristályos palák összefüggő lánczolatban a Wechsel és Rozália hegységen messze túl húzódnak és hasonló irányban bukkannak elő aztán a Ruszti és a Lajta-hegység apró kristályos kőzetek képezte szigetei, melyek szemlátomást létre hozzák a Kárpátok kristályos tömegeivel való összefüggést. Hasonló lánczolat vonúl Grácztól dél-kelet felé. Megszakadás nélkül halad ez a Posruck és Bach hegységben egész Marburg és Windisch-Feistritz helységekig, sőt még odább is haladnak ily irányban a kristályos kőzet-szigetek a zágrábi és moszlavinai hegységben, nemkülönben a szerémi és péterváradi hegységben, melyek Szerbia és délkeleti Magyarország őskori kőzet-területeire vezetnek át.

Valódi kristályos tömeg-kőzet a mi Alpeseinkben aránylag kevés van. Legjelentékenyebb mennyiségekben az Adamello csoportban találhatók, melyben az úgy nevezett Tonalit vagy Adamello-Gránit egy (miként a mellékkőzetekre mutatkozó hatása tanúsítja) fiatalabb, plagioklas, kovarcz, fekete csillám és amfibolból álló kőzet folytonos, az ország határán még messze túlterjedő tömegben lép fel; továbbá a Cima d'Asti Tirolban éjszakra Strignotól, aztán Brixen éjszaki táján, hol keletre egészen Bruneckig valódi Gránit jelentékeny kiterjedésben fordúl elő; végre a Rottenmanni-Tauern és a Bach-hegységben szintén ismerünk nagyobb Gránit-tömegeket.

Az Alpesek nyugati részeiben, hol azok a legmagasabb hegység-tömegekké vannak feltorlódva, a hegységek szerkezete is a legbonyolúltabb. Látszólag siker nélkül fáradoztak eddig a geologusok, hogy azon görbüléseket, elhajlásokat és megtöréseket, melyek a rétegekben, valamint azon torlódásokat, töréseket és vetődéseket, melyek egész hegyrészekben mutatkoznak, egyenként kimagyarázzák, mert a megszámlálhatatlan évezredeken át folyvást működő kimosás még sokkal fölismerhetetlenebbé tette a sziklatömegek útvesztőjében az eredeti összefüggést. Meg kell itt azzal elégednünk, hogy a földgömb folytonos kihűlésében és az ez által előidézett összehúzódásban, melyből a merev külső kéreg összetorlódásának és hegységekké felemelkedésének kellett okvetlenül következnie, tehát elvégre is a föld felszínének plasztikai alakulását tartjuk egyszersmind az Alpok láncza létrejöttében az alap-oknak a nélkül, hogy az ellentétes vélemények részleteibe bocsátkoznánk, melyek hegységünk felépülése történetében annak egyes epizodjait illetőleg uralkodnak.

A hegység ezen szerkezete, az uralkodó kőzetek palássága és rétegessége, ezen utóbbiak elmállásának módja, mely azok ásványos alkotó részeitől függ, végre a kimosás (erosio) határozzák meg egy részt a hegységnek a külső alakját, más részt a növénytenyészetre való alkalmas voltát s egyszersmind, a lakosságra nézve, annak gazdasági becsét is.

A krimli Tauernek ide mellékelt rajza (97. lap) találó képet ad a Középső Alpesek magas hegységében levő csúcsok és völgyek ábrázatáról. Gyakran hosszabb vonalakban egymáshoz sorakozó piramisok, csúcsok és csipkés alakúlatok, legtöbbnyire egyik oldalon a rétegek dűléseinek megfelelőleg többé-kevésbbé lankás táblákban lejtve, a túlsó oldalon ellenben, a hol a rétegtetők meztelen állnak ki, szakadozott alakokban végződnek, közöttük szűk völgyek, melyeket azonban ritkán határolnak függélyes, hanem gyakrabban meredek lejtésű oldalak, ime ezek e hegység jellemvonásai, melyek azonban, habár szelídebb alakúlatban is, a keleti Alpesek alacsonyabb hegyeiben is föl-fölismerhetők.

A mállás; különösen a földpátos kőzeteknél agyagos termékeny talajt hoz létre, mely azonban a lejtők meredeksége miatt a földmívelésre kevéssé alkalmas. Így látjuk, nem tekintve a tökéletesen terméketlen magas csúcsokat és a firn, meg a gletscher jég által kitöltött magas medenczéket és völgyeket, hogy a hegység emelkedettebb részei az erdő-öv felett fűvel vannak benőve, az alsó részt erdő borítja, mely, sajnos, nem mindig részesül a kellő védelemben és csak a lankásabb oldalakon, vagy a rendesen keskeny áradványi talajon vannak a völgyekben csekély hasznot nyújtó szántó-földek.

Az ásványország kincseit tekintve sem mondható gazdagnak az Alpesek közép-öve. A Tauern magas hegységeiben a nemes fémekre dolgozó egykor élénk bányászat, hol a bányász kénytelen volt részben a gletscher-jégen vágni útat, hogy a szilárd kőzethez férjen, nagy részt megszűnt, nem annyira az ércztelepek kifogyása vagy szegényebbé válása, mint inkább a miatt, hogy az élelmi szerekhez képest a nemes fémek értéke alább szállt, a mi lehetetlenné teszi a mivelési költségek fedezését. A Közép-Alpesek egyedüli ércze, melynek magasabb nemzetgazdasági jelentősége van, a különböző helyeken, nevezetesen Hüttenberg mellett az Erzberg-ben előfordúló Vaspát, mely az annyira virágzó karinthiai vasipar alapját képezi. A hatalmas Horganykéneg- és Vaspát-telep a Schneebergen, a Passei völgy hátsó részében, helyenként Ólom- és Rézkéneget is tartalmaz, a mívelésnél felette nagy nehézségeket gördít az elé, hogy nagyobb mértékben míveltessék és egyéb ércz-előfordúlások, úgy mint Tirolban Laas- és Stiriában Ober-Zeiring mellett az ezüsttartalmú ólomkéneg, különféle érczet tartalmazó kovarcz-telérek Klauzennél Tirolban, végre a rézkéneg, mely több vidéken Chloritpalába települve fordúl elő, csak inkább helyi jelentőségűek. A többi ásványok közül elég legyen megemlíteni még csak a fehér kristályos márványt, mely Tirolban Laas és Goflau táján a szobrászok által használtatik, meg a Salzburgban (Habachthal) előfordúló Smaragdot.

Mielőtt a kristályos középső öv területét egészen elhagynók, röviden az ott szórványosan előfordúló üledéki kőzetekről is kell szólanunk. A régibb üledéki kőzetek egyes hantjai, miként már említve volt, legnagyobb részt a Paleozoi korszakból valók. Ily nemű hantoknak kell tekinteni azonban a Kristályos-Palákon medenczeszerűleg elterülő amaz Agyagpala és Mészkő-tömegeket is, melyek a közép láncz keleti végén a gráczi öblözetben lépnek föl és egészben véve a Devon sistémába tartoznak. Nagyobb fontosságúak azonban ránk nézve a neogén lerakodmányok, melyek több helyen, nevezetesen a középláncz legkeletibb részében, nagyobb völgyek alapját vízszintes településsel képezik. Nemcsak nagyon alkalmasak földmívelésre, hanem sokszor gazdag barnaszéntelepet is tartalmaznak, mi az ásványi tüzelőben különben oly szegény Alpesekre nézve nagy jelentőséggel bir. A leggazdagabb ilyen kőszéntelepek vannak a Mürz- és Mura-völgyben Judenburg mellett (Fohnsdorf). A hegyrajzi részben (42. lap) említett lépcsős terraszok a Diluviumhoz számítandó Homokkövek és Conglomerátok vízszintes rétegeiből állanak.

2. Grauwacke-öv.

Az Alpesek középső öve, meg a két Mész-öv közötti határt kelet-nyugoti irányú hosszanti völgyek jelölik tisztábban éjszakról, és kevésbbé kivehetőleg délről, melyek a magas hegység tömegében csaknem egy folytonos barázdát képeznek. Ezen tájak alapkőzete kiválólag paleozoi, melyben a Mészkövek a túlnyomólap fellépő Agyagpala, Homokkő és Conglomerátok mellett alárendelten vannak. Köznépi néven, mely azonban a tudományba már régóta fel van véve, és a melylyel a legrégibb, gyakran conglomerátnemű Homokkövet, de aztán általában a legrégibb üledéki kőzetek mindnyáját is jelölik, ezen határkőzetek vonúlatát Grauwacke-övnek nevezik. További taglalásuk, miután jól felismerhető kövületeket ritkán találni bennük, nagy nehézséggel jár, de mégis vagyunk már annyira, hogy azokban a paleozoi csoportoknak mind a négy sistemáját ki tudjuk mutatni. Csekélyebb szilárdságuk egy részt a közép-öv kristályos silikát-kőzeteihez, más részt a Mész-öv sűrű tömeges kőzeteihez képest, elősegítette az erosió munkáját, melynek eredménye hosszúra nyúlt völgyeletek vágódása melyek az alpesi lakókra nézve igen fontos művelődési jelentőséggel birnak. A széles, mély fekvésű völgyfenekek lankásabb lejtőikkel míg egyrészt a letelepedésre és földmívelésre a hegység belsejében az egyedűli területet nyújtják, más részt ott építhetők közlekedési útak is, melyek természetszerűleg egyirányúak a patakmedrekkel.

De bányászati tekintetben is, nevezetesen az éjszaki Grauwacke-öv kincsekben gazdagnak, sőt az Alpesekben a leggazdagabbnak mondható. Abban vannak a hires Vaspát-érczek, melyeket a Schneeberg tövétől Reichenautól kezdve nyomon kisérhetni Neuberg, Veitsch, Feistereck és Eisenerz vonalán, hol, mondhatni, tetőpontjukat (Innerberger Erzberge) érik el, aztán tovább Radmer, Admont, Lietzen és Dienten vonalán egész Pillersee és Schwatz vidékéig Tirolban. Ezen vasérczek a legjobbak közé számíthatók a világon; hatalmas telepekben vagy teleptömzsökben, részben telérben is, legtöbbször Mészkő kiséretében a silur felső emeletében fordúlnak elő. Már a rómaiak mívelték és a mívelés még ma is emelkedőben van. Ugyanazon telepeken a Vaspáttal együtt gyakran találtatik a Rézkéneg, de ritkán annyi, hogy a bányászást megérdemelné. Ezen ásványnak vannak azonban fontosabb telepei Agyagpalában Stiriában (Kallvang), Salzburgban (Mitterberg, Zell am See) és Tirolban (Kitzbüchel).

Az ezüsttartalmú fakóércznek egy más, még pedig a mostani felfogás szerint a Diáshoz számítandó telepe ismeretes Tirolban Schwatz mellett Mészkőben. A középkorban, az akkor igen hiányos technikai segédeszközök daczára, bámúlatos erélylyel űzték ott a bányászatot, a mely a hires augsburgi kereskedőknek, és későbben a Fugger grófoknak roppant kincseik nagy részét szolgáltatta; később a bányászat hanyatlott; az újabb időben nagy áldozattal tett kisérletek, sajnos, eredményre nem vezettek.

Haselburg Bozen mellett. Lichtenfels Edétől

Egyéb, kevésbbé fontos ércz-előfordulást mellőzve, megemlíthető még, hogy Schottvien közelében Gipszet nem jelentéktelen mennyiségben fejtenek, és hogy a Semmeringen nem kevésbbé, mint Stiriában némely helyeken a Grauwacke-övben magnesit lép föl, mit tűzálló czikkek készítésére lehetne fordítani, mi azonban eddig alig történik; végre hogy a Grafit-telepek, melyek némely helyen Stiriában Rottenmann táján ásatnak, nem, mint azelőtt vélték, az őskori, hanem a paleozoi kőzetek közé tartoznak. Már említettük, hogy a déli Grauwacke-öv irányában csekélyebb a szabályosság, mint az éjszakiéban. A legnagyobb zavarodásokat egy oly kőzet-elem idézi elő, mely az éjszaki Alpesekre nézve egészen idegen; ez egy eruptív porfir, mely szilárd kőzeteivel és tufáival déli Tirolban Bozen táján messze terjedve, a tájkép jellegére, valamint az egész hegyszerkezetre is uralkodó hatással van. A Marburg környékétől Bixen és Meran felé (hol a porfir kiterjedésének éjszaki vége van), a kristályos palák és az üledéki kőzetek között majdnem kelet-nyugot közé eső határ Merannál dél és délnyugotra hajlik el és csak Rivanál olasz területen tér ismét vissza nyugotnak.

A Bozenvidéki porfir a Dias-korszakba való; egészben véve tömeges fenföldet alkot, melynek a mély bevágódású szurdokok bizonyos vad arczúlatot adnak; lapos részein azonban, valamint meggömbölyödött tetőin dús növényzet tenyészik. E kőzet eredeti színe szürkés zöld, az a sötét-veres szín, melyet a sziklafalak a velük együtt előforduló Mészhegység fehér színe mellett oly feltűnőleg mutatnak, az elmállás eredménye, melyre a porfir nagyon hajlandó. Igen bensőleg van összenőve a porfirral az annak a törmelékéből képződött veres Conglomerát és Homokkő, vagyis az ú. n. Verrucano és Grödeni Homokkő.

3. Éjszaki Mész-öv.

Az éjszaki Grauwacke-övnek valamelyik nagy hosszanti völgyéből éjszak felé tekintve, erős ellentétben a déli oldal lankásabb erdő és réttel fedett lejtőivel, azt találjuk, hogy itt csaknem függőlegesen emelkedő puszta fehér sziklafalak vannak, tövüknél meredek törmelék kőfolyással, mely mészkövekből áll. Ezek az éjszaki Mész-alpesek neve alatt összefoglalt széles hegyövnek igen meredek déli oldalát képezik. Ezen Mészkövek, minthogy daczára a különböző geologiai horizonoknak, petrografiai tekintetben hasonlók, valamint a miatt, hogy csak néhány elszigetelt csekélyebb területen tartalmaznak kövületet, ez előtt a részletesebb taglalás tekintetében nagy nehézséget okoztak és ezért általában „Alpen-Kalk” gyűjtőnéven neveztettek. Jelenleg ezen nehézségek legnagyobb részt le vannak győzve; most ugyanis már tudjuk, hogy az Alpesi Mészben a Triasztól kezdve föl egész az Eocénig minden sistema képviselve lehet. Ezen emeletek részleteit illetőleg megfelelő geologiai szakmunkákra kell az olvasót utasítani; szabadjon azonban figyelmét némely kiváló vonásra mégis kikérni.

A Hochschwab-csoport Stiriában. Lichtenfels Edétől

Az egész réteg-csoport legalsó tagját, egy csillámban dús palás, többnyire vörös vagy tarka homokkő, az ú. n. Verfeni-pala képezi, a mely a Grauwacke-öv Paleozoi kőzetei és a Mezozoi Mész-Alpesek között a határon mindenütt fellép, de azon kivűl is ezen utóbbiak területén több helyen föl van tárva. Állandó petrografiai minősége, de meg a kevés, hanem könnyen felismerhető nemek képezte faunája által ezen többnyire csekély vastagságú, a legalsó Triaszhoz tartozó rétegcsoport valóságos ariadne-fonál, melynek segítségével a mészhegység szövevényében bizton eligazodunk.

A Mészkövek főtömegét a felső Trias különféle emelete, valamint a Räti sistéma kőzetei képezik. Az Alpesek területén túl éjszaki Európában a Felső-Trias, az ú. n. Keuper, homokos-márgás rétegekből áll, melyek leginkább szárazföldi és édesvízi képződésre mutatnak, míg a Räti sistéma itt hasonló anyagú, de csak nehány méter vastagságú tengeri réteg-szakaszból áll, mely a Trias és a Jura között foglal helyet. Az Alpesekben ellenben ezen képződmények egészen más facies-fejlődésben, mint valódi tengeri Mészkövek jelennek meg, példáúl a Triashoz tartozó Halstadt-Wetterstein és Esinó-Mész vagy a Räti Fődolomit és a Dachstein-mész hatalmas hegytömegeket képeznek, melyeknek vastagsága ezer láb is van.

Az említettekhez képest aránylag csekély mértékben vesznek részt a tulajdonképeni Mész-Alpesek alkotásában a Jura, Kréta és Eocén kőzetek. Különösen megemlítendőknek tartjuk a Liashoz tartozó ú. n. Adnethi rétegeket; ezek Cephalopodákban gazdag márványféle kőzetek, melyeket Hallein mellett Adneth táján terjedelmes kőbányákban fejtenek, s Salzburg környékén, de távolabb is, építési czélokra használnak sat.

A Mész-Alpesek arczúlata lényegesen eltér a kristályos Középső-Alpesekétől. Sokszor találkozunk itt kiterjedett fensíkokkal, melyek a mély bevágódású völgy felé meredek sziklafalakat képeznek. Lassabban és csekélyebb fokban, mint a silikát kőzetek, szolgáltatnak elmállás által a Mészkövek termő talajt; ennélfogva lefelé tetemes mélységekig nemcsak a völgylejtők, hanem még a fensíkok is gyakran mint kőhalmaz tűnnek elő gyér növényzettel. A völgyfenekeket nem tekintve, gyakran csak a régibb kőomladványok gazdagabbak növényzetben a meredek sziklafalak tövénél és általában olyan helyeken, a hol a Mészkövet márgás és homokos rétegek váltják föl.

Az ásványország azon használható anyagai közül, melyek a bányász tevékenységének az éjszaki Mész-Alpesekben kínálkoznak, itt csak egy bír magasabb jelentőséggel. Ez a Kősö, melyet részben még a történelem előtti időből fenmaradott bányákban fejtenek Tirolban (Hall), és Salzburg táján (Hallein, Hallstadt, Ischl, Ausse). A telepek a Trias sistemához tartoznak; a só ritkán tiszta annyira, hogy mint kősó jöhetne kereskedésbe, hanem agyaggal van keverődve úgy, hogy előbb vízben felolvasztják és csak az oldat lepárolása által kapott főttsót viszik kereskedésbe. A só folytonos kisérője, a Gipsz, nagyon el van terjedve egyéb helyeken is; többnyire a Werfeni palák között találtatik és sok helyen erősen fejtik. Jó tulajdonságú Kőszenet, de csak csekély telepekben, ismerünk nemcsak a már előbb említett Gresteni rétegekben, hanem a Felső-Triashoz tartozó Lunzi rétegekben is, továbbá a Gosa-rétegekben és egy a felső eocenhez számított öblözetben Hering vidékén, Tirolban. Aszfaltot Seefeld mellett a Räti sistema kőzeteiből kapnak, végre ólom- és horgany-érczeket némely helyen a felső Trias Mészköveiből kapnak, nevezetesen Tirolban Nassereit táján.

Bisamberg a Dunánál Bécs mellett. Lichtenfels Edétől

4. Az éjszaki Alpesek Homokkő-öve.

A Mész-öv sziklás hegyeivel erős ellentétben az éjszaki szélen lankásan gömbölyded, többnyire erdős, vagy a hol a lejtők egyenesebbek, szántóföld és réttel fedett, és sokkalta alacsonyabb hegyek emelkednek, melyek Bregenztől a bódeni tó táján kezdődve egész Bécsig (Kahlen- és Leopoldsberg) 5–15 km szélességben egy folytonos s az Alpesekbe benyúló keresztvölgyek által csak itt-ott megszakított vonúlatot képeznek, s melyeknek a folytatása még a Duna balpartján is (Bisamberg és Rohrwald) felismerhető. Órákig el lehet a Wienerwald éjszaki részében, mely ezen övhöz tartozik, járkálni a nélkül, hogy egy-egy kőszálat vagy általában valami kőzetet látnánk. Ha azonban egy kőbánya, vagy egy vízmosás, bárhol is ezen hegyek belsejébe betekintést enged, változatlanúl ugyanazt a képződményt látjuk, tisztán réteges, Csillámban dús homokkő-padokat, melyek Márgapala vékony rétegeivel ezerszeres ismétlődésben váltakoznak. A geologusra nézve ezen ú. n. „Bécsi Homokkő-öv” hálátlan terület; leszámítva a Márgapatákban néha található lenyomatokat, melyek tengeri algák alakjára emlékeztetnek, újabb időben azonban Férgek nyomaiúl magyaráztatnak, felette ritkán lehet szerves maradványokat találni, melyekből azonban lassanként mégis az tűnt ki, hogy ezen Homokkövek részben a Kréta-, részben az Eocen-képződményeknek felelnek meg. Nem tekintve ezen kőzetnek mint földmivelési talajnak az értékét, egyéb anyagot gyakorlati használatra alig szolgáltat; aránylag még legfontosabb az, hogy a Homokkő-rétegek között található Márgát itt-ott jó vízálló mész készítésére használják fel. Későbben látni fogjuk, hogy a bécsi Homokkőhöz igen közel álló képződmény, nevezetesen a Kárpáti Homokkő Magyarországon, továbbá az ú. n. Flisch Boszniában és egyebütt még sokkal nagyobb elterjedésben fordúlnak elő, mint az Alpesekben.

5. A déli Mész-Alpesek és a Balkán-rendszer hegységei.

Valamint az Alpesek déli Grauwacke-öve kevésbbé szabályos szerkezettel bír, mint az éjszaki, ugyanazt találjuk a mezozói és a régibb kenozói hatalmas tömegekre nézve is, melyek e hegységnek a déli oldalát egész a nagy kiterjedésű lombard-velenczei síkságig képezik; ezek szerkezete hegyrajzi és földtani tekintetben szintén bonyolúltabb, mint az éjszaki Alpesekben.

Ez övnek a monarchia területéhez tartozó legnyugotibb részében éjszak-keleti csapás uralkodik, továbbá a bozeni porfir-tömzsnek déli és keleti környékén az újabb korú üledékes és eruptiv kőzeteknek, mondhatni egész zűrzavarával találkozunk és csak a Karni Alpesekben áll ismét helyre a rendes nyugat-keleti csapás, mi aztán a Karavankán, a Juli Alpesek éjszaki felén, a Sannthali Alpesek és a Cilli táját képező hegy vidéken is folyton megmarad egészen a már Stiriában kezdődő nagy magyar medencze síkságáig, a mely felé a hegység erősen kinyomúló szikákban törik meg.

A Sella-csoport Campitello táján. Lichtenfels Edétől

Lássuk előbb a szorosabb értelemben vett déli Alpeseket. Itt is ugyanazon kőzetek uralkodnak, mint az éjszaki Alpesekben, a Trias és a Räti emeletek különböző tagjai szolgáltatják az anyagot a hatalmas hegytömzsök és lánczok felépítéséhez. Van azonban nehány könnyen felismerhető különbség is. Ide tartoznak a már említett szigetek, melyeket kristályos kőzetek felbukkanása képez; ide tartozik továbbá azon jelentékeny elterjedés, melyet a különböző Mezozói korszakba tartozó eruptiv-kőzeteknél Tufáikkal egyetemben, névszerint a meredek alakúlatai által annyira jellemzett déltiroli Dolomit-Alpesekben a bozeni Porfir-tömzs területen keletre találunk. Ilyenek: a Monzoni-Sienit és a Turmalin-Granit Predazzo környékén, a szemcsés kristályos kőzetek, a minőkkel csak az őskori képződményekben szoktunk találkozni, továbbá a Melafir, az Augitporfir és az ú. n. Syenitporfir, melyek azonban mind a Triasz lerakodása idejében törték keresztűl az üledékes kőzeteket és azokra sokfélekép átalakítólag hatottak. L. von Buch, ki ezen klasszikai vidék kutatásánál első dicsősségét aratta, és Humboldt ideje óta a legjelesebb geologusok nagy száma zarándokolt oda, míg a turisták zöme e vidék felűlmúlhatlan tájképi bájait kellőleg csak újabb időben méltatja. Egy további sajátság, mely a déli Alpesekben, szemben az éjszakiakkal megvan, az azok tövénél hiányzó folytonos Homokkő-öv. A lombardi Alpesekben a Lago Maggiore és Lago d'Iseo között találni ugyan egy, noha keskeny, de a bécsi Homokkővel analog, itt Macigno-nak nevezett képződményt, mint a Mész-Alpesek előhegyét; a Garda-tón túl keletre azonban ezen öv hiányzik, vagy inkább a Kréta és Eocen korszak meszes kőzetei, az ú. n. Rudista- és Nummulitmész által pótoltatik, mit tovább az Adriai tenger felé éjszakkeleti irányban nyúló hegyvonúlatokban még jobban elterjedve ismét föltalálunk, s miről bővebben is fogunk szólani.

Kősó, valamint Kőszén, melyek az éjszaki Alpesekben a legfontosabb bányászati tárgyakat képezték, a déli Alpesek mezozói rétegeiben épen nincs; nagy fontosságot nyernek ellenben az ólom- és horgany-érczek a felső Trias Mészköveiben, nevezetesen a Karni és Gaithali Alpesekben, valamint a Karavanka hegységben. A karinthiai ólom, jelesen Bleiberg és Leibel kohóiban készítve, különös tisztasága miatt nagy becsben áll.

A déli Alpeseknek délkeletre húzódó szárnyában, és az ezzel elválaszthatlanúl összefüggő Balkán-rendszeri hegységben, a mennyiben helyén van arról itt szólani, többszörösen ismétlődő vonúlatokban, melyeknek éjszaknyugatról délkeletre menő csapása mindenütt felismerhető, legközelebb azon kőzetek folytatását találjuk, melyeket eddig a déli Alpesekben is láttunk.

Szent-Canzian a Karszt vidéken. Lichtenfels Edétől

Mindenki ismeri a Quarnero és Dalmáczia keskeny és hosszúra nyúlt szigeteit, melyek többé-kevésbbé keskeny csatorna által elválasztva, a szárazzal szemben feküsznek. Ezek a tenger szintje fölé emelkedő gerinczei azon ránczos hegységnek, melynek medenczéit víz borítja. Általában világos, gyakran vakító fehér Mészkövekből állanak, melyek a Kréta sistéma különböző emeleteibe tartoznak, de csaknem mindenütt sajátszerű, egészen kihalt Puhány-osztály fajai által jelezve, Rudista-mésznek neveztetnek; ezekhez itt-ott Eocen Nummulitmész is csatlakozik. Átmenvén a kontinensre, legelőször is ugyanazon Mészköveket találjuk részben nagy kiterjedésű fensíkban, mint a tulajdonképeni Karsztban, részben parallel hegysorokat képezve, közöttük hosszanti völgyekkel, melyek fenekét itt már tenger nem fedi, hanem az Eocen korszakból fenmaradt Homokkő és Márga képezi. Ez utóbbiak termékeny, jól mívelt földek által fedett oázokat képeznek a Karsztvidék kietlen szikla-sivatagai között. Ezen Mészkőhegyek azonban jellegesen kifejlődve mutatják azt, a mit a Karszti tünemények alatt értünk. Egy mindenütt megszakadozott és zúzódott fölszín a levegőbeli tényezők kőzetbontó hatásának műve, számos tölcsérded mélyedés, ú. n. dolinák, valamint nagyobb, nyílt lefolyással nem bíró medenczék és vakvölgyek, itt-ott egy szélesre nyílt kapu valami sziklafalban, vagy egy tátongó torok, mely vágyat kelt bennünk a titokzatos mélységek kutatására. Ezekben azután egy egész labirinthja van a folyosóknak, repedéseknek és barlangoknak s azokban a nap sugara által soha nem világított zajgó patakok, tomboló vízesések, majd ismét csendesebb tavak azon tündéri cseppkő-képződményekkel, melyekre a bátor kutató képzelődése olykor a legfurcsább hasonlatosságokat fogja rá, a szárazföldi és vízi fauna vak állataival, melyek a napvilágot nem tűrik el, végre nem ritkán azon agyagban, mely a feneket képezi, kihalt emlősök számtalan csontjával, a melyek között a barlangi medvének jut az első hely, de melyek közt gyakran a mi saját nemünknek történelmet megelőző időből származó maradványai is előfordúlnak.

Az igen gazdag körlégi-lecsapódás minden vize azonnal eltűnik a Karszt-fensíkon, a fölszín hasadékaiban és odúiban, s föld alatti utjában a víz részint chemiai, részint mechanikai hatásával mindinkább tágítja az üregeket. Beszakadás a következése, ha a tető boltozata elgyöngül. Ebből keletkeznek a dolinák, melyek, nevezetesen olyan helyeken, a hol a víz a mélyben vízálló kőzeten mozog tovább, fokozatosan vak völgygyé, ha pedig a legutolsó ívboltozat is beszakad, végre nyílt völgygyé változik át. Ezen Karszti tünemény azonban nem csupán a tengerparti vidék fiatalabb Mészköveire szorítkozik; ha ezektől bellebb hatolunk a száraz földön, találunk régibb korú Mészköveket is, melyek hasonlót mutatnak. Főtömegök csak úgy, mint az Alpesekben, a Triasba tartozik, és hogy azokban a Karszti tünemények nem hiányzanak, arról tanúskodnak a Zirknizi tó körül azon felső Trias Mészkövek, a melyekben azokat minden megkivántató sajátsággal szintén láthatjuk.

Csak az alsó Trias-Mész alatt emelkednek ki itt-ott már a külső, nagyobb kiterjedésben azonban a belső lánczokban Verfeni Palák, valamint ezek alatt Paleozói kőzetek, és pedig itt is leginkább Palák, részben igen magas fokú kristályos szerkezettel. Ezen képződményekkel, melyek Krajnában és a horvátországi partvidéken nagy kiterjedésben észlelhetők, Boszniában pedig önálló hatalmas hegylánczokká fejlődvék, mind a tájkép jellege, mind a talaj termékenységének föltételei megváltoznak. A Mészkőből álló sziklahegységek helyett, melyek azonban a természettől nincsenek feltétlen terméketlenségre kárhoztatva, szelídebb alakokat és földmívelésre alkalmas talajokat is találunk.

A „Rjeka-Loch” Szent-Canzian mellett a Karszt vidéken. Lichtenfels Edétől

Némi joggal állítható, hogy a Paleozói hegylánczok Boszniában egy kétoldali hegyszerkezet tengelyét képezik, melynek az éjszakkeleti oldalán ismét fiatalabb üledékek csatlakoznak. Bosznia geologiai térképén a Flischcomplex névvel jelölt kőzet-vonúlat az, mely Horvátországban Glinától folyvást szélesedve délkeleti csapással az elfoglalt terület éjszak-keleti részét legáltalánosabban képezi. Ezen complex Homokkövekből áll, a melyek mindenben hasonlók azokhoz, melyeket bécsi Homokkő és Macigno név alatt már megismertettünk; de nemcsak hogy gyakrabban állanak tisztább Mészkövekkel összeköttetésben, hanem mindenütt számos és hatalmas Serpentin, meg Gabbró kőzet van beléjök települve, mi monarchiánk hasonló Homokkő területein ismeretlen, de az Apenninek Macigno Homokköveiben szintén úgy fordúlnak elő. Ha még azt is megemlítjük, hogy keleti Boszniában Srebrenica táján trachitos kőzetek hatalmas tömzse tör keresztűl Paleozói Palákon, és hogy az ország belsejében több nagyobb, kisebb medencze találkozik kitöltve neogen édes vízi kőzetekkel, melyek nemcsak a termékeny talaj, hanem gazdag Barnaszén-telepek által is fontosságot nyernek: akkor minden nevezetesebb mozzanatot kiemeltünk, mely a bennünket foglalkoztató e hegységek szerkezetének leirásánál erre igényt tarthat.

Ásványkincsekre nézve ezen vidék gazdagnak mondható. Krajnában Idria oly higany-teleppel bír, mely fontosságra nézve Európában a második, Boszniában pedig az elfoglalás néhány éve óta, nem tekintve a Fakóércznek paleozói rétegekben való számos lelőhelyét, rendkívül nagy kiterjedésű Vörös-vasérczeket (Vares), mívelést megérdemlő Rézérczeket (Majdan) és Antimont (Foinitza) fedeztek föl. A Trias Mészkövei jelentékeny Mangan-ércztelepeket tartalmaznak. A Flisch-környék Serpentinjei Chrom-érczekben gazdagok. A Trachitban végre Srebrenica környékén ólom- és ezüst-tartalmú parallel telérek huzódnak, melyek már a rómaiak idejében mívelésben voltak, a középkorban abbahagyattak, de a mostani kutatások alapján a jövőre nézve jó kilátással kecsegtetnek.

A Kárpátok.

Noha szerkezeti alkat tekintetében nagy a különbség a Kárpátok és az Alpesek között: a kőzetanyagra nézve, leszámítva a Trachitot, mi az Alpesekben, mondhatni, csaknem teljesen hiányzik, oly nagy a megegyezés, hogy geologiai szempontból összetartozókúl, vagyis úgy kell őket fölfognunk, mint részeit azon dél-európai nagy hegység-rendszernek, melyhez a Pyrenéusok, az Apenninek és a Balkán félsziget összes hegységei is oda tartoznak.

A Negoj a fogarasi hegységben. Feszty Árpádtól

I. Az őskori kőzet-szigetek és azok előhegyei.

Ama legrégibb őskori kőzetek, melyek a Kárpátokban mutatkoznak, itt nem valamely két oldalvást, vagy részarányosan épült hegységnek a középső övét képezik, mint az Alpesekben, hanem inkább úgy tűnnek föl, mint nagyobb, kisebb szigetek és sziget-csoportok, melyek fiatalabb üledék kőzetekből emelkednek ki.

Ilyen, egymástól elkülönített szigetek számos csoportja képezi, ha szabad ezen kifejezést használni, a felső-magyarországi Kárpátok vázát; egy másik ilyen csoport a kárpáti erdőshegység délkeleti végén Máramarosban, a rodnai havasokban és Bukovinában lép föl, honnét Erdély éjszak-nyugoti havasaiba csap át; egy harmadik, még pedig ezen sziget-csoportok közt a legnagyobb, az Erdély déli részében lévő magas hegység, honnét a kristályos kőzetek tovább a Bánságba húzódnak be; a negyedik végre a Bihar-hegység középső tömegét képezi, melyhez aztán odább éjszakra Szilágymegyében, meg a Szamos mellékén Nagybánya felé nagyobb és kisebb szigetek csatlakoznak.

A felső-magyarországi Kárpátok legtöbb kristályos szigetében, így Pozsony hegységében, a Magurában, stb., de főleg a Magas-Tátrában Gránit uralkodik a kristályos Palák felett; e szigetek közül a legnagyobban, melyhez a liptói havasok, továbbá a szepesi és lőcsei hegységek is oda tartoznak, mutatkozik ismét a fordított arány. Minden más csoportban alárendelt a kristályos tömegkőzet: így a második sziget-csoportban éjszakkeleti Erdélyben, Gyergyó-Szent-Miklós táján, egy pompás syenit-tömzs a Ditroitnak is nevezett kőzettel, továbbá Gránit a déli erdélyi és a bánsági hegylánczban is kissé nagyobb kiterjedésben a Bihar-hegységben fordúl elő. A Palákra nézve megjegyzendő, hogy a Kárpátokban is többszörösen észlelni a három legjobban elterjedett fajnak olyatén egymásra következését, hogy alúl van a Gneisz, felette a Csillámpala, a felett pedig az Agyagpala, és hogy a kristályos Mészkövek a hatalmas Rodnai havasokban, részben Bukovinában is, de aztán a bihari törzs délkeleti oldalán is nagyobb kiterjedésben találtatnak.

Ezen kristályos szigetekhez, kőzeteikre rakodva, mindenütt régibb üledékek csatlakoznak, de nem körös-körül, hanem csak egy oldalról, még pedig azon nagy kör külső oldalán, melylyel a Kárpátok, mint ezen munka hegyrajzi részében már említve volt, a nagy magyar Alföldet befogják. Így látjuk ezen lerakodmányokat a kristályos tömzsre a felső magyarországi Kárpátok éjszak-nyugoti és éjszaki részén Bukovinában éjszakkeleten, Erdélyben és az erdélyi határhegységben délkeleten (Brassó környékén), és délen (már a monarchia határán túl Romániában). Csak a Bánságban találjuk, hogy a kristályos és üledékes kőzetek éjszakról délnek csapó vonúlatokat képeznek váltakozva, valamint a Bihar-hegység kristályos tömzsét is keletről, délről és nyugatról ilyen üledékek környezik.

A mi magukat a régibb üledékes kőzeteket illeti, nem tekintve a Carbonos sistema kőzeteinek néhány egészen alárendelt előfordúlását, azok alatt a Paleozói korszak üledékes kőzetei csaknem merőben hiányzanak. A legrégibb, mindjárt a kristályos kőzetekre települő képződmény egy vörös Homokkő, legtöbbször kövületek nélkül, valószinűleg Dias; ezek fölött Werfeni Palákat találni, melyek aztán az Alpesekben találtakkal úgy petrografiai, mint paleontologiai tekintetben tökéletesen megegyeznek.

A tovább következő, leginkább meszes kőzetekben szintén nem nehéz felismerni a Trias különböző emeleteit és facies-fejlődését, valamint a Räti, Jura, Kréta és Eocen korbeli képződményeket, melyekkel már az Alpesekben megismerkedtünk, a nélkül azonban, hogy a Mészkő-hegység itt valahol oly hatalmas tömegekké torlódnék fel, mint ott.

Felette gazdagok és változatosak a Kárpátok kristályos kőzeteiben előforduló ércztelepek, nevezetesen ott, hol nagyobb kiterjedésben jönnek a fölszinre. Elég legyen itt említeni a vas-, réz-, kobalt- és nikel-érczeket, továbbá a higanytartalmú fakóérczeket Szepes- és Gömör-megyében, a Csillámpalában lévő mangánérczeket, az Agyagpalában levő ólom- és horganyérczeket, úgyszintén a rézkénegnek a Chloritpalában mértföldekre terjedő telepét Bukovinában, melynek tovább délkeletre folytatása van Erdélyben Balánbánya táján; ide tartozik a Kárpáti országok legjelentékenyebb vasércztelepe, melyet Vajda-Hunyad táján Gyalárnál fejtenek, végre az Orsova táján az Alduna mellett Serpentinben találtató Chrómvasércz tömzsök.

A Kárpátok kristályos szigeteit kísérő üledékes kőzetek ellenben különösen Krassó-Szörény megyében az ásványország használható anyagainál fogva nagyobb, mint csupán helyi jelentőséggel bírnak. Ide tartoznak a legalsó Jurához tartozó hatalmas kőszén-rétegek Steierdorf táján, továbbá Moravicza mellett a nevezetes, ú. n. érülési (contact) képződmények Mezozói Mészkő és régibb Kenozoi eruptiv kőzet határán, mely mágnes vaskövet tartalmaz, az aranytartalmú vaskéneg Uj-Moldován, a réz-ércz Szászkán, az ezüsttartalmú ólomkéneg Csiklován, Oraviczán, Dognácskán, stb.

2. Trachit-hegységek.

Már előbb szóltunk a Trachitról, mint olyan külön kőzetfajról, mely a Kárpátokat az Alpesektől megkülönbözteti. Ezen vulkáni, a mai tűzhányó hegyek láváihoz hasonló módon izzón folyó állapotból kihűlés által megmerevedett kőzetek együttesen a törmelékeikkel, hömpölyeik és finomabb zúzási termékeikkel, valamint vulkáni hamujokból összeállított Conglomerátjaik és Tufáikkal mind a Neogen időszakban jöttek létre, midőn tehát a Kárpátokban olyan vulkáni tevékenység uralkodott, melyhez hasonlót a jelen korban legfölebb Chile vulkán óriásaiban, vagy Mexiko hasonló hegylánczaiban találunk. Ezek a Kárpát hegyláncz ívének déli oldalán futnak a medencze éjszaki felében, melyet ennélfogva a magyar Alföld nagy sülyedésű területétől, valamint az aránylag magas fekvésű neogen dombvidéktől Erdély közép részén élesen elválasztanak. Az első, inkább tömzs-alakú trachyt-tömeg a híres selmeczi hegységben van kifejlődve, melyhez tovább délnek a dunai trachitcsoport csatlakozik,melyet ezen folyó Esztergom és Vácz között ketté vág. Ez utóbbit már úgy is lehet tekinteni, mint egy részét a későbben megemlítendő magyarországi középhegységnek; hasonló áll a Mátra trachitcsoportjáról, melyet a Zagyva pataktól keletre a Tarnáig tetemes szélességben kifejlődve, innét aztán a Bükk-hegység déli részén keskenyen folytatódva Miskolczig követhetni. – Nem messze innét kezdődik a délről éjszaknak csapó Tokaj-Eperjesi Trachithegység, mely a felső-magyarországi kristályos és régibb üledékes kőzetek képezte hegység tömegét metszi ketté, és erre következik aztán a leghosszabb és leghatalmasabb trachytvonúlat, az éjszak-nyugotról délkeletre csapó Vihorlát-Gutin hegység, mely csekély megszakadással hasonló irányban aztán a Hargitta hegylánczot képezi Erdély keleti oldalán. Van ezenkívül sok helyén elszigetelve fellépő Trachit is Krassó-Szörény megyében, Biharban, Fehér és Baranya megyékben, stb.

A Kékes-tető a Mátra trachit-hegységében. Spányi Bélától

A Trachit név voltaképen gyűjtő név. Már futólag nézve is különbséget venni észre közöttük, ezt azonban még nagyobbnak találjuk, ha tanúlmányozásuknál a mikroskópot és a chemiai elemezést is alkalmazzuk. A megkülönböztetés főalapját a Trachitban előforduló földpát képezi. Ha a földpát plagioklas, akkor a trachit faja Andesit-nek mondatik, ha pedig üveges és derékszög alatt hasadó földpátot, ú. n. Sanidint találunk benne, akkor szorosabb értelemben vett Trachit-nak mondatik. Magyarországban a Trachitok zömét az Andesit képezi. Az Andesit alap-anyaga sűrű fekete vagy szürke, az elmállásnak aránylag erősen ellenáll, és így az ebből álló meredek hegyalakok nem ritkák. A Trachitok minden nemének egy külön módosulata a Zöldkő-Trachit, melynek színe zöld; ez ellenkezőleg könnyen mállik s ekkor a levegőn barna szint vesz fel, s a belőle képződött hegyalakúlatok gömbölydedek és néha harangalakúak. A Zöldkő-Trachit különös fontosságot az által nyer, hogy nemes fémtartalmú érczeket tartalmaz. Habár a nemes fémbányászat Magyarországban olyan virágzásnak már régóta nem örvend, a milyen múltjában van feljegyezve, azért még ma is sok ezer embernek nyújt keresetet.

A legfontosabb ércztelepek, melyekről a részletek ezen munka későbbi fejezeteinek vannak fönntartva, a selmeczi trachit hegycsoportban Selmecz és Körmöcz környékén vannak; nevezetesek továbbá a Vihorlát-Gutin csoport délkeleti végén Nagybánya, Felsőbánya és Kapnik ércztelérei, úgyszintén Rodnánál ez és a Hargitta-csoport között, végre a bihari tömzs déli oldalán az Erdélyi érczhegység Európának aranyban a leggazdagabb vidéke, melyben az Arany nemcsak szabadon, mint rendesen, hanem némely helyen az annyira ritka Tellur-elemmel vegyülve is találtatik.

A tág értelemben vett Trachitot többnyire érdes likacsos alap-anyag, világos fehér vagy vörös szín jellemzi; nagy kiterjedésben Zöldkő-Trachit nélkül kiképződve így a dunai Trachit-csoportban találjuk, de megvan minden egyéb más csoportban is. A magyar főváros közelében a Dunához közelebb eső némely hegyben Szobb, Zebegény, Visegrád és Bogdány környékén fejtik, és burkolásra koczkákat meg lapokat készítenek belőle, melyek nemcsak Budapesten, hanem számos vidéki városban is nagy elterjedésnek örvendenek. Magyarország egyik világhírű nevezetessége, a nemes opál, hasonlóképen Trachitban van a Tokaj-Eperjesi hegylánczban, Kassától nem messze, Vörösvágás mellett Dubnikon, hol az Opál néha egyes telérek mentében, de legtöbbször minden szabály nélkül a kőzet üregeiben találtatik.

A Trachitokhoz tartozik végre azok egy külön üveges módosulata, az ú. n. Riolit is, (Liparitnak is nevezik). Nagy mennyiségben tartalmaz kovasavat, és így az egész csoport legsavasabb kőzete. Vulkáni eredetű, s kisebb mennyiségben, mint lávaár a nagyobb Trachit hegység oldalán foglal tért. Ide tartoznak a nagyon elkovarczosodott olyan Trachit-kőzetek is, melyekből a Garamvölgyben (Geletneken, Újbányán) malomkövet készítenek.

A Trachit mállása termékeny talajt szolgáltat; a trachit-hegység magasabb része rendesen erdős, az alsóbb részek azonban igen alkalmasak földmívelésre; a leghíresebb borok egyike, a tokaji, legnagyobb részt a Trachit mállási eredményéből származó agyagtalajon (Nyirok) terem.

3. A Kárpáti Homokkő.

Szólanunk kell még a Kárpátoknak azon kőzetéről, mely a legnagyobb területet foglalja el; ez ugyanazon képződmény, melyet az éjszaki Alpesekben Bécsi Homokkőnek, a déliekben Macignonak, Boszniában Flisch-nek mondottunk, itt pedig kárpáti Homokkő-nek neveztetik.

Az éjszaki Alpesekben a bécsi Homokkövet egész a Dunapartig kisértük a balparton (Bisamberg és Rohrwald); itt azt a széles Morva-mező egy kis darabon megszakítja, de odább nem messzire a Kis-Kárpátokban újra föltaláljuk, hol a felső-magyarországi Kárpátok őskori tömegét kísérő üledékek éjszak-nyugoti szegélyét képezi. Nagyobb terjedelemmel folytatódik éjszak-keletre, eléri a nagy kárpáti ívnek tetőpontján, körülbelül Eperjes délkörén, legnagyobb szélességét (140–150 kilométer), aztán délkeletre fordúl és tovább Erdély keleti határán délnek megy, végre Brassótól délnek, Romániában ismét délnyugotnak és nyugotnak tart. A kárpáti ív belső részében előfordúló kőzet változatosság által nem háborítva a külső kanyarúlaton folytonosan követhető és az ott az ív belsején előfordúló őskori, majd régibb üledékes, majd végre Trachit-kőzetekre borúl, ezek mindegyikét egészben véve gyűrű gyanánt fogván be. Vannak azonban egyes részei ezen kör belsejében is, így a Vihorlat-Gutin vonúlat és a Bihar-hegység között a keleti és a déli oldalon, hol a kárpáti Homokkő szintén tetemes kiterjedésben látható. A kárpáti Homokkő által képezett hegyek arczúlata lényegben ugyanaz, mint az éjszaki Alpesek Homokkő övében, t. i. szeliden hullámzó gömbölyded, többnyire erdős hegyek, hosszúra nyúlt lánczok, melyekben ha vannak is néha meredekebb lejtők, de a függőleges hegyoldalak ritkák és a tar sziklák csak kivételesek.

A kőzetek maguk azonban ismét Homokkövek fárasztó egyformasággal, itt-ott átmennek durvább Conglomerátba, azután palás Agyagba és Márga-palába, mely aztán néha tisztább Márgás Mészszé fejlődik ki. Csak ritkán tartalmaznak szerves maradványokat; azonban mégis sikerűlt a geologusok kitartásának, az egyes emeleteket a Kréta meg az Eocenbe kielégítő biztossággal elhelyezni és egymástól éles vonalakban külön választani. Ezen eredmények nemcsak tudományos, de gyakorlati tekintetben is nagy becscsel birnak. Ezekből tudjuk, hogy az újabb időben oly fontosságra vergődött s a Kárpáti Homokkő legjelentékenyebb ásvány-terményeit képező petroleum és földi viasz a rétegsorozat bizonyos emeletéhez vannak kötve, nevezetesen az Alsó-Krétához tartozó ú. n. Ropianka-rétegekhez, továbbá bizonyos palához, mely halmaradványok által van jellemezve és a felső Eocenhez tartozik; ennek, valamint azon tény megállapításának, hogy leginkább a réteg-nyergek azok, melyekben a földi olaj legnagyobb részt meggyűlve találtatik, köszönhetni, hogy a kutatások némileg biztos tudományos alapon tehetők meg.

A petroleum jelenléte a Kárpátok Homokkövét előnyösen különbözteti meg az Alpesekétől; de vasérczeket is találnak benne, bár azok nem különösen gazdagok és jók, de mégis alkalmasok arra, hogy a Teschen környékén lévő nagy kohókban feldolgoztassanak. A mi azonban a Kősót illeti, melynek telepei Galicziában oly nagy fontossággal bírnak, az nem a kárpáti Homokkőben fordúl elő, mint többször állították, hanem az ezek felett elterülő neogen rétegekbe van betelepülve, miről későbben még szó lesz.

Még egy tüneményről szabadjon futólag megemlékezni a kárpáti Homokkő vidékét illetőleg. Nem ritka eset, hogy a körülvevő lágy kőzetanyagból elszigetelt mész sziklák állanak ki vagy egyesével, vagy sorosan nagyobb csoportot képezve, melyek régibb sistemákba és pedig legtöbbnyire a Jurába tartoznak és a melyekkel a Homokkövek ellentétes településben vannak. Ezen sziklákat a német műszótárban „Klippen-Kalk” néven találólag nevezik, melyek a Homokkő tengerből mint szirtfokok bukkannak fel. Némely tájon feltünő nagy számmal vannak; így Galicziában, Neumark közelében, Rogoznik és Siebenlinden között egy oly vonúlatban, melynek hossza 85 és szélessége csak vagy 8 kilométer, több, mint 2000 ilyen szirtfokot lehet összeszámlálni, melyek közül némelyiknek térfogata csak néhány méter ugyan, de azért mindegyike megtartja az alkotó egységet, a mennyiben a szomszédos szirtfoktól Homokkő-tömeg által van elválasztva. Ezen sajátságnak, mely a Homokkő vidék örökös egyhangúságába úgy geologiai, mint tájképi tekintetben örvendetes változatosságot hoz, azt tehetjük fel, hogy a szirtfokok rideg kőzete eredetileg a Homokkő födél alatt, mint összefüggő réteg terült el, azután azonban ugyanazon oldalnyomás következtében, mely a Homokkő-rétegek ránczosodását is előidézte, szétzúzódott, és egyes hantokban a Homokkő födél fölé nyomatott.

A Badacsony a Balaton partján. Mészöly Gézától

4. Szigethegységek a magyar Alföldön.

A Kárpáthegység éjszakról, keletről s dél-keletről, a boszniai hegység dél-nyugotról, az Alpesek nyugotról képezik azon kört, a mely a nagy magyar, és az ennek csekély kiegészítését képező stiriai Alföldet körülzárja, melynek talajviszonyaira még visszatérünk. Itt csak azon hegységekről kell megemlékeznünk, melyek ezen Alföld közepén, szigetszerűleg emelkednek ki a nélkül, hogy a befogó kör-hegység részei gyanánt volnának tekinthetők.

Ide tartozik mindenek előtt a magyarországi Középhegység, mely, bár sokszor megszakad, az éjszaki Kárpátok déli nyúlványaitól Miskolcz táján délnyugati irányban követhető egész a hasonló vonúlatban találtató Balaton-parti hegységekig. Ebben az első csoportot a Bükk-hegység képezi Miskolcz és Eger között, a melynek egyik nevezetessége, hogy benne a kárpáti országokra nézve oly annyira ritka Paleozói kőzetekkel találkozunk és pedig a Kőszén sistema Paláival és Mészköveivel, melyek együttesen fiatalabb, többnyire jura Mészkövekkel, valamint érdekes régibb eruptiv kőzetekkel (Diallagit-peridotit = Wehrlit) a csekélyebb kiterjedésű hegytömeg éjszaki felét képezik. A déli oldal épen úgy, mint a hozzá csatlakozó Mátra, Cserhát és Dunai trachit csoport Esztergom felé, mint már mondtuk, legnagyobb részt Trachitból áll. Tovább délnyugotra hozzá csatlakozik a felettébb érdekes, ha nem is magasra emelkedő, de egyes vidékein tájképi szépségei által is kitűnő buda-bakonyi erdős és a balatoni hegység. A főtömegtől kissé elválva, Fehérvártól éjszak-keletre gránitféle kristályos kőzeteket találni, melyeken itt-ott Trachit tör keresztül. Ezt talán úgy lehet tekinteni, mint azon mezozói rétegkőzetek alapját, melyekből ezen hegységek erdős részei össze vannak téve. Rendkívül gazdag tagosúltságban, csaknem rétegről rétegre, különféle kövületek által jellemezve találni itt csaknem minden emeletet, kezdve az alsó Triastól fel az Eocenig, még magát a hegység alakúlatát tekintve is, oly kifejlődésben, mi egészen az Alpesekre emlékeztet. A Bakonyi erdő hegységéről valóban azt lehet mondani, hogy az kicsiben a Mész-Alpesek másolata. Gyakorlati fontossággal bír itt egy igen jó kőszén-telep Esztergom délkeleti tájékán az Eocen rétegekben, úgyszintén azon vörös márványt nyújtó Mészkő a Jura sistemából, mely egészen hasonló az Alpesekben Hallein tájékán Adneth mellett előfordúlóhoz, és a melyet Tata közelében, Piszke meg Almás vidékén, nagyban fejtenek és főleg Budapestre szállítanak.

Még egy kőzet vesz lényeges részt a magyarországi középhegység összetételében, melyről eddig nem volt alkalom szólani. Ez a Bazalt a Kenozói korszak bázisos eruptiv kőzete, mely egy részt a Vácztól éjszak-keletre elnyúló dombvidékben egész Rimaszombatig egyes kúpokban lép fel, más részt a Balaton tó nyugoti táján hatalmas és festői kúphegyeket képez. Ezek részint szilárd kőzetből, részint likacsos salakból és lávából állanak, mit különösen a tető felé észlelhetni, míg az oldalokon rendesen Bazalt-Conglomerat és Tufa-rétegek terűlnek el. A Bazalt kimutathatólag fiatalabb, mint a Trachit; képződése a Neogén idő legfiatalabb szakába esik. Nem tekintve egy-két Trachit hegyen a tovább, nyugotnak találtató kúp-hegycsoport Stiriában Gleichenberg kies vidékén szintén Bazaltból áll, mit azonban daczára, hogy az Alpes helység részét képezi, kőzettani összetartozás miatt itt említünk meg. Egy további és pedig nem kevésbbé érdekes hegység-sziget a magyar Alföldön, a pécsi hegység, melyben kitűnő Kőszén nagy mennyiségben fordúl elő, mely a Lias kőzetek egy részét képezi; továbbá a már említett, külön álló hegycsoportok Horvátországban, a szerémi és péterváradi hegység, hol kristályos és régibb üledékes kőzetek lépnek fel, melyeknek részletes leirásába bocsátkozni azonban messze vezetne.

A herczin-szudeti hegységrendszer.

Lényegesen eltérnek az Alpesektől és a Kárpátoktól úgy a külalakúlásra, mint az összetételére nézve a monarchia éjszak-nyugati területére eső és az éjszak-európai geologiai környékhez tartozó azon hegységek, melyek Cseh- és Morvaországban, Sziléziában, valamint Galiczia éjszak-nyugati részében Krakkó mellett emelkednek s melyek a nagy herczin-szudeti hegységrendszer részeit képezik.

I. Ó-kristályos terület.

Csehországnak egész déli fele Morvaország jelentékeny részével, úgy szintén Felső- és Alsó-Ausztriával együtt le csaknem egészen a Dunáig[4]* lényegben, különösen a Cseherdő keleti felében, egy olyan fensíkszerű tömeg, mely ó-kristályos vagy őskori kőzetekből áll, a mely, miután rajta sehol a tengerből lerakódott üledékkőzetek nem találtatnak, földünk történelmének legrégibb kora óta ki volt emelkedve a vizekből, és azért Ó-Csehországi Szárazföld néven neveztetik. – Szintén ó-kristályos kőzetekből áll tovább éjszak-nyugatra az oda csatlakozó Cseherdő éjszaki fele, a „Kaiserwald” és a Fichtel-Hegység, a kelet-éjszak-keleti csapású Érczhegység, továbbá a Lausitzi és Óriáshegység, végre azon horpadás, mely ismét a Csehországi Száraz keleti részére vezet vissza, és így a kristályos kőzetek körét végkép bezárja, melyek Csehország éjszaki felének üledékes kőzetek által kitöltött mélyebb részeit környezik. A jelzett őskori tájakon nagyobb kiterjedésben találjuk ugyan a kristályos palákat, a nélkűl azonban, hogy azoknak a kristályos tömegkőzetek nevezetesen a Gránitok, sok tért engednének.

Az elsők között ismét a Gneisz az, mely legnagyobb területet foglal el, és a mi a föllépő kőzetek között mint a legrégibb szerepel. Meglehet azonban a Gneiszok között két osztályt különböztetni, melyek alsója az Ó-Cseh Szárazföldön, hol azt bóji Gniesznakszokták mondani, jellemezve van egy részt idegen zárványok gyérsége által az Ércz- és Óriás-hegységben meg a Sudetekben, más részt a földpát vörös színe által („veres Gneisz”), valamint a fehér vagy Káli csillám gyér megjelenése által.

Egy felső, tehát fiatalabb osztályt képez a Cseh Szárazföldön a herczini Gneisz, melyben váltakozva egyéb palák, ú. m. Csillámpala, Amfibolitpala, Chlorit- és Steatitpala, továbbá Granulit és Serpentin, végre kristályos Mészkő vékonyabb, vastagabb padokban fordúlnak elő. Csehország éjszaki szélén a hegységekben az említett vörös Gneisz fölött „szürke Gneisz” fordúl elő, melynek Földpátja fehér vagy szürke, és a melynek nagy mennyiségű Csilláma a fekete vagy Magnesia-csillámhoz tartozik. A Gneisz fölött, mint magasabb emelet, a Csillámpala-szakasz következik, mit sokszor Amfibolitpala képvisel, és a melyet az éjszaki Cseherdőben egy hatalmas Kovarcztelep, melyet Fürth vidékétől éjszaki irányban Tachau táján túl is követhetni, választ el a Gneisztől. A legfelső emeletet képezi végre az Agyagpala, mely nagyobb területen elterjedve fordúl elő.

A plöckensteini tó és a Plöckenstein. Lichtenfels Edétől

A kristályos tömegkőzetek közűl a Gránit az uralkodó. Csaknem egészen abból áll Felső-Ausztria éjszaki felében a bajor határtól egész az Isper völgyig a Dunához nyomúló fennsík meredek parkja; itt kétfelé ágazik éjszaknak, mely ágak egyike, a nyugati, az uralkodó Plöckenstein-on túl a Moldva völgyéig, másika keleten Gmund és Neuhaus mellett haladva Morvaországba, Iglau környékéig tart. Épen úgy találjuk a Gránitot nagy kiterjedésben a Cseh Száraz éjszaki oldalán Klattau és Pisek meg éjszak-keletre Bömisch-Brod felé, továbbá a Cseherdő éjszaki részében a Fichtel- és Karlsbadi hegységben, úgy szintén az Érczhegység nyugati részében. Ezen utóbbinak keleti felében a Gránit aránylag csak alárendelten van képviselve, és azt Kovarczporfir hatalmas feltörései helyettesítik Niklasberg, Graupen és Teplitz táján. Az Óriás-hegységben végre a Gránitnak egy saját fajtáját találjuk, jellegezve a vörös Földpát meg fekete Csillám által, melynek neve „Granitil”. Az őskori képződmények további tömegkőzeteiből legyen még a Szienit megemlítve, mely Morvaországban Brünn mellett egy éjszakról déli irányba terjedő tömzsöt képez, a melyet azonban a petrografia alapján újabban inkább Amfiból tartalmú Gránitnak kell mondani.

A kristályos kőzetek az elmállás által a növényzetre nézve itt is csaknem mindenütt kedvező talajt szolgáltatnak.

Felette sokfélék az ásványország azon hasznosítható terményei, melyeket ezen éjszak-nyugoti tartományok őskori kőzetei nyújtanak. Mint a legfontosabbak egyikét, azon kitűnő mű- és burkolat-köveket kell megemlítenünk, melyeket a Gránitból a Duna mellékén, nevezetesen Mauthausen környékén fejtenek; csekélyebb jelentőségű ellenben, leszámítva egyes helyeket, az ércz-előfordulás; mese és történelem, nem kevésbbé azonban a kőzet-hányók, horpadások, valamint a folyók és patakok mentében lévő kavicsvonúlatok tanúskodnak azon kiterjedett bányászati tevékenységről, melyet egykor a nemes fémek termelésére a Cseherdőben fordítottak. Az itt-ott még most is mívelésben lévő nemes fém-ásványokat tartalmazó teléreknél majdnem fontosabbak ama Grafit-telepek, melyeket Cseh-, Morvaország és Ausztria több helyén szemcsés Mészkő kiséretében a herczni Gneiszba betelepülve találunk. Az őskori kőzeteket éjszaknak tovább követve, a Cseherdő éjszaki felében Nies táján Agyagpalában kovarcztelérek vannak gazdag Galenit-tartalommal. Karlsbad és Elbogen környékén Kaolint találnak nagy mennyiségben, mint a Gránit mállási terményét, mi az annyira virágzó cseh porczellán-iparnak alapját képezi. Végre az Ércz-hegységben egész sora van a régi hírű bányászati helyeknek, melyek azonban mind inkább hátra mennek. Ide tartozik Joachimsthal az ő Ólom- és Ezüst-, sőt Nikel-, Kobalt-, Uran-, Bizmut- és Arzen-érczeivel; Graupen és Schlaggenwald Ón- és Wolfram-érczekkel; Platten Mangán-érczekkel, veres Vaskővel, sat.

Mielőtt az őskori képződmények területét végkép elhagynók, szóba kell még hoznunk a Neogen lerakodásokat is, az ú. n. Budweis-Wittingai völgymedenczében, melyben oly édesvízi rétegek képződtek, a melyek némelyikében egy lignitnemű Barnaszén nem megvetendő mennyiségben fordúl elő.

2. Üledékes kőzetek a kristályos kör belsejében.

Azon kör belsejében, melyet a hercin-szudeti hegység kristályos kőzetei képeznek, úgy a külső, mint a belső oldalon üledékes rakodmányok vannak települve, de egészben véve más természetűek úgy, hogy ezen két területről külön kell szólani.

A kör belsejében a legrégibb paleozói, vagyis siluri korszakból való tengeri képződmények foglalnak helyet a kristályos kőzetek között, mi Elbekasteletz, Prága és Auwall tájától D. Ny.-ra tart Pilsen és Pøibramon túl egész Klattauig. A kövületeknek rendkivűl nagy számát találni itt, a melyek alapján a cseh silur-medencze igen nagy gonddal áttanúlmányozva a geologiai körökben oly hírességre vergődött, mint tán a monarchia egy más pontja sem. A kőzetek alsó osztályai, kiválólag Conglomerat, Agyagpala, Kvarczit és Homokkő; a legfelső emelet, melyet némelyek az alsó Devonhoz számítanak, Mészkőből áll, mely Prága körül D. Ny.-ra a magasabb hegycsúcsolyat képezi. Különböző nemű eruptiv kőzetek, nevezetesen Porfir és Diabas, sok helyen törnek keresztűl a silur-rétegeken.

Azonban nemcsak tudományos, de gyakorlati tekintetben is nagy fontosságú Csehországban a silur-medencze. A leggazdagabb és a legélénkebb mívelésben lévő ezüst- és ólom-bányászata a monarchiának Pøibram táján oly teléreken dolgozik, melyek a mi silur-medenczénk legmélyebb rétegeiben foglalnak helyet és a melyben már több mint 1.000 méter mélységbe jutottak, a legnagyobb mélységbe, melyet a világ bányászata valahol elért. Épen ilyen nagy fontosságú azon vasércz-telep, az ú. n. komotai rétegekben, a mely főleg szolgáltatja az egész cseh vasiparnak a nyers anyagot; megemlítendők még a régibb ú. n. pøibrami palákban találtató vitriol- és timsópalák, melyekből Pilsen táján vitriolt és füstölgő kénsavat készítenek; végre a legfelső emelet Mészkövei, melyek különösen Prága számára kitűnő építő- és műkövet szolgáltatnak.

A Prága táján előfordúló Mészkövek képződése után hosszú megszakadás következett a tengeri lerakodásokban Csehország belsejében. Olyan rétegek, a melyek a felső Devonhoz volnának számíthatók, általában hiányzanak; a Kőszén, valamint a Dyas sistema édesvízi lerakodmányok által vannak képviselve; minden Mezozói sistema: a Trias, a Rhäti, a Jura és az Alsó-Kréta (kivéve egy csekély Jura lerakodást, Kreibitztól éjszakra Khaa vidékén), teljesen hiányzik. A fiatalabb Kréta-korszar kezdetével azonban a viszonyok megváltoztak: ismét tenger borította Csehország éjszak-keleti alvidékét, a déli száraz és az Érczhegység, valamint a Szudetek között éjszakról és keletről, nyomaikat nagy elterjedésű és kövületekben dús rakodmányokban hagyván hátra A Kréta-korszak bevégeztével a tenger ismét áthúzódott, az elvesztett területet többé vissza sem hódítandó. Az Eoen-rétegek teljesen hiányzanak, és a név szerint éjszak-nyugoti Csehországra nézve oly fontos Neogen kőzetek mind csupa édesvízi üledékek.

Tekintsük a nevezett képződményeket kissé közelebbről. A Kőszén sistéma rétegei Csehország nyugoti részében nagyobb, kisebb medenczék egész sorát képezik és részint az őskori, részint a Silur sistema kőzetein vannak medencze-alakúlag ellentétesen telepűlve. Homokkőből állanak, a mi részben conglomeratos, továbbá palás Agyagból, a mélyben ha nem is számos, de hatalmas telepekben kitűnő Kőszén fordúl elő. A legnagyobb medencze a pilseni és fontosságra nézve nyomban következik a radnitzi. A Kőszén-képződmény még nagyobb kiterjedésű a Silur sistema éjszaki szélén, az ú. n. rakonitz-schlan-kladnói medenczében, melynek rétegei délnek a Silur kőzeteken nyugosznak, míg éjszakról a Kréta sistema rétegei alá merülnek, s ott eddig ismeretlen mélységig folytatódnak. De az ország éjszak-keleti részében is az Óriáshegység tövénél Schatilar és Schwadovitz, továbbá Rossitz és Otlawan táján Morvaországban is ismeretes a Kőszén-képződmény gazdag széntelepekkel.

A Dyas sistema mindenütt egyező települést mutat a kőszén-lerakodásokkal, és nemcsak a nyugati medenczében, hanem különösen az Óriás-hegység tövénél is erősen ki van fejlődve. Kőzetei leginkább veres Homokkő és Conglomerat alárendelt pala-agyaggal az ú. n. „Rothliegende”-vel, mit paleontologai tekintetben kövült Halak nagy száma, valamint szárazföldi növények kovásodott törzse jellemez; ez utóbbiakat itt-ott, nevezetesen Radovenz, Neupaka stb. mellett oly nagyságban és mennyiségben találni, hogy ott méltán beszélhettek kövűlt erdőkről. Melafirt különösen az Óriás-hegység tövénél egyes feltörésekben, még inkább azonban rétegekben benyomúlt árakban és födelekben találni a Rothliegenddel összefüggésben.

A felső Kréta-emelet, mely éjszaki és keleti Csehországban minden üledékes kőzet között a legnagyobb felszínt takarja be, nem egyező településsel és pedig a legtöbb helyen csaknem vízszintesen fekszik a régibb kőzeteken. Csupán az Ércz- és Óriáshegység szélén vannak rétegei fölbolygatva és meredeken állítva, bizonyságáúl a lerakodás után bekövetkezett hegységmozgásnak. A kőzetek egyforma Homokkövek az ú. n. Quader-homokkő, mely az alsó rétegeket képezi, és Márga, melynek ottani neve „Pläner Márga” és „Pläner Homokkő”, melyek különösen a fiatalabb emeletben uralkodnak. Azon szeszélyes szikla-alakúlatok, melyeket a vízszintes rétegesség és egy többnyire függőleges váladék mellett ezen kőzeteken a mállás idéz elő, képezi az ú. n. Svájcz tájképi báját; hasonló meredek szikla-falakat és kőszénpiramisokat egyebütt is találni, így p. o. az Óriáshegység keleti végében levő szikla-labirintban Weckelsdorf táján, melynek sajátságos alakúlatát az ide mellékelt kép szemlélteti.

Neogen-rétegek a Cseh Barnaszén-képződmény név alatt ismerve Csehország éjszak-nyugoti részében, mint egy horpadási terület tölteléke, az Érczhegység meredek oldalán Eger és Franzensbad tájától ÉK.-K.-nek követhetők az országnak Georgenthal és Grottau melletti határáig. Ez egyes, többé-kevésbbé világosan különváló medenczékre osztható, ilyen az egeri, falkenaui, saatz-teplitzi és zittaui medencze, melyeknek kőzetei túlnyomólag Homokkő, Agyag és Pala, a melyekhez a legmagasabb osztályokban meszes kőzetek is csatlakoznak. A Bazalttufa, mely a rétegek között egy bizonyos állandó szintben többször van betelepűlve, két osztályt enged megkülönböztetni, egy felső és alsó Barnaszén-képződményt. Az ásványos szén végtelen kincse, melytől az egész képződmény nevét kapta, megvan úgy az alsó, mint a felső osztályban, a felsőben azonban a szén kevésbbé jó és többnyire lignit-nemű.

Ugyanazon horpadás az Érczhegység déli tövénél, mely a Barnaszén-képződmény lerakodásait magába fogadta, repedéseket és csatornákat is szolgáltatott, melyek a Neogen időszakban egy hatalmas vulkáni tevékenység színhelyévé váltak, és a melynek eredményeként az éjszaki Cseh Bazalt-hegységet tekinthetjük, ilyen az összefüggő duppaui vagy bazalttömzs, melynek számos előhegyei messze szétágaznak az országban, valamint sok egyes kúp a cseh középhegységben, melyek mindannyian a meredek alakúlat és az oszlopos váladékkal az azokat körülvevő harmadkori rétegek szelíd domborodásaitól oly annyira elütnek; a merész alakulatú Vergotsch Aussig mellett egy ilyen Bazaltszikla gyanánt példáúl szolgálhat. Ezen már most kialvó félben levő vulkáni működés utóhatása gyanánt vehetjük ama számos hévforrást, éjszaki Csehország egy olyan kincsét, melyhez hasonló értékűt a monarchia egy más területén sem találunk.

3. Üledékes kőzetek a kristályos kör külsejében.

Fordúljunk most az ó kristályos kőzetek képezte kör külső szélére rakodott üledékekhez. Nyugatról és éjszakról azok a monarchia határán túl esvén, itt szóba nem jönnek; délen és csekély előfordúlásokat leszámítva, Alsó-Ausztriában, valamint déli Morvaországban közel Brünnig, az ó kristályos kőzetek közvetlenül az Alföld felszínét képező Neogen-rétegekkel jönnek érintkezésbe, csak éjszaki Morvaországban és Sziléziában látunk az ó üledékes kőzetekből egy széles tömeget, mely dél-nyugatról éjszak-keletre csapván, ámbár a Morva-mezőn hosszabban meg van szakadva a felszínen, mégis könnyen összefüggő s a kristályos hegységre telepűlő öv gyanánt ismerhető fel. Összetételre nézve azonban a Csehország belsejében lévő üledékes kőzetektől merőben eltér. Silur itt nincs, a legrégibb, már félig kristályos, de azért kövületeket tartalmazó rétegek a Devon sistemába tartoznak; kőzetei legnagyobb részt Agyagpala, Kvarczit és Homokkő, valamint alárendelten Mészkő, melyen eruptiv Diabas tör át sokszor és gyakran Tufa- meg „Schalstein”-rétegekkel váltakozik. Ez övnek csak a déli részében, Brünntől ÉK.-re, az ú. n. Morva-Svájczban találjuk a Devon Meszet nagyobb önálló tömegekké fejlődve, melyek nemcsak a tájkép felszíni jellegére vannak hatással, hanem számos kisebb-nagyobb barlangjaikkal, szikla-tölcséreikkel és földalatti vízfolyásaikkal a Karszt-tüneményekre emlékeztetnek.

A Vergotsch bazalthegy. Lichtenfels Edétől

A Devon sistema rétegei felett Carbonos kőzetek vannak, de nem édesvízi képződmények, mint Csehország belsejében, hanem, miként részben tengeri állatok maradványai bizonyítják, sós vízből ülepedtek le. A képződmény egy mélyebb tagja kemény Agyagpalából áll, melyet itt-ott házfödésre használnak. Ezt a Devon Agyagpalától kőzettani tekintetben nagyon bajos megkülönböztetni; a geologiában Culm-pala néven jár, a productiv Kőszénréteg-szakaszoknak alapját képezi a felső sziléziai nagy Kőszén-medenczében, a melynek széléből csak két darab, nevezetesen Morva-Ostrau- és Krakónál esik monarchiánk területére.

Morvában és Sziléziában a Carbonos rétegek fölött fiatalabb Mezozói üledékeket nem ismerünk; ellenben Krakó táján ily üledékek nagy vastagságban vannak kifejlődve. Különösen érdekesek ezek az osztrák geologusra nézve, mert annak csak itt van alkalma a honi területen a Trias és Jura sistemát azok közönségesen szabályszerűnek tekintett éjszak-európai kiképződés-módjában tanúlmányoznia. A Trias a maga három emeletében mint Tarka-homokkő, „Muschelkalk” (Kagylós mész) és „Keuper” van meg. A Jura legalsó emelete, a Lias, hiányzik ugyan, de megvan a más két felsőbb emelet, és pedig a barna Jura vagy Dogger, többnyire homokos és agyagos, a felső Jura vagy Malin világos Mészkő-képződmények által képviselve. A „Muschelkalk” tartalmaz Vasérczeket, valamint Ólom- és Horgany-ásványokat, melyeket ha nem oly nagy mértékben is, mint a szomszéd felső Sziléziában, de monarchiánk területén is fejtenek.

Az Alföldek és a nagy Neogen-medenczék.

Az itt szóba jövő területek: a felső Duna-medencze, a nagy magyarországi medencze, Erdély középterülete és végre a galiczia-podoliai Alföld.

Ezen területek közös tulajdonsága, hogy kiválólag laza, többnyire vízszintesen fekvő és csak helyenkint, a széleken kivételesen föltolúlt Neogen-rétegekből állanak, melyekre azután, mint a medencze végtölteléke, diluvialis és alluvialis rakodmányok következnek.

A Neogen-rétegeket felosztjuk egy alsó, vagyis Tengeri emeletre gazdag tengeri faunával, mely többé-kevésbbé subtropos jelleggel bír; Szarmát emeletre, szegényebb, inkább éjszaki jellegű faunával; és végre Congeria emeletre, melynek puhatestű állatai félig sós, sőt édes vízben is élhettek. Mindezen emeletekben találni azonkivűl szárazföldi állatok maradványait is, melyek a környező száraz földről vagy szigetekről mosattak be; édesvízi lerakodások azonban a mélyebb emeletben sem hiányzanak.

Különösen az Alföld üledékei szolgáltatják a mezőgazdaságra nézve a legtermékenyebb talajt.

A bécsi medencze rétegeinek gazdag tagoltságával és kövülettartalmával, de egyszersmind épen a székváros kapui előtti könnyen hozzáférhető helyzetével, a monarchia Neogen-rétegeinek pontosabb kutatására nézve kiindúlási ponttá vált. E medenczéről azonban nem tartjuk szükségesnek itt behatóbban szólani, miután ezen tárgy részletesebb leírása egy másik kötet tartalmának van kiszemelve.

A magyarországi kis és nagy medencze, mely egy részt a bécsi medenczével, másrészt az erdélyi közép-területtel a Neogen-korszakban nyílt közlekedésben állott, rendesen csak a száraz szélein mutat kimagasló Neogen-rétegeket, valamint egyes szigetekben, melyek az Alföldön helyenként emelkednek ki. A Neogen-sistema minden rétegszakasza képviselve van azokban és több helyen gazdag Barnaszén-telepet is tartalmaznak. A nagy medencze közép részének legnagyobb területét Diluviális és Alluviális kőzetek borítják, melyeknek némely helyen eddig még a vastagságát sem ismerjük. Ide tartozik a Tiszaháton és a Bánságban a rendkivűli termékenységéről elhíresedett korhany-talaj, más részt azonban azon Futóhomok is, mely monarchiánk területén egyebütt is néhol tetemes vidéket tesz sivataggá.

Erdély közép vidéke, habár a Magyar Alfölddel szemben hegy- és dombvonúlatok fedte fensík, geologiai tulajdonságánál fogva mégis ide való, a mennyiben egy olyan medenczét képez, melyet Neogen-rétegek töltenek ki és magas hegyek fognak közre; fő kőzete többnyire laza, többé-kevésbbé agyagos Homokkő, mely nagyobb részt a Szarmát és Congeria emelethez látszik tartozni. A nyugati és déli szélnél azonban vannak tengeri rétegek olykor felette sok kövülettel; de különösen fontos e medencze gazdag Kősó telepeinél fogva. Ezeket sok helyen bányák által tárták fel, másutt, mint Parajd táján, a felszínre kinyomuló puszta sziklatömegeket képeznek, más helyeken végre a földből kibugygyanó sósforrások árulják el jelenlétét. Mind együttvéve egy, csak a déli oldalon hosszabban megszakadott kört képeznek, mely az egész medencze szélén végig huzódik, aztán éjszakon átcsap a máramarosi öbölbe, hol azt Rónaszéken, Sugatagon és Szlatinán bányasóban nagy mértékben fejtik.

Az éjszaki galicziai Alföld, a melyből Lemberg távolabbi környékén meglehetős elterjedésben a felső Krétához számított kőzetek bukkannak fel, a Kárpátok szélének hosszában tengeri Neogen-rétegeket mutat, melyek azonban többször meg vannak szakadva; ezekben épen úgy, mint Erdélyben, Máramarosban gazdag só-telepek vannak, melyeket a híres Vielicskai sóbányákban aknáznak. Tovább éjszakra a Neogen kőzetek a területnek csak keletibb részein fordúlnak elő, nemcsak egyes szigetekben, hanem a fensíkba az éjszak-amerikai cañonokkal némi hasonlatossággal bíró mély bevágásokban a Dniester völgy medenczében válnak láthatókká. Azok alatt ezen keskeny völgymélyedésekben néha még fel vannak tárva régibb üledék vízszintes rétegei is, melyek a Silur-, Devon-, Jura- és Krétához tartoznak. Ezen éjszaki területeken keleti Galicziában és Bukovinában a Neogen-rétegek majd a tengeri, majd a Szarmát emelethez tartoznak, melyek közűl az előbbi nagy kiterjedésben Lajta-meszet és a fölött gipsz-telepeket tartalmaz.

A galicziai Alföld területének legnagyobb részét azonban diluviális kőzetek: Lösz, Kavics, Homok, itt-ott pedig Futó-Homok borítják. A galicziai síkságon mindenütt találni elszórva ú. n. Vándorköveket, melyek éjszaki, legnagyobb részt skandinávi hegységekből kerültek, s melyeket, a mai tudomány szerint, a Diluvium idejében a Gletserek toltak ezen délibb vidékre.

Záró-kép a „Geologiai tájékozás”-hoz, Karger Károlytól



[4] Geologiai szempontból Göttweik, Mölk, valamint aztán a Linz és Passau között lévő kristályos hegység a herczin-szudeti és nem az Alpes-rendszerhez számítandó.