Ugrás a tartalomhoz

Mezőgazdasági repülés

Szász Árpád, Varga Lajos

Mezőgazda Kiadó

4.5. A mezőgazdasági repülés meteorológiai feltételei

4.5. A mezőgazdasági repülés meteorológiai feltételei

A mezőgazdasági repülés meteorológiai tényezői általában ismertek. Ezeket viszont öszszességükben kell figyelembe venni. A légijárművekkel végzett munka sikerét vagy sikertelenségét a légkör pillanatnyi állapota, a helyi mikroklíma befolyásolhatja, mivel ez hatással van a kijuttatott vegyszerek eloszlására, diffúziójára, lerakódására, így végső soron a kezelésre, illetve a hatásosságra is.

A kijuttatás módját, az alkalmazni kívánt peszticideket változtatni lehet, de az időjárás nem szabályozható. A légköri viszonyok a nap minden szakában változhatnak, ennek megfelelően módosul kölcsönhatásuk is. Az üzemeltetőnek a munkáját arra az időre kell ütemezni, amikor a szélsebesség, a szélirány, a hőmérséklet, a relatív páratartalom stb. a kezelés eredményét leginkább biztosítani képes.

Ismerni kell a föld közeli levegőréteg meteorológiai jellemzőit, a meteorológiai elemek változásának, módosulásának jellegzetességeit. Nemcsak a jó látási viszonyok és a felmenő áramlások hiánya jelentheti a légi vegyszeres munkák elvégzésének kedvező meteorológiai feltételeit, hanem az időjárást a kezelés pillanatában és az azt követő periódusban egyaránt jellemző meteorológiai elemek meghatározott optimális együtthatása is.

A növények kis veszteségekkel járó, jó minőségű kezelésének igénye megköveteli, hogy foglalkozzunk a szélviszonyokkal, a párolgással és következményeivel, a növényzetet esetleg borító harmat keletkezésével stb. A meteorológiai feltételek figyelmen kívül hagyása, elégtelen számbavétele esetenként az egész munka sikerét kockára teheti.

Nagy jelentősége van tehát a kezelt terület mikroklimájának, ami egyesíti azokat a jelenségeket, amelyek az adott időben a földfelszín felett 1,5–2,0 m magasságban levő levegőrétegben végbemennek.

A légi vegyszeres munkák során legnagyobb érdeklődésre a következő meteorológiai elemek tarthatnak számot:

a szél,

a levegő hőmérséklete,

a levegő nedvességtartalma,

a konvekciós áramlások (termikek),

a csapadékok.

Ezeknek az elemeknek az összessége és egymásra hatása határozza meg az adott pillanatban az időjárás helyzetét.

4.5.1. Szélirány és szélsebesség

Szélnek a levegő vízszintes irányú áramlását nevezik. Két jellegzetes tulajdonsága: az iránya és sebessége az, ami a mezőgazdasági repülést lényegében érinti. A szél irányának nevezzük azt az irányt, ahonnan a levegő az észlelési helyhez érkezik. A szélirányt az égtáj kezdőbetűivel jelöljük.

A szél irányát számokkal és fokokkal is jelölik, Wild-féle nyomólapos szélzászlóval vagy Fuess-féle univerzális szélmérővel mérik.

A szélirány naponként háromszori megfigyelése, a tapasztalt értékek, számadatok havi és évi összesítése az egyes irányok gyakorisági értékeit tartalmazza. Azt a leggyakoribb szélirányt, amely már éghajlati jelentőséggel rendelkezik, uralkodó széliránynak nevezzük. Hazánk uralkodó szélirányait, amelyek a mezőgazdasági repülés során leginkább éreztetik hatásukat, az 59. ábra szemlélteti.

59. ábra - Magyarországon uralkodó szélirányok

Magyarországon uralkodó szélirányok


Az uralkodó száliránnyal kapcsolatosan figyelembe kell venni, hogy az „uralkodó” jelző nem a mindennapos, állandóan abból az irányból érkező szelet jelenti. A helyes értelmezéshez tudnunk kell, hogy az uralkodó szél csak az összes eset 20–30%-ában van uralmon, egyébként más irányokból is fúj a szél.

Az ábrán szembetűnik, hogy éves átlagban a Dunántúl északi felében és délkeleti részén, valamint a Duna–Tisza közén a leggyakoribb szélirány az északnyugati, a Dunántúl nyugati határán és déli felében északi szelek uralkodnak. A Tiszántúlon északkelet felől fúj leggyakrabban a szél.

Az ország északi, dombos, hegyes területein és azok közelében a szélirányok vegyesek, a hegységek szélárnyéka és a változatos helyi hatások miatt.

Repülőtereken szélzsákot alkalmaznak a szélirány állandó követésére, amely tájékoztatást ad a szélsebességről is. A repülőgép vezetőnek a fel- és leszálláskor az ellenszél csökkenti a talajonfutást, míg a hátszél megnöveli ezt az értéket. Az oldalszélben való fel-, illetve leszállás nagyobb figyelmet és különleges technikát igényel. Az elmondottak alapján látható, hogy a repülőterek fel- és leszállópályájának a megállapítása és a kitűzése az uralkodó szélirány szempontjából elsődleges fontosságú feladat.

A munkaterületeken is jó célt szolgál, ha a szél irányára a levegőben repülő repülőgép-vezető figyelmét felhívjuk egy nedves, illetve nedvesített és meggyújtott füstölgő szalmával vagy füstszóróval. Ennek ismeretében határozottabban végezheti el a táblavégi fordulókat, tervezheti az egymást követő áthúzásokat.

A szélirány figyelése a munkaterület körzetében környezetvédelmi szempontból is igen fontos, mert az érvényben levő és a biztonsági sávok nagyságára vonatkozó előírást is a szélirány függvényében határozták meg.

A szél sebességén azt az utat értjük, amelyet a mozgó levegő időegység alatt megtesz. Értékét m/s-ban vagy km/h-ban adják meg.

A repülőtéren a szél sebességét leggyakrabban kanalas szélsebességmérővel mérik. A műszerben levő függőleges tengelyre kanalakat szerelnek, amelyet a szél forgat meg. Áttételen keresztül a fordulatszám alapján jelzi a szélsebességet.

A szélerősség változásának napi menetén (60. ábra) jól látható, hogy a napi maximum a déli órákat követően következik be. A kora reggeli órák szélcsendes időszakait követi a maximális szélerőket jelentő déli, kora délutáni időszak, majd következnek az esti szélcsendesebb órák, amelyek a legkedvezőbbek a légi vegyszeres munkák számára.

60. ábra - A szélsebesség napi változása a nyári időszakban

A szélsebesség napi változása a nyári időszakban


A szélsebesség megengedhető maximuma a gyakorlatilag nem mérgező és mérsékelten mérgező készítmények alkalmazásánál 6 m/s.

Vegyszeres gyomirtások és állományszárítások környezeti veszély helyzete fokozottabb, ezért a megengedett szélsebességek is alacsonyabbak:

– merev szárnyú repülőgéptípusoknál 4 m/s,

– helikopter típusoknál 2 m/s

lehet a maximális szélerősség.

Porozásokat, ULV munkákat a 2 m/s szélsebességnél erősebb szélben nem ajánlatos végezni. Műtrágyaszórásnál a szélsebesség felső határa a géptípusra engedélyezett oldalszélérték, amelynél még elvégezhető a munkarepülés.

4.5.2. Hőmérséklet és páratartalom

A levegő hőmérsékletén a levegő hőtartalmát, felmelegedési fokát kifejező összehasonlító számadatot értjük. A levegő hőmérséklete tulajdonképpen a levegőmolekulák mozgási energiáját, sebességük és tömegük következtében rendelkezésre álló munkaképességét fejezi ki. A léghőmérséklet mérésének eszköze a hőmérő, egységei a Celsius-fok és az abszolút vagy Kelvin-fok. A mért hőmérsékletet többnyire Celsius-fokban (°C) fejezzük ki.

A Napból sugárzással érkező energia melegítő hatása főképp a Föld felszínén és annak közelében nyilvánul meg. A napsugárzás magán a légkörön lényeges hőmérséklet-termelő hatás nélkül halad át, s jelentős felmelegedést csak a Föld felszínén és annak közelében okoz. Az alsó légrétegek tehát hőenergiájuk legnagyobb részét nem az áthaladó napsugárzástól, hanem a földfelszín közvetítésével kapják.

A felmelegedett földfelszíndarabbal mint egy fűtőtesttel közvetlenül érintkező levegőrészecskék átveszik a hőenergia egy részét, tehát szintén felmelegednek. A felmelegedés okozta térfogat-növekedés a felmelegedett legalsó légréteget kiterjeszti, aminek következménye a felmelegedett levegő felfelé való terjeszkedése, sőt felemelkedése, magasba áramlása lesz. A meleg légréteg lassanként helyet cserél a magasban levő hidegebb légréteggel. A helycsere folyamata, az ún. csereáramlás, a valóságban nem ilyen egyszerűen, tehát csak az alsó és felső rétegek közvetlen cseréjével megy végbe. Az egyes erősebben felmelegedett felszíndarabok felett levő kis légtömegek felszállásakor a helyükbe mindig először oldalról, az azonos szintű hűvösebb környezetből áramlik be levegő. Ennek helyébe a kevésbé felmelegedett területrészecskékre ereszkedik alá az ottani magasabb réteg még hűvösebb levegője. Így a csereáramlás kis légkörzések segítségével alakul ki, amelyek mindegyikében a felszálló ágban a meleg levegő, a leszálló ágában a hűvös levegő halad. Az áramköröket lenn mindig a hidegebb levegőnek a melegebb felé áramlása, fenn az ezzel ellentétes irányú áramlás zárja be. Ezt különböző, nagy általánosságban egységes hőtani tulajdonságú nagyobb felületek (erdő, mező, víz) felett sok száz méteres, sőt kilométeres kiterjedésben tapasztalhatjuk, amint azt a 61. ábra mutatja.

61. ábra - Légáramlatok derült nyári napon eltérő felszínek felett

Légáramlatok derült nyári napon eltérő felszínek felett


Ily módon a csereáramlás függőleges ágai mint hőt vagy hőhatást továbbító folyamatok szerepelnek. Ezt a hőszállítást – amellyel persze egyéb (nedvesség) szállítás is együtt jár – konvekciónak nevezzük. Az említett légkörzések (cirkuláció) vízszintes ágai a felszín mentén továbbítják a hőenergiát, ez a folyamat az advekció.

A repülőgépes kezelések során elsősorban a csereáramlás konvekciós ága tarthat számot érdeklődésre, mert a földfelszínről igen nagy magasságba törhet fel, és így az erős talajfelszíni felmelegedés következtében előálló csereáramlás naponta több kilométer magasságig is felszállíthatja a földfelszíntől átvett hőenergiát, valamint port, vízgőzt stb. Ide tartoznak természetesen azok a vegyszerrészecskék is, amelyek a konvekciós áramlások időszakába kerülnek ki a levegőbe. Kevés kivétellel ezek annyira felhígulnak és a napfény hatására lebomlanak, hogy bizonyos távolságon túl a környezetre már nem jelentenek veszélyt, de ugyanakkor, mint permetezési veszteség, hatásuk a védekezés eredményességében jelentkezhet.

A magasabban fekvő légrétegek általában hidegebbek, mint az alsó szinten levő levegő. A különbség annyiban meghatározott nagyságú, hogy átlagban minden 100 m magasságkülönbségre a földfelszíntől kiindulva 0,5–0,6 °C hőmérséklet-különbség jut. Ezt függőleges hőmérsékleti gradiensnek nevezzük, amelyektől kisebb-nagyobb eltérés igen gyakori.

A függőlegesen és ferdén lefelé vagy felfelé áramló levegő hőmérséklet-változása aránylag nagy, 100 m-enként 1 °C . Ez a jelenség és adat nem tévesztendő össze a nyugvó levegő magasság szerinti – általában 0,6 °C/100 m – hőmérséklet-különbségével, a gradienssel.

Ha a felszálló és leszálló légáramlatok hőmérséklet-változásait tekintetbe vesszük és az így elért hőmérsékletüket az érkezési hely – tehát az új környezet – léghőmérsékletével öszszehasonlítjuk, kitűnik, hogy a függőleges vagy ferde irányban mozgó légtömeg érkezési hőmérséklete csak akkor egyezik meg az illető szint levegőjének hőmérsékletével, ha a gradiens éppen 1 °C/100 m. Ekkor közömbös (neutrális) egyensúlyi helyzetről beszélünk. A felmelegedett levegő az emelő hatás megszűntével pontosan beleillik a neki megfelelő környezetbe, tehát magától nem mozog sem tovább, sem visszafelé.

Ha a gradiens kisebb, mint 1 °C/100 m, akkor a felszálló levegő hidegebben érkezik az egyes szintekbe, mint amekkora hőmérséklet ott uralkodik. Ez a környezeténél hidegebb és sűrűbb levegő visszasüllyed az eredeti helyére. Ilyen körülmények között a levegő egyensúlyi állapotát biztosnak (stabilis) nevezzük, mert nem jön létre benne függőleges légtömeg-áthelyezés.

Ha ellenben gradiens 1 °C/100 m-nél nagyobb, akkor a felszálló levegő érkezésekor is melegebb lesz, mint a környezete, és így kisebb sűrűsége miatt tovább emelkedik. Ilyen körülmények között a levegő egyensúlyi állapota bizonytalan (instabilis, labilis), mert az emelkedő mozgás – ha valamilyen hatás miatt megindul – a hatás által előidézett emelkedés után sem áll meg, hanem tovább folytatódik.

A különböző magasságokban mért hőmérsékleti gradiens a kialakult függőleges keveredés mértékét is jelzi. A föld közeli, néhány méteres magasságeltérés közötti hőmérséklet-különbség mérésére szolgáló érzékelőnek legalább 0,1 fokos érzékenységűnek kell lenni, azonban a talaj menti és az 500 m magasság közötti hőmérsékleti gradiens könnyen meghatározható a repülőgépkabinon kívülre szerelt egyszerű hőmérő segítségével is, ha felrepülünk erre a magasságra. Mint módszer, ez a megoldás nem tekinthető a mindennapok gyakorlatának, de az ide vonatkozó irodalom számos példát tartalmaz a hőmérsékleti gradiens egyszerű érzékelésesére, illetve megállapítására.

A Szovjetunióban a föld közeli levegőrétegek vertikális stabilitásának meghatározására dolgozták ki azt a módszert, amikor hőmérők 0,2 és 2,0 m magasságaiban mért értékeit hasonlították össze. Ezért egy 2,5 m hosszú állványra hőmérőket rögzítenek 0,2 és 2,0 m magasságokban úgy, hogy a nap sugarai ne világítsák meg és ne melegítsék fel a hőmérőket. Általában korán reggel a hőmérséklet lenn alacsonyabb, mint a 2,0 m magasan. A levegő állapota ebben az esetben stabil. Azután 8–9 óra felé a hőmérsékleti értékek kiegyenlítődnek, később pedig az alsóbb rétegben lesz magasabb, és konvekciós áramok keletkeznek, azaz a levegő instabillá változik.

A módszer gyakorlati tapasztalatait tartalmazza a 9. táblázat, amely egy repülőgépes védekezés eredményességét támasztja alá.

9. táblázat - A reggeli órák eltérő magasságokban kialakult hőmérsékleti értékei és szélviszonyai

Időpont (óra, perc)

Szélsebesség (m/s)

Levegő-hőmérséklet (°C)

0,2 m-nél

2,0 m-nél

6,00

0,2

12,0

14,0

6,30

0,2

14,0

15,6

7,00

0,5

16,0

17,0

7,30

1,0

17,0

17,4

8,00

1,0

18,0

18,0

8,30

1,5

21,0

19,2

9,00

2,1

21,5

20,0

10,00

2,3

24,0

21,5


A hőmérséklet 8 órakor kerül egyensúlyba, és a permetezést a tapasztalt nagyfokú feláramlás miatt be kellett szüntetni.

Egyébként a napsugárzás intezitásától, a növényzet állapotától és egyéb tényezőktől függően a levegő egyensúlyi állapota már 8 óra előtt is kialakulhat.

A felmenő áramlások sebessége sokszor jelentéktelen, de mégsem hagyható figyelmen kívül. A felmenő áramok különösen nagy hatással lehetnek az apróbb vegyszerrészecskékre és a kisméretű permetcseppekre. A gyakorlatban az az eset is előfordulhat, hogy a kiszórt vegyszerrészecskék lecsapódási sebessége azonos lehet a felfelé irányuló konvekciós áramok sebességével, s ennek következtében a részecskék nem ülepednek le, hanem a talajfelszín felett lebegve elsodródhatnak, igen jelentős permetezési veszteségeket okozva.

A konvekciós légáramok keletkezésekor a növények légi kezelését szüneteltetni kell, mivel akadályozhatják a permetlé gyors leülepedését és erőteljes veszteségnövekedést idézhetnek elő.

A konvekciós áramok kialakulásának napi fejlődésmenete eltér a többi meteorológiai elem napi fejlődésétől. Mindenekelőtt csak napközben, meleg napsütés hatására keletkeznek, s a Nap leereszkedésével a nap második felében fokozatosan megszűnnek. Ugyanakkor szoros kapcsolatban állnak a levegő hőmérsékletével, illetve annak napi menetével. A konvekciós áramok maximuma egybeesik a levegő hőmérsékletének maximumával.

Kivételes esetekben előfordulhat egy különleges légköri jelenség, amikor a hőmérsékleti gradiens negatív, vagyis a magasabb szintek levegője nem hidegebb, hanem magasabb hőmérsékletű, mint az alsó légréteg. Ezt a fordított, visszás állapotot inverziónak hívjuk. Az inverzió létrejöttének több oka is lehetséges.

Az egyik az, hogy a földfelszín nemcsak a felmelegedés, hanem a lehűlés közvetítője is lehet. Emiatt a lehűlés idején a földfelszín lehűlése az első, ami mögött fokozatosan elmarad a magasabb levegőrétegek lehűlése. Ha a kora reggeli vagy esti órákban a talaj menti levegőt a földtől az ég felé való kisugárzás vagy a meleg levegő feláramlása, illetve hideg légtömegek leáramlása, továbbá a víz felületekből vagy a növényzetről történő erőteljes párolgása lehűti, akkor a talaj menti levegő lesz hidegebb. A légtömeg ilyen esetben még jelentősebb szélviszonyok esetén is nagyon stabil, a függőleges keveredés nulla vagy nagyon kicsi.

Maximális hőmérsékleti inverzió rendszerint a napközben erőteljes felmelegedést követő erőteljes lehűléskor keletkezik, amit szántóföldi növények esetében a párolgó hűtéssel erősített hűvös éjszakai kisugárzás okoz. Az ilyen hűvös és felfelé való kisugárzásos lehűlés olyan inverziót eredményez, ami a kora esti órákban kezdődik és addig tart, amíg a Nap fel nem melegíti a földet.

Amerikai tapasztalatok szerint az inverziós körülmények közötti permetezések környezeti veszélyét és a permetezési veszteségeket tekintve rosszabb hatásfokúak, mint a 9–10 m/s szélsebesség melletti kezelések.

Különösen a gyomirtó szeres és deszikkációs permetezések jelentenek veszélyt az érzékeny környezet számára, ha azokat inverziós körülmények között végzik. A permetcseppek a stabil levegőben nem tudnak leülepedni, és addig lebegnek az inverzió magasságában, amíg a légcsavarszél vagy a légáramlás hatására kikerülnek a permetezendő tábla légköréből, érzékeny károkat okozva nemcsak a szomszédos kultúrákban, hanem azoktól távolabbi területeken is. Ez a jelenség a felmelegedéstől függően már a május második felében végzett permetezések és különösképpen a június–július eleji repce-deszikkációknál gyakori.

Az inverzió jelenlétének kimutatására a korábban jelzett füstpróba adhat egyszerű, de értékes tájékoztatást.

A levegő relatív páratartalma azt az értéket fejezi ki, hogy a levegőben levő vízgőztartalom hány százaléka annak a maximális vízgőztartalomnak, amelyet a levegő az adott hőmérsékleten befogadhat.

A relatív nedvesség maximális értéke 100%, ez esetben a levegő telített. Különleges esetekben a levegő-túltelítettség állapota is fennállhat, ez az ún. kicsapódási magok hiánya miatt lehetséges mint átmeneti állapot.

Adott relatív nedvességű levegő lehűlése a relatív nedvesség növekedését, melegedése viszont a relatív nedvesség csökkenését idézi elő, ha közben további pára nem jut a levegőbe vagy abból pára nem távozik el.

A telítetlen levegőben mind a folyékony, mind a szilárd víz (hó, jég) állandóan párolog, azaz felületéről egyes részecskéi láthatatlan, légnemű halmazállapotba mennek át, vízpárává alakulnak. Ez a megállapítás természetesen érvényes a levegőben levő permetcsepptömegre is. Mivel a repülőgépes permetezések a föld felszínétől távoli körülmények között történnek, a permetcseppek elpárolgásának kérdése érthetően az idevonatkozó kutatások középpontjába áll.

A levegőben levő vízcseppek (permetcseppek) párolgásának mértéke függ a levegő hőmérsékletétől, páratartalmától és a permetcsepp nagyságától. Minél alacsonyabb a relatív páratartalom, annál nagyobb a párolgás sebessége.

A permetezéseknél legáltalánosabban használt víz vivőanyag párolgása a már tárgyalt hőmérséklettől, relatív páratartalomtól a cseppátmérőtől függ a 10. táblázat szerint.

10. táblázat - Vízcseppek párolgási időtartama és esési úthossza 30 °C léghőmérséklet és 50% relatív páratartalom esetén

Cseppátmérő

(mikron)

A csepp élettartama

idő (s)

megtett út (cm)

200

64,8

4666

150

36,4

1750

100

16,2

410

80

10,4

170

50

4,0

28

40

2,6

17

20

0,65

7,8

10

0,16

4,6


Látható, hogy a kisebb cseppek sokkal gyorsabban párolognak el, mint a nagyok, az átmérőjük négyzetével fordítottan arányosan. Ha tehát ismerjük a szórófejek cseppképzését, a cseppek esési sebességét és a párolgási élettartamát, akkor kiszámítható az a távolság, ahol a permetcsepp a teljes elpárolgás előtt még földet érhet. Egy 200 mikronos csepp pl. 64,8 másodperces élettartama alatt 46,6 m magasból képes leesni, míg az 50 mikronos csepp 4 másodperces léte során csak 28 cm-es utat tehet meg.

A táblázat adataiból az is kitűnik, hogy a víz vivőanyagú permetezéseknél a cseppek méretét 200 mikron feletti tartományba kell meghatározni. A párolgás minden esetben csak a 150 mikronnál kisebb cseppeknél jelent problémát, ha a levegő relatív páratartalma alacsony. A legtöbb permetanyag nem tiszta víz, hanem oldat, emulzió szuszpenzió stb. lehet. A cseppek élettartamának kiszámításánál a víz gőznyomását használják az oldatokban, illetve szuszpenziókban. Azonkívül a cseppek nem párolognak el teljesen, hanem maradék részecskék maradnak vissza, amelyek az oldott anyag kristályaiból vagy a szuszpenziók zsírrészecskéiből állnak. A tiszta víz párolgási mértékének meghatározását veszik tehát alapul a permetcseppek élettartamának vizsgálataihoz. Természetesen kisebb-nagyobb eltérések lehetnek, de az apró cseppek elpárolgásának ideje és útja sohasem kevesebb a táblázatban bemutatottnál. Ismételten hangsúlyozni kell, hogy a víz bázisú permetleveknél a cseppek méretét nagynak kell választani és tartani. Természetesen ez is az egyik oka annak, hogy mikrocseppes (ULV) permetezéshez nem illó anyagokat (különféle olajszármazékokat) használnak.

A süllyedési sebesség tehát a cseppnagyság függvénye, de a gyakorlatban mekkorák is ezek a cseppek? Erre próbál választ adni a 11. táblázat.

11. táblázat - Süllyedési sebesség és az elsodródási hajlam

Cseppméret (mikron)

Besorolás

Süllyedési

Elsodródás (m)

sebesség (cm/s)

idő (s)

1000

Zivatar

400

0,75

2,25

500

Eső

210

1,43

4,28

100

Ködszitálás

27

11,1

33,33

50

Felhő

7,3

41,1

123,3

10

Meleg köd

0,3

1000

3000

5

Aerosol

0,08

3750

11260


A cseppnagyság helyes megválasztása – láthatóan – alapvető fontosságú. Nagyobb cseppátmérőnél nagyobb az esési sebesség, nő a lerakodás mértéke, csökken a párolgási veszteség, ugyanakkor csökkenthető a környezet veszélyeztetése is.

Az elpárolgás mértékét a különböző cseppnagyság esetén már említettük. Nem hasonlítottuk azonban össze az eltérő hőmérséklet és páratartalom közötti összefüggés cseppekre gyakorolt hatása. Ezt a 12. táblázat jól szemlélteti.

12. táblázat - Elpárolgási idő (a cseppek élettartama)

Időjárási körülmények

Élettartam (s)

200 (mikron)

100 (mikron)

50 (mikron)

15 °C: 40% relatív páratartalom

63

16

4

30 °C: 50% relatív páratartalom

56

14

3,5


A 3 m magasságból kibocsátott cseppek esési idejét összehasonlítva a cseppek élettartamával az alábbiak állapíthatók meg.

A kezdetben 100 mikron átmérőjű csepp 27 cm/s sebességgel kezd süllyedni. Útja során mérete a párolgás hatására egyre csökken, miáltal csökken a süllyedési sebessége is. A cseppecske végül nem éri el a talajt, útjának kb. 75%-a táján teljesen elpárolog.

Az eredetileg 50 mikronos cseppecske a fenti páratartalom és hőmérséklet mellett kibocsátása után csak kb. 4 másodpercig létezik. Ezáltal nem egészen 28 cm-t tud csak süllyedni, majd elpárolog.

Összegezve a levegő hőmérséklete és páratartalma, valamint a permetezések hatásossága közötti összefüggéseket elmondható:

Légi permetezéseknél azok a legértékesebb órák, amelyekben a levegő páratartalma magas. Magas nedvességtartalom esetén a léghőmérsékleti értékek alacsonyabbak, ezáltal csökken a kezelések időszakában a konvekciós áramlatok keletkezésének valószínűsége. A csökkenő permetléveszteségek hatására a munka minősége jelentősen javulhat.

A repülőgépes permetezések egyébként legkedvezőbb időszakai a reggeli, vagy az esti órák. Ilyenkor a hőmérséklet alacsony, a páratartalom pedig magas. Ezen időben végzett permetezések permetcseppjei kevésbé párolognak, ezáltal javul a lerakódás minősége is.

A légi permetezések végzésére a 6–25 oC között léghőmérsékleti intervallum alkalmas, amennyiben a növényvédő szer engedélyokirata más előírást nem tartalmaz. Nagy általánosságban az is elmondható, hogy a hormon bázisú gyomirtó szerek hatáskifejtése szempontjából a 18–20 °C-os hőmérséklet a legmegfelelőbb. Herbicidek alkalmazásának időszakában ezek a hőmérsékleti értékek a reggeli órákban már kialakulhatnak.Különösen az április elején végzett gyomirtások során lehet találkozni szélsőségesen alacsony hőmérsékleti értékekkel, amelyek a folyamatos munkát jelentősen akadályozhatják. Általános tapasztalat – egyébként a gyomirtó szerek engedélyokiratai is kitérnek ezekre a szélsőséges értékekre –, hogy a hormonális gabonagyomirtó szerek alkalmazásának alsó hőmérsékleti hatása +5 és +6 oC körül van. A perzselési veszélyek miatt különösen veszélyes a deres, előző éjszaka fagypont alatti hőmérséklet hatására átfagyott gabonák kezelése.

A talajherbicidek kijuttatásához már nincsenek ennyire kötött előírások. Esős, de a repülésre alkalmas idő a készítmények hatáskifejtéséhez egyenesen kedvező.

A cukorrépa gyomirtására engedélyezett Betanal, illetve kombinációi a felszívódás időszakában egyes kedvezőtlen körülmények egybeesése esetén komoly perzseléseket is okozhatnak. Tapasztalataink szerint a magas hőmérsékleti értékek (25 oC felett), valamint a rovarrágás, kelési betegségek és más okok miatt legyengült répaállomány permetezése fokozhatja a perzselés veszélyét. Amennyiben a répa gyomirtásának időszakában a nappali felmelegedés várható értéke meghaladja a 25 oC-ot, akkor a permetezést csak az esti órákban indokolt elvégezni.

4.5.3. A harmat szerepe a mezőgazdasági repülésben

A légi vegyszeres munkák végzésekor nagy jelentősége van a harmatnak, általában a csapadéknak, de ezzel együtt a harmat nem nevezhető csapadéknak.

A harmat úgy keletkezik a földfelszínen, a növények felületén, hogy azok derült éjszakán (estén) saját hőkisugárzásuktól igen erősen lehűlnek, és a velük érintkező levegőréteget annak harmatpontja alá hűtik le. A lehűlő vékony légrétegből vízcseppek válnak ki a hideg felületeken – tárgyakon, növényeken. A harmatnak azért van nagy gazdasági jelentősége, mert éppen a csapadékszegény időben, derült napokon, tavasszal és nyáron juttat vizet a növényeknek. Ez a vízmennyiség ugyan nem jelentős, de legalább néhány órára megállítja a párolgást és így csökkenti a növény vízveszteségét. Egyes szerzők szerint a harmat mennyisége 1 ha gabonán elérheti esetként a 2000–3000 dm3 folyadék felgyülemlését is.

A harmat kedvezően hat a légi vegyszeres munkákra, azok végrehajtására, illetve hatékonyságára. Tapasztalatok szerint a harmatos növények porozása fokozhatja a kezelés hatásosságát.

A harmatképződés időszakának, általában a harmatnak, a magyarországi mezőgazdasági repülésben van egy vitatott kérdése. A gabonafélék vegyszeres gyomirtása során sok gazdaságban megvárják a harmat felszáradását, és csak ezután kezdik el a permetezéseket. Tapasztalataink azt mutatják, hogy ha az egyébként már említett alacsony hőmérsékleti minimum (+5–+6 oC) és éjszakai fagy nem volt, a harmatos gabonák is permetezhetők a megcsurgás és a perzselés veszélye nélkül. A harmat felszáradásának megvárása a napszak permetezés szempontjából legértékesebb óráinak elvesztését jelentheti a gabona gyomirtásakor egyébként is állandóan időzavarban levő gazdaságaink számára.

Az esős idő akadályozza a légi vegyszeres munkák végzését. A legtöbb készítménynek bizonyos idő kell permetezés után a beszáradáshoz vagy a felszívódáshoz, és az ezalatt az idő alatt eső csapadék könnyen lemoshatja azokat a növényzetről. Ezért nem szabad permetezni ha esőre van kilátás.

Összefoglalva elmondható, hogy a meteorológiai elemek napi fejlődése (62. ábra) alapján helyesen építhetjük fel a munkanap rendjét, és minimális vegyszerveszteségekkel elérhetjük a kívánt biológiai hatást.

62. ábra - Az alapvető meteorológiai elemek napi változása

Az alapvető meteorológiai elemek napi változása