Ugrás a tartalomhoz

Mezőgazdasági repülés

Szász Árpád, Varga Lajos

Mezőgazda Kiadó

13.2. Lombtrágyázások alkalmazása

13.2. Lombtrágyázások alkalmazása

Az első repülőgépes lombtrágyázási kísérletek már 1959-ben elkezdődtek és napjainkban is folytatódnak a különféle készítményekkel.

Ez alatt az időszak alatt a légijárművek segítségével végzett lombtrágyázások jelentős változásokon mentek át. A munka jelentőségét a végzett területnagyságok mutatják. 1971-ben 9000 ha, 1975-ben 126 000 ha, 1978-ban 1 476 000 ha, 1984-ben 555 000 ha lombtrágyázott területet lehetett kimutatni.

Látható, hogy a levéltrágyázások felfutása 1978-ig tartott, majd ezt követően kezdetben lassabban, de az utolsó években már drasztikusan lecsökkent az 1975-ös év területszintje alá.

Az okokat csak megközelítőleg lehetne tisztázni. A területcsökkenésben közrejátszottak olyan tényezők is, mint a költségek jelentől mértékű növekedése és az utóbbi évek szélsőségesen aszályos időjárásának tulajdonítható bizonytalan eredményesség. A területcsökkenés másik igen komoly okának a tulajdon- és tulajdonosváltozásokat tekinthetjük. A légijárművek tevékenységüket napjainkban közel 30%-os nagyságrendben a magángazdaságok területein végzik. Ezek az anyagilag még meg nem erősödött termelők nem is gondolhatnak az újabb repüléssel járó költségtöbbletre. Nem szabad figyelmen kívül hagyni a művelőutas gabonatermesztési mód egyre szélesebb körű elterjedését sem. A levéltrágyázások 1970-es évek végi felfutását azzal indokolta és támasztotta alá a szakmai közvélemény, hogy a levéltrágya formában kiadott makro- és mikroelemek a növény kezeléskori tápanyaghiányát megszüntetik, élettani folyamatait kedvezőbbé teszik, sőt bizonyos stresszhatás alá került növényállományokat átsegíthetnek ezen a kritikus időszakon.

Napjaink idevonatkozó vitás kérdései is ezekben az években kezdenek megfogalmazódni, attól függően, hogy az eljárás hatásosságát a különféle értékmérő tulajdonságokat (hozamnövekedés, beltartalmi mutatók javulása stb.) regisztráló üzemi szakember vagy az esetleges sikertelenségek sorozatát látó kutató hallatja-e a véleményét. Az, hogy melyik félnek van igaza a kérdés eldöntésében, nagyon nehéz feladat. Egy vagy két lombtrágya készítménnyel végzett permetezéssel nem lehet bepótolni a növényállomány tápanyagellátásában elkövetett hibákat. Az eljárás kétséget kizáróan produkált olyan eredményeket, melyek bebizonyították, hogy a lombtrágyázás nemcsak valamilyen kondíciót tartósító vagy javító beavatkozás, hanem a tápanyag-gazdálkodás és növényvédelem összekapcsolt rendszere is lehet.

Termesztett kultúráink között is elsősorban az őszi búza, általában a kalászosok vetésterületein végzett lombtrágyázások jelentették a legnagyobb volument. Az 1982-85-ös évek átlagában az összes lombtrágyázásban részesített terület több, mint 60%-án, az ország gabonatermő területeinek 36–40%-án légijárművek végezték ezt a munkát.

A tapasztalatok arra engednek következtetni őszi búza esetében, hogy

az alacsony ráfordítással termelő üzemek esetében hatékonysága miatt indokolt lehet a lombtrágyázás,

a magas ráfordítási szinttel termelő üzemek az előzetes ráfordítások hatékonyságának fokozását várhatják a lombtrágyázás eredményességétől,

országosan elfogadott az a megállapítás, hogy a búza folyamatos táplálását a tejes érés állapotáig kell folytatni; a virágzáskor alkalmazott egyszeri lombtrágyázás is kedvező eredményeket képes biztosítani, ha a búza ezt a fejlődési stádiumot megfelelő növény-egészségügyi körülmények között éri el;

a nagy termések biológiai feltétele a megfelelő tápanyagellátáson és agrotechnikán túlmenően a legfelső levél minél további életben tartása, ennek érdekében a lombfelület fungicides-lombtrágyás kombinált védelme nagyjelentőségű eljárás,

gyakorlati tapasztalatok szerint a kétszer adott lombtrágya (vegyszeres gyomirtással vagy az első lisztharmat ellen végrehajtott védekezéssel kombinálva), majd a virágzás kezdetétől a virágzás végéig adott, szintén fungicides kombinációban képes biztosítani a legjobb eredményt.

A kukorica lombtrágyázása – megfelelő körülmények között végezve – tapasztalataink szerint biztosítani képes a várt terméstöbbletet. Kártevők-kórokozók elleni védekezésekről egyes eseteket eltekintve a kukorica esetében nem beszélünk, így a lombtrágyázás eredményessége minden esetben az alkalmazás időpontjától és főleg az alkalmazás körülményeitől függhet.

A kukorica gabonához hasonló korai időszakban adott lombtrágyázás ára, permetezésére a kis levélfelület miatt nem szokott sor kerülni. Virágzáskori állapota ugyanakkor a rendszerint uralkodó időjárás ellenére fokozottan igényli a N–Mg tápanyagot. A nitrogén elsősorban a várható szemtermés, a magnézium a levelek asszimilációs tevékenységének fokozását végzi. A lehetőség szerinti második kezelés megismétlésére a tejes és viaszérés időszaka között (tapasztalatok szerint) biztosabb hatást eredményez, mint az egyszer, virágzáskor kijuttatott lombtrágya.

A kukorica lombtrágyázásának eredményessége alapvetően függ a növény és a környezet nedvességtartalmától. A levéltrágyázások végrehajtásának optimális körülményeiről a fejezet végén még részletesen lesz szó. Jelen esetben csak azt hangsúlyozzuk, hogy a szárazságból, a tartós vízhiányból eredő károsodások már nem javíthatók a levéltrágyázással, és nem regenerálhatók a tartós stresszhatás következményei.

A napraforgó lombtrágyázásának eredményessége igen nagy mértékben függ a talaj makro- és mikroelemkészleteitől, az alkalmazás időpontjától és körülményeitől. Nagyüzemi vizsgálataink eredményei szerint a megfelelő lombtrágya készítmény akár tisztán, (akár kombinációs formában alkalmazzuk), szerencsés körülmények között mennyiségben mérhető többlethozamokat eredményezhet. Eddigi eredményeink szerint a napraforgó C és D stádiumai között a fungicidekkel kombinált NPK+mikroelem-tartalmú lombtrágya a kaszatképződés, az intenzív olajsavszintézis és olajfelhalmozódás kezdetét segíti, a virágzás végét jelentő F stádiumban a nitrogén túlsúlyú lombtrágyák adhatnak elfogadható eredményt.

Minden esetben a levélanalízisek alapján lehet dönteni arról, hogy milyen elemeket tartalmazó lombtrágyát alkalmazzon a termelő. A külső tényezők szerepe már többször említettük, de a napraforgó esetében külön hangsúlyozni kell az alábbiakat:

szárazság miatt lankadt növényállomány esetén,

szárazságot 30–36 órán belül követő eső vagy öntözés esetén,

forró nyári napokon alacsony páratartalmú körülmények között (10–16 óra)

lombtrágyázási munkálatok végzése nem ajánlott.

A burgonya levéltrágyázása az egyik legeredményesebb eljárásnak tekinthető. A növényállomány folyamatos növényvédelméhez könnyen kapcsolható a levéltrágya, így ennek kijuttatása valóban nem jelent többletköltséget az üzem számára.

Saját vizsgálataink szerint május végén, június elejétől kezdődően kapcsolva a növényvédő szeres kijuttatásokhoz:

5–15%-os termésnövekedést,

az értékesíthető gumók arányának javulását,

az esetleges mikroelemhiány megszüntetésével az asszimilációs felület egészséges voltának biztosítását

értük el a levéltrágyázással.

Általános véleményként az a tapasztalat volt leszűrhető, hogy aszályos körülmények között a lombtrágya készítmények termésfokozó hatása is csökkentebb, de ezzel együtt a kezelt állományok üdébb, zöldebb színe a „kondícionált” növényzet képét mutatva jobb szárazságtűrést eredményezett.

Egyéb kultúrákban végzett lombtrágyázások is eredményesek lehetnek.

Repce: 1–2 kezeléssel

1. kezelés: a növekedés fő szakaszának elején (zöld bimbós állapotban), általában a kártevők elleni védekezésekkel kombinálva,

2. kezelés: a becők intenzív növekedésének idején (terméskötődés után), általában már önállóan kijuttatva.

Szója: 1–2 kezeléssel

3. kezelés: virágzás elején vagy teljes virágzásban,

4. kezelés: elvirágzás után 2–3 héttel.

Tekintettel a szója virágzáskori kálium–igényére, azok a készítmények részesítendők előnyben, amelyek kálium- és foszforkészlete jelentős.

Cukorrépa: 1–2 kezeléssel

4. kezelés: az intenzív növekedés időszakában, sorzáródáskor, június végén, július elején,

5. kezelés: a levélváltás időszakában

Általános tapasztalat, hogy a kezelések hatására a növény szárazságtűrése fokozódik, nő a répatest, ezen belül a termésmennyiség nagysága és fokozódik a kezelt állomány cukortartalma. Egyes vélemények szerint az első valódi lomblevépár kialakulása utáni korai levéltrágyázás NPK, kalcium, magnézium, bór alaptrágyával célszerűen ellátott talajok esetén biztosítani képes a várt eredményt.

Maglucerna: 1–2 kezeléssel

6. kezelés: zöld bimbós állapotban, esetleg megkésve a kék bimbós állapotig,

7. kezelés: teljes virágzás, a megtermékenyítés időszakában.

Technológia

Folyadékmennyiség: 30–50 dm3/ha attól függően, hogy a lombtrágya készítményeket tisztán vagy kombináció formájában juttatják ki. A magasabb folyadékmennyiség minden esetben a kombinációs kijuttatásnál javasolt.

Kijuttatási forma:

Tisztán, kombináció nélkül alkalmazott lombtrágya készítmények a közepes cseppméretű permetezéssel (VMD 280–380) képesek biztosítani az elvárt eredményeket.

Kombinációk esetén a kombinációs partner permetezési igénye szabja meg a kijuttatás formáját. Ennek megfelelően fungicidekkel kombinálva apró cseppes, inszekticidekkel kombinálva közepes cseppes, herbicidekkel kombinálva durva cseppes

permetezése javasolt.

A végrehajtás optimális körülményei

A lombtrágyázások eredményeihez vagy eredménytelenségeihez nagymértékben hozzájárulnak a végrehajtáskori meteorológiai körülmények és ennek eredményeként a növényzet fiziológiai állapota.

A gyakorlat ez idáig nem vette figyelembe azt, hogy a forró nyári napokon végzett permetezéseknek milyen nagy fokú párolgási veszteségei lehetnek (lásd a 4. fejezetet), és ennek megfelelően a lombtrágyázásokat nem kezelte a feladat fontosságának megfelelő módon.

A legújabb ide vonatkozó kutatási eredmények bebizonyították, hogy a növények leveleibe való víz- és tápanyag-behatolás minden esetben összefügg a növény vízháztartási folyamataival. Száraz, kánikulai időjárás ellen a növény védekezik, hormonrendszerén keresztül zárja a sztóma nyílásait, valamint a kutikuláris mikropórusait. A száraz időszakban zárt sztómákon és mikropórusokon keresztül nemcsak a tápanyagok felvétele, hanem a belső víz leadása is korlátozott, ennek megfelelően az ilyen permetezéskori időszak egyáltalán nem kedvez a levélen keresztül való tápanyagbejutásnak.

A növény biológiailag más módon is védekezik a szárazság okozta stresszhatás ellen. A levélzet kutikuláján vastagabb viaszfelületeket hoz létre, és ezek a viaszkiválások nagymértékben ronthatják a levelek nedvesítőképességét. Elmondható tehát, hogy száraz periódusban a normális vízháztartás körülményinek visszaállításakor a délutáni, esti permetezéseknél (alacsonyabb hőmérséklet, magasabb páratartalom) lehet a levélzetre kijuttatott hatóanyagok legnagyobb felvételére számítani.

Hűvösebb, csapadékosabb, párásabb időjárás esetén az abszorbció jobb feltételei nem függenek a napszaktól.