Ugrás a tartalomhoz

Magyarország virágos növényei

Wagner János, Hoffmann Károly (2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

XIV. osztály: Kétfőporzósak. Didynamia.

XIV. osztály: Kétfőporzósak. Didynamia.

A porzók száma négy, szabadok; kettő hoszszabb.

1. rend: Hasadó termésűek. Gymnospermia.

A termés csaknem kivétel nélkül a csésze fenekén nyugvó 4 makkocskára esik szét.

Szúrós kenderkefű.

Galeopsis Tetrahit L. – (Foganőtt, fogainyfű, kenderfű, kenderke, kenderike, üres fogcsalány, rajfű. Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Egyéves. 30–60 cm. Ágas szára merev szőröktől érdes; csomói alatt erősen dagadt. Levelei hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek, durván fűrészesek és érdesek. Virágörvei sokvirágúak. Pártája fehér, rózsaszínű vagy lilás; alsó ajkán sárga folttal; a csészénél valamivel hosszabb. Terem mívelt talajon, erdők szélén, szórványosan az egész országban, helyenként kellemetlen gyom. 7–8.

Szúrós kenderke-fű.

Piros kenderke-fű.

Galeopsis Ladanum L. – (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Egyéves. 15–20 cm. Szárának szőrszálai lefelé állnak. Hosszúkás lándsás levelei rövidnyelűek; hirtelen nyélbe keskenyedők és fűrészesek. Piros virágai 6–10-ével sűrű örvökben, a legfelsők szártetőző csomókban fejlődnek. A párta csöve keskeny, jóval hosszabb a csészénél. Terem mívelt talajon, dombok szakadékos lejtőin, szórványosan az ország hegy és dombvidékén. 7–8.

Piros kenderke-fű.

Tarka kenderke-fű.

Galeopsis speciosa Mill. – (Gyapjas foganőtt. – Galeopsis versicolor Curt. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 37. t. 1. k. Egyéves. 30–100 cm. Szára a csomók alatt meg van vastagodva; ágas, merev szőröktől borzas. Levelei hosszúkás tojásalakúak, fűrészesek, vízszintesen elállók. Pártája nagy, még egyszer akkora, mint a csésze; sárga, violaszínű foltokkal; az alsó ajak középső karéja violaszínű, fehér szegélylyel. Terem vízerek mentén, erdők szélén, az egész országban, helyenként az Alföldön is. 7–8.

Más honi fajok: G. bifida Bönn.,canescens Schult.,pubescens Bess.

Szagos levendula.

Lavandula Spica L. – (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 37. t. 2. k. Évelő. 30–60 cm. Az egész növény apró szőröktől szürke, kivált a fiatal hajtásai. Levelei keskenyek, szélök visszagyűrt, fonákuk mirigyesen pontozott. Élénk violaszínű virágai szártetőző szaggatott fűzérben fejlődnek. Kertekbe ültetik és helyenként elvadul. 7–9. Belőle készítik a kedvelt levendulaolajat; a magyar asszonyok füvét a ruhaszekrénybe teszik szagosítónak.

Illatos rozmaring.

Rosmarinus officinalis L. – Cserje. 50–200 cm. Az előbbinél még kedvesebb virága a magyar népnek. Örökzöld sűrű levelű; keskeny levelei bőrneműek, visszájuk fehér molyhú. Pártája halványlila vagy rózsaszinű. Tulajdonképen a II. o. 1. r. tartozik, mert csak 2 porzója van. Illata igen erős. Fiume mellett vadon tenyészik, cserépbe mindenütt ültetik és lakodalmi bokrétát, koszorút kötnek belőle. Levele az erős illatú rozmaring-olajat szolgáltatja; a híres illatos görög méz főleg rozmaringméz. 5–6.

Orvosi pemete.

Marrubium vulgare L. – (Fejér pemete, peszercze, pöszericze. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 20–60 cm. Az egész növény fehérmolyhú; szára tövén ágas. Levelei nyelesek, kerekded tojásalakúak; ránczosak és egyenetlenül fűrészesek. Virágai gazdagvirágú, gömbös örvökben fejlődnek. Csészéje 10, szurós, kampós szálkahegyű foggal; a párta szennyesfehér. Fűszeres illata kellemes. Terem köves parlagokon, vasuti töltések szélén az egész országban. Házi orvosság. 6–9.

Orvosi pemete.

Fehér pemete.

Marrubium peregrinum L. – (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 20–60 cm. Szára terebélyesen és sűrűn ágas. Az egész növény sűrűn fehéren vagy szürkén molyhos. Levelei hosszúkás lándsásak. Örvei kevésvirágúak. Csészéje csak 5-fogú és fogai egyenesek. Terem szikár, homokos mezőkön, parlagokon, az északi vármegyék kivételével, mindenütt a mélyebben fekvő helyeken. Házi orvosság. 7–8.

Más honi fajok: M. candidissimum L.,praecox Jnka, – remotum Kit., mely a M. peregrinum és vulgare keverékfaja.

Parlagi sármányvirág.

Sideritis montana L. – (Tisztes bibetyű, hegyi forrasztófű, parlagi virág, tisztesfű, vasfű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Egyéves. 10–40 cm. Az egész növény gyapjas, de zöld. Levelei hoszszúkáslándsásak, hegyök felé fűrészesek és fokozatosan mennek át a csaknem épszélű murvákba. A csésze csaknem kétajkú; minden foga tojásdad. A párta a csésze fogainál rövidebb, czitromsárga, az ajkak széle barnás. Terem parlagokon, tarlókon, főleg mészköves dombokon az egész országban, épen csak a legészakibb vármegyékben nem fordul elő. 6–9.

Közönséges gyíkfű.

Brunella vulgaris L. – (Békavar, patikai gyékfű, szilva-fű, szilvalevelű fű, toroköröme, tűzfű, torokvillahím, torokgáncs. – Term. r.: Ajakosok. Labiatae.) – 39. t. 1. k. Évelő. 15–30 cm. Szára lecsepült és gyökerező. Levelei nyelesek, hosszúkás tojásalakúak, épek. Virágzata gömbölyű, később hengeres, tövén 2 nagy murvával. Pártája lilaszínű, néha fehér; csészéje kétajkú, csövesen harangalakú. Terem mezőkön, utak szélén az egész országban. 7–9.

Nagy gyíkfű.

Brunella grandiflora L. – (Lószemfű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 10–40 cm. Szára felemelkedő. Alsó levelei tojásdad aljból hosszan keskenyedők és rendesen épek. Pártája sokkal nagyobb, mint az előző fajé, háromszor akkora, mint a csészéje, lila- vagy rózsaszínű, igen ritkán fehér. Terem sziklás, cserjés mezőkön szórványosan hazánk minden hegy- és dombvidékén. 5–9.

Más honi fajok: B. dissecta Wender.,laciniata L. (alba Pall.), – pinnatifida Pers.

Ostorindás ínfű.

Ajuga reptans L. – (Fiasfű, kacskanyak, közép nadályfű, mászó ínfű, vadbuszsziók. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 37. t. 3. k. Évelő. 10–30 cm. Gyökerező indái vannak. Szára ösztörűsen gyapjas (szárán egymással szemben húzódik egy-egy szőrsáv). Nagy, hosszúnyelű, visszás tojásdad vagy lapiczkás tőlevelei virágnyiláskor még megvannak. Szárlevelei csaknem ülők, tojásalakúak és murvaszerűek. Virágzata hengeres füzér. A felső murvák a virágoknál rövidebbek. Pártája kék, ritkán rózsaszínű vagy fehér, a felső ajak igen rövid. Terem mezőkön, erdőkben az ország minden hegyvidékén. Néhol az Alföldön is. 5–7.

Közönséges ínfű.

Ajuga genevensis L. – (Genevai vagy halmi kacskanyak. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 5–30 cm. Indát nem hajt. Az egész növény sűrűn gyapjas. Tőlevelei virításkor rendesen elszáradtak. Középső murvái 3-karéjúak, a felsők kisebbek vagy legfeljebb akkorák, mint a virágok. Virágzata laza; pártája kék, ritkán rózsaszínű vagy fehér; felső ajka rövid. Terem mezőkön, cserjésekben az egész országban. 5–6. 8–10.

Kalincza ínfű.

Ajuga Chamaepitys (L.) Schreb. – (Csermulya, dinnyefű, fenyőfű, földi fenyő, földi tömjénfű, kalincza, köszvényfű, mezei vagy vadcziprus, mézes- vagy szerecsendiószagú ibolya, szélfű, vadruta. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 8–20 cm. Az egész növény gyapjas. Szára tövön ágas, ágai rendszerint lecsepültek, ösztörűsen gyapjasak. Alsó levelei keskenyszálasak; a felsők három keskeny sallangra vannak osztva. Virágai egyenként fejlődnek a levelek hónaljában; czitromsárgák. Terem utak szélén, tarlókon, vetés között, a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész országban. 5–10.

Más honi fajok: A. Laxmanni (L.) Benth.,salicifolia (L.) Schreb.

Kalincza ínfű.

Szúrós gyöngyajak.

Leonurus Cardiaca L. – (Gyöngyhím, oroszlányfark, szárfű, szívfű; erősítő fű, torokgyíkfű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 30–100 cm. Szára merev, egyenes, kevéssé szőrös. Alsó levelei tenyeresen ötfelé osztottak, a felsők háromkaréjúak. Virágai (12–18) örvben fejlődnek, melyek hosszú leveles füzérben állnak. A csésze szúrós fogai közül az alsó kettő hátragörbült. Rózsaszínű pártájának külseje gyapjas. Terem utak mentén, erdők szélén, gyepükben az egész országban. 6–9.

Szúrós gyöngyajak.

Sarlós gamandor.

Teucrium Chamaedrys L. – (Ezerlevelű fű, fodorka, kis cserlevelű fű, sarlófű, szénakék, tarorja, zsuzsánka. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 37. t. 4. k. Évelő. Cserje. 10–30 cm. Szára tövön ágas. Levelei ékformán nyélbe keskenyedők, szélük bevagdalva csipkés. Biborszínű virágai 4–6-ával örvösen állanak. A csésze rendszerint pirosas. Terem sziklás, szikár helyeken, gyepükben, kivált meszes talajon az egész országban. Az Alföld lapályain ritka. 7–9.

Vízi gamandor.

Teucrium Scordium L. – (Vízi foghagyma vagy foghagymaszagú fű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 15–35 cm. Taraczkot hajt. Szárának lecsepült töve gyökerezik. Levelei nyeletlenek, hosszúkásak; az alsók alapja lekerekített, a felsőké ékidomú; mind nagyolva csipkés. Biborszínű virágai 2–4-virágú, egy oldalra konyuló örvökben fejlődnek. Terem nedves réteken, árkokban, füzesekben, a mélyebben fekvő helyeken az egész országban. 7–8.

Más honi fajok: T. Botrys L.,montanum L.,pannonicum Kern.

Vízi gamandor.

Borsos menta.

Mentha piperita L. – (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 37. t. 5. k. Évelő. 30–60 cm. Szára kopasz vagy kissé érdes. Levelei nyelesek, kihegyezettek, alapjok lekerekített; szélük egyenetlenül és élesen fűrészes. Virágai alsó részükben szaggatott, felül leveletlen füzérekben fejlődnek. Murvái lándsásak. A csésze csöve árkolt. A párta halványpiros. Néhol kertbe ültetik. 7–9.

Ebből készítik a hűsítő, kellemes illatú mentaolajat, melyet czukorkába, fogporba, szájvízbe tesznek.

Hasonló alkalmazást talál a nálunk szintén csak kertbe ültetett fodor menta. (Banya, banyamenta, kucserácska, vénasszonymenta. – Mentha crispa L.). Ennek nagyobb, tojásalakú, szélén fodros és hasogatva fűrészes levelei vannak. Tulajdonképen a vízi menta alakkörébe tartozik, talán keverékfaj (aquatica × viridis).

Ló menta.

Mentha spicata (L.) Borb. – (Bárzsing, fejér menta, vadpoláj. – Mentha longifolia (L.) Huds., sylvestris L. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 30–90 cm. Szára molyhos; levelei felső lapjokon szőrösek, de zöldek, fonákukon kissé molyhosak. Murvái keskenyszálasak. Füzéres virágzata rendszerint nincs megszakítva. A csésze csöve szőrös, fogai árszerűen kihegyezettek; termése éredésekor a cső befűződik és fogai összeborulnak. A párta pirosaslila. Terem árkokban, vizerek partján az egész országban. 7–9.

Ló menta.

Vízi menta.

Mentha aquatica L. – (Fekete menta, téli saláta, vízi torma. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 30–100 cm.Tojásalakú levelei nyelesek, fűrészesek. Virágzata sokszor csak szártetőző, gazdagvirágú gombos örv; ez alatt rendesen 1, legfeljebb 2 távolabb álló csomós örv fejlődik. A csésze tövén szőrösebb, mint egyéb részeiben; 13-erű, árkolt; fogai keskenyek és sokkal hosszabbak, mint szélesek. A párta lila színű. Terem mocsarak, árkok szélén az egész országban. 6–9.

Vízi menta.

Mezei menta.

Mentha arvensis L. – (Ló- vagy tarlómenta. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 10–40 cm. Szára gyakran lecsepült. Tojásalakú levelei fűrészesek vagy csaknem épek. A levelek hónaljában fejlődnek örvben álló virágai. Harangalakú csészéje 10-erű, nem árkolt; fogai háromszögűek, oly szélesek, mint hosszúak. Virága lilaszínű. Terem vizenyős szántóföldön; árkok mentén az egész országban. 7–9.

Mezei menta.

Csombor menta.

Meratha Pulegium L. – (Bolhaölő fű, csomborpólé, köszvény- vagy oláh menta, poláj, pólémenta, putnokfű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) Évelő. 10–30 cm. Szárának töve lecsepült és gyökerező; rendszerint tőtől virágos; pirosaslila virágai számos, gazdag virágú, csomós örvben fejlődnek. Csészéjök hengerestölcséres, árkolt kétajakú; a felső csészefogak a termés éredésével visszagörbülnek és a termés a csésze torkának szőrkoszorújától zárt. Terem homokos, kissé nedves, árteres, esetleg sovány mezőkön, helyenként igen nagy mennyiségben. Az északi vármegyékben hiányzik. 7–9.

Más honi fajok: M. austriaca Jacq.,cuspidata Op.,Henrici Borb.,hirta Willd.,incana Willd.,Kuncii Borb.,Lóczyana Borb.,mollis (Murr.) Borb.,origanifolia Host.,parietariaefolia Beck,pubescens Willd.,reversa Roch.,Skofitziana Kern.,subcordifrons Borb.,verticillata L. és mások.

Csombor menta.

Alföldi kakukfű.

Thymus Marschallianus Willd. – (Balzsamfű, démutka, kakucskafű, kakuk démutka, mézfű, timián, tömjénfű, vad csombor. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 37. t. 6. k. Évelő. 6–20 cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő, töve felé rövidebb, felső részében hosszabb szőrű, gyakran gyapjas. Az egész növény mirigyesen pontozott. Hosszúkás kerülékes levelei laposak; szélükön nincs megvastagodott erük és kopaszok vagy alapjuk felé pillásak. Virágörvei eleinte tömötten sorakoznak a szár végén, később lazák. A csésze gyapjas. A párta szőrös, lila biborszínű és az ajkak sötétebb foltoktól tarkák. Tenyészik az egész országban. Az alföld egyes területein ez az egyedüli kakukfűfaj. Illata erős és kellemes. 6–10.

Más honi fajok: Th. alpestris Tausch.,angustifblius Pers.,Borbásii H. Br.,Braunii Borb.,carniolicacs Borb.,Chamaedrys Fr., collinus MB.,comosus Heuff.,dacicus Borb.,erioclados Borb.,hirsutior MB. (Rochelianus Èelak.), – Jankae Èelak.,Jurányianus Borb.,lanugiansus Mill. (austriacus Bernh.), – longicaulis Presl.,marginatus Kern.,montanus W. et K.,ovatus Mill.,pannonicus All.,pilisiensis Borb.,pinifolius Heuff.,Porcii Borb.,praecox Op.,pulcherrimus Schur.,Radói Borb.,Reiniggeri Borb.,sparsipilus Borb.,subcitratus Schreb.,sudeticus Op. (carpaticus Èelak). – transsylvanicus Schur.

Vad majorána.

Origanum vulgare L. (Fekete gyopár, murvapikk, száraz fű, szurokfű, szurokszagú fű, vargák festő füve, vargák füve, balzsammag. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 37. t. 7. k. Évelő. 30–60 cm. Rendszerint taraczkot hajt. Tojásalakú levele kihegyezett és épszélű. Virágzata ernyőszerü buga. Virágai pirosak. A csésze 5 foga körülbelül egyenlő; csövét termése érésekor szőrkoszorú zárja. Murvái pirosasak vagy barnaszínűek, kopaszok. Terem erdők szélén gyepükben, szikár, köves helyeken az egész országban. 7–9.

Fehérvirágú példányokon zöldek a murvák, ez az Origanum viride Boiss. alak.

Az Origanum barcense Simk. alfaj hazánk keleti hegyvidékén terem, még a temesi homokpusztán is. Virágzata tömöttebb, murvái kisebbek és sertések. 7–9.

Kerti majorána

Origanum Majorana L. fajt a konyhakertekben fűszerszámul termesztik. – Egyéves. Évelő. 30–50 cm. Levelei kerülékesek, tompák, szürkénmolyhosak; murvái árkoltak. Csészéje az egyik oldalán aljáig hasadt, mellső fogai a hátsóknál kisebbek. Szirma fehér. Hazája Dél-Európa, Közép-Ázsia és Észak-Afrika. 7–8.

Bársonyos árvacsalán.

Bársonyos árvacsalán.

Lamium amplexicaule L. – (Bársony csalányka, holt csalány, kanafáj, szárölelő tátkanaf. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–30 cm. Szára rendszerint lecsepült felegyenesedő ágakkal. Alsó levelei tojásdad kerekdedek, hosszúnyelűek, a felsők nyeletlenek, szárölelők. Egy-egy levél hónaljában 6–10 biborszínű virág fejlődik. A párta csöve vékony, egyenes és hosszú; belsejében szőrsor nincsen. Portokjai szakállasok. Terem mívelt talajon az egész országban. 3–10.

Piros árvacsalán.

Lamium purpureum L. – (Büdös holtcsalán, macskaparéj, szelid csalán. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 38. t. 1. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–30 cm. Szára lecsepült és felegyenesedő, hosszúszártagú, a csucsán tömötten keresztbe átellenesen álló murváskodó levelekkel. Többnyire pirosszínű szára kevéslevelű; az alsók hosszúnyelűek, a felsők rövidnyelűek. Virágai (3–5) a levelek tövében fejlődnek. A párta piros, belsejében szőrvonal húzódik végig. Terem mívelt talajon az egész országban. Közönséges gyom. 3–9.

Fehér árvacsalán.

Lamium album L. (Peregtető. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 38. t. 2. k. Évelő. 30–60 cm. Taraczkot hajt. Levelei hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek és élesen fűrészesek. Pártája fehér vagy sárgásfehér; alsó ajkának az alapja zöldesen foltos, belsejében ferde szőrvonal húzódik végig. Terem kerítések, árkok, vízerek mentén, cserjésekben az egész országban. Az alföldön ritka. 4–10.

Foltos árvacsalán.

Lamium maculatum L. – (Hódos vagy pettyegetett tátkanaf. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 38. t. 3. k. Évelő. 30–60 cm. Az előbbihez nagyon hasonló, de virágai mindig biborszínűek. Levelei különösen ősz felé fehéren foltosak. A csésze fogai fonal- vagy árszerűek, akkorák, mint a csövük. A párta csöve a szőrvonal táján fölfuvódott. Az alsó ajak halványabb és sötétpiros foltokkal tarkázott. Porzói teltsárgák. Terem nyirkos erdőkben, cserjésekben. A tőalak valószínűleg csak hazánk északnyugati határvidékén terem; egyebütt eltérései nőnek. Leggyakoribb az országban és a keleti hegyvidéken, egészben helyettesíti is a Lamium cupreum Schott. 4–7.

Hasonló hozzá, de nem árszerű, hanem egyszerűen háromszögű csészefogairól és még nagyobb, erősen föltátott ajkairól könnyen felismerhető a Lamium bithynicum Benth. (L. inflatum Heuff.). Hazánk egyik kiváló ritkasága, mely csak Krassó-Szörény vármegye délkeleti részében terem. 5–6.

Sárga árvacsalán.

Lamium luteum (Huds.) Krock. – (Erdei csalány, macskacsana, madárcsalán, sárga holtcsalán, talyánka, vérestorkú, vettegetett levelű holtcsalán. – Galeobdolon luteum Huds. – Term. r.: Ajakosak. (Labiatae.) – 38. t. 4. k. Évelő. 15–50 cm. Szára felegyenesedő vagy merőleges; kevés ágú, alsó ágai rendszerint lecsepültek és gyökerezők. Levelei nyelesek, hosszúkás szívesek vagy lándsásak, kihegyezettek, fűrészesek, gyakran ezüstösen foltosak. A felső levelek a virágörvöknél jóval hosszabbak. Aranyszinű pártája barnán foltos. Terem árnyas erdőkben, gyepükben hazánk hegyvidékén. 4–6.

Más honi fajok: L. Orvala L.,vulgare (Pers.) Fritsch.

Orvosi tisztesfű.

Stachys officinalis (L.) Trev. – (Bakfű, betonika, sebfű. – Betonica officinalis L. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 39. t. 5. k. Évelő. 30–60 cm. Gyapjas szárán csak egy-két levélpár fejlődik. Levelei hosszúkás tojásalakúak és csipkések. Tőlevele rendesen csak kettő van, amelyek hosszúnyelűek, szívesek és mélyen karéjosak. Örvben álló biborszínű virágai megszakított szártetőző füzérben fejlődnek. Terem réteken az egész ország hegyvidékén; az Alföldön is helyenként (pl. Monor, Pilis mellett). 6–8.

Német tisztesfű.

Stachys germanica L. – (Fehér hunyász, mezei fehér zsálya. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 38. t. 5. k. Évelő. 60–120 cm. Az egész növény sűrűn gyapjas. Levelei rövidnyelűek, tojásalakúak vagy lándsásak; alapjok gyengén szíves. Világos biborszínű virágai egymástól távol álló, tömött örvökben fejlődve, megnyúlt füzért képeznek. A csészefogak kihegyezettek. Terem köves, napos, gyepes helyeken az egész ország hegyvidékén, főleg meszes talajon. Előfordul helyenként az Alföldön is. 7–8.

Hozzá hasonló, de hófehéren gyapjas a S. lanata Jacq., melyet kertbe, főleg szegélyvirágnak szoktak ültetni. El is vadul.

Havasi tisztesfű.

Stachys alpina L. – (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 25–80 cm. Szára felső részében mirigyes. Levelei nyelesek, szíves tojásalakúak, hegyesek, fűrészesek. Virágzata hosszú füzér; a sokvirágú örvek aránylag távol állnak egymástól. Az örvek murvái a csészénél hosszabbak, tojásdad lándsásak; épek, néha pirosasak. A csésze fogai tojásdadok, szálkahegyűek. Terem erdő szélén, gyepükben, erdei tisztásokon a Kárpátok minden magasabb hegységében és Baranya megyében. 7–8.

Erdei tisztesfű.

Stachys sylvatica L. – (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 38. t. 6. k. Évelő. 50–100 cm. Szára érdes, felső részében ágas és mirigyes. Levelei széles szívalakúak és kihegyezettek. Virágzata hosszú, örvekből álló füzér, 2–12 virág képez egy-egy örvet. A párta sötét biborszínű, alsó ajka fehér foltos. Kellemetlen szagú. Terem nedves, nyirkos helyen, gyepükben, patakok mentén szórványosan az ország minden hegyvidékén. Helyenként az Alföldön is. 6–8.

Hasznos tisztesfű.

Stachys recta L. – (Tiszteshunyász. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 38. t. 7. k. Évelő. 30–60 cm. Az egész növény érdes. Alsóbb levelei nyelesek, hoszszúkás lándsásak, csipkések, a legfelsők nyeletlenek, tojásalakúak, épek és kihegyezettek. Virágzata örvökből álló nagyon megnyúlt füzér; az örvök 6–12-virágúak. A csészefogak hegye kopasz; a párta fehér, torka sárga, biborszínű pettyekkel. Tenyészik az egész országban, de inkább a dombvidéken. Házi orvosság. 6–9.

Tarló tisztesfű.

Stachys annua L. – (Tarlóvirág. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Egyéves., ritkán Kétéves. 7–30 cm. Szára felső részében rendesen bokrosan ágas és mirigyesen gyapjas. Szárazságban fejlődött példányok gyakran ágatlanok is. Levelei nyelesek. Csészéje csaknem csúcsáig szőrös szálkahegygyel. Pártája halványsárga, alsó ajka vérpiros pettyekkel. Terem tarlókon, általában mívelt talajon az egész országban; helyenként roppant nagy mennyiségben. 6–10.

A méhek nagyon látogatják és kitünő mézet gyűjtenek belőle. Gyakran összetévesztik az előbbivel és házi szernek szedik.

Seppedéki tisztesfű.

Stachys palustris L. – (Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 30–100 cm. Taraczkjai gumósak. Szára rendesen egyszerű. Levelei lándsásak, aprón csipkések vagy fűrészesek; az alsók rövidnyelűek, a felsők ülők és szárölelők. Virágörvei 6–12-virágúak. Élénkpiros pártája még egyszer akkora, mint a csésze; csöve a szőrgyűrűtől kezdve tágul. Terem árkok és vízerek mentén, nádasok szélén, vizenyős szántóföldeken az egész országban. 7–8. Szálanként 10.

Más honi faj: S. nitens Jka.

Seppedéki tisztesfű.

Fekete pesztercze.

Ballota nigra L. – (Bujdosó csalán, büdös peszercze vagy peszércze, vagy pöszercze, fekete pemetefű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 38. t. 8. k. Évelő. 50–120 cm. Rendszerint bokros; szára rövidszőrű. Levelei nyelesek, az alsók tojásalakúak, tompák, durván csipkésen fűrészesek; a felsők hegyesek. Virágai számosan, a kis bogas virágzatokban, a levelek hónaljában fejlődnek. A csészén 10 kiemelkedő borda van; a párta élénkpiros. A felső ajak külseje csillagos és egyszerű szőröktől borzas; az alsó ajak fehéren tarkázott. Terem parlagokon, utak, gyepük szélén az egész országban. 6–10.

Kerek repkény.

Glechoma hederacea L. – (Folyófű, földi borostyán, katonapetrezselyem, kerek nádrafű, kétiksz-repkény, macskagödölye, macskatök, pokolvarfű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 39. t. 2. k. Évelő. 15–60 cm. Szára lecsepült és gyökerező. Hosszúnyelű levelei vese- vagy szívalakúak, csipkések. Örvök 2–6-virágúak. A csésze fogai kihegyezettek. A párta a csészénél több, mint háromszorta hosszabb; lila-, ritkán rózsaszínű. Terem gyepükben, utak, árkok szélén az egész országban. 4–6.

Más honi fajok: G. hirsuta W. et K.,pannonica Borb. (hederacea × hirsuta).

Erdei méhfű.

Melittis melissophyllum L. – (Dobronika, erdei vagy édes mozsárvirág, jószagú csalán, mézgáncs, sátánfű, vad czitromfű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 39. t. 3. k. Évelő. 20–50 cm. Szára merőleges. Levelei nyelesek, az alsóbbak szívesek, tompán fűrészesek, a felsők tojásalakúak. Kocsányai a csészénél valamivel rövidebbek. Virágai egyesével, hármasával a levelek hónaljában fejlődnek, majd oly hosszúak, mint a levél; a párta külseje fehér, a felső ajak belseje pirospettyes; az alsó ajak középső karéja belül piros, fehérszegélyű, a szélső karéjok belső oldala rózsaszínű. A csészető harangalakú. A növény frissében czitromszagú. Terem árnyas erdőkben az ország minden hegyvidékén. 5–7.

Vízmelléki csukóka.

Scutellaria galericulata L. – (Csákóka, csészike, pajzska. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 39. t. 4. k. Évelő. 15–50 cm. Taraczkot növeszt. Levelei hosszúkáslándsásak, csipkésen fűrészesek és alapjok kissé szíves, de sohasem határozottan dárdás, nyilas. Kék- vagy violaszínű, ritkán fehér virágai párosával a levelek hónaljában fejlődnek. A csésze kopasz vagy rövidszőrű, de sohasem mirigyes. Terem nedves réteken, árkok mentén, füzesekben az egész országban. 6–9.

Más honi fajok: S. Columnae All.,hastifolia L.

Sallangos pofóka.

Dracocephalum austriacum L. – (Méhfű, sallangos méhfű, sárkányfej vagy sárkányfő, sátánfű, törökméhfű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 20–40 cm. Szára levelestől puhaszőrű. Levelei 3–7, keskeny szálas sallangra szárnyasan hasogatottak. Virágzata szaggatott füzér; virágai tulajdonképen örvöknek látszó csomókban fejlődnek. A csésze fogai szúrósak, a felső ajaké sokkal szélesebb és visszás tojásalakú. Pártája körülbelül 4 cm. hosszú, sötétkékes violaszínű és a csöve felső részében föl van fúva. Terem mészkőhegyeken igen szórványosan az ország különböző részein. Helyenként az Alföld homokbuczkáira is leszáll (pl. Kecskemét táján). 5–6.

Más honi faj: D. Ruyschiana L. (Csik vármegyében.)

Sallangos pofóka.

Illatos macska-menta.

Nepeta Cataria L. – (Erdei csombor, gyöngymenta, macskafű, macskamézfű, macskacsipkepity, macskaméhfű, macskanádrafű, mátrafű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 10–120 cm. Szára rendesen ágas, szürkén molyhos. Levelei hosszúnyelűek; az alsók csaknem háromszögűek, a felsők hoszszúkásak; valamennyi kissé szíves és durván fűrészes; felső lapjukon rövid szőrűek, fonákukon fehér molyhúak. Örvösen álló virágai meglehetősen tömött, hengeres virágzatban állnak. A csésze kissé görbült. A párta kicsiny, sárgás- vagy pirosasfehér, alsó ajka pirosan pettyes. Házak körül gyakran elvadul, sőt egész hazánkban szórványosan teljesen félreeső, sziklás, cserjés völgyekben is tenyészik, tehát látszólag vadon. 6–10. Czitromszaga van, és a kaptárak bedörzsölésére legtöbb méhész ezt ülteti a kertjébe a mézfű helyett.

Illatos macska-menta.

Bugás macska-menta.

Nepeta pannonica L. – (Bugás csipkepity, hegyi macskamenta, méhburján. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Évelő. 40–100 cm. Hasonlít az előbbi fajhoz, de levele mindkét lapján fűszín-zöld. Alsó virágai örvben állnak, a többi nagyon megnyílt laza füzért alkot. A pálha halvány kékeslila; a csésze is kékesen van befuttatva. Terem köves gyepen, erdőszélén és erdei tisztásokon az ország minden hegyvidékén. 7–8.

Czitromszagú mézfű.

Melissa officinalis L. – (Czitromfű, czitromszagá meliszsza, gyógyító méhfű, kerti méhfű, mézelke, mézgáncs, orvosi méhfű. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 39. t. 6. k. Évelő. 30–80 cm. Szára rendszerint ágas és gyapjas. Levelei nyelesek, tojásalakúak, tompák, csipkések vagy csipkésen fűrészesek; felső lapjok ritkásan szőrös és fényes, fonákuk csak az ereken szőrös. A levelek sokkal hosszabbak, mint a hónaljukban fejlődő és egyoldalra konyuló virágörvei. A csésze felső fogai igen rövidek. A párta fehér és hosszabb a csészénél. Terem sziklás, cserjés helyeken hazánk déli vidékein. 7–9.

Kellemes czitromszagát a méhek ép úgy szeretik, mint a macska-mentáét, ezért ültetik a méhészek.

Borzas pereszlény.

Satureja villosa (Pers.) Simk. – (Erdei-, gyöngy- vagy macskamenta, mezei csombor, mezei démutka. – Calamintha villosa Pers. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. Évelő. 10–30 cm. Szára rendesen lecsepült és főleg a virágzat táján lefelé irányuló szőröktől szőrös. Levelei rendszerint mindkét végük felé ékformán keskenyedők; pelyhesek vagy gyengén borzasok. Murvái lándsásak, aprón fűrészesek. Virágai többnyire 6-virágú örvökben fejlődnek. Csészéjének a csöve kampós szőröktől borzas; kétajkú és a torka alatt be van fűződve; bordái kiemelkednek és felső ajkának 3 foga nem mindig elálló. A párta liláskék. Illata erős. Terem szikár mezőkön, utak szélén az egész országban. 6–9.

Borzas pereszlény.

Borsfű pereszlény.

Satureja vulgaris (L.) Fritsch. – (Szöszös fű. – Clinopodium vulgare L. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – 39. t. 7. k. Évelő. 30–60 cm. Szára rendesen egyszerű, sűrűn és puhán gyapjas. Levelei tojásalakúak, aprón fűrészesek. Biborpiros virágai tömött, sokvirágú örvökben fejlődnek. A csésze kétajakú, hegyes és szőrös murvák fogják körül; csöve nincs befűződve. Terem száraz, vagy kissé nyirkos erdőkben, gyepükben az egész országban. 7–9.

Kerti pereszlény.

Satureja hortensis L. – (Bécsi rozmaring, borsfű, borsika, borsos szátorja, bors csombor, kerti méhfű, szádorja. – Term. r.: Ajakosak. Labiatae.) – Egyéves. 15–40 cm. Szára rövidszőrű, igen ágas. Levelei keskenylándsásak, rövidnyelűek, mirigyesen pontozottak, pillásak és puhák. Virágai (2–5) a levelek hónaljában fejlődnek. A párta kékesfehér, torkában pirosan pontozott. Déleurópai növény, melyet helyenként konyhai használatra kertbe ültetnek. 7–10.

Más honi fajok: S. Baumgartenii (Simk.), J. Wagn., – Bolnokensis (Simk.) J. Wagn., – cana (Stev.) J. Wagn., (Thymus graveolens MB.), – grandiflora (L.) Scheele,hungarica (Simk.) J. Wagn., – intermedia (Baumg.) J. Wagn., – Jahniana (Simk.) J. Wagn., – Kitaibelii Wierzb.,Pulegium (Roch.) J. Wagn., – thymifolia Scop. (rupestris Wulf.).

E rendbe sorolható: Verbena (XIV. o. 2. r.).

Kerti pereszlény.

2. rend: Kovadó termésűek. Angiospermia.

Termésök rendszerint tok, mely érés után rendszerint kovad.

Konya vicsorgó.

Lathraea squamaria L. – (Alattomos fogacsán, pikkelyes farontó, rejtekvirág. – Term. r.: Szádorfélék. Orobanchaceae.) – 40. t. 1. k. Évelő. 8–25 cm. Tőkéje húsos, ugyancsak húsos rövid pikkelyekkel, melyek széle visszagöngyölt és üreget zár; ez üregben mirigyszerű szőrszálak vannak. Szára egyszerű, pikkelyleveles, felső része mirigyesen gyapjas. Az egész növény pirosas; virága is pirosas. Terem lombos erdőkben rendesen csoportosan és igen gyakran, alig emelkedik ki a lombból. Gyökere lombos fák, kivált a mogyoró és a bükk gyökereit támadja meg és belőlök élősködik. 3–5.

Nagy szádor.

Orobanche major L. – (Vajvirág, istennyilafű, kenderkökörcsin, köcsögfű, misegyertya, nagy ökörfarkfű. – Orobanche Echinopis Panè. – Term. r.: Szádorfélék. Orobanchaceae.) – Egyéves.[8]* 27–70 cm. Az egész növény pirosas- vagy rozsdaszínű. Szára főleg a közepe táján sűrűn pikkelyes; pikkely levelei a szárhoz simulók és hosszabbak mint a fedetlen szártagok. Füzére sokvirágú, tömött, csak legalsó virágai állnak néha lazán. A párta, többnyire 2 cm. hosszú, halvány vagy sötét rózsaszínű és a porzók eredő helye fölött alig, vagy egyáltalán nem tágul. Élősködik szamárkenyéren (Echinops) és búzavirágfajokon. Az északi vármegyékben nem fordul elő. 6–8.

Galajfojtó szádor.

Orobanche caryophyllacea Sm. – (Szegfűszádor, szegfűillatú vajvirág. – Term. r.: Szádorfélék. Orobanchaceae.) – Egyéves. 20–45 cm. Hasonlít az előbbihez, de virágzata lazább. A párta és bibe többnyire barnáspiros, de lehet sárgás is; a torka felé fokozatosan tágul és a háta görbe. A porzószálak a párta csövének tövéhez nőttek, alul sűrűn gyapjasak, fölül mirigyesek. Tenyészik az egész országban galajféléken élősködve. 5–7.

Galajfojtó szádor.

Dohányfojtó szádor.

Orobanche ramosa L. – (Ágas, elágazó vagy kenderfojtó szádor. – Term. r.: Szádorfélék. Orobanchaceae.) – Egyéves. 10–25 cm. Az egész növény mirigyesen borzas. Szára rendesen ágas. Virágzata laza. A csésze négyfogú, fogai árszerűek. A párta a magház fölött erősen befűződött; kékes lilásszínű. A porzók közvetlen a befűződés alatt vannak a pártához nőve. Élősködik dohányon és kenderen, főleg kissé vizenyős talajon az egész országban. 6–9.

Más honi fajok: O. alba Steph. (Epithymum DC., rubra Sm.), – arenaria Borkh., – coerulescens Steph., – epithymoides Heuff.,flava Mart., – gracilis Sm., (cruenta Bert.,) – loricata Rchb., – lutea Baumg., – minor Sutton., – Muteli Schltz., – Picridis Schltz., – purpurea Jacq. (coerulea Vill.) – reticulata Wallr. (Scabiosae Koch.), – Salviae Schltz., – Teucrii Holandre.

Dohányfojtó szádor.

Posvány kakastaréj.

Pedicularis palustris L. – (Mocsári kajmacsor, vízi tetűfű. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 40. t. 2. k. Kétéves. 5–35 cm. Szára tövétől ágas, pirosas és csöves. Levelei hasogatottak. Virágai levélhónaljiak, biborszínűek. A csésze kétkaréjú, karéjai bevagdaltak és bodrosak. Terem mocsarakban, lápokban, süppedékes réteken az ország minden magasabb hegyvidékén. 5–7.

Pálczás kakastaréj.

Pedicularis Sceptrum Carolinum L. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Évelő. 30–100 cm. Szára egyszerű. Levele osztott, tojásalakú, lekerekített és egyenetlenül csipkés karéjokkal. Virága nagy, körülbelül 4 cm. hosszú. A párta kénsárga, csöve a torka felé tágul, de az összeboruló ajkaktól csukott. Az alsó ajak széle vérszínpiros. Tokja gömbölyű. Terem tőzeges lápokon a Magas Tátrában és, nagyon szórványosan, a Királyhágón túl. 6–8.

Örvös kakastaréj.

Pedicularis verticillata L. – (Gyűrűs, orsóforma tetűfű. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Évelő. 5–15 cm. Szárlevelei és virágai örvökben fejlődnek. A levelek hasábjai fűrészesek, szálkahegyűek. Csészéje fölfuvódott, érdes, csúcsán hasított. Pártája piros, ritkán fehér. Terem sziklás, gyepes térségeken a Kárpátok összes havasalji tájain. 7–8.

Más honi fajok: P. Baumgarteni Simk.,campestris Grsb.,comosa L.,coronensis Schur.,limnogena Kern.,Oederi Vahl.,rostrata L.,Summana Spr. (carpatica Andrae), – sylvatica L.

Alföldi kakasczímer.

Alectorolophus goniotrichus Stern. – (Csengő kóró, csörgős lapór, kermola. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 40. t. 3. k. Egyéves. 25–50 cm. Szárán szőrsorok futnak le, de fekete vonások nincsenek rajta. A legfelső elágazás és a virágzat között legfeljebb egy levélpár fejlődik. Murvái kopaszok; az alsó két pár hasonlít a szárlevelekhez, a többi igen nagy, háromszögű és hosszú hegybe keskenyedő: a 3 alsó fog mindeniken igen hosszú és árszerűen kihegyesedő. Csészéje nagy, fölfuvódott; szélén mindig szőrös, gyakran mirigyes is. Felülete vagy egészen kopasz vagy kevés- és rövidszőrű. Pártája körülbelül 2 cm. hosszú, sárga, a felső ajak foga 1·5 mm. hosszú, tompa. Terem hazánk középvidékén főleg az Alföldön. 5–7.

Kis kakasczímer.

Alectorolophus minor (Ehrh.) Wimm. et Grab. – (Farkasfog. – Rhinanthus minor Ehrh. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 15–20 cm. Szára rendesen fekete vonáskáktól tarka; egyszerű vagy ágas; ha ágas, akkor a felső elágazás és a virágzat között nincsen levél. A szártagok jóval hoszszabbak, mint a levelek. Murvái kopaszok, háromszögűen rhombosak, alsó fogaik megnyúltak, de nem szálkahegyűek. Csészéjének egész felülete kopasz, csak a széle érdes. A virág kicsiny, sárga; a felső ajak csúcsán két kis lekerekített karéjka van, nagyobb foga nincs. Terem réteken, mezőkön az egész országban. 5–6.

Valamennyi kakasczímer faj a növények gyökerein félig élősködő.

Más honi fajok: A. alpinus (Baumg.) Stern.,glandulosus (Simk.) Sterra.,hirsutus All.,major (Ehrh.) Rchb.,pulcher (Schumm.) Wimm.,serotinus (Schönh.) Beck.

Havasi kantusfű.

Bartschia alpina L. – (Bartsia alpina L. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Évelő. 15–30 cm. Levelei szárölelők, tojásalakúak és tompán fűrészesek. Virágai rövid, leveles fűzérekben fejlődnek. A csészéje mélyen négymetszetű. A pártája sötét violaszínű; csöve a csészénél hosszabb. Terem magas hegyek gyepes csúcsán, lejtőin, sziklás gerinczén a Kárpátok összes alhavasi tájain. – Félélősködő. 6–7.

Havasi kántusfű.

Orvosi szemvidító.

Euphrasia Rostkoviana Hayne. – (Szálkacsék, szemgyógyító, tisztító vagy vigasztaló fű, szemüdv. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 40. t. 6. k. Egyéves. 5–40 cm. Szára alsó részében ágas. Levelei nyeletlenek, tojásalakúak, röviden kihegyezettek és mindkét oldalukon 3–6 foguk van; ezek nem szálkásak. Az egész növény fehéres szőröktől borzas, az egyszerű szőrök között mirigyes szőrök is vannak. A párta 1 cm.-nél valamivel hosszabb, fehér, felső ajka halványviola. Terem nedves réteken, gyepükben, mezőkön az egész ország hegy- és dombvidékén. 6–10.

Minden szemvidító faj félélősködő.

Más honi fajok: E. coerulea Tsch.,cucullata Whlbg. (stricta Host), – Kerneri Wettst.,minima Jacq.,picta Wimm.,Salisburgensis Funk.,Tatarica Fisch.,Tatrae Wettst. és bizonyára még mások is.

Homoki fogfű.

Odontites lutea (L.) Rchb. – (Fogöröm sárga v. nagy szemfű, szálkacsék, szemüdv. Euphrasia lutea L., Orthantha lutea (L.) Kern. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 15–50 cm. Szára érdes, ágai többnyire felállók. Levelei keskenyszálasok, keskenylándsásak; az alsókon néhány fog van, a felsők épek. Murvái a virágoknál rövidebbek. Virágai egy oldalra fordult fürtben fejlődnek. A párta aranysárga, borzas, pillás; porzói hosszan kiállók. Terem szikár, köves dombokon, homokbuczkákon, a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész országban. 7–9.

Homoki fogfű.

Vetési fogfű.

Odontites rubra Gilib. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 20–50 cm. Levelei szélesebb tőből kihegyesedők. Murvái a virágoknál hosszabbak. A párta hússzínű vagy lila, a porzók végre kevéssé kiállók. Terem vetés közt, nyirkos gyepükben az egész országban. 6–9.

Minden fogfű faj félélősködő.

Más honi fajok: O. rigida Borb.,serotina (Lam.) Rchb.,verua (Bell.) Rchb. subsp. pratensis Wirtg.

Tarajos csormolya.

Melampyrum cristatum L. – (Csermolya, csermulya, fintor. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 15–30 cm. Levelei lándsásak, keskenyszálasok, érdesek. Murvái kerekded szívesek, kihegyezettek; középen össze vannak hajtva; szélük egyenetlenül, fésüsen fogas, pillás, zöldes fehérek és többnyire biborszínnel vannak befuttatva. Virágzata 4-oldalú, tömött. A csésze fogai alig akkorák, mint a párta csövének fele. A párta sárgásfehér, pirosan befuttatva; alsó ajka sárga. Terem mezőkön, erdők szélén, gyepükben, a legészakibb vármegyéket kivéve, az egész országban. 6–9.

Tarajos csormolya.

Mezei csormolya.

Melampyrum arvense L. – (Fekete búza, parlagi csermely, rókafarkfű. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 40. t. 4. k. Egyéves. 15–30 cm. Levelei keskenyek. Virágzata lazább mint az előbbi fajé. Murvái tojásdad lándsásak, laposak, szélük szárnyasan hasogatott; a felsők halványbiborszínűek vagy fehérek, visszájuk feketén pontozott. A csésze fogai akkorák mint a párta csöve. A párta biborszínű; alsó ajka torka felé sárga foltú. Terem utak szélén, mívelt talajon az egész országban. 6–9.

Szakállas csormolya.

Melampyrum barbatum W. et K. – (Rókafark. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 20–30 cm. Virágzata kúpos. Murvái laposak, csak a tövük kissé vályús, tojásalakúak, lándsásan kihegyezettek, szárnyasan hasadtak, árszerű vagy sertenemű fogakkal; zöldek vagy kissé pirosasak. Virágzata tömött. A párta sárga, ritkán pirosas lila vagy fehér. A csésze gyapjasan szöszös, hossza körülbelül a párta csövének a harmadával egyenlő. Terem mívelt talajon hazánk közép részében és déli felében. 6–9.

Réti csormolya.

Melampyrum pratense L. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 40. t. 5. k. Egyéves. 15–30 cm. Szára kopasz, vagy felső részében rövidszőrű. Levelei lándsásak vagy keskenylándsásak, kissé érdesek. Murvái zöldek, lándsásak, tő felé 1–1 vagy több árszerű foggal. Virágzata laza, egy oldalra fordul. Virágai vízszintesen elállók. Keskeny csészefogai rövidebbek a párta csövének felénél. A párta sárgásfehér, alsó ajka piros. Terem erdőkben az északi és nyugati hegyvidék völgyeiben. 6–9.

Kéküstökű csormolya.

Melampyrum nemorosum L. – (Berki csormolya, gyertyánaljafű, kéküstökű, tátos virág. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 15–60 cm. – Terebélyes szára alsó részében rövidszőrű, felül borzas. Levelei mind nyelesek; tojásalakúak vagy tojáslándsásak, kihegyezettek. Murvái tojáslándsásak; bevagdalva fűrészesek és fogaik serteszerűek. Laza virágzata egy oldalra fordul. A felső murvák kékes violaszínűek; hónaljukban nincsenek virágok. A csésze gyapjas, fogai akkorák, mint a sárga párta csövének a fele. Terem erdőkben, gyepükben, hazánk északi és nyugati hegyvidékén. 5–9.

Keleten a hozzá nagyon hasonló bihari csormolya(Melampyrum bihariense Kern.) pótolja.

Kéküstökű csormolya.

Erdei csormolya.

Melampyrum sylvaticum L. – (Szájatátott fintor. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 8–20 cm. Levelei rendesen simák. Zöld murvái épek vagy legfeljebb tövükön van pár apró foguk. A csésze fogai rendesen hosszabbak mint a párta csöve. A párta sárga, kicsiny csöve görbe. Terem erdőkben, gyepükben hazánk északi és keleti részének magasabb hegyvidékein. 7–8.

Valamennyi csormolya faj gyökereken félélősködő.

Más honi fajok: M. moravicum H. Br.,saxosum Baumg.

Kárpáti torokvirág.

Tozzia carpatica Wo³osz. – (Tozzia alpina Auct. Hung. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Évelő. 15–50 cm. Szára sárgás zöld, törékeny. Levelei ülők vagy igen rövid nyelűek, legfeljebb 2 cm. hosszuak, tojásdadok és nagyolva csipkésen fűrészesek. Virágai egyenként fejlődnek a levelek hónaljában. Pártája kicsiny, körülb. 2 mm. h., kénszín sárga; alsó ajka piros pettyes. Termése gömbölyded. Terem gyéren, havasaink forrásos, mohos helyein. 7–8.

E növény élete sajátságos. Hosszú időn keresztül földbeli életet él; zöldtelen és minden táplálékát élősködve szerzi; évek folyamán megerősödve, zöld leveles szárat hajt és virágzik.

Törpe iszaprojt.

Limosella aquatica L. – (Kicsiny vagy mocsári utifű, iszapgyom. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 2–5 cm. Indákat hajt és gyepes. Levelei hosszúnyelűek, lándsásak; mélyebb vizben a lemez hiányozhatik is. Virágai aprók, zöldesek, szegélyük piros. Nő árteres helyeken, nyirkos erdőkben, pocsolyákban, nagyon szórványosan úgy a hegyvidéken, mint az Alföldön. 7–9.

Törpe iszaprojt.

Csomós görvélyfű.

Scrophularia nodosa L. – (Barnagyökér, bodzacseresznye, bodzatákajak, disznóterjék, fekete cseresznye, csalány vagy bodzsa, figefű, göcsgyök, sülyfű, szakafű, torokgyíkfű, álarczfű v. virág. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 41. t. 1. k. Évelő. 60–125 cm. Szára négyélű, de élei nem hártyásak; kopasz, legfeljebb a virágzat mirigyes. Levelei hosszúkás tojásalakúak, kétszer csipkések. Virágai laza bugában fejlődnek; olajzöldek, hátukon barnák. A csészefogak keskenyhártyás széllel. Terem erdő szélén, árkok mentén az egész országban. 5–8.

Bársonyos görvélyfű.

Scrophularia Scopolii Hoppe. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Évelő. 30–100 cm. Taraczkot hajt. Szára négyélű, puhaszőrű, virágzata fekete mirigyszőrökkel sűrűn megrakva. A csészefogak széles hártyás szegélyüek. A párta zöldes, hátán pirosas. Terem vizenyős gyepükben, utak szélén, parlagokon a Kárpátokban mindenütt. 5–6.

Más honi fajok: S. alata Gilib.,canina L.,laciniata W. et K.,lasiocaulis Schur,Neesii Wirtg.,vernalis L.

Kerti oroszlánszáj.

Antirrhinum majus L. – (Aranyevő pintyő, borjuorrú fű, ebfejű fű, medveszáj, orrosfejű fű, piros gerezdes tátika, kutyócska. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 41. t. 2. k. Évelő. 30–60 cm. Levelei keskenylándsásak, épek. Nagy virágai laza fürtökben fejlődnek. A csészefogak mirigyesek. A párta többnyire biborszínű, de lehet különböző színű és tarka is. Torka zárt, inyén rendesen 2 sárga folt látható. Toktermése a csészénél hoszszabb, mirigyes. Dél-Európából származó kedves kerti növényünk. Fiume mellett el is vadul. 6–10.

Vetési oroszlánszáj.

Antirrhinum Orontium L. – (Gúnyás pintyő, gúrnyásorrú fű, kutyóka. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 10–40 cm. Szára érdes, felül mirigyes. Levelei keskenyebbek mint az előző fajéi. Virágai is kisebbek. A csészefogak keskenyek, a pártánál és a termésnél hosszabbak; mirigyesek. A párta rózsaszínű; a termés érdes. Terem vetések közt, parlagokon szórványosan az egész országban, kivált hazánk északi részében. 6–10.

Vetési oroszlánszáj.

Közönséges gyujtovány.

Linaria vulgaris Mill. – (Béka-len, vadlen, fagyökerű fű, gyujtoványpintyő, lenlevelű fű, serpentyűfű, tatincs, tátogtató, vad tátos. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 41. t. 3. k. Évelő. 30–100 cm. Szára sűrűn leveles; levelei keskenyszálasak; szárastul kopaszok, csak a virágzat mirigyes. Virágzata tömött; a virágkocsányok körülbelül akkorák mint a csészék. A csészefogak lándsásak, nem hártyásak. A párta sarkantyús és azzal együtt körülbelül 3 cm. hosszú. Élénk sárga; a torkát záró iny narancsszínű. A sarkantyú egyenes és csaknem oly hosszú mint a párta többi része. Terem utak szélén, tarlókon, parlagokon az egész országban. 6–10.

Csaknem egészen ilyen, de kopasz virágzatáról mégis könnyen fölismerhető a L. intermedia Schur. Ez helyettesíti a közönséges gyujtoványt a hegyvidéken. 6–10.

Rekettyelevelű gyujtovány.

Linaria genistifolia (L.) Mill. – (Fakó vagy geneszterlevelű pintyő. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Évelő. 40–120 cm. Az egész növény kékeshamvas és kopasz; szára erős. Levelei bőrneműek, lándsásak, hosszan kihegyezettek, többnyire 3-erűek, szélességük pedig alapjukon 1 cm.-t is elérhet. Virágzata laza; virágja csak félakkora, mint a közönséges gyujtoványé. Czitromsárga, sötétebb inynyel. Magja nem hártyás, 3-oldalúan tojásalakú. Terem köves gyepükben, parlagokon, a legzordabb vármegyéket kivéve, az egész országban. 6–8.

Más honi fajok: L. alpina (L.) Mill.,arvensis (L.) Desf.,dalmatica (L.) Baumg.,hybrida Schur.,italica Trev.,Kocianovicsii Aschrs.,Kősensis Simk.

Apró tátos.

Chaenorrhinum minus (L.) Lge. – (Kis gyujtovány. – Linaria minor Desf. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 10–20 cm. Az egész növény mirigyesen szőrös. Alsó ágai felegyenesedők és alsó levelei átellenesek. Virágai a levelek hónaljában fejlődnek és igen laza fürtöt képeznek; aprók, halvány violaszínűek; a sárgás iny nem zárja a párta torkát. Terem nagyon szórványosan, hazánknak inkább nyugati részében. 6–10.

Más honi faj: Ch. litorale (Bernh.) Fritsch.

Apró tátos.

Kétszinű tátika.

Kickxia spuria (L.) Dum. – (Kétszínű korcsgyujtovány, fattyú pintyő. – Linaria spuria L., Elatinoides spuria (L.) Wettst. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 10–30 cm. Szára lecsepült és ágas. Levelei tojásalakúak, alapjok lekerekített; szélükön néhány foggal. A csésze fogai tojásdadlándsásak; a sarkantyú görbe; a sárgaszínű párta felső ajka belül lilaszínű. Terem tarlókon, munkált talajon az egész országban. 7–10.

Kétszínű tátika.

Cseplesz tátika.

Kickxia Elatine (L.) Dum. – (Lenfojtó puszpáng, cseplesz pintyő, látonya gyujtovány. – Linaria Elatine Mill., Elatinoides Elatine (L.) Wettst. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Egyéves. 10–40 cm.

Az előbbihez hasonló, de levelei dárdásan tojásalakuak. Virága valamivel kisebb mint az előbbié; sarkantyúja egyenes. Terem ugyanolyan helyeken mint az előbbi, és sokkal gyakoribb. 7–10.

Más honi faj: K. commutata (Bernh.) Wettst.

Cseplesz tátika.

Kőfali pintyő.

Cymbalaria muralis Baumg. – (Czimbalomfű, sivatag pintyő. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 41. t. 4. k. Évelő. 10–50 cm. Bokros, szára lecsepült vagy lecsüngő. Levelei szíves alapból vesealakúak; ötkaréjúak, fonákukon gyakran pirosak. A csésze fogai keskenyek; a párta lilaszínű, az iny két sárga folttal; sarkantyúja kissé görbe. Terem az Alpesekben, nyirkos sziklafalak repedéseiben; hazánkban legfeljebb nedves falakon elvadulva (pl. Brassó Czenkhegyén). Kedvelt cserépnövényünk, mely függő cserépbe is ajánlható. 5–10.

Piros gyűszűvirág.

Digitalis purpurea L. – (Újjasfű. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 41. t. 5. k. Kétéves. 30–120 cm. Hengeres szára és a levelek fonáka szürkén molyhos; a kocsány és a levélnyél mirigyesen gyapjas. Levele tojásdad lándsás. Virága nagy gyűszűalakú; alsó ajak-karéjai lekerekítettek; piros, belsejében fehérszegélyű biborszínű foltokkal. Szép kerti növényünk, mely helyenként el is vadul. Hazája Európa nyugati része. Igen mérges. Orvosságot (digitalin) is szolgáltat. 6–10.

Nagyvirágú gyűszűvirág.

Digitalis ambigua Murr. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Évelő. 60–120 cm. Szára alsó részében szögletes és puha göndör szőröktől fedett. Alsó levelei nyelesek, a felsők félig szárölelők; mind bársonyos tapintatú. Virágkocsánya és csészéje mirigyes. Pártája sárga, kívül mirigyesen szőrös; az alsó ajak karéjai háromszögűek. Terem ritkább erdőkben, gyepükben az egész ország hegyvidékén. 5–8.

Más honi fajok: D. ferruginea L.,laevigata W. et K.,lanata Ehrh.

Magyar akantusz.

Acanthus hungaricus Borb. – (Bárcs v. barcs, medveköröm vagy medvetalpú tövis. – Term. r.: Akantuszfélék. Acanthaceae.) – Évelő. 30–75 cm. Tőlevelei 3 dm. hosszúak, sőt hosszabbak; szárnyasan hasogatottak; egyes szeletei többnyire ferde tojásalakúak, öblösen fogazottak, fogaik hegyesek, szúrósak. Nagy, 4–5 cm. hosszú virágai szártetőző füzérben állanak, pirosas lilaszinűek. A csésze kétajkú, a felső ajak kicsipett vagy két kihegyezett karéjú; az alsó ajak rendesen fogas, de lehet épen olyan, mint a felső. A párta egyajakú; ez nagy és 3-karéjú. Mind a 4 porzóján portok fejlődik; az alsók csúcsukon be vannak görbítve. Terem Orsova közelében. 7–8.

Más honi faj: A. longifolius Host. (Fiume m.).

Magyar akantusz.

Közönséges vasfű.

Verbena officinalis L. – (Galamb- vagy galambóczfű, hímszaporafű, keserűfű, lakatfű, szaporafű, szentfű. – Term. r.: Vasfűfélék. Verbenaceae.) – Évelő. 30–80 cm. Szára ágas, 4-élű, élei érdesek. Alsó levelei nyelesek, a felsők ülők, bevagdaltan csipkések vagy 3 felé hasadtak. Apró halvány kékeslila virágai nagyon megnyúló keskeny füzérben fejlődnek. Terem utszélen, parlagokon az egész országban. 5–10.

Helyenként uborkasavanyításhoz szedik.

Elterjedt kerti növényünk a Dél-Amerikából származó Verbena chamaedryfolia L., melynek nagy sátoros fürtben álló virágai pirosak, kékek vagy lilaszínűek.

Más honi faj: V. supina L.

E rendbe sorolható: Globularia (IV. o. 1. r.), Gratiola (II. o. 1. r.).

Közönséges vasfű.

XV. osztály. Négyfőporzósak. Tetradynamia.

A porzók száma hat, szabadok; négy hosszabb.

1. rend: Beczőketermésűek. Siliculosae.

A termés hoszsza és szélessége körülbelül egyenlő.

A) A termés keményhéjú, nem kovad.

Kóbor korvin-fű.

Calepina Corvini (All.) Desv. – (Aleppói fű, csonkaszék, korvinusfű, matyó. – Term. r.: Keresztes virágúak. Cruciferae.) – Egyéves. Kétéves. 30–60 cm. Az egész növény fakózöld. Alsó levelei tőrózsában állanak, öblösen, szárnyasan hasogatottak, a felsők nyilasak, szárölelők. Virágzata nagyon megnyúlik. Szirmai fehérek. Beczőkéje kihegyezett tojásalakú, ránczos. Terem mívelt talajon, vasuti töltéseken, gyepes domblejtőkön, száraz mezőkön inkább az ország déli felében nagyon szórványosan, és itt sem állandó. 5–6.

Kóbor korvin-fű.

Parlagi sömörge.

Neslia paniculata (L.) Desv. – (Bugás homornyíl, tengeri dombvirág, parlagi gomborka. – Term. r.: Keresztes virágúak. Cruciferae.) – Egyéves. 5–45 cm. Szára merev és egyenes; levelei lándsásak; az alsók nyelesek, a felsők nyilas vállal ülők; szárastúl két- vagy több ágú szőröktől érdesek. Virága aranyszín-sárga; beczőkéje gömbölyű, egymagvú. Terem vetésben, mívelt talajon szórványosan az egész országban. 5–7.

Parlagi sömörge.

Vetési légyfogó.

Myagrum perfoliatum L. – (Bunkócz, buvák gomborka, szíves gomborka. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Egyéves. Kétéves. 30–60 cm. Levele szíves vállal szárölelő, a felsők nyilasak, épek; a kocsánya csúcsa felé vastagszik. Virága sárga. Beczőkéje lapított, kihegyezett, körtealakú. Terem, az északi vármegyéket kivéve, az egész országban. Vetés közt helyenként, pl. az Alföldön, közönséges gyom. 5–6.

Vetési légyfogó.

Napkeleti dombvirág.

Bunias orientalis L. – (Szümcső, szümcsös mag. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Kétéves. Évelő. 30–100 cm. Alsólevelei hosszúkáslándsásak, kivált válluk felé kaczurosak; a középsők szárnyasan bevagdaltak, a felsők lándsásak. Virága sárga; beczőkéje ferdén tojásalakú, rücskös. Terem vetésben, mesgyéken és töltések mentén szórványosan az ország déli felében. Keleten gyakoribb. 6–7.

Más honi faj: B. Erucago L.

B) A termés lapított; ha nem lapos, akkor legalább vékonyhéjú és kovad.

Magyar csülleng.

Isatis praecox Kit. – (Festőcsülleng, festőfű v. virág, festő záté, gyapjat festő fű, kék fonal festéke, repczeindigó. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Kétéves. 50–120 cm. Fakó és kopasz levele szíves vállal szárölelő. Virágzata gazdagvirágú fürt; virága sárga. Csüngő beczőkéje visszás tojásalakú vagy kerülékes, lapos, egymagvú és a mag táján kipuposodó. Terem hazánk közép és keleti részében, főleg löszdombok lejtőin. 5–6.

Más honi fajok: I. tinctoria L.,transsylvanica Simk.

Sikált pápaszemfű.

Biscutella laevigata L. – (Paizspár, pápaszemhüvelyű fű, sikált pápaszem, korongpár. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 20–45 cm. Töve gyepes. Az egész növény alsó részében sertéktől borzas; fölül kopasz. Alsó levelei hosszúkásak, nyélbe keskenyedők, a felsők ülők, és kerekített vállal félig szárölelők. Sárga virága illatos. Beczőkéje felül és alul kimetszett, pápaszemalakú, kopasz; bibeszála hosszú.

Van két alfaja. A fent leírt faj tulajdonképen a B. didyma L., alfaj; ez gyakori az egész ország hegyvidékén, főleg mésztalajon. A másik a B. lucida DC., alfaj a mely kopasz, legfeljebb a levele kissé pillásszélű; ez hazánk keleti hegyvidékének néhány havasán terem. A kép tulajdonképen ezt tünteti föl. 4–8.

Sikált pápaszemfű.

Útszéli zsázsa.

Lepidium Draba L. – (Borserejű fű, borsfű, borsika, borsikatorma, rézsuka, sásafű, szépítő fű, törökországi torma, pórmustár. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 15–50 cm. Levelei hosszúkásak, tojásalakúak, fogasok; az alsók nyélbe keskenyedők, a felsők szárölelők. Virágzata sűrűn bogernyős. Szirmai fehérek. Termése szívalakú, duzzadt, nincs hártyásszegélye, bibeszála hosszú. A kocsány a termés érésekor rendesen vízszintesen eláll. Terem legelőkön, utak szélén, vetésben az egész országban. 5–7.

Mezei zsázsa.

Lepidium campestre L. – (Boriz, mezei szükésfű, mezei tarsóka, palaczkfű, temondádfű, vadmustár. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Egyéves. Kétéves. 15–30 cm. Alsó levelei hosszúkásak, nyélbe keskenyedők, a felsők szárölelők, sűrűn fogasok. Apró virágai fehérek. Beczőkéje lapított; ékalakú tőből tojásalakú; csúcsán kicsipett; pontozott és közepétől szélesen hártyás; bibeszála rövid. Terem ugarokon, parlagokon, mívelt talajon szórványosan az egész országban. 6–7.

Mezei zsázsa.

Nehézszagú zsázsa.

Lepidium ruderale L. – (Büdös rézsuka, mecsekzsázsa. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Egyéves. 15–30 cm. Alsó levelei 1–2-szer szárnyasan osztottak, szálas szeletűek; a felsők egyszerűek, keskenyek. Szirmai aprók, sárgásfehérek, ritkán vannak meg, többnyire hiányzanak. Porzója is csak kettő van; bibeszála igen rövid; termése tojásalakú. Az egész növény undorító szagú. Terem emberi lakások körül, legelőkön, szikes talajon is (helyenként nagy mennyiségben) az egész országban. 6–9.

Pozsgás zsázsa.

Lepidium crassifolium W. et K. (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 10–50 cm. Gyökere vaskos és hosszú. Számos tőlevele vaskos, fakó, húsos, visszás tojásalakú és a hosszú nyélbe keskenyedő; többnyire háromerű. Szárlevelei nyilasak, szárölelők; a legfelsők keskenyek. Virágzata terebélyes. Sziromlevelei tejszínűek. Beczőkéi kihegyezett tojásalakúak; tövük kerekített, bibeszáluk rövid. Terem hazánk szíkes, kissé homokos mezőin, hol májusban helyenként nagy területeket fehérre fest. Alföldünknek kiválóan jellemző növénye. 5–6, szálanként – 10.

Más honi fajok: L. graminifolium L.,perfoliatum L. (békalencse, török torma).

Kerti tatárvirág.

Iberis amara L. – (Keserű nyélvirág, szirmanyúlt, görhetáska. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Egyéves. 15–30 cm. Tompán fűrészes levelei hosszúkásak. Virágzata bogernyős. Fehér vagy lila virágján 2 sziromlevél nagyobb, kettő kisebb. Beczőkéjének kerekded csúcsa kissé kicsipett. Kerti növény. 6–8.

Hasonló kerti növény az I. pinnata L. Népies neve: büdös v. görbe fű.

Kerti tatárvirág.

Vetési tarsolyfű.

Thlaspi arvense L. – (Foghagymaszagú fű, nagy borocska vagy borsócska, nagy szükés fü, nyűfű, poloskafű, palaczkafű, temondádfű, vad mustár, vad torma, vetési tarsóka. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – 42. t. 1. k. Áttelelő egyéves. Egyéves. 10–50 cm. Nyilasan dárdás levelei öblösen fűrészesek. Virágai fehérek. Beczőkéje kerekded, nagy, széles, hártyás szegélylyel. Rekeszei rendesen 6 magvúak. A mag ránczos. Az egész növény hagymaszagú. Terem utak szélén, vetésben, parlagokon az egész országban. 5–9.

Általbúvó tarsolyfű.

Thlaspi per foliatum L. – (Hosszúhímű tarsóka, összenőtt szükésfű. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–25 cm. Levelei fakózöldek, tojásalakúak vagy dárdásak és szíves alappal szárölelők. Lapos termése mélyen kicsipett; hártyás szegélye keskeny; bibeszála igen rövid. Rekeszei csak négy magvúak; gyapja sima. Terem mívelt talajon, parlagokon az egész országban. 3–5.

Más honi fajok: Th. alliaceum L.,alpestre L.,dacicum Heuff.,Goesingense Hal.,Jankae Kern.,Kovácsii Heuff.,montanum L.

Egyéves szirtőr.

Hotchinsia petraea (L.) R. Br. – (Csajkalag, sziklai zsázsa, Hutsin táska. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Egyéves. 2–8 cm. Szára ágas és leveles. Levelei mélyen szárnyasan szaggatottak; szeleteik aprók, kerülékesek. Szirmai fehérek, a csészénél valamivel hosszabbak. Beczőkéje kerülékes, tompa hegyű. Terem sziklás domblejtőkön, főleg mésztalajon szórványosan hazánk déli felében. 3–5.

Más honi fajok: H. alpina (L.) B. Br., – brevicaulis Hoppe.

Egyéves szirtőr.

Közönséges pásztortáska.

Bursa pastoris (L.) Wigg. – (Békalencse, békatarsoly, büdös szaporafű, csapka, élek-halok, Isten táskája, palaczkféreg, palaczkfű, pap v. pásztor erszénye, pásztor ostora, pásztor tarsoly, porczogófű, Szt. György virág, szivkés fű, szűkés fű, vad mustár, vérálltató fű. – Capsella Bursa pastoris (L.) Mönch. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Egyéves. 2–40 cm. Rózsában álló tőlevelei szárnyasan hasogatottak. Apró virágai fehérek. Termése fordított szívalakú, háromszögű. Terem parlagokon, mívelt talajon az egész országban. Nagyon változó. 3–10.

Közönséges pásztortáska.

Hegyi ternye.

Alyssum montanum L. – (Hamuka, kőfű, szirt aranya. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – 42. t. 2. k. Évelő. Cserje. 8–25 cm. Szára alsó részében fás; levelei szürkék, lándsásak, az alsók visszás tojásalakúak. Virága aranyszínsárga. A hosszabb porzók szárnyasak, a rövidebbeknek csak a tövükön van függelékük. A csésze nem maradandó. Beczőkéje kerek és csillagszőröktől borzas. Terem napos sziklákon, homokos, szikár partokon hazánk északi és nyugati hegyvidékén. 5–9.

Közönséges ternye.

Alyssum calycinum L. – (Csészés ternye. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves. 6–20 cm. Levelei hosszúkásak, alapjuk felé keskenyedők. Szirmai aprók, halványsárgák, végre fehérek. A rövidebb porzók mindenik oldalán serteforma függelék van, a hosszabbakon nincsen. A beczőke csillagszőröktől szürke és a csésze az érett termésen is megvan. Terem utak szélén, parlagokon, mivelt talajon az egész országban. 5–9.

Nagyon hasonlít hozzá az apró ternye. A. desertorum Stapf. – Egyéves. 4–15 cm. Termése kopasz, csészéje lehúll. Terem homokos mezőkön, utak szélén, töltéseken főleg az alföldön. Északon hiányzik; keleten nagyon ritka. 4–7.

Közönséges ternye.

Sodros ternye.

Alyssum tortuosum W. et K. – (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. Cserje. 10–25 cm. Bokros. Fiatal ágai és levelének a fonáka csillagszőröktől ezüstösen molyhos. Levelének lemeze ékalakú alapból hosszan kiszélesedik, csúcsa le van kerekítve. Virága teltsárga. Termése visszás tojásalakú, kicsiny (2–3 mm. hosszú), ezüstös szürke; bibeszála 1–1·5 mm. A hazai homokbuczkák jellemző, de ritkább növénye. 4–6.

Szirti ternye.

A. Arduini Fritsch. – (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. Cserje. 15–30 cm. Hosszúkás, jókora levelei nyélbe keskenyedők, bársonyosak, fonákukon csak nem ezüstösek; szélük ép vagy kikanyarított.

Virágzata bugaszerű. Aranyszínsárga szirmai kicsipettek. A porzók belső oldalának tövén egy-egy fog van. Beczőkéje lapos – nincs fölfúvódva – és lekopaszodó. Terem meszes sziklák falain és párkányain számos eltérésben, szórványosan hazánk hegyvidékén. 4–5.

Más honi fajok: A. commutatum Heuff. (arenarium Gmel.), – edentulum W. et. K., (Gemonense Auct. Hung.) – murale W. et K. (argenteum Vitm.) – repens Baumg.,transsylvanicum Schur.Wierzbickii Heuff. és eltéréseik.

Szirti ternye.

Fehér hamuka.

Berteroa incana (L.) DC. – (Foghím, fehéres ternye. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves. Kétéves. 20–60 cm. Az egész növény apró csillagszőröktől szürke. Levelei lándsásak. Tejszínű és bemetszett sziromlevelei kétszer akkorák mint a csésze. A hosszabb porzók tövön hártyásak, a rövidebbek fogasok. Beczőkéi hosszúkásak. Terem parlagokon, utak szélén az egész országban. 6–10.

Fehér hamuka.

Évelő holdviola.

Lunaria rediviva L. – (Atlaszvirág, begyes lapicz, ezüstlevél, holdfű, holdvilágfű v. holdvirág, holdviola, húsvétvirág, Judás ezüstje, Judás pénze, lapiczkás fű, pénzvirág, vad retek. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 30–100 cm. Levelei mind nyelesek, válluk mélyen szíves, szélük kétszer fűrészes, kihegyezett fogakkal. Virága halvány-biborszínű, vagy lila; illatos. Beczőkéje hosszú kerülékes; mindkét végén hosszan kihegyezett. Érett magja vese alakú, még egyszer olyan széles mint hosszú, szélessége körülbelől 10, hossza 5–6 mm. (A kép félig fejlett termést ábrázol.) Terem erdőkben, főleg lombos erdőkben hazánk hegyvidékén. 5–7.

Évelő holdviola, és a répás holdviola termése.

Répás holdviola.

Lunaria pachyrhiza Borb. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – (a különálló termés). – Kétéves. (?) – Évelő. 30–100 cm. Egyik-másik mellékgyökere répás, felső levelei igen rövid nyelűek. Virágai sötétebb bibor-lilaszínűek. Termése szélesen kerülékes, mindkét végén tompa, néha csaknem köralakú. Érett magja vesealakú, szélessége körülbelül 1 cm., hosszúsága 7 mm. Terem szórványosan az egész ország hegyvidékén; főleg Krassó-Szörény vármegye déli részében. 4–6.

Tavaszi daravirág.

Draba verna L. – (Fürtvirág, kanállopó, korpavirág, ködvirág, szikla gyöngye, tavaszi borsika. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – 42. t. 3. k. Egyéves. 5–10 cm. Minden levele tőlevél. Alsó részében rendesen kétágú szőröktől érdes, felül kopasz; levelei lándsásak vagy kerülékesek. Apró virágai fehérek. Sziromlevelei bemetszettek. Termései kerekdedek vagy kerülékesek. Terem köves parlagokon, szikár mezőkön, mívelt talajon az egész országban és mindenütt közönséges. 2–4.

Kövi daravirág.

Draba muralis L. – (Borzsika. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves. 15–40 cm. Szára és levele rövid szőrű. Rózsában álló tőlevelei visszás tojásalakúak, rövid nyelűek; szárlevelei kerekded tojásalakúak, kihegyezettek, szárölelők. Virágzata laza és megnyúló fürt. Szirmai fehérek. Termése kopasz. Terem gyepes domblejtőkön, erdők és gyepük szélén szórványosan hazánk hegyvidékén. Északon hiányzik. 4–5.

Kövi daravirág.

Ligeti daravirág.

Draba nemorosa L. – (Berek daravirág. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves. 10–40 cm. Szárlevelei nem szárölelők, alapjok lekerekített. Virágzata olyan mint az előző fajé, de a sziromlevelei sárgák, és nagyobbak; a terrnése rendesen pelyhes. Terem szikár mezőkön, szántóföldeken szórványosan az egész országban. 4–5.

Kövér daravirág.

Draba Aizoon Whlbg. – (Sziklai daravirág – Draba lasiocarpa Roch. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Évelő. 3–15 cm. Sűrű, gömbölyű rózsában fejlődő levelei keskenylándsásak, merevek és hosszú sertéktől pillásak. Szára leveletlen. Virágzata nagyon megrövidült fürt, mely a termés érésekor megnyúlik. Virágai sárgák. Kocsánya körülbelül akkora mint a beczőke; a beczőke kerülékes, lapított és a tőalakon merev sertéktől érdes. Terem mészkőhegyeken szórványosan az egész országban. 3–6.

Más honi fajok: D. aizoides L.,carinthiaca Hoppe.,compacta Schott.,Dorneri Heuff.,Fladnitzensis Wulf.,Haynaldii Stur.,Kotschyi Stur.,tomentosa Whlbg.

Orrtekerő torma.

Armoracia rusticana G. M. Sch. – (Cochlearia Armoracia L. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 60–120 cm. Alsóbb levelei nagyok, hosszúnyelűek, a felsők keskenyedő alappal ülők, mind csipkésen fűrészesek, a középsők sokszor feltünően hasadtak. Apró fehér virágai szártetőző gazdagvirágú fürtben fejlődnek. Termése nálunk nem szokott kifejlődni, magvakat nem érlel. Déleurópai növény. Jól ismert és használatos gyökereiért kertekbe ültetik. Könnyen el is vadúl. 6–7.

Orrtekerő torma.

Hólyagos v. magyar torma.

Armoracia macrocarpa (W. et K.) Baumg. – (Cochlearia macrocarpa W. et K.) – Évelő. Alföldünk vizenyős rétjein, mocsarainak a szélén elég gyakori. Termése nagyobb, hólyagos és magvakat érlel. Gyökere édesebb; a hires »debreczeni torma« tulajdonképen ennek a fajnak a gyökere. 6–7.

Orvosi kanáltorma.

Cochlearia officinalis L. – (Kalánfű. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae). – Kétéves. 15–30 cm. Az egész növény kopasz. Tőlevelei hosszúnyelűek, vaskosak, fényesek és ép v. kikanyarított szélüek; gyakran vesealakuak. Szára gyéren leveles, levelei szíves vállal szárölelők, kerekdedek v. tojásalakuak. Fehér virágai kellemes illatuak. A beczőke kopácsai egyeresek, kocsányuk vizszintesen elálló. Terem sziklagörgetegen, patakok mentén, gyéren hazánk északi havasain. 5–6.

Havasi gömbbecző.

Kernera saxatilis (L.) Rchb. – (Cochlearia saxatilis Lam., Kernera myagroides Medic. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 10–40 cm. Sűrű rózsában álló tőlevelei lapiczkásak; kikanyarítottak vagy fogasok. Szárlevelei keskenyek, csaknem nyeletlenek. Apró virágai fehérek; a hosszabb porzószálak térdesek és térdükön egy-egy fogat viselnek. Beczőkéi gömbölyűek. Tenyészik az éjszaki és keleti hegyvidéken, mésztalajon. 5–8.

Magvas gomborka.

Camelina sativa (L.) Cr. – (Hímmag, inyoricza, körköly, lenfojtó, tojásfű, vetési rekenyő. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Egyéves. 30–80 cm. Szára többnyire egyszerű. Alsó levelei nyelesek, a felsők ülők, apró, hegyes fülekkel. Virágai sárgák. A terméskék csaknem vízszintesen elálló kocsányokon fejlődnek; körte alakúak, fölfúvódottak és eleinte vékony falúak. A bibeszál hossza legfeljebb a termés harmadával egyenlő. Magjából kitünő olajat nyernek, mely csaknem oly értékű mint az olajbogyóból sajtolt »asztali olaj«. Minthogy a homokon is jól diszlik, érdemes volna a termelését nálunk jobban felkarolni. Len közt található helyenként. 6–7.

Más honi fajok: C. dentata (Willd.) Pers.,microcarpa Andrz. (sylvestris Fries).

E rendbe sorolható némely Roripa faj (XV. o. 2. r.).

Magvas gomborka.

2. rend: Beczőtermésűek. Siliquosae.

A termés sokkal hosszabb, mint széles.

Pompás estike.

Hesperis matronalis L. – (Éjjeli viola, estvelke, hölgy estike. – Hesperis inodora L. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Kétéves. Évelő. 40–80 cm. Szára, kocsánya és csészéje többé-kevésbbé pelyhes, esetleg borzas, de sohasem mirigyes. Levelei tojáslándsásak, kihegyezettek, fűrészesek. Illatos virágai rendesen lilaszínűek, ritkán fehérek vagy pirosak. Szirmai visszás tojásalakúak. Termése hengeres. Terem erdőkben hazánk északi és keleti hegyvidékén. Kertbe is ültetik. 5–7.

Pompás estike.

Kaczúros estike.

Hesperis sylvestris Cr. – (H. runcinata W. et K. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) Kétéves. Évelő. 40–100 cm. Az előbbihez hasonló, de szára, levele és kocsánya egyszerű és mirigyszőröktől pelyhes. Leveleinek a fogazata hegyesebb. Virága lilaszínű. Terem erdők, gyepűk és árkok szélén hazánk közép és keleti dombvidékén. Helyenként leszáll az Alföldre is. 6–7.

Szomorú estike.

Hesperis tristis L. – (Éjjeli vagy jó illatú viola, kassai rózsa. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Kétéves. 30–60 cm. Szára gyapjas, sűrűn leveles. Virága este szegfű- vagy jáczintillatú. Szirmai hosszúkás lándsásak; szennyes zöldek, erezetük lilás, szélük visszagyűrött. Lapított termései elállók. Terem az északi Kárpátok déli lejtőitől az egész országban. Az alföldi erdők homokos tisztásain is gyakori. 5–6. Más honi faj: H. alpina Schur.

Repcsén retek.

Raphanus Raphanistrum L. – (Dudva vagy mezei retek. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Egyéves. 30–60 cm. Szára igen ágas, bokros. Alsó levelei lantalakúak, a felsők keskenyek és épek. Virágai halványsárgák, erezetük lilaszínű vagy sötétsárga. 3–8 bütykű termése éréskor darabokra válik. Terem mívelt talajon; helyenként nehezen irtható gyom. Az egész országban közönséges. 6–8.

Repcsén retek.

Kerti retek.

Raphanus sativus L. – (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – 43. t. 1. k. Egyéves. Kétéves. 50–90 cm. Levelei lantalakúak; virágai halványlilaszínűek vagy fehérek, erezettek. Beczőjét laza bél egymagvú rekeszekre osztja. A termés a rekeszték helyén be van fűződve, darabokra azonban nem hull szét. Hazája Ázsia. Húsos és izes gyökeréért számos fajtában termesztik. 5–6, 9–10.

Gumótermő fogasír.

Dentaria bulbifera L. – (Bérczvirág, foganőtt fű, hagymás foggyökér. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 30–60 cm. Taraczkot hajt. Szára kopasz. Levelei váltogatva állanak; az alsók 5–7-osztatúak, a felsők 3-osztatúak, a legfelsők egyszerűek. Hónaljukban rendszerint apró gumószerű sarjrügyek fejlődnek. Virágai nagyok, halványpirosak. Terem erdőkben az ország hegyés dombvidékén. 5–6.

Gumótermő fogasír.

Ikrás fogasír.

Dentaria glandulosa W. et K. – (Mirigyes foganőtt. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 30 cm. Tőkéje bütykös, dagadt; pikkelyes. Ujjasan osztott levelei hármasával örvösen fejlődnek; a középső levélke tövén egy-egy bibircs van. Virágai élénkpirosak. A sziromlevelek még egyszer olyan hosszúak mint a porzók. Terem árnyékos erdőkben, patakok szélén Trencsén vármegye határától kelet felé az egész hegyvidéken. Keleten helyenként közönséges. 4–6.

Bókoló fogasír.

Dentaria enneaphylla L. – (Büdös paponya, kilenczlevelű foggyökér. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 20–40 cm. Három levele vagy örvösen, vagy váltogatva áll; mind hármas. Levelei kihegyezettek, egyenetlenűl fűrészesek. 5–12 virága sárgás fehér, bókoló. Porzói olyan hosszúak mint a sziromlevelek. Terem árnyékos erdőkben hazánk északnyugati és nyugati magasabb hegyvidékén. 4–6.

Más honi faj: D. trifolia W. et K.

Réti kakuktorma.

Cardamine pratensis L. – (Kakukfoszlár, kakuknyál, kakuktajték, kakukvirág, kakukpökte fű, kásavirág, mezei v. réti torma, tormafű, tormaiz. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 15–30 cm. Szára csöves. A felső levelek szeletei hegyes szög alatt állanak el. Virága lilás, vagy fehér. Szirmai visszástojásdadok, kiterülők, háromszor akkorák mint a csészelevelek és még egyszer oly hosszúak mint a porzók. Portokjai sárgák. Terem nedves réteken az egész országban. 4–5.

Réti kakuktorma.

Keserű kakuktorma.

Cardamine amara L. – (Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Évelő. 20–30 cm. Barázdált szárát bél tölti ki. Levelei szárnyasak, 5–7 levélkéje kerekded. Fehér, ritkán halványrózsaszínű virágai kevésvirágú fürtben fejlődnek. Portokjai bíborszínűek, végre feketések. Terem forrásos helyeken, patakok és árkok mentén hazánk északi és keleti magasabb hegyvidékén. Néhol salátának szedik. 4–6.

Virágrúgó kakuktorma.

Cardamine impatiens L. – (Hozzányílt foszlár. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 20–60 cm. Szára egyenes, merőleges és többnyire ágas. Levelei szárnyasak, 5–9 párral. Szárlevelei nyilasak; nyelük kissé pillás; esetleg nyeletlenek. Szirmai fehérek, igen aprók, gyakran ki sem fejlődnek, vagy hamar lehullók. A termés kocsánya rendszerint vizszintesen elálló. Terem erdők szélén az egész ország hegyvidékén kivált a völgyekben. 5–6.

Virágrúgó kakuktorma.

Bőjti kakuktorma.

Cardamine Nasturtium (L.) Ktze. – (Borserejű fű, forrási torma, kerti sása, mustár-fű, orvosi zsázsa, rézsuka, vizitorma, vizi zsázsa, zsázsa zsombor. – Nasturtium officinale R. Br. – Term. r.: Keresztesek. Cruciferae.) – 43. t. 2. k. Évelő. 15–50 cm. Ágas szára lecsepűlt és az iszapban gyökerező; vagy úszik a vizben. Levelei szárnyasak. Végső levélkéje nagyobb és kerekded. Virágai aprók, fehérek; portokjai sárgák. Terem forrásos helyeken szórványosan hazánk nyugati részében; túl a Dunán helyenként seregesen. 6–9.

Fűszeres levele salátának jó, ezért helyenként termesztik.

Más honi fajok: C. gelida Schott,graeca L. subsp. eriocarpa DC. és sacbsp. longirostris Jka.,hirsuta L.,sylvatica Lk.,trifolia L.

Osztrák bőjtfű.

Roripa austriaca (Jacq.) Bess. – (Nasturtium austriacum Cr. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Évelő. 20–80 cm. Szára egyenes, szegletes és kemény. Levelei hosszúkásak, vagy lapiczkásak, gyakran épek és szíves vállal szárölelők; a legalsók a füles nyélbe keskenyedők. Virága sárga; csészéje kicsiny. Terméskék igen kicsinyek, gömbösek, olyan hoszszúak, mint a bibeszál. Terem utak, vetések szélén, szárazabb mezőkön, a legészakibb vármegyéket kivéve, mindenütt. 6–8.

Iszap bőjtfű.

Roripa amphibia (L.) Bess. – (Iszapzsázsa. – Nasturtium amphibium (L.) R. Br. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Évelő. 50–100 cm. Csöves, vízben fölfúvódott szára tövén indákat hajt. Alsó levelei lantalakúak, nyélbe keskenyedők; a felsők hoszszúkás lándsásak, füles vállal ülők. Virága sárga. Beczője a kocsány fele, vagy harmada, a bibeszála pedig a termés fele vagy harmada. Terem vizenyős réteken, pocsolyák körül az egész országban. 5–7.

Iszap bőjtfű.

Vízi bőjtfű.

Roripa palustris (Poll.) Bess. – (Nasturtium palustris [Poll.] DC. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. Évelő. 15– 60 cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő; ritkán egyenes. Levelei szárnyasan mélyen hasogatottak, az alsók lantalakúak. Szirmai halvány-sárgák, legfeljebb akkorák mint a csésze; termése fölfúvódott, olyan hosszú mint a kocsánya és sokkal hosszabb mint rövid bibeszála. Terem árkokban, ártereken, vizenyős réteken szórványosan az egész országban. 6–9.

Vízi bőjtfű.

Közönséges bőjtfű.

Roripa sylvestris (L.) Bess. – (Bányafű, kányafű. – Nasturtium sylvestre (L.) R. Br. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Évelő. 15–50 cm. Szára lecsepült és alsó részében gyökerező. Minden levele mélyen szárnyasan hasogatott; hasábjai fogasok, vagy ismét szárnyasan szabdaltak; az alsók mindig keskenyebbek mint a végsők. Virága sárga. Termése olyan hosszú mint a kocsánya. Terem folyók, patakok környékén, árkokban, nedves réteken az egész országban és mindenütt közönséges. 6–7.

Más honi fajok: R. anceps. (Whlbg.) Borb.,armoracioides Tsch.,barbaraeoides Tsch.,Borbásii Menyh.,capillipes Borb.,danubiale Borb.,Haynaldiana Borb.,hungarica Borb.,islandica Oeder.Kerneri Menyh.,permixta Borb.,prolifera (Heuff.) Borb.,pseudoriparia Simk.,pyrenaica (L.) Rchb.,Reiclaenbachii Knaf,Turczaninowi (Czernav.) Borb.,uliginosa Simk. stb.

Közönséges bőjtfű.

Közönséges borbálafű.

Barbarea vulgaris R. Br. – (Téli tormáncz, tormáncs szegecs. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – 43. t. 4. k. Kétéves. 30–60 cm. Szára egyenes, szétterpedő ágakkal. Levelei szárnyasan hasogatottak, nagy végső karéjokkal. Apró virágai aranyszín-sárgák. Számos beczője felfelé áll. Terem nedves réteken, mívelt talajon, az egész országban. 5–7.

Más honi fajok: B. arcuata Rchb.,stricta Andrz.

Konya ikravirág.

Arabis glabra (L.) Weinm. – (Kopasz toronyszál, görbevirág. – Turritis glabra L. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Kétéves. 50–125 cm. Szára alsó részében ágas szőröktől érdes. Tőlevelei virításkor rendszerint elszáradtak; alsó levelei fűrészesek, vagy épek, rövid szőröktől hamvasszürkék; a felsők kopaszok, szives vállal szárölelők, nyilas hoszszú fülekkel. Apró virága fehér, vagy sárgás. Beczője keskeny, hosszú, 4-élű, végre egyoldalra konyúló. Terem erdőszélen, sziklás gyepükben az egész ország hegy- és dombvidékén. 6–7.

Konya ikravirág.

Tornyos ikravirág.

Arabis turrita L. (Liba zsázsa, ludfű, tornyos ikrapikk, torony- vagy vad káposzta. Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) Kétéves. 15–30 cm. Az egész növény csillagszőröktől érdes. Alsóbb levelei kerülékesek, vagy visszás tojásalakúak, a felsők hosszúkásak, szárölelők; valamennyi öblösen fogas. Virágai fehérek, vagy zöldes fehérek; termése lefelé konyúl; magjának széles, hártyás szegélye van. Terem sziklás helyeken, főleg mészkőhegyek meredek gyepüiben az egész országban. 5–6.

Tornyos ikravirág.

Borzas ikravirág.

Arabis hirsuta (L.) Scop. – (Arabis petrogena Kern. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Kétéves. Évelő. 15–60 cm. Szára egyszerű, elálló szőröktől borzas. Felfelé irányuló, csaknem szárhoz simuló leveleinek a füle csonka v. hosszabb és szétterpedt. Virága tejfehér. A becző is merőleges. Magja csak a csúcsán kissé hártyás, gyengén pontozott. Terem sziklás dombokon, erdők és utak szélén az egész országban. 5–6.

Borzas ikravirág.

Homoki ikravirág.

Arabis arenosa Scop. – (Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Kétéves. Évelő. 15–50 cm. Szára ágas és terebélyes, egyszerű szőröktől borzas. Alsó levelei tőrózsában állanak; lantalakúak és szárnyasan hasogatottak, kétágú szőröktől borzasok. Szirmai aránylag nagyok, visszás tojásalakúak, fehérek, vagy lilaszínűek. A beczők szétterpednek. Terem erdők szélén, gyepükben, utak szélén az egész ország hegyvidékén. 4–9.

Más honi fajok: A. alpina L.,auriculata Lam.,bellidifolia Jacq.,Halleri L.,hispida MygindHornungiana Schur,neglecta Schult.,Ovirensis Wulf.,procurrens W. et K.,sagittata DC.,sudetica Tsch.

Közönséges lúdfű.

Stenophragma Thalianum (L.) Èelak. – (Bojtvirág, gyomor ikrapikk. – Arabis Thaliana L., Arabidopsis Thaliana (L.) DC. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 8–20 cm. Szára kevés levelű, alsó részében érdes. Tőlevelei rózsában állanak, villás szőrűek; valamennyi hosszúkás, kevés fogú. Szirmai fehérek. Beczői a kocsányoknál alig hosszabbak és ívalakban fölfelé görbülők. Terem szikár, köves mezőkön az egész országban. 3–5.

Közönséges lúdfű.

Szagos repcsény.

Erysimum Cheiri (L.) Cr. – (Jajlinka, fajtlinka, sárga viola, mentsvirág. – Cheiranthus Cheiri L. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – 43. t. 3. k. – Évelő. 30–80 cm. Lándsás levelei kihegyezettek, épek; odasimuló szőröktől szürkék. Virágai aranyszínsárgák, barnás narancsszínűek. Illatuk erős és kellemes. Termése lapos, szőre odasimul. Déleurópai növény, melyet kertbe is, cserépbe is ültetnek. Helyenként elvadul. A szobában télen is virít. 5–6.

Violás repcsény.

Erysimum cheiranthoides L. – (Ibolya szegecs, ibolyaforma repcsény. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – 43. t. 5. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. 30–60 cm. Szára és levele háromágú szőröktől érdes. Levelei hosszúkás lándsásak. Virága tojássárga színű. Kocsánya 2–3-szor olyan hosszú mint a csésze; a becző mégegyszer akkora, mint a kocsány, 4-élű és felfelé álló. Terem mívelt talajon, utak szélén, partokon, ligetekben, szórványosan az egész országban. 5–9.

Fürtös repcsény.

Erysimum repandum L. – (Berzedt v. fürtös szegecs, hevítő-fű, kikapátoll repcsény. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Egyéves. 15–40 cm. Lándsás levele egyszerű, két és három ágú szőröktől érdes; széle kanyarított vagy öblösen fogas. Kocsánya félakkora, mint a csésze. Virága meglehetősen kicsiny, okkersárga. Négyoldalú hosszú beczője körülbelűl olyan vastag mint a vizszintesen elálló kocsányok. Termésben igen terebélyes. Terem legelőkön, parlagokon az egész országban. Mérges. 5–6.

Más honi fajok: E. crepidifolium Rchb.,diffusum Ehrh. (canescens Roth., fecskesárfű, vad káposzta), – hieracifolium L.,pannonicum Cr.,sylvestre Cr.,Wahlenbergii Asclars. et Engl.,Wittmanni Zawadzki.

Nagyon közel álló nem a Syrenia.Andrz. (sohse mentsvirág), melyből két faj tenyészik az országban: a S. cana (Pill. et Mitterp.) Rchb. és S. cuspidata (MB.) Rchb.

Napkeleti nyilas.

Conringia orientalis (L.) Andrz. – (Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Egyéves. 20–50. Tőlevelei visszás tojásalakuak, nyelesek; szárlevelei kerülékesek, vagy tojásalakúak, nyelesek, szíves vállal szárölelők, épek. Az egész növény fakó és kopasz. Szirmai zöldessárgák, halványszínűek. Termései laza fürtben felállók, négyszögletüek; kopácsaik egyerűek. Terem köves parlagokon, vetés között szórványosan és inkább hazánk közép és keleti részében. 5–6.

Hasonlít hozzá a nyugati nyilas.Conringia austriaca (Jacq.) Rchb. Virágai czitromszínsárgák; termései nyolczszögletüek és faluk 3-erű. Tenyészik hazánk nyugati felében, de ott is ritka. 5–6.

Napkeleti nyilas.

Hagymaszagú kányazsombor.

Alliaria officinalis Andrz. – (Foghagyma-kányafű, foghagymaszagúfű, hagymalapú, hagymázfű. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – 42. t. 4. k. Kétéves. 30–100 cm. Szára egyenes, tőlevelei vesealakúak és hosszúnyelűek; szárlevelei tojásalakúak, rövidnyelűek; valamennyi bevagdalva csipkés. Szirmai fehérek. Beczője csak olyan vastag mint a kocsány, de sokkal hosszabb. Az egész növény, különösen levele, dörzsölve, erős foghagymaszagot áraszt. Terem erdőkben, gyepükben az egész országban. 5–6.

Szapora zsombor.

Sisymbrium officinale Scop. – (Nőstény szaporafű, patikai repcsény, szapora szegecs, toroktisztítófű, kányagyom. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 30–60 cm. Ágai szétterpednek. Levelei kaczurosak, végső karéja nagy, dárdaalakú. Virága igen apró és sárga. Beczői mintegy 1 cm. hosszúak, a szárhoz simúlók és kihegyezettek. Terem parlagokon, utak szélén, mívelt talajon az egész országban. 5–10.

Szapora zsombor.

Sebforrasztó zsombor.

Sisymbrium Sophia L. – (Kányafű, parlagkóró v. seprű, sebforrasztófű, zsófia seprő, seprőfű. – Term. r.: Keresztesvirágnak. Cruciferae.) – Egyéves. 25–100 cm. Szára pelyhes. Levele szárnyasan és finoman hasogatott. Virágai aprók, sárgák. Termése jóval vastagabb, mint vékony kocsánya és körülbelül 2–3-szor akkora. Termésfürtje nagyon megnyúlik, sok beczőjű. Terem homokos mezőkön, utak szélén, falakon az egész országban. 5–10.

Sebforrasztó zsombor.

Magyar zsombor.

Sisymbrium Sinapistrum Cr. – (S. altissimum L., pannonicum Jacq. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 40–75 cm. Szára ágas, ágai nagyon szétterpedtek. Legalsó levelei öblösen fogasok; az alsóbbak szárnyasan hasogatottak, sallangjaik alapjokon fülecskékkel; a felsők nyeletlenek, keskenyszálas, egymástól távol álló ép és szálas szeletekkel. Szirmai halványsárgák. Beczője olyan vastag mint a kocsány; és valamennyi erősen szétberzed; a becző válaszfala szivacsos. Terem szórványosan az ország déli felében, az északi hegyvidék lábáig, még pedig inkább az ország nyugati és középső részében. 5–6.

Borzas zsombor.

Sisymbrium Loeselii L. – (Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves. Kétéves. 15–100 cm. Az egész növény borzas. Levelei kaczúrosak; a végső karéj dárdás és igen nagy. Ki nem nyílt virágai a kinyílottakon nem érnek túl; szirmai aranyszín-sárgák. Beczői körülbelül még egyszer akkorák mint a vékony kocsányok, ívalakban fölemelkedők, de nem emelkednek túl a virágokon. Terem homokos mezőkön, árkok, utak szélén, töltéseken, falakon, mívelt földön az egész országban. 5–9.

Más honi fajok: S. austriacum Jacq.,Irio L.,junceum W. et K.orientale L. (Columnae Jacq.), – strictissimum L.

Kőfali kányazsázsa.

Diplotaxis muralis (L.) DC. – (Fali zsázsa, két sormag, kőfali kányafű, sorapár, ikrend. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 10–30 cm. Alsó levelei rózsában állanak; nyelesek; öblösen fogasok vagy szárnyasan hasogatottak. Virága sárga; körülbelűl olyan hosszú mint a kocsánya. Beczője a kocsány megvastagodott vége fölött nem nyeles; érett állapotában többnyire 2–3-szor olyan hoszszú mint a kocsány. Terem parlagokon, főleg vasuti töltéseken, mívelt talajon az egész országban. 5–9. Ehhez igen hasonló a D. tenuifolia (L.) DC. (németfű). Évelő. Kocsánya a virágnál rendszerint többszörte hosszabb. Érett termése körülbelül akkora mint a kocsány és ennek a megvastagodott vége fölött, nyeles. Terem szórványosan az egész országban kivált a középvidéken. 5–9.

Más honi faj: D. viminea (L.) DC.

Kőfali kányazsázsa.

Főzelék káposzta.

Brassica oleracea L. – (Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – 42. t. 5. k. Kétéves. 30–60 cm. Levele nagy, lantalakú, húsos, kopasz és deres. Halvány-sárga virágokból összetett fürtje már a virágok nyilása előtt megnyúlik. A csésze a szirmokhoz simúl. Termesztik és pedig többféle fajtáját. Ilyen fajták a téli káposzta, fejes k., rózsa k., két v. kel (olasz v. édes k.), kalarábé, virágkel (karfiol), spárgakél v. brokkoli. 5–7.

Kerekrépa káposzta.

Brassica Rapa L. – (Mezei vad káposzta, kerekrépa, répa repcze, – Brassica asperifolia Lam. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 30–100 cm. Alsó levelei lantalakúak, szárnyasan hasogatottak, fűzöldek, ritkásan sertések; a felsők hosszúkásak, vagy lándsásak, szárölelők; hamvasak. Virágai sárgák; a kinyilottak túlnövik a még ki nem nyilottakat vagyis a fürtje csak elviritás után nyúlik meg. Termései felállók. Magja pirosasbarna. Fajtái közül legnevezetesebbek az olajtermő, Br. oleifera DC., melyet repcze néven termesztenek; a Br. rapifera Metzg., melynek a répája takarmányul és főzelékül szolgál; a Br. campestris L. vetésekben vadon terem az egész országban. 4–5, 7–10.

Kerekrépa káposzta.

Repcze káposzta.

Brassia Napus L. – (Bánáti repcze, káposzta repcze, kélrepcze, repcze. – Term. r:: Keresztesviráguak. Cruciferae.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 75–140 cm. Az egész növény hamvaszöld. Alsó levelei nyelesek, lantalakúan metszettek, a felsők hosszukásak, épek, kiszélesedő tővel szárölelők; kissé szőrösek. Virágai aranyszínsárgák, fürtje virágzáskor nyúlik meg, azért a bimbók túlemelkednek a virágokon. Virágzata laza. Csomós beczője körülbelül 45° szög alatt áll el. Magja sötétbarna, pontozott. Van két fajtája egyik a Br. Napus L. var. oleifera DC., a másik a Br. Napus L. var. napobrassica L. (esculenta DC., rutabaga). Az elsőt repczének vetik tavaszszal is: nyári repcze (f. annua Koch.), de inkább őszszel: téli repcze (f. hiemalis Döll.); utóbbit pedig, mint karórépát főzeléknek és takarmánynak termesztik. 4–5, 7–10.

Más honi fajok: Br. elongata Ehrh.,nigra (L.) Koch.

Mezei mustár.

Sinapis arvensis L. – (Erdei v. vetési repcze, hangafű v. hangarepcsény, repcsény. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – 42. t. 6. k. Egyéves. 30–60 cm. Levelei tojás alakúak, egyenetlenül fürészesek, az alsók csaknem lantalakúak. Az egész növény elálló merev szőröktől érdes, lekopaszodó vagy csak alsó részében kissé érdes, felül kopasz. Virága sárga. Termésének kopácsa 3-erű. Tenyészik mívelt talajon az egész országban. Egyike az ország legelterjedtebb és legártalmasabb gyomnövényeinek. 4–10.

Fehér mustár.

Sinapis alba L. – (Fehér repcze. – Term. r.: Keresztesvirágúak. Cruciferae.) – Egyéves. 30–60 cm. Levelei szárnyasan hasogatottak, karéjai egyenetlenül és durván fürészesek. Virága sárga. Termése körülbelül akkora mint többnyire sarlós csőre, mely merev sertéktől rendszerint borzas; kopácsa 5-erű. Terem vetésekben szórványosan az egész országban; de vetik is. Magjából a mustár fűszer készül. 6–7.

Fehér mustár.

XVI. osztály. Egyfalkásak. Monadelphia.

A porzók szálai végig vagy legalább tőben csővé vannak összenőve.

1. rend: Négyporzósak. Tetrandria.

A porzók száma négy.

E rendbe sorolható a Radiola (IV. o. 4. r.)

2. rend: Ötporzósak. Pentandria.

A porzók száma öt.

E rendbe sorolható: Bryonia, Cucumis, Cucurbita (XXI. o. 8. r.), Cynanchum (V. o. 2. r.); Erodium (XVI. o. 4. r.), Linum (V. o. 5. r.), Lysimachia (V. o. 1. r.), Polygala. (XVII. o. 3. r.), Cortusa (V. o. 1. r.) – Oxalis (X. o. 5. r). – Impatiens (V. o. 1. r.)

3. rend: Nyolczporzósak. Octandria.

A porzók száma 8.

E rendbe sorolható: Polygala (XVII. o. 3. r.)

4. rend: Tízporzósak. Decandria.

A porzók száma tíz.

Közönséges csermelycziprus.

Myricaria germanica (L.) Desv. – (Tízhímes átán, átánfa, átáncserje, tamarik, tamariska, tamariskusfa. – Term. r. Tamariskafélék. Tamariscineae.). – Cserje. 1–3 m. Veszszős ágai sűrűn levelesek. Levelei aprók, keskenyek, kissé húsosak szürkén hamvasak és pontozottak. Rózsaszínű, apró virágai szártetőző fürtökben fejlődnek. Termése háromoldalúan-kúpos tok. Magjának nyeles szőrüstöke van. Terem patakok mentén hazánk északi és keleti hegyvidékén. 6–8.

A kertjeinkben majd mindenütt tenyésztett és hozzá némileg hasonló franczia tamariska (Tamarix gallica L., vasfa) a Földközi tenger mellékéről való.

Közönséges csermely-cziprus.

Fodros gerely.

Geranium phaeum L. – (Barna vagy veres darúorr, darúláb, eszterág orra v. esztragór, galambláb, gólyacsőr, gólyaköröm vagy gólyaorr; Isten haragja; pörögj, Isten kasza, tyúkorr, varjú láb, vérállató fű. – Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae). – Évelő. 40–60 cm. Levele tenyeresen hétosztatú, hasábjai viszszás tojásdad-rhombosak, bevagdalva fűrészesek. Szirmai biborviolaszínűek, vagy sötétbarnák; a csészelevelek kihegyezettek, szálkahegyűek. A bibeszálból alakult terméscsőr éréskor valamennyi gerelyfajon hasábonként ívalakúan fölfelé görbül, a termés üregéből a magot vagy a termést magát dobva el. Terem erdőkben, patakok mentén, az egész ország hegyvidékén. 5–7.

Fodros gerely.

Mezei gerely.

Geranium pratense L. – (Kék darúorr. – Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) – 44. t. 1. k. Évelő. 30–60 cm. Szára felül ágas és mirigyes. Levelei 5–7-felé tenyeresen metszettek. Nagy kék virágai párosával állanak; kocsánya elvirítás után legörbül. Porzószálai széles tőből hirtelen vékonyodnak. A termés elálló mirigyszőröktől borzas. Terem réteken hazánk északi és keleti hegyvidékén. 6–9.

Piros gerely.

Geranium sanguineum L. – (Csókaláb, rózsás gerely. – Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) – Évelő. 15–50 cm. Tőtől ágas szára többnyire lecsepült, felegyenesedő és elálló egyszerű szőröktől gyapjas, vagy borzas. Levele mélyen 7-felé osztott, 3 vagy többfelé hasadt tagokkal. Élénk biborpiros, nagy virágai magánosan fejlődnek hosszú kocsányokon. Ősz idején az egész növény vérszín-piros. Terem napos dombokon, szikár erdőkben az egész országban. 5–9.

Piros gerely.

Apró gerely.

Geranium pusillum L. – (Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 8–50 cm. Terebélyes szára többnyire lecsepült, alsó részében puhaszőrű, felül mirigyes. Levele csak a közepéig tenyeresen hasadt. Szirmai visszás szívalakúak, lilaszínűek. Termése odasimuló, csőre elálló szőröktől borzas. Terem parlagokon, útak mentén az egész országban és mindenütt közönséges. 5–10.

Apró gerely.

Nehézszagú gerely.

Geranium Robertianum L. – (Bakbűzű gerely, jószagú gólyafű, muskáta, szagos gólyaorrúfű, Szent-Róbert füve. – Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) – 44. t. 2. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. 25–50 cm. Az egész növény puhaszőrű, terebélyes és rendesen, kivált ősz idején, vérszín-piros. Levelei 3–5-felé hasadtak; tagjai 1–2-szer szárnyasak, csipkések. Halvány biborszínű virágai párosan állanak. Terméskéi ránczosak. Az egész növénynek kellemetlen szaga van. Terem nyirkos erdőkben, gyepűkben az egész országban. 5–10.

Más honi fajok: G. alpestre Schur,bohemicum L.,coerulatum Schur,columbinum L.,dissectum L.,divaricatum Ehrh.,lucidum L.,macrorrhizum L.,molle L.,palustre L.,pyrenaicum L.,rotundifolium L.,sylvaticum L.

A gerelyfélékkel rokon a muskátli (Pelargonium L’Hérit). Népünk legkedvesebb és legelterjedtebb cserepes-növénye, melyet számos fajtában ápol.

Büröklevelű gémorr.

Erodium cicutarium (L.) L’Hér. – (Arorr, gémcsőr, gémorr, gémorrúfű, kiszi kasza, kócsagorr, órafű, pásztortűje. – Term. r.: Gerelyfélék. Geraniaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 5–59 cm. Szára lecsepült, érdes. Szárnyasan hasogatott levelei sűrű gyepet képeznek. Virágzata ágtetőző 2–10 virágú ernyő. Szirmai pirosas lilaszínűek. Bibeszála éréskor megcsavarodik. Terem mívelt, szikár vagy homokos talajon, legelőkön az egész országban. 3–10.

Más honi fajok: E. ciconium Willd.,serotinum Stev.

E rendbe sorolható: Oxalis (X. o. 5. r.), – Sarothamnus, Cytisus, Genista, Ononis, Anthyllis, Ulex, Galega (XVII. o. 3. r.).

Büröklevelű gémorr.

5. rend: Sokporzósak. Polyandria.

A porzók száma tíznél több.

Szőlőlevelű kitaibelia.

Kitaibelia vitifolia Willd. – (Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae.) – 65. t. 4. k. Évelő. 1–2·5 m. Levelei 3–7, de rendesen 5 karéjúak; a karéjok kihegyezettek, egyenetlenűl és durván fűrészesek. Virágai a levelek hónaljában fejlődnek; fehérek vagy igen halvány rózsaszínűek. A külső csésze 6–9, a belső 5-felé hasadt. Egymagvu terméskéi 5 karéjú fejecskévé csoportosulnak. Terem Horvát-Szlavonországban. Helyenként kertbe ültetik; erre annyival inkább ajánlható, mert nemcsak szép, hanem igen ritka növény is. 6–9.

Nagyvirágú paizs-sajt.

Lavatera thuringiaca L. – (Lavater mályva, paizssajt. – Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae). – Évelő. 60–130 cm. Az egész növény csillagszőröktől molyhos. Alsó levelei szögletesen karéjosak, vagy 3-karéjúak. Virágai többnyire egyenként (1–3) fejlődnek a levelek hónaljában. Csészéje kettős; a külső 3-karéjú, a belső 5-osztatú. Szirmai szívesek, 3 cm. hosszúak, halványrózsaszínűek és sötéten erezettek. Terem utak szélén, parlagokon az egész országban. 7–9.

Nagyvirágú paizssajt.

Orvosi ziliz.

Althaea officinalis L. – (Mahola, mázola, lágy- vagy fehér mályva. – Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae). – Évelő. 60–125 cm. Szára merőleges, molyhos. Levelei nyelesek, gyengén 5-karéjúak, mindkét lapjokon bársonyosak. Virágai szártetőző, megnyúló fürtben fejlődnek; halvány rózsa- v. lilaszínűek, nagyok. Terem árkok szélén, nedves réteken, erdők szélén az egész országban. Csak az északi vármegyékben hiányzik. Orvosi növény. 6–9.

Orvosi ziliz.

Halavány ziliz.

Althaea pallida W. et K. – (Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae). – Kétéves. Évelő. 100–150 cm. Szára érdes. Alsó levelei 5, a felsők 3-karéjúak, molyhosak. Virágai magánosan, vagy többesével a levelek hónaljában fejlődnek. A külső csésze 6–7 levelű, akkora, mint a belső. A szirmai igen nagyok, 3–5 cm. hosszúak, visszás szívesek, halvány rózsa- vagy lilaszínűek, tövükön sárgásak. Terem pusztákon, utak, gyepűk szélén hazánk déli felében 6–9.

Más honi fajok: A cannabina L.,hirsuta L.,micrantha Wiesb.

A rózsás ziliz, Althaea rosea (L.) Cas. (mályvarózsa) kedvelt kerti növény; de festék nyerés végett termesztik is.

Erdei mályva.

Malva sylvestris L. – (Csúszóka, fűdző rózsa, nagy papsajt. – Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae.) – 44. t. 3. k. Egyéves. Kétéves. 25–100 cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő, ritkábban merőleges; érdes. Levelei hosszúnyelűek, vesealakúak vagy szívesen kerekdedek, 5–7, lekerített karéjjal. A külső csésze levelei kerülékes hosszúkásak. Szirmai visszás-szívesek, halványbiborszínűek, sötéten erezettek és 3–4-szer akkorák mint a csésze. Terem utak mentén, parlagokon, mívelt talajon, erdők szélén az egész országban. 5–10.

Kereklevelű mályva.

Malva neglecta Wallr. – (Haslágyító fű, kerek mályva, penészke, penészkés apró mályva, úti mályva. – M. rotundifolia L. részben. – Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae.) – Egyéves. Kétéves. 10–30 cm. Szára lecsepült, érdes. Levelei hosszúnyelűek, kerekdedek, 5–7 csipkés karéjjal. A külső csésze karéjai keskenyek. Szirmai visszásszívesek, halvány rózsaszínűek vagy fehérek, kétszer akkorák mint a csésze. Terem parlagokon, utakon, legelőkön főleg lakások körül, az egész országban. 5–10.

Más honi fajok: M. Alcea L.,pusilla Sm.

Kereklevelű mályva.

Selyem sárda.

Abutilon Avicennae Gaertn. – (Sárga- v. selyemmályva, sárda, szépasszony tenyere. – Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae.) – Egyéves. 50–120 cm. Az egész növény molyhos, bársonyos. Levele nagy, szíves alapból kerekded, kihegyezett. Széle egyenetlenül csipkés. Apró virága sárga. Csészéje egyszerű, ötfelé hasadt, körülbelül tizenöt, kétcsőrű termése körben egymás mellett áll. Terem folyók partján, töltéseken, az északi hegyvidéket kivéve, szórványosan mindenütt, kivált a Tisza vidékén, az Alföld déli részében. 6–9.

Selyem sárda.

Dinnyés varjúmák.

Hibiscus ternatus Cav. – (Dinnyefű v. dinnyehibik, gombókender, varjúfű. – Hibiscus Trionum L. – Term. r.: Mályvafélék. Malvaceae.) – 65. t. 3. k. Egyéves. 10–40 cm. Rendszerint tőtől ágas-bokros. Levele hárommetszetű; tagjai egyenetlenűl bevagdaltak. A külső csésze többnyire tizenkét fonal- vagy árszerű levélkéből áll; a belső harangalakú, ötfogú és kivált a termésen erősen fölfuvódott, és zegzúgos bordái csomósan sertések. Szirmai a bimbóban sodrottak, halvány kénszinsárgák, a tövükön barnás violaszínű folttal. Terem mívelt talajon főleg kapás növények között, az északi hegyvidék kivételével, az egész országban. 7–10.

A Hibiscus syriacus L. (cserjemályva, török rózsa, virágfa) kedvelt díszcserjénk.



[8] Az évelő növényeken élősködő fajoknak gyakran több évre van szükségök, míg virágot fejlesztenek.