Ismertetőjegyek.  Teste megnyúlt, oldalról erősen lapított. Feje a testhez viszonyítva kicsi. Szájnyílása kicsi, és felső állású, vagy csúcsba nyíló. A hátúszóját 11-13, anális úszóját 13-17 úszósugár merevíti. A hát- és a farokúszó között kicsiny zsírúszót visel. A farokúszója jól fejlett, a hátsó széle mélyen bemetszett. Pikkelyei aprók, számuk az oldalvonala mentén 70-91 között változik. Testszíne a háton kékeszöld, az oldala és a hasa ezüstösen fehér. Uszonyai szürkés színűek, áttetszőek. Hossza a szakirodalom szerint maximálisan 30 cm, életkora 5 év.

Hasonló fajok.  A törpe maréna leginkább fajrokonával, a nagy marénával (60) téveszthető össze. A nagy maréna felső állkapcsa túlér az alsón, a törpe marénának az alsó állkapcsa vagy egyforma hosszúságú a felsővel vagy hosszabb annál. A pénzes pér (62) zsírúszója ellenére is megkülönböztethető tőle magas és hosszú – ­13-17­ osztott sugarat tartalmazó – hátúszója alapján. Alakra nézve néhány pontyféle is hasonlít hozzá, de azoknak nincs zsírúszója.

Környezet.  A törpe maréna tipikus élőhelyei a mély, hideg és tisztavizű tavak. Tartózkodási helye nyári időszakban a plankton mozgásához igazodik. A kifejlett egyedek rajokban mozognak.

Táplálék.  A faj táplálékát fiatal és kifejlett korban egyaránt zooplankton alkotja, amelyhez a nyílt vízben jut hozzá.

Szaporodás.  Ivarérettségét általában kétéves korára éri el. Ívása 6-7 fokos vízhőmérsékletnél, októbertől decemberig tarthat a folyók torkolatánál. Az ikráit homokos aljzatra rakja, melyek csak 135-147 nap elteltével, tavasszal kelnek ki. Az ikrások által lerakott ikraszám 3 és 14 ezer között változik.

Elterjedés.  Természetes areáját a Balti-tenger melléke és a Brit-szigetek képezik. Így megtalálható Anglia és Írország néhány tavában, az Elba folyó természetes tavaiban, Svédország, Norvégia és Finnország tavaiban, az Onyega- és Ladoga-tóban, a Volga felső vízgyűjtőjének tavaiban, továbbá Botteni-öböl és Bajorország néhány tavában. Ezenkívül betelepítették Oroszország, Franciaország, Lengyelország és a volt Csehszlovákia több pontjára. Magyarországra először 1955-be importáltak törpe (kis) és nagy marénát Lengyelországból, a zsenge ivadékot a Balatonba a jég alá engedték be. Ezt követően 1958. februárjában újabb szállítmány érkezett, megtermékenyített ikra formájában. A kikelést és előnevelést követően a törpe marénák szintén a Balatonba kerültek. A további sorsukról nem tudunk, valószínűleg maradéktalanul elpusztultak, hiszen a Balaton sekély, erősen felmelegedő vize alkalmatlan számukra. Legutóbb 1972-ben észlelték Magyarországon, amikor egyszerre két példánya is előkerült, de nem a Balatonból, hanem más vízterületünkről:

Jelentőség.  Tőlünk északabbra, a hideg és mély tavakban nagy állományai élnek, amelyeket halászatilag hasznosítanak, mesterséges szaporítással gondoskodva az utánpótlásáról is. Húsa ízletes, a pisztrángéhoz hasonló, főként füstölve kerül forgalomba. Hozzánk csak a véletlenül lesodródó egyedei kerülhetnek el, s mivel nincs olyan vizünk, amely igényeinek megfelelő lenne, csupán mint faunánk színező elemének van jelentősége.