Ugrás a tartalomhoz

Mezőgazdasági repülés

Szász Árpád, Varga Lajos

Mezőgazda Kiadó

1. fejezet - Bevezető

1. fejezet - Bevezető

Magyarországon az 1950-es évek derekán tűntek fel először repülőgépek a burgonyabogár által veszélyeztetett területek felett. Az azóta eltelt időszak úgy a légi növényvédelem szervezetén belül, mint a kijuttatás technológiáiban és az engedélyezett peszticidek számát tekintve óriási változásokat hozott. A kezdeti évek általános típusát jelentő Po–2-től a Z–137T típusig igen hosszú és nehéz volt az az út, amit a hazai mezőgazdasági repülés maga mögött hagyott.

Egy élénk képzelőerővel, alapos biológiai ismeretekkel és fantáziával rendelkező német erdész, Alfred Zimmermann korszakalkotó gondolata és szabadalma indította el világszerte a légijárművek növényvédelmi célú alkalmazását még 1911-ben. A szabadalmi bejelentés és az első sikeres amerikai alkalmazás között viszont közel tíz esztendő telt el.

A világ nem felejtette el az ötletet, csak ekkor a kor technikai színvonala nem tette lehetővé a gyakorlati megvalósítást, illetve az I. világháború kitörése, majd a harci cselekmények „fontossága” háttérbe szorította a polgári célú repülést. Ugyanakkor a háború évei alatt olyan műszaki szintre emelkedett a repülés technikai oldala, amelyre Zimmermann a maga idején – néhány évvel korábban – még nem is gondolhatott. A háború befejezése után megmaradt repülőgépek sokasága és a repülést élethivatásnak tekintő repülőgép-vezetők népes tábora szinte önként kínálta azt a lehetőséget, hogy most már végre valóban az emberiség érdekébe alkalmazzák azt a félelmetes technikát, amely néhány évvel korábban az esztelen gyilkolás és a halál szolgálatában tevékenykedett. Az első mezőgazdasági repülőgépként 1921-ben „előléptetett” típus az amerikai Curtiss JN–6H szintén a világháború termékeként ismeretes.

A Szovjetunióban is az I. világháború és az azt követő események tették szükségessé a mezőgazdasági repülés gondolatának a felvetését. A polgárháború következtében a szántóföldek 10 000 hektárjai maradtak bevetetlenül és ápolatlanul. Ilyen körülmények között szinte természetes is volt a kártevők és kórokozók tömeges méretű felszaporodása. Különösen nagy károkat okoztak a vándor-, és marokkóisáska-tömegek. Az a veszély fenyegette a szovjet mezőgazdaságot, hogy a növekvő sáskaveszély a gabona és más kultúrák teljes termésmennyiségét tönkretéve még fokozza az országban amúgy is meglévő éhínséget. Ilyen körülmények között került sor itt 1922 nyarán az első kísérleti permetezésekre, majd az eredmények láttán a katonai repülőgépek polgári célú üzemeltetésének vizsgálataira.

Nem vagy csak alig volt különb a helyzet hazánkban. A II. világháborút követően 1947-ben Hédervár községben megjelent a burgonyabogár. A károsító leküzdéséhez kapott szovjet Po–2 típusú repülőgépeknek, illetve azok munkájának is köszönhető, hogy az ország nyugati–keleti részei közötti közel 500 km-nyi távolságot csak kilenc esztendő alatt tudta megtenni a kártevő. Ismerve a burgonyabogár fertőzési és terjedési gyorsaságát ez a teljesítmény Európában egyedülállónak mondható.

Napjainkban a növénytermesztés szinte minden ágazatában megtalálható a repülőgép vagy a helikopter. A légijárművek számának növekedését, a repülőgépes munka kiterjedését – sajnos – nem követte az idevonatkozó információ és a szükséges ismeretanyag nagy példányszámokban megjelenő kiadása. A Repülőgépes Növényvédő Állomás, később pedig a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium Repülőgépes Szolgálat technológiai kiadványaival mindig rendelkezésére állt a szakszemélyzet és a munkálatokat végző gazdaságoknak, de ezek a kiadványok minden esetben csak korlátozott számúak voltak. A viszonylag kevés érdekelten kívül nemigen kerülhettek a széles körű szakmai közönség kezébe, valamint a felsőfokú oktatásba és a szakkönyvtárak polcaira.

Ez a könyv amit az olvasó a kezébe vesz, 30 év hiányát próbálja ismeretanyagával, tartalmával pótolni. A könyv az általános ismereteket bővítő forrásmunka, ugyanakkor tankönyv is. Módszerei, javaslatai kivétel nélkül a mindennapos gyakorlat alapján készültek abból a meggondolásból, hogy ami ma jónak mutatkozik, az holnap akár jobb is lehet.

Lehet-e fontosabb érdeke egy gazdának, társulásnak, szövetkezetnek, mint a felmerülő költségek lehetőség szerinti csökkentése? Talán nem érdektelen elmondani, hogy egy repülőtér helyének a könyv szerinti kiválasztása, s e repülőtér közelében mind több és nagyobb méretű szórandó tábla összegyűjtése, a táblakapcsolásos megmunkálási módszer gyakorlati bevezetése kedvező körülmények között 10–20%-os költségcsökkentést is okozhat! A légi kijuttatást időben kell tervezni, fel kell készülni a légijárművek fogadására.

Eredményes lehet-e ugyanakkor az indokolatlan kijuttatásiköltség-csökkentés érdekében összekevert 2–4-féle növényvédő szer egy menetben való alkalmazása? Ilyen és hasonló problémákra kíván e könyv választ adni.

A könyv nem titkolt szándéka az is, hogy az áramlástani és meteorológiai ismeretanyag közlésével a környezetvédelmi elvárásoknak is eleget tegyen.

A mezőgazdaság kemizálásában alkalmazott, ezen belül a repülőgépes kijuttatásra engedélyezett készítmények száma állandóan emelkedik. A kiadvány technológiai része felöleli a napjainkban engedélyezett összes készítmény felhasználásának lehetőségeit, azok célszerű alkalmazásának körülményeit. A teljességre törekedni szinte lehetetlen, mert az időközben engedélyezett preparátumok természetesen már hiányozni fognak a készítmények felsorolásából.

A szerzők köszönetüket fejezik ki mindazoknak, akik tanácsaikkal, információikkal, adataikkal segítették a könyv megjelenését. Külön köszönet illeti a könyv két lektorát: Fazekas Józsefet, a MALÉV nyugalmazott vezérigazgató-elsőhelyettesét és dr. Kádár Aurélt, az FM nyugalmazott minisztériumi főtanácsosát. Köszönjük segítőkész munkáját Farkas Lászlónak a korábbi MÉM RSZ nyugalmazott főigazgatójának is. A könyv technológiai részének megírásához nagy segítséget nyújtott az FM Növény-egészségügyi és Talajvédelmi Főosztálya. Kérjük, fogadják ezúton is hálás köszönetünket.

Őszintén reméljük, hogy e kissé megkésett könyvvel segítséget tudunk nyújtani a légijárműveket üzemeltető és üzemeltetni kívánó mezőgazdasági szakembereknek éppúgy, mint a tanulmányaikat folytató egyetemi és főiskolai hallgatóknak. Bízunk abban, hogy könyvünk hasznos olvasmánya lesz a mezőgazdasági légijárműveket kedvelőknek, valamint a légi kijuttatás iránt érdeklődőknek is.

A szerzők