Ugrás a tartalomhoz

Mezőgazdasági repülés

Szász Árpád, Varga Lajos

Mezőgazda Kiadó

10. fejezet - 9. Mezőgazdasági kultúrák defoliációja, deszikkációja

10. fejezet - 9. Mezőgazdasági kultúrák defoliációja, deszikkációja

A mezőgazdasági termelés jelenlegi gépesítettségi foka, a szigorú kerettechnológiák megszabják és behatárolják a növénytermesztés minden fázisát. Ezeknek a kerettechnológiáknak köszönhető, hogy mezőgazdaságunk az élelmiszer-gazdaság biztos bázisává fejlődött.

A termésmennyiség biztosításán túl nem szabad figyelmen kívül hagyni azt a tényt, hogy a növénytermelés egyik legkritikusabb fázisa a betakarítás. Hiába történt meg a gondos vetés, a vegetációs idő alatti minden növényvédelmi és más beavatkozás, ha a termelés utolsó fázisát jelentő betakarítás idején az egyenetlen vagy elhúzódó érés, esetleg kedvezőtlen időjárás hatására begyomosodó növényállomány a kombájnok egyenletes, előre programozható munkáját megakadályozza, illetve lehetetlenné teszi.

Energiaszegény napjainkban nem lehet közömbös az adott üzem, gazdaság számára az, hogy a betakarított termés milyen nedvességi és tisztasági százalékkal kerül be a kombájnoktól, a további tisztításra és szárításra mennyi többletenergiát kell még felhasználni.

A közvetlen üzemi kihatásokon túlmenően a feldolgozóiparnak sem közömbös, hogy – elsősorban az olajos – növények feldolgozása programozható-e vagy csak kisebb-nagyobb megszakításokkal végezhető.

A betakarítások körülményei és eredményei, valamint az azt követő eljárások kihatnak közvetlenül az üzem, és azon túl a feldolgozóipar eredményességére is.

Olyan eljárásra, technológiára van a gazdaságoknak szüksége, amely segítségével a lehetőségekhez mérten

biztonsággal,

a beérett termés mennyiségét és minőségét csökkentő tényezők kiiktatásával,

az utónövény talaj-előkészítésének figyelembevételével és megfelelő időben takaríthatunk be.

A betakarítás megkönnyítésére, biztonságosabbá és gyorsabbá tétele érdekében tett intézkedések egyik módjának a vegyszeres állományszárításokat: a deszikkációt vagy a defoliációt tekinthetjük. E beavatkozással a termés biológiai és kombájnérettsége közötti időszakot rövidíthetjük le oly módon, hogy megfelelő készítmény(ek) kipermetezésével a még zöld vagy még részben zöld növényállományt (termesztett kultúrnövény és a közte feltörő gyomnövények) leszárítjuk. A vegetatív részek leszáradásának ideje (az alkalmazott preparátumtól függően 7–14 nap) alatt a mag vagy a termés utóérésen esik át, és az állomány korábban, a természetes úton beérő állománynál mintegy 10–15, esetenként 20 nappal hamarabb, főleg pedig előre programozható ütemben takarítható be. Az így bizonyos fokig „megrövidített” tenyészidő utolsó fázisában egy sor olyan terméscsökkentő tényező (madarak által okozott, gombás betegségek stb) hatása iktatható ki, amely jelentős hatással van a termés menynyiségére és minőségére.

A betakarítás előtti magas növényállomány földi gépes állományszárítása olyan nagy fokú taposási kárral járhat, amely meghaladhatja az eljárás eredményezte megtakarításokat. (Esetenként a külön létesített művelőutak, hidastraktor beszerzése jelentős többletköltséget és biztosan mérhető terméskiesést jelenthet.)

A légi technika taposásmentes, a betakarításra váró növényzet magasságától független munkavégzési lehetőségével az elvárásoknak maradéktalanul megfelel, és optimális időben való állományszárító permetezéseivel igen hathatós, az egymenetes gépi betakarításokat előmozdító és megkönnyítő segítséget nyújt a mezőgazdasági nagyüzemek és a termelők számára.

9.1. Általános tudnivalók

A termesztett növényeink defoliálására és deszikkálására alkalmazott kémiai anyagokat defoliánsoknak, illetve deszikkánsoknak nevezzük.

Más megközelítésben – tekintettel az engedélyezett készítmények hatás-mechanizmusára – megkülönböztethetünk érésgyorsítást (regulátor típusú készítmények) vagy a hagyományos gyomirtó szer típusú készítményekkel való állományszárítást, függetlenül attól, hogy annak lényege defoliáció-e vagy deszikkáció.

Az utóbbi csoportba tartozó preparátumok hatásukat tekintve lehetnek kontakt vagy perzselő, és szisztémikus hatású készítmények.

Hazánkban repülőgépes és helikopteres kijuttatásra mint regulátor típusú érésgyorsító a Harvade 25 F, mint defoliáns a Purivel, és mint kontakt állományszárítók a Reglone 40, a Reglone Turbo SL, a Zopp, a Pardner, a Bromotril 25 SC – 40 EC, illetőleg a felszívódó hatású Glialka 480 és a Roundup engedélyezett.

A felsorolt készítmények összefoglalását az alábbi táblázat tartalmazza.

30. táblázat - Állományszárításra (érésgyorsításra) engedélyezett készítmények és alkalmazásuk szempontjai

Márkanév

Hatóanyag

Forg. kat.

Dózis (dm3/ha)

Veszélyességi fokozat

Kijuttatási forma

hal

méh

tűz

Alkadefol K

160 g/l glifozát

I.

4,7–7,0

?

?

E

?x x x x 0

Bromotril 25 SC

250 g/l bromoxinil

II.

2,5

???

?

E

?x x x x 0

Bromotril 40 EC

400 g/l bromoxinil

II.

1,5

???

?

E

?x x x x 0

Glialka 480

480 g/l glifozát

III.

2,0–5,0

??

?

E

?x x x x 0

Harvade 25 F

22,4% dimetipin

I.

1,2–3,5

??

?

C

?x x x x 0

Pardner

22,5% bromoxinil

II.

1,5–3,5

??

??

C

?x x x x 0

Purivel

80% metoxuron

I.

3,0–6,0

?

??

E

?x x x x 0

Reglone 40

40% diquat–dibromid

I.

2,5–5,2

?

??

E

?x x x x 0

Reglone Turbo SL

200 g/l diquat–dibromid

I.

1,5–2,0

?

??

E

?x x x x 0

Roundup

480 g/l glifozát

I.

2,0–5,0

?x x x x 0

Zopp

150 g/l glufozinát

I.

1,5–2,5

??

?

D

?x x x x 0


A táblázat betűrendes sorrendjétől eltérően, hatásmechanizmusuk alapján ismertetjük a készítményeket.

1. Érésgyorsításra engedélyezettek (regulátor típusúak)

Harvade 25 F (22,4% dimetipint tartalmazó FW formuláció)

Hatásmechanizmusa abban áll, hogy a növénybe bejutva kölcsönhatásba lép a természetes biokémiai folyamatokkal, és így segíti az érést. A vegyületből ugyanis a növényben etilén szabadul fel, amely érésgyorsító, ami normális körülmények között a levelek öregedésekor, a gyümölcsök érésekor metioninból vagy a karotinoidok bomlástermékeiből természetes úton is képződik.

A Harvade nem okoz roncsolást a növény sejtfalaiban, hanem – meggátolva a protein szintézisét – fokozza a növény párologtatását, így a növény víztartalmában jelentős veszteséget okoz. Következménye a levelek deszikkálódása, majd elhalása. A készítmény szisztémikus hatású, de a növényben nem halad lefelé a gyökér irányába, ezért alapvetően fontos a kezelendő növényállomány minél tökéletesebb permetléfedése.

Hatását lassan fejti ki, ebből eredően normális kijuttatási időpontja korábbi, mint a perzselő hatású készítményeké. Nagy általánosságban elmondható, hogy az engedélyezett növénykultúrák 35–50%-os mag- vagy kaszatnedvesség-tartalmánál juttatandó ki.

Purivel (80% metoxuront tartalmazó, por alakú készítmény)

A növények légzőnyílásain keresztül szívódik föl, illetve hatol be a növényi szervezetbe. Hatásmechanizmusa a fotoszintézis gátlásában nyilvánul meg. Külföldön gabonaherbicidként is ismert, de hazánkban csak a kender, a burgonya és a repce defoliációjára alkalmazzuk. A levéllemezeken általában tízszer több légzőnyílás található, mint a növény szárán, így a nagyobb felszívódási lehetőség hatására elsősorban a kultúrnövény levelei vesztik el víztartalmukat.

A hatóanyagra érzékeny a paprika, a paradicsom, a lucerna, a napraforgó és a szója. Közepesen érzékeny a szőlő, a cukorrépa és a kukorica. A készítmény a területen előforduló egyszikű gyomnövényeket nem pusztítja. Hatása fokozható, dózisa 0,7–1,5 kg/ha-ral csökkenthető, ha ásványolaj-tartalmú adalékokat adunk hozzá (pl. Agropon 4,0–5,0 l/ha).

2. Gyomirtó szer típusú készítmények

a. Kontakt (perzselő) tulajdonságú készítmények

Reglone 40 (400 g/l diquat-dibromid-tartalmú EC készítmény)

Reglone Turbo SL (400 g/l diquat-dibromid + 150 g/l Synprolam nedvesítőszer + 0,6 g/l Silcolaps habzásgátló, EC formulációs készítmény)

A két, eltérő kiszerelésű formával ellentétben a Reglone egységes, rövid ismertetésén belül a felhasználási különbségek hangsúlyt fognak kapni.

Alapjaiban elmondható, hogy a Reglone-ok nem érést gyorsító herbicidek. Alkalmazásuk helyes időpontjában a termésben már megvan az összes, a fajtára jellemző belső értékmérő tulajdonság, csak nedvességtartalma magasabb, mint amennyit a gépi betakarítás megkövetel. A készítmények kijuttatása a vegetatív és generatív szervek nedvességtartalmának természetes úton való csökkenését gyorsítja meg a kijuttatást követő 7–9 nap alatt.

Hatásuk lokális, ugyanis nem vagy csak nagyon kis mértékben szívódnak fel a növényben, és csak az érintkezés helyén semmisítik meg a sejteket. Ennek a helyi megsemmisítésnek a terjedelmétől függ az egész növény pusztulása.

A diquat-dibromid hatása igen gyors. A permetezés után fél – egy óra elteltével leeső csapadék sem tudja már a várható hatás kifejlődését megakadályozni. A készítmények nem transzlokálódnak. Bizonyos rendkívüli körülmények (hosszú szárazságot követő hirtelen, nagy mennyiségű csapadék stb.) a megforduló tápanyagvándorlás hatására a lepermetezett burgonyában, lucernában és herefélékben gumó- és gyökérkárosodásokat idézhetnek elő. Ebből eredően a Reglone Turbo SL használata ezekben a kultúrákban nem engedélyezett, csak a Reglone 40, de ennél a készítménynél is előfordulhat az említett folyamat.

Bromotril 25 SC (250 g/l bromoxinil)

Bromotril 40 EC (400 g/l bromoxinil)

Pardner (22,5% bromoxinil)

Ezek a készítmények hatásukat fokozott fotooxidáción keresztül fejtik ki. Alkalmazásuk során a sejtek membránlipidjei károsodnak, amelyek végső formája a lepermetezett állomány perzselődése. Előnyüknek tekinthető, hogy hatáskifejtésük viszonylag rövid idő alatt következik be. A bromoxinil hatóanyagú készítmények másik előnye is ismeretes: elsodródás esetén az esetleg érzékeny környezetet (kukoricát) nem veszélyeztetik.

b. Szisztemikus hatású készítmények

Alkadefol K (160 g/l glifizát)

Glialka 480 (480 g/l glifozát)

Roundup (480 g/l glifozát)

Zopp (150 g/l glufozinát-ammónium)

Hatásmechanizmusuk az aromás aminosavak bioszintézisének gátlásán alapszik. A hatóanyagot a kezelt növények leveleiken keresztül veszik fel, innen lassan transzlokálódik a gyökerekbe, tarackokba, rizómákba. Ezen tulajdonságaikon keresztül kiválóan alkalmazhatók az állományszárításban részesített növényállomány közötti egyéves és évelő egy- és kétszikű gyomnövények ellen is. Kivételt képez a Zopp készítmény hatásmechanizmusa. A glufozinát-ammónium hatóanyag szisztemikus ugyan, de a rizómákig, tarackokig nem hatol le. Hatása ennyiben tér el a klasszikus, glifozát hatóanyagú készítményekétől.

9.1.1. A defoliánsok, deszikkánsok, érésgyorsítók alkalmazásának feltételei

A defoliánsok, deszikkánsok, érésgyorsítók alkalmazása a környezetre gyakorolt veszélyei alapján három jól elkülöníthető csoportba sorolható.

1. Nyári időben végzett állománykezelések

Időpont: június vége, július közepe–vége.

Kultúrák: repce, olajlen, korai magrépa, kender, egyedi engedéllyel őszi búza

A nyári kezelések az időjárásra és a fokozottan érzékeny környezetre való tekintettel különlegesen szigorú óvintézkedések bevezetését és betartását igénylik.

2. Ősz eleji állománykezelések

Időpont: augusztus–szeptember.

Kultúrák: napraforgó, szója, maglucerna, burgonya, vörös here, fehér here.

Az ide sorolt permetezések környezeti veszélye már kisebb, de a nyári időben végzett kezelések óvintézkedéseit itt is be kell tartani.

3.Ősszel végzett állománykezelések

Időpont: szeptember–október.

Kultúrák: napraforgó megkésve, lucerna megkésve, kukorica, rizs, hybar cirok.

A környezetvédelem érdekében őszi kezelések esetén is a nyári kezeléseknél leírtakat kell figyelembe venni.

9.1.2. Különleges biztonsági intézkedések (nyári deszikkációk)

Irányított permetezés. A permetezések csak az ún. irányított permetezési móddal történhetnek. A módszer lényege az, hogy működő szórófejeket a permetezőcső csak azon pontjaira szerelünk fel, ahol a szárnyvégi vortex áramlás nem érezteti hatását. Ezt a megállapítást jól szemlélteti a 97. ábra.

Inverzió. A permetezések megkezdése előtt mindig meg kell győződni arról, hogy a permetezésre kijelölt tábla (táblák) légkörében az inverzió veszélye fennáll-e. Ha az inverziót tapasztaljuk, a permetezést be kell szüntetni vagy nem szabad elkezdeni!

Szélsebesség. A szélcsend és a kialakuló inverzió között szoros összefüggés van. Szélcsend helyett az 1–3 m/s sebességű légmozgás biztonságosabb, mint az abszolút szélcsend.

Hőmérséklet. A nyári állományszárító permetezések felső hőmérsékleti határa 25 oC. E felett sohase permetezzünk (lásd 4. fejezet)!

Csapadék. Nyári záporok előtti szélcsendben a feláramlások bizonytalansága miatt a permetezést szüneteltessük! A permetezés után fél-egy órával leesett csapadék a hatást rendszerint már nem rontja le.

9.1.3. Repülőgép-, helikopterbeállítások

A permetezés módja: csak irányított permetezésre beállított szórókerettel végezhető a munka.

A permetezés minősége: durva, nagyon durva cseppes permetezés.

Cseppszámszükséglet:  durva cseppes permetezés: 30–40 db/cm2, nagyon durva cseppes permetezés: 20–30 db/cm2

Permetezés térfogati középátmérő (VMD): durva cseppes permetezés: 400–600 mikron, nagyon durva cseppes permetezés: 600–800 mikron

Szórófejek:

repülőgép

helikopter

durva cseppes kezeléshez:

lapos sugarú

80°

D8–45

vagy

65°

állásszög:

90°

vagy

135°

nagyon durva cseppes kezeléshez:

Reglo–Jet

90°

Reglo–Jet 90°

Cseppnehezítők: adagolása közelező, Harvade 25 F esetében fél dózis.

Permetlé-térfogat: 50–80 dm3/ha.

9.1.4. Egyéb biztonsági feltételek

A légijármű permetezőberendezését nyitni csak a munkamagasságban, az egyenes vonalú repülés megkezdése után, zárni mindig a kiemelkedés megkezdése előtt kell. Süllyedés, illetve kiemelkedés közben nyitni, illetve zárni, forduló alatt permetezni tilos! Csöpögő permetezőberendezés esetén a munkát azonnal be kell szüntetni és a hibát haladéktalanul el kell hárítani!

A mezőgazdasági üzem kijelölt növényvédő szakmérnöke a munkarepülés végrehajtását köteles állandóan figyelemmel kísérni és az előző pontokba foglaltaknak meg nem felelő végrehajtás esetén a repülést azonnal leállítani.

A permetezőberendezések hibamentes üzeméhez – a csöpögés lehetőségének meggátlása érdekében – ajánlatos szűrt vizet használni a permetlé előkészítése során.

A mezőgazdasági repülés nemzetközi szervezete, az IAAC (International Agricultural Aviation Centre) Hágában kiadott (1972) nyolc pontja az elsodródásokból eredő károk megelőzésében az alábbi:

1. Ne repüljünk az egyenletes vegyszereloszláshoz szükséges magasságnál magasabban. Lehetőleg repüljünk alacsonyan.

2. Gondoljunk a szélre. Figyeljük a szél sebességét és irányát.

3. Sohase kezdjük a permetezést a helyes magasság elérése előtt, és zárjuk el a berendezést a kiemelkedés megkezdése előtt.

4. Állítsuk le a munkát, ha a hőmérséklet túl magas vagy a relatív páratartalom túl alacsony.

5. Gondoljunk kora hajnalban vagy meleg nyári napot követő estén az inverziós rétegek képződésének lehetőségeire.

6. Az, hogy nincs szél, nem jelenti azt, hogy nincs elsodródási veszély!

7. Legyünk tisztában a permetlé jellemzőivel. A párolgás csökkenti a cseppméretet, az apró cseppek hajlamosak az elsodródásra.

8. Sohase repüljünk csöpögő berendezéssel!

9. Az elsodródásokból eredő károk megelőzése – amint az előzőekből látható – összetett feladat. A repülőszemélyzet és az üzemeltető gazdaság együttes közös munkájával az elsodródásból eredő károk jelentős mértékben lecsökkenthetők vagy megelőzhetők.