Ugrás a tartalomhoz

Magyarország virágos növényei

Wagner János, Hoffmann Károly (2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

V. osztály: Ötporzósak. Pentandria.

V. osztály: Ötporzósak. Pentandria.

A virágokban porzó és termő együtt van; a porzók száma öt; szabadok.

1. rend: Egybibeszálúak. Monogynia.

A) A virág hiánytalan; a párta forrt szirmú és alsó állású.

a) A termés legalább éréskor 4-felé eső, a csésze fenekén nyugvó makkocska (a szeplőlapúnak csak 2 makkocskája van, a Mattiáé pedig nagy és hártyás szélű). A term. rendszerben valamennyi faj az Érdes-levelűekhez, Boraginaceae (vagy régiesen Asperifoliaceae) tartozik.

Európai kunkor.

Heliotropium europaeum L. – (Napra-fordúló, napkunkor, forgó-, néző- v. nap után járó fű, napfű, sömörvirág.) – Egyéves. 15–40. Az egész növény rövid szőröktől szürke. Tojásdad v. kerülékes levelei épek, nyelesek. Virágzata kunkor. Virága 4–5 mm hosszú; csészéje maradó, a termés érésekor csillagosan álló 5 foggal. Pártája fehér. Makkocskái 3-élűek, csak éréskor esnek szét. Terem szántóföldön, utak mentén, a legészakibb határvidéket kivéve, szórványosan az egész országban. 6–8.

Rokona az amerikai Heliotropium peruvianum L., mely – többnyire »vanilia« néven – kedves, kellemes illatú kerti vagy cserepes növényünk.

Más honifaj: H. supinum L.

Európai kunkor.

Henye magiszák.

Asperugo procumbens L. – (Borzfű, zordonka.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–75. Ágas szára lecsepült; dús nedvű, törékeny és horgasszőröktől ragadós. Levelei hoszszúkás kerülékesek, kivált élükön erősen érdesek. Csészéje maradó, a virágon csöves, 5-metszetű, a termésen összenyomott 1–1·5 cm széles, öblösen 5-fogú és mindenik foga között még egy kisebb foga van; 5-ágú koronára emlékeztet. Pártája violaszínű, később kék, torkában 5 pikkelylyel. A termés kocsánya hátra görbült. Makkocskái bibircsesek. Terem parlagokon, kerítések mentén, kertekben, szóval emberi lakások közelében az egész országban. 5–6.

Henye magiszák.

Bojtorjános mizsót.

Lappula echinata Gilib. – (Békabojtorján, koldustetű, suly- v. sünmag, tüskésmagvú fű. – Echinospermum Lappula (L.) Lehm.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 20–50. Levelei lándsásak vagy keskenyszálasak, a szárral együtt érdesek. Kocsányai virítás után is egyenesen állnak, torka zárt. Virága 3–4 mm hosszú; élénk kék. Terméskék 3-oldalúak, bibircsesek, szögleteiken horgas, kapaszkodó sertékkel, melyekkel ruhába, állatok szőrébe belekapaszkodik. Egérszagú. Terem parlagokon, tarlókon az egész országban Áttelelő egyéves. 6–7, Egyéves. 8–10.

Más honi faj: L. heteracantha Ledeb. [deflexa (Whlbg.)]

Bojtorjános mizsót.

Orvosi ebnyelvű-fű.

Cynoglossum officinale L. – (Árnő, atlaszfű, atlaszér, atraczél, egérszagú fű, kódistetű, kutyanyelvű fű, patkány- v. patkányírtó fű, szipóka, Venus ujja.) – 8. t. 1. k. Kétéves. 30–100. Szára és levelének mindkét lapja rövid szőröktől szürke. Alsó levelei nyelesek, 30 cm hosszúak, a felsők ülők, félig szárölelők. Virágzata kunkor; kocsánykák később legörbülnek, 6–7 mm h. pártája szennyes biborveres; a csésze fogainál hosszabb. Termése tüskés, háta belapult, kiemelkedő karimával. Terem utak mentén, erdőirtásokban az egész országban. 5–7.

Más honi fajok: C. Columnae Bivona., – germanicum Jacq., – Haenkei Schult., – pictum Ait.

Homoki ernyőke.

Mattia umbellata (W. et K.) Schult. – Kétéves. 30–80. Vaskos tőkéje számos tőlevél maradványával van körülvéve. Tőlevelei (–18 cm) hosszú nyelűek; lemezük 6–50 mm széles, 6–14 cm hoszszú. Virágzata 2–14 ernyősen álló szártetőző kunkorból áll. Csészéje ezüstösen selymes, tövig 5-metszetű. Pártája hengeres, körülbelől harmadáig 5-felé hasítva; hasábjai lekerekítettek; alsó fele szükebb, felső része harangformán kiszélesedő; vajszínű. Bibeszála körülb. 1 cm.-nyire kiáll. Termése makk, sugarasan redőzött széles hártyás koronggal körülvéve; átmérője 10–16 mm; színe fehéres barna. Terem a temesi homokpuszta kötöttebb talaján. Külföldön csak Szerbiában fordul elő. 5–6.

Homoki ernyőke.

Kerti borágó.

Borago officinalis L. – (Báránynyelv, burecs, dinnyeillat, dinnyeszagú fű, kerti atraczél, kerti ökörnyelv, tetűvirág, uborkaszagú fű.) – 8. t. 2. k. Egyéves. 30–80. Az egész növény merev szőröktől szúrós. Levelei tojásdadok v. kerülékesek; az alsók hosszúnyelűek, a felsők kissé lefutók. Virágzata laza, bókoló kunkor. Pártája 2–2·5 cm széles, égszínkék, 5 kihegyezett sallanggal, torokpikkelyei kurták. Portokjai feketék. Terméskék körtealakúak, barnák; a fehér köldök hosszan kiálló. A Földközi-tenger mellékéről származó növény, melyet néhol (pld. Németországban) konyhakertekben termesztenek s fiatal leveleiből uborkaillatú mártást és főzeléket készítenek. Nálunk csak a méhek kedvéért ültetik. 6–9.

Homoki pirosító.

Alkanna tinctoria (L.) Tausch. – (Báránypirosító, piros- vagy vadökörnyelv, pirítógyökér. – 66. t. 7. k. Évelő. 15–30. Szára lecsepült; az egész növény sertéktől szúrós. Levele lándsás, a felsők csaknem szívesek. A csésze fogai keskenyszálasak, csaknem akkorák mint a párta csöve. Pártája búzavirágkék v. lila; torka nyitott. Terméskék szemölcsösök. Terem a Nagy-Alföld homokbuczkáin, főleg a Duna-Tisza közén. 4–6; gyakran ősszel újra virít.

Sötét pirosasbarna gyökérhéja az »alkanna«-festéket szolgáltatja, mely kevés lúgtól megkékül, savtól pedig visszakapja eredeti sötétpiros színét. Olajok, liqueurök, kenőcsök festésére használják, sőt lakmusz helyett is; a zsírok kimutatására is szolgál.

Orvosi atraczél.

Anchusa officinalis L. – (Patikai ökörnyelvfű.) – 9. t. 1. k. Kétéves. Évelő. 30–90. Az egész növény szemölcsökön álló szőröktől érdes. Alsó levelei nyelesek, a felsők ülők; mind lándsás és épélű. Virágzata kunkor. Kocsánya virítás után kifelé görbül. Pártája eleinte biborszínű, később lila, kék, ritkán fehér; csöve egyenes és a csészéből felényire kiálló. Terméskék ferdén tojásalakúak, finom szemölcsűek és bordázottak. Terem utak mentén, homokos szántóföldeken az egész országban. 5–9.

Más honi fajok: A. Barrelieri All., – italica Retz., – ochroleuca MB., – pustulata Schur.

Mezei farkasszem.

Lycopsis arvensis L. – (Bibircsós nyakó, ökörnyelv.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 15–40. Hasonlít az orvosi atraczélhoz, de levelei fogasok; kocsányai elvirítás után is egyenesek, pártájának csöve pedig középtájon könyökformán görbült. Terem utak mentén szántóföldeken az egész országban, de többnyire nagyon szórványosan. 5–9.

Biborszinü gyászoska.

Nonnea pulla (L.) DC. – (Apáczavirág, édesvirág, gyászolka, gyászoló nyakó, szipóka.) – Évelő. 15–30. Hamvasszürke. Szára rendszerint csak fölül ágas; levelei hosszúkás lándsásak, az alsók nyélbe keskenyedők, a felsők félig szárölelők, szőrösek; közbe mirigyszőrök is találhatók. Csészefogai 3-szögűen kihegyezettek; pártája sötét biborszinü, távolról fekete, hosszabb mint a csésze. Termése ferdén tojásalakú, apró szemölcsökkel. Terem vetések között, utak mentén, legelőkön, az egész országban. 5–7.

Biborszínű gyászocska.

Fekete nadálytő.

Symphytum officinale L. – (Forrasztófű, madár- vagy nadálygyökér, összeplántálófű, sarkosfű, nadár.) – 8. t. 3. k. Évelő. 30–100. Gyökere húsos. Az egész növény merev szőröktől érdes. Levelei a száron hosszan lefutók, az alsók nagyok, tojásdadok vagy lándsásak, hosszú szárnyas nyéllel. Pártája csöves, rózsaszínű, lila v. bibor, ritkán sárgásfehér, torokpikkelyei árszerűek. Makkocskái fényesek, simák, belső oldalukon éles szegletekkel. Terem vízenyős réteken, árkok szélén és vizek partján az egész országban. A nép helyenként tüdővész ellen háziszerül használja. 5–7.

Bütykös nadálytő.

Symphytum tuberosum L. – (Méhvirág, gumós nadálytő.) – Évelő. 10–30. Ferde tőkéje bütykös. Nyélbe keskenyedő levele csak keveset fut le. Sárgásfehér, vajszínű pártájának fogai hátra görbülők. Terem erdőkben az egész ország hegyvidékén. 4–5.

Szívlevelű nadálytő.

Symphytum cordatum W. et K. – Évelő. 15–35. Bütykös tőkéje ferde v. vizszintes. Alsóbb levelei hosszúnyelűek, szíves vállal szélesen tojásdadok. Pártája sárgásfehér, vajszínű. Terem magasabb hegyvidékek forrásai, patakjai mentén, szórványosan hazánk keleti részében. 5–6.

Más honi fajok: S.angustifolium Kern., – ottomanum Friv., – uliginosum Kern.

Szívlevelű nadálytő.

Homoki vértő.

Onosma arenarium W. et K. – (Sárga atraczél v. ökörnyelvfű, pirosító gyökér, vérfő.) – 67. t. 1. k. Kétéves. 25–50. Töve rendesen sok szárú, bokros, meddő hajtásokkal is megrakott. Levelei szálasak, a felsők kihegyezetten hosszúkás tojásdadok. Virágzata kunkor. A csésze fogai hosszú lándsásak; a párta hengeres, vajszínű, 15–20 mm. hosszú, torokpikkelye nincs. Portokjai valamivel hosszabbak a szál szabad részénél. Az egész növény sima bibircseken ülő merev sertéktől szúrós. Terem hazánk déli felének homokbuczkáin. 6–7.

Más honi fajok: O. echioides L., – stellulatum W. et K., – tauricum Pall.

Közönséges szeplőlapú.

Cerinthe minor L. – (Boldogasszony-csepegtette fű, párduczfű, szeplén, viaszfű.) – Kétéves. 15–50. Az egész növény kékeszöld, hamvas és kopasz. Alsó levelei visszás tojásdadok, a felsők szíves, gyakran nyilas alappal szárölelők; gyakran fehér pettyesek. Czitromszínsárga virágai leveles kunkorban fejlődnek. Pártája csaknem közepéig 5-felé hasított; hasábjai a virág közepe felé összeborulók. Terméskéi szürkék, fényesek és feketén pontozottak. Terem utak szélén, szántóföldek és erdők határán az egész országban. Felmegy az alhavasi tájig. 5–7.

Havasi szeplőlapú.

Cerinthe alpina Kit. – Kétéves. Az előbbihez nagyon hasonló. A párta fogai aprók és hátragörbültek. A párta szegélye valamivel sötétebb színű mint a csöve. Terem a Magas Tátrán és a Királyhágón túli terület havasain. 7–8.

Havasi szeplőlapú.

Terjőke kígyószisz.

Echium vulgare L. – (Alcusibi füve, kis ökörnyelv, mérges vadharapást gyógyító fű, ördögfarkú kóró, pirosító gyökér, töviskes atraczél, terjőke.) – 9. t. 3. k. Kétéves. 30–100. Az egész növény rövid, és barna, szemölcsökön álló hosszabb szőröktől szúrós. Levelei lándsásak. Rövid kunkor virágzatai hosszú keskeny fűzért képeznek. Pártája eleinte piros, később égszínkék; csöve a csészénél rövidebb; kürtformájú, szája, ferde, torokpikkelye nincs. Bibeszála 2-ágú. Virága lehet különben egy-ivarú, porzós, és termős. Az utóbbi rendszerint kisebb. Terem utak szélén, mezőkön, parlagokon az egész országban. 6–9.

Piros kígyószisz.

Echium rubrum Jacq. – Kétéves. 30–100. Az előbbihez nagyon hasonló. Virágzata sűrűbb. Pártája csöve még egyszer akkora mint a csésze, és vérszin-piros. Bibeszála egyszerű, két gömbölyű bibében végződő. Terem az északi Kárpátok lábától délre az egész országban. 6–9.

Olasz kígyószisz.

Echium altissimum Jacq. – (Ökörfarkú- v. magas terjőke.) – Kétéves. 50–100. Szára csaknem tövétől hengeres virágzat. Virágai az előbbeniekénél kisebbek, legfeljebb 12 mm hoszszúak. Pártája halványkék v. pirosas, rendszerint fehér, csöve körülb. akkora mint a csésze; bibéje kétágú. Terem legelőkön, utak mentén szórványosan hazánk déli felében; helyenként bőven. 6–9.

Pettyegetett gálna.

Pulmonaria officinalis L. – (Darázs- v. dongóvirág, emberképű fű, méhvirág, orvosi v. patikai tüdőfű, tüdőir.) – 9. t. 2. k. Évelő. 10–30. Tőlevelei hosszú tojásdadok, a nyári hajtásokéi hosszúkás-szívesek, keskeny szegélyű hosszú nyéllel, gyakran foltosak. Szárlevelei ülők, a legfelsők kissé lefutók, színükön egyforma hosszú, merev sertékkel, apró tüskékkel és ritkásan álló mirigyszőrökkel megrakva. A virágok csomós, vagy villás kunkorvirágzatban állanak. Virága kétféle: rövid v. hosszabb bibeszálú. Csészéje fölfúvódott: fogai a csőnek legfeljebb egy harmadát teszik. Pártája előbb rózsaszínű, később sötétkék, ritkán fehér, torokpikkelye nincs. Terem erdőkben, az Alföld mélyen fekvő lapályait kivéve, az egész országban. 3–5.

Más honi fajok: P. angustifolia L., – dacica Simk., – digenea Kern., – mollissima Kern., – obscura Dum., – rubra Sch. et K. – stiriaca Kern.

Kőmagvú gyöngyköles.

Lithospermum officinale L. – (Gyöngykőmag, madár- v. napköles, napkása, kőmagvú fű, tengeri köles.) – 9. t. 4. k. Évelő. 30–100. Szára erős és igen ágas, sűrűn leveles. Levelei lándsásak, hosszan kihegyezettek, érdesek, oldalereik kiállók. Virágai aprók, sárgásak v. zöldesfehérek. Termése tojásalakú; kőkemény, fehér és fényes, kevés és sekély gödröcskével. Terem cserjés dombokon, főleg agyag- és mésztalajon, szórványosan az egész országban. Leveleit helyenként kinai tea helyett használják. 5–6.

Mezei gyöngyköles.

Lithospermum arvense L. – Áttelelő egyéves. Egyéves. 15–60. Szára gyérebb levelű. Levelein a mellékerek nem emelkednek ki. Virága apró, fehér; csöve az előbbiénél valamivel hosszabb és kék, lila vagy legalább ilyen színű gyűrűvel. Makkocskái szürkék v. feketék, kihegyezett tojásalakúak és 3 oldalról kissé lapítottak; apró kiemelkedésektől érdesek. Terem utak mentén, parlagokon, főleg vetés közt az egész országban. 4–6.

Mezei gyöngyköles.

Erdei gyöngyköles.

Lithospermum purpureo-coeruleum L. – (Csigavérszinű v. kék-kőmagvú fű, változó kőmag, biborkék gyöngyköles.) – Évelő. 25–60. Vaskos töve meddő szárakat is hajt, melyek később leterülnek és csúcsukon gyökerezve uj növénynyé fejlődnek. Levelei az előbbeniekénél szélesebbek, zöldebbek; a mellékerek nem állanak ki a levél sikjából. Pártája 13–17 mm., előbb biborszinű, végre sötét azurkék, az előbbeniekénél jóval nagyobb. Terméskék tojásalakúak, porczellánszerűek, kissé kékes árnyalattal s egészen simák. Terem erdőkben, cserjés helyeken, a legészakibb vármegyék kivételével az egész országban. Az Alföldön ritka. 4–6.

Erdei gyöngyköles.

Mocsári nefelejcs.

Myosotis palustris (L.) With. – (Békaszem, egérfül v. -fülcse, mizsót, talyigavirág.) – 8. t. 4. k. Évelő. 15–60. Töve terjedő, szára szegletes. Levelei hosszúkásak, lándsásak, hegyesedők. Virága égszinkék, karimája lapos, csöve torka sárga v. narancsszínű a torokpikkelyektől, 4–10 mm. átmérőjű. Csészéje rásimuló szőröktől selymes s a termés érésekor nyitott. Terem árkok mentén, vizenyős réteken, forrásos helyeken az egész országban. 5–9.

Erdei nefelejcs.

Myosotis sylvatica Hoffm. – Évelő. Áttelelő egyéves. 15–50. Az egész növény érdesebb mint a mocsári nefelejcs. Csészéje alul elálló, felső részében horgas szőrű. Kocsánya körülbelül akkora mint a csésze. A csésze fogai éréskor összeborúlók. A kunkor leveletlen. Pártája 5–11 mm., eleinte veres később kék, ritkán fehér; kissé illatos. Terem hegyi erdőkben hazánk északi és nyugati vidékein. Keleten a M. montana Bess. helyettesiti. 5–9.

Erdei nefelejcs.

Parlagi nefelejcs.

Myosotis arvensis L. – (M. intermedia Link). – 9. t. 5. k. Kétéves. ritkán Egyéves. Évelő. 10–50. Tőlevelei visszástojásdadok. Kunkor virágzata leveletlen és sokvirágú. Kocsánya legalább még egyszer akkora mint a termés érésekor zárt csésze (–15 mm.). Virága apró, égszínkék, karimája behorpadt vagyis homorú. Terem parlagokon, napos, szikár, esetleg kevéssé nedves mezőkön az egész országban. 5–7.

Más honi fajok: M. alpestris Schm. – caespitosa Schultz, – collina Ehrh., – ramosissima Roch (stricta Link.), – sparsiflora Mikan., – suaveolens W. et K., – versicolor (Pers.) Sm.

b) A termés tok, a magvak a közepén álló oszlopra vannak erősítve. A term. rendszerben valamennyi faj a Kankalinfélékhez, Primulaceae tartozik.

Ligeti kunrépa.

Cyclamen europaeum L. – (Alpesi ibolya, disznókenyér, disznórépa, földi kenyér v. kerekség, kúnalma, nyúlfülű viola, türtszirom, cziklámen.) – 10. t. 1. k. Évelő. 10–15. Tőkéje gumós. Hosszúnyelű levelének kerekded lemeze szives alapú, egyenetlenűl csipkés. Szinén rendesen fehérfoltos, fonáka pedig sötétbibor v. viola. Virága bókoló, rózsaszínű; 15–25 mm. hosszú sallangjai hátratürtek. Illata erős. Tojásalakú termésének kocsánya érés közben dugóhúzó alakjára csavarodik. Terem hegyvidéki erdőkben, különösen a völgyekben szórványosan hazánk nyugati felében. A keleti hegyvidéken nagy ritkaság. 8–10.

Számos fajtáját kertekbe ültetik; a C. persicum Mill. (C. latifolium Sibth. et Sm.) különösen a grandiflorum Hort. fajváltozata mint télen cserépben virító növény nagyon kedvelt. Gumója mérges (cyclamin.)

Más honi faj Fiume m.: C. repandum Sibth.

Czingár gombafű.

Androsace elongata L. – (Gór- vagy nyulánk müköcs.) – Áttelelő egyéves. Egyéves. 1–12. Tőlevelei fűrészesek, szélökön a szárral együtt csillagszőrösek. Virágzata keskeny murváktól támogatott ernyő. Kocsányai virításkor körülb. akkorák mint a murvák, később 5–6 sőt több cm.-re is megnyúlnak. Csészéje hosszabb mint a párta, a mely sárgásfehér s csöve középen fölfúvódott. Terem az ország déli felében egészen az északi hegyvidékig, parlagokon, szikár mezőkön, ugarakon. 4–5.

Más honi fajok: A. arachnoidea Schott, – Chamaejasme Host, – lactea L.; – maxima L., – obtusifolia All., – villosa L.

Czingár gombafű.

Tavaszi kankalin.

Primula acaulis L. – (Szártalan v. guggon ülő kankalin, sárga kikerics.) – Évelő. Levelei hosszúkásak, visszás tojásdadok, nyélbe keskenyedők; virágzáskor 5–8, később 20 cm. hosszúak. Virágai hosszú kocsányokon egyenként a tőrózsában álló levelek hónaljában. Csészéje hengeres, föl nem fúvódott, akkora mint a párta csöve. Pártája kénszín-sárga; nagy karéjai rónán terűlnek ki; tövük narancsszinű. E fajon is, mint valamennyi kankalin-fajon, kétféle virág fordul elő. Van olyan, melyben a bibeszál hoszszabb mint a porzók s van olyan, melyben a porzók hosszabbak mint a bibeszál. Terem réteken, erdőkben, cserjésekben az egész ország hegyvidékén. Némely vidéken azonban hiányzik. 3–4.

Orvosi kankalin.

Primula officinalis (L.) Jacq. – (Égi kincs, kaczinka, kankalék, kásavirág, keztyűvirág, sárga kikerics, kükörcs (s egyéb kiejtéssel!), kulcsvirág v. Szt. Péter kulcsa, Szt. Györgyike v. Szt. György virága, lúdláb, tavaszika.) – 10. t. 2. k. Évelő. 15–30. Tojásdad levelei hirtelen nyélbe keskenyedők, ránczosak. Az egész növény szürkén pelyhes. Virágai hosszabb, 15–20 cm., tőkocsány végén ernyőben állanak. Csészéje fölfúvódott, valamivel rövidebb mint a párta csöve, fogai tojásdadok és kihegyezettek. A párta karimája tojássárga színű és tányér alakú, torka narancsszínű. Illata kellemes. Tőalakjában csak hazánk északi részében fordul elő. 4–5.

Virágját házi orvosságnak gyüjtik.

Hazánk közép vidékén, t. i. csak az erdős, cserjés dombvidéken (a sík vidéknek nincs kankalin faja) a magyar kankalin, P. canescens Op. (P. pannonica Kern) helyettesíti, melynek a csészéje nyilása felé jobban tágul, akkora, sőt hoszszabb a párta csövénél és a levelek fonáka sűrűn apró-pelyhes. 4–5.

Illatos kankalin.

Primula Columnae Ten. (P. suaveolens Bert.) – 10. t. 3. k. Évelő. 10–30. Nagyon hasonlít az előbbihez; levelének fonáka azonban sűrűn molyhos, csaknem hófehér; kocsánya, csészéje is fehérebb és az utóbbi még tágabb mint a magyar kankaliné. Pártája halványsárga. Terem hazánk keleti részének mészkőhegyein. 4–6.

Lisztes kankalin.

Primula farinosa L. – 10. t. 4. k. Évelő. 5–25. Levelei hosszúkás visszás tojásdadok, simák. Fonákuk – szintúgy a kocsány, csésze és a murvák, – fehér porral behintettnek tetszik, lisztes. Pártája lila v. hússzinű, torka sárga; csöve 5–7 mm. hosszú s valamivel, legfeljebb felével hosszabb a csészénél. Hengeres tokja hosszabb a csészénél. Terem mocsaras, tőzeges réteken főleg magasabb mészhegyeken. Az északvidéki megyékben elég gyakori; előfordul túl a Dunán is, de a Királyhágón túl mindössze két hegyről említik (Szurul és Honigberg). 4–8.

Hosszúvirágú kankalin.

Primula longiflora All. – Évelő. Az előbbihez nagyon hasonló; pártájának csöve azonban 20–30 mm. s 2–3-szor akkora mint a csésze. A párta karimája is nagyobb, és toktermése csak akkora mint a csésze. Terem hasonló helyeken, de sokkal ritkább: csak Árva, Liptó, Szepes vármegyében és a Radnai-, meg a Csíki havasokon. 6–8.

Czifra kankalin.

Primula Auricula L. – (Fülvirág). – 10. t. 5. k. Évelő. 5–20. Levelei húsosak, visszás tojásdadok, kopaszok vagy többé kevésbbé mint a növény egyéb részei is lisztesek. Pártája kénszín-sárga, kellemes és erős illatú. Terem az északi hegyvidéken Trencséntől Sárosig, főleg mészkőhegyeken és szakadékaikat, falaikat helyenként ezerszámra lepi be, leirhatatlan diszt kölcsönözve nekik. BORBÁS szerint a tőalakja nem terem hazánkban; hanem a mondott terűleten a P. Auricula alfaja a hungarica Borb. helyettesíti.

A Herkulesfürdőn termő példányok erősebben és kihegyezetten fogasak: ezt az alakot már Rochel tüntette ki a »serrata« névvel. 4–5.

Különböző színű eltérései kedvelt kerti virágok; a P. pubescens Jacq., praenitens Ker.-Gawl. (sinensis Lindl.), japonica A. Cyr. s más fajokat azonban mégis inkább ültetik.

Apró kankalin.

Primula minima L. – Évelő. 1–3. Szára csak 1–2-virágú. A levél csúcsa egyenesen lecsipett, hegyes 3–9 foggal, alapján ék formán keskenyedő. Pártája nagy, lila- vagy rózsaszinű, ritkán fehér. Terem hazánk legmagasabb havasain. 5–7.

Más honi fajok: P. austriaca Wettst., – Clusiana Tausch. – elatior (L.) Jacq., – intricata Gren. et Godr., – leucophylla Pax. – glutinosa Wulf, – villosuda (Pax) Borb., – a keverékfajok közűl különösen: Benkőiana Borb.; – brevifrons Borb., – digenea Kern., – media Peterm. és mások.

Apró kankalin.

Szívlevelű nyakperecz.

Cortusa Matthioli L. – (Kortusi fűve). – Évelő. 15–40 cm. Levele hosszúnyelű, lemeze szíves alappal kerekded, 9–13 karéjú; a karéjok tompák v. kerekdedek, durván fűrészesek; a levél és a szár hosszú szőröktől gyapjas. Ernyős virágzata egy oldalra konyúló. Kocsánykái mirigyesek. Pártája lila v. biborszínű; bibeszála a pártából kinyúlik. Terem árnyas, nyirkos szakadékokban főleg az alhavasi tájon. Trencséntől a Radnai havasokig és a Délkeleti felföld déli határán helyenként.

A Magas-Tátrán és a Bihari havasokon a csaknem kopasz és alig mirigyes Cortusa Matthioli subsp. sibirica Andrz. (pubens Schott) helyettesíti. 5–6.

Szívlevelű nyakperecz.

Havasi harangrojt.

Soldanella alpina L. – (Bérczi v. havasi harang, czafrangvirág, harangocska, harangrojt v. harangrongy). – 10. t. 6. k. Évelő. 5–12, termésben – 20. Levelei hosszúnyelűek, kerekded vesealakúak, épszélűek v. kissé kikanyarítottak; nyelök csupasz, az alap alig és tompaszögűen szíves. Tőkocsánya 1–4-virágú. Kocsánykái apró ülő mirigyektől érdesek. Pártája harangalakú, közepéig 5 hasábra hasított, a hasábok lándsás sallangokkal; lilás kék. Terem havasok nyirkos, füves helyein, főleg olvadó hó körűl. Hazánkban nem fordul elő. 6–7.

Magyar harangrojt.

Soldanella hungarica Simk. – (S. montana Auct. Hung.) – Évelő. 10–35. Minden részében nagyobb; levelei 15–65 mm. szélesek, gyöngén csipkések és mélyen szives alapúak, nyelök mirigyszőröktől borzas, később lekopaszodó. Szára 3–10 virágú. Kocsánya rövid mirigyszőröktől érdes. Pártája búzavirágkék v. lilás. Terem erdőkben, nyirkos cserjésekben az északi és keleti hegyvidéken, helyenként seregesen. 5–6–8.

Más honi fajok: S. pusilla Baumg., – transsylvanica Borb. (Richteri Wettst.).

Mezei tikszem.

Anagallis arvensis L. – (Kakukterjék, tiktara, tyúkbegy v. tyúkszemfű, tikharapás.) – 11. t. 1. k. Egyéves, Áttelelő egyéves. 5–20. Szára lecsepült, 4-élű, rendszerint igen ágas. Nyeletlen levelei átellenesek, tojásdadok, tompák, fonákukon fekete pontokkal. Pártája kerekképű, ötmetszetű, karéjai visszás tojásdadok, szélük mirigyesen pillás; czinóber v. miniumszín-vörös, ritkán fehér v. lila. Termése gömbölyű, leváló kis kupakkal nyiló. Terem ugarokon, tarlókon, kertekben az egész országban. 5–10.

Mérges. Madáreleségnek nem használható.

Kék tikszem.

Anagallis coerulea Schreb. – Egyéves. Az előbbihez igen hasonló. Levelei rendesen kihegyezettek; a párta czimpái kerűlékesek, szélük alig pillás, csaknem mindig kék, igen ritkán lila v. fehér, de sohasem piros. Terem az előbbivel az egész országban. Szintén mérges. 5–10.

Mocsári békaliliom.

Hottonia palustris L. – (Czicz tónya, pejfű, vízi cziczfark v. vízi viola.) – Évelő. 15–60. Vízi növény; szárának töve az iszapban gyökerezik. Örvösen álló levelei finoman, fésűsen szárnyasan szabdaltak. Fürtös virágzata a vízből kiemelkedő. A könnyen lehulló párta rövid csövű; fehér, sárgás v. rózsaszínű; karéjai nagyok, 1 cm.-nél is hosszabbak. Van rövid és hosszu bibeszálú alakja. A termés kocsánya hátra görbülő. Terem álló és lassan folyó vízerekben, árkokban, szórványosan az egész országban. 5–6.

Mocsári békaliliom.

Közönséges lizinka.

Lysimachia vulgaris L. – (Szt. Ilona asszony fűve.) – 11. t. 2. k. Évelő. 50–120. Töve terjedő. Szára merőleges, gyöngén 4-szögletű, gyapjas. Levelei átellenesek, néha 3–4-ével örvben állanak; hosszúkás tojásalakúak, kihegyezettek, csaknem ülők és feketén pettyezettek. Virágai végálló bugás fürtben, valamint a felső levelek hónaljában. Csésze fogai pelyhesek, sötét barna szegélylyel. Pártája aranyszínsárga, karéjai szélükön kopaszok. Terem árkokban és az árkok szélén; mocsarak körűl az egész országban. 6–7.

Pettyegetett lizinka.

Lysimachia punctata L. – Évelő. 50–120. Nagyon hasonlít az előbbihez, de általában szőrösebb; virágzata egyszerűbb; a csészéje szegélye nem barna és a párta karéjai mirigyszőröktől pillásak. Terem hasonló helyeken, de inkább az ország déli részében. 6–7.

Pénzlevelű lizinka.

Lysimachia Nummularia L. – (Angyalrugta fű, innyujtófű, losnonka, nádrafű.) – 11. t. 3. k. Évelő. 10–80. Lecsepűlt szára gyökerező. Levelei átellenesek, kerekdedek, barnán pettyezettek, rendszerint akkorák mint a 2-filléres, alapjok néha szíves. Virágaik egyenként a levelek hónaljában, nagyok. Csészéje hasábjai szívesen tojásdadok. Pártája telt sárga, piros mirigyektől pettyes, karéjai 10–15 mm hosszúak; porzószálai mirigyesek és tövükön kissé összefüggők. Terem nedves réteken, erdővágásokban, árkok mentén az egész országban. 6–9.

Sok helyt kertbe ültetik, kövekből emelt dombocskákra, varjuháj fajokkal vegyest, ujabban pedig függő cserépbe is alkalmazzák.

Berki lizinka.

Lysimachia nemorum L. – (Sárga tyúkbegy, erdei fűzény.) – Évelő. 10–60. Lecsepült szára gyökerező. Levelei tojásdadok, kihegyezettek; nem pontozottak. Kocsánya vékony, többször hosszabb mint a virág s rendszerint a levélnél is hosszabb; terméssel hátragörbűlt. A csészekaréjok keskenyek; pártája aranyszínsárga, karéjai csak 5–8 mm. hosszúak. Porzószálai kopaszok és teljesen szabadok. Terem nyirkos, hegyvidéki erdőkben, irtásokban, hazánk nyugati, északi és keleti határvármegyéiben szórványosan. 6–9.

Más honi faj: L. thyrsiflora L. [Naumburgia thyrsiflora (L.,) Rchb.].

c) Termésök tok ugyan, de középponti oszlopocskája nincsen, gyakran több üregű is.

Berki lizinka.

Keserű vidrafű.

Menyanthes trifoliata L. – (Bolyhos virág, keserű háromlevelű fű, keserű lóhere, vidra eleczke. – Term. r.: Tárnics-félék, Gentianaceae.) – 9. t. 6. k. Évelő. 15–30. Töve terjedő. Levelei hosszúnyelűek; hármasával ujjasan összetettek; a levélkék visszás tojásdadok. Virágzata hosszú kocsány végén álló tömött fürt. Pártája tölcséres, fehér v. halványrózsaszínű, szakállas; hosszabb v. rövidebb bibéjű. Tojásalakú tokja együregű; alatta van a mézfejtő korong. Terem árkokban, vízenyős réteken, az Alföldet kivéve, szórványosan az egész országban. Ritkán virágzik. 4–6.

Igen keserű leveleit (menyantin) váltóláz és gyomorgyengeség ellen használják.

Vizi tündérfátyol.

Limnanthemum nymphaeoides (L.) Hoffgg. et Lk. – (Eleczke, nimfavirág, tőkincs, tündérike, tündérrózsa. – Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – Évelő. 90–150. Az iszapban gyökerező vízi növény. Töve terjedő, melyből a víz színéig érő elágazó szár fejlődik. Csoportosan álló levelei és virágai a víz színén úsznak. Levelei hosszúnyelűek; lemezük kerekded, 3–10 cm. sz., alapján mélyen szíves, fonákán mirigyesen pontozott és rendesen, de legalább fonákán sötétlila vagy barna. Virágai 4–10 cm. hosszú kocsányokon tömött ernyőben állanak. Pártája aranyszínsárga, 2·5–3 cm. átmérőjű; karéjai pillásak, közepükön sötétebb csíkkal. Termése a paprika bogyójához némileg hasonló, 2·5–4·5 cm. h., kihegyezett és oldalról kissé lapított. Terem álló és lassan folyó vizekben az egész Alföldön, főleg a Tisza holt ágaiban. 7–9.

Vizi tündérfátyol.

Százforintos földepe.

Erythraea Centaurium (L.) Pers. – (Czintória, kis czentauria, enczián, erős fű, ezerforintos v. százforintos fű, földepe, földepe-tárnics, hideglelés-fű, kis ezerjófű, ördögcsípte-fű, százaranyas fű. – Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – 11. t. 4. k. Kétéves. Áttelelő egyéves. Egyéves. 15–50. 4-élű szára kopasz; tőlevelei tojásdadok, átellenes szárlevelei hosszúkásak, lándsásak, többnyire 5-erűek; szélük kopasz. Virágzata bogernyős, elvirítás után sátorozó. Pártája rózsaszínű, ritkán fehér; nyíláskor – valamint az érett termés – még egyszer akkora mint a csésze. Terem nedves réteken, cserjésekben az egész országban, főleg a dombvidéken. 7–8.

Úgy ezt mint rokonfajait házi orvosságul használják; pálinkába is teszik, melynek keserű ízt ad; gyomorerősítő hatást tulajdonítanak neki.

Más honi fajok: E. pulchella (Sw.) Fr., – uliginosa (W. et K.) R. et S.

Apró szulák.

Convolvulus arvensis L. – (Folyófű, folyóka, győtény, hajnalika, mezei paploncz, suttyáng. – Term. r.: Szulákfélék. Convolvulaceae.) – 9. t. 7. k. Évelő. 30–80. Szára csavarodva kúszó; kopasz v. rövid szőröktől pelyhes. Levelei nyelesek, hosszúkás tojásalakúak v. lándsásak, alapjokon nyilasak. Virágai egyenként állanak a levelek hónaljában; illatosak. A kocsány közepe táján két kis előlevél. Pártája 15–25 mm. h., tölcséres, fehér v. halvány rózsaszínű, külsején 5 piros sávval. Csészéje csaknem tövig hasított, szélén pillás. Termése tojásalakú, 2-üregű, kocsánya begörbült. Terem parlagokon, árkok mentén, vetés közt, kertekben, a hol kellemetlen gyom. 6–9.

Sövény szulák.

Convolvulus sepium L. (Calystegia sepium (L.) R. Br. – Nagy felfutó v. folyó fű, fehér harangfű; nagy hajnalika; iszapfű, nagy- v. sövényfutó szulák. – Term. r.: Szulákfélék. Convolvulaceae.) – Évelő. 1–3 m. Taraczkot és indát hajt. Levelei nagyobbak, nyilasabbak, füle ferdén lemetszett. Csészéje két, nálánál nagyobb, szíves tojásdad előlevélbe rejtve; előlevelei a csészéhez símulók, föl nem fúvódottak. Pártája 35–45 mm, illattalan, fehér, ritkán rózsaszínű. Terem árkok mentén, cserjésekben, főleg fűzesekben, az egész országban. 6–9.

Sövény szulák.

Erdei szulák.

Convolvulus sylvaticus W. et K. – (Term. r.: Szulákfélék. Convolvulaceae.) – Évelő. Nagyon hasonlít az előbbihez, de levelei még nagyobbak, fülei kerekítettek. Pártája 50–60 mm; előlevele nagyobb, szélesebb, fölfúvódott, a csészétől elálló. Délvidéki faj, mely hazánkban csak Krassó-Szörény vármegyében terem. 6–9.

Közeli rokonuk a falak és lugasok befuttatására széltében ültetett Calystegia pubescens Willd., a hajnalka, Ipomaea violacea L. (gyöngyszulák, hajnalicska, perkáta) és mások.

Kék csatavirág.

Polemonium coeruleum L. – (Hímcsukk, nem csukó. – Term. r.: Csatavirágfélék. Polemoniaceae.) – 11. t. 6. k. Évelő. 30–100. Szárának felső része, a kocsánykák és a csésze mirigyesek. Levelei páratlanul szárnyasak, 9–27 levélkével. Levélkéi 1–2 cm. hoszszúak, kihegyezett lándsásak. Virágzata végálló gazdagvirágú rövid fűzér. Pártája égszínkék, fehér, ritkán lila. Tokocskája tojásalakú, a csészénél rövidebb; alatta van egy kis tányérkaszerü vaczokkorong. Terem erdei tisztásokon, nedves réteken, a Magas-Tátrán és környékén valamint hazánk keleti hegyvidékén. 6–7.

Kerti növénynek nagyon ajánlható.

Télizöld meténg.

Vinca minor L. – (Billing, boncs, bőrvéng, erdei puszpáng, földi borostyán, folyó fű, loncz, mirtuszkoszorú, szászfű, százfű, téli- v. örökzöld. – Term. r.: Meténgfélék. Apocynaceae.) – 13. t. 1. k. Évelő. 30–60. Lecsepült szára gyökerező, átellenesen álló levelei rövidnyelűek, kerülékesek, bőrneműek, fölül kiemelkedő erekkel, örökzöldek és fényesek. Pártája égszínkék, ritkábban halványkék v. rózsaszínű; csöve rövid, rónán elterülő karéjai csonkítottak. Van két magháza, egy közös bibeszállal. Terem árnyékos erdőkben, az ország minden hegy- és dombvidékén. Helyenként természetesen hiányzik is, másutt meg seregesen fordul elő. Ültetik kertekbe, sírokra, és koszorúkat is fonnak belőle. 4–6.

Fűlevelű meténg.

Vinca herbacea W. et K. – Évelő. 20–60. Szára hever, de gyökeret nem hajt; minden télen elhal. Levelei rendszerint keskenyebbek, szélükön a csészével együtt pillásak. Terem napos, köves hegylejtőkön, hazánk déli felének dombvidékén. Helyenként leszáll az Alföldre is (Kecskemét! stb.). 4–6.

Heverő azálea.

Azalea procumbens L. – (Loiseleuria procumbens (L.) Desv. – Csepült v. henye azál. – Term. r.: Hangafélék. Ericaceae.) – 11. t. 5. k. Évelő. 15–22. Szára heverő, apró örökzöld és bőrnemű, lándsás, fényes levélkével, melyek széle begöngyölődött. Csészéje bíbor, pártája rózsaszínű. Apró virágai végálló csomókban fejlődnek. Terem havasok gerinczén, hazánk keleti részében; a Magas-Tátrán való előfordulása bizonyítékra szorul. 5–6.

Számos rokonfaja él Amerikában és Ázsiában s a kertészek pontusi (lombhullató) és indiai (örökzöld) azáleákat különböztetnek meg (Rhododendron). Az előbbieket inkább kertbe, az utóbbiakat pedig cserépbe ültetik; ezek februáriusban, márcziusban virító fácskák, melyek nagy virágaikért igen kedveltek.

Molyhos ökörfark-kóró.

Verbascum Thapsus L. – (Borjúfark-fű, gyapjúfű, királygyertya, penészfű, sárga kökörcsin. – Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – 12. t. 2. k. Kétéves. 30–160. Az egész növény csillagszőröktől sárgásan vagy szürkén molyhos. Erős szárának alsó levelei nyélbe keskenyedők; közép- és felső levelei kihegyezettek és a száron rendszerint a legközelebbi levélig lefutók. Virágzata tömött, csomós, 3 dm., sőt jóval hosszabb fűzér. Pártája kissé szabálytalan, sárga, 13–22 mm, átmérőjű. Porzói nem egyformák. A két hosszabbik 4-szer akkora mint az egyik oldalon kissé lefutó portokjuk; a három felső szála sárgán gyapjas. Tokja tojásalakú, akkora mint a maradó csésze. Terem erdővágásokban, napos parlagokon, hazánk északi és keleti hegyvidékén. 7–9.

Virágját – mint egyáltalán a következő fajokét is – köhögés ellen theának gyűjtik. A nagyobb fajok fás szára igen könnyű, sétabotok készítésére alkalmas.

Szöszös ökörfark-kóró.

Verbascum phlomoides L. – (Term. r.: Tátogatók. Scrophulariaceae.) – Kétéves. 50–150. Az egész növény sárgás csillagszőröktől erősen szöszös. Alsó levelei hoszszúkásak, a középsők és felsők szíves alappal szárölelők s alapjuk szélével csak kissé, v. egyáltalán nem futnak le. Pártája sárga, 30–50 mm. átmérőjű. A két hosszabb porzó legfeljebb 2-szer akkora mint az egyik oldalon hosszan lefutó portokjok. A porzók szála szőrös. Terem szántóföldeken, parlagokon, útak mentén, az ország legészakibb vármegyéit kivéve, mindenütt. Ez hazánk legközönségesebb ökörfark-kórója. 7–9.

Csilláros ökörfark-kóró.

Verbascum Lychnitis L. – (Fedelékes v. királygyertyás farkkóró.) – Kétéves. 50–120. Szára kivált felső részében szögletes, rendesen igen ágas; virágokkal megrakott ágai karos gyertyatartóra vagy csillárra emlékeztetnek. A levelek fonáka s a virágzat tengelye aprón, porszerűen molyhos. Virágzata laza; kocsánya virításkor még egyszer akkora mint a csésze; pártája czitromszín-sárga, vagy fehér, valamennyi porzószál fehér molyhú. Terem útak szélén, napos lejtőkön, vizek partján az egész országban. 6–9.

Csilláros ökörfark-kóró.

Fekete ökörfark-kóró.

Verbascum nigrum L. – (Halálfa.) – Kétéves. 50–120. Szára felső részében élesen szögletes. Tőlevelei hosszú nyelűek, csipkések, alapjok szíves; a felsőbbek rövidnyelűek v. ülők; fonákukon csillagszőrösek, de nem fehérek. Virágzata rendesen egyszerű és laza; virágjai apróbbak az előbbiekénél. Sárga pártája 13–22 mm. átmérőjű; tövén vérszínpirosan pettyezett. Mind az 5 porzószál pirosan gyapjas. Terem útak szélén, főleg nyirkos, árnyas helyeken az egész országban. 7–9.

Fekete ökörfark-kóró.

Molyűző ökörfark-kóró.

Verbascum Blattaria L. – (Molyfű.) – Kétéves. 50–120. Szára felső részében a virágokkal együtt mirigyszőrös. Alsó levelei durván fogasak vagy öblösek; valamennyi kopasz és egyenetlenül fogazott. Virágzata egyszerű, nagyon megnyult fürt; virága magános, kocsánya 6–10 mm. h., pártája 22–28 mm. átmérőjű, sárga, ritkán fehér, tövén belül lilás szakállal. A hosszabb porzók tokja egyik oldalon kissé lefut, mindenik szál gyapja lilaszínű. Tokja gömbölyű. Terem útak szélén, kaszálókon, cserjésekben az egész országban. 6–9.

Molyűző ökörfark-kóró.

Lilaszirmú ökörfark-kóró.

Verbascum phoeniceum L. – (Kék molyfű.) – Kétéves. 30–100. Szára rendesen egyszerű; felső részében, a virágzattal együtt mirigyes. Tőlevelei gyakran hasogatottak; a levelek színe különben többnyire lekopaszodó, fonákuk rövid szőrű. Kocsánya 3–4-szer akkora mint a csésze. Pártája sötét violaszínű (ritkán fehér színű), tövén felül sárgás. Portokjai veseképűek, le nem futók; száluk bíbor, esetleg fölül fehér gyapjúval. Tokja tojás alakú. Terem útak mentén, napos, cserjés helyeken, hazánk déli felében. 5–9.

Más honi fajok: V. austriacum Schott, – banaticum Schrad., – glabratum Friv., – Hinkei Friv., – Kanitzianuma Simk., – lanatum Schrad., – pannosum Vis., – pulverulentum Vill., – sinuatum L., – speciosum Schrad., – thapsiforme Schrad. – Az ökörfark-kórók töméntelen keverékfajt alkotnak; pontos meghatározásuk ezért igen nehéz. Néhányat ide iktatunk: V. Bastardi R. et S. (thapsiforme × Blattaria), Brockmülleri Ruhm. (phlomoides × nigrum), collinum Schrad. (Thapsus × nigrum), denudatum Pfund. (Reisseckii Kern. = Lychnitis × phlomoides), flagriforme Pfund. (Blattaria × phlomoides), Kerneri Fritsch. (Thapsus × phlomoides), montanum Schrad. (phlomoides × Thapsus), Neilreichii Reichardt, (speciosum × phlomoides), pseudo-lychnitis Schur, (austriacum × Lychnitis), pseudo-phoeniceum Reichardt. (Blattaria × phoeniceum), rubiginosum W. et K. (phoeniceum × austriacum), Schmidlii Kern. (Lychnitis × phoeniceum) és még igen sok más combinatio.

Bolondító beléndek.

Hyoscyamus niger L. – (Bolondító csalmatok, csalmás beléndek, bilin, belindek s más kiejtéssel, bölöny, bolondító-fű, disznóbab, csábítófű. – Term. r.: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – 8. t. 5. k. Kétéves., néha Egyéves. 30–60. Az egész növény hosszú, ragadó szőröktől bársonyosan molyhos. Levelei tojásdadok, öblösen fogasak; az alsók nyelesek, a felsők félig szárölelők. Virágzata leveles kunkor. Pártája 2–4. cm. h., szennyessárga violaszinű erezettel, torka is violaszinű. A csésze maradó, éréskor 20–25 mm. h. s a bögrealakú, felül kupakkal nyíló sokmagvú toktermést magába zárja. Terem parlagokon, útak mentén kertekben, az egész országban. 6–9.

Van tisztán csak sárga virágú, erezet nélküli és mindig Egyéves. alakja; ez a H. pallidus Kit.

Minden része kellemetlen és erős szagú, szinte bódító. Mérges; egyúttal orvosi növény; hatóanyaga a hyoscyamin.

Csattanó maszlag.

Datura Stramonium L. – (Bariska, csattantó, csudafű, dögfű, maszlagos redőszirom, poczafű; pukkantó v. puttyantó, töviskés disznó, tövisalma, tölcséres bilindek. – Term. r.: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – 8. t. 6. k. Egyéves. 20–100. Húsos, vaskos szára álvillásan elágazó, kopasz v. kissé pelyhes. Levelei öblösen, kihegyezetten fogasok. Virágai magánosak, a levelek hónaljában v. a szár álvillás elágazásaiban. Csészéje csöves, szögletes, alsó része gallér alakjában a termés tövén marad. Pártája 5–10 cm, h., fehér, redős, öblösen és kihegyezetten 5-fogú. Tokja dióalakú és dió-nagyságú, tüskés. Magja lapos, ránczolt és fekete. Terem mívelt talajon, főleg emberi lakások közelében, az egész országban. A legészakibb vármegyékben azonban ritka és nem állandó. 7–10.

Mérges, kellemetlen szagú orvosi növény. Hatóanyaga a daturin. A gyermekek szívesen játszanak vele: virágjával csattantanak, termését pedig, a »poczát« vagy »tüskés disznót« bottal terelik. Magva nem is rossz ízű, de igen mérges, ezért a gyermekekre veszélyes.

Kedvelt kerti növény a D. arborea L., ceratocaula Jacq., Tatula L. és mások. Az első virágja 2–3 dm. hosszúra is megnő.

Közönséges dohány.

Nicotiana Tabacum L. – (Muskotály-dohány. – Term. r.: Ebszőlő-félék. Solanaceae.) – 12. t. 1. k. Egyéves. 1–2 m. Az egész növény rövid mirigy-szőröktől ragadós. Levelei lándsásak, hosszan kihegyezettek; az alsók a szárra futók. Virágzata terebélyes, végálló és hónalji bogas kunkorokkal. Csészéje hengeres, háromszögűen lándsás és kihegyezett fogakkal. A párta rózsaszínű, csöve hosszú, fölfúvódott; termése tojásalakú. 7–9.

Nagylevelű dohány.

Nicotiana latissima DC. – (Maryland-dohány.) – Egyéves. 100–150. Nagyon hasonlít az előbbihez, de levelei széleskerülékesek v. tojásalakúak, tompák, szárölelők, fülesek és a szárra lefutók. Virágzata sem oly terebélyes. 7–9.

Kapa dohány.

Nicotiana rustica L. – (Királyné-, pimasz- vagy törökdohány.) – 50–120. Levelei nyelesek, tompák, kissé ragadósak és színükön fényesek. Pártája rövidcsövű, legfeljebb 2 cm. h., zöldessárga, 5, rendesen tompa csücsökkel. 7–9.

A dohánynak mintegy 50 faja Amerikában terem. Nálunk főleg a két utóbbit termesztik nagyban.

Dohányt csak az termelhet, ki a kincstártól erre engedélyt kap. A termelő köteles a termését az e czélra szervezett beváltó-hivatalokba pénzért beszolgáltatni. Használják szivar, szivarka, pipadohány és burnót készítésére; rovarírtásra (újabban fák permetezésére is), orvosságul és festéknek is. A dohányzás sok embernek szenvedélye, túlságos mértékben űzve mindenesetre káros, különösen a gyermekkorban. Az emlékező tehetséget is, úgy látszik, csökkenti.

Kapa dohány.

d) Termésök bogyó.

Maszlagos nadragulya.

Atropa Belladonna L. – (Álomhozó fű, bolonbingó vagy bolondfű, bölénymag, farkasbogyó, fekete- vagy kendőző farkas-cseresznye, fekete cseresznye, matraguna, nagyfű, nagyfű szilva, ördögszőlő. – Term. r.: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – 12. t. 3. k. Évelő. 60–150. Szára erős, vaskos és terebélyesen ágas; mirigyesen pelyhes. Levelei tojásdadok, rövidnyelűek és nyélre futók; épszélűek. Virágjai egyenként az ágak v. levelek hónaljában bókolók. Pártája 2–3 cm., szennyes-lila, töve felé sárgás. Csészéje maradó, a termés éredésekor megnövekedve 10 mm h., karéjai kihegyezettek. Bogyója félgömbös, fénylő-fekete, mintegy 1–1·5 cm átmérőjű; leve violaszínű. Terem erdőkben, vágásokban, főleg mélyebb völgyekben szórványosan, az egész ország hegyvidékén. 5–8.

Atropin-tartalmánál fogva erős méreg, de kivált a szemorvoslatban becses orvosság is.

Piros muharcz.

Physalis Alkekengi L. – (Hólyag-, kláris- v. korállcseresznye, kelevényfű, kőrontó-fű, zsidócseresznye, paponya vagy páponya, Venus köldöke. – Term. r.: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – Évelő. 20–80. Töve terjedő. Az egész növény aprószőrű. Levelei tojásdadok, kihegyezettek és épek; a felsőbbek többnyire kettesével. Virága magános, levélhónalji. Pártája 2–5 cm, sz. szennyes-fehér, 3-szögű fogakkal; torka pelyhes. Csészéje harangalakú, elálló fogakkal; a terméssel együtt növekszik, végre igen nagy (3–5 cm.), fölfúvódott, minium-vörös és a termést egészen magába zárja. Bogyója gömbölyű, skarlát-piros, nem mérges. Terem erdőkben, kivált a dombvidéken. Hiányzik északon és a Tisza mentén fekvő síkon. 5–6.

Piros muharcz.

Más honi faj: a P. pubescens L. (Versecz m.)

Piros ebszőlő.

Solanum Dulcamara L. – (Keserédes csucsor, zolna, felfutó-, erdei-, vad-, vizi- vagy veres ebszőlő vagy szőlő, juszalag, kalina vagy kalyinka, mellfű, temondádfű. – Természetes rendszer: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – 12. t. 4. k. Évelő. Cserje. 0·3–2 m. Szára cserjés, lecsepült vagy más növényre kapaszkodó. Levelei nyelesek, hosszúkás vagy szíves tojásdadok; épszélűek és kihegyezettek. Virága a levelekkel szemben ágas kunkorvirágzatokban. Pártája lilaszínű, ritkán fehér, mélyen metszett; karéjai 6–8 mm. hosszúak, tövükön 2 zöld, fehér szegélyű ponttal. Aranyszín-sárga portokjai kúposan kiállók. Bogyója hosszúkás, miniumszin-veres. Terem árkok mentén, nyirkos cserjésekben, főleg füzesekben az egész országban. 5–8.

Bogyója nem mérges, egyéb részeiben van az előbb keserű, aztán édeskés ízű mérges dulcamarin.

Fekete ebszőlő.

Solanum nigrum L. – (Fekete zolna, kutyabogyó, szép szőlő, vagy szép asszony szőlője. – Természetes rendszer: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – 12. t. 5. k. Egyéves. 10–80. Levele tojásdad, némelyik csaknem 3-szögű, öblösen fogas; kopasz vagy a szárral együtt horgas szőrökkel gyéren benőve. Virágai apróbbak, bogernyőszerű kunkorokban; kocsánya a vége felé megvastagodott és végre hátragörbülő. Pártája fehér, a karéjok töve sárga középvonallal. Bogyója fekete vagy zöld. Terem mívelt talajon, parlagokon. Többnyire kipusztíthatatlan gyom az egész országban. 6–10.

Gumós burgonya.

Solanum tuberosum L. – (Burgonya csucsor, gumós ebszőlő, bandurka, bibiricskó, bolyóka, burgonya, földialma, földimogyoró, grulya, kartifli, kolompér, krumpér, krumpli, kutya- vagy svábtök, kukujó, péra, pirkó, pityere, pityóka, tojórépa. – Term. r.: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – Évelő. 40–150. Az egész növény aprón szőrös. Levelei egyenetlenül, vagyis félbe szárnyasak, 7–11 levélkével. Virágai hosszú kocsány végén bogernyős kunkorokban. Pártája még egyszer akkora, mint a csésze, 5-hasábú, rózsaszínű, fehér, sárga vagy halavány violaszínű. (E szín a gumók színével nagyobbára egyezik). Nagy bogyói gömbölyűek, zöldek. Földbeli taraczkjai keményítő tartalmú, húsos gumókat fejlesztenek; ezért számos fajtában mindenütt termesztik. Nevezetes fajtái a rózsa, hópehely, sárga Jakab, szepesi bujók stb. … 5–7.

Hazája Dél-Amerika; Chilében és Boliviában ma is vadon terem. Keményítőt, szeszt is gyártanak belőle; takarmánynak is használják. Szára, levele, különösen bogyója, solanintartalmánál fogva, mérges.

Cserepekbe is ültetik a tojás csucsor-t (S. Melongena L.), melynek nagy fehér, avagy lilaszínű bogyói tojásszerűek. Nagy lilaszinű termésű fajtáját főzelékül, vagy húshoz mellékételül eszik és kertekben termesztik.

Fontos konyhakerti növényünk még ezek rokonságából a paradicsom-alma, Solanum Lycopersicum L., (paradicsom-alma ebszőlő, szerelem-alma). – Egyéves. 60–120. Az egész növény mirigyszőrös. Levélkéi mélyen bevágva durván fűrészesek. Pártája sárga, csaknem tövig 5–6 s több felé metszett; akkora, mint a csésze. Gumója nincs. Bogyója gömbölyű, tojásalakú vagy lapított és karéjos, piros vagy sárga; főve ehető, de külföldön nyersen is eszik. Hazája Amerika. 5–10.

Más hazai fajok: S. alatum Mnch. – villosum L.

Közönséges paprika.

Capsicum annuum L. – (Kerti-, magyar-, spanyol- vagy törökbors. – Term. rendszer: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – Egyéves. 20–60. Levele egyszerű, kerülékes, vagy tojás alakú, épszélü és nyeles. Virágai aprók, 1–3-ával állók. Pártája fehér; termése fölfuvódott, kiszikkadó, apró gömbölyű, vagy hosszúkás – 15 cm. hosszúra is megnövő zöld, megérve rendszerint piros, levetlen bogyó. 6–10.

Hazája Amerika; nálunk azonban annyira használatos, mint sehol a földön. (Egyik nemzeti ételünk a »paprikás«. Fogyasztjuk zölden, eczetben vagy éretten porrá őrölve, fűszer gyanánt.) Ható anyaga a capsicin, Szeged vidékén nagyban termesztik.

Gyepű ördögczérna.

Lycium vulgare Dun. – (Eleven gát, gyurkafa, fanzák vagy pongyola fanzár, sem fű sem fa, szopóka. – Természetes rendszer: Ebszőlőfélék. Solanaceae.) – Cserje. 1–3 m. Erősen vagy alig tövises, függő vesszős ágakkal. Levelei lándsásak. Virágai (1–3) a levelek hónaljában. Csöves pártája 10– 15 mm. hosszú, karimája kiterülő, széle mélyen 5-metszetű; karéjai körülb. akkorák, mint a párta csöve, lilaszínű; bogyója hosszúkás, miniumszín-veres. 6–10.

Hazája Spanyolország, de mindenütt ültetik sövénynek, kivált temetők körül; árkok szélén el is vadul.

Gyepű ördögczérna.

B) A virág hiánytalan, a párta forrtszirmú, de egészen, vagy legalább félig felső állású.

Hegyi csékcsillag.

Jasione montana L. – (Hegy-Isten, vagy Istenek virága, hímcsillag, porcsillag. – Természetes rendszer: Csengetyűke-félék. Campanulaceae.) – 13. t. 2. k. Kétéves. Áttelelő egyéves. 25–80. Szára töve felé leveles és érdes, fölül leveletlen és kopasz. Alsó levelei hosszúkás és visszás tojásalakúak, a felsőbbek lándsásak, épek, de kanyargós szélűek. Virágai az ágak végén murváktól körülvett gombban. Csészéje csaknem 5-levelű. Pártája égszínkék, eleinte csöves, később tövétől 5 keskeny sallangra válik szét. Portokjai tövükön lazán összefüggők, fent szabadok. Terem szikár dombokon, homokos erdőkben szórványosan hazánk hegy- és dombvidékén. Leggyakoribb túl a Dunán. 6–7.

Más honi fajok: J. dentata DC. (Heldreichii Boiss), – Jankae Neilr.

Gombos raponcza.

Phyteuma orbiculare L. – (Varjúköröm. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – 13. t. 3. k. Évelő. 15–30. Tő- és alsó levelei lándsásak, többször hosszabbak, mint szélesek, csipkések; a felsőbbek ülők tojásdadok, hosszan kihegyezettek. Virágzata gombos, 2–3 cm. átmérőjű, később gyakran tojásalakú. Csészéje 5-fogú; pártája nyilás előtt csöves, majd tőtől 5 sallangra hasad; melyek vagy hátragörbülnek, vagy csúcsukon összefüggve maradnak. Pártája kék, portokjai teljesen szabadok. Külső murvái gyöngén fűrészesek. Terem réteken, főleg meszes talajon szórványosan hazánk minden hegyvidékén. 5–7.

Erdei raponcza.

Phyteuma spicatum L. – (Varjuköröm. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – Évelő. 30–100. Gyökere répaszerű. Alsó levelei kerekdedek – hosszúkás tojásalakúak, mindig szives válluak s egyenetlenül csipkésen fűrészesek. Virágzata tojásalakú, később megnyílt, hengeres. Murvái keskenylándsásak, serteneműek. Pártája szenynyes fehér, csúcsa felé zöldes, ritkán halványkék. Terem árnyas erdőkben hazánk éjszaki felében. 5–7.

Más honi fajok: Ph. austriacum Beck; – canescens W. et K. (harangcsillag), – confusum Kern., – hemisphaericum L.,Michelii All., – pauciflorum L., – tetramerum Schur, – Vagneri Kern.

Erdei raponcza.

Kereklevelű csengetyűke.

Campanula rotundifolia L. – (Apró harangvirág, Mária-ibolya. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – Évelő. 15–50. Töve kissé terjedő. Tőlevelei kerekdedek, veseképűek, vagy szíves tojásalakúak, csipkésen fűrészesek. Ezek virításkor a legtöbbször már elszáradtak. Szárlevelei lándsásak, épélűek. Virágzata laza füzér. Csésze-sallangjai keskenyek, árformájúak, egyenesen állók, 1 1/2–4-szer akkorák, mint a csésze csöve s körülbelül félakkorák, mint a 12–20 mm hosszú párta. Pártája sötétkék, bókoló. Termése tojásalakú, lekonyult és tövén likakkal nyiló. Terem szikár hegyi réteken, cserjésekben szórványosan az egész országban. Helyenként az Alföldön is. 7–9.

Kereklevelű csengetyűke.

Konya csengetyűke.

Campanula rapunculoides L. – (Fűzött, vagy raponcza harangvirág. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – Évelő. 30–100. Rendesen taraczkot hajt. Alsó levelei szívesen tojásalakúak, kihegyezettek, csipkések; a felsők hosszúkásak, egyenetlenül fűrészesek; szárastul mindkét lapjokon aprón szőrözöttek. Virágzata oldalra konyuló, laza fürt. Kocsányai rövidek. A csésze fogai keskenyek és hátragörbültek. Pártája 2–3 cm hosszú, majdnem közepéig 5-felé metszett; violaszínű, széle pillás. Termése bókoló, tövén nyiló. Terem parlagokon, mívelt talajon, erdők tisztásain az ország minden hegy- és dombvidékén, 6–9.

Konya csengetyűke.

Csalánlevelű csengetyűke.

Campanula Trachelium L. – (Villás harangvirág. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – Évelő. 50–100. Szára élesszögletű. Alsó levelei szíves vállúak, rendszerint nyelesek; egyenetlenül, kétszeresen és durván fűrészesek. A szár felső levelei hosszúkás lándsásak, nyeletlenek. Az egész növény gyér sertéktől borzas. Apró kocsánykájú virágai egyenként, vagy 2–3-asával állanak a levelek hónaljában; laza fürtöt képeznek, melynek felső virágai nyílnak hamarabb. A kocsányok tövén két levélke van. Virága 3–5 cm. hosszú. A csésze fogai tojásdad lándsásak. Pártája pillás. Termése bókoló, tövén nyíló. Terem erdőszéleken, irtásokban az egész ország hegy- és dombvidékén; néhol leszáll az Alföld szélére is. 7–8.

Feltünően hasonlít hozzá a Campanula Grossekii Heuff, mely azonban könnyen felismerhető arról, hogy a csészekaréjok öblében hátra görbült apró fogai vannak. Terem hazánk délkeleti hegyvidékén. 7–8.

Csalánlevelű csengetyűke.

Terebélyes csengetyűke.

Campanula patula L. – (Terebélyes harangvirág. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – Kétéves. 30–60. Szára vékony, szegletes. Alsó levelei viszszás tojásalakúak; nyélbe keskenyedők, a felsőbbek keskeny-lándsásak, nyeletlenek. Virágzata laza, alsó ágai hosszabbak, mint a felsők, szétterpedők. Csészekaréjai árformájúak, a pártánál rövidebbek. Pártája lilaszínű, 15–27 mm. hosszú, közepéig metszett; tölcsérszerűen táguló, gyakran fehér. Termése egyenes, felső részében likakkal nyíló. Terem kaszálókon, cserjésekben, az egész ország hegy- és dombvidékén; az Alföldön is helyenként. 5–7.

Hozzá hasonló a terebélyesebb, vékonyabb ágú, kisebb virágú (10–15 mm.) Campanula Welandii Heuff., melynek csészekaréjai akkorák, sőt 2-szer akkorák, mint a párta, 3–4-szer hosszabbak, mint a termés. Terem Krassó-Szörény megye legdélibb részében. 6–7.

Terebélyes csengetyűke.

Baraczklevelű csengetyűke.

Campanula persicifolia L. – (Erdei vagy öreg harangvirág. – Term. rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – 13. t. 5. k. Évelő. 30–100. Szára szögletes; egyszerű, kevés virágú. Tőlevelei nyelesek, visszás tojásdadok, a középsők lándsásak, a felsők keskenyek; valamennyi majdnem bőrnemű és aprón fürészes. A kopasz csésze karéjai hoszszan kihegyezettek, virításkor elállók, később felegyenesedők; kimetszésük hegyes. Pártája 25–40 mm hosszú, sötétkék, ritkán fehér, tág harang. Termése a csészekaréjok alatt nyíló. Terem erdős, cserjés helyeken, a sík Alföld kivételével az egész országban. 6–9.

Gyakori eltérése a C. dasycarpa Kit. alak, melynek a magházzal összenőtt csészéje sertéktől borzas.

Kárpáti csengetyűke.

Campanula carpatica Jacq. – (Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – 66. t. 5. k. Évelő. 10–35. Töve bokros, meddő és virágos hajtásokkal. Ágai bókolók. Leveleinek alakja változó; többnyire szíves vállból tojásalakúak, ritkábban lándsásak vagy veseképűek; a felsők alapjukon lekerekítettek. Az egész növény vagy kopasz, vagy szőrözött. Kocsánya hosszú, a szélsők középen 2 előlevéllel; a csésze karéjai lándsásak, kihegyezettek. Pártája égszínkék, lila, ritkán fehér, 2·5–3 cm hosszú és rendszerint 4 cm széles. Terem a Kárpátok meszes, nedves sziklafalain. 6–9.

Ez a növény hazánk egyik nevezetes és igazán szép ritkasága, melyet havasi kertekbe, függő cserepekbe ültetni is szoktak.

Csomós csengetyűke.

Campanula glomerata L. – (Bunkós harangvirág. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – 13. t. 4. k. Évelő. 20–80. Szára szögletes, rövid szőröktől szürkés, ritkán kopasz; rendszerint lilaszínű. Alsó levelei mindig nyelesek; nyelök néha igen hosszú, lemezök szíves; a felsők nyeletlenek, félig szárölelők. Virágai a szár végén és a levelek hónaljában csomóban ülnek. A csésze hasábjai lándsásak, kihegyezettek; pártája sötét violaszínű, ritkán fehér. A bibeszál nem áll ki a virágból. Terem agyagos, köves hegyoldalakon az egész országban. 6–9.

Vállas csengetyűke.

Campanula Cervicaria L. – (Erdei csengető, harangvirág vagy répa, nyakfű. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – Kétéves. Évelő. 50–100. Gyökere húsos. Szára élesen szögletes, gyakran lilaszínű, levelestül merev sertéktől borzas. A csésze hasábjai tojásdadok, tompák, öblös kimetszésük kissé begöngyölt. Pártája 13–26 mm. hosszú, pillás; bibeszála rendesen hosszan kiáll belőle. Terem napos cserjésekben az ország minden hegy- és dombvidékén. 6–8.

Pongyola csengetyűke.

Campanula sibirica L. – (Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – Kétéves. 20–60. Visszás tojásalakú v. lapiczkás tőlevelei rózsában állanak, egyenetlen élűek. Szárlevelei keskenylándsásak, ülők. Az egész növény rövid szőröktől érdes. Virágzata fürtös, végre bugás. Virágai hosszú kocsányokon bókolók. A csésze öbleiben hátragörbülő sallangok vannak, melyek a csészét elrejtik. Pártája 15–20 mm. liláskék, vagy fehér. Terem napos szikár kaszálókon, útak szélén, hazánk déli felében. Az Alföldön, mely csengetyűkékben különben is rendkívül szegény, csak nagyon szórványosan fordul elő. 5–9.

Nagyon hasonlít hozzá a minden részében nagyobb Campanula divergens Willd. Virágai 30–35 mm. hosszúak. Terem hazánk délkeleti hegyvidékén, főleg mésztalajon. 5–6.

A C. medium L., igen nagy kék vagy fehér virágokkal, kedvelt kerti növény; a C. pyramidalis L.-t pedig cserépbe ültetik és néhol hibásan »Aron vesszejé«-nek hívják.

Más honi fajok: C. abietina Grsb., – alpina Jacq., – barbata L., – bononiensis L., – caespitosa Scop., – cochleariaefolia Lam. (pusilla Hnke), – consanguinea Schott., – crassipes Heuff., – Erinus L., – latifolia L., – lingulata W. et K., – macrostachya Kit., – pseudolanceolata Pant., – Rapunculus L., – Scheuchzeri Vill., – transsylvanica Schur.

Vetési tükörvirág.

Specularia Speculum (L.) DC. – (Henye csengetyűke v. harangvirág, Venus tükörvirág. – Természetes rendszer: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – Egyéves. 15– 25. Szára ágas. Levelei gyengén csipkések, az alsók visszás tojásdadok, nyélbe keskenyedők; a felsők ülők, szárölelők. Virágai a levelek hónaljában, laza fürtben. Csésze-fogai akkorák, mint a párta. Pártája lilaszínű, feneke fehér, ritkán egészen fehér. A csészével összenőtt magháza igen hosszú, akkora, mint a csésze karéjai. Terem szórványosan vetés között; kertbe is ültetik. 6–8.

Más honi fajok: S. falcata DC., – hybrida (L.) DC. Mindkettőnek hazai előfordulása kétes.

Vetési tükörvirág.

Havasi csengőke.

Symphyandra Wanneri (Roch.) Heuff. – (Term. r.: Csengetyűkefélék. Campanulaceae.) – Évelő. 10–25. Tőlevele hosszú nyelű (–10 cm.) kihegyezett kerülékes v. lándsás, gyakran kissé szárnyas nyélbe keskenyedő; durván fogazott, hegyes és nagy fogakkal. Az egész növény pelyhes. Két murvájú kocsánya hosszú. A csésze karéjai virításkor 3–4 mm. széles tőből 15–20 mm. hosszúra kihegyesedők, éréskor pedig 7–8 mm. széles a tövük s 3 cm. hosszúak. Pártája nagy, fehéreskék szinű; portokjai csővé vannak összenőve. Hazánk délkeleti havasainak ritka és szép dísze. 7–8.

Jerikói loncz.

Lonicera Caprifolium L. – (Kecskeszakáll-fű, magcsat, vad jerikói rózsa, szulák v. szulok. – Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) – 14. t. 1. k. Cserje. 5. m. Szára kapaszkodik. Levelei kerekdedek és átellenesek. A meddő hajtásokéi nyelesek, a virágos száraké párjával alapjukon szélesen összenőtt, és a szár általbúvó. Végálló virágai a legfelső, egygyé nőtt levélgallérban ülnek. A párta halvány rózsaszinű, csöve hosszú, ritkán fehér. Bogyói veresek. Falak, lugasok, nyaralók befuttatására ültetik; néhol elvadul. Zúgó lepkék csalogatására nagyon alkalmas. 5–6.

Búbos loncz.

Lonicera Periclymenum L. – (Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) – Cserje. 3 m. Az előbbihez hasonló. Levelei szintén átellenesek, de még a legfelsők sincsenek tövükön egymással összenőve. Végálló virágai kocsányosak, pártája sárgásfehér v. biborszínű. A zúgó lepkék szintén nagyon látogatják. Ültetik. 7–9.

Búbos loncz.

Ükörke loncz.

Lonicera Xylosteum L. – (Csontfa, ebcseresznye, ikeres, közöns. v. vörös ükörke, bolondbogyós loncz, kutyacseresznye.) – Cserje. 1–2 m. Nem fut. Levelei átellenesek, kerülékesek v. tojásalakúak, kihegyezettek, a fiatalabb hajtásokkal együtt mindkét lapjukon molyhosak és pillásak. Pártája sárgásfehér, kívül, belül szőrös. Bogyói pirosak, ritkán sárgák v. fehérek, tövükön összenőve. Terem erdőkben, cserjésekben az ország hegyvidékén. 5–6.

Kemény fáját seprőnyelekre, pipaszárakra, ostornyelekre dolgozzák fel.

Hozzá hasonló, de mégis könnyen különböztethető meg tőle a Lonicera leiophylla Kern. Ez teljesen kopasz, tehát a levelei még csak nem is pillásak. KERNER a Biharhavasokról említi, de a hazánkból e néven látott példányok – még a KERNER-féle, mindenesetre csak tévedésből kiadott példány is – mind csak L. Xylosteum. Lehet hogy hazánkból kipusztult, eddig csak bulgáriai példányokat láttam. Keresendő. 5– 6.

Ükörke loncz.

Gyakori díszcserjénk a tatár loncz (Lonicera tatarica L.).

Más honi fajok: L. alpigena L., – coerulea L., – etrusca Savi, – nigra L.

C) Virág hiánytalan. Párta külön vált szirmokból áll és alsó állású.

Üvegszárú nenyúljhozzám.

Impatiens noli tangere L. – (Engem ne bánts, ne illess, hozzám ne nyúlj, ne érj, fájtlinka, fájvirág, kisaszszony papucsa, czipelő, rejtike, rugófű, sárga ibolya. – Term. r.: Nenyúljhozzámfélék. Balsaminaceae.) – 14. t. 2. k. Egyéves, 30–60. Szára bütykös, kopasz, ágas és áttetsző. Hosszúkás tojásalakú levelei tompán fűrészesek. Virágai sárgák, 3–6-ával többnyire a tartólevél alá konyulók. Csészéje pártaszerű, többnyire 1 nagy és 2 (– 4) kis levélből alakult a nagy, kürtalakú és sarkantyús. Az 5-szirmú párta szélső 2-2 levele összenőtt. Toktermése tojásalakú; 5 befelé görbülő léczre hasadva, a magvakat szétrúgja. Terem az ország valamenynyi hegyvidékének forrásos, árnyas erdeiben. 6–9.

Közeli rokona a kerti nenyúljhozzám (I. Balsamina L. – Gavallér-, legény-, ineresztő- v. papucsvirág), melyet számos színváltozatban mindenütt ültetnek.

Más honi faj: I. parviflora DC.

Illatos ibolya.

Viola odorata L. – (Fácsinka, gyönge virág, kék, márcziusi, szederjes vagy tavaszi ibolya v. viola. – Term. r.: Ibolyafélék. Violaceae.) – Évelő. 5–15 cm. Taraczkot és indát hajt. Levelei kerekdeden tojásdadok, mélyen szívesek; kocsányostúl rövid szőrűek. Pálhái tojásdad lándsásak, szélen kopaszok, legfeljebb a csúcson kissé pillásak.

A csésze öble hegyesszögű. Pártája 5-szirmú, egyik rövid és tompán végződő sarkantyúval; violaszinű, ritkán fehér. Illata igen kellemes. Bibéje kampósan görbült. Kései virágai rendszerint sziromtalanok. Termése pelyhes tok. Terem cserjésekben, erdőkben, az egész országban. Kedves kerti virág. 2–5.

Illatos ibolya.

Sovány ibolya.

Viola canina L. – (Asszonkuczi, eb- v. vad viola. – Term. r.: Ibolyafélék. Violaceae.) – Évelő. 5–20 cm. Van leveles szára. Levele alig szíves, hosszúkás tojásalakú, nyele kopasz. Alsó pálhái kihegyezett tojásdadok, pillásak; a felsők keskenyek. Virága kék, torka fehér, sarkantyúja hosszában árkolt. A csésze öble tág. Letompított termésének kis csücske van. Terem erdőszélen, cserjésekben, az egész ország hegy- és dombvidékén. 4–5.

A nyirkosabb helyen termő és minden részében nagyobb alakja: a V. lucorum Rchb. (csaliti ibolya.)

Kétvirágú ibolya.

Viola biflora L. – (Term. r.: Ibolyafélék. Violaceae.) – Évelő. 5–20 cm. Vesealakú levelei mélyen szíves vállúak, tompán fűrészesek. Csészesallangjai keskenyek; pártája sárga, sarkantyúja biborerezetű. A bibéje nem kampós. Terem nedves sziklahasadékokban a Kárpátok öszszes havasain és alhavasain. 6–8.

Kétvirágú ibolya.

Három-szinű ibolya.

Viola tricolor L. – (Árvácska, császárszakáll, papszakáll, császárvirág, Isten szakálla, macskaszem, Szt. Háromság virága, pápaszem. – Term. r.: Ibolyafélék. Violaceae.) – 14. t. 3. k. Egyéves. Áttelelő egyéves. havasi alakjai Évelő. 4–40 cm. Van leveles fűnemű szára; levelei hosszúkás tojásalakúak, tompán fűrészesek. Pálhák szárnyasan hasogatottak. Virága a levelek hónaljában van; sarkantyúja lapított, körülbelül akkora mint a csésze sallangjai s kétszer akkora mint a legörbült széles függelékek; szirmai végre rónán kiterülők; a 3 alsó, tövén szakállas, bibe gömbölyű, belül üres. Szép és kedves virág, melyet tömérdek szinváltozatban mindenütt termesztenek. 4–9.

Vadon is terem és rendszertani szempontból több kevesebb értékű tömérdek fajtája, illetőleg fajváltozata van. Megemlítjük a következőket:

Viola arvensis Murr. Egyéves. Sziromlevelei rövidebbek vagy legfeljebb akkorák mint a csésze fogai; halványsárga. Terem mezőkön, vetés között csaknem az egész országban.

V. saxatilis Schm. Évelő. Sziromlevelei hosszabbak mint a csésze sallangjai; élénksárgák, a sarkantyús szirom telt-sárga. Mészkőhegyeken, hazánk északi és keleti részében.

V. banatica Kit. (Fecskevirág.) Egyéves. Legalsó levelei szíves vállúak, tojásdadok. Szirmai nem hoszszabbak mint a csésze sallangjai; felső szirmai rendesen lilaszinűek. Terem hazánk déli részének hegyvidékén.

V. declinata W. et K. Évelő. Indákat hajt; lilaszin virágú, keskenylevelű havasi alak. Terem hazánk keleti havasain. Ennek sokkal szélesebb levelű igen szép alakja a V. dacica Borb. Terem ugyanott.

Más honi fajok: V. alba Bess., – alpina L., – ambigua W. et K., – arenaria DC., – austriaca A. et J. Kern., – bihariensis Simk., – Burnati Greml., – collina Bess,, – elatior Fr., – foliosa Èelak., – hirta L., – Joói Jka., – lutea Huds mirabilis L., – Medlingensis Wiesb., – palustris L., pumila Chaix., – Riviniana Rchb., – Ruppii All. (stagnina Kit.), – sepincola Jord., – subodorata Borb., – sylvestris Lam.

A tömérdek keverékfaj közül megemlítjük: V. adulterina Godr. (alba × hirta), – Diószegiana Borb. (ambigua × collina), – Haynaldi Wiesb. (ambigua × austriaca), – interiecta Borb. (collina × hirta), – Kerneri Wiesb. (austriaca × hirta), – Merkensteinensis Wiesb. (collina × odorata), – permixta Jord. (hirta × odorata), – pluricaulis Borb. (alba × odorata), – revoluta Heuff. (ambigua × hirta), – Wiesbaurii Sabr. (alba × collina).

Csíkos kecskerágó.

Evonymus europaeus. L. – (Hályogfa, papsipka-fa, pilátus-fa. – E. vulgaris Scop. – Term. r.: Kecskerágófélék. Celastraceae.) – 14. t. 4. k. Cserje. 1–3 m. Fiatal ágai simák, vesszősek; az idősebbek 4-élűek, para-élekkel. Levelei átellenesek, kerülékesek, aprón fűrészesek. Bogernyős virágzata 3–7-virágú; szirmai kerülékesek, zöldessárgák; számuk sokszor csak 4, valamint a porzók száma is 4–5. Toktermése 4–5 karéjú. A magvakat narancsszinű hús, a magköpeny fedi. Terem vizek partján, cserjésekben, árkok szélén az egész országban. Termése kevéssé mérges. Fája esztergályosmunkára értékes; fogpiszkálókat is ebből csinálnak. 5–6.

Bibircsós kecskerágó.

Evonymus verrucosus Scop. – (Szemölcsös k. – Term. r.: Kecskerágófélék. Celastraceae.) – Cserje. 1–2 m. Az előbbitől feketén bibircsós ágairól könnyen megkülönböztethető. Szirmai kerekebbek és zöld alapon vérpirosan pontozottak. Termésének húsa is vérszínpiros. Terem erdőben, erdőszélen az északi vármegyék kivételével, az egész országban; előbbinél jóval ritkább. 5–6.

Más honi faj: E. latifolius Scop.

Bortermő szőlő.

Vitis vinifera L. – (Term. r.: Szőlőfélék. Vitaceae.) – 14. t. 5. k. Cserje. 30 m. Nálunk nem igen birja a telet, ezért metszik, tőkét nevelnek és szárát, illetőleg veszszejét rendszerint 1–2 m. magasra nyesik. Levele 3–5-karéjú; lehet szeldelt is; kopasz, szőrös v. fonákán sűrűn molyhos. Többnyire kétivarú, apró virágai összetett fürtben állanak. Pártája zöldessárga, nyiláskor tövén leválik, a termőt rövid ideig sapka módjára borítja, majd lehull. Bibéje ülő. Termése leves bogyó. 6–8.

Valószinű hazája Örményország. Az ember réges-régen termeszti; hazánkban a rómaiak honosították meg. 1875 óta a filloxera sok kárt tett a hazai szőlőkben; újabban futóhomokba ültetik, a hol mentes a filloxerától, a kötött talajban pedig amerikai V. riparia Mchx. és más fajokat ültetnek és beoltják a bortermő szőlő kivánt fajtáival. A levél és bogyó szine, alakja, a bogyó ize és érésének ideje szerint körülbelül 1500 fajtát különböztetnek meg. Legismertebbek nálunk a bornak való fajták közül: a furmint, burgundi, mustos fehér, olasz és rajnai rizling, szilváni zöld, bakator, verseczi dinka, kadarka, oportó; a csemegeszőlők közül: a Chasselas (fehér, piros és kék), kecskecsecsű, Madelaine, hamburgi muskatály, ökörszem stb. Az amerikaiak közül az Izabella, Othello, Canada stb. A gombabetegségek közül főleg a peronoszpora és a lisztharmat okoznak nagy kárt benne.

Erdei szőlő.

V. sylvestris Gmel. – Cserje. Venyigéje vékonyabb, levelei kisebbek. Virága mindig kétlaki. Termése apró, legfeljebb 5–7 mm. átmérőjű, savanyú, de késő őszszel élvezhető bogyó, mely apró fürtöket képez. Vadon terem szórványosan hazánk déli felében, erdőkben, cserjésekben s helyenként átjárhatatlan lugasokat képez. Valószinűleg csak az előbbinek elvadult alakja. 6.

Közönséges borostyán-szőlő.

Parthenocissus quinquefolia (L.) Planch. – (Bolond v. vadszőlő, boncsszőlő. – Ampelopsis quinquefolia L. – Term. r.: Szőlőfélék. Vitaceae.) – Cserje. 12 m. Levele ujjasan összetett. Levélkéi tojás-hoszszúkásak, durván fűrészesek, sötétzöldek, őszszel biborszinűek. Virágzata bogernyő. Szirmai nyiláskor szétterülők. Rövid bibeszála is van. Észak-Amerikából származó iszalag, melyet falak és lugasok befuttatására mindenütt ültetnek. Sokat virít és a méhek sűrűn látogatják. 6–9.

Közönséges borostyán-szőlő.

Kutya benge.

Rhamnus Frangula L. – (Büdös cseresznye v. kökény, büdös fa, ebsefa, fekete éger, harasztfa, kutya-fa, puskapor-fa, festő-kökény, varju-bingó. – Term. r.: Bengefélék. Rhamnaceae.) – 15. t. 1. k. Cserje. 1·5–3 m. Hajtásai vesszősek, nem tövisesek, fehér paraszemölcsökkel. Kerülékes levelei épek, fiatalon pelyhesek. Virágai magánosan vagy bogernyőben állanak a levelek hónaljában. Csészéje és pártája zöldesfehér. Csonthéjas terméskéi zöldek, pirosak, végre, megérve, feketék. Terem árnyas, nedves erdőkben, főleg patakok mellékén szórványosan az egész országban. 5–9.

Fája esztergályos-munkákra alkalmas, a legjobb puskaporszenet adja, kérge hashajtó hatású és a bogyóival együtt festéket ád.

Varjutövis benge.

Rhamnus cathartica L. – (Disznótűs fa, ebtövis, festő, hajtisztító, v. hashajtó kökény, fejér tövis, macska-, szarvasdisznó- v. varju-tövisk, varju-bingó, római kereszt-tövis. – Term. r.: Bengefélék. Rhamnaceae.) – Cserje. 1·5–3 m. Hajtásai tövisben végződnek. Levelei a rövid ágacskákon csomókban vannak, finoman fűrészesek, kopaszok, legfeljebb fonákukon pelyhesek. Virágzata ülő bogernyő; szirmai kicsinyek, néha hiányzanak is; virágai sokszor egyivarúak és néha csak 4 porzójok van. Termése eleinte zöld, kemény, később puha, fekete. Terem erdőben, patak mentén; az előbbinél jóval gyakoribb. 5–6.

Erősen hashajtó, mérges termése orvosságul és festékül szolgál.

Más honi fajok: Rh. intermedia Steud. et Hochst., – rupestris Scop., – tinctoria W. et K.

Varjutövis benge.

D) A virág hiánytalan; a párta vált szirmú, felsőállású.

Veres ribiszke.

Ribes rubrum L. – (Kerti ribizli, Szt. Iván- v. Szt. János szőlőcskéje, veres v. tengeri szőlő, borfüge. – Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – 15. t. 2. k. Cserje. 90–150 cm. Levelei 3–5-karéjúak, nagyolva fűrészesek, fonákuk puhaszőrű. Laza fürtjei lógók. Kocsánykái többször hosszabbak mint a tojásdad murvák. Virágai kétivarúak, zöldessárgák. Csészéje tálacskaalakú, a karéjok széle kopasz; párta igen kicsiny. Édeskésen savanyú bogyóiért mindenütt ültetik. 4–5.

Fekete ribiszke.

Ribes nigrum L. – (Büdös v. bűzös szőlő. – Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – Cserje. 60–180 cm. Levelei nagyobbak, karéjai hegyesebbek; fonákukon sárga mirigyekkel vannak gyéren megrakva. Murvái pillásak. Csészéje harangalakú, mirigyesen pontozott és puha szőröktől borzas. Bogyója is mirigyes; fekete és, mint az egész növény, sajátságos róka- v. poloskaszagú. Termesztik, de a Kárpátokban helyenként vadon is terem. 4–5.

Fekete ribiszke.

Arany ribiszke.

Ribes aureum Pursh. – (Sárga orgona. – Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – Cserje. 1·5–3 m. Levelei háromkaréjúak, mélyen hasadt csipkés karéjokkal. Fürtjei fölfelé és elállók. Csészéje hosszúcsövű, sallangjai hosszabbak mint a szirmok; pártája aranysárga. 4–5.

Északamerikai cserje, melyet szép és illatos virágaiért mindenütt ültetnek, ráoltják a piros és pöszméte ribiszkét is, ha fácskát akarnak nevelni.

Hasonló hozzá a biborszin virágú Ribes sanquineum Pursh. díszcserje.

Pöszméte ribiszke.

Ribes Grossularia L. – (Agress, bodorszőlő, csipkeszőlő, büszke, egres v. egris, fulánkos ribiszke, fái egres, köszméte, piszke, pöszméte, szőrös füge.) – Cserje. 60–120 cm. Bőrnemű, 3–5-karéjú levelei apró ágacskákon fejlődnek, melyek alatt egyszerű vagy hármas tagú szúrós tövisek állnak, különben a hajtások többé kevésbbé tüskések. Csészéje harangképű, pirosas szeletekkel. Bogyója hosszúkás zöld, piros v. sárga, csupasz, szőrös v. mirigyszőrös. Igy a glandulosasetosa Koch. alak bogyója mirigyesen sertés; az Uva crispa L.-é pelyhes, később egészen kopasz. Termesztik jóízű bogyóiért, de szórványosan vadon is terem, főleg a keleti hegyvidéken. 4–5.

Más honi fajok: R. alpinum L., – petraeum Wulf.

Repkény borostyán.

Hedera Helix L. – (Fái- v. fára futó borostyán, erdei szárcsa. – Term. r.: Borostyánfélék. Araliaceae.) – 15. t. 3. k. Cserje. 12 m. Szára mellékgyökerekkel fákra kakaszkodik, vagy sziklákat lep be, sokszor pedig csak a földön terül el. Levelei bőrneműek, örökzöldek; a meddő hajtásoké szíves alapból 5-szögűen karéjos, a virágosaké hosszan kihegyezett tojásalakú. Virágzata fürtösen elhelyezett ernyőcskékből áll. Szirmai tojásdadok, zöldessárgák. Virágai mézillatúak. Termése gömbölyű, fekete bogyó, mely csak a következő év tavaszán érik meg. Terem sziklás erdőkben szórványosan hazánk minden hegyvidékén. 8–11.

Kertekbe, főleg temetőkbe, sírokra ültetik; leveleiből koszorúkat kötnek. Bogyói mérgesek.

E) A virág hiányos; a párta hiányzik, vagy, ha megvan, csak sertenemű.

Szíki bagolyfű.

Glaux maritima L. – (Tejár, tengerparti tejesfű. – Term. r.: Kankalinfélék. Primulaceae.) – Évelő. 3–20 cm. Terebélyes növényke; apró, többnyire átellenesen álló, vaskos, kimélyítve pontozott lapoczkás v. kerülékes levélkékkel. Apró virágai egyenként állnak a levelek hónaljában. Csészéje pártaszerű, harangalakú, halvány v. sötétebb rózsaszínű. Pártája hiányzik. Terem nedves, szíkes helyeken, nagyon szórványosan. 5–6.

Sziki bagolyfű.

Kopasz porczika.

Herniaria glabra L. – (Kis porczfű, sima porczika vagy porczfű, porczgyom, szakadást gyógyító fű. – Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Évelő. 5–25 cm. Földre csepült szára ágas. Levélkéi kerülékesek v. keskeny hosszúkásak, alapjukon ritkán pillásak. Virágai levélhónalji (10 virágú) csomókban állnak. A csésze levelei kerekdedek; tőfelé kissé pelyhesek. 5 szirma serteszerű. Termése vékonyhéjú tok. Terem szikár füves helyeken, patakok kőtörmelékén szórványosan hazánk minden hegy- és dombvidékén. 7–9.

Kopasz porczika.

Hamvas porczika.

Herniaria incana Lam. – (Term. r.: Szegfűfélék. Caryophyllaceae.) – Olyan mint az előbbi, de szára, levelének mindkét lapja és széle sűrűn borzas. Csészelevelei hosszúkásak, sűrűn borzasok. Virágcsomói rendszerint három-virágúak. Terem napos dombokon, homokos, köves parlagokon hazánk déli felében az Alföldön is. 7–10.

Borzas porczika.

Herniaria hirsuta L. – Kétéves. Évelő. Eltér az előbbiektől, a levelei csak pillásak; csészéje pedig csúcsán erősebb sertékkel van kihegyezve. Virágcsomói többnyire 10-virágúak. Ez hazánk legritkább porczikafajtája.

Hegyi zsellérke.

Thesium montanum Ehrh. – (Bögretok, törpe len. – Term. r.: Zsellérkefélék. Santalaceae.) – Évelő. 30–80 cm. Töve nem terjed. Bokros. Levelei lándsásak, hosszan kihegyezettek, 3-erűek v. elmosódottan 5-erűek; alsó harmadukban legszélesebbek. Virágzata fürt. Magháza alsó állású. Leple 2–3 mm. h., belül fehér. Gömbölyded tojásalakú termése makkszerű, kiemelkedő erekkel, tetején pedig a maradó lepelszegély koronázza. Terem sziklás, gyepes hegylejtőkön, szórványosan hazánk keleti felében és az Alföld északi határhegyein. 5–8.

Hegyi zsellérke.

Lenlevelű zsellérke.

T. linophyllum L. – (T. intermedium Schrad. – Term. r.: Zsellérkefélék. Santalaceae.) – Évelő. 20–50 cm. Töve vékony taraczkot hajt; levelei keskenyebbek. 1, legfeljebb 3 mm, szélesek és középen legszélesebbek. 1- v. elmosódva 3-erűek. Terem szórványosan az egész országban, az Alföld homokján is. 5–7.

Valamennyi zsellérkefaj szívógyökereivel más növények gyökerébe fúródik és azok tápláló nedvét szívja (gyökérélősködő); szükséges táplálékának egy részét azonban maga készíti (zöld növény!) ezért csak félig élősködő.

Más honi fajok: Th. alpinum L., – divaricatum Jan., – ebracteatum Hayne, – eleyans Roch. (Comandra elegans (Roch.) Rchb.), – Kerneriana Simk., – ramosum Hayne, – subreticulatum DC.

Ide sorolható még: a Polygonum (VIII. o. 1. r.).

2. rend: Kétbibeszálúak. Digynia.

A) A virágok hiányosak; a párta hiányzik, a virág leples.

Kopasz szil.

Ulmus glabra Mill. – (Alásfa, sima szil. – Ulmus campestre L. – Term. r.: Szilfélék. Ulmaceae.) – Fa. 9–30 m. Levele kerülékes, válla ferde, gyakran a gyertyán, ritkábban a mogyoró levelére emlékeztet; kifejlődve bőrnemű. Virágai tömött csomókban jóval a levelek előtt fejlődnek. Kocsánykái igen rövidek; legfeljebb 2 mm. hosszúak. Leple tölcséres, 5-karéjú, szélén fehéren pillás. Portokjai rozsdaszin-veresek és szálaik jóval hosszabbak mint a lepel. Termése szélesen hártyás, visszás tojásdad szárnyas termés, melyben a mag nem a középen, hanem a csúcs közelében van elhelyezve. Terem az egész országban, főleg az Alföldön. 3–4.

Egyik fajváltozata a keskenyebb levelű kisebb termésű, keményebb fájú parás szil (var. suberosa Ehrh.), mely főleg nedvesebb erdőkben, folyók mentén terem és 1 évnél idősebb ágainak messziről föltünő durva paraléczeiről könnyen fölismerhető. Mindkettő fája értékes; vizi építkezéseknél éppen becses, esztergályos- és kerékgyártómunkákra is használatos.

Kopasz szil.

Hegyi szil.

Ulmus montana With. – Az előbbihez feltünően hasonlít, de leple rozsdaszínű szőröktől pillás és makkocskája a hártyás szárny közepén fekszik. Terem szórványosan hegyi erdőkben. 3–4.

Fája csekély értékű.

Vénicz szil.

Ulmus pedunculata Foug. – (Kocsányos, lobogós, 8-himű szilfa, szunyogfa. – Ulmus effusa Willd. – Term. r.: Szilfélék. Ulmaceae.) – 15. t. 4. k. Fa. 30 m. Az előbbiekhez nagyon hasonló, de virágkocsányai nem egyformák és többszörte hosszabbak, mint a virágok, egyesek 15 mm hosszúak, terméssel 4 cm hoszszúak. Leple biborszínű; virága 6–8-porzójú. Terem főleg folyók mellékén, a kopasz szilnél jóval ritkább. 3–4.

Fényes poloskamag.

Corispermum nitidum Kit. – (Csimazkóró. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – 67. t. 3. k. Egyéves. 20–50 cm. Szára szétterpedten ágas, többszörösen görbült, sima és fényes; zöld, rendesen azonban mégis biborszínnel futtatott. Idősebb korban egészen bokros. Levelei keskenyek, szálkahegyűek, húsosak, 1 mm. szélesek. Virágai magánosak a levelek hónaljában; murvái 3–4 mm hosszúak, középen zöldek, két oldalt ugyanolyan széles hártyával; leple 3-levelű; az egyik nagy négyszögű és 3-karéjú, a másik kettő kicsiny és gyakran rongyolt szélű. Termése lapos, barnás, szélén hártyás, csücskén kétfogú, kerekded és poloskához némileg hasonló. Hazánk homokos Alföldjének egyik jellemző és sajátságos növénye. 7–9.

Más honi fajok: C. canescens Kit., – hyssopifolium L., – orientale Lam.

Közönséges czékla.

Beta vulgaris L. – (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Kétéves. Egyéves. 50–100 cm. Gyökere húsos. Szára barázdált. Tőlevelei hosszúnyelűek, szíves tojásdadok; szárlevelei hosszúkás lándsásak. Virágai aprók, 2–5 egy csomóban és a csomók hosszú leveles fűzérben. A maradó lepel megkeményedik.

Van számos fajváltozata; legnevezetesebbek: a sovány czékla, melynek levélgerinczét spárgának is használják, csak helyenként termesztik; a burgundi czékla vagy répa, melynek vastag, részben a földből kiálló répája kitünő takarmány; a vörös czékla, mely hús mellé salátául szolgál és festenek is vele; a czukor czékla vagy czukor-répa tulajdonképen nem is külön alak, hanem több fajváltozatot használnak e czélra és ha czukorgyártásra termesztik, czukor-répa névvel jelölik. Valamennyi kitünő takarmány. 6–9.

Más honi faj: B. maritima L. (Fiume m.)

Közönséges czékla.

Homoki seprőfű.

Kochia arenaria (MB.) Roth. – (Term. r.: Libatopfélék Chenopodiaceae.) – Egyéves. 10–60 cm. Szára rendesen ágas, az alsók lecsepültek. Az egész növény szőrös v. gyapjas. Levelei igen keskenyek, árszerűek, az alsók csomósak. Virágai kocsánytalanok, 1–5-ével laza, leveles fűzérben fejlődnek; néha csak termősek. Leple ötfogú, selymes, borzas; az érett termésen vizszintesen elálló szárnyas függeléket alkot, melyek csillagossá teszik a termést. Terem szikár, homokos mezőkön hazánk Alföldjén. 7–9.

Homoki seprőfű.

Rokona a vesszős seprőfű (Kochia scoparia (L.) Schrad. – Török seprő.) – Egyéves. 50–150 cm. Ágai vesszősek, levelei lándsásak, gyakran lekopaszodók; a termés leplének szárnyas függeléke igen apró. Seprőt készítenek belőle, főleg az udvar rendbehozására; ezért termesztik helyenként, különösen hazánk déli felében. Házak körül el is vadul. 7–9.

Más honi fajok: K. prostrata (L.) Schrad., – sedoides Pall.

Kenő libatop.

Chenopodium bonus Henricus L. – (Féregmag, jó Henrikfűve, lúdlábfű, paréj libatalp, vadspenót, szőlőfű. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – 16. t. 1. k. Évelő. 15–60 cm. Levelei dárdás vállból háromszögűek, hosszúnyelűek, épek, legfeljebb kissé kanyargós élűek. Virágzata csak alul leveles, kúpos összetett fűzér. A kétivarú virágok közé gyakran termős virágok vannak keverve. Valamennyi mag tetőirányos, tompaszögletű és fényes. Terem emberi lakások körül szórványosan az egész országban; legtöbb helyt gyakori. 5–8.

Eper libatop.

Chenopodium foliosum (Mnch.) Aschers. – (Eperparéj, tatáreperj, vesszős mángolt, czigány paréj. – Blitum virgatum L. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 15–60 cm. Levelei ékalakú vállból hosszúkás rhombosak; erősen fogasak. Minden virágzat levél hónalji. A lepel az érett termésen húsos, élénkiros; emlékeztet a szamóczára. Helyenként termesztik és délen el is vadul. 6–8.

Eper libatop.

Büdös libatop.

Chenopodium Vulvaria. L. – (Kutyalaboda, östörparéj. – Term. r.: Libatolafélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves., ritkán Áttelelő egyéves. 15–30 cm. Szára lecsepült, ágas, leveleivel együtt fehér szemcséktől hamvas. Levelei kicsinyek, hosszúnyelűek, rhombosak, v. kótás tojásalakúak. Apró, kétivarú és termő virágai csomókban fejlődnek. A lepel a termésen zárt. A benne lévő trimethylamintól az egész növény szétmorzsolva még szárítás után is undorító szagú. Terem mívelt talajon, falvak körül. 7–9. (Áttelelő egyéves. 5.)

Büdös libatop.

Sokmagvú libatop.

Chenopodium polyspermum L. – (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 30–75 cm. Hasonlít némileg az előbbihez, de nem lisztes és szaga sincs. Szára tetőirányos, csak alsó ágai lecsepültek; a csomókon bütykös. Levelei tojásdadok, hosszúkások-lándsásak. Virágzata laza; ágai már tövüktől virágosak. Lepel a termésen nyilt. Terem kertekben, általában mívelt talajon, árkok mentén az egész országban. 8–9.

Sokmagvú libatop.

Lisztes libatop.

Chenopodium album L. – (Fehér libatalp. – Term. r.: Libatopfélék Chenopodiaceae.) – Egyéves. 20–100 cm. Szára igen ágas. Levelei tojásalakúan rhombosak, körülb. még egyszer oly hosszúak mint szélesek, egyenetlenül fűrészesek v. karéjosak; a felsők épek. Az egész növény halványzöld, gyakran fehér. Virágzata csupa apró, fehéren lisztes virágcsomóból áll. Magva élesen szögletes. A lepel a termést egészen beburkolja. Terem mívelt talajon, utak mentén az egész országban. 7–10.

Lisztes libatop.

Faluszéli libatop.

Chenopodium urbicum L. – (Községi, telekes v. városi laboda. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 30–80 cm. Szára kevéssé ágas, zöldes fehér csíkú, néha vörösre futtatott. Fénylő levelei háromszögűek vagy kótásak; nyélbe futók, szélük öblös. Virágai rövid felálló fűzérekben, a felsők murvátlanok. Magjának szögletei tompák; héja sima és csak erős nagyítással látszik pontozottnak. A lepel a termést nem takarja egészen. Terem kertekben, községek és városok körül az egész országban. 7–9.

Faluszéli libatop.

Gáti libatop.

Chenopodieum murale L. – (Kőfali lúdláb v. lúdlaboda. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) Egyéves. 15–50 cm. Kevés, de szétterpedt ágú szára szögletes, gyakran pirosas. Levelei rhombosak, nyélbe ékformán keskenyedők, kihegyezettek, egyenetlenül fűrészesek, fényesek és húsosak. Virágzata laza; elálló fűzérkéi rendszerint a levelek hónaljából nőnek. Magva élesen szögletes. Az egész növény kellemetlen szagú. Terem parlagokon szórványosan az egész országban, de az előbbieknél ritkább; néhol teljesen hiányzik. 7–9.

Gáti libatop.

Bárányfarkú libatop.

Chenopodium Botrys L. – (Bajfű, fodorka, fürtösfű, Isten kenyere, mirhafű, rubiánka, szőlőfű, gilisztaüző lúdláb, pillenges foghagymaszagúfű. – Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 10–60 cm. Az egész növény mirigyszőrös; levelei hosszúkásak, szárnyasan öblösek, tompa karéjokkal. Virágzata laza, levélhónalji, rövid bogernyőkből áll. Erős és kellemes szagú. Sok helyt kertbe ültetik, kivált hazánk déli felében; helyenként vadon v. legalább is elvadulva terem. 6–8.

Pokolvar libatop.

Chenopadium hybridum L. – (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 30–100 cm. Szára tetőirányos, kevés ágú vagy egyszerű. Levelei nagyok, tojásdad háromszögűek, öblös fogakkal; vállukon gyakran szívesek. Virágai csomósan, berzedt ágú, leveletlen bugában állanak. Magja gödrösen pontozott. Terem kertekben, mívelt talajon; közönséges az egész országban. 7–9.

Más honi fajok: Ch. botryoides Sm., – ficifolium Sm., – glaucum L.,opulifolium Schrad., – rubrum L., – Wolffii Simk., – ambrosioides L.; az utóbbi csak elvadúlva.

Közönséges barlangó.

Salsola Kali L. – (Ballagófű, bondor, hamvas solár, hentericskóró, kamborz, kambocs, savar, szükségfű, szaka vagy sófű, sósika, orosházi fű. – Term. rendsz.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 20–45 cm. Szára tövétől igen ágas; levelestől kopasz vagy gyéren szőrös. Levelei nyeletlenek, az alsók árszerűek, vállukon hártyásak, a felsőbbek és a murvák szélesebbek, ugyancsak szélesebb hártyás széllel, és valamennyi szúrós tövisben végződik. Virágai magánosak a levelek hónaljában. Leple hártyás, éréskor porczos, 6 mm. széles. Terem pusztákon, szikár homokos helyeken, a magas hegyvidéket kivéve, mindenütt. 7–9.

Más honi faj: S. Soda L.

Közönséges barlangó.

Szíki sutalap.

Suaeda salsa (L.) Pall. – (Term. r.: Libatopfélék. Chenopodiaceae.) – Egyéves. 10–40 cm. Töve gyakran fás, szára vaskos, alsó részében 5 mm. átmérőjű; tövétől ágas; földre csepült ágai is sűrűn elágazók. Levelei ülők, 1–4 cm hosszúak, húsosak, hengeresek, nehezen száríthatók és e közben megfeketednek. Leple ötkaréjú, maradó, húsos, de nincsenek szárnyas függelékei. Magja sötét veresesbarna, kissé lapított és szélén legfeljebb gyengén ormós, fényes. Szabadszemmel nézve sima, erősebb (60-szoros) nagyítással szépen látszanak a maghéj kiemelkedő szögletes sejtjei és a sejtek határán lévő árkolás, mely hálószerű rajzot ad. E tekintetben nem különbözik sem a maritimától, sem a salinariától. Terem az Alföld szíkes tócsái körül, a Fertőtől a Tiszáig. Leggyakoribb a Duna-Tisza közén. 8–9.

Más honi fajok: S. maritima (L.) Dum. (nyugaton), – salinaria (Schur) Simk. (keleten).

Szíki sutalap.

B) A párta forrtszirmú.

Orvosi méregölő.

Cynanchum Vincetoxicum (L.) R. Br. – (Aesculapius fűve, czinka, ebfojtó fű, fecskefű, fecskegyökér, selymesmagú méreggyilok, Szt-Lőrinczfű, vad paprika. – Vincetoxium officinale Mnch. – Term. r.: Krepinfélék. Asclepiadaceae.) – 16. t. 2. k. Évelő. 30–70 cm. Töve terjedő. Levelei rövidnyelűek, kihegyezett tojásalakúak és átellenesek. Virágai a levelek hónaljában fejlődnek és laza, hosszúnyelű, fürtös bogernyőben állanak; édes illatúak. Pártája fehér, karéjai kerülékesek. 5–7 cm, hosszú termése duzzadt tőből kikúposodik. Magvainak hosszú, fehér szőrüstökük van. Terem napos dombokon, cserjésekben, szikár erdőkben, az egész országban, 5–6, szálanként 7–9.

Minden része erősen mérges és hánytató hatású.

Hazánkban gyakori a megnyúlt, kigyódzó szárú, keskenyebb levelű alakja, a Cynanchum laxum Bartl. Rokona a pamutkrepin (Asclepias syriaca L. – Selyemkóró), melyet kertbe ültetnek.

Évelő gyász-tárnics.

Sweertia perennis L. – (Likagyán. – Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – Évelő. 20–50 cm. Tőlevelei kerülékesek vagy kerekdedek, nyélbe keskenyedők, többnyire hoszszúnyelűek; a felsőbbek lándsásak. Virágzata fürtös, jókora, átellenes ágakkal. A csésze fogai keskenyek, hosszasan kihegyezettek. Pártája még egyszer oly hosszú sallangokra van osztva, mint a csésze; a sallangok alján két kerek gödrű, czafrangokkal körített mézfejtő mirigy van; szennyes violaszínű, sötétebb pontokkal és vonáskákkal. Terem Trencsén megyétől Kolozsvárig, a Kárpátok magasabb hegyvidékeinek forrásos, tőzeges helyein. 7–8.

Évelő gyász-tárnics.

A délkeleti hegyvidéken a S.punctata Baumg., helyettesíti, mely főleg sötétlilával pettyezett sárgás virágairól és hosszúkás mézgödreiről ismerhető fel.

Más honi faj: S. carinthiaca Wulf.

Sárga tárnics.

Gentiana lutea L.[7]* – (Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – 16. t. 5. k. Évelő. 50–100 cm. Gyökere hengeres, vaskos. Levelei széles tojásalakúak, kihegyezettek, öterűek. Sárga virágai szártetőző gombban állanak, vagy örvösen a levelek hónaljában. A csésze hosszában ketté van metszve. A párta csöve rövid, 5 foga 3-szor akkora; torka kopasz, a keskeny fogak közt lévő öbölzúg kissé megnyílt redővel. Portokjai szabadok. Terem szórványosan hazánk keleti hegyvidékének havasain. 7–8.

Gyökere igen keserű anyagot a gentiopicrint tartalmazza, melyért úgymondott gyomorerősítő italok készítésére és orvosságul használják. E czélra gyűjtik különben általában minden nagy tárnicsfaj gyökerét.

Termetére megegyezik vele, de összeforrt portokjaival és jóval hosszabb bibéivel különbözik tőle a G. Symphyandra Murb. Ez délkelet-vidéki növény, mely Szerbián, Horvátországon keresztül Karinthiáig található. Fiumétől nem messze már terem és nem lehetetlen, hogy az anyaországban is felfedezhető.

Pettyes tárnics.

Gentiana punctata L. – Term. r.: Tárnics-félék. Gentianaceae). – Évelő. 20–50 cm. Az előbbihez hasonló, de levelei keskenyebbek, kerülékesek, csészéje ritkán hasított, rendszerint egyenletesen 6-fogú. A párta csöve 25–30 mm h., rendszerint 6 apró, 5–6 mm h. csücske van. Sárgaszínű, fekete-bíbor petytyekkel, kivált csúcsa felé sűrűn megrakva. Terem hazánk havasain. 7–8.

Szent László tárnics.

Gentiana cruciata L. – (Dantzia-gyökér, enczián, Gentius király fűve, keresztfű, keserűgyökerű-fű, kigyófű, kigyónyelvű fű, keresztes tárnics, ördögméze, Szent Ilona füve, Szt. László király fűve, epefű. – Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – Évelő. 10–50 cm. Szára vaskos, sűrűn leveles, töve rendesen lecsepült. Levelei lándsásak, háromerűek, a meddő hajtásoké nyélbe keskenyedő, a virágos szár levelei pedig rövid hüvelylyel ülők. Virágai 20–25 mm hosszúak; a levelek hónaljában és végálló csomókban. A párta csöves, torka felé négyhasábúan és buzogányszerűen kiöblösödők; sötétkék, 4 (–5) rövid csücsökkel. Terem napos, cserjés réteken, a hegyi tájon, az egész országban. 7–8.

Kornis tárnics.

Gentiana Pneumonanthe L. – (Kornisfű, tüdő-enczián. – Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – 16. t. 4. k. Évelő. 15–60 cm. Levelei keskeny lándsásak, legfeljebb 12 mm szélesek, de rendszerint csak 4–5 mm szélesek és 4 cm. hosszúak; 1–3-erűek; szélök be van göngyölődve. Virágzata kevés virágú. Virága 4–5 cm h. A csésze fogai körülbelül akkorák mint a csésze csöve. Pártája sötét égszínkék. Portokjai összeforrottak. Terem hegyvidékeink cserjés, kissé nedves rétjein az egész országban. Helyenkint még az Alföldre is leszáll. 7–9.

Fecske tárnics.

Gentiana asclepiadea L. – (Fecskegyökér-forma enczián, méregölő tárnics. – Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – Évelő. 50–100 cm. Levelei hosszan kihegyezett tojásalakúak, tövön hirtelen keskenyedők; öterűek. Virágai 35–50 mm hosszúak, egyenként vagy többesével a felső levelek hónaljában. A csésze fogai keskenyek, gyakran árszerűek, jóval rövidebbek, mint a csövük. Pártája indigószinkék, ritkán halványkék v. fehér; karéjai kihegyezettek. Portokjai össze vannak nőve. Terem erdőszélen, a Kárpátok valamennyi magasabb hegyvidékén, Trencsénmegyétől Krassó-Szörényig és helyenként túl a Dunán is. 7–9.

Pompás tárnics.

Gentiana Clusii Perr. et Song. – (Szártalan tárnics. – Gentiana acaulis Auct. Hung. – Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – Évelő. A virágos szár rendszerint csak 1–2, ritkán 4 cm, de a termés éréséig megnyílik 12 cm hosszúra is. Töve mindig meddő hajtásokat is fejleszt. Levelei bőrneműek. 2–5 cm hosszúak, 2–10 mm. szélesek, középen legszélesebbek és kihegyezettek. Virága magánosan áll a szár végén, 4–6 cm. hosszú és merőleges. A csészefogak kimetszése hegyes, vagy legalább keskenyöblű; 5-hasábú. Pártája sötét, csaknem indigókék, torka felé buzogányszerűen táguló; széle 5-metszésű, a szeletek redősek. Toktermése 35–45 mm. h. Terem a Kárpátok magasabb, kivált meszes havasain, Trencséntől Krassó-Szörényig, helyenként bőven s néhol már 1300 m. magasságban. 5–7.

Pompás tárnics.

Tavaszi tárnics.

Gentiana verna L. – (Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – 16. t. 3. k. Évelő. 5–10 cm. Van meddő és virágos hajtása. Tőlevelei rózsában állanak, kerülékesek, ritkán lándsásak; szárlevelei jóval kisebbek. Virágai 3–4 cm hosszúak; a csésze fogai sokkal rövidebbek mint a szárnyasan 5-szögletű csöve. A párta metszetei nagyok, 7–12 mm hosszúak; sötétkék. Portokjai szabadok. Terem havasok fűves lejtőin, hazánk északi részében. 5–7.

Kárpáti tárnics.

Gentiana carpaticola Borb. (Gentiana carpatica Wettst. G. Amarella Auct. Hung. – Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – Évelő. 5–40 cm. Levelei aránylag széles vállból lándsásan kihegyezettek, vagy tompacsúcsúak, többnyire 2–2·5 cm hosszúak. Szára gyakran lila színnel van befuttatva. Egy, v. több virága különböző hosszúságú kocsányokon, a levelek hónaljában bugás virágzatot alkot. A csésze fogai legfeljebb valamivel hosszabbak mint a csövük; bemetszése többé-kevésbé kereken öblös. Pártája 25–30 mm hosszú, kékeslila, 5-metszetű, és minden karéja tövén a cső torkában rojtos pikkely van. Terem hazánk északi és nyugati hegyvidékén. 8–9.

Nagyon hasonlít hozzá a G. Wettsteinii Murb. Ennek csészéje hegyes bemetszésű; a párta csöve a szögletein kissé hártyás; levele széles vállból csak 1–2 cm. hosszú; a szártagok igen hosszúak (5–7 cm). Ilyen hazánk keleti hegyvidékének rétjein nő.

Prémes tárnics.

Gentiana ciliata L. – (Pillás szirmú v. szemszőrös tárnics. – Term. r.: Tárnicsfélék. Gentianaceae.) – Évelő. 8–30 cm. Szára 1–2-virágú. Levelei hosszúkás lándsásak, vagy egészen keskenyek; három erűek. Virágai nagyok, 4–5 cm h. Pártája tölcséresen buzogány alakú, 4-metszetű; a szeletek széle hosszan rojtozott; élénk kékszínű; torka csupasz. Terem réteken, cserjésekben, hazánk hegyvidékén, de rendesen csak szálanként. 8–9.

Más honi fajok: G. bulgarica Vel., – Fatrae Borb., – frigida Haenke, – nivalis L.,obtusifolia (Schm.) Willd.(?). – orbicularis Schur., – phlogifolia Schott et Ky., – prostrata Hnke. (?), – utriculosa L., – tenella Rottb., – Vágneri Jka stb.

Kakukfű-fojtó aranka.

Cuscuta Epithymum Murr. – (Arany fonalfű, boldogasszonyhaja, fecskefonal, fonalfűnyűg, gerény- v. görényfű, hajnevelő fű, herefene, herefojtó, köszvényfű, luczernakosz, paplanfű, pippany. – Term. r.: Szulákfélék. Convolvulaceae.) – 16. t. 6. k. Egyéves. Szára fonalszerű, elágazó és rendszerint veres. Lomblevele nincs. Virágai aprók, egyetlen murvalevéltől támasztott gömbben, úgynevezett csembők virágzatban. Kocsánya igen rövid vagy hiányzik. Csészefogai körülbelül akkorák, mint a párta csöve. Pártája 4–5 mm h.; csöve akkora mint kevéssé kihegyezett fogai; halvány rózsaszínű v. fehér. Bibeszála hosszabb mint a magház; bibéje még hosszabb. Terem az egész országban. 6–10.

Az aranka magja a földben csirázik ugyan, de gyökérkéje csakhamar elpusztul; fiatal szára rácsavarodik valamely szomszédos növényre, szivókákat bocsát bele és összes táplálékát e gazdanövényből fedezi. A gazdanövényekben nem nagyon válogatós. Él kakukfűvön, pillangósokon (főleg herén és luczernán, zanóton, bükkönyön), répán... sőt a félélősködő csormolyán és zsellérkén is találták már. A termesztett-növényeket teljesen elölheti, ezért igen káros gyom.

A lóherén különösen gyakori a nagyobb és gazdagabb virágú herefojtó aranka (C. Trifolii Bab.); ennek a virágai kocsányosak s a csésze fogai csak félakkorák mint a párta csöve.

Könnyen felismerhető az egybibéjű arankaC. lupuliformis Krock. – (Term. r.: Szulákfélék. Convolvulaceae.) – Egyéves. Évelő. Ez a legnagyobb; 4–5 m. h. szára 4–5 mm vastag, zsinórszerű. Csaknem ülő virágai fürtösek. A párta csöve még egyszer akkora mint a szegélye és csak egy bibeszála van. Fákra fut és, a legészakibb vármegyék kivételével, mindenütt terem. 6–8.

Más honi fajok: C. Epilinum Wh (lenföldön), – europaea L.,obtusiflora Humb., – suaveolens Sér., – urceolata Kunze. – Amerikai gyommagvakkal behurczolt faj a C. glomerata Choisy.

C) A párta ötszirmú és felső állású.

A természetes rendszer szerint valamennyi faj az Ernyősökhöz, Umbelliferae tartozik.

Mezei iringó.

Eryngium campestre L. – (Átkozott tövisk, bondor, boszorkánykerék, fehér- v. fejér tövis v. tüske, lajtorjás v. létrás tüsök, macskatövis, tövises lapu, ördögszekér, ördög bordája, keringő, rokolya, motolla, szamártövis, százfű, százfejű fű, százfő-fű, szélhajti góré, szunyogtövis, tüskés ballangó, böfögtető.) – Évelő. 15–60. cm. Szára annyira ágas, hogy termete félgömbös. Az egész növény fehéres zöld. Levele 3-tagú; levélkéi kétszer szárnyasak, tüskésen fogasak; az alsók nyelesek, a felsők ülők. Virágaik igen rövid kocsányú ernyőben, csaknem gömbölyű gombban. A murvagallér levelei lándsásak, szúrósak. Minden virág tüskés pikkely hónaljában. Termése kétfelé hasadó szemtermés. Terem mezőkön, a magasabb hegyvidéket kivéve, az egész országban. 7–9.

Mezei iringó

Laposlevelű iringó.

Eryngium planum L. – (Kék tövisk, temondádfű.) – Évelő. 30–60 cm. Alsó nyeles levelei osztatlanok, kerekdedek. Szárának felső része és virággömbjei szép aczélkék szinűek. 7–9.

Más honi fajok: E. amethystinum L., – maritimum L.

Berki zápócza.

Astrantia major L. – (Zápócza, völgycsillag.) – 17. t. 1. k. Évelő. 40–80 cm. Tőlevelei hosszúnyelűek, tenyeresen öt-osztatúak, egyenetlenül vagdalt karéjokkal. Szára kevés levelű. Ernyője egyszerű. A murvagallér levelei (10–20) akkorák v. hosszabbak mint az ernyős virágzat; fehér, vörös és zölden tarkázottak. A csak porzós virágok hosszabb kocsányúak mint a kétivarúak. Pártája fehér v. pirosas. Termésén 5 kiemelkedő fogas bordája van. Terem erdőszélen, minden hazai magasabb hegyvidéken. 6–9.

Törpe dundi.

Hacquetia Epipactis (Scop.) DC. – (Törpe zászpa.) – 5–20 cm. Levele mind tőlevél; tenyeresek, 3–5 levélkéjüek. Ernyője egyszerű; kocsánykái rövidek és 5–8, háromszor akkora murvalevél gallérozza őket. Pártája sárga. Termésén öt fonalszerű bordája van. Terem erdőkben és írtásokban. Hazánk keleti felében ritkaság, annál gyakoribb azonban az észak-nyugati hegyvidéken. 4–5.

Törpe dundi.

Erdei gombernyő.

Sanicula europaea L. – (Patikai szaniczor, szánikula v. törő zsányik, berzengő mag.) – Évelő. 30–50 cm. Szára csak 1–2-levelű. Tőlevelei hoszszúnyelűek, mélyen öt karéjúak; karéjok viszszás tojásdadok, fűrészesek. Ernyős virágzata öszszetett. Az elsőrendű sugarak egyenlőtlen hoszszúak, a másodrendűek kis virággömbben végződnek. Virágai kétivarúak és porzósak. Apró szirmai fehérek vagy rózsaszínűek. Gallérlevelei háromhasábúak, metszetei fűrészesek, gallérkalevelek keskenyek, kihegyezettek, igen aprók. Termése hosszú horgas sertéktől borzas. Terem hazánk öszszes hegyvidéki erdeiben, főleg bükkösökben. 5–6.

Erdei gombernyő.

Kereklevelű buvákfű.

Bupleurum rotundifolium L. – (Általbúvó, színgallér.) – 17. t. 2. k. Egyéves. 15–60 cm. A szár hosszában karczolt. Alsó levelei keskenyedő tővel ülők, a felsőbbek tojásalakúak vagy kerekdedek, átnőttek. Galléra, hiányzik; gallérkája 3–5 kihegyezett kerekded levélke, melyek az ernyőcskéknél jóval hosszabbak. Hasadó termése hosszabb, mint a kocsány, bíborbarna és lapított. Pártája igen kicsiny és sárga. Terem munkált talajon, vetés közt szórványosan. 6–7.

Sarlós buvákfű.

Bupleurum falcatum L. – (Gacsos általbúvó.) – Évelő. 30–100 cm. Merev szára kevés ágú. Alsó levelei hosszas kerülékesek, nyélbe keskenyedők; szárlevelei keskenylándsásak, rendszerint sarlósan görbültek; ereik felső lapjukon bemélyedtek és a fonákon kiemelkedők. Ernyője 5–9 ágú. Galléra kevés, gallérkája többnyire ötlevelű; ezek hosszúkás lándsásak, erősen kihegyezettek. Terméskéi hoszszabbak mint a kocsány, kissé görbültek. Terem napos, fűves hegylejtőkön, főleg mészkő-talajon. 7–9.

Sarlós buvákfű.

Gindár buvákfű.

Bupleurum tenuissimum L. – (Szíki buvákfű.) – Egyéves. 15–50 cm. Szára vékony, terebélyesen ágas, sokszor lecsepült. Levele keskeny, csak 1–4 mm széles. Galléra 1–5, gallérkája 3–5-levelű; az utóbbiak jóval hoszszabbak mint az ernyőcskék. Termése tojásalakú, kiemelkedő bordákkal és bibircsós. Terem az Alföld szíkes, homokos mezőin; helyenként nagy területeket lep be. 7–9.

Gindár buvákfű.

Más honi fajok: B. affine Sadl.,aristatum Bartl.,aureum Fisch.,baldense Host,diversifolium Roch.,Gerardi Jacq.,junceum L.,longifolium L.

Nagyszagú zeller.

Apium graveolens L. – Kétéves. 30–100 cm. Levelei sötétzöldek, fényesek; többnyire háromágúak, szárnyasak. Szára gazdagvirágú; galléra és gallérkája hiányzik. Apró pártája fehér. Terméskék tompán 5-szögűek, 5 kiemelkedő bordával. Minden része, kivált termése átható illatú. A termesztett növény gyökere vaskos, gumós, ehető. Konyhakertekben termesztik és falvak körül néhol el is vadul. 7–9.

Nagyszagú zeller.

Kerti petrezselyem.

Petroselinum sativum Hoffm. – 17. t. 5. k. Kétéves. 50–100. Szára igen ágas. Alsó levelei szárnyasak, három ágúak, a felsőbbek 3-osztatúak. Gallérja kevés, gallérkája 6–8-levelű. Ernyője sok ágú. Konyhakerti növény, melynek húsos gyökere a leves fűszerezésére szolgál. 6–7.

Gyilkos csomorika.

Cicuta virosa L. – (Mérges v. vízi bürök, métely torzsa.) – Évelő. 125 cm. Húsos tőkéje ferde és harántfalakkal üregekre osztott. Levelei háromszorosan szárnyasak, élesen fűrészesek, keskeny, szálas-lándsás levélkékkel. Gallérja nincs, gallérkája soklevelű. Ernyője 10–15-ágú; pártája fehér; ikertermése gömbölyded. Terem szórványosan nagyobb és állandó mocsarakban, vizenyős réteken. 6–8.

Cicutin-tartalmánál fogva hazánk legmérgesebb növényeinek egyike. Irtását Németországban a törvény parancsolja; nálunk aránylag ritka és csak helyenként fordul elő nagyobb mennyiségben. A legelő marhára is mérgező hatású.

Gyilkos csomorika.

Közönséges sarlófű.

Prionitis Falcaria (L.) Dum. – (Sarlós bolonyik. – Sium. Falcaria L., Falcaria Rivini Host.) – Kétéves. 30–80. Szára ágas-bogas, buglyosan szétterpedő. A tőlevelek nyele rendesen több ágú, mindenik 3-felé osztott sallangokkal. Szárlevelei 3-osztatúak, a középső tag rendesen 3, a szélsők 2-ágúak; sallangok sarló alakjára görbültek és élesen fűrészesek. Galléra és gallérkája több igen keskeny fonalszerű murvából áll. Pártája fehér. Terem utak szélén, szántó földeken szórványosan az egész országban. 7–10.

Közönséges sarlófű.

Csöves podagrafű.

Aegopodium Podagraria L., – (Kecske- v. lúdlábfű, köszvényt gyógyító fű, podagra fű.) – Évelő. 50–100. Szára csöves, barázdált. Levelei kétszer hármasan szárnyasok, hosszúnyelűek; levélkéi tojásalakúak, fűrészesek; a legfelsők csak egyszer hármasak. Jókora ernyői sokágúak. Gallérja és gallérkája hiányzik. Terméskéi hosszúkás tojásalakúak. Terem erdőszélen, gyümölcsöskertben, ligetekben az egész országban, helyenként bőven. Az Alföldön ritka. 5–7.

Csöves podagrafű.

Hasznos kömény.

Carum carvi L. – (Konyhakömény, kemény mag.) – Kétéves. 30–80. Szára ágas. Levelei kétszer és keskeny sallangokra szeldeltek. Az alsó levelek hűvelye hosszú. Gallérja vagy hiányzik, vagy egy levelű. Gallérkája hiányzik. Sziromlevelei csak 1 mm. hosszúak, fehérek, pirosas középérrel. Terem hegyvidéki kaszálókon az egész országban. Gyűjtik és, fűszerül, valamint orvosságul szolgáló terméseért (köménymag), termesztik is. 5–7.

Hasznos kömény.

Hasznos földi-tömjén.

Pimpinella Saxifraga L. – (Rákfark, bábafű, bába ire, csába ire, Csaba íre v. ízme, érfű, földi tömjén, kősúró ánizs,) – Évelő. 20–60 cm. Szára hengeres, karczolt, kevés levelű s rendszerint rövid szőrű. Alsó levelei szárnyasak 7–13 levélkével; a kerekded levélkék durván fűrészesek; a felsők kétszer szeldeltek, végre a legfelsők egyszerűek, árformájúak. Ernyője 10–15-ágú; gallérja hiányzik. Pártája fehér; bibeszála virágzáskor rövidebb mint a magház. Terem szikár mezőkön, utak szélén az egész országban. Gyökere orvosságul is szolgál. 7–9.

Hasznos földi-tömjén.

Közeli rokona az ánizs (Pimpinella Anisum L., – bécsi kömény), melyet helyenkint termesztenek. Termése fűszerül és orvosságul szolgál.

Más honi fajok: P. alpestris Spreng., – magna L.

Széleslevelű békakorsó.

Sium latifolium L. – (Bolonyik, czukorgyökér, korsócskafű, ninsi gyökér, vízi paszternák.) – Évelő. 50–120 cm. Töve terjedő. Ágas szára szögletes és barázdás. Vízbeli levelei 3–4-szer és igen keskenyre szeldeltek; légbeli levelei csak egyszer szárnyasak, 10–21 v. kevesebb levélkével. Levélkéi kerülékesek v. keskenylándsásak és durván fűrészesek. Ernyője nagy. Gallérja 5–6-, gallérkája 5–8-levelű. Pártája fehér. Termése tojásalakú, kopasz, erősen kiálló bordákkal. Terem mocsarakban , árkokban, vízállásos réteken a legészakibb határvidék kivételével mindenütt. Mérges. 7–8.

Széleslevelű békakorsó.

Más honi fajok: S. angustifolium L., [helyes neve azonban Berula angustifolia (L.) Koch.] Szintén mérges.

Havasi medvekapor.

Meum athamanticum Jacq. – (Medvekömény, medvegyökér.) Évelő. 10–50 cm. Szára hengeres, finoman karczolt. Szárnyas tőlevelei hajszálszerűen négyszer vagy többször szeldeltek; hüvelyök fölfúvódott. Gallérja 1–2-levelű v. hiányzik; gallérkája az ernyőcskéknél rendszerint hosszabb, hártyás és többlevelű. Pártája fehér. Termése akkora mint kocsánya. Terem szórványosan az északi és keleti havasok legelőin. 6–7.

Havasi medvekapor.

Zamatos gyökere italok fűszerezésére használható.

Más honi faj: M. mutellina (L.) Gaertn.

Erdei angyélika.

Angelica sylvestris L. – (Patikai angyalfű, angyalgyökér.) – Évelő. 80–150 cm. Szára hengeres és finoman karczolt; felső részében pelyhes. Alsó levelei 2–3-szor szárnyasak; levélkéi tojásalakúak, fűrészesek és a vályús nyélen nem futnak le. A felsőbb levelek hűvelye erősen fölfúvódott. Ernyője igen nagy és sokágú. Gallérja rendesen hiányzik, gallérkája soklevelű, levélkéi lándsás tőből serteszerűen kihegyesedők. Pártája fehér, ritkán rózsaszínü. Termése akkora mint a kocsány. Terem árkokban, patakok mentén, nedves réteken az egész országban. 7–9.

Erdei angyélika.

Hasznos édes-kömény.

Foeniculum vulgare Mill. – (Olasz-, római v. bécsi kapor.) – Kétéves. és Évelő. 1–2 m. Hengeres szára karczolt és hamvas. Levelei finoman szeldeltek. Ernyője 10–20-ágú. Gallérja és gallérkája hiányzik. Pártája sárga. Termése édes zamatú, orvosságul és helyenként fűszerül használják; ezért ültetik is. 7–8.

Hasznos édes-kömény.

Mérges ádáz.

Aethusa Cynapium L. – (Ádázó bürök, ebzeller, kerti ádáz, kicsiny bürök, kutya petrezselyem.) – Egyéves. 30–100 cm. Szára igen ágas. Levelei szárnyasak, 2–3-szor szeldeltek, dörgölve, hagymára emlékeztető kellemetlen szagot árasztanak. Az egész növény kopasz és zöld. Gallérja nincs, gallérkája 3-levelű; mind pongyolán lefityegő; erről ismerhető föl legkönnyebben; szagán kívül ez, meg fehér virágai különböztetik legfeltűnőbben a petrezselyemtől, melylyel összetéveszthető. Terem mívelt talajon, kertekben, szórványosan az egész országban. 6–9.

Mérges ádáz.

Törékeny gurgolya.

Seseli rigidum W. et K. – (Szirti kömény, tekercs kapor.) – Évelő. 30–60 cm. Gyökere, valamint szára a tövén újjnyi vastag. Szára barázdált és aprón molyhos. Alsó levelei 3-szor osztottak; sallangjai 1–4 mm. szélesek, merevek és kihegyezettek, csaknem szúrók, kékes hamvúak és számos levélsallangja sűrű bokrot képez. Ernyője 20 és több sugarú. Sugarai a termés érésekor is molyhosak. A gallérka levélkéi tövükön összenőttek, csúcsuk felé árszerű sallangokra szeldelve; szürkén molyhos. Szirmai fehérek. Termése tojásdad, 4–5 mm. h., szintén molyhos. Terem mészkő sziklákon hazánk délkeleti hegyvidékén. 7–8.

Törékeny gurgolya.

Más honi fajok: S. annuum L., – elatum L., – glaucum L., – gracile W. et K., – Hippomarathrum L., – leucospermum W. et K., – osseum Cr., – varium Trev.

Bördős borgyökér.

Oenanthe fistulosa L. – (Borvirág, üres borgyökér, bösövény, nadálydió, nadálygumó, ostorindás haramag, vízi mogyoró.) – Évelő. 30–80 cm. Töve a csomókon gyökerező; vaskosabb gyökerei répásak. Szára vaskos, kevés ágú és bördős. Tőlevelei kétszer szárnyasak; szárlevelei hosszú bördős (csöves) nyelekkel, melyek végén keskeny szárnysallangok vannak. Ernyője 3–7-ágú. Pártája fehér; ernyőcskéi gömbösek. Termése a hosszú bibeszálaktól kétszarvú. Terem árkokban, mocsarakban szórványosan az egész országban. Mérges. 6–7.

Más honi fajok: Oe. aquatica (L.) Lam. (mételykóró). – banatica Heuff., – media Grsb., – pimpinelloides L., – silaifolia MB., – stenoloba Schur.

Bördős borgyökér.

Hegyi tömjéngyökér.

Libanotis montana Cr. – (Libán, tömjénillat.) – Kétéves. Évelő. 80–120. cm. Szára mélyen barázdált és szegletes. Levelei 2–3-szor szárnyasak; a levélkék szálkahegyűek. Gallérja és gallérkája soklevelű, v. hiányzik. Szirmai fehérek v. pirosasak. Ernyője sokágú, sugarai pelyhesek. Terméskéi 3–4 mm. hosszúak. rövid szőröktől érdesek. Terem árnyas, sziklás mezőkön, szórványosan hazánk nyugati hegyvidékén. 7–8.

Más honi fajok: L. humilis Schur, – leiocarpa Heuff.

Termetes medvetalp.

Heracleum Sphondylium L. – (Császárgyökér, medveköröm, medvelapu, tapsír, mestergyökér, tehén paszternák; tápsír.) – Évelő. 60–180 cm. Csöves és vaskos szára barázdált. Levele nagy, szárnyas; a szárnyak szélesek, legalább az alsók nyelesek; gyakran karéjosak és durván fűrészesek. Felsőbb szárlevelei 1–2-szer háromkaréjúak. Az egész növény merev szőröktől érdes. Ernyője igen nagy, sugarai 15 cm. hosszúak. Gallérja rendesen hiányzik, vagy legfeljebb 1 – több lehulló levélkéből áll. Gallérkája soklevelű. A szélső virágok nagyobbak; szélső szirmaik 8–9 mm hosszúak. Terméskéi erősen lapítottak, 8–10 mm hosszúak. Terem réteken, erdőszélen, cserjésekben az ország minden hegyvidékén. 7–9.

Igen nagy termetű, Ázsiából származó medvetalpfajokat kertekbe is ültetnek.

Más honi fajok: H. carpaticum Porc., – palmatum Baumg., – sibiricum L.

Termetes medvetalp.

Fűszeres kapor.

Anethum graveolens L. – (Uborkafű.) – Egyéves. 40–120 cm. Szára hengeres, kopasz. Levelei. 2– 3-szor szárnyasak, igen keskeny sallangokkal. Sem gallérja, sem gallérkája nincs. Ernyője sok sugarú, sárga szirmai begöngyölődöttek; lapos terméskéi csaknem lencseképűek. Fűszeres illata és íze kedvéért termesztik. Néhol elvadul. 7–10.

Fűszeres kapor.

Kerti paszternák.

Pastinaca sativa L. – (Moh v. olasz répa, pasztinák vagy peszternák.) – Kétéves. 50–100 cm. Gyökere répás. Szára töve felé pelyhes és szegletes. Levelei szárnyasak; levélkéi tojásalakúak, durván fűrészesek, visszájokon pelyhesek, színökön fényesek. Végálló ernyője a szélsőknél jóval nagyobb. Gallérja nincs. Pártája sárga. Kerülékes terméskéje erősen lapított. Terem réteken, utak szélén az egész országban. Húsos gyökereiért helyenként termesztik. 7–10.

Kerti paszternák.

Vízi kocsord.

Peucedanum palustre (L.) Mnch. – (Disznókömény, erdei vadkömény, kénköves gyökér, kemény mézfű, posványderezle, szőristráng.) – Kétéves. 80–120 cm. Szára csöves, szegletes és barázdált. Levele szárnyas, 4- és többszörösen 1–3 mm keskeny sallangokra szeldelt. Ernyője nagy, ágai érdesek. Gallérja és gallérkája soklevelű, hártyás szélű levélkékkel. Pártája fehér v. pirosas. Terméskéi 4–5 mm. hosszúak; középen erősen kidomborodók. Terem nedves réteken, vízerekben szórványosan az egész országban. 7–8.

Vízi kocsord.

Homoki kocsord.

Peucedanum arenarium W. et K. – (Sárgatejű szőristráng.) – Évelő. 100–180 cm. Hengeres szára finoman karczolt. Alsó levelei 3-szor szárnyasak, szeldeltek; a sallangok körülbelül 2 mm szélesek; a felsők lemezei nagyon satnyák, fejletlenek. Ernyője többnyire 6-ágú. 8–10 cm hosszú sugarakkal. Pártája halványsárga. Terméskéje kerűlékes, lapított. Terem hazánk homokbuczkáin. 6–8.

Más honi fajok: P. alsaticum L., – austriacum (Jacq.) Koch.. – carvifolia Vill., – Cervaria (L). Cuss., – intermedium Schur., – latifolium MB., – longifolium W. et K., – officinale L., – Oreoselinuem (L.) Mnch., – Ostruthium (L.) Koch, (Imperatoria Ostruthium L., – mesterlapú, mestergyökér, császárgyökér, csicsókás derely), – Rablense (Wulf.) Koch., – Rochelianum Heuff., – Schottii Bess., – Venetum Koch.

Heuffel husáng.

Ferula Heuffelii Grsb. – (Büdőr, tanítókóró.) – Évelő. 1–1·5 m. Vaskos szára hamvas. Levelei 30–45 cm hosszúak, 3–4-szer szárnyasak; szárnyasan osztott levélkék szeletei 1–1·5 mm szélesek és körülbelül 6–8 mm hosszúak. Virágzata igen nagy; 40 cm-nyi és jóval hosszabb is lehet; sokszorosan összetett és bugaszerű; ágai átellenesek, vagy örvösek és a szétterpedő, 1–3 dm h. ágakon vannak a 2–4 cm h. vékony ágacskákon az ernyőcskék elhelyezve. A középső ernyőcske sugara rendszerint ismét elágazik. Apró virágai sárgák. Termése lapos, 1 cm h., 5–6 mm széles. Terem Krassó-Szörény várm. délkeleti részében. 6.

Heuffel husáng.

Sadler husáng.

Ferula Sadleriana Ledeb. – Évelő. 80–120 cm. Levele 3–4-szer szárnyas, hosszabb, kissé szélesebb és finoman fűrészes levélkékkel. Virágzata kevésbbé összetett; tengelye rendesen zegzúgosan görbült s tövét lemeznélküli felfúvódott levélhüvely támasztja. Virága sárga. Terem a Pilishegy délkeleti gerinczén és a tordai-hasadékban. 6.

Sadler husáng.

Erdei mézgabürök.

Ferulago sylvatica (Bess.) Rchb. – (Lapiczkafű, suharcz, ütőke, serkentő kóró.) – Évelő. 30–100 cm. Finoman rovátkolt és tompán szögletes szára felül ágas. Szárnyas levelei hajszálfinomságú szeletekre vannak szeldelve; az alsók szálasak, 3–4 dm hosszúság mellett csak 6–8 cm szélesek. Virágzatában rendesen 3 ernyő együtt áll és a szélsők, melyekben inkább porzós virágok fejlődnek, felülemelkednek a középsőn. Gallérja és gallérkája több lefüggő, tojásalakú levélkéből áll. Szirmai aprók, sárgák. Termései hátukon 3 erősen kiemelkedő bordával. Kellemes fűszeres illatú. Terem hazánk keleti hegyvidékén. 6–7.

Erdei mézgabürök.

Más honi fajok F. commutata Roch. – nodiflora (L.) Koch.

Vetési magtaréj.

Tordylium maximum L. (Szarvas gyökér, esztergamag.) – Egyéves. 30–100 cm. Szára barázdás, levelestől durva szőrű. Levelei egyszerűen szárnyasak; tojásalakú levélkéi nyeletlenek és durván fűrészesek. Gallérja és gallérkája több keskeny, kihegyezett levélkéből áll. Szirmai fehérek, visszás tojásalakúak; külsejök gyakran rózsaszinű. Gömbölyű terméskéi sertéktől érdesek. Szélső virágai nyelvesek, 2–5 mm h. szirmokkal. Terem, a legészakibb megyéket kivéve, szórványosan az egész ország szőlőiben, vetései közt. 6–8.

Vetési magtaréj.

Széleslevelű bordamag.

Laserpitium latifolium L. – (Fehér enczián, lázerfű.) – Évelő. 60–150 cm. Hengeres szára finoman karczolt. Alsó levelei 2-szer szárnyasak, 3-szeletü végkaréjokkal; levélkéi tojásalakúak, gyöngén szíves vállúak és fűrészesek. Az ernyők sugarai belső oldalukon érdesek. Gallérja soklevelű; levélkéi lándsásak; a gallérka levelei sertések. Szirmai aprók, fehérek. Terméskék 7–9 mm. hosszúak; hártyás szegélyük 2–3 mm. széles. Terem hegyi erdőkben, csak meszes talajon, a Kárpátokban és túl a Dunán. 6–8.

Széleslevelű bordamag.

Más honi fajok: L. alpinum W. et K.,Archangelica Wulf., – prutenicum L.

Nagyvirágú laputurbolya.

Orlaya grandiflora (L.) Hoffna. – (Borzon, fehér buzavirág, sziromőr, nagyvirágú vadmurok.) – Kétéves. Egyéves. 25–80 cm. Szára kopasz, gyöngén barázdált. Alsó levelei gyéren szőrösek; 3–4-szer szárnyasak; a levelkék szeletei többnyire csak 1 mm. szélesek. Gallérja és gallérkája többlevelű. Pártája fehér, a szélső szirmok igen nagyok (10–13 mm.), mélyen bemetszettek. Terméskéi 8 mm. hosszúak, merev sertéktől borzasok. Terem az ország déli részében, északra a Kárpátok déli lejtőjéig, szórványosan; sziklás, cserjés helyeken seregesen is terem. 6–7.

Nagyvirágú laputurbolya.

Vad murok.

Daucus Carota L. – (Murkó, vad sárgarépa.) – Kétéves., ritkán Egyéves. 25–100 cm. Szára barázdált és merev szőröktől borzas. Alsó levelei 2–3-szor szárnyasak; szeletei keskenyszálasok, kihegyezettek és halványzöldek. Gallérja számos szárnyas levélből áll és erről könnyen fölismerhető; gyakran a gallérka levelei is 2–3-metszetűek. Ernyője sokágú, a középsők rövid kocsányúak; legbelső virágának szirmai biborfekete színűek, a többi fehér. Terméskéi rövid sertéjűek s van 4 sor végükön kissé horgas, hosszú tüskéjük. Terem parlagokon, főleg száraz talajon az egész országban. 6–10.

A termesztett növény gyökere húsos és édes. Levesbe használjuk, főzeléknek eszszük, vajat is festenek vele. Konyhakertekben mindenütt termesztik.

Vad murok.

Közönséges ördögbocskor.

Caucalis daucoides L., – (Bagifana, borzmag, lapu-turbolya, murokképű v. vigály-borzon, murokképű butykosfű, vad petrezselyem.) – Egyéves. 15–40 cm. Szára barázdált, szőrös v. kopasz. Alsó levelei 3–5-ször szárnyasak, hüvelyük sűrűn pillás. Ernyője kevés ágú (2–5). Gallérja rendesen hiányzik; gallérkája hártyás szélű levélkékből áll. Szirmai fehérek vagy pirosasak; a szélsők hosszabbak. Terméskéi körülbelül 1 cm. hosszúak 2–4 mm. h., egyenes és csak a végükön kissé görbült tüskékkel. Terem parlagokon, vetés közt az egész országban. 5–9.

Közönséges ördögbocskor.

Nagyon hasonlít hozzá a rücskös ördögbocskor (C. muricata Bisch.); – termése csak rövid (1 mm.), kampós és zömök tüskékkel van megrakva, melyek rücskössé teszik. Terem az előbbivel.

Vetési kunkorsallang.

Turgenia latifolia (L.) Hoffm. – (Degencs, széleslevelű borzon.) – Egyéves. 15–50 cm. Szára hengeres, barázdált és kurta szőrű, közbe hosszabb sertékkel is. Levele szárnyas; levélkéi lándsásak, durván fűrészesek és a nyélen lefutók. Virágzata kevés és vaskos ágú. A gallér és gallérka levélkéi szélesen hártyásak. Szirmai fehérek v. rózsaszínűek. 1 cm. h. termése csupa tüske. Terem vetés közt, parlagokon hazánk déli felében. 6–7.

Vetési kunkorsallang.

Bojtorjános szamárturbolya.

Torilis Anthriscus (L.) Gmel. – (Mezei borzon, sertetalp, szamárpetrezselyem, televényturbolya, tüskemag.) – Kétéves. Egyéves, 50–80 cm. Hengeres szára gyöngén barázdált, rásimuló szőröktől érdes. Levelei kétszer szárnyasak; hosszúkás levélkéi fűrészesek. Ernyője 3–9-sugarú s a gallérja rendszerint annyi levelű, a hány sugárból áll az ernyő. A gallérkája is soklevelű. Szirmai fehérek v. pirosasak. Terméskéi számos, kissé ives, de nem horgas tüskéktől borzasak. Terem árkok, utak, mentén, erdők szélén az egész országban. 6–9.

Más honi fajok: T. aglochis Simk., – arvensis (Huds.) Gren., – heterophylla Guss., – microcarpa Bess.

Bojtorjános szamárturbolya.

Erdei turbolya.

Anthriscus sylvestris (L.) Hoffm. – (Esztergamag, ormánka, csengbürök, vadturbolya.) – Évelő. 50–70 cm. Szára fölül szögletes, töve felé rövid szőröktől érdes. Levele 2–3-szor szárnyas; levélkéi durván és kihegyezetten fűrészesek; fényesek. Gallérja nincs; gallérkája 5 gyapjas élű és lefelé elálló levélkével. Szirmai fehérek, szélükön zöldek. Termése hosszúkás, sima; hosszabb mint a kocsány és csúcsán kis (1 mm.) csőrbe nyulik ki. Terem erdőkben, ligetekben az egész országban. 5–6.

Nagyon hasonlít hozzá az Anthrisius nemorosa (MB.) Spr., de termése sertés bibircsekkel van megrakva. Ez hazánk délkeleti hegyvidékén terem. 5–6.

Erdei turbolya.

Zamatos turbolya.

Anthriscus Cerefolium (L.) Hoffm. – (Articsóka, kerti turbolya, olasz saláta.) – 17. t. 3. k. Áttelelő egyéves. Kétéves. 30–60 cm. Szára kopasz vagy legfeljebb a csomók fölött puhaszőrű. Levelei 3-szor szárnyasak; a szeldelt levélkék szeletei kihegyezettek. Gallérja nincs. A sugarak és rendesen a kocsánykák is apró szőrűek. Gallérkája pillás levélkékből áll. Szirmai fehérek; termése körülb. 1 cm. hosszú, igen keskeny, 2–3-szor hosszabb a kocsányánál és csőre is hosszabb (2·5 mm.). Kellemes ánizsillata és jó íze van, ezért termesztik. Hazánk déli részében helyenként el is vadul. 5–6.

Más honi fajok: A.fumarioides Spr., – nitidus (Whlbg.) Garcke, – Scandix (Scop.) Beck, – trichospermus Schult.

Tűmagvú bábafésű.

Scandix Pecten Veneris (L.) Beck. – (Berzencze, erdei v. vad harasztos káposzta, tűhegyű fű, tűmagvú turbolya. – Áttelelő egyéves. Egyéves. 15–30 cm. Szára rendszerint tövétől ágas, gyéren szőrös. Levele 3-szor szárnyas, keskeny, kihegyezett levélkékkel. Ernyője 2–3-sugarú, gallérja nincs; gallérkája rendesen 5 lándsás levélkéből áll. Szirmai fehérek. A termés a nagyon megnyúlt, lapított csőrrel együtt, 4 cm. hosszú és 2 sor szőrtől érdes. Terem mívelt talajon hazánk nyugati felében helyenként. 5–6.

Tűmagvú bábafésű.

Csemege baraboly.

Chaerophyllum bulbosum L. – (Bóbiska, bubolyicska vagy bubujicska, csemegebürök, mogyorósaláta, vad turbolya.) – Kétéves. 60–180 cm. Hengeres szára finoman karczolt, csomóin bütykös; töve felé borzas és piros foltos, felül pirosan befuttatva. Levelei 3–4-szer szárnyasak, keskeny levélkékkel. Gallérja nincs, vagy kevés levelű és hamar húll le; gallérkája 3–6-levelű; a levélkék széle kopasz. Számos sugara kopasz. Szirmai fehérek. Termése 5–6 mm. hoszszú és akkora mint a kocsánya. Terem cserjés, köves töltések mentén, szőlők körül az egész országban. 6–7.

Csemege baraboly.

Az egyéves, még csak tőleveles növény töve gumósan dagadt; ezt helyenként eszik s mihóka v. mihálka néven ismeri a nép.

Szédítő baraboly.

Chaerophyllum temulum L. – Áttelelő egyéves. Kétéves. 30–80 cm. Pirosfoltos szára kissé bütykös és szögletes. Levelei kétszer szárnyasak, levélkéi tompák. Gallérja rendesen hiányzik s a gallérka 6–8 levele pillás. Terméskéi csillagformán szétberzedők. Terem erdőkben, gyümölcsös kertekben az egész országban. 6–7.

Más honi fajok: Ch. aromaticum L., – Cicutaria Vill., – maculatum Willd., – Villarsii Koch. – aureum L. (?).

Szédítő baraboly.

Foltos bürök.

Conium maculatum L. – (Bödög, bőrög, bötök, bösvény, büdös-, mocskos-, nagy- v. patikai bürök, sípfű.) – 17. t. 4. k. Kétéves. 50–180 cm. Szára hengeres, kopasz, igen ágas; töve felé lilásan foltos és deres; csöves. Alsó levelei 3-szor szárnyasak; a levélkék tojásdad vállból kihegyesedők, az alsók gyakran fűrészesek. Gallérja és gallérkája soklevelű. Ernyője soksugarú; szirmai fehérek. Terem utak szélén, lakások közelében az egész országban. 6–10.

Az egész növény undorító egérszagú; coniin-tartalmánál fogva erős méreg. Orvosságul is szolgál.

Foltos bürök.

Kerti koriándrom.

Coriandrum sativum L. – (Czigány petrezselyem, sobrák v. sobrabori.) – Egyéves. 25–50 cm. Alsó levelei szárnyasak, kerekded hasogatott levélkékkel; a felsők kétszer szárnyasak, keskeny levélkékkel. Gallérja rendesen nincs; gallérkája soklevelű. Ernyője 5–8-ágú. Szirmai fehérek v. pirosasak, a külsők nagyobbak. Termése szívalakúan gömbölyű, édes, fűszeres zamattal; – levelei azonban poloskaszagúak. Déleurópai növény, melyet helyenként termesztenek, kertek körül pedig néhol el is vadul. 6–7.

Kerti koriandrom.

Poloskaszagú pakilincs.

Bifora radians MB. – (Likpár, pakilincs koriandrom, poloskakapor, kilincsmag) – Egyéves. 30–50 cm. Szára szögletes, barázdált. Alsó levelei 2–3-szor szárnyasak. Gallérja nincs; ernyője többnyire 5-sugarú; a sugarak kopaszok; a gallérka levelei kétágúak. Szirmai fehérek. Termése 2 egymással összenőtt golyócska; az érintkező lapon gyakran 2 nyilással. Az egész növény undorítóan poloskaszagú. Terem vetés között főleg az ország déli felében. 6–7.

Poloskaszagú pakilincs.

Sárga lópetrezselyem.

Smyrnium perfoliatum L. – (Gyapor.) – Kétéves. 40–100 cm. Gyökere répaszerű, kurta. Szára fölül 2–4 hártyás éllel. Alsó levelei 2-szer szárnyasak, durván fűrészes háromosztatú levélkékkel; a felsők csaknem épek, szélesen szárölelők, sárgászöldek. Gallérja és gallérkája nincs. Szirmai sárgák. Terméskéi szélesebbek mint a milyen hosszúak, kétgöbűek és feketék. Terem hegyvidéki erdőkben hazánk déli felében. 5–6.

E csoportba lehetne sorolni: Herniaria (V. o. 1. r.), Polygonum (VIII. o. 1. r.), Cuscuta lupuliformis (V. o. 1. r.)

Sárga lópetrezselyem.

3. rend: Hárombibeszálúak. Trigynia.

Mogyorós hólyagfa.

Staphylea pinnata L. – (Apáczabokor, fattyú pisztáczfa, hályogfa, hupolyagfa, pukkantó, rózsás ászorúfojtó, szerencsedió, hólyagmogyoró. – Term. r.: Hólyagfafélék. Staphyleaceae.) – 18. t. 1. k. Cserje. 2–5 m. Átellenes levelei szárnyasak, 5–7 levélkével; levélkéi hoszszúkás tojásalakúak vagy lándsásak, fűrészesek, élénk zöldek. Csüngő virágzata fürtös. 5-szirmú pártája harangalakú, fehér; terméssé fejlődött magháza erősen felfuvódott, hólyagszerű. Olajtartalmú magvai borsónagyságúak, barnák, fényesek. Termése megrázva (szélben is) csörög. Terem cserjésekben, erdőszélen, főleg hazánk déli felének a hegyvidékén. 5.

Kedvelt díszcserje.

Kánya bangita.

Viburnum Opulus L. – (Gányafa, kányafa, hógylya- vagy pirókfa; vízi bodza. – Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) – 18. t. 2. k. Cserje. 2–5 m. Átellenes levelei tojásalakúak, 3–5 karéjúak, színükön sötétzöldek, fonákukon halványak és pelyhesek; alapjuk felé épek, karéjai durván fűrészesek. Virágzata bogernyő. A belső virágok két ivarúak, a szélsők meddők, az utóbbiak pártája sokkal nagyobb és 5 egyenlőtlen karéjra metszett. Termése kellemetlen szagú, piros bogyó; a madarak eszik. Terem erdők szélén, főleg vizek mentén, szórványosan az egész országban. 5–6.

Kerti alakja a labda-rózsa bangita (Viburnum roseum L. – hólabda, hórózsa, labda-virág) – csupa meddő virágokkal. Virágzata gömbölyű.

Kemény fája esztergályosmunkákra alkalmas.

Ostormén bangita.

Viburnum Lantana L. – (Bangita, barna galagonya, gánya- vagy kányafa, iszalag, juszalag, kakasfű, kányabegye, molnárcseresznye, ostorménfa, ostornyélfa, pepenye, zsidócseresznye. – Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) – Cserje. 1·5–4 m. Átellenes levelei kevéssé szívalakúan kerekek vagy tojásalakúak; egyenlőtlenül fűrészesek; majdnem bőrneműek, színükön kissé szőrösek, fonákukon pedig csillagszőröktől sűrűn molyhosak. Virágzata bogernyő. Minden virág egyforma, mind kétivarú. Termései eleinte zöldek, majd pirosak, végre feketék és kesernyés édesek. Terem gyér erdőkben, cserjésekben, szórványosan az egész országban; a dombvidéken gyakori. 4–5.

Fája ostornyélnek, pipaszárnak alkalmas.

Ostormén bangita.

Fürtös bodza.

Sambucus racemosa L. – (Vörös bodza. – Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) – 18. t. 3. k. Cserje. 1–3. m. Bele sárgásbarna. Átellenes levelei páratlanul szárnyasak; tojásalakú levélkéi kihegyezettek, fűrészesek. Tömött virágzata tojásalakú vagy gömbös buga. Pártája 3–6-karéjú, sárgásfehér; porzói rövidebbek a párta karéjánál. Bogyói élénkpirosak. Terem hazánk magasabb hegyvidéki erdeiben, főleg irtásokban. 4–5.

Szép bogyói miatt kertekbe és parkokba is ültetik.

Fekete bodza.

Sambucus nigra L. – (Fái vagy gyepűbodza. – Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) – Cserje. 3–10 m. Bele fehér. Átellenes levelei páratlanul szárnyasak, levélkéi nagyobbak mint az előző fajéi, durván és élesen fűrészesek; ritkásan szőrösek. Bogernyője rendszerint többszörösen 5–5-ágú. Igen rövid csövű pártája 6–9 mm széles, sárgásfehér és karéjai tompák. Termése majdnem borsó nagyságú, fekete bogyó; lecsüngő kocsánykái vérvörösek. Terem ritkás erdőkben, főleg irtásokban és emberi lakások körül az egész országban. 6–7.

Virágja izzasztó teát ad; bogyóit festésre és eledelül is használják; fája is alkalmas esztergályosmunkákra. A nyírást birja és sövénynek is ültetik; fajváltozatait díszcserjéknek kertbe is ültetik.

Fekete bodza.

Földi bodza.

Sambucus Ebulus L. – (Gyalogbodza. – Term. r.: Bodzafélék. Caprifoliaceae.) – Évelő. 60–150. cm. Tőkéje terjedő. Szára évről évre elhal. Átellenes levelei szárnyasak, 5–9 mm. hosszúkás, fűrészes levélkével és lándsás levélnemű pálhákkal. Bogernyője rendesen többszörösen 3-ágú. Pártája fehér, 8 mm. széles. Bogyói feketék; ízét sokan szeretik, máskülönben kellemetlen szagú, sőt mérges az egész növény. Terem útak mentén, mívelt talajon, árkok, töltések szélén az egész országban. 6–8.

Némely vidéken lekvárt és pálinkát főznek a bogyóiból és bort is festenek vele.

Földi bodza.

Sárga szömörcze.

Cotinus Coggygria Scop. – (Iszkumpia, szkumpia, parókafa, sárga szömöricze, szemercze cserszömörcze, timárfa, szumak. – Rhus Cotinus L. – Term. r.: Szömörczefélék. Anacardiaceae.) – Cserje. 1–2·5 m. Váltakozó levelei egyszerűek, visszás tojásalakúak. Virágzata terebélyes buga. 5 sziromlevele zöldessárga. Legtöbb virága meddő. Termése körtealakú, a 3 bibeszál maradványával diszítve. A meddő virágok kocsánya piros szőröktől gyapjas. Terem napos, sziklás domblejtőkön, homokbuczkákon, szórványosan hazánk déli felében. 6–7.

Sárga szömörcze.

Fája festéket és borító lemezeket szolgáltat. Kérgét cserzésre használták. Bugája kedves, soká tartó dísz, ezért kertbe is ültetik.

E rendbe helyezhető még: Rhammus (V. o. 1. r.), Drosera (V. o. 5. r.), Stellaria media (X. o. 3. r.).

4. rend: Négybibeszálúak. Tetragynia.

Mocsári parnasszia.

Parnassia palustris L. – (Fehér májfű, gyönyörű boglárpót. – Term. r.: Kőrontófélék. Saxifragaceae.) – 18. t. 4. k. Évelő. 15–30. cm. Tőlevelei hosszúnyelűek, szíves alappal tojásalakúak. Magános szárlevele nyeletlen, szárölelő. Öt-szirmú pártája nagy, fehér; minden szirom előtt van egy-egy rongyosszélű és 9–13 mirigyszőrű, porzóból alakult mellékszirom. Terem hazánk minden magasabb hegyvidékének tőzeges, süppedékes rétjein. Helyenként az Alföldön is. 6–8.

Ide sorolható még: Drosera (V. o. 5. r.), Cerastium semidecandrum és Sagina (X. o. 5.).

5. rend: Ötbibeszálúak. Pentagynia.

Házi len.

Linum usitatissimum L. – (Term. r.: Lenfélék. Linaceae.) – 19. t. 1. k. Egyéves. 30–100 cm. Szára magános; váltogatva álló levelei keskeny-lándsásak, kihegyezettek, 3-erűek. Kocsányai a csészénél többszörte hosszabbak; a csésze levelei legfeljebb igen apró, egyszerű szőröktől pillásak, sohasem mirigyesek. Pártája nagy, 5-szirmú, kék, ritkán fehér. Termése ötrekeszű, tojásalakú tok, mindenik rekesze, egy-egy hártyával ismét csak félig szétválasztva, 10-magvú. Magja lapos és fényes barna. Termesztik főleg a hegyvidéken, a hol el is vadul. 6–7.

Termesztik a magjából sajtolható olaj kedvéért, és a szárából készülő rost végett.

Osztrák len.

Linum austriacum L. – Évelő. 30–60. cm. Töve bokros, mindig több szárat hajt. Levele lándsás vagy keskeny, szálas. Az egész növény kopasz. Kék szirma könnyen lehull. Legkönnyebben felismerhető elvirítás után az ívalakban félre és legörbülő kocsányairól. Terem árkok, töltések mentén az ország déli felében. 5–6.

Sárga len.

Linum flavum L. – Évelő. 30–60. cm. Szára felső részében élesen szögletes. Levelei húsosak, kékesek; tövükön 2 barna mirigygyel. Kihegyezett csészelevélkéi mirigyesen pillásak és hosszabbak, mint a toktermés. Nagy szirmai aranyszínsárgák, belső oldalukon kiálló narancsszínű erekkel. Terem napos, köves hegyi réteken, az ország minden hegy- és dombvidékén. Északon ritka. 6–7.

Béka len.

Linum catharticum L. – (Angliai, apró, beleket indító vagy hashajtó len.) – Egyéves. Áttelelő egyéves. 8–30 cm. Levelei átellenesek; az alsók tojásalakúak, a felsők hoszszúkásak. Vékony szára álvillásan elágazó. Virágai aprók. Csészelevélkéi fehér mirigyszőröktől pillásak. Szirmai fehérek. Tokja akkora, mint a csésze. Terem nedves réteken az egész országban, csak az Alföld lapályain hiányzik. 5–8.

Más honi fajok: L. extraaxillare Kit., – glabrescens Roch. (pannonicum Kern.), – hirsutum L., – nervosum W. et K., – perenne L.,tenuifolium L.,trigynum L. (aureum W. et K.).

Béka len.

Kereklevelű harmatfű.

Drosera rotundifolia L. – (Napharmat, verítékfű. – Term. r.: Harmatfűfélék. Droseraceae.) – 19. t. 2. k. Kétéves. Évelő. 10–25 cm. Levele mind tőlevél; ezek hosszúnyelűek, vaskosak és kis kerek lapos kanálkához hasonlíthatók. Lemezük egész felülete nagy, biborszínű, hosszúnyelű mirigyekkel van megrakva. E mirigyek ragadós pepszintartalmú nedvet választanak ki, melyre a rászálló apró rovarok ráragadnak. A levél mirigyei ilyenkor a levél közepe felé összecsukódnak és e helyzetben mindaddig megmaradnak, míg a rovar el nem halt. Húsevő. Virágzata keskeny kunkoros fürt. Virága fehér. Terem tőzeges, mohos lápokon hazánk minden magasabb hegyvidékén. 7–8.

Más honi faj: D. anglica Huds.

Szíki lelleg.

Statice Gmelini Willd. – (Széki káposzta, sziki saláta. – Term. r.: Istáczfélék. Plumbaginaceae.) – 67. t. 2. k. Évelő. 30–100 cm. Levelei bőrneműek; hosszúkás tojásalakúak, nyélbe keskenyedők és majd mindég valamennyi szorosan a földre fekvő tőlevél. Szára kemény, leveletlen, közepétől ágas. Virágzata terebélyes, csupa egy oldalra hajló fűzérből áll. Virága apró, csészéje hártyás, 5-szirmú pártája kék vagy lila. Terem hazánk szíkes mezőin. 7–9.

Más honi fajok: S. cancellata Bernh., – tatarica L.

Közönséges istácz.

Armeria elongata Hoffm. – (Gombos lelleg, pázsitszeg- vagy szögfű, tengerszegély. – Term. r.: Istáczfélék. Plumbaginaceae.) – 19. t. 3. k. Évelő. 10–30 cm. Töve bokros, gyepes. Levelei keskenyszálasak, egyerűek és pillásak. Virágzata gömbölyű, kocsánykái akkorák, mint a csésze csöve. Külső murvái serteneműek, a belsők csak szálkahegyűek. Pártája piros. Ültetik kertekbe, főleg virágszegélynek s helyenként »tengeri fű«-nek is nevezik. Helyenként el is vadul. 5–9.

Más honi faj: A. alpina Willd.

E rendbe osztható még: Cerastium és Spergula (X. o. 5. r.).

6. rend: Sokbibeszálúak. Polygynia.

Ide sorolható: Myosurus (XIII. o. 3. r.).



[7] Egyéb neveit lásd a Szt. László-tárnicsnál.