Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A szittyóvirágúak rendje - Juncales

A szittyóvirágúak rendje - Juncales

Nektárium[1655] nélküli, szélporozta, pázsitfüvekre emlékeztető, többségükben lágyszárú évelő növények. Sűrű gyepeket alkotnak, gyakran rizómával vagy tarackkal terjednek. Száruk palkaszár. Leveleik szálasak, hengeresek vagy pikkelyszerűek, két vagy három sorban állók. Viráguk felépítése a liliomvirágúakéval megegyező. Egynemű, zöld vagy barna színű virágtakarójuk sokszor szőrszerű vagy hártyás képződménnyé redukálódott. A virágok egyesbogas részvirágzatokból összetevődő ún. ecsetvirágzatot alkotnak. Termésük tok . Endospermiumuk[1656] a liliomvirágúakétól eltérően keményítőtartalmú.

Berzedt szittyó (Juncus squarrosus, Juncaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Berzedt szittyó (Juncus squarrosus, Juncaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

A szittyófélék családja - Juncaceae

Mérsékelt és hideg éghajlat alatt valamennyi földrészen megtalálható növények. A trópusokon csak a magas hegységekben fordulnak elő. Fajaik száma mintegy 300. A szittyó (Juncus) és a perjeszittyó (Luzula) nemzetség az északi féltekén terjedt el, a többi nemzetség csak a délin fordul elő. A szittyók háromüregű magháza sok magkezdeményt, a perjeszittyók együregű magháza pedig csak két magkezdeményt tartalmaz. A szittyók nedves termőhelyeken fordulnak elő, aminek következtében száraik és leveleik belsejét fiókos átszellőztető alapszövet (aerenchyma) tölti ki. A varangyszittyó (Juncus bufonius) és a békaszittyó (J. effusus) tömeges előfordulása zavarást jelez. A fülemüleszittyó (J. articulatus) nedves réteken, mocsarakban gyakori. Lomboserdők savanyú talajának indikátornövénye a fehér perjeszittyó (Luzula luzuloides). A mezei perjeszittyó (L. campestris) száraz gyepekben és tölgyesekben terjedt el.

Varangyszittyó (Juncus bufonius, Juncaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Varangyszittyó (Juncus bufonius, Juncaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Bükkerdő árnyékos belseje, a bükkfa (Fagus sylvatica, Fagaceae) törzsének lejtő felé néző oldalán fehér perjeszittyóval (Luzula luzuloides, Juncaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Bükkerdő árnyékos belseje, a bükkfa (Fagus sylvatica, Fagaceae) törzsének lejtő felé néző oldalán fehér perjeszittyóval (Luzula luzuloides, Juncaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Mezei perjeszittyó (Luzula campestris, Juncaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Mezei perjeszittyó (Luzula campestris, Juncaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)



[1655] A nektáriumok vagy mézfejtők a zárvatermő növények megporzó rovarokat csalogató, édes nedvet (nektárt) kiválasztó mirigyei. Megkülönböztetünk virágon belüli, ún. intraflorális nektáriumokat és virágon kívüli, de annak mindig a közvetlen közelében elhelyezkedő ún. extraflorális nektáriumokat. A termőlevelek összenövéseinél szeptális nektáriumok helyezkedhetnek el.

[1656] Az endospermium a mag táplálószövete (ún. magfehérje), amely a nyitvatermőkben még elsődleges (primer), mert az egyszeres kromoszómaszámú (haploid) női ivarú előtelepből (macroprothallium) jön létre, a zárvatermőkben pedig másodlagos (secunder), mert az embriózsák megtermékenyített központi vegetatív magjából keletkezik, és ennek következtében háromszoros kromoszómaszámú.