Ugrás a tartalomhoz

Magyarország virágos növényei

Wagner János, Hoffmann Károly (2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

XIII. osztály: Sokporzósak. Polyandria.

XIII. osztály: Sokporzósak. Polyandria.

A virágban a porzó és termő együtt van; a porzók száma legalább húsz; a porzók szabadok és a vaczokra vannak nőve.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia.

A) A párta négyszirmú.

Vérehulló fecskefű.

Chelidonium majus L. – (Aranyfű, aranynyal versengő, czinadó vagy czinadónia gódircz, nagy fecskefű, vereslő fű. – Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) – 34. t. 1. k. Évelő. 30–90 cm. Az egész növény szőrös. Szára ágas, levelei fonákukon kékesszürke színűek, szárnyasan mélyen hasogatottak; karéjaik tojásalakúak, egyenlőtlenül és erősen csipkések; a bemetszéseik öblösek. Kétlevelű csészéje fakadáskor lehullik. Virága sárga. Toktermése hosszú, göcsös és kopasz. Ha a növény bármely részét megtörjük, narancsszínű nedv serked belőle, miről könnyen felismerhető. Terem lakások körül, kerítések mentén, parlagokon; erdők szélén az egész országban. Nedve csipős. 5–9.

Sárga szarvasmák.

Glaucium flavum Cr. – (Sárga pipacs, sárga kékzöld, szarutok. – Glaucium luteum Scop. – Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) – 34. t. 2. k. Kétéves. Évelő. 30–100 cm. Szára csaknem kopasz, hamvas; alsó levelei nyelesek, a felsők szíves alappal szárölelők. Czitromszín-sárga szirmai nagyok; toktermése körülbelül 2 dm. hosszú, szemcsés. Terem homokos partokon, hazánkban csak Fiume mellett és a Rákos homokján. A Rákosra dr. Procopp Jenő vetette. 6–8.

Veres szarvasmák.

Glaucium corniculatum (L.) Curt. – (Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) – Egyéves. 10–50 cm. Az előbbihez hasonló; szára, levele és 1–2 dm. hosszú termése azonban merev szőröktől borzas. Szirmai narancsszínűek vagy skárlátpirosak, tövükön feketés pettyekkel. Terem utak és vetések szélén, nagyon szórványosan hazánk déli felében. 6–8.

Közönséges pipacs.

Papaver Rhoeas L. – (Pipacsmák, bujdosó vagy büdös mák, czúczik, lúdmák, pitypalatyvirág, veres mák. – Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) – 34. t. 3. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–60 cm. Az egész növény elálló merev szőröktől érdes. Levelei szárnyasan hasogatottak. Kétlevelű csészéje fakadáskor lehullik. Szirmai skárlátpirosak, nagyok, tövük rendszerint barna vagy fekete. Toktermése visszás tojásalakú, kopasz, 8–12 egymást részben fedő bibekaréjjal, bibeszála nincs. Terem főleg vetésben az egész országban. Mérges növény. 5–10.

Bujdosó mák.

Papaver dubium L. – (Kétséges mák. – Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) – Egyéves. 20–60 cm. A szár és a levelek szőrözete elálló, a kocsányoké odasimul. Szirmai skárlátpirosak vagy fehérek, helyenként kizárólag fehérek és valamivel kisebbek, mint a közönséges pipacs szirmai. Kopasz termése hosszú buzogányalakú; bibeszála nincs, de van 6–9 jól elkülönített bibekaréja. Terem mívelt talajon és parlagokon az egész országban. 5–6.

Ördög mák.

Papaver Argemone L. – (Ékformájú, halavány, homok mák. – Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–30 cm. Az egész növény fölfelé irányuló sertéktől érdes. Szirmai sötét skárlátpirosak; porzói csúcsuk felé kiszélesedők; 4–5 bibekaréja öblös. Tokja buzogányalakú, ritkás, fölfelé álló egyenes sertékkel. Terem szántóföldeken, parlagokon, de nagyon szórványosan és sehol sem állandó, ritka növény. 5–7.

Hozzá hasonló, termetesebb és gömbölyded, elálló, horgas sertékkel sűrűn megrakott tokterméseiről könnyen felismerhető a csekély mák (P. hybridum L.); ritka növény, mely nálunk csak mint vendég bukkan föl időnként vasuti töltések mentén és vetésekben. 5–7.

Ördög mák.

Kerti mák.

Papaver somniferum L. – (Álomhozó v. franczia mák. – Term. r.: Mákfélék. Papaveraceae.) – Egyéves. 50–150 cm. Az egész növény kopasz és kékes- vagy fehéreszöld. Szárlevelei szárölelők. Szirmai nagyok és különböző színűek. Toktermése gömbölyű vagy tojás alakú, kopasz; bibeszála nincs; bibekorongja 10–15-sugarú. Olajtartalmú magja kedvéért tenyésztik, de virágnak is ültetik, különösen teljes fajtáját. 6–8.

Az éretlen mákfej beszárított nedve opium néven erős méreg és gyógyszer. Belőle készítik a morphiumot is. A méhek a mák virágát nagyon látogatják, sok virágport gyűjtenek belőle.

Más honi fajok: P. alpinum L.,pyrenaicum L.

Kerti mák.

B) A párta 5–10-szirmú.

Nagylevelű hársfa.

Tilia platyphylla Scop. – (Nagylevelű száldok-, zoldok- vagy szódokfa. – T. grandifolia Ehrh. – Term. r.: Hársfafélék. Tiliaceae.) – Fa. 35 m. Levelének mindkét lapja egyformán zöld; fonáka puhaszőrű, a főér zúgai fehérszakálasak. Csüngő bogernyői 2–5-virágúak. Szirmai sárgák. Bibeszála kopasz. Terméskéje 4–5-bordájú, kemény, könnyen össze nem roppantható. Vadon terem hazánk kivált déli felének hegyvidékén. Mindenütt ültetik. Nagyon változó. 6.

Nagylevelű hársfa.

Kislevelű hársfa.

Tilia cordata Mill. – (Tilia parvifolia Ehrh. – Term. r.: Hársfafélék. Tiliaceae.) – Fa. 25 m. Levele az előbbi fajénál sokkal kisebb, mindkét lapján kopasz, visszáján kékeszöld és az érzúgokban rozsdavörös szakálla van. Felfelé álló bogernyője 5–11-virágú. Szirmai sárgák. Termése gyöngén bordázott, héja vékony és könnyen összeroppantható. Később is virít, mint az előbbi faj. Tenyészik hegyvidéki erdeinkben; sok helyt ültetik. 7.

Ezüstlevelű hársfa.

Tilia tomentosa Mönch. – (Fehér vagy molyhos szódok. – Tilia alba W. et K., T. argentea Desf., T. pannonica Jacq. – Term. r.: Hársfafélék. Tiliaceae.) – Fa. 20–25 m. Leveleinek a felszíne csaknem kopasz, fonákuk azonban csillagszőröktől sűrűn molyhos; szakálluk nincs. A kocsányok, levélnyelek és rügyek is molyhosak. Bogernyője kevésvirágú. Az 5 szirmon belül van még 5 kisebb, porzókból alakult mellékszirom. Több (50–70) porzója is van, mint az előbbieknek. Termése kemény, molyhos. Terem hazánk déli felének hegyvidékén, főleg dél-keleten; helyenként északabbra terjed, néhol pedig elmarad, pl. a Királyhágón túli rész északkeleti területén. Sok helyt ültetik. 7.

Minden hársfa szép és utczákon, ligetekben becses. Virága kellemes illattal tölti meg a levegőt, sűrű koronája árnyékot nyujt, fája faragásra alkalmas, kötőháncsot szolgáltat. Virága sok jóízű mézet terem és izzasztó teának is alkalmas.

A hazai számos faj és keverékfaj közül csak a következőket említjük: T. budensis Borb.,cordifolia Bess.,corylifolia Host.,flava Wolny,Frivaldszkyanorum Borb.,Gizellae Borb.,Haynaldiana Simk.,Hazslinszkyana Borb.,hegyesensis Simk.,Jurányiana Simk.,mutabilis Host,obligua Host,pallida Wierzb.,praecox Host,Richteri Borb.,rubra DC.,spectabilis Host,sublanata Simk.,ulmifolia Scop.,virescens Spach.

Közönséges tetemtoldó.

Helianthemum chamaecistus Milt. – (Naprózsika, Sz. Erzsébet-virágocska, szuhar. – H. vulgare Gaertn. – Term. r.: Szuharfélék. Cistaceae.) – 34. t. 4. k. Évelő. 10–30 cm. Szára lecsepült vagy felegyenesedő. Átellenesen álló levelei kerülékesek, tompahegyűek, visszájokon fehér molyhosak. A szürkén pelyhes belső csészeleveleknek gyakran szőrüstökük van. Virága sárga. Terem köves, gyepes helyeken, még pedig inkább hazánk déli felének a hegyvidékén. 5–8.

Hangalevelű tetemtoldó.

Helianthemum Fumana (L.) Mill. – (Kacskörös naprózsa, tűlevelű tetemtoldó. – Fumana procumbens (Dun.) Gren. et Godr. – Term. r.: Szuharfélék. Cistaceae.) – Évelő. 10–20 cm. Szára lecsepült, odasimuló rövid szőröktől érdes. Váltakozva álló levelei keskenyek, rendszerint csak 1 mm. szélesek és kissé pillásak. Virágai a levelek hónaljából egyenként fejlődnek. Belső csészelevelei széles tojásalakúak; kissé pillásak. Szirmai sárgák. Külső porzószálai elsatnyultak, meddők és kigyódzók vagy korbácsszerűek. Terem szikár, sziklás dombokon, homokbuczkákon; a hazai homokpuszták jellemző apró cserjéje, noha idegen, a Földközi-tenger mellékéről ide származott növény. 5–9.

Más honi fajok: H. alpestre (Jacq.) Dun.,canum (L.) Dun.,glabrum (Koch) Fritsch,obscurum Pers.,rupifragum Kern.

C) A párta sok, több mint 10 szirmú.

Fehér tündérrózsa.

Nymphaea alba L. – (Bubojka, vizi fehér nimfa, vízitök, liliomrózsa, vízileány. – Term. r.: Tündérrózsafélék. Nymphaeaceae.) – 34. t. 5. k. Évelő. Első levelei háromszögűek, nyilasak; a viz színén uszó hosszú nyelü, fejlett levelei 1–3 dm. átmérőjűek, kerekdedek és bőrneműek. A csésze 4-levelű. Számos szirma fehér, húsos, a külsők hosszabbak, mint a csészelevelek. A magház egészen a bibéig meg van rakva porzókkal. A bibekorong 10–20 sugarú. Termése csaknem gömbölyű. Terem mélyebb álló vizekben, főleg folyók holt ágaiban, így különösen a Duna és Tisza környékén. 6–9.

Hévvízi tündérrózsa.

Nymphaea Lotus L. – (Melegvízi nimfa. – Nymphaea thermalis DC. – Term. r.: Tündérrózsafélék. Nymphaeaceae.) – Évelő. Levele tulajdonképen háromféle. Első levelei alámerültek, keskeny 3-szögűek, illetőleg nyilasak, élénken emlékeztetnek a sóska leveleire. A víz szinén úszó fiatal levelei csaknem épek, a kifejlődöttek pedig öblösen és hegyesen fogasok, nagyok (3–4 dm.) és felszínükön fényesek, fonákukon lilásak. Virága fehér; az alsó szirmok alól kevéssé rózsaszinűek; a porzók sárgák. Ökölnyi termésében tömérdek apró mákszemhez hasonló mag van. Hazája Kelet India és Egyptom. Nincs még teljesen megfejtve, miként került hazánkba. Többek szerint nem ősidőktől itt termő külön faj, hanem Indiából, esetleg Afrikán keresztül ide plántált, vagy madaraktól behurczolt növényünk. Régen tenyészik a biharvármegyei Püspök-fürdő hévvizében; innen ültették Budapest és Keszthely meleg vizeibe. Hazánk kiváló érdekessége. 5–9.

Sárga vízitök.

Nuphar luteum (L.) Sm. – (Békaliliom, habrózsa, tórózsa, nofár, sárga nimfa, tavi rózsa, tőkincs, tökincs, vízi mák. – Term. r.: Tündérrózsafélék. Nymphaeaceae.) – 34. t. 6. k. Évelő. Levelei a víz színén úsznak, hosszúnyelűek, nagyok, kerülékesek, bőrneműek, alapjuk szíves. Csészéje 5-levelű, levelei 2–3 cm. nagyok és sárgák. A szirmok legfeljebb félakkorák, rendesen azonban még sokkal kisebbek; szintén sárgák; hátsó lapjokon mézfejtő van. A bibekorong 10–20-sugarú; sugarai a középen kimélyített és épszélű korong határa táján elmosódottak. Terem 0·5–1 m. mélységű álló vizekben, folyók holt ágaiban, szórványosan mindenütt, a hol a vidék tenyészetét megengedi. 6–9.

Más honi faj: N. sericeum Láng.

E rendbe sorolhatók: az Actaea valamint a Delphinium fajok. (XIII. o. 2. r.)

2. rend: Kevésbibeszálúak. Di-Pentagynia.

A bibeszálak száma 2–5.

A) A párta kétoldalúan részarányos (zygomorph).

Közönséges szarkaláb.

Delphinium Consolida L. – (Királyvirág, sarkantyufű, sarkasfű, mezei sarkvirág. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 35. t. 1. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–50 cm. Szára terebélyesen ágas. Levelei 2–3-osztatúak sallangjaik keskenyek. Kocsányai hosszúak. Virágai sarkantyúsak, még pedig a párta sarkantyúja a szintén színes csésze sarkantyújába van bujtatva. Hirtelen kihegyesedő, hosszú bibeszálban végződő tüszőtermése kopasz és magános. Virága sötétkék, ritkán rózsaszínű vagy fehér. Terem vetés közt az egész országban. 5–9.

Keletvidéki szarkaláb.

Delphinium orientale Gay. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Egyéves. 20–60 cm. Egyszerű- vagy kevéságú szára hosszú virágfürtben végződik. Ágai, valamint rövid kocsányai felállók. Virága nagyobb, mint az előbbi fajé, és ibolyaszínű. Tüszője szőrös, tövén mirigyes, rövid bibe szálába hirtelen kihegyesedő. Terem vetés közt hazánk déli felében; még pedig nagy mennyiségben a Maros és Duna között, a nyugati határon már csak elvétve és szálanként. E szép növény kertbe is ültethető. 6–9.

Elterjedt kerti szarkaláb a D. Ajacis L., mely Fiume mellett el is vadul.

Más honi fajok: D. alpinum W. et K.,elatum L.,fissum W. et K.,intermedium Ait.,montanum DC.,oxysepalum Borb. et Pax.

Katika sisakvirág.

Aconitum Napellus L. – (Csuklyafű, ebrontófű, erdei vaduborka, farkasbab, farkasméregfű vagy farkasfű, farkasölőfű vagy farkasrépa, katika répája, kék sarkantyú vagy kék tetűfű, méregfű, oroszlánszáj, sisakfű, tetűrontó. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 45–120 cm. Tőkéje két répaszerű gumóból áll. Levele tenyeresen osztott, szeletei 3-osztatúak vagy szárnyasan hasadtak. A virágzati tengely és a kocsányok szőrösek. Csészelevelei sziromszerűek, sötét liláskékek; a felső sisakalakú és körülbelül olyan magas, mint széles. Szirmai a sisakon belül vannak, szálasok, tetejökön mézfejtővel, melynek sarkantyúja kissé görbe. Terem magas hegyek és havasok forrásos, köves, gyepes helyein hazánk északi részében. Mérges gyógynövény. 6–9.

Katika sisakvirág.

Farkasölő sisakvirág.

Aconitum Vulparia Rchb. – (El- vagy visszaforduló szőlő, elfordult gyökerű fű, farkasgyökér, farkasszőlő, rókaölő sisakvirág. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 50–100 cm. Levelei tenyeresen 5–7 felé osztottak. Metszetei szélesek. Virágzata laza, rendesen ágas, elálló ágakkal. Csésze halványsárga, és lehull. Sisakja jóval magasabb, mint széles, és a két sziromlevél sarkantyúja be van csavarodva. Terem erdős, sziklás helyeken az ország minden magasabb hegyvidékén. 6–7.

Farkasölő sisakvirág.

Keleti sisakvirág.

Aconitum moldavicum Hacq. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 50–120 cm. Levelei nagyok, 5–7 felé tenyeresen hasítottak. Hasábjai szélesek, visszástojásdadok és elülső szélükön rendesen háromfelé metszettek; egyes karéjai nagyolva tompán vagy hegyesen fogasok. A szára, levele (kivált a visszája), kocsánya, pártájának külseje és a termése puha göndör szőröktől borzas. Csészéje sötétkékes lila; sisakja 2 cm. hosszú és körülbelül 4-szer hosszabb. mint széles. Terem erdőkben, sziklás, főleg meszes gyepükben hazánk északi, főleg keleti felében. Helyenként gyakori. 7–8.

Szelid sisakvirág.

Aconitum Anthora L. – (Csuklya, csuklyás vagy kuklásfű, méregölő vagy sárga sisakvirág. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 40–100 cm. Gyökere répás. Levélmetszetei keskenyek. Csészéje élénksárga, maradó; sisakja körülbelül olyan magas, mint széles. A két sziromlevél sarkantyúja be van csavarodva. Terem sziklás, főleg meszes és trachitos helyeken szórványosan az ország hegyvidékén. Valamennyi sisakvirágfaj mérges. 8–9.

Más honi fajok: A. Baumgartenianum Simk.,cernuum Wulf.,lasianthum Rchb.,nanum Baumg.,rostratum Bernh.,toxicum Rchb.

B) A párta sugaras vagy csillagos (actinomorph).

Fekete békabogyó.

Actaea nigra (L.) Fritsch. – (Füzéres takta, farkasbab, farkasszőlő, kristóffű. – Actaea. spicata L. α) nigra L. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Ágas szára alul kopasz, fölül pelyhes. Tőlevelei nagyok. Kétszer 3-osztatúak. Hasábjai tojásalakúak vagy hosszúkás szívalakúak, kihegyezettek és kétszer bevagdaltan fűrészesek. Apró virágai tömött szártetőző fürtben állanak. Hosszúkás fekete bogyói állítólag mérgesek. Terem árnyas, sziklás erdőkben szórványosan az egész ország hegyvidékén: 5. – Gyökerét régebben hashajtó-szernek használták.

Fekete békabogyó.

Büdös poloskavész.

Cimicifuga foetida L. – (Poloskadög, poloskakín. – Actaea Cimicifuga L. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 40–180 cm. Szára egyenes, levelei kétszer szárnyasak; levélkéi tojásdad hosszúkásak és egyenetlenül fűrészesek. Virágzati tengelye kevés elálló, bugaszerű ággal, mindeniken megnyúlt fürtös virágzat. Kocsánya rövid, a csésze zöldes; szirmai is zöldesfehérek. Tüszői ragadós-szőrűek. Az egész növény undorító szagú. Terem sziklás, árnyas, főleg lombos erdőkben szórványosan hazánk északi és keleti hegyvidékén. A Balaton mellől valószínűleg kiveszett. 7–8.

Büdös poloskavész.

Piros bazsarózsa.

Paeonia officinalis L. – (Basa- vagy bazsálrózsa, bazsalyikom, pévenye vagy pünkösdi rózsa. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 30–90 cm. Némely gyökere vékony és hosszas répává vastagszik. Levele kétszer háromosztatú, középső levélkéje lefut a nyélre, három felé hasadt vagy háromosztatú és karéjai hosszúkáslándsásak. Virága magános, 5-, vagy sokszirmú. Van két alakja:

Az egyik levelének fonáka fehéreszöld, nem fényes, molyhos tüszői végre vízszintesen elállók (a kép jobb alsó sarkában); virága rendszerint ötszirmú, vagyis nem teljes; ez a vad bazsarózsa, P. peregrina Mill. (P. banatica Roch.); előfordul szórványosan hazánk délkeleti hegyvidékén. A deliblati homokpusztára is leszállt.

A másik alak levelének fonáka kissé fényes, tüszői fölfelé állnak és csak a csücskük görbül le. Virága rendesen teljes. Ez a kerti bazsarózsa, P. festiva Tsch. Kedvelt és elterjedt kerti virágunk. 5.

Piros bazsarózsa.

Keleti bazsarózsa.

Paeonia tenuifolia L. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 30–60 cm. Levele finoman szabdalt, sallangjai rendszerint 1 mm. szélesek. Virága nem teljes, szirmai sötétbiborszínűek. Terem kaszálókon a temesi homokpusztán és a Királyhágón túl, Záh mellett. 5.

A Paeonia peregrina Mill. és a P. tenuifolia L. keverékfaja a P. latisecta Nlr. Előfordul a tőfajok közt a temesi homok pusztán.

Közönséges czámoly.

Aquilegia vulgaris L. – (Csámoly, galambvirág, gamó, ganga bugya, gelesztafű, harangláb, harangvirág, keselyű-, sas- vagy saskeselyűfű. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 35. t. 2. k. Évelő. 20–50 cm. Levelei szárnyasak, kétszer hármaságuak, levélkéi kerekdedek, három-karéjúak és csipkések. Virága sötét liláskék, ritkán rózsaszínű vagy feketésviola. Csészelevelei hosszúkás tojásalakúak; a párta hosszú sarkantyúja kampósan be van görbítve. Terem köves domblejtőkön, hegyi réteken hazánk északi és keleti hegyvidékén. Kerti virág és hazánk egyéb részeiben is elvadul. 7–8.

Más honi fajok: A. nigricans Baumg.,subscaposa Borb. (Ullepitschii Pax), – transsylvanica Schur.

Mezei kandilla.

Nigella arvensis L. – (Feketécske, fekete kandilla, köményvirág, köménymák, hályogfű, mezei koriandrom, parasztbors, szőrös kandilla, katiczavirág. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 35. t. 3. k. Egyéves. 10 – 25 cm. Levelei szárnyasan osztottak, keskenyek. Virágjának gallérja nincs. Csészéje nagy, pártaszerű, zöldesfehér, csúcsa felé kékes. Tüszői tövüktől közepökig összenőttek. Terem utak szélén, ugarokon, általában mívelt talajon és parlagokon; vetés közt gyom. A legészakibb vármegyéket kivéve az egész országban tenyészik. 7–9.

Kerti kandilla.

Nigelda damascena L. – (Borzas kata, kék kandilla, a puszták szüze.) Évelő. Kedvelt virágunk. Finoman szabdalt gallérja van és tüszői erősen fölfúvódtak. Délen el is vadul helyenként. 7–9.

3. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia.

Minden virágban számos, ötnél mindenkor több bibeszál van.

A) A termés többmagvú – sokmagvú, felnyitó tüsző.

Mocsári gólyahír.

Caltha palustris L. – (Békavirág, fülemilevirág, gólyavirág, kácsa- vagy kásavirág, lotács, Lukács-virág, mocsárvirág, német kaporna, sár- vagy sári virág, tűzvirág, vízi sárga viola. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 35. t. 5. k. Évelő. 20–40 cm. Szárának alsó része gyakran lecsepült, de nem gyökerező. Fényes levelei vesealakúak, vagy kerekdedek; alapjok szíves. Virága nagy (3–4 cm.). fényes tojássárgaszínű. Tüszői hirtelen csőrbe keskenyedők, hátuk erősen görbül. Tenyészik vizenyős réteken, mocsarakban hazánk közép és nyugati vidékein. 4–5, szálanként 10.

Más honi fajok: C. cornuta S. N. et K.,laeta S. N. et K. (alpina Schur).

Közönséges zergeboglár.

Trollius europaeus L. – (Bogláros torolya, sárga golyóbisvirág, tuszokfű, ebüröm (?). – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 35. t. 4. k. Évelő. 30–60 cm. Tőlevelei tenyeresen 5 felé osztottak; hasábjaik 3 felé metszettek. Virágai fényesek és élénk kénszínsárgák, gömbformájuak, mert csésze- és sziromlevelei ki nem terülnek, hanem úgy maradnak, mintha bimbóban volnának és a porzókat és termőket be boltozzák. 10–15 cm. csészelevele nagy és sziromnemű, szirmai pedig keskenyek és körülbelül akkorák, mint a porzók. Terem nedves réteken, kaszálókon hazánk magasabb hegyvidékein. Túl a Dunán is. 5–7.

Más honi faj: T. transsylvanicus Schur.

Fekete hunyor.

Helleborus niger L. – (Krisztus-virág. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 35. t. 6. k. Évelő. 15–30 cm. Tőlevelei 8–9-osztatúak, ölbefogottak, bőrneműek és áttelelők; a tagok csúcs felé eső harmada fogazott; alsó részük ép. Szára 1–2-virágvú. A szirmok mézfejtőkké alakultak és a csésze pártaszerű, fehér vagy pirosas, 6–9 cm. átmérőjű. Termése tüsző; társas. Terem az Alpokban, hazánkban nem fordul elő. A mennyiben enyhe télen deczember és január hónapban már virít, kertbe ültetik főleg Angliában. Nálunk – sajnos – nem is tenyésztik. 12–4.

Piros hunyor.

Helleborus purpurascens W. et K. – (Kígyófű, papkalap, tavasz elei paponya vagy páponya, zászpa. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 65. t. 2. k. Évelő. 15–40 cm. Levele ölbefogott, levelkéi gyakran szeletekre vannak osztva és élesen fűrészesek; visszája, úgy szintén a murváké puhaszőrű és részben mirigyes is; nem telel át. Szára 1–3-virágú. Virágai 6–8 cm. átmérőjűek. A csésze hátán pirosló. Porzóit tölcséres mézfejtők övezik, tüszői hosszú bibeszálúak, fölfúvódottak. Kizárólag magyar növény, mely hazánk középvidékének hegyein terem. Igy a Mátrán, a Pilis-Vértesen és az ezzel szomszédos hegyeken. 3–4.

Keleti hunyor.

Helleborus Baumgartenii Kov. (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 10–30 cm. Ölbefogott levelei élénkzöldek és vagy egészben meztelenek, vagy a fonákon az erek mentén kissé érdesek, de sohasem mirigyesek. Virága az előbbi fajénál kisebb, csak 5–6 cm. átmérőjű. Csészéje rendszerint nemcsak hátán, hanem egészben pirosló, termésben a felszinén megzöldül. Terem hazánk keleti hegyvidékének ritkásabb erdeiben, cserjéseiben. 3–4.

Illatos hunyor.

Helleborus odorus W. et K. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 15–40 cm. Bőrnemű levele kitelel. Visszája egészen sűrűn, puhán szőrös, részben mirigyes is. Szára 3–5, ritkán többvirágú. Csészéje 5–7 cm. átmérőjű; egészen zöld, vagy sárgás; erős, nem kellemetlen, de nehéz illatú. Terem hegyvidéki erdőkben, gyepükben Krassó-Szörény és Temes vármegye déli részében; továbbá Baranya vármegyétől északra Tolnáig; nyugatra Horvátországon keresztül Fiuméig terjed. 2–4.

Kisvirágú hunyor.

Helleborus dumetorum W. et K. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 15–30 cm. Fűnemű levelének ölbefogott levélkéi finoman fűrészesek; fonákuk egészen kopasz. Virága kicsiny, zöld; a csésze átmérője még a termés korában sem üti meg a 4 cm-t. Terem túl a Dunán, hegyvidéki erdőkben. 3–4.

A hunyorfélék gyökere mérges. A nép az állatok gyógyítására használja. – Valamennyi fajkora tavaszszal nyílik, mikor még kevés virág van. Nagy és sajátságos színű virágával pedig bármelyik helyet érdemelne kertjeinkben is.

Más honi fajok: H. atrorubens W. et. K.,istriacus Schiffn.,multifidus Vis.,niger L. subsp. altifolius Hayne. (Hazánkban valamennyi csak Fiume környékén terem.)

Csillagos télike.

Eranthis hiemalis L. – (Páponya, sziráj, téli hunyor, kikeleletnyitó, téltemető. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 5–12 cm. Szára egyvirágú. Tőlevelei 7-osztatúak. Csészéje 5–8-levelű, aranyszínsárga; sziromlevele rendesen 6; ezek ugyanolyan színűek, de csak félakkorák, mint a csésze-levelei. Egyszer szedték már Hunyad vármegyében és a Budapesti városligetben. Érdekes de nálunk alig ültetett, kerti virág. 2–3.

Csillagos télike.

Czámolylevelű galambvirág.

Isopyrum thalictroides L. – (Galambfű, galamó, virnáncz. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 15–30 cm. Tőkéjén csomósan fejlődnek rostos gyökerei. Szára ágas. Levele hasonlít a czámoly leveléhez. Kocsányai a levelek hónaljából erednek, sokvirágúak; fehér szirmai hamar lehullanak. Terem erdőkben hazánk minden hegyvidékén. 3–5.

Czámolylevelű galambvirág.

B) A termés egymagvú és nem kovad.

Nyári hérics.

Adonis aestivalis L. (tulajdonképen Adonis phoenicea L. – Kakasvirág, parlagi rózsa, tyúkvakító. – Term. r: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 36. t. 1. k. Egyéves. 20–50 cm. Levelei 3, vagy többször finoman szeldeltek. Szirom levelei miniumszínvörösek, ritkán sárgák, tövükön mindig feketék. A csésze kopasz, a szirmok szétterülők; a hosszúcsőrű termésének hátán egy-egy elálló foga van. Terem vetésben az egész országban. 5–7.

Tavaszi hérics.

Adonis vernalis L. – (Kaporrózsa, sárga hunyor v. kökörcsin, sárga leánykökörcsin, tyúkszemvirág. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 15–30 cm. Levele finoman szeldelt. Virágai nagyok, sárgák, átmérőjük 5–7 cm. Sziromleveleik száma 10–20. A csésze és a termés szőrös; a termés csőre kampós. Terem napos, főleg meszes dombokon. Az északi hegyvidéken hiányzik; különben szórványosan előfordúl az Alföld homokos mezőin is. 4–5.

Más honi fajok: A. atrorubens (L.) Fritsch (autumnalis L.), – flammea Jacq.,hybrida Wolff.,Walziana Simk.,Wolgensis Stev.

Tavaszi hérics.

Sarlós boglárka.

Ranunculus falcatus L. – (Fuláncs, csepp boglárka, szarúfű, tülökborz, fulánkos szironták. – Ceratocephalus falcatus Pers. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Egyéves. 2–8 cm. Az egész növény molyhos. Levelei 3 – sokfelé tenyeresen szeldeltek. Apró virágai kénszínsárgák. Csészéje 5-levelű; a szirmok tövén mézfejtő van. Termése hosszú görbe csőrű, (sarlóhoz hasonló) háta árkolt, alsó oldala ormós. Homokos, füves helyeken tenyésző ritka kis növény. Biztos termőhelye csak Budapest közelében van. 3–4.

Sokkal gyakoribb a csepp boglárka, R. testiculatus Cr. (Ceratocephalus orthoceras DC.) Ez az előbbi fajtól biztosan csak termésében különbözik; csőre t. i. egyenes. 3–4.

Sarlós boglárka.

Hínáros boglárka.

Ranunculus trichophyllus Chaix. – (Békafű, hínáros vagy tavaszi szironták. – R. paucistamineus Tausch. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 5–100 cm. Vizi növény. Szára a vízben úszik; rövidnyelű levelei hajszálsallangokra szeldeltek; a vízből kiemelve összeesnek. Kocsánya akkora mint a szemben lévő levél, és a terméssel visszagörbül. A porzók száma rendesen csak 7–10. Szirmai fehérek. Számos apró termése szőrös. Álló vizekben, árkokban, folyók kiöntéseiben az egész országban közönséges. Ha a víz hirtelen elapad, a szárazon is tenyészik ugyan, de törpe marad és elváltozik. 4–6.

Hínáros boglárka.

Saláta boglárka.

Ranunculus Ficaria L. – (Arany vagy aranynyal versengő, aranysaláta, búza-eső, búza-zápor, fügelevelű fű, fügezöld, galamb- vagy galambbegy saláta, golyvarontófű, Isten buzája, kakuk v. kerek saláta, kis fecskefű, mennyei árpa, papsaláta, saláta szironták, sülyfű, Szent-György saláta, tavaszi saláta, trencsényi manna, varjúmogyoró, versengő saláta, zsibavirág. – Ficaria ranunculoides Roth. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 5–20 cm. Tőkéjéből számos apró gumós gyökér fejlődik. Szára lecsepűlt és gyökerező. A levelek szives tojásalakúak, fülük szétáll, kopaszok és fényesek; hónaljukban a tenyészet vége felé kis gumók (tulajdonképen sarjadzó gumós rügyek) képződnek. Szirmai fénylő, aranyszínsárgák. Terem főleg nedves erdőkben az egész országban. Erdőirtás után számos éven keresztül tengődik a helyét elfoglaló esetleges napos legelőn is. 3–5.

Fiatal leveleit helyenként salátának eszik; később kevéssé mérgesek; gumós rostos gyökereit orvosságnak is használták.

Saláta boglárka.

Selymes boglárka.

Ranunculus illyricus L. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 65. t. 1. k. Évelő. 15–30 cm. Gyökerei gumósak. Hosszúnyelű tőlevelei három osztatúak; sallangjaik keskenyszálasok s az egész növény fehér szőröktől ezüstösen selymes. Virágai nagyok, czitromszínsárgák. Terméskéi lapjokon kimélyitve pontozottak, hártyás orommal. Terem szikár, köves, cserjés, füves helyeken a Kárpátok déli lejtőitől szórványosan az egész ország dombvidékén. Túl a Dunán gyakoribb. 5–6.

Újjas boglárka.

Ranunculus pedatus W. et K. – (Lábforma, vagy villás boglárka. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 18–35 cm. Gyökerei gumósak. Tőlevelei ölbefogottan, újjasan metszettek. Szárlevele kevés (2–3); sallangjai épek, vagy kevés fogúak. Csészéje borzas. Szirmai sárgák. Terem kissé nedves, szikes mezőkön az Alföldön, helyenként nagy mennyiségben. A Királyhágón túl nagy ritkaság. 4–6.

Újjas boglárka.

Változó boglárka.

Ranunculus auricomus L. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 15–45 cm. Szárának a tövén nincsenek pikkelyek. Tőlevelei hosszúnyelűek; lemezük vesealakú és vagy osztatlan, csipkés, vagy tenyeresen osztott és akkor a szeletek ékalakúak és csak elülső szélükön csipkések. Szárlevelei újjasak. Virága sárga; terméskéje puhaszőrű. Terem erdőkben, ligetekben csaknem az egész országban. Az Alföld sok vidékén hiányzik, a magasabb hegyvidéken pedig (péld. északon) a kereklevelű boglárka, a Ranunculus cassubicus L. helyettesíti. Néhol együtt is tenyésznek. 4–5.

Réti boglárka.

Ranunculus acer L. – (Aranyka, égető boglárvirág, lángosfű, krajczárvirág, liba- vagy zsibavirág, réti béka virág, sömörfű. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 36. t. 2. k. Évelő. 30–100 cm. Szára, levélnyele és levele odasimuló szőröktől borzas. Tőlevelei mind sallangokra szeldeltek. Szárán csak az elágazó csomókon van szálas sallangú levele. Kocsánya hengeres; virága aranyszínsárga. Terméskéje kopasz, rövid és egyenes csőrű. Terem kissé nedves réteken, erdőkben az egész országban. Mérges. 5–9.

Gyapjas boglárka.

Ranunculus lanuginosus L. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 60–100 cm. Szára a levelekkel együtt érdesen szőrös. Alsó levelei tenyeresen osztottak; visszás tojásalakú, széles és csúcs felé csipkésen vagdalt szeletekkel. Fonákuk csaknem selymes. Nagy virágai sárgák. Lapított terméskéi hosszúcsőrűek; a csőr csigavonal módjára görbült. Terem árnyas erdőkben, csakis a magasabb hegyvidéken. Hazánk északi részén gyakori, túl a Dunán és keleten ritkaság. 5–6.

Sokvirágú boglárka.

Ranunculus polyanthemos L. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) Évelő. 30–100 cm. Szára ágas; alsó része, úgyszintén levélnyelei és levelei is elálló szőröktől borzasak. A szára felső részében oda simul a szőre. Levele keskeny sallangokra szeldelt. Virága sárga, csészelevelei a szirmokhoz simulnak; kocsánya barázdált; terméskéjének csőre rövid és görbe. Terem napos erdőkben, szikár mezőkön az egész országban. 5–6.

Kúszó boglárka.

Ranunculus repens L. – (Holló-, kakas- vagy tyúklábfű. A telt kerti fajta: pénzecske. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 30–50 cm. Gyökerező indákat hajt. Szára puhaszőrű. Levele széles, hármas szeletekre osztott. Pártája aranyszín-sárga; terméskéje rövid, egyenes csőrrel. Terem vizerek, árkok mentén, vizenyős réteken az egész országban. A teljes virágú fajtát, kertbe is ültetik. 5–7.

Dagadt-tövű boglárka.

Ranunculus bulbosus L. – (Csomós, gumós, hagymás szironták. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 15–30 cm. Szárának töve gumószerűen megvastagodott; alsó részében elálló, felűl odasimuló szőröktől borzas. Levelei hármasak, levélkéi csaknem szárnyasan hasogatottak. Virága sárga; csészéje lehajlott; terméskéjének a csőre rövid és görbe. Terem száraz mezőkön, gyepükben, szórványosan az egész ország hegy- és dombvidékén. 5–6.

Dagadt-tövű boglárka.

Torzsika boglárka.

Ranunculus sceleratus L. – (Csípős szironták, csomorika, égető boglárka, farkasnevető fű, istárj, libadöglesztő, méhek nevetése, sebesítő fű, torzsika, vízi méreg. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves., ritkán Évelő. 15–60 cm. Szára ágas, sokvirágú, csöves, egészen kopasz, vagy felső részében a kocsányokkal együtt odasimuló szőröktől érdes. Levelei kissé húsosak. Az alsók hosszúnyelűek, tenyeresen 3–5-karéjúak, szélük bevagdaltan csipkés; a legfelsők nyeletlenek, hármasak, keskeny lándsás épszélű szeletekkel. Apró virágai sárgák; csészéjök visszahajlott. Apró terméskéi hosszú hengeresre nyúlt vaczkon fejlődnek. Terem pocsolyákban, árkokban, az egész országban. Igen mérges. 5–10.

Torzsika boglárka.

Vetési boglárka.

Ranunculus arvensis L. – (Ördögárpa. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 20–60 cm. Szára ágas és szőrös. Levele sallangokra szeldelt. Virága halványsárga, kicsiny; csészéje lazán a szirmokhoz simuló. 4–8 terméskéjének csőre nagy, hoszszú, horgas; felülete kiemelkedő bordáktól varancsos és rendesen tüskés is. Terem vetés közt az egész országban. 5–7.

Más honi fajok: R. aconitifolius L.,alpestris L.,aquatilis L.,astrantiaefolius Schur,Breyninus Cr.,carinatus Schur,carpatica Herbich,Crantzii Baumg.,crenatus W. et K.,dentatus Baumg.,divaricatus Schrnk.,flabellifolius Heuff.,Flammula L.,Frieseanus Jord.,glacialis L.,hybridus Biria,lateriflorus DC.,Lingua L.,mediterraneus Grsb.,montanus Willd.,neapolitanus Ten.,platanifolius L.,polyphyllus W. et K.,pygmaeus Whlbg.,Rionii Laggerrutaefolius L.,Sardous Cr.,Steveni Andrz.Tátrae Borb.Thora L.

Vetési boglárka.

Apró egérfarkfű.

Myosurus minimus L. – (Egér pázsit, picziny mizura, cziczkányfark. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 36. t. 3. k. Áttelelő egyéves. Egyéves. 2–10 cm. Tőlevelei keskeny szálasak, rövidebbek mint a leveletlen tőkocsány. A tőkocsánya egyvirágú. Szirmai zöldesfehérek; 5 csészelevele tövén kissé sarkantyús: a szirmok tövén mézfejtő van. Porzója rendesen csak 5 van. Számos terméskéje nagyon megnyúlt kúpos vaczkon áll. Terem nedves, homokos, agyagos, árteres, de száradó helyeken szórványosan hazánk mélyebben fekvő területein. 5–6.

Berki kökörcsin.

Anemone nemorosa L. – (Áprilisi vagy berekvirág, fehér boglárvirág, fehér húsvét, fehér kukukvirág, fehér nyiralja, fehér vagy tavaszi pipacs, kikeleti fű, patácz, pipacskökörcsin, reszketeg, szellőrózsa, szélrózsa. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 7–20 cm. Vékony hengeres jóformán vízszintben álló tőkéje van. Tőlevele virítás idején rendszerint hiányzik; szárán csak gallért alkotó murvák fejlődnek, melyek azonban a tőlevelekhez hasonlók, hármasak, körülbelűl még egyszer akkorák mint a nyelük és egyenetlenűl bevagdaltak. A kocsánya szőrös; rendesen egyvirágú. Csészeleveleinek a száma többnyire 6; kopaszok és fehérek; pirosan erezettek, sőt külsejük is többnyire pirosan van befuttatva. Szirmuk hiányzik. Terem árnyas erdőkben, ligetekben az egész ország hegy- és dombvidékén. Mérges. 3–5.

Berki kökörcsin.

Bogláros kökörcsin.

Anemone ranunculoides L. – (Sárga húsvétvirág stb. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 10–20 cm. Termetében hasonló az előbbihez. Szára 1–3, de rendesen 2-virágú. Levélkéi többszörte hosszabbak mint a nyelük. A csészelevelek száma rendesen 5, aranyszín-sárgák; külsejük és a kocsány szőrös. Szirmok hiányzanak. Terem árnyas erdőkben az egész ország hegy- és dombvidékén, helyenként az Alföldön is. 3–5.

Bogláros kökörcsin.

Erdei kökörcsin.

Anemone sylvestris L. – (Pápics szélvirág. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 20–50 cm. Szára alúl elálló szőröktől borzas; felűl selymes. Tőlevelei ötös tagúak, vagy öt felé mélyen bemetszettek. Gallérlevelei ötösek, hosszúkás lándsás, fogazott hasábokkal. Virága nagy, öt csésze levele fehér; külsejök, valamint a termés is fehéren gyapjas. Szirma nincs. Terem cserjés, napos dombokon az egész ország hegyvidékén, sőt az alföldi erdőkben is. 5–6.

Erdei kökörcsin.

Mezei kökörcsin.

Anemone nigricans (Störk.) Fritsch. – (Fekete leánykökörcsin, mezei kökörcsin, fekete kükörcs, lókökörcsin, tik döglesztő. – Pulsatilla nigricans Störk. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 8–30 cm. Levelei 2–3-szor szeldeltek. hasábjai keskenyek. Murvagallér újjasan, szálasan szeldelt. Az egész növény, még a csésze külseje is, selymesen borzas. A virág erősen bókol. Csészelevelei kerülékesek, 15–26 mm. hosszúak, rendesen fekete-biborszínűek, de lehet zöldes vagy egyéb színű árnyalatuk is; csúcsuk visszagörbült és a porzók csak valamivel rövidebbek. Szirma nincs. A sok terméske a hosszú, csavarodott és gyapjas bibeszállal gömbölyű, tollas forgót képez. Tenyészik mezőkön, köves, homokos helyeken főleg a dombvidéken, de a futó homokon is, hazánk közép és keleti felében. Északon hiányzik. 4–5.

Mezei kökörcsin.

Délvidéki kökörcsin.

Anemone montana Hoppe. – (Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 36. t. 4. k. Évelő. 10–30 cm. Az előbbihez nagyon hasonló, de minden részében még hosszabb és sűrűbb szőröktől selymes. Virága rendszerint merőleges, esetleg alig, vagy keveset bókol. Murvagallérjának hasábjai hegyesebbek és egyenletesen keskenyednek; egyformán szálasok. Csészelevelei még egyszer akkorák mint a porzók, élénkebb és világosabb lilaszínűek, csúcsuk nincs begyűrve. Terem Versecz várhegyén és valószínűleg még másutt is. 3–4.

Leány kökörcsin.

Anemone grandis (Wender) Kern. – (Pulsatilla grandis Wender. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 10–40 cm. Virításkor rendszerint csak az előző évről való elszáradt levelei vannak. Levele különben kevésbbé szeldelt. A sallangok szélessége csaknem 1 cm.-t is tehet. Az egész növény selymesen gyapjas. Virága merőleges. A murvagallér sallangjai behajlítottak, keskenyek. Csészéje tágnyílású; csészelevelei nagyok (4–5 cm.), még egyszer oly hosszúak mint a porzók. Szirma nincs. Virága halványlila, ritkán más színű. Terem szórványosan hazánk hegyvidékén, még pedig inkább csak a középvidéken és nyugaton. 3–4.

Keskenylevelű alakját külön névvel is jelölik: A. angustisecta Rchb.

Májfű kökörcsin.

Anemone Hepatica L. – (Bokor alatt kuczorgó, mogyoróalja fű, nemes májfű, ökörszem, szívfű. – Hepatica triloba Chx. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 36. t. 5. k. Évelő. 6–15 cm. Levele szíves alapból három karéjú; a karéjok épek; levelének fonáka puhaszőrű. Murvagallérja csészeszerü, három, zöld levelű. 8–10 csészelevele égszinkék, ritkán rózsaszínű vagy fehér. Terem árnyas erdőkben főleg mészkövön az egész ország hegyvidékén. 3–5.

Hasonló hozzá a szép magyarföldi kökörcsin (Anemone transsylvanica (Fuss) Heuff.). Ennek a levélkaréjai még nagyobbak, mint az előző fajéi. A középső 3-fogú, a szélsők néha kétfelé osztottak s mindig egyenetlenűl csipkésen vannak bevagdalva. Terem a Királyhágón túl délen és keleten; a legtöbb helyen helyettesíti a májfű kökörcsint. 2–4.

Más honi fajok: A. alba (Rchb.) Kern.,Baldensis L.,hortensis L.,narcissiflora L.,patens L.,slavica Reuss,vernalis Mill.

Függős virnácz.

Thalictrum aquilegifolium L. – (Galamólevelű virnácz. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 60–120 cm. Levelei 2–3-szor szárnyasak. Levélkéi kerekdedek; nagyolva csipkések a levélgerincz ágainak tövén kerekded vagy kagylóalakú pálhákkal. Virágai bogernyőben fejlődnek. Csészelevelei zöldesek; porzói lilaszínűek és a csúcsuk felé meg vannak vastagodva. Terméske háromélű és hártyás. Terem erdőben, főleg az erdő szélén, sziklás helyeken szórványosan az egész országban. Az Alföld homokján is. 5–7.

Függős virnácz.

Korpás virnácz.

Thalictrum flavum L. – (Békakorpa, borkóró vagy borvirág, tályoggyökér, vad virnácz. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 40–100 cm. Taraczkot hajt. Levelei 2–3-szor szárnyasak; a felsőbbek levélkéi keskenyek; tövükön rendesen pálha van. Illatos virágai halványsárgák. Terméskéje kerekded.

Nagyon hasonlít hozzá a Thalictrum lucidum L., mely nem hajt taraczkot, és levele sohasem pálhás. Mindkettő terem nedves réteken, folyók, állóvizek szélén az ország minden mélyebben fekvő részén. 6–7.

Korpás virnácz.

Közönséges virnácz.

Thalictrum flexuosum Bernh. – (Thalictrum collinum Wallr. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 40–100 cm. Tőtől leveles szára barázdás; taraczkot nem hajt; gyakran pirosan van befuttatva. Levélkéi szélesek, visszásan tojásalakúak vagy ékformán lapiczkásak. Virágzata szétterpedt. Virága sárgás. Termése tojásdad, rendszerint 10 bordájú. Terem száraz, gyepes dombokon, szikár erdőben az északi hegyvidéket kivéve az egész országban. 6–8.

Más honi fajok: Th. alpinum L.,Árpádinum Borb.,Barthii Schur,foetidum L.,galioides Nestl.,glaucescens Willd.,iodostemon Borb.,litorale Borb.,majus Cr.,nigricans Scop.,pauciflorum Schur,peucedanifolium Grsb.,simplex L.

Iszalag bércse.

Clematis Vitalba L. – (Fehér vénicz, lótorma, szulákfű, varjúköröm, venike. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – 36. t. 6. k. Cserje. 1·5–6 m. Kúszó szára fás és bokrosodó. Levelei páratlanúl szárnyasak; levélkéi szívesek vagy tojásalakúak, épek vagy durván csipkésen fűrészesek. Bogernyős virágzata a levelek hónaljából fejlődik. Virágai illatosak, csészelevelei sziromneműek, mindkét lapjukon molyhosak, külsejök zöldes, belsejök fehér. Szirma nincs. Terméskéin tollas bibeszálakkal. Terem erdő szélen, gyepükben az egész ország hegy- és dombvidékén; néhol az Alföldön is. Leveleivel felkapaszkodik a fákra, cserjékre és rájok nehezedve, évek multán őket elöli. 6–9.

Havasi bércse.

Clematis alpina (L.) Mill. – (Bércz folyondár, berling. – Atragene alpina L. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Cserje. 2–3 m. Szára heverő vagy kúszó. Atellenes levelei kétszer szárnyasak; levélkéi hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek és egyenetlenűl fűrészesek. Virága hosszú kocsányon magánosan fejlődik; takarója kettős: a külső 4 (–5) levelű, levelei 3–4 cm. hosszúak, kerülékesek, liláskékek, külsejök gyapjas; a belsők 10–12 porzóból alakultak, félakkorák és fehérek. Termése hosszú tollas bibeszállal. Terem magasabb hegyvidékek sziklás cserjéseiben szórványosan a Kárpátokban. 7–8.

Havasi bércse.

Réti bércse.

Clematis integrifolia L. – (Éplevelű bércse. – Term. r.: Boglárkafélék. Ranunculaceae.) – Évelő. 20–60 cm. Szára nem kúszik. Nyeletlen levelei tojásalakúak, kihegyezettek és épek. Virága rendszerint magános, bókoló és illatos. Csészelevelei hosszúkásak, sötét liláskékek, még egyszer akkorák mint a gyapjas porzók. Szirma nincs. Termése hosszú, tollas bibeszállal. Terem kissé nedves réteken, szórványosan hazánk déli felében. 5–6, 8–9.

Szép külföldi bércse az igen nagy kékvirágú Clematis coerulea Lindl., melyet más külföldi szép és nagyvirágú (Cl. grandiflora Hort.) fajtákkal a kertekbe, temetőkbe ültetnek.

Más honi faj: C. recta L. (lótorma, nagy palaczkfű.)