Ugrás a tartalomhoz

A magyarság népzenéje

Vargyas Lajos

A Planétás Kiadó és a Mezőgazda Kiadó közös kiadása

Siratók és sirató stílusú dalok 0153—0196

Siratók és sirató stílusú dalok 0153—0196

0153 —

Mámikám s tátikám s tesvérejim, maradjatak békével, met nekem mënnëm këll; ajtók, kapuk nyílnak, s lábajim indúlnak.

Egyre sűrűbben érinti a c2-t, közben ilyen kadenciák:

De ara kérëm, édës mámikám s édës tátikám s tesvérejim, mëgbocsásatak, ha valamit vétëttem. Én ës mëgköszönöm, hogy íj ekkarára fëlnëveltek ingëmët ës, édësapámnak s anyámnak. Táti kám s édësanyám, imár se felejtsenek el! Ne gondóják, hogy örökre kimënyëk az életjikből! Majt még visszajövök, s fëlkeresëm, édës mámikám. Köszönöm a nëvelésit, hogy örezgetëtt ingëmët, édës mámikám, tűztől, víztől, s mindën rossztól, édës mámikám. Tesvérejim, mëg bocsássatak, ha valamit vétëttem, me’ lehet, sokszó rosszat mondtam, s mëgszidtalak, testvér kéjim! Ne gondójátak, hogy én ës elfelejtlek! Majt még eljövök hézátok, s tik ës jertëk el hézám, testvérejim! Mámikám, édës mámikám, jól tudja, mijen ez a fiatal élet. Ez a fiatal élet oja’, két idegën ugy össze këll tanúja, a legén a lëjánval, min’ két tesvér, s ojan ëggyek këll lëgyenek, s mëg këll ëgymást hallgassák, met íj rendëlte az Isten, édës mámikám. Ne gondója, édës mámikám, hogy nem fáj a szivem këntëkér, s ne gondója, hogy elfelejtëm, hogy jól gondoskadatt rëjám, s nëvelgetëtt, mámikám! Isten fizesse mëg mindën jóságját!

Ara kérëm, mámikám, jussak eszikbe; s jőjenek el, és kerejsenek fël ingëmët ës, mámikám! Jaj, jaj, jaj, jaj!

Pusztina (Moldva) — Szárász (Baranya), Bálint Péterné (35). Rajeczky 1949. Gr 130/A. (MNT III/A 277.) „Menyasszonybúcsúzó”.

0154 —

Jaj nekëm, kedves ëgy fájdalmas, szërëncsétlen fijam, jaj, aki elmënté egészségësen, oszt má mëghalva hoztak haza!

Jaj, drága fijam, kedves szépszavú galambom nekëm. Jaj, mikor benned vót mindën bizodal munk, mégis itt hattá bennünköt! Jaj, kedves Bërcikém, kedves ëgy virágom nekëm, jaj, aki csak tizënhét évig tudtalak nevelni, kedves ëgy fijam! Jaj nekëm, Bërcikém, drága jó fijam nekëm, jaj, de nagyon szërëncsétlen halállal tudtá mëghalni! Jaj, itt hattá bennünköt öregségünkre, kedves jó fiam nekëm, jaj, itt hattá, jelmënté, ijen hamar bennünköt! Jaj, Bërci, Bërci, kedves ëgy fijam nekëm, jaj, de nëm gondoltam, hogy ijen hamar itt hagyjá bennünköt! Jaj nekëm, drága jó fijam, kedves ëgy szërëncsétlen fijam nekëm, jaj, ki még magad së tudtad, hogy elmégy, oszt mán dére mëghajjá! Jaj, Bërcikém, kedves, ëggyetlenëgy jó fijam nekëm, keves idejig tudtam benned gyönyörködni! Jaj, csak tizënhét évig tudtalak nëvelni, kedves ëggy fijam! Jaj, ijjen szép nagy korotokba raktalak el mind a kettőtököt! Kedves fijam, kedves Jolánkám, kedves ëgy drága gyerëkejim nekëm!

Cserépváralja (Borsod), Kutas Lajosné Kocsis Teréz (61). „Elsirattam a fiam, akit nëgyvenbe a fa agyonütött. Tizënhét éves vót.” Sztanó 1960. AP 4061/c. (MNT V. 54.)

0155 —

1. Gyászban borult az ég, az üdő változik, Csak a bú sokasul, s az öröm távozik. Vesztët így ír nekëm az élet mindënbe, Csak fájdalmat érzëk halálig szívembe. 2. Lám, eltelik mindjárt a reménylëtt óra, Melyben vártam, éltëm hogy fordulna jóra. De jaz üdő most ës bánatot osztogat, Amit jót adott vót, attól ës fosztogat. 3. Elűzi a tavasz a tél keménységit, A napnak fëljöttit, az ő sëtétségit. Lëgyën az időnek bármily változáso, De az én szüvemnek nincsen viduláso. 4. Akármerre mënjek, akármerre térjek, Mindënütt csak a búval kell találkozzam. De az embër remél, jót vár a jövőre, De az embër remél, jót vár a jövőre.

Józseffalva (Bukovina) — Hercegszabar [Székelyszabar] (Baranya), Varda Lajosné Pál Zsuzsa (77). Vikár L. 1955. AP 1348/b. „Vak koldus éneke”.

0156 —

Szék (Szolnok-Doboka), Ferenczi Márton (61) és zenekara. Lajtha 1941. Gr 83/Aa. (Lajtha 1954b, 1.) „Régi magyar”.

0157 —

Jaj, mit vétöttem a nagy Uristennek, hogy elvëtte jaz én szerettebéli páromat? Jaj, Ferkó, Ferkó, Buda Ferkó!

Jaj, hová lëgyek, mit csinyájjak? Jaj, ki vigasztal mëg engöm? Jaj, de mindig hallottam, szép élet az özvegy élete: nagyon szomorú! Jaj, mer oan vagyok, mind az árvo madár, amelik ëggyik ágról a másikra száll. Jaj, elmëhetëk abba a gyászkertbe, mëgpanaszkodhatom a föld nek, az nëm mondja mëg sënkinek. Jaj, Istenëm, Istenëm, jaj, hová lëgyek, mere mënjek? Nincs vigasztalóm, nincs szószóllóm! Jaj, jajaja…

Kapospula (Somogy), Récsei Istvánné Fülöp Anna (68). Urát siratta. Paulovics 1961. AP 3941/i. (MNT V. 62.)

0158 —

Jaj, këdvës édësanyám, minek is hattál még itt? Sok kedves hűségës szavad, anyai jótanácsod, jaj, jaj, jaj, mind elmaradt mán, kire támaszkodjam?

Kitől kérjek má én tanácsot? Kinëk mondjam, édësanyám mëghalt? Nincs sënki, sënki, akki ollyan hűségësen körűfogna engëm, mint të. Drága kedves jó édësanyám, hűségës ápolásom, hűségës gondozásom köszönöm nekëd. Áldjon mëg a nagy Úristen értë! Maj tanákozónk oda fël. Addig is a mindënható Úristën adjon nyugodalmat nëkëd!

Kedves drága jó édësanyám, hűségës munkásságod mindënütt előttőnk van, akármërre nézőnk. Sok szép munkád, sok szép cselekëdetëd, drága, felejthetetlen, jó édësanyám!

Nagybalog (Gömör és Kis-Hont), Ibos Istvánné Zsámbok Piroska (58). Anyját siratta. Kertész 1960. AP 3439/c. (MNT V. 55.)

0159 —

Jaj nekëm, jaj nekëm, édës kedves, édës párom! Jaj, de árván hattá, de nincs sënki segítségëm! Jaj, csak a nagy szomorúság, a nagy szënvedés, a sok küszködés, kedves párom!

Jaj, mé nem is gyöttök el értem, mer má mindenki ott van a nagy messzëségbe, csak ëgyedül vagyok ebbe gyalló világba, édës kedves, édës párom! Jaj, mos’ de nagy szükség vóna rád, me nem tudom sënkivel mëgosztanyi ezt ë nagy szënvedést, amit én szënvedëk! Jaj nekëm, jaj nekëm, édësanyám, édësapám, kedves párom, jó testvérëm! Jaj de magamot hattatok! De nincsen sënkim a nagy világon: csak ëgyedül járom ezt ë szomorú, gyászos életët! Jaj, nem vígasztal mëg sënki, nem segít sënki az özvegyën, a szomorú járván. Jaj nekëm, jaj nekëm, drága kedves párom, ennyi soká mé hagysz má jitt? Jaj nekëm, jaj nekëm, édës párom, kedves párom, jaj de kis házat csinátattá, amibe jén nem fértem belë! Jaj de jó lëtt vóna mind a kettőnknek ott lënni, mind a kettőnknek ott pihenni abba gyászos sírba! Jaj nekëm, jaj nekëm, fájdalmas életëm, édës párom, kedves párom! Jőjjetëk értem mëntől hamarabb, në hagyjatok má jitt! Jaj, nem ëlég vót már ebbű sok szënvedésbű! Jaj, má nagyon sokat vót má jez, hogy én nem bírtam sënkinek panaszkodnyi! Jaj párom, jaj párom, jaj párom, kedves párom! Jaj párom, kedves párom, tégëd sirattalak, ki huszonhárom éves korodtú pihensz a gyászos sírba.

Tőrincs (Nógrád), Horváth Pálné Rácz Júlia (59). Urát siratta. Kertész 1960. AP 3442/c. (MNT V. 105.)

0160 —

Édës lelkëm, nagyon, nagyon jószívű édësanyám! De nagyon nehezen lëhet kedtü elválni! Az Úristen nyúgosztajja mëg kedet, nagyon, nagyon jó édësanyám! Ugyan hun talájjuk fölkedet? Ötünket fölnevet ke, s nagyon szépen köszönjük a ke fölnevelésit. De hijába gyüvünk ezután haza, édës lelkëm, nagyon, nagyon jó édësanyám! De sokat elgyüttünk akkó jis, mikó még lëfeküdt ketek, édës lelkëm, elfelejthetetlen édësanyám!

Az Úristen nyúgosztajja mëg kdet! Kire hatta ke azt a nagyon öreg édësapámot? A jó Isten áldja mëg mindën lépésit knnek, az Úristen nyúgosztalja mëg kdet!

Bátmonostor (Bács-Bodrog), Csili Józsefné Kovács Erzsébet (76). Anyját siratta. Kiss L. 1961. AP 3993/h. (MNT V. 84.)

0161 —

1. m de Jer bé ja temetőkertbe, jírd fel a sirom kövire, A világon, a föld szinén olyan árva nincsen, mint én. Árva vagyok apa nélkül, de még árvább anya nélkül. Kérem az nagy Istenemet, hogy el ne hagyjon ingemet. 2. Eljön még az én napom is, ha most bús homályban van is. Aj, Istenem, vigasztalj meg, ne hagyd, a búmba haljak meg! A búm nem fogy el már soha, mer én meg vagyok átkozva Vagy apámtul vagy anyámtul, vagy az idegen szájaktul.

Szék (Szolnok-Doboka), id. Szabó Varga György (65). Lajtha 1941. Gr 91/Ba. (Lajtha 1954b, 70. = Pt 304.)

0162 —

…jaj, hova legyek, mit csiná[jak]? Jaj, hova legyek, mi csinájak? Jaj, magamra maradtam a nagy éccakákon keresztű! Jaj, a nagy éccakákon keresztű! Jaj, de sokat szenvedtem vele… Jaj, Jóska, Jóska! Hol keressem fel őtet, jaj, Istenem, Istenem…

Tornyospálca (Szabolcs). Részlet temetés alkalmával történt fölvételből. Buchbinder, Pesovár E. 1955. A felvétel magántulajdonban. (MNT V. 121.)

0163 —

1. Szëntül énekëlték ëgy halotténëkben: Hagyd el bűneidët, térj jámbor életben! Márta és Magdolna példa lëgyën ebben, Kiről most éneklëk e rövid énëkben. 2. Rész szërint szóllok én most a Szëntírásból, Rész szërint pediglen mëditációkból. Magdolnának az ő nagy bűnös voltáról, És Krisztussal való találkozásáról.

Istensegíts (Bukovina) — Nagyvejke (Tolna), Gáspár Simon Antal (60). Más alkalommal több versszakát énekelte a 17. századi históriás éneknek. Domokos P. P. 1955. AP 6946/h.

0164 —

1. El kell menni, ha jesik is, m Bár ha nehezen esik is. Nehezen esik a járás, Tőled, babám, a megválás. 2. Mikor a hajamat nyírják, Babám kötőjébe hányják. Nincsen annyi hajamszála, Ahány könnyem csordult rája. 3. Ónos ablak, rézkarika, Kedves babám, nézz ki rajta! Nézz utánam keservesen, Vagy látsz többé, vagy sohasem.

Nagyecsed (Szatmár), Murguly Lajos (81). Dancs, Sztanó 1963. AP 6728/e. (MNT X. 354.)

0165 —

Bura termett nekem a nyirvaji határ. Soha ne szálljon rá szépen szólló madár! Szépen szólló madár mindig azt danolja: A szegén magyarnak de nehéz a sora!

Vaja (Szabolcs), Magyar György (64). Vargyas 1968. AP 7327/e. (MNT X. 95.)

0166 —

1. Lehullott a Jézus vére A szënt kërëszfa tövire Drágalátos szënt testiből, Öt mélségës sebejiből. 2. De ja földön nem maradott, Mint piros rózsa, kinyílott. A szënt angyalok fëlszëdték, Alázatosan tisztëlték. 3. Mondá Jézus az angyalnak: Vidd fël mënnybe szënt atyámnak! Mondd mëg, kërësztfámról küdtem, Fogadja kedvesën töllem!

Lészped (Moldva), asszonyok. Kallós 1965. AP 7188/b.

0167a —

Nem vagyok én senkinek sem adóssa, adóssa, Él még az én feleségem édesapja, meg annak az édesanyja, apóssa, anyóssa. Eb fél, (Éjfél[!],) kutya fél, míg az ipam, napam él, Eb fél, kutya fél, míg az ipam, napam él.

Nagykálló (Szabolcs), Vas János (73). Alföldy Boruss 1975. AP 9772/c.

0167b —

Bogyiszló (Pest-Pilis-Solt-Kiskun), Orsós János (45) és zenekara. Martin, Pesovár F. 1968. AP 6640/n.

0168 —

mMëghót, mëghót a cigányok vajdája, vajdája, Felesége sátorfáját számlálja, számlálja. Édës uram, bárcsak addig élsz vala, élsz vala, Míg nekëm ëgy fejér lovat lopsz vala, lopsz vala!

Istensegíts (Bukovina) — Varsád (Tolna), György Piuszné Szabó Mária (72). Domokos P. P. 1961. AP 4469/d. (MNT X. 461.)

0169 —

Régën volt, soká lësz, Még olyan rúzsám lësz, Kinek fëjvánkusa Fehér szallagú lësz.

Tardoskedd (Nyitra), Balla Istvánné Birkus Apollónia (60). Manga 1939. Gr 57/Ba. (MNT X. 438.)

0170 —

1. Bánom, hogy megházasodtam, A fejemre nagy bajt hoztam. Elhagyott a feleségem, Árván maradt húsz gyermekem. 2. Kettőt a karomra fogtam, Hármat a bőcsőbe nyomtam. Hat a földön citerázik, Hej, kilenc a sutba kártyázik.

Gömörhosszúszó (Gömör és Kis-Hont), Bartók Béláné Nahalka Julianna (64). Vargyas 1963. AP 5147/g.

0171 —

Bogyiszló (Pest-Pilis-Solt-Kiskun), Orsós János (45) és zenekara. Martin, Pesovár F. 1968. AP 6640/m. „Ugrós”.

0172 —

Jaj, lelkëm, jó társom, nëgyvennégybe elesëtt, mëgëtte az az átkozott háború! Jaj, me tizënöt éve, hogy árvo vagyok! Nincsen nekëm sënkim, csak az út fël ës, le ës. Jaj, jere haza, lelkëm, hogy panaszkodjam mëg nekëd. Mondjam el, hogy anny’ üdőtől mi panaszom vóna, lelkëm, jó kicsi társom! Jere haza, s a gyermëkeidët gyűtsd ëssze, me ugy el vannak szóródva: Jaj, ëgy hónapba ëccër ha találkoznak, máskor ëgy hónapba se ëccër se! Jaj, András, András, hol van a te sírod? Jaj, hol van a te gyászos sirod? Sose tudom még a kërësztfádot se fëlkeresni. Jaj, idegënbe ëtt mëg a fekete főd! Jaj, idegënbe zárt el ez a fekete főd! Jaj, mit gondoltam rëád azután, s mit vártalak, még a mái napig ës várlak, de sehonnat sem jössz haza. Lelkëm, jó kicsi társam, lelkëm, jó kicsi társam, akit sohase tudok elfelejteni! S hogy búsúlnak a gyermëkeid, gyere haza bár ëccër! Vigyázkodjál mëg a kicsi szëgén hajlékodba, hogy mi lëtt még azután ës belőle! Lelkëm, jó kicsi angyalkám, aki még az aluvásomot ës mëghagatta, s aki még a szuszogásomot ës mëghagatta! Jaj, András, András, jaj, szomoru András, be szomorán mëntél vissza, mikor hazajöttél szabadságra, me te tudtad, sohasë jössz többet haza. Hogy búcsúzódtál a gyermëkeidtő, s ingëmët ës vittél magadval ëgy darabig, s ott letëttél, me má tovább nem mëhettem veled. Jaj, András, András, szomoru András! Jaj, jere haza, s vigasztald mëg a szüvemët, met olyan bánat ért esmég! Met a kicsi fiamnak ës eltörött a karja, de má minnyá három hete, s nem tudok odamenni, met a nyomorúság nem ëngedi, drága kicsi jó társam! Jaj, András, András, jaj, mennyit gondolok rëád, s mennyit látlak álmomba, s be boldog vótam. Rëggel, mikor fëlébredtem, csak a szivem el vót fogyva, me nem vótá mellettem. Jaj, átkozott háború s átkozott ágyugolyó, aki ëgy pillanat alatt elvette az életëdët, drága jó, szomoru kicsi társam! Jaj, hova mënjek, hol kapjalak mëg, met mennyit kerestelek tizënöt esztendőtől, de sehol mëg nem találtalak. Mennyit mëntem mindënfelé, de sehol se vótál!

(A dőltbetűs szövegrészek kottáit ld. alább.)

Gyimesközéplok (Csík), Póra Andrásné Tankó Berta (52). Urát siratta. Sárosi 1958. AP 3523/a. (MNT V. 160.)

0173 —

Jaj, édës ëgy jó uram, drága jëgy jó párom, hogy tudtál itt hagyni jéngömet evel a két árvával? Ó, drága jó uram, ó, felejthetetlen jó párom! De sokat mëgkönnyeztelek, de sokat mëgsirattalak, de nëm tudtam veled mëgosztani ja sorsomat!

Drága jëgy jó párom, kedves ëgy jó férjem, csak még ëccër szólhatnál hozzám, csak még ëccër vigasztalhatnál mëg! Akármere fordulok, akármere gondolok, sëhun sincs pártfogóm, sëhun sincs gondvisselőm, aki jéngöm mëgvigasztajon, aki jéngöm mëgvigasztajon! Jaj, Istenëm, Istenëm, jaj, édës jó Istenëm! Ha még ëccër mëgvigasztalhatnál éngöm, drága jëgy jó párom, felejthetetlen jó uram, csak még ëccër vigasztalhatnál mëg!

Nyírábrány (Szabolcs), Kocsel Jánosné Molnár Erzsébet (60). Urát siratta. Kiss L. 1958. AP 1955/a. (MNT V. 134.)

0174 —

Kedves édösanyám, k jes mëgbocsásson, Valamit vétöttem, rosszat cseleködtem! De jén azt gondolom, nëm sokat vétöttem. Köszönöm én knnek a k sok szép szavát, A ke sok szép szavát, jóra tanítását. Jóra tanított k, rosszról elintött ke. Szent János áldását hagyom én má krre. Énvelem is járjon, kddel is maradjon! Kedves jó testvéröm, të is mëgbocsássál, Valamit vétöttem, rosszat cseleködtem! De jén azt gondolom, nem sokat vétöttem. Tërád hagyom én már sórómat, kapámat, Sórómat, kapámat, mindön lánságomat. Szent János áldását hagyom én már tërád. Énvelem is járjon, veled is maradjon!

Püspökszenterzsébet (Baranya), Gyenis Istvánné Kovács Erzsébet (68). Kiss L. 1954. AP 1041/a. (MNT III/A 291.) „Menyasszonybúcsúzó”.

0175 —

Búval terítötték az én asztalomat, Bánattal töltötték az én poharamat. Nëm hittem, örömöm hogy búra forduljon, Fényessen kelt napom homályba boruljon.

Mert ha napkelettől napnyugatig mënjek, Mégsë találom föl szabad életömet, Szabad életömet, lányi örömömet. Eddig lëjány voltam, szabad madár voltam, Ágról-ágra nyíló rózsabimbó voltam. De most elhërvadok, mint a fa levele, Mikor mëgjön az ősz, lëhullik a földre. Kedves édösanyám, édös szülődajkám, Fölnevelt ke engöm, nem tudja ke, mire? Jóra-ë vagy rosszra, vagy örökös búra, Vagy örökös búra, bánatos napokra.

Szebény (Baranya), Tóth Jánosné Kovács Anna (61). Várnai 1985. Hangfelvétel a gyűjtő tulajdonában. (Magyar Népzenei Antológia III. 9.2b.) „Menyasszonybúcsúzó”.

0176 —

1. cse Mónár Anna szép mënyecske, cse Mónár Anna szép mënyecske, s Odamëne Sajgó Márton, s Odamëne Sajgó Márton. 2. Jere velem, Mónár Anna! Jere velem, Mónár Anna! Nem mënyëk én, Sajgó Márton! Nem mënyëk én, Sajgó Márton. 3. Me’ nekëm kicsikém vagyon, Me’ nekëm kicsikém vagyon. S a kicsikém bé bőcsűbe, Jámbor uram az erdőre. 4. Sem nem ëszik, sem nem iszik, Sem ëgy csöppöt nem aluszik, Sem nem ëszik, sem nem iszik, Sem ëgy csöppöt nem aluszik. 5. Jere velem, Mónár Anna! Jere velem, Mónár Anna! Vagyon nekëm hat kőváram, Hetedikët nekëd adom. 6. Addig csalá, csalogatá, Ameddig útnak inditá, Addig csalá, csalogatá, Ameddig útnak inditá. 7. Mënnek, mënnek, s mëddigélnek, Mënnek, mënnek, s mëddigélnek, Csak elérnek ëgy burkosfát, Csak elérnek ëgy burkosfát. 8. Ülj le ide, Mónár Anna, Nëjz ëgy kicsit a fejembe! Ülj le ide, Mónár Anna, Nëjz ëgy kicsit a fejembe! 9. Csak leüle Mónár Anna, Nëzni foga a fejibe. Nëzi, nëzi, nëzëgéli, Nëzi, nëzi, nëzëgéli. 10. Odamëne hat madarka, Odamëne hat madarka, Sírnak, sírnak, csirikolnak, Sírnak, sírnak, csirikolnak. 11. Ëgy csëpp könnyű lecsëppene, Ëgy csëpp könnyű lecsëppene, A’ se csëppene a fődre, A’ se csëppene a fődre, 12. Sajgó Márton orcájára, Sajgó Márton orcájára. Sajgó Márton fëlëbrede, Sajgó Márton fëlëbrede. 13. Sírtál, ugyë, Mónár Anna? Sírtál, ugyë, Mónár Anna? Én nem sírtam, Sajgó Márton! Én nem sírtam, Sajgó Márton! 14. Hág’ fël ide, Mónár Anna! Hág’ fël ide, Mónár Anna! Én nem hágok, Sajgó Márton, Én nem hágok, Sajgó Márton, 15. Me’ nem szoktam fára hágni, Me’ nem szoktam fára hágni. Hág’ fël magad, mutagazs mëg, Hág’ fël magad, mutagazs mëg! 16. Kibongolá gombos mejjit, Fődbe jüté fényës kardját, Kibongolá gombos mejjit, Csak elindóla fëlhágni. 17. Mónár Anna kapá az kardot, S lecsapá az gyënge nyakát, Mónár Anna kapá az kardját, Lecsapá az gyënge nyakát. 18. Bébongolá gongos mejjit, S elindula visszafelé, Bébongolá gombos mejjit, S elindula visszafelé. 19. Mënën, mënën visszafelé, Mënën, mënën visszafelé. Csak eszibe juta kicsi fija, Eszibe juta kicsi fija. 20. Kicsi fija bé bőcsűbe, S jámbor ura az erdőre. Sem nem ëszik, sem nem iszik, Sem ëgy csëppët nem aluszik. 21. Mënën, mënën eléfelé, Mënën, mënën eléfelé. Hazaére a kapuba, Hazaére a kapuba. 22. Jó estét, házigazda! Adjon Isten, jó katona! Jó estét, házigazda! Adjon Isten, jó katona! 23. Béfogad-ë az éccokára? Béfogad-ë az éccokára? Jaj bé lehet, jó katona, Jaj bé lehet, jó katona. 24. Me’ nekëm kicsikém vagyon. Szokott vagyok kicsikékvel. Me’ nekëm kicsikém vagyon. Szokott vagyok kicsikékvel. 25. Van-e jó bor a faluba? Vagyon bizon, jó katona. Van-e jó bor a faluba? Vagyon bizon, jó katona. 26. Mënjën, kicsit hojzon nekëm, Mënjën, kicsit hojzon nekëm! Kibongolá gongos mejjit, Kibongolá gongos mejjit. 27. Mëgszoptatá kicsi fiját, Mëgszoptatá kicsi fiját. Úgy elaludt, s úgy elnyugudt, Úgy elaludt, s úgy elnyugudt. 28. Mi dolog lëhet ennek a kicsikének, Úgy elaludt s úgy elnyugudt? Vót-ë kënnek felesége? Vót-ë kënnek felesége? 29. Vót nekëm bizon, jó katona! Vót nekëm bizon, jó katona! Úgy elmënt s úgy elbojgott, Soha vissza nem kerűlt. 30. Hazajőne, mëgverné-jë? Mëgverné-jë, mëgszidná-jë? Vaj éltyibe fëlvetné-jë? Vaj éltyibe fëlvetné-jë? 31. Mëg sem verném, mëg sem szidnám, Sem éltyibe fël nem vetném, Mëg sem verném, mëg sem szidnám, Sem éltyibe fël nem vetném. 32. Kibongolá gongos mejjit: Në, jén vagyok felesége! Kibongolá gongos mejjit: Në, jén vagyok felesége!

Gajcsána (Moldva) — Ráckozár [Egyházaskozár](Baranya), Bandi Györgyné Gyurka Mária (40). Domokos P. P. 1950. Gr 145/AB. (Domokos—Rajeczky 1961. II. 40.)

0177 —

1. Szë hol én elmënëk, Még ë fák ësz szírnak, Gënge jágaikról Levelek lehullnak. 2. Hulljatok, levelek, Takarjatok ingëm! Met ëz én édëszëm Szírva keresz ingëm. 3. Szirassz, rózsám, szirassz, Ëmíg előtted látsz! Met jó Iszten tudja, Hol lëszën hëlálom! 4. Erdőkbe, mezőkbe, Tëngër közepibe, Tëngër közepibe Ëz én vetëtt ágyam. 5. Tëngër közepibe Ëz én vetëtt ágyam, Tëngërnek ë habja Ëz én takaródzóm. 6. Tëngërnek ë habja Ëz én takaródzóm, Ëz apró halëcskák Ëz én mëgëvejim.

Klézse (Moldva), Hodorog Erzsébet (48). Kallós 1965. AP 7178/f.

0178 —

1. Hajnal hasad, csillag ragyog, Mégis a lyányoknál vagyok. Jaj, Istënëm, de szégyëllëm, Hogy a hajnal itt írt ëngëm! 2. Őszi harmat, hidëg ësső, Ősszel írik mëg a szőllő. Ha mëgírik, borrá szürik, Potus Annit fírhëz kírik. 3. Ëz a legíny mëgkírëttë, Kostyál János nëm ëngëdtë, A foglalót is rátëttë, Mégis magájénak tëttë. Íjju! 4. Tudtál, rózsám, csalogatnyi, Dë nëm tudtál szoknyát vënnyi. Ëggyët vëttél, azt is bánod, Holtig a szëmëmrë hányod. 5. Potus Anni kík mëntélyë, Kostyál János hosszú szűrë, Maj ëljön a sëtít ëstë, Maj bëtakarkónak vélë. Íjju! 6. Potus Anni pogácsája Végiggürőt az utcába. Hová, hová, jó pogácsa? Kostyál János szűrujjába. Íjju! 7. Potus Anni szűrszoknyája Bëakadt a kapufába. Nëm a kapufa fogta mëg, Kostyál János ragadta mëg.

Menyhe (Nyitra), Fülöp Máténé Gál Ilona (63). Manga 1938. Gr 37/Ab. (MNT III/A 11.) „Lakodalmas”.

0179 —

1. Szomorúfűzfának Hajlik a virága. Fáj a szivem érted, Falu szép lëjánya. 2. Fáj a szivem érted, De te azt nem bánod. Van néked nálamnál Gyönyörűbb virágod. 3. Ezért a kislányért Mit nem cselekëdném! Tëngërből a vizet Kanállal kimerném! 4. Még annál is többet, Mëgtoldanám sokkal: Ezër öleléssel, S ezërannyi csókkal.

Józseffalva (Bukovina) — Hercegszabar (Baranya), Péter Ambrusné Mezei Terézia (60). Kiss L. 1960. AP 3116/e.

0180 —

Jaj, jaj, jaj, Pannikám, aranyos kis Pannikám! Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, de hamar elszátá, kedves kis Pannikám! Jaj, de hamar itt hattál, aranyos Pannikám! Jaj, kis madaram, kis aranyosom, de hamar itt hattál, drága kis Pannikám! Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj! Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj! Jaj, hogy felellyelek el, aranyos Pannikám? Jaj, de nëm tudlak elfeledni, drága kis fiacskám! Jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj, jaj! Jaj, Pannikám, Pannikám, drága kis Pannikám, jaj, jaj, jaj, jaj, nëm tudlak elfelejtënyi soha már!

Nagybátony (Heves), Sulyok Kopár Lászlóné Komár Erzsébet (55). Lányát siratta. Szabóné, Vikár L. 1955. AP 1395/h. (MNT V. 45.)

0181 —

1. Ki mëgy emitt, ki mëgy amott, Ki babája ragyog amott? Enyim-ë jaz vagy a másé, Vagy a kedves pajtásomé? Së nem enyim, së nem másé, Së nem az én pajtásomé. 2. Kikirícsës rózsás pallag. A szeretőm hazaballag. Ballagj, ballagj, majd elérlek, Ha jelérlek, átölellek. 3. Erre gyere, në mënj arra! Jobb út van erre, mind arra. Erre gyere, amőre jén! Majd mëgtudod, hol lakok én. Vadvirágos rózsa mellett, Gyere, babám, átölellek!

Nagybátony (Heves), Sulyok Kopár Lászlóné Komár Erzsébet (68). Borsai 1969. AP 6711/h.

0182 —

1. Szëgén legén vótam, Gazdag lëánt kértem. Örökké azt hánta, Az övéből éltem. 2. Nem anyámtól lëttem, Rózsafán termëttem. Piros pünkösd napján Hajnalba születtem.

Gyimesbükk (Csík), Hanklis Ilona (89). Kallós, Andrásfalvy 1963. AP 5251/j. (MNT X. 243.)

0183 —

1. De szeretnék az egen csillag lenni, Minden éjjel az ég alján ragyogni! Éjféltájban megkerülném az eget, Onnat nézném, hogy a babám kit szeret. 2. El kell menni katonának messzire, Itt kell hagyni a babámat, nincs kire. Rejád bizom, jó barátom, virágom, Éljed vele világodat, nem bánom. 3. Besorozott a német katonának, Lovat adott, hogy én gyalog ne járjak. Lovat adott, kesej lábú paripát, Avval menek, kisangyalom, tehozzád.

Méra (Kolozs), Magyarosi János (71). Kallós 1963. AP 6225/b. (MNT X. 383.)

0184 —

1. Arra kéröm én a jó Istenëmet, hn Gyógyítsa mëg az én árva szivemet. hn Gyógyítsa mëg az én árva szivemet! hn Gyönge szivem nëmsokára mëgreped. (2. vsz. vázlata) 2. Fáj a szivem, kimondani nëm lehet, S akiért fáj, gyógyitani sëm lehet. Majd mëggyógyít a koporsóm dëckája, Mikor a föld suhogva jomlik rája. 3. De szeretnék az égën csillag lënni, S az ég alján homályosan ragyogni! Éfél körül kerülgetném az eget, Ha mëgtudnám, hogy a babám kit szeret.

Körösfő (Kolozs), Ambrus Sándorné Márton Kata (41). Bartók 1938. Gr 35/Ba.

0185 —

481Kőrispatak (Udvarhely), Kristóf Vencel (59) és zenekara. Lajtha 1944. Gr 123/Ba. (Lajtha 1955, 32. MNT X. 511.) „Erdélyes lassú”.

0186 —

Jaj, kedves igen-igen jó társam, mire hagytál itt éngem a hat gyermekemmel? Jaj, jaj, jaj, jaj, hová tegyem magam, hova legyek? A sok árvát látom mindenfelől. Jaj, kedves igen jó társam! Kedves, igen gondos, igen hűséges ídesapám! Jaj, Istenem, minek vetted el közülünk? Jaj, jaj, jaj, mit fogok csinálni? Kire bizakodjak, mikor az árvát még az ág is húzza! Jaj, kedves jó hű társam, kedves igaz, igazi jó társam, jaj, csak egy nap gondozhattalak vóna, könnyebben esne a szivemnek! Jaj, de elragadott az a kegyetlen halál! Jaj, az én árvájim, az én árvájim hol húzik meg magokot? Jaj, kedves társam, visszatekinthetel-e ja menyországbúl a te árvájidera? Jaj, jaj, jaj, hova tegyem magamot? Jaj, ki legyen az, aki engem meg tudna vigasztalni? Jaj, jaj, jaj, kedves igaz jó társam! Amére csak széjjelnízek, mindenütt csak a te hejjedet üresen találom. Jaj, mit tegyek? Istenem, Istenem, adj nekem győzedelmet ennek a nagy keserűségnek az elhordozására!

Nagydobrony (Bereg), Nagy Józsefné Molnár Mária (58). Férjét siratta. Dincsér 1940. Gr 71/B. (MNT V. 126.)

0187 —

Templomot is építettem túróbú-huhuhu, túróbu’, Kívül-belől kimeszeltem téjfel-bühühühü, téjfelbü’. A tilinkós, bünkős-bunkós kángyóre, ha-ha-ha, kángyóre, A rossz üszkös, bünkős-bunkós kángyóre, ha-ha-ha, kángyóre.

Tunyog (Szatmár), Baracsi Menyhértné Kiss Julianna (40). Lajtha 1937. Gr 19/Ab. (MNT X. 492j.g)

0188 —

1. Fijam, fijam, Bálint vitéz, Fejedë fáj vagy szíved fáj? Sëm fejem fáj, sëm szívem fáj: Mëghalok szép Ilonájér, Ilonának szépségéjér, Sárga, bodor gyöngy hajájér. 2. Fijam, fijam, Bálint vitéz, Në halj mëg szép Ilonájér, Ilonának szépségéjér, Sárga, bodor gyöngy hajájér. 3. Csináltassál hírës malmot, Őröltessél hírës gyöngyöt! Mind eljönnek a szép lányok, (a 3. dallamsorra:) Szép lëányok, szép legényëk, És köztök lësz szép Ilona. 4. Csináltatott hírës malmot, Őröltetëtt hírës gyöngyöt. Mind eljöttek a szép lányok, (a 3. dallamsorra:) Szép legényëk, szép lëányok, Nëm volt köztök szép Ilona. 5—6. = 1—2. vsz. 7. Csináltassál gyöngypatakot, Ültess oda virágokat! És mind eljönnek a lányok, (a 3. dallamsorra:) Szép legényëk, szép lëányok, És köztök lësz szép Ilona. 8. Csináltatott gyöngypatakot, Ültetëtt is virágokat. Mind eljöttek a szép lányok, (a 3. dallamsorra:) Szép legényëk, szép lëányok, Nëm volt köztök szép Ilona. 9—10. = 1—2. vsz. 11. Csináltassál hírharangot, Húzasd mëg a halálodra! Mind eljönnek a szép lányok, (a 3. dallamsorra:) Szép legényëk, szép lëányok, És köztök lësz szép Ilona. 12. Csináltatott hírharangot, Mëghúzta a halálára. Mind eljöttek a szép lányok, (a 3. dallamsorra:) Szép legényëk, szép lëányok, És köztök volt szép Ilona! 13. Ki látott ilyen halottat, Mint Bálint vitéz halottat! Szép Ilonát átkarolta, (a 3. dallamsorra:) Csókot csókokkal halmozta, Többé el sëm bocsátotta.

Zsére (Nyitra) Földesi Ferencné Elgyütt Ilona (62). Kiss L. 1969. AP 7979/b.

0189 —

Jaj, jaj, kincsëm, lelkëm, párom! Jaj, de messzire jmenté mëghni! Még a sírodhó së mëhetëk, jaj, de itt hattá engëm! Még a betegágyadhó së el nem mëhettem, jaj de járván itt hattá engëm’ ebbe jaz idegënbe! Jaj, tudod jó’, hogy nincs itt sënkim, tudod jó’, hogy én csak itt ëgyedűl ëgymagam vagyok! Jaj, de nem gondótá arra, hogy én milyen elhagyatott vagyok!

Bátmonostor (Bács-Bodrog), Horváth Józsefné Esztergomi Teréz (68). Elesett urát siratta. Kiss L. 1961. AP 3994/e. (MNT V. 83.)

0190 —

1. Szomorufűzfának harminchárom ága, Arra rëjaszállott harminchárom páva. Ki fődig fejérbe, s ki fődig ződbe van, Csak az én rózsám van tiszta feketében. 2. Sirass, anyám, sirass, mig előtted járok! Azután ne sirass, ha tőlled mëgválok! Mëgsiratnak ingëm az erdei vadok, Az erdei vadok, az égi madarok. 3. Jobb lëtt vóna, anyám, ne születëtt vóna, Erre nagy bánatra fël se növelt vóna! Mikor éngëm szült vót, mért nem szült ëgy követ! (a 3. dallamsorra:) Vette vóna belé Tisza közepibe, Tisza közepibe, s tëngër fenekibe!

Istensegíts (Bukovina) — Hidas (Baranya), Lovász Józsefné (65). Domokos P. P. 1962. AP 4463/a.

0191 —

1. Ó, nagy kedvën tartott Szerelmes szülöttem, Ki nélkül már e világon Holtig árva lëttem. 2. Hol vagy, két szëmëmnek Tündöklő világa, Életëmnek mézzel folyó Csëndës boldogsága? 3. Hol vagy, én szivemnek Buzgó kivánsága? Elepedëtt bús szivemnek Kedves vígassága.

Józseffalva (Bukovina) — Bátaszék (Tolna), Mezei Mátyásné Mezei Anna (72). Kiss L. 1963. AP 4881/a.

0192 —

Kedves néném, drága néném, kedves fölnevelő édös dajkám! Drága kedves néném, akit elszalasztottam ötfenkettőbe! Jaj, én Istenöm, én Istenöm, de azúta nëm találom, hiába keresöm, hiába keresöm, akárhová mögyök, suhun së találom, csak abba ja hideg temetőbe! Jaj néköm, jaj néköm, de ide jis hiába gyüjök, nëm találom, csak a hideg tetemét, még aztat së találom, csak a sirhalmát. Jaj, hiába ölegetöm a fejfájját, hiába szólongatom, nëm szól énnéköm sënki së! Drága édös fölnevelő dajkám, aki azt a sok éccakát nappallá tötte jértem, jaj, aki olyan sokat fáradozott, aki olyan sok munkát mögcsinyát értünk!

Jaj, de nëm tudtam néki a jóságát mögszógányi, hiába akartam, hiába, hiába mögmenteni jaz életit! De én is mögtöttem, amit csak mög tudtam. Jaj, mer hiába feküdtem lë, csak ëggyet szót: Lidi, hun vagy, gyere jide! — akkor mán möntem: — Néném, mit akar? — Lidi, csak ëgy kicsit emel’ mög, talán mingyá möggyógyulok! Kedves fájdalmas lábajim, kedves drága elfáradt kezejim, akik olyan sokat elfáradtak, de soha mög nëm pihentek! Jaj, édös néném, kedves néném, kedves, elfáradt lábajim, akik sohasë pihenhettek. Nëm engedte néki a nagy munka!

Szenna (Somogy), Zóka Peti Lídia (58). Nénjét siratta. Kiss L. 1959. AP 2692/a. (MNT V. 68.)

0193 —

1. Látom, az életëm nem igen gyönyörű. Két halván orcámon árkot ver a könnyű. Sír az ëgyik szëmëm, sírjon a másik ës, Sírjon mind a kettő, mind a záporesső. 2. Hulljatok, levelek, rejtsetëk el ingëm, Mert az én kedvesëm mást szeret, nem ingëm. Verje mëg az Isten szeretőm háztáját, Azt se mindëggyikët, csak az édësanyját! 3. Azt se mindëggyikët, csak az édësanyját, Mér tiltotta töllem az ő kedves fiját! Ha neki fija vót, nekëm szeretőm vót. Ha neki jédës vót, nekëm kedvesëm vót. 4. Eltemetnek ingëm az erdeji vadok, Lësznek siratójim az égi madarok. Istenëm, Istenëm, szerelmes Istenëm, Hogy këll világomot buval eltőtenëm!

Andrásfalva (Bukovina) — Hertelendyfalva (Torontál), Kovács Júlia (80). Kiss L. 1966. AP 6021/e.

0194 —

Amerre én jártam, még a fák is sírtak, Hulló leveleji a földre lehulltak. Hulljatok, levelek, rejtsetëk el ëngëm, Mer az én édëssem mást szeret, nem ëngëm.

Andrásfalva (Bukovina) — Hertelendyfalva (Torontál), Szatmári Mihályné Balogh Mária (69). Kiss L. 1968. AP 7084/h.

0195 —

1. Siralmas házamhoz kik idegyűltetek, Hideg tetemimet most körülvettétek, Gyászos koporsómat bánattal nézzétëk, Szomorú pompára itt mëgjelëntetëk. 2. Halál, mind a vadász, mindënkor lesbenn áll, Ajtóknak küszöbén éjjel-nappal őrt áll. Már sokat levág a sebes kaszájával, Gyarló jembër körül mindenkoronn ott áll.

Naszvad (Komárom) — Bácsbokod (Bács-Bodrog), Szabó Lajos. Kiss L. 1960. AP 4120/c. „Halottas ének”.

0196 —

1. Szörnyű nagy romlásra készül Pannónia, Kinek, mint tëngërnek, mëgáradott habja. Sok búnak-bánatnak körülvëtte árja, Mer a vitézëknek esëtt ma ëgy híja. 2. Fëlemeli Kádár szëmeit az égre, Mondván: Uram Jézus, jöjj segitségünkre! Nosza jó vitézëk, harcolni két kézre! Mert nem látok sënkit jőni segítségre. 3. A zászlótartónak fënnszóval kiáltja: Vidd el, fijam, vidd el a zászlót más útra! Hogy el ne vesszën ma Urunk kedves hada, Mert Magyarországért mëghalok én még ma.

Istensegíts (Bukovina) — Kalaznó (Tolna), Balázs Géza (74). Domokos P. P. 1962. AP 4467/h.