Ugrás a tartalomhoz

MAGYAR ORVOSÉLETRAJZI LEXIKON

KAPRONCZAY KÁROLY

Mundus Kiadó

NY

NY

Nyíredy Géza (Kolozsvár, 1924. márc. 16. – Bp., 1990. júl. 25.) orvos, tüdőgyógyász, az orvostud. kandidátusa (1969). 1948-ban szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1949-ben az Orsz. Közeü.-i Int.-ben ún. BCG-oktató orvos. 1949-től a tüdőklinikán gyakornok, 1951-ben szakorvos, 1951-től adjunktus, 1954–1956-ban intézeti titkár, 1952–1956-ban a tüdőszakorvosi képzés klinikai referense. 1956–1961-ben az egyik klinikai osztály vezetője, a bronchológiai és légzésfunkciós vizsgálatok főorvosa. 1961-től a János Kórház IV. tüdőbel­osztályának a főorvosa. 1959-től területi felügyelő szakfőorvos. Mintegy 60 tud. tanulmánya jelent meg. A tüdőgümőkor bakteriológiájával, rákos megbetegedésekkel foglalkozott. – Fm.: A bronchiektázia betegség és klinikai jelentősége (Bp., 1963); A hörgők betegségei (Kováts F.-cel, 1966); Klinikai megfigyelések bronchiektázia betegségben (Bp., 1967).

Nyírő Gyula (Dés, 1895. márc. 12. – Bp., 1966. máj. 4.) orvos, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1952). Orvosi oklevelét Kolozsvárott szerezte meg 1917-ben. 1917–1920-ban az I. sz elmegyógyászati klinikán tanársegéd, 1920–1927-ben a lipótmezei Orsz. Elmegyógyint. alorvosa, 1922–1927-ben a szegedi elmeklinikán adjunktus, 1926-ban az elmekórtani diagnosztika magántanára. 1931-től c. ny. rk. tanára. 1928–1939-ben a lipótmezei Orsz. Elmegyógy­int. főorvosa, 1939–1951-ben az angyalföldi Áll. Elmegyógyint. igazgatója. 1951-től a BOTE pszichiátriai klinika igazgatója, egy. tanár. Jelentősek a skizofréniával kapcsolatos kutatásai, leírta a betegség struktúra-elméletét, és részt vett a cardiozal-, ill. elektrosokk-terápia kidolgozásában. Orvostörténelemmel is foglalkozott. – Fm.: Elmekórtan (Szabó J.-fel, Szeged, 1926); Semmelweis betegsége (társszerzőkkel, Bp., 1965); Psychoanalysis (Bp., 1931); Psy­chiatria (egy. tankönyv, Bp., 1961) – Irod.: Ny. Gy. (Ideggyógyászati Szemle, 1966); Regöly-Mérei Gy: Búcsúvétel Ny. Gy.-tól (Orv. Hetil., 1966, 29. sz.).

Nyulas Ferenc (Köszvényesremete, 1758. júl. 25. – Kolozsvár, 1808. dec. 27.) orvos. Erdély főorvosa. Orvosi tanulmányait Bécsben és Pesten végezte, utóbbi helyen szerzett orvosi oklevelet 1788-ban. Szamosújváron és Kolozsvárott működött, 1806-tól Erdély főorvosa. A kémiai analitika egyik kidolgozója. A Jenner-féle himlőoltás első erdélyi alkalmazója, a mangán egyik felfedezője. – Fm.: Az erdélyországi orvosi vizeknek bontásáról közönségesen (Kolozsvár, 1800); A Radna vidéki vasas borvízelemek bontásáról (I–II. köt., Kolozsvár, é. n.); Kolozsvári tehénhimlő (Kolozsvár, 1802) – Irod.: Németh B.: Az első magyar nyelvű kémiai könyv (M. Kém. Lapja, 1957); Magyary-Kossa Gy.: Magyar Orvosi Emlékek (I. köt., Bp., 1929).