Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A selyemkóró-virágúak rendje - Asclepiadales

A selyemkóró-virágúak rendje - Asclepiadales

Leginkább a trópusokon terjedtek el. Tagolatlan tejcsövek, tejnedv és alkaloidok gyakori előfordulása jellemzi az idetartozó fajokat. Jelentős részük ennek következtében mérges. Leveleik keresztben átellenesek. Virágaik aktinomorfak[1448], kétivarúak, négykörűek, körönként általában öttagúak. Virágtakarójuk körönként összeforrt, pártájuk a bimbóban csavarodott. Magházuk felső állású. Cönokarpikus termőtájukban[1449] a csúcsi, egymással össze nem nőtt részek a megporzást követően erősen megnyúlnak. Ennek következtében ikertüszőtermés - egy tulajdonképpen másodlagosan apokarpikussá[1450] vált termés - fejlődik belőle, amely sok magot tartalmaz.

A meténgfélék családja - Apocynaceae

Mintegy 2000, zömében fa- és cserje-, ritkábban évelő lágyszárú fajokat magába foglaló család. Fajainak levelei rendszerint épek. Portokjaik szabadok, pollenszemeik egyedül állók. A mediterrán elterjedésű, és nálunk is ládában dísznövényként tartott európai leander (Nerium oleander) szívre ható glikozidokat tartalmaz. Érzékeny személyeken az érintése is bőrkiütéseket okoz, a vesszőin sütött hús pedig mérgezéseket okozhat (állítólag Napóleon Spanyolországban hódító katonáival is ez történt). A trópusi Strophanthus fajokból és az indiai Rauwolf-cserje (Rauwolfia serpentina) nevű fajból rend-kívül fontos szívgyógyszereket, a sztrofantint és a reszerpint állítják elő. A Strophanthus fajok magvainak, termésének, kérgének és gyökereinek kivonatát az afrikai törzsek halálos nyílmérgeik előállításához használták. A kis télizöld (Vinca minor) gyertyános-tölgyesekben, a pusztai meténg (V. herbacea) száraz gyepekben előforduló indás kúszónövények. Az előbbit gyakran ültetik dísznövényként szegélyekre, temetőkbe. Sejtosztódást gátló alkaloidokat tartalmaz. Alkaloidjait vérnyomáscsökkentésre, valamint az ideggyógyászatban és a rákterápiában is alkalmazzák.

Európai leander (Nerium oleander, Apocynaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Európai leander (Nerium oleander, Apocynaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Indiai Rauwolf-cserje (Rauwolfia serpentina, Apocanaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)
Indiai Rauwolf-cserje (Rauwolfia serpentina, Apocanaceae) (Turcsányi Gábor felvétele)

Kis télizöld (Vinca minor, Apocynaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Kis télizöld (Vinca minor, Apocynaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

A selyemkórófélék családja - Asclepiadaceae

Mintegy 2000 fajuk leginkább kapaszkodó félcserje,[1451] ritkábban cserje vagy évelő lágyszárú. Virágaik a legbonyolultabb szerkezetű zárvatermő virágok közé tartoznak. Porzóik a bibével összenőttek és ivaroszlopot (gynostegium) alkotnak. A portokok hátán lévő függelékek nektárvezető[1452] mellékpártát képeznek. Virágporuk összetapadva ún. pollináriumot alkot. A két szomszédos pollenzsák pollináriumait egy fogótest kapcsolja össze. Magvaikon szőrüstök van . A közönséges méreggyilok vagy vadpaprika (Vincetoxicum hirundinaria) száraz gyepekben gyakori évelő, rizómás[1453] növényünk. Mustárolaj-glikozidja, a vincetoxin a legelő állatokban súlyos mérgezéseket okoz.A selyemkóró (Asclepias syriaca) Észak-Amerikából származó kerti dísznövény. Sokfelé elvadult és kellemetlen gyomnövénnyé vált. A dél-afrikai sivatagokban élő törzsszukkulens[1454] dögvirágfajok (Stapelia spp.) a beporzó döglegyeket átható dögszag árasztásával vonzzák.

Selyemkóró (Asclepias syriaca, Asclepiadaceae) szőrüstökös magvai (Seregélyes Tibor felvétele)
Selyemkóró (Asclepias syriaca, Asclepiadaceae) szőrüstökös magvai (Seregélyes Tibor felvétele)

Selyemkóró (Asclepias syriaca, Asclepiadaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)
Selyemkóró (Asclepias syriaca, Asclepiadaceae) (Seregélyes Tibor felvétele)

Dögvirágfaj (Stapelia sp., Asclepiadaceae) virága (Seregélyes Tibor felvétele)
Dögvirágfaj (Stapelia sp., Asclepiadaceae) virága (Seregélyes Tibor felvétele)



[1448] Aktinomorf a sugaras szimmetriájú, vagyis kettőnél több tengellyel szimmetrikus felekre osztható szerv.

[1449] Cönokarpikus az olyan termőtáj, amelynek termőlevelei egymással összenőve egyetlen termőt alkotnak. Szinkarpikus az olyan cönokarpikus termőtáj, amelynek termőlevelei egymással a termő közepéig összenőttek, és így többüregű magházat képeznek. A parakarpikus termőtáj szintén cönokarpikus; itt azonban a válaszfalak redukciója folytán utólag egyetlen üreg - esetleg egy központi oszloppal - keletkezett.

[1450] Apokarpikus (chorikarpikus) a termőtáj, ha a virág több termőlevele külön-külön alkot termőt.

[1451] A félcserjék átmenetet képeznek a cserjék és a lágyszárú évelő növények között. Száruk alsó része rövidszártagú, fás és kitelelő, fölső része pedig hosszúszártagú, lágy és a tenyészidőszak végére elszáradó.

[1452] A nektáriumok vagy mézfejtők a zárvatermő növények megporzó rovarokat csalogató, édes nedvet (nektárt) kiválasztó mirigyei. Megkülönböztetünk virágon belüli, ún. intraflorális nektáriumokat és virágon kívüli, de annak mindig a közvetlen közelében elhelyezkedő ún. extraflorális nektáriumokat. A termőlevelek összenövéseinél szeptális nektáriumok helyezkedhetnek el.

[1453] A rizóma vagy gyöktörzs vastag, évelő föld alatti módosult szár, rendes vagy járulékos rügyekkel és pikkelyszerű allevelekkel.

[1454] Szukkulens (pozsgás) egy növény vagy szerv, ha víztartó szöveteiben vizet raktároz, aminek következtében duzzadt teste meglehetősen puha, összenyomható.