Ugrás a tartalomhoz

MAGYAR ORVOSÉLETRAJZI LEXIKON

KAPRONCZAY KÁROLY

Mundus Kiadó

U

U

Udránszky László (Budetin, 1862. okt. 12. – Bp., 1914. márc. 21.) orvos, egy. tanár, az MTA lev. tagja (1909). 1883-ban szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1883–1886-ban gyakornok az I. sz. belklinikán, 1886–1890-ben tanársegéd Hoppe-Seyler prof. strassburgi int.-ben. 1889-ben egy. magántanár. 1890-től ismét az I. sz. belklinikán dolgozott, a labor. vezetője. 1892-ben a vegytan magántanára, 1892-től az élettan ny. r. tanára, a vegytan előadója Kolozsvárott. 1909–1914-ben az élettan ny. r. tanára a bp.-i orvosi karon. A szénhidrátok kimutatására kidolgozott reakcióival nemzetközi elismertséget szerzett. Kimutatta a ptomainok jelenlétét a vizeletben cisztinúria esetén. Tisztázta a putrescin kémiai szerkezetét, az urohelatin képződését. Jelentős kutatásokat végzett a hőérzetre és a látásra vonatkozóan is. – Fm.: A furfurolreakcióról (Mathem. és Term. tud. Ért., 1888); Über die Identität des Putrescins und des Tetramethylen­diamins (Berichte der Deutschen Chemischen Gesellschaft, 1888); Az épélettani glycosuria kérdésének mai állásáról és az emberi vizelet össz-szénhydráttartalmának meghatározásáról (Orv. Hetil., 1889); A glycerin képződéséről a szeszes erjedésnél (Mathem. és Term. tud Ért., 1889); Az épélettani szénhydrátkiválasz­tás szakaszos ingadozásairól (in: Korányi Frigyes működésének megünneplésére kiadott jubiláris dolgozatok, Bp., 1891); A száj szerveinek melegérzékenysége és meleg-fájdalom-érzékenysége (in: Dolgozatok Purjesz Zsigmond negyedszázados tanári működésének emlékére, Bp., 1906); A látás élettana (in: A szemészet kézikönyve, I. köt., Bp., 1909); A fájdalom egységértékének kérdése (Mathem. és Term. tud. Ért., 1911) – Irod.: Preisz H.: U. L. (Akad. Ért., 1914); Tangl F.: U. L. (Orv. Hetil., 1917); Kapronczay K.: U. L. (Orv. Hetil., 1979, 41. sz.).

Urai László (Bp., 1920. – Bp., 1987. ápr. 5.) orvos, angiológus, egy. tanár, az orvostud. doktora (1975). 1946-ban a bp.-i orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét. 1946-tól az I. sz., 1950-től a III. sz., 1960-tól a IV. sz. belklinika munkatársa, 1981-től az angiológia professzora. Elsősorban angiológiával, autoimmun betegségekkel foglalkozott, jelentős szakirodalmi tevékenységet fejtett ki hazai és külföldi szaklapokban. 1966-tól a M. Angiol. Társ. főtitkára, 1983-tól elnöke. Több hazai és külf. szaklap szerk. bizottsági tagja, 1984–1986-ban a Peri­pheral Circulation szerk. bizottságának elnöke. 1985-ben Soltész-emlékéremmel jutalmazták tudományos munkásságát. – Fm.: A diffus scleroderma ‘progressiv systemás sclerosis’ egyes viscelaris vonatkozásairól (kand. dissz., Bp., 1960) – Irod.: Romoda T.: U. L. (Orv. Hetil., 1987, 25. sz.).

Urr Ida (Kassa, 1904. nov. 25. – Bp., 1989. aug. 2.) orvos, költő. 1927-ben a bp.-i orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét. 1927-től Kassán belgyógyász. A II. vh. alatt a Svéd Vöröskereszt orvosaként üldözötteket menekített. 1945 után belgyógyász főorvos, gerontológus rend. intézeti orvos. Modern hangvételű versei antológiákban és önálló kötetekben jelentek meg. – Fm.: Zokogások (versek, Bp., 1923); Bíborkehely (versek, Pécs, 1925); Szent pokol (versek, Kassa, 1930); Nincs kenyér (versek, Pozsony, 1936); Itt az írás (versek, Bp., 1940); A fényrács mágiája (vál. versek, Bp., 1980); Hernádparti himnuszok (versek, Bp., 1984) – Irod.: Mezei A.: U. I. (Élet és Irod., 1989, 32. sz.).