Ugrás a tartalomhoz

Mezőgazdasági repülés

Szász Árpád, Varga Lajos

Mezőgazda Kiadó

6.2. A mezőgazdasági repülés repülőterei

6.2. A mezőgazdasági repülés repülőterei

A mezőgazdasági légjárművek üzemmódjára a nagy sebességgel, alacsonyan végzett rövid repülések, ennek kapcsán a gyakori fel- és leszállások a jellemzők. A munka biztonságos, balesetmentes és gazdaságos végrehajtásában nagy jelentőségük van a helyesen megválasztott és jól felszerelt mezőgazdasági repülőtereknek.

Mezőgazdasági repülőtereknek nevezzük a légijárművek fel- és leszállására, valamint gurulására kiválasztott és különlegesen elkészített területet, a légijárművek üzemeltetését, kiszolgálását, tárolását biztosító létesítmények és felszerelések összességével együtt. Hazánkban csak olyan repülőtérről lehet a gépeket üzemeltetni, amelyre érvényes üzembentartási engedélyt kér a vállalkozó repülőgép-vezető.

Minden repülőtér kiemelten kezelt területe a fel- és leszállópálya, ami a légijárművek fel- és leszállására kijelölt és megfelelően előkészített vagy mesterséges burkolatú, előírásos méretű terület, amelynek felszíne kellő simaságú és teherbírású.

A légijárművek a repülőtér egyes részei között speciálisan kialakított, ún. gurulóutakon közlekednek. Itt közelítik meg a töltő- vagy rakodóhelyet. Ezen folyik a légjárművek permetlével való feltöltése, a műtrágya berakása, valamint a repülések között meghatározott időben az üzemanyag feltöltés. A töltőhelyet az oldalsó akadálysík alatt, a starthely közelében kell elhelyezni. Igen fontos követelmény, hogy a töltőhelyet a földi járművek csak a fel- és leszállópálya keresztezése nélkül közelíthetik meg.

A leggyakoribb széliránynak megfelelő starthely közelében, de a töltőhellyel ellentétes oldalon, az oldalsó akadálysík alatt helyezik el a repülőgépek és gépkocsik parkolóhelyét. Itt történik a repülőgépek lekötése, ún. nyűgözése. A repülőgépeket a nyűgözőhelyen az uralkodó széliránnyal szemben, hatpontos lekötéssel kell elhelyezni. Ugyanitt végezhetők el a légijárművek ápolási munkái, valamint a repülés előtti és utáni ellenőrzések.

Említést kell tennünk még a légi megközelítési sávról, amely a repülési sáv végeihez csatlakozik. A légijárművek ezek felett gyűjtenek magasságot a felszálláskor, illetve süllyednek a leszálláshoz szükséges megközelítés alatt.

Le- és felszálláskor a biztonság fokozására, a töltő-, parkoló- és egyéb helyekre való guruláshoz a repülőtereket jelzőeszközökkel látják el.

A repülőtéren uralkodó szélirány jelzésére szélzsákot használnak, amit széljelző árbocon úgy helyeznek el, hogy 360°-os szögben szabadon elfordulhasson. Felállításánál arra kell figyelni, hogy a szélzsák a repülési mező minden pontjáról jól látható legyen. Általában a töltőhely mellett, az oldalsó akadálysík alatt tűzik le az árbócot, de ez nem zavarhatja a repülőgép töltőhelyre való gurulását. A szélzsák közelében nem lehetnek örvényt keltő, légáramlást zavaró objektumok (épület, fa stb.), mert ezek lehetetlenné teszik a szélirányt jelző készülék pontos, szélirányba való beállását.

A fel- és leszállópálya megjelölésére szegélyjeleket alkalmaznak, amelyek vitorlavászonból készülnek, színük fehér, télen, havas terepen vörös, s ezeket a földre helyezik. Fel- és leszállásnál szembetűnőbbek a földre szúrt sárga-fekete-sárga szegélyjelző zászlók. A fel- és leszállósáv bal oldalán a repülőgép kijelölt földetérési pontjánál helyezik el a sárga színű ún. T leszállójelet. A repülőgépek fel- és leszállóirányának megjelölésére a T leszállójel használatos. Ha a repülőtér méretei, a vegyszer- és üzemanyagtöltő berendezések elhelyezése megkívánja, előre megbeszélt módon, zászlóval kell kitűzni a gurulási fordulópontokat. Ha a földi biztonságos mozgás megkívánja, a töltőhely, valamint egyéb akadályok közelében a repülőgép szerelője a bal szárnyvég mellett haladva köteles a gépet kísérni és karjelekkel irányítani.

A fentiek figyelembevétele mellett a mezőgazdasági repülőterek telepítésénél elsősorban repülésbiztonsági szempontokat, másodsorban a gazdaságos repülés következményeit kell előtérbe helyezni. A kiválasztásnál minden esetben be kell tartani az egészségügyi és környezetvédelmi előírásokat, valamint – ha erre igény merül fel – a tájvédelmi körzetek különleges kéréseit is. A repülőtér elhelyezését, amennyiben rendszeresen igénybe veszik, ajánlatos összehangolni a körzeti fejlesztési tervekkel, a lakóterületek, ipari létesítmények építési terveivel.

Repülésbiztonsági szempontból alapvető, hogy a kiválasztott terület rendelkezzen a szükséges méretekkel, figyelemmel az egy vagy több repülési mezőre, a műszaki kiszolgáló létesítmények elhelyezésére, a távlati fejlesztésre. A mezőgazdasági repülőtérhez csatlakozó terepszakaszokon nem lehetnek olyan akadályok, amelyek veszélyt jelentenek a repülési tevékenység bármely fázisára (fel- és leszállás, manőverezés, átstartolás, behelyezkedés stb.). A repülőteret ugyanakkor úgy kell kijelölni, hogy fel- és leszálláskor elkerülhető legyen a lakott terület fölé való berepülés.

A repülőtér megközelítését illetően úgy kell a területet kijelölni, hogy az lehetőleg szilárd burkolattal ellátott útvonal mentén legyen, amelyen lehetőség van növényvédő szerek, műtrágyák, valamint üzem- és kenőanyagok odaszállítására bármilyen időjárási körülmények között.

Gazdaságossági szempontból a kiválasztásnál előnyben kell részesíteni a mezőgazdasági művelésre egyáltalán nem vagy csak korlátozott mértékben hasznosítható földterületet. Fontos szempont a talaj teherbíró képessége. Előnyös a homokos agyag és a könnyű, agyagos talajfajták valamelyike. Ezeket magasabban fekvő területen célszerű kijelölni, így a csapadékvíz természetes lefolyása biztosított.

A terület kijelölésénél a domborzati viszonyok jelentősége is igen nagy, mivel kedvező helykiválasztás esetén nincs szükség nagyarányú és drága talajfelszín-átalakító földmunkákra.

Gazdaságossági kérdést érint az is, hogy a munkarepülőteret olyan területen célszerű kialakítani, ahol a vetésterületek a korszerű nagyüzemi repülőgépes technológiákhoz igazodnak.

Rendszeres igénybevételre kiszemelt mezőgazdasági repülőtér végleges kialakítását ajánlatos néhány variáció összehasonlításával végezni. Ezek közül a legelfogadhatóbb az, amelyik a legkisebb építési- és az azt követő üzemeltetésiköltség-ráfordítással jár a megmunkálandó terület, valamint az elvégzésre váró munkamennyiség függvényében.

A meteorológiai tényezők is szerepet játszanak a munkarepülőterek kijelölésében. A repülőgépek fel- és leszállópálya-irányának meghatározásakor a legfontosabb szempont az adott területen mérhető uralkodó szélirány megállapítása. Ilyen méréseket a meteorológiai állomások végeznek. A repült napok mindegyikén készült adatokat összesítve meghatározható a leggyakrabban várható szélirány.

Az uralkodó szélirányt célszerű a közeli meteorológiai állomás utolsó ötéves statisztikai adatai szerint meghatározni úgy, hogy a mezőgazdasági repülés csúcsidőszakának (márciustól augusztusig) szélirányát súlyozottan kell figyelembe venni. Az ennek megfelelően kitűzött, rendszeresen igénybe vett repülőtéren várhatóan a legkevesebbszer fog előfordulni oldalszél, ami igen kellemetlen lehet a repülőgép-vezető számára. Amennyiben az oldalszél az adott géptípusra engedélyezett maximumot meghaladja, akkor a fel- és leszállás nem biztonságos, a munkát meg kell szakítani. Ugyanakkor ha ez a szélerősség pályairányú, a fel- és leszállás zavartalan lehet.

6.2.1. Szükségrepülőtér

A mezőgazdasági munkarepülés céljára ideiglenesen igénybe vett nem nyilvános fel- és leszállóhelyet a korábbi gyakorlat szerint nevezzük szükségrepülőtérnek. E repülőterek üzembentartását hatóság engedélyezi a szakszolgálati engedéllyel rendelkező kérelmező részére, de be kell szerezni a terület tulajdonosának hozzájárulását és helyszínrajzot is. A szükségrepülőterek engedélyezését, létesítését, üzembentartását a mindenkor érvényben lévő légügyi utasítás szabályozza. Ha a kiválasztott hely az utasításoknak megfelel, azt jegyzőkönyvezni kell. A jegyzőkönyvet jóváhagyás és központi nyilvántartásba vétel végett a repülőtér-nyilvántartónak kell megküldeni, a repülőgépes munkavégzés ugyanis csak érvényes repülőtér-üzembentartási engedély (jegyzőkönyv) megléte esetén kezdhető meg. A megszűnt szükségrepülőterek okmányait egy évig meg kell őrizni.

A kirepülési idő csökkentése céljából a szükségrepülőtereket a megművelendő táblákhoz minél közelebb kell kitűzni. Elhelyezését akkor tekintjük jónak, ha a megművelendő tábláktól való távolsága arányos a rajtuk végzendő munka nagyságával.

A szükségrepülőtereket előírt méretű, sík és sima felülettel rendelkező, száraz talajú kaszálón, legelőn, ősgyepen, évelő pillangósok tarlóján jelölik ki. Ezeket csak rövid, meghatározott ideig használják, a repülőgépes munka befejezése után újra mezőgazdasági művelésbe vehetik.

A talajállapottal szemben támasztott követelmények a fel- és leszállópályán:

a talaj hullámossága nem haladhatja meg 4 m-en a 8 cm-es és a 20 m-en a 12 cm-es eltérést, nem lehet barázdált, nem lehet rajta lyuk, gödör,

1600 kg össztömegű gépkocsi nem hagyhat 4 cm-nél mélyebb keréknyomot,

a növényzet magassága nem haladhatja meg a légjármű fő futókerekei átmérőjének 1/4-ét, de legfeljebb 22 cm magas lehet.

A talajállapottal szemben támasztott követelmények meglétét a szükségrepülőtér napi igénybevétele előtt, a fel- és leszállópálya bejárásával kell ellenőrizni.

A repülőgép-vezetőnek munkája biztonságos végzéséhez ismerni kell a repülőtér talajának típusát, annak tulajdonságait figyelembe kell vennie. A különféle talajok az időjárás hatására nem azonos módon változtatják tulajdonságaikat.

Az agyagos és tőzeges talaj felső rétege eső után felpuhul. A repülőgépek kerekeinek gördülési ellenállása megnő, ez pedig meghosszabbítja a felszálláskor a nekifutást. A meszes talaj gyorsan levezeti a vizet, de a felszíne a nedvesség hatására csúszóssá válik, ami a repülőgép hatékony fékezését teszi lehetetlenné. A homokos talajon a hosszabb ideig tartó szárazság következtében a növényzet kipusztul. A talaj a szél, valamint a légcsavarszél hatására porzik. A por zavarja a kilátást, a fel- és leszállást, ugyanakkor a hajtóműben üzemzavart is okozhat.

A repülőgépek szükségrepülőtereinek fel- és leszállópályáját a helyi fő széliránnyal párhuzamosan kell kijelölni, és méretei meghatározásakor kétirányú üzemeltetést kell feltételezni.

A fel- és leszállópálya hossza például az An–2 típusú repülőgép esetében 600 m, míg M–18 típusnál 700 m. Az An–2 típusra kialakított, 600 m hosszú repülőtéren mezőgazdasági munkarepülés M–18 típusú repülőgéppel csak abban az esetben folytatható, ha a repülőgép maximális felszállósúly-csökkentésének tényét, a repülőgép vezetője minden munkakezdés előtt köteles a rep. vez. napló „Megjegyzés” rovatába bejegyezni.

A fel- és leszállópálya szélessége a légjármű fesztávolságának legalább háromszorosa. Ennek értéke An–2 és M–18 típusú repülőgépeknél 60 m.

A szükségrepülőtér talajon kijelölt fel- és leszállópályáját annak határvonalaitól a talaj fölé emelkedő, ún. akadálysíkok veszik körül. Az akadálysíkok dőlése a fel- és leszállópálya két oldalán 1:10 arányú, a megközelítési irányban 1:40 arányú. Az akadálysíkok minden irányban 20 m magasságig terjednek. A megközelítési sáv széttartását az oldalsó és a megközelítés irányában lévő akadálysíkok metszésvonala jelöli ki (68. ábra).

68. ábra - Akadálysíkok dőlése

Akadálysíkok dőlése


A fel- és leszállópálya lejtése hossz- és keresztirányban nem lehet nagyobb, mint 1,5°.

A 20 m-nél magasabb oszlopon elhelyezett elektromos légvezeték távolsága a fel- és leszállópálya szélétől a megközelítés és felszállás irányában nem lehet 1000 m-nél kevesebb.

A mezőgazdasági repülésnél rendkívüli esetekben olyan szükségrepülőtér kivételes üzembentartása is engedélyezhető, amelynél egyes akadályok az oldalsó akadálysíkok fölé emelkednek.

Ezek az akadályok azonban a fel- és leszállópálya széléhez nem lehetnek közelebb az adott típusú repülőgép fesztávolságának kétszeresénél. Az ilyen repülőterek csak korlátozással engedélyezhetők, s a repülőgép-vezető aláírásával igazolja, hogy a korlátozásokat ismeri. Gyakorló mezőgazdasági repülőgép-vezető a korlátozással üzemben tartott repülőtéren munkarepülést nem végezhet!

A szükségrepülőtéren munkarepülés céljából fel- és leszállás akkor végezhető, ha a szükségrepülőtér fel van szerelve a vonatkozó szabályok szerint megállapított eszközökkel:

a széljelző árboc a szélzsákkal a repülési sáv és az akadálysíkok határán kívül jól látható, arra alkalmas helyen elhelyezve,

leszállójel, a repülőgép kitűzött földetérési helyénél,

legalább 4 db fel- és leszállópályaszegély-jelző,

fehér és piros kézi jelzőzászlók a gurulóút, illetve a repülési sávban az alkalmi akadályok megjelölésére és jelzések adására,

rakétapisztoly, megfelelő színű rakétatöltényekkel (piros, zöld, fehér, sárga, ebből legalább két szín megléte feltétlen kötelező),

gépjármű a repülés biztosítására, a repülőtér és a repülési sáv ellenőrzésére,

két személy ellátására alkalmas elsősegélydoboz és egy hordágy,

a légijármű típusára előírt nyűgöző.

A szükségrepülőtéren minden repülési napra repülést biztosító szolgálatot kell kijelölni. A szolgálat ellátását okmányolni kell a repülési naplóban. Szolgálat hiányában munkarepülést végezni tilos!

A szükségrepülőtérről akkor végezhető mezőgazdasági repülés, ha az alábbi időjárási minimumok fennállnak:

vizszintes látástávolság: 2 km,

felhőalap a repülőtér 5 km-es körzetében található mesterséges és természetes akadályszintek felett 200 m.

A 69. ábrán berendezett mezőgazdasági szükségrepülőtér elvi vázlata látható. A repülőgép startja a bal oldali leszállójel /2/ mellől történik széllel szemben. A szélzsákot /3/ a szegélyjelekkel /4/ kitűzött szegélyvonalon túl, a földről és a levegőből jól látható területen helyezik el. A starthely közelében a szegélyvonalon kívül a fel- és leszállópálya egyik hosszanti oldala mentén történik a gép töltése /1/, vele szemben jelölik ki a repülőgép nyűgözőhelyét /5/. Az így kialakított és berendezett repülőtéren a gurulás hosszú időt vesz igénybe.

69. ábra - Mezőgazdasági szükségrepülőtér

Mezőgazdasági szükségrepülőtér


Ahol a mezőgazdasági terület megengedi, ott a le- és felszállópályát úgy alakítják ki, hogy azok egymás után elférjenek. A töltőhelyet a földetérés után a kigurulási úthossz végénél helyezik el, természetesen a szegélyvonalon kívül (70. ábra). Így igen rövid ideig tart a repülőgép gurulási ideje, jelentősen csökken a földi idő.

70. ábra - Nyújtott mezőgazdasági szükségrepülőtér

Nyújtott mezőgazdasági szükségrepülőtér


Hazai számítások azt bizonyítják, hogy a szükségrepülőterek körzethatára 10–12 km-nél ne legyen több. Ezek szerint azok a gazdaságok, amelyek a növényvédelmi és tápanyag-viszszapótlási munkákat rendszeresen repülőgépekkel tervezik és végzik, a szükségrepülőtereket maximum 20–25 km-re helyezzék el egymástól.

A helikopterek szükségrepülőtere olyan, nem állandó jelleggel használt fel- és leszállásra alkalmas terület, amely legalább 30×30 m méretű. A végbiztonsági sáv a pálya szélein 10 m, akadálysík dőlése a megközelítési sávban 1:10, felszállási irányban 1:20. A fel- és leszállóhelyen, valamint a megközelítési sávban mindkét oldalirányban akadálymentes területet kell biztosítani. Fel- és leszállásnál, továbbá gurulás közben légijárművet vagy akadályokat kétszeres rotorátmérőnek megfelelő távolságnál jobban megközelíteni nem lehet.

Az akadálysík dőlése alatt természetes és mesterséges akadályok megengedettek.

Helikopterrel másik, illetve új szükségrepülőtérre való átrepülésnél sem az induló, sem a fogadó repülőtér berendezése nem szükséges, de ebben az esetben a repülésvezető a helikopter fedélzetén kell, hogy tartózkodjon, és leszállás után köteles gondoskodni arról, hogy a leszállt helikoptert senki ne közelítse meg. A helikoptervezető a leszállást csak akkor hajthatja végre, ha a szemrevételezett terület a szükségrepülőtér követelményeinek megfelel, továbbá a területen emberek, állatok nincsenek.

Munkarepülés csak berendezett repülőtéren és az előírt okmányok birtokában kezdhető meg.

6.2.2. Állandó repülőtér

Az állandó repülőterek jellemzője, hogy el vannak látva légijárművek tartós üzemeltetéséhez szükséges létesítményekkel.

A kora tavaszi időszakban, amikor az áttelelő gabonák fejtrágyázására a legnagyobb szükség lenne, a felázott talajú szükségrepülőterekről a repülőgépek sok esetben nem tudnak felszállni, ezért ahol ilyen területeken nagy volumenű légi vegyszeres munkát terveznek, ott a mezőgazdasági állandó repülőteret célszerű szilárd burkolatú (aszfalt, beton, műanyag stb.) fel- és leszállópályával építeni. A mezőgazdasági állandó repülőtér legfontosabb jellemzőjének a szilárd burkolatú fel- és leszállópálya meglétét tekintik. Erről a kora tavaszi felázott talaj esetén és a mindenkori eső utáni időszakban is folyamatosan tudják a repülőgépek üzemeltetését biztosítani.

A hazánknál északabbra fekvő Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Németországban a mezőgazdasági repülés jelentősebb mértékben függ az időjárástól. Itt több szilárd burkolatú fel- és leszállópálya van, így sokkal jobban ki tudják használni a repülőgépeket.

A Szovjetunióban több száz szilárd burkolatú mezőgazdasági repülőteret alakítottak ki, amelyeket hosszú ideig használnak. Ezeket az „AGROPROJEKT” polgári repülős intézet által kidolgozott típusterv alapján építették. Szovjet tapasztalatok szerint a szilárd burkolatú repülőterekről végzett munkák esetében a műtrágyaszórásra alkalmas munkanapok száma a naptári napok számának 87%-át alkotja, míg természetes talajú, füves szükségrepülőterek esetében ez az érték csupán 51–59%-ot tesz ki.

A 71. ábrán szilárd burkolattal ellátott állandó repülőtér berendezése látható. A fel- és leszállópályát /7/ gurulóutakkal /6/ kötik össze a növényvédőszer- és műtrágyaraktárral /4/. Az e melletti rakodótéren töltik fel a repülőgépet jól kevert permetlével vagy jó minőségű műtrágyával. A repülőtéren található a kenő- és üzemanyagraktár /1/, a repülőgép nyűgözőhelye /2/, a víznyerési hely /3/. Az állandó repülőtéren szolgálati és szociális helyiségekkel /5/ jó munkafeltételek biztosíthatók a repülőgépes szakszemélyzetnek.

71. ábra - Állandó repülőtér vázlata

Állandó repülőtér vázlata


A fenti berendezések, építmények az oldalsó akadálysík és a megközelítősáv akadálysíkja alatt kell, hogy elhelyezkedjenek.

A szilárd burkolatú fel- és leszállópályával épített mezőgazdasági állandó repülőterek üzemeltetésével szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy az építésükre fordított költségek – elsősorban az optimális időben fejtrágyázott gabona terméstöbbletéből és a műtrágya hatóanyagveszteség-csökkenéséből eredően – két év alatt megtérülnek.

Több év statisztikai adatai azt bizonyítják, hogy hazánkban a munkanapok 68%-a alkalmas mezőgazdasági repülésre. Szilárd burkolatú repülőtérről a repülhető napok száma a nálunk is elérheti a 87%-ot. Ez pedig azt jelentené, hogy a repülőgépek éves kihasználása jelentősen javulna. A fel- és leszállási idő, a gurulási úthossz, a töltési-rakodási idő csökkenésével a napi felszállások száma is növekedne.

Korábbi hazai vizsgálatok arról tanúskodnak, hogy nálunk is szükség mutatkozott szilárd burkolatú mezőgazdasági repülőterekre. Ez az igény elsősorban olyan területeken merült fel, ahol a mély fekvésű, szikes talajok a csapadékos időszakokat követően hosszú időre lehetetlenné teszik a talajállapot miatt a repülést. Ilyen területek a Körösök és a Maros vidéke, az ország legmélyebb fekvésű pontjai.

Az ország első, aszfaltréteggel fedett szilárd burkolatú mezőgazdasági állandó repülőtere 1978-ban éppen a Körös vidékén, a Gyoma–Dévaványa–Körösladány körzetében elterülő területek megművelésére, Gyomán készült. A burkolt pálya mérete 500×14 m. E mellett egy füves fel- és leszállópálya is rendelkezésre áll, így ha nincs lehetőség a szilárd burkolatú pálya használatára esetleges javítás vagy más gátló körülmény miatt, illetve ha a talajállapot megengedi, akkor a futófelületek kímélése céljából a füves pályáról végzik a munkát.

A gyomai repülőtéren betonozott területen, ebbe ágyazott karikákhoz nyűgözik le a repülőgépet. A rögzítés gyors és biztonságos. E nyűgözőhely előnye, hogy megfelelő terület áll rendelkezésre kisebb ápolások, javítások, tisztítások, olajcserék végrehajtásához is. A munkákhoz elegendő hely biztosított, s nem kell tartani az alkatrészek szennyeződésétől. Az elcsöpögő benzin, olaj nem okoz kárt a betonburkolatban.

A repülőtérhez tartozó szociális helyiségek elektromos árammal, hideg-meleg vízzel vannak ellátva. Lehetőség van a munka utáni mosakodásra, pihenésre, rossz idő esetén a várakozásra vagy adminisztrációs munkák végzésére, kulturált körülmények között.

A vegyszereket a gyomai repülőtéren sajnos szabadban, betonon tárolják. Az ömlesztett és zsákos műtrágyát egyaránt itt halmozzák fel, szükség esetén őrlik, majd konténerrel töltik a repülőgépbe.

Az üzemeltetők az alábbiakban látják a szilárd burkolatú fel- és leszállópálya legfőbb előnyeit.

A munkavégzés a talajviszonyoktól független, minden munka gyorsan, az optimális agrotechnikai időszakban végezhető el.

A szilárd burkolatú állandó repülőtereken a vegyszerek tárolása és gépbe töltése tisztábban, veszteség- és szennyeződésmentesebben megoldható, ez biztosíték az egyenletes minőségű szórásra, a vegyszerek lehető legjobb állapotban való tartására.

Függetleníti a munkavégzést a szél irányától, mivel bármilyen szélirány esetén a repülőgép biztonságosan le- és fel tud szállni. Ez nagymértékben növeli a repülés és a repülőgép-vezető biztonságát.

A repülőgép műszaki kiszolgálását, üzemanyaggal való ellátását megkönnyíti a bekötőút mellé épített tároló és a stabil nyűgözőtér.

A dolgozók szociális ellátását (étkezés, pihenés, hideg-meleg vizes fürdés) a repülőtér mellé épített szociális helyiség biztosítja.

A repülőtér védettsége kizárja annak lehetőségét, hogy csatorna vagy légvezeték-építéssel a repülőteret használhatatlanná tegyék.

A repülőtér sima felületéből adódóan jelentősen csökken a repülőgép felszálláshoz szükséges teljesítményigénye, csökken a felszállási úthossz és ezzel együtt az üzemanyag-felhasználás is.

Jelentősen csökkennek a repülőgépre és főleg annak futóművére ható erők, rezgések, ez a gép élettartamát növeli.

A repülőtér a vasútállomáshoz közelebb van, mint a szükségrepülőtér, így a vegyszerek és az üzemanyag odaszállítása gyorsabb és olcsóbb.

– A repülőtér a mezőgazdasági munkavégzésen túl adott esetekben árvízvédelemre, egészségügyi mentésre, rendőrségi, vagy egyéb célra is alkalmas lehet.

Hátrányai között említhetők, hogy:

kiépítése igen drága,

oldalszél esetén nagy a repülőgép-vezető fizikai igénybevétele,

aszfaltburkolaton lényegesen nagyobb a futófelületek kopása.

Hazai számítások azt bizonyítják, hogy a szilárd burkolatú mezőgazdasági állandó repülőterek optimális körzethatára kb. 30 km. Azokban a körzetekben, ahol ilyen repülőterek építése indokolt, gazdaságos, ott egymástól 50–60 km-re célszerű ezeket kiépíteni. Az állandó repülőtereket füves szükségrepülőterek vegyék körül. A repülőgépes munkát mindig a munkaterülethez legközelebb eső alkalmas repülőtérről kell végezni. Ha a szükségrepülőterek a talajállapot miatt nem használhatók, akkor a légi vegyszeres kezeléseket a központi, szilárd burkolatú repülőtérről kell végezni. A kirepülés több légórát és magasabb művelési költséget jelent ugyan, de a védekezés időben való elvégzése nagyságrendekkel nagyobb kártételtől menti meg a gazdaságot.

Helikopterek részére állandó repülőtereket a szükséges létesítményekkel elsősorban ott találunk, ahol az egész nyári időszakban rendszeres a légi kijuttatás. Gazdaságok, társulások központjaiban, valamint történelmi borvidékeink területein a szőlő növényvédelmét biztosító helikopter részére több helyen találunk beton burkolatú repülőteret, üzemanyagraktárt, víznyerési helyet, fedett műtrágya- és növényvédőszer-raktárt korszerű keverő-töltő berendezésekkel, szociális létesítményekkel. E repülőtéren a helikopter fel- és leszállópályájának betonból készült területe 10×10 m.

A hazánkban üzemelő légjárművek legtöbbször központi vagy bázis repülőtereken tartózkodnak. Ezek a repülőterek nem rendelkeznek szilárd burkolattal a repülőgépek üzemeltetéséhez. Jellemzőjük, hogy esetenként el vannak látva lakószobákkal, mosdó-, fürdő- és higiénés helyiségekkel. Itt tárolják a légijármű kenő- és üzemanyagát. Pótalkatrészek, berendezések és egyéb anyagok tárolására megfelelő raktárhelyiséget alakítanak ki. Jól előkészített nyűgözőhelyen végezhetik a légjármű karbantartását, javítását.

A légijárműves egység központi repülőtere hírközlő eszközökkel (telex, telefon, rádió) könnyen elérhető. A bérlő gazdaság szakembere vagy a felügyelő hatóság így egyszerűen tud kapcsolatot teremteni a repülőgép-vezetővel.