Ugrás a tartalomhoz

A magyarság népzenéje

Vargyas Lajos

A Planétás Kiadó és a Mezőgazda Kiadó közös kiadása

Diatonikus emelkedő, középről és alulról induló dalok 0256—0302

Diatonikus emelkedő, középről és alulról induló dalok 0256—0302

0256 —

1. Siralmas volt nékem Világra születnem, Hogy ezeket kell szenvednem, Melyeket nem reménylettem. 2. Tigristéjjel talán Tartott fel vót anyám. Jaj, ki volt az én mostohám, Bánatát ruházta rejám. 3. Élek? Én nem tudom, Hol esik halálom. Óránként nőttön-nő kínom, Jaj, hová legyek, nem tudom! 4. Pusztaságban került Szívem búba merült. Reménységem is már meghűlt. Ó, anyám engem mire szült? 5. Halállal megvívnom, Világból kimúlnom Jobb vóna, mint itt kínlódnom, Szokatlan dolgot tanulnom. 6. Nékem is irígyim, Titkos ellenségim Mérget adának barátim, Kétszínű jóakarójim. 7. Ugyanis a jójért Éltemben sok bú jért. Szívemben hordám, még azért Rossz világ nékem halált mért. 8. Siratom magamat, Elmúlt napjajimat. Bízom Istenre dolgomat, Eligazgatja bajomat. 9. De csak az keserves, Lelkemnek gyötrelmes, Hogy bujdosom, mint Ulives, Ki sokat járt, és lett híres. 10. Ó, napok napjai Tengernek habjaji, Élletemnek végóráji Keserűségnek napjaji. 11. Bánatim újulnak, Siralmim nem mulnak. Könnyejim orcámon folynak, Engem a fák is siratnak. 12. Adjon Isten sok bút, Azon fölül bosszút, Ki nékem szerzett háborút! De még ő is ilyenre jut. 13. Így siratta magát, Elhagyván világát, Ki naponként mondja jajját, Húron pengeti nótáját.

Szentlászló (Verőce), Tóth József (67). Kiss L. 1960. AP 3670/e.

0257 —

1. Szëgény fejem Uramhoz óhajt, Töredelmes szívet néki hajt. Ó, Istenëm, mely sok vétkem! Mutass nékem oly olajt, Hogy pokolba ne kijáltsak Véghetetlen jajt, véghetetlen jajt. 2. Könnyhullásban szëmejim estek. Eget-földet vétkemmel festek. Ellenségim fogyásomra, Romlásomra mit lestek! Ó, halandók, földből valók, Ti is elestek, ti is elestek!

Haraszti (Verőce), Batonya Józsefné Istóka Mária (50) egyedül, majd két társával együtt. Kiss L. 1960. AP 3743/h.

0258 —

1. Üdvözlégy, szent Szűz, teljes malaszttal! Így köszönté angyal a szép szűz Máriát, Krisztusnak választott anyját. 2. És mondá tovább: Úr vagyon veled. Íme, fogansz fiat, akin fogsz örülni, Menny és a föld álmélkodni. 3. Ó, angyal, úgymond, miképp lëhet ez? Mert szűz lëjány vagyok, férjet nem ismerek. Bizonyságim ebbenn egek.

Váraszó (Heves), asszonyok. Dobszay 1967. AP 6257/n.

0259 —

1. Jézus Krisztus drágalátos vére Foljon le ja szenvedő lelkekre, Kiknek kezük égre van emelve, A kínok közt szemük könnyel telve. 2. Halljátok ezt, élő keresztények! Segítséget kérnek kimúlt hívek. Imádkozzunk atyánkért, anyánkért, Hitvestársunk, elhunyt magzatunkért! 3. Mai napon a sok szegény árva Édesatyját és anyját siratja. Mert keserű az árva falatja, Kesergi, hogy nincsen édesatyja. 4. Az özvegy is kesergi hű párját, Ezer cseppel önti könnyzáporát. Fájdalmában zokog özvegy szíve, Koporsóban nyugszik a hitvesse. 5. A jó barát is ma barátjájért Imádkozik, szenvedő lelkekért. Kéri Istent, küldje védangyalát, Szabadítsa lángokból barátját. 6. Jézus, kérünk öt mél sebejidér, A keresztfán kiontott véredért, Szabadítsd a szenvedő lelkeket, Nyisd meg nekik a magas egeket! 7. Legyen nekik égi birodalmuk! Mindnyájunknak ezt add meg, Jézusom, Hogy testünk föld gyomrába nyugodjon, Lelkünket vedd magadhoz, Jézusom!

Jánoshalma (Bács-Bodrog), Gosztonyi Jánosné Sándor Mária (68). Kiss L. 1963. AP 4616/a. „Virrasztó”.

0260 —

1. Szomorú a halál a gyarló embernek, Halál követitől mindenek rettegnek. Kiváltképpen, kik e világbann örülnek, Nehéz a világtól megválni ezeknek. 2. Holott ennek minden napjai jajjokkal Teljessek, testünket kínzó fájdolmokkal. Mely boldog az, aki ott az angyalokkal Él, nem vesződik a világi bajokkal.

Szenna (Somogy), Zóka Peti Lídia (59). Kiss L. 1959. AP 2693/c. „Virrasztó”.

0261 —

Feleségem olyan tiszta, Egyszer mosdik egy hónapba. Sej, dínomdánom, míg élek is bánom, Hogy megházasodtam.

Mezőbaj (Bihar), Hévízi Jánosné Tóth Ilona (22). Szendrei 1962. AP 5169/g.

0262 —

1. nNem messze van ide Kismargita, Környeskörül folyja jazt a Tisza. Közepibe koponyasi csárda, Abba jiszik egy betyár magába. 2. Amott jönnek nyolcan a zsandárok. Jaj de szépen fénylik a csákójuk! Elől megy a zsandárok káplárja Egyenesen be ja Koponyába. 3. Jó estét agyon Isten, csaplárné! Hát ez a hátasparipa kié? Jó bort iszik annak a gazdája, Most jött ide, nincs egy félórája.

Tiszacsege (Hajdú), Tanka Gábor (31). Balla 1938. Gr 1/Bb.

0263 —

Szilicei pusztán fuj a szél, Fázik a szegény juhászlegény. Nincs téli bundája szegénynek, Csak egy gyolcs ingbe-gatyába fekszenek.

Szilice (Gömör és Kis-Hont), Bárczi György (65). Ág 1957. AP 4346/d.

0264 —

1. Sárga kukorica-szál, Harmadszor is kapálatlan maradtál. Szőke legény, barna lány, Szombat este csókolatlan maradtál. 2. Sárga pitykés a kendőm. Elhagyott a kökényszemü szeretőm. Ha elhagyott, lesz másik. Fene busul egy kislányér sokájig!

Vereb (Fejér), Bakos János (66). Bartók J. 1959. AP 3050/d.

0265 —

Én az éjjel nem aludtam ëgy órát, Végig hallgattam a babám panasszát. Éjféltájba mégis elszëndërëdtem, A rózsámról mindën gondot levëttem.

Gyimesközéplok-Tarkó megálló (Csík), Pulika János (38) prímás és zenekara. Kallós, Martin, Andrásfalvy 1962. AP 5195/e4. „Lassú magyaros”.

0266 —

Ne hagyj elesnem, felséges Isten, keserűségemben! Te szent nevedért légy segítséggel, ne essem kétségbe, Mert mindenfelől, látod, Úristen, vagyok kísértésben.

Lövéte (Udvarhely), Lázár Istvánné Egyed Róza (70). Forrai M. 1963. AP 7872/b.

0267 —

Azért ezt a nagy szentséget leborulva jimádjuk, Teste s vére ja Krisztusnak mert itt vagyon, jól tudjuk. Ha elménkkel meg nem fogjuk, hitünkkel megfoghatjuk.

Istenmezeje (Heves), István Lajosné (44). Dobszay 1967, AP 6264/i. Az előadó először a szöveget elhibázta, így énekelte: „Ha elménkkel megfoghatjuk”.

0268 —

1. A fényës nap immán elnyugodott, A főd szintén sötétbe maradott. Nappali fény éjjelre változott, Fáradtaknak nyugodalmat hozott. 2. Mindën állat mëgy nyugodalomra, Az Istentől kirendëlt álomra. De jén, Uram, úgy mënyëk ágyamba, Mintha mënnék gyászos koporsómba. 3. Midőn ágynak adom a testëmët, Dëszka közi zárhatom éltëmët. Hosszas álom érheti szëmëmët, A kakasszó hozhatja végemët. 4. Vessünk számot hát, édës Istenëm, Hogy lelkëmët ne këlljën féltenëm! Hogy lehessën bátrabban szólanom, Midén mëg këll elétted állanom. 5. Színyëd elétt mindën nap elesëm, De te lëttél Atyádnál kezesëm. De mëgbocsáss, mer szivemből szánom, Kënyvek miatt szëmëmbe nincs álom. 6. Az ágyamba zokogva költëzëm, Vánkosomot könyvemvel ëntëzëm. Ha mëgtartasz hónapi napodra, Nem fordítom azt megbántásodra.

Lészped (Moldva) — Szárász (Baranya), Simon Ferenc Józsefné Fazakas Ilona (57). Domokos P. P. 1954. Gr 209/A. (Domokos—Rajeczky II. 1961, 60.)

0268*

Angyaloknak királyné Asszonya, Úr Jézusnak dicsőséges Any[j]a, Menyországnak Felséges Asszonya, Paradicsom[nak] megnyitott kapuja.

A népének első feljegyzése (amely végső soron a középkori „Angyaloknak nagyságos asszonya” dallamából származik). Deák—Szentes 1774, 50. (Csomasz-Tóth 1958, 44/II.)

0269 —

1. Betyárgyerek az erdőbe Bújdosik a sűrűségbe. Gondolkozik ő magába, Mre menjen éjszakára. 2. Meggondolta jő magába, Megy babája jablakára. Bekopogtat betyár módra. Kerülj, betyár, az ajtóra! Készen az ágy, le van vetve, Amint tetszik, feküdj bele! 3. Éjfél után egy az óra. Kelj fel, betyár, viradóra! Irigyejid mind alusznak, Még a kutyák sem ugatnak.

Vaja-Rákóczytanya (Szabolcs), Bomlász Sándor (63) kondás számadó. Vargyas 1968. AP 7338/j.

0270 —

1. Elmegyek, elmegyek, El is van vágyásom. Szilice faluba Nincsen maradásom. 2. Akkol lësz, mikol lësz Visszajövetelëm, Majd ha ëgy szëm búza Száz kërësztët terem. 3. Az pedig sosë lësz, Hogy annyit teremjën. Így hát, kedves kisangyalom, Haza në várj engem!

Szilice (Gömör és Kis-Hont), Berecz László (77). Vargyas 1963. AP 5150/c.

0271 —

1. Mikor Barna Péter A lovát itassa, Románné két lánya Nagy ebédre várja. 2. Jártába-keltébe Kapott ëgy csapszékre. Eressz bé, eressz bé, Csaplárosné, kincsëm! 3. Eressz bé, eressz bé, Csaplárosné, kincsëm! Nem eresztlek biz én, Mert nem tudom, ki vagy. 4. Én vagyok, én vagyok Szëgény csikóslegény. A lábam ës fázik, S köpönyegëm ázik. 5. A lábam ës fázik, Köpönyegëm ázik. Sëtét pej paripám Kert mellett szigorzik. 6. A város hat lovát Nagy abrakon tartsák. Sokszor mëgfuttassák Barna Pétër után. 7. Veszëtt vóna retëk A fekete földbe! Románné két lánya Az anyja méhében! 8. Bárcsak mikor futna, Földre leborulna! Addig Barna Pétër Nagy útat haladna!

Andrásfalva (Bukovina) — Hertelendyfalva (Torontál), Erőss Istvánné Kovács Teréz (55). Kiss L. 1967. AP 6429/d.

0272 —

1. Üdvözítőnknek szent anyja, Mennyeknek megnyílt kapuja, Tengeren járók csillaga, Boldogságos Szűz Mária, 2. Légy segítsége népednek, Az elesett bűnösöknek! Ki szülője Istenednek, Anyja lettél Teremtődnek. 3. Mert angyali köszöntésre Szálla rád az Úr szent lelke. S ekkor lett az örök ige Szűz méhednek szűz gyümölcse.

Csíkrákos (Csík), Antal Józsefné Fodor Erzsébet (45), Császár Andrásné Sárosi Irén (42). Sárosi 1967. AP 6582/g. A népének első feljegyzése: Huszár Gál 1574. (Csomasz-Tóth 1958, 59.)

0273 —

1. Szávics Milos volt az a vezér, Ki Kórógyba bémënt legelébb A kórógyi papnak pénzijért, És ő magának életijér. 2. Húzzák a szomorú harangot, Verik a katonák a dobot Szávics Milosnak a számára, Az egész Karancs csudájára. 3. Visznek engöm ra kifelé, A karancsi faluvég felé. Mëg kell a kocsisnak állani, Másik ódalára fordulni. 4. Szávics Milos, kedves pajtásom, Véled ëgyütt a vándolásom. Rajtad a sor, verik a dobot, Hogy elfogják a Szávics Milost.

Haraszti (Verőce), Balázs Pipac Ferenc (61). Kiss L. 1969. AP 6989/o.

0274 —

1. Ha még egyszer lán lehetnék, Jól megnézném, kihez men[n]ék. Megválasztanám a legént, Mint a piacon az edént. 2. Ha még egyszer lán lehetnék, Jól megnézném, kihez men[n]ék. Megválasztanám a legént, Mint a piacon az edént. Az edén közt a lábaskát, A legén közt a Jánoskát.

Csucsom (Gömör és Kis-Hont), Herczeg Istvánné Ondrej Mária (56). Vargyas 1963. AP 5146/f.

0275 —

1. A malomnak nincsen köve, mégis lisztët jár, mégis lisztët jár. Tiltják tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár, Tiltják tőlem a rózsámat, mégis hozzám jár. 2. Hoca, babám, jobb kezedet, forduljunk ëgyet, forduljunk ëgyet! Onnat mënyünk a mëggyesbe, hogy szëdjünk mëggyet, Onnat mënyünk a mëggyesbe, hogy szëdjünk mëggyet. 3. Leszëdte ja német lëjány mindën ágáról, ágabogáról. Hervadjon el két szép rózsa két orcájáról, Hervadjon el két szép rózsa két orcájáról! 4. Van nékëm ëgy szép szeretőm, de jaz olyan vót, de jaz olyan vót, Ha ëgy nap nem láttuk ëgymást, másnap beteg vót, Ha ëgy nap nem láttuk ëgymást, másnap beteg vót. 5. A te súlyos nyavalyádból adjál nékëm is, adjál nékëm is, Hadd érëzzük mind a ketten, érëzzem én is, Hadd érëzzük mind a ketten, érëzzem én is!

Jobbágytelke (Maros-Torda), Bereczki Antal (28). Sárosi 1962. AP 4382/c. „Marosszéki”.

0276 —

1. Mikor Rózsa Sándor Fëlül a lovára, Aranyrojtos bő gatyája, Sëj, úszik a Tiszába. 2. Csillagok, csillagok, Szépën ragyogjatok! A szép magyar huszároknak, Sëj, útat mutassatok! 3. Lëjányok, lëjányok, Szép magyar lëjányok! A szép magyar huszárokot, Sëj, szépën gyászoljátok! 4. Nem úgy jöttem ide, Kocsin hoztak ide. Az aradi vármëgyében, Sëj, vasra vagyok verve.

Andrásfalva (Bukovina) — Hertelendyfalva (Torontál), Erőss Istvánné Kovács Teréz (55). Kiss L. 1967. AP 6429/e.

0277 —

1. Hosszúfarkú fecske, Barna szép menyecske, Hogy tudtál te onnan idejönni, Sej, erre az idegen földre? 2. Nem jöttem én gyalog, Gőzös kocsi hozott. Csalfa volt a kisangyalom szeme, Sej, azzal csalogatott ide.

Királyi (Nyitra), Kiss Erzsébet (38). Kertész 1958. AP 3894/g.

0278 —

1. Nëm anyától szültëm, Rózsafán tërmëttëm. Piros pünkösd napján Hajnalba szülëttëm. 2. Ha tudtad, ëlhitted: Szívből szerettëlëk, Magadat mëgcsalnyi Ugyan mért ëngëdtëd? 3. Ëngëdtëm, ëngëdtëm. Oda jis adtalak. Oda jis adtalak És ajálottalak.

Menyhe (Nyitra), Fülöp Máténé Gál Ilona (63). Manga 1938. Gr 37/Ba. (MNT III/A 17.) „Lakodalmas”.

0279 —

1. Arrul alól kéken béborult az ég, Az én babám mmost írja bús levelét. Írd mëg, babám, írd mëg mindën sorsodat, Hogy tudjam mëg, mmihëz tartsam magamat. Hogy tudjam mëg, hogy mëgvársz të engëmet, Örömmel töltsem el a három évet. 2. Kitőtöttem három évet, hat napot. Kapitány úr, szalutálni nem tudok. Majd szalutál az a bundás reguta, Kinek hátra harminchat kis hónapja.

Körösfő (Kolozs), Péntek Jánosné Szabó Ilona (41). Bartók 1938. Gr 27/Ab.

0280 —

1. Jöjjön haza, jédësanyám, Nagyon beteg édësapám! Refr. Várj, fijam, ëgy kicsit, Hogy táncójak ëgy kicsit, Minnyá hazamënyëk! 2. Jöjjön haza, jédësanyám, Haldoklik már édësapám! Refr. 3. Jöjjön haza, jédësanyám, Mëg van halva jédësapám! Refr.

4. Mibe takartátok belé? Lepedőbe, fejérbe. De jén urat ma kapok, De lepedőt nem szabok. Lepedőm, lepedőm, Szép fejér lepedőm!

Andrásfalva (Bukovina) — Hertelendyfalva (Torontál), Kovács Júlia (80). Kiss L. 1966. AP 6018/a.

0281 —

1. Zöld erdőbe, zöld mezőbe, Zöld erdőbe, zöld mezőbe Lakik egy madár. 2. Kék a lába, zöld a szárnya, Kék a lába, zöld a szárnya, Jaj, de könnyen járja! 3. Várj, madár, várj, csak egy kicsit várj! Még az Isten úgy engedi, Tiéd lesszek már.

Béd (Nyitra), Fülöp Imréné Gál Mónika (60). Szendrei 1971. AP 7890/m.

0282 —

Szentséges Szűz Mária, szép liliomszál, Ki mindenkor szépen úgy virágoztál, Hogy szűz lévén meggyümölcsöztél, Imádd Jézust értünk, akit te szültél! Szép liliomszál, szűzek virága, Könyörögj érettünk, Istennek anyja! Ó, mely ékes vagy, Mária, bűnösöknek szószólója!

Csíkrákos (Csík), közös ének. Sárosi 1967. AP 6570/a.

0283 —

1. Kéjjel élő dúsgazdagnak veszedelmét, Szentírásból hallottátok temetését. A pokolban sok kínokban Halljátok most kesergését! 2. Ó, bút látott, sok kínt vallott gyarló testem! Mely nagy kínban, siralomban érted estem! Éjjel-nappal jajgatással Magam csak vesztem, süllyesztem. 3. Ó, hervasztó, szívfonnyasztó nyavalyáim! Engem vesztő, megemésztő nagy kínjaim! Sokasodnak, szaporodnak Szívmardosó skorpióim!

Menyhe (Nyitra), Fülöp Ferencné Kostyál Anna (70), Bengyák Gézáné Gál Ágota (60). Dobszay, Szendrei, Rajeczky 1970. AP 7281/a. A népének történeti feljegyzése: Deák—Szentes 1774, 87. Var. Cantus Catholici 1651. (Papp G. 1970, 122.)

0284 —

1. Réce, ruca közbe, Hal van a vejízbe. Gyere, kisangyalkám, Fogjuk ki belőle! 2. Arass, rózsám, arass, Mëgadom a garast. Ha jén mëg nëm adom, Mëgadja galambom. 3. Hat nap van ëgy hétbe, Hetedik vasárnap. Bárcsak, kedves rózsám, Ëgyszër láthatnálak! 4. Csak ëgyszër láttalak, Mindjár szerettelek. Kedvembe vëttelek, Halálig szeretlek.

Szentlászló (Verőce), Gyöke Illésné Kántor Mária (79). Kiss L. 1960. AP 3733/f.

0285 —

1. Bátori Kalári, Nyisd ki az ablakot, Nyisd ki az ablakot, Hogy merre mit látol! 2. Nem látok én semmit, Nem hallok én semmit; Törökország felől Három veres zászlót. 3. Vajjon kiért jönnek, Vajjon miért jönnek? Eladtalak, lányom, A török kezébe. 4. Kedves édesanyám! Hogyha én elmegyek, Lesz egy kanál vized, Vagy egy falat kenyér? 5. Ruháim, ruháim, Földre lehúlljatok! Hagy tudja jó anyám, Hogy tik is gyászoltok! 6. Virágok, virágok, Mind elhervadjatok! Hagy tudja jó anyám, Hogy tik is gyászoltok! 7. Bátori Kalári, Nyisd ki a kapudat, Nyisd ki a kapudat, Add ki szép lányodat! 8. Várjál, fiam, várjál! Még most őtöztetik. Most teszik fejibe Azt a szép koszorút. 9. Először felkiált A kisebbik vőfily: Édes anyámasszony, Beteg a menyasszony! 10. Másodszor felkiált A nagyobbik vőfily: Édes anyámasszony, Bágyadt a menyasszony! 11. Ha bágyadt, bágyadjon! Messze földről hoztuk, Talán csak alhatnék, Messze földről hoztuk. 12. Harmadszor felkiált Maga a vőlegíny. Édes anyámasszony! Meghótt a menyasszony! 13. Kocsisok, kocsisok, Gyászos kocsisaim! Menjetek, fogjátok, Az anyját híjjátok! 14. De ne úgy híjjátok Hogy: lakadalmára, Átkozott lyányának Takarítására. Vége van.

Vadász (Arad), Szabó Sándorné Vágó Zsuzsa (63). Szendrei 1963. AP 5164/n.

0286 —

1. Szëgén legén vótam, Gazdag lëjánt vëttem. Gazdag ljánnak kedvit Nem tudtam találni. 2. Elmënék váraszba, Szárig csizmát vëvék. Aval eléjövék, S az asztara tëvém. 3. Mondj uradnak engëm, Kicsi feleségëm! Nem manlak én tégëd Tellyes életëmben. 4. Apám advoránná’ Nagyabb urak jártak. Azkat sëm uraltam. Tégëd sëm urallak. 5. Elmënék városzba, Selyëm fatát vëvék. Aval eléjövék, S az asztara tëvém. 6—7. = 3—4. vsz. 8. Elmënék váraszba, S ë’ sszép fátyalt vëvék. Aval eléjövék, Sz az asztara tëvém. 9—10. = 3—4. vsz. 11. Elmënék zerdőbe, Ëgy sompálcát vágék. Aval eléjövék, zAjtó után tëvém. 12—13. = 3—4. vsz. 14. Elvëvém a pálcát, Nyomni fogom hátát. Mondj uradnak ëngëm, Kicsi feleségëm! 15. Monlak, uram, monlak, Tellyes életëmbe! Apám advoránná’ Nagyabb urak jártak, 16. Azkot is uraltam, Tégëd is urallak. Azkot is uraltam, Tégëd is urallak.

Gyoszény (Moldva) — Szárász (Baranya), Benke Jánosné Benedek Rózsa (43). Domokos P. P. 1949. Gr 128/B. (Domokos—Rajeczky 1961. II. 4.)

0287 —

1. Mennyországnak királnéja, Angyaloknak szent asszonya, Áldott gyökér, Szűz Mária, Üdvözlégy, Krisztus szent anyja! 2. Te általad e világra Új világosság virrada. Örülj, dicsőség virága, Kinél szebb nem jött világra!

Váraszó (Heves), id. Sipos Albertné (63), ifj. Sipos Albertné (36). Dobszay 1967. AP 6260/m.

0288 —

1. Fejér László lovat lopott A Feketehalom alól. Mindën nyerëg-szërszámostól, Kötőfékkel, kantárostól. 2. Utánnamënt a vármëgye, Őtet fogni hogy mëglássa. Fogjátok mëg a huncutot, Az akasztófáravalót! 3. Vigyétëk le ja tömlöcbe, Annak ës a mélységibe! Mëgtudta jezt Fejér Anna, Hogy a bátyja fogva vóna. 4. Hadnagy uram, hadnagy uram! Miért jöttél, édës hugom? A bátyámért, hadnagy uram. Kivátom én, azt fogadtam. 5. Bátyádat én kiadatom, Ha az enyim lész, galambom. Nem szólt erre Fejér Anna, Csak elmënt a folyosóra, 6. Folyosóról a rostélyra, Hogy akadna ja bátyjára. Bátyám, én kivátlak tégëd, Hadnagy uré lëszëk érted. 7. Ne légy azé a huncuté, Az akasztanivalójé! Nem szólt erre Fejér Anna, Csak elmënt a folyosóra, 8. Folyosóról palotába, És lefeküdt a divánra. Anna, Anna, Fejér Anna, Kipirosult szép Diánna, 9. Aluszol-ë, Fejér Anna, Kipirosult piross alma? Nem aluszom, nem nyughatom, Mert a sok lánc-zörgést hallom. 10. A bérësëk fáért jártak, Azok nagy lármával vannak. Aluszol-ë, Fejér Anna, Kinyílt bimbó, arangyalma? 11. Nem aluszom, nem nyughatom, Mert a puskalövést hallom. Csak aludjál, csak nyugudjál! A bátyádnak vége van már. 12. Hadnagy uram, hadnagy uram, Átkozott légy, hadnagy uram! Mosdóvized vérré váljon, És a kendőd langot hányjon! 13. Törülköződ langot hányjon, Mindënëd hamuvá váljon! Kíméletët ne találjon! S tégëd Isten mëg ne áldjon!

Istensegíts (Bukovina) — Nagyvejke (Tolna), Gáspár Simon Antal (60). Domokos P. P. 1955. AP 6947/b.

0289 —

1. Utcán sétál ëgy katona. Monda neki: Mónár Anna, Anna, Anna, Mónár Anna, Jere vélem, Mónár Anna! 2. Én nem mënyëk, te katona! Kicsi fijam sir bücsűbe, Kicsi fijam sir bücsűbe, Jámbor uram ződ erdőbe. 3. Mind azt írja levelébe: Molnár Anna ül ölébe. Mind azt írja levelébe: Molnár Anna ül ölébe. 4. Addig csalta, csalogatta, Hogy elcsalta Molnár Annát. Addig csalta, csalogatta, Hogy elcsalta Molnár Annát. 5. Mëntek ketten, mëndëgeltek, Mig az burkusfához értek. Monda neki ja katona: Ülj le ide, Molnár Anna! 6. Ülj le ide, néjz fejembe! Ülj le ide, néjz fejembe! Le ës üle Molnár Anna, Nezni kezde ja fejibe. 7. Nezni kezdett a fejébe, Fëltekint az burkusfára: Hát ott kilenc fëlakasztva! Tízedik az ő tesvére. 8. Sírni kezde Molnár Anna. Hol halt mëg az ő tesvére! Fël ës szökött a katona: Mét sírsz magad, Molnár Anna? 9. Én nem sírok, te katona. Elékerült ëgy küs felhő, Elékerült ëgy küs felhő, S abból csëppent ëgy csëpp esső. 10. Anna, Anna, Molnár Anna, Hág’ fël ide, burkusfára! Én nem hágok, te katona! Én nem szoktam fára hágni! 11. Hág’ fël magad, hogy lássam mëg, S utánnad én ës fëlhágok. Hág’ fël magad, hogy lássam mëg, S utánnad én ës fëlhágok. 12. Fël ës szökék a katona. Visszaejté élës kardját. Sírni kezde a katona: Anna, Anna, Molnár Anna, 13. Vesd fël ide a kardomot! Vesd fël ide a kardomot! Ugy fëlvette keservibe, Hogy elvágta gyënge nyakát. 14. Visszaesék a katona. Gondolkozik Mónár Anna: Mere mënjën, mi’ csinájon, Lefelé-jë vaj fëlfelé? 15. Fëlőtözik katonáson, Katonáson, káprároson, Katonáson, káprároson, S elindul az hazájábo. 16. Hát kinn vann a jámbor gazda, Kicsi fija sír bücsűbe. Jó estét már, jámbor gazda! Isten hozott, te katona! 17. Adsz-ë nékëm éjre szállást? A jó Istené a szállás. Bé ës mëne a katona. Hát úgy sír az kicsi fija! 18. Jámbor gazda, jámbor gazda, Mëssze van-ë a korcsoma? Mëssze sincsen s közel sincsen, Csak a falu közepében. 19. Hozz te nékëm ëgy kupa bort, Hozz te nékëm ëgy kupa bort! Én nem hozok, te katona, Mert mëghal az kicsi fijam. 20. An nem hal mëg, jámbor gazda, An nem hal mëg, elaltatom. El ës mënt a jámbor gazda. Ott marada Mónár Anna. 21. Kibongolá a kabátját, Mëgszoptatá kicsi fiját. Ahogy szopott, ugy elaludt, Ahogy szopott, ugy elaludt. 22. Hát ugy fut a jámbor gazda, Hogy mëghót az kicsi fija. An nem hót mëg, jámbor gazda, An nem hót mëg, csak elaludt. 23. Én Istenëm, mi jaz oka, Három naptól se nem aludt, Se nem aludt, se nem szopott. Hogy tuda most elalunni? 24. Cukrot adtam a szájábo, S ahogy szopott, ugy elaludt. Cukrot adtam a szájábo, S ahogy szopott, ugy elaludt. 25. Jámbor gazda, jámbor gazda! Hazajönne Molnár Anna, Mëgverné-jë, mëgszidná-jë, Életibe fëlvetné-jë? 26. Mëg se szidnám, mëg se verném, Életibe fël se vetném. Mëg se szidnám, mëg se verném, Életibe fël se vetném.

Lészped (Moldva), Demeter Antalné Jánó Anna (36). Kallós 1963. AP 4824/c-4825/a.

0290a —

1. Csordapásztorok Midőn Betlehemben Csordát őríznek Éjjel a mezőben, 2. Isten angyali Jövének melléjök. Nagy félelemmel Telik meg ő szívök. 3. Örömet mondok, Nagy örömet néktek, Mert ma született A tti jüdvösségtek.

Hort (Heves), Simony István (70). Paulovics 1962. AP 4560/g.

0290b —

1. Csordapásztorok Midőn Betlehembe Csordát őrözének Éjjel a mezőbe, Éjjel a mezőbe, 2. Isten angyalai Jövének melléjek, És nagy félelëmvel Telék mëg ő szívik, Telék mëg ő szívik. 3. Örömet mondok Néktëk, ne féljetëk, Mert most mëgszületëtt A tik idvességtëk, A tik idvességtëk. 3. Örömet mondok Néktëk, ne féljetëk, Mert most mëgszületëtt A tik idvességtëk, A tik idvességtëk. 4. El ës indulának Gyorsann az városba, Ott fëltalálák ők Jézust a jászolyba, Jézust a jászolyba. 5. Sërkenj fël, fijam! Pásztorok eljöttek, Szënt angyali által Tehojzád küldöttek, Tehojzád küldöttek.

Lészped (Moldva), Demeter Antalné Jánó Anna (36). Kallós 1963. AP 4837/a.

0291 —

1. Szegény vagyok, szegénynek születtem. Volt egy rózsám, igazán szerettem. Az írígyek elrabolták tőlem, Most lett igazi árva belőlem. 2. Kertem alatt van egy tábla köles, Az éjszaka benne hált a deres. Rám becsültek kilenc véka kölest. Látod, babám, mind teérted van ez!

Ura (Szatmár), Szilvasán György (19). Avasi, Dancs 1960. AP 4235/a.

0292 —

Az oláhok, az oláhok facipőbe járnak. Azok élik világokat, kik párostul hálnak. Lám, én szegény szolgalegény csak egyedül hálok, Akármerre tapogatok, csak falat találok.

Kötegyán (Bihar), Dési Károlyné (64). Sárosi, Dobszay 1966. AP 6253/a.

0293 —

1. Në aludj ël, két szëmëmnëk világa, Mërt maj fölkël piros hajnal csillaga. 2. Ëggyik csillag Kostyál János csillaga, Másik csillag Potus Anni csillaga. 3. Akit adtam, a jëgygyűrőt add vissza! Homály fogta gyémántkövit, nëm tiszta.

Menyhe (Nyitra), Fülöp Máténé Gál Ilona (63). Manga 1938. Gr 37/Aa. (MNT III/A 7.) „Lakodalmas”.

0294 —

1. Jertëk, szóljunk e szomorú alkalmatosságra, Mikép esénk az Istennek il nagy haragjába, Az élëtből miként jutánk keserves halálra. 2. Első embër hogy elesék, a bűn követkëzék. A bűn után az Istennek átka rëjánk esék. Átok utánn a halál is mirëjánk származék.

Vitnyéd (Sopron), Horváth Gáborné (64). Volly 1938. Gr 4/Ac. „Virrasztó ének”.

0295 —

1. Në hol kerekëdik s Ëgy kerek dombëcska, s Azon növelkëdik Ëgy édës almafa. 2. Édës az almája, Csokros a virágja, Édës az almája, Csokros a virágja. 3. Në hol ereszkëdik Ëgy gyalogösvenke, Azon növelkëdik Ëgy fehér báránka. 4. A homlokán vala Szép fényës csillag, Jobb ódalán vala Szép fényës napfény. 5. Bal ódalán vala Szép fényës hódfény, S a fejibe vala Nyócvan misëgyortya. 6. Meg ne iëdj, meg ne iëdj, Márton szép Ilona, Mert én hozzád jöttem, Isten parancsolta. 7. A szép szüzek serge Ëgy miatt nem telik, Ha te odajőnél, Veled bé is telnék. 8. A mënnyei kapuk Magiktul megnyilnak, Mënnyei harangok Magiktul megszólnak. 9. Tizenkét ótáron Tizenkét pap vagyon, Nagyobb azok közül Urunk Jézus vala.

Trunk (Moldva), Szabó Ferencné Páncér Rózsa (45). Domokos P. P. 1938. Gr 47/Ba. (Domokos—Rajeczky 1961. II. 9.)

0296 —

1. Lányom, édes lányom, Fodor Katalina, Mi dolog lészën a: Kerék alyu szoknya 2. Elől rövidëdik, Hátul hosszabbodik! Elől rövidëdik, Hátul hosszabbodik! 3. Anyám, édësanyám, Sárfodor Pétërné! A szabó szabta úgy, A varó varrta úgy. 4. Ëj, të kutya szabó, Mér szabtad të rosszul! Ëj, të kutya varó, Mér varrtad të rosszul! 5. Lányom, édës lányom, Fodor Katalina, Másodszor kérdëzëm: Kerék alyu szoknya 6. Elül rövidëdik, Hátul hosszabbodik! Elül rövidëdik, Hátul hosszabbodik! 7. Anyám, édësanyám, Sárfodor Pétërné! Sëm tűrömtagadom, Mer ki këll vallanom: 8. Hét hónapos terhëm Gyöngyvári Jánostúl, Gyöngyvári Jánostúl, Szerelmes mátkámtúl. 9. Hëj, të kutya candra, Mëgfogatlak tégëd, Mëgfogatlak tégëd, Bëzáratlak tégëd! 10. Kilenc nap sëm ënnëd, Sëm innod adatok. A tizedik napon Magam is ott lëszëk, Magam is ott lëszëk A të halálodra. 11. Istenkém, Istenkém, Küld el angyalodat, Küld el angyalodat Madárka képibe! Hagy írjak levelet Gyöngyvári Jánosnak! 12. Gyöngyvári Jánosnak, Kedves szeretőmnek, Kedves szeretőmnek, Szerelmes mátkámnak. 13. Ha ebédënn érëd, Tëdd az asztalára, Ha fekve találod, Tëdd a vánkossára! 14. Ebédnél érte jőt, Asztalára tëtte. Olvassa jazt János Nagy könnyes szëmëkkel. 15. Szolgájim, szolgájim, Hű kedves szolgájim! Fogjátok bë tüstént Zabos paripájim! 16. Hat zabos paripám Ha kutya mëgëszi, Élletbe talállyam Sárfodor Katalint! 17. El is indulának, Gyorsan szaladának. Hat zabos paripa Addig mëg sëm állnak. 18. Istenëm, Istenëm, Hol van szerelmessem? A temetőkerben El van már temetve. 19. János hogy ezt látja, A nagy bánatába Pisztolyt vëtt elő, és Magát szívbe lűtte. 20. A szivéből a vér Mind a földre omlott, És Gyöngyvári János Holtan összërogyott. 21. Anyám, édësanyám, Sárfodor Pétërné! Éltëmbe nëm kölltem, Holtomba hagy’ bíkem!

Zsére (Nyitra), Földesi Ferencné Elgyütt Ilona (67). Kiss L. 1969. AP 7979/a.

0297 —

1. Királyi zászlók lobognak, Fémlik titka kërësztfának, Min az élet mëgöletëtt, Halálával nyert életët. 2. Vérrel s vízzel folyt oldala, Mit mëgsebësítëtt vala Bűneink élës dárdája, S úgy mosogat annak árja. 3. Ím betelt, amit hirdete Dávid királynak éneke, Melybe jövendölt, így szólván: Uralkodik Isten a fán. 4. Áldott fa, mely e nagy király Szënt vérébe ragyoghattál! Jelës gyökér, hogy törzsöke Ily szënt tagokhoz érhete.

Csíkrákos (Csík), Péter Sándor (67). Sárosi 1967. AP 6571/d. Szövege és dallama gregorián himnuszból származik.

0298 —

1. Mint a fü, megszáradnak Roskadt tetemejim, Csendessen elszunnyanak Halandó szemejim. 2. Összetettem kezejim Halálom álmára, Kesergő kedveseim Nehéz fájdalmára. 3. Mi jez az élet? Pára. Mint árnyék, mulandó. Vége nyulhat csak mára, Ember, ó halandó! 4. Király, koldus, úr, szegény Csak por, s porrá lészen A gyászos sir üregén. Ember, légy hát késszen! 5. Kincs, rang, a pompa mit ér? Hijú dicsőssége Csak a sírpartig kisér. Ott mindennek vége. 6. Mezítelen születünk, Ugy is költözünk el. Ha megszűnik életünk, Más lesz dus kincsünkkel. 7. Idvességem, Istenem, Vedd hozzád lelkemet! Ha elhagy minden, te nem, Ne hagyj el engemet! 8. Bocsásd el békességgel Megőszült szolgádat! Adjad ily boldog véggel Látnom szent orcádat!

Szenna (Somogy), Zóka Peti Lídia (59). Kiss L. 1959. AP 2693/e. „Halottas ének”.

0299 —

1. De szeretnék páva lënni, Főispánnak lánya lënni! A kiskertbe sétálgatni, Tëjarózsát szakíta[ni.] 2. Sirhat az az édësanya, Kinek fija csizmadia. Azt së tudja, mely órába Esik a csirizës tálba.

Karád (Somogy), leányok. Kodály 1938. Gr 30/Bb.

0300 —

1. Kihajtottam Virág ökrem a rétre, S a harmatot leverettem előtte. Rég nem hallom, rég nem hallom Virág ökrem harangját. A szeretőm mással éli vilá[gát]. 2. Keserü víz, nem hittem, hogy édes légy! Régi babám, nem hittem, hogy csalfa légy! Csalfasággal csaltad meg az én árva szivemet. A jó Isten boritsa rád az e[get]! 3. Azt gondolod, kedves babám, megcsaltál? Pedig engem meg se szomorítottál. Megcsaltad te, kedves babám, megcsaltad te magadat: Kivel cserélted fel a galambo[dat]!

Visa (Kolozs), Gáspár Péterné (39). Kallós 1965. AP 7130/b.

0301 —

1. Szép vijolácska, Kedves rózsácska, Szerelmes Jézusom! Világra jöttél, Váltságunk lëttél, Én lelki orvosom. 2. Jászolyban látlak, Szivemben áldlak, Szerelmes Jézusom. Mutasd këgyelmed, Hozzánk szerelmed, Én lelki orvosom!

Csíkrákos (Csík), Péter Sándor (67). Sárosi 1967. AP 6569/b. A dallam első följegyzése Cantus Catholici 1651. (Papp 1970, 174.)

0302 —

1. Seregeknek szent Istene, Mennynek és földnek mindene, Refr. Jöjj el, jöjj el, én Krisztusom, Ne hagyj utolsó órámon! 2. Tekints lelki sebeimre, Kit teremtél szép képedre. Refr. 3. Bűneimnek sokaságát Ne nézd, Uram, undokságát! Refr. 4. Lelkemet neked ajánlom, Testemet a földnek szánom. Refr.

Barslédec (Bars), Farkas Mihályné Mozga Franciska (54). Dobszay, Rajeczky, Szendrei 1970. AP 7280/e. „Halottas ének”.