Ugrás a tartalomhoz

Mezőgazdasági repülés

Szász Árpád, Varga Lajos

Mezőgazda Kiadó

6.3. Térképkészítés

6.3. Térképkészítés

A mezőgazdasági repülés végrehajtásához a repülőgép-vezetőnek meg kell ismernie a munkaterületet. Ehhez a gazdaságnak 1:10 000 vagy hasonló léptékű üzemi térképet kell biztosítani, amelyen eltérő színezettel bejelölik

a repülőtereket,

a permetezendő táblákat,

az alkalmazni kívánt szerre érzékeny kultúrákat,

az alkalmazott készítményekre előírt biztonsági sávokat,

a biztonságos repülést esetleg veszélyeztető akadályokat,

az élővizeket,

az elektromos vezetékeket.

Az üzemi térképen zöld színnel kell jelölni a permetezendő táblákat, amelybe be kell írni a tábla nagyságát hektárban, fel kell tüntetni a táblákon lévő kultúrnövények nevét, az alkalmazandó vegyi anyagokat, a területegységre (hektárra) szórandó mennyiséget kilogrammban.

Piros színnel kell megjelölni, egyben a repülőgép-vezető figyelmét fel kell hívni az alkalmazásra kerülő vegyszerre érzékeny növényzetre. A szélirányok, szélsebességek ismeretében meg kell akadályozni az elsodródásból eredő károkat, ezért a munka megkezdése előtt a repülőgép-vezetőnek célszerű a térképre feltüntetni a szélirányt nyíllal, a szélsebességet a nyíl szárára írt m/s felírással.

A fentiek alapján táblaberepülés alapján egyeztetve tervezi meg a repülőgép-vezető a munkaterület megközelítését, a ki-, valamint a visszarepülés útvonalát és a jelző személyek mozgási irányát.

Az üzemi térképen piros színnel kell jelezni a repülési akadályokat is. Ilyenek pl. az elektromos és telefonvezetékek.

Az akadályok feltüntetése ellenére elmondható, hogy a mezőgazdasági repülésben előforduló leggyakoribb baleset az elektromos légvezetékkel való ütközés, pedig a földről a világos égbolt háttere előtt jól láthatók a huzalok, mintegy 100–200 m magasságból pedig az oszlopok sorából lehet következtetni a légvezetékekre. A mezőgazdasági szórás magasságából viszont a légvezetékek igen nehezen láthatók, a tartóoszlopokat eltakarhatják a fák vagy ezek kiesnek a repülőgép-vezető látómezejéből.

Külföldi felmérések azt igazolják, hogy a mezőgazdasági balesetek 20%-a vezetékkel való ütközés volt. Ezek során a repülőgép erősen megsérült vagy tönkrement.

Több balesetet lehet visszavezetni arra, hogy a repülőgép-vezető nem figyelt vagy helytelenül ítélte meg a gépe és a vezeték közötti távolságot, s így nem tudta kikerülni ezt a veszélyes akadályt. A vezetékütközések 70%-ában a repülőgép-vezetők a munkavégzés közben elfelejtették a vezeték helyét, amelyet pedig előzőleg meghatároztak. Ez jelenthet figyelmetlenséget, de legjellemzőbb ez esetben az, hogy a repülőgép-vezetők adott időszakban munkával túlterheltek. A repülőgép-vezetőnek nem szabad elfeledni, hogy a legnagyobb veszélyt a vezeték jelenti, ennek helyére emlékeznie kell, a munkavégzés során erre koncentráljon!

A fentiek szerint értékelhető, hogy milyen jelentőséggel bír az üzemi térkép munkakezdés előtti tanulmányozása, valamint a terület szemrevételezése. Ugyanakkor célszerű lenne a tartóoszlopok tetejére színes bólyákat erősíteni vagy az oszlopokat feltűnő csíkozással ellátni. Elektromos vezetékeket fedélzeti műszerekkel is lehetne érzékelni.

A munkaterületen belül elhelyezkedő élővizeket (folyó, patak, tó, csatorna, kút stb.) a térképen ugyancsak piros színnel kell jelölni, ezeket ki kell hagyni a kezelésből, illetve az adott vegyszerre előírt biztonsági sávot kötelezően be kell tartani.

Az üzemi térképen az alkalmazott vegyszerre érzéketlen kultúrák, bevetetlen területek nem kapnak színjelzést.

Fontos tehát, hogy a bérlő vagy a repülés irányításával megbízott szakembere az üzemi térképet a repülőgép-vezetőnek a munka megkezdése előtt átadja, a végrehajtást megbeszélje. Az áttanulmányozás után célszerű a területet előzetesen a levegőből szemrevételezni, s ez után a repülőgép-vezető dönt arról, hogy a munkát elfogadja-e vagy elutasítja.

A terület szemrevételezése során figyelhet fel a repülőgép-vezető

a dombokra, meredekebb lejtőkre, amelyek befolyásolják a gép manőverezését,

a lakott területekre, amelyek felett tilos alacsonyan repülni, vegyszerrel terhelt géppel átrepülni,

állatokra (különösen háziszárnyasokra), amelyeket az alacsonyan repülő gép megfélemlíthet,

haszonállatokra (pl. halakra, méhekre), amelyekre az elsodródó vegyszerek veszélyt jelentenek.