Ugrás a tartalomhoz

MAGYAR ORVOSÉLETRAJZI LEXIKON

KAPRONCZAY KÁROLY

Mundus Kiadó

Ö

Ö

Ökrös Sándor (Debrecen, 1902. márc. 6. – Nádudvar, 1987. máj. 8.) orvos, patológus, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1952). 1927-ben a debreceni orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét. 1927–1936-ban uo. a kórbonctani int.-ben, 1936-tól az igazságügyi or­vostani int.-ben dolgozott. 1936-ban a kórbonctan, egyúttal a törvényszéki orvostan magántanára, 1941-ben c. ny. rk. tanára, 1944-ben mb. tszv. 1947-től ny. r. tanár, tszv. egy. tanár. 1958–1969-ben a SOTE Igazságügyi Orvostani Int. igazgatója, tszv. egy. tanár. Kutatásai a korróziós technikára, a vitális és szupravitális szövettanra, az ujjlenyomatok összehasonlító vizsgálataira, az újszülöttek sérüléseire, az apaság antropológiai alapon történő megállapítására irányultak. Egyik alapítója a M. Patológusok, illetőleg a M. Igazságügyi Orvostani Társ.-nak, mindkettőnek elnöke. 1957–1970-ben a Nem­zetk. Igazságügyi Orvostani Társ. elnöke. 130 tud. közleménye jelent meg. – Fm.: The He­redity of Papillary Pattern (Bp., 1965).

Ötvös Ágoston (Gyulafehérvár, 1811. ápr. 27. – Gyulafehérvár, 1861. okt. 25.) orvos, történész, az MTA lev. tagja (1860). 1836-ban Pesten orvosdoktori, sebész- és szülészmesteri oklevelet szerzett, közben történettudományi tanulmányokat is folytatott. 1836-tól Gyulafehérváron gyakorló orvos. 1839-től Alsó-Fejér megye tb. táblabírója, 1848-ban Erdély egyik képviselője az országgyűlésen, de élete végéig megosztotta idejét a medicina és a történelem között. Számos történelmi munkája erdélyi napi- és szaklapokban jelent meg. – Fm.: Orvosi értekezés Erdélyország gyógyvizeiről (Buda, 1836) – Irod.: Veszely K.: Ö. Á. (Erdélyi Múzeum-Egylet Évkönyve, 1862); Ö. Á. (MTA Almanach, 1863).