Ugrás a tartalomhoz

Növénytan

A riboszómák

A riboszómák

A riboszómák a sejt fehérjeszintézisének központjai. Nevük nagy RNS-tartalmukra utal. A citoplazmában, a kloroplasztiszokban és a mitokondriumokban, valamint az ER felszínén feltűnően nagy tömegben előforduló sejtalkotók. Kisebb számban a Golgi-apparátus, a sejtmag, a mitokondriumok és a kloroplasztiszok határoló hártyájának citoplazma felé eső felszínén is megtalálhatók. A durva felszínű ER nevét éppen a riboszómák jelenléte miatt kapta. Citoplazmatikus oldalán a riboszómák gyakran hurokszerű képleteket, ún. poliriboszómákat alkotnak. A citoplazma szabad riboszómái közül sok szintén rozetta vagy csavarvonal alakú poliriboszómákat képez.

A riboszómák a képen látható kettéhasadó mitokondrium körül apró gömböcskékként ismerhetők fel (Fridvalszky Lóránt felvétele)
A riboszómák a képen látható kettéhasadó mitokondrium körül apró gömböcskékként ismerhetők fel (Fridvalszky Lóránt felvétele)

Két növényi sejt elektronmikroszkópos részlete (Fridvalszky Lóránt felvétele)
Két növényi sejt elektronmikroszkópos részlete (Fridvalszky Lóránt felvétele)

A baktérimokban egyféle, az állatokban, a gombákban és a nem fotoszintetizáló[251] növényekben kétféle - citoplazmatikus és mitokondriális -, a zöld növényekben pedig háromféle - citoplazmatikus, mitokondriális és kloroplasztisz- - riboszóma fordul elő. A prokarióta, a mitokondriális és a kloroplasztisz-riboszóma 15-17 nm, míg az eukarióták citoplazmatikus riboszómája 21 nm átmérőjű. Mindegyik egy kisebb és egy nagyobb alegységből áll, amelyek a sejtmagvacskában külön-külön képződnek, majd a sejtmaghártya pórusain kijutva a citoplazmába az mRNS felszínén egyesülnek riboszómává.



[251] A fotoszintézis folyamata során a növény fényenergia felhasználásával szervetlen anyagokból szerveseket állít elő.