Ugrás a tartalomhoz

MAGYAR ORVOSÉLETRAJZI LEXIKON

KAPRONCZAY KÁROLY

Mundus Kiadó

ZS

ZS

Zsámboky János, Zsámboki, Johannes Sambocus (Nagyszombat, 1531. jún. 1. – Bécs, 1584. jún. 13.) történész, orvos, kartográfus. Bécsben, Wittenbergben, Strassburgban, Pado­vában folytatott tanulmányokat. Medicinát 1553–1557-ben tanult, 1557-ben Padovában avatták orvosdoktorrá, 1557-ben Bolognában egy. tanár, 1564-től Bécsben udvari orvos és történetíró. Kiemelkedő filozófus, humanista, széles körű európai kapcsolatokkal rendelkezett. Hatalmas kézirat- és könyvgyűjteménye alapján szövegkritikai kiadásokat végzett. (Gyűj­teménye a bécsi Nemzeti Könyvtárba került.) Értékes forrásmunkákat (Janus Pannonius 1569, Ramsanus 1558) tett közzé. A teljes Bonfini-kiadáshoz kiegészítést írt. Sajtó alá rendezte a Corpus Juris Hungarici első kiadását (1581). Mo.-ról és Erdélyről több térképet készített. – Irod.: Illésy J.: S. J. történetíróról (Századok, 1899); Orbán J.: S. J. (Szeged, 1916); Gulyás P.: S. J. könyvtára (Bp., 1941); Kardos T.: A magyarországi humanizmus kora (Bp., 1955); Varga L.: S. J. emblémái (Bp., 1964).

Zsebők Zoltán (Bp., 1908. jún. 28. – Bp., 1984. febr. 20.) orvos, radiológus, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1952), Kossuth-díjas (1958). 1934-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvos karon. 1934–1939-ben a Rókus Kórház rtg-segédorvosa, majd az Eötvös Loránd Rádium és Röntgen Int. alorvosa, 1939–1944-ben főorvos Munkácson és Beregszászon, 1944–1945-ben több hadikórházban röntgen-orvos. 1945-ben az OTI igazgatóhelyettese, 1945–1948-ban a Népjóléti-, majd a Kultusz­min.-ban államtitkár, miniszteri osztályfőnök. Jelentős szerepe volt a bp.-i orvosi kar intéz­ményeinek az újjáépítésében. 1947-ben a radio­lógiai gyakorlat magántanára, 1948–1962-ben az I. sz. sebészeti klinika röntgen-részlegének vezetője, docens. 1962–1978-ban a radiológiai klinika igazgatója, ny. r. tanár. Nevéhez fűződik a modern radiológia módszereinek hazai bevezetése. Elnöke volt az Országos Béketanácsnak, a Tiszántúli Ref. Egyházker. főgondnoka, a Mo-i Ref. Egyházi Zsinat világi elnöke. Számos hazai és külf. társ., szerkesztőbizottság és nemzetközi szervezet r., lev., tb. tagja. Kutatásai a lymphoangiográphiára, az angiocardio­graphiára, a gerincoszlop és a hasűri betegségek radiológiai vizsgálatára terjedtek ki. – Fm.: Rönt­genanatomie der Neugeboren – und Sang­lingslunge (Stuttgart, 1958); A radiológia alapvonalai (Bp., 1973); Orvosi radiológia (Bp., 1979); A gyógyító sugár (Bp., 1970); Lépcsőfokok (Visszaemlékezések, Bp., 1981) – Irod.: Horváth F.: Zs. Z. (Orv. Hetil., 1984, 20. sz.).

Zsigmondy Adolf (Pozsony, 1806. szept. 24. – Bécs, 1880. jún. 23.) fogorvos. 1840-ben Bécsben szerzett orvosi oklevelet. Magángyakorlat után 1858–1880-ban a bécsi Allgemeine Krankenhaus fogorvosa, sebész főorvosa. 1860-ban a fogászat magántanára. Elsőnek alkalmazta a fogászatban az éternarkózist. Bevezette a fogséma keresztjelzéseit, és foglalkozott a fogak felszínének a kopásával. – Fm.: Synopsis fontium medicatorum Hunga­riae (Bécs, 1840); Die Schweissbarkeit des kalten Goldes und das Plombieren mit Krys­tallgold (Bécs, 1860); Ueber eine neue galva­nische Batterie für Zahnärzte (Bécs, 1860); Die galvano-kaustische Operationsmethode (Bécs, 1860); Ausstelungsobjekte des Primar-arztes... (Bécs, 1873) – Irod.: Huszár Gy.: A magyar fogászat története (Bp., 1965).

Zsoldos János (Köveskál, 1767. máj. 2. – Pápa, 1832. máj. 12.) orvos. 1790–1792-ben Halason tanító, 1792–1796-ban Pesten medikus, itt szerzett orvosi oklevelet. 1796-tól Pápán orvos, 1798-tól Veszprém vm. főorvosa. Pápán 1799-ben női kórházat alapított, ahol szigorú higénés rendszabályokat léptetett életbe (a bábáknak lúg- és szappanosvízzel való kézmosás, klórmeszes fertőtlenítés). Az első magyar nyelvű nőgyógyászati könyv szerzője, népszerűsítő írásokat adott közzé. Nevéhez fűződik az első hazai eü.-i jogszabály, a Constituta rei sanitaris in Hungaria.... (Győr, 1819) megalkotása. – Fm.: Asszonyorvos (Győr, 1802); Dietetika (Győr, 1814); A choleráról (Győr, 1831) – Irod.: Szállási Á.: Zs. J. (Orv. Hetil., 1982, 20. sz.).