Ugrás a tartalomhoz

MAGYAR ORVOSÉLETRAJZI LEXIKON

KAPRONCZAY KÁROLY

Mundus Kiadó

I

I

Ihász Mihály (Vaszar, 1931. szept. 29. – Bp., 2002. jún. 1.) sebész, egy. tanár, az or­vostud. kandidátusa (1969), doktora (1977), az MTA tagja (lev. 1990, r. 1995). 1960-ban szerzett orvosi oklevelet a bp.-i orvosi karon. A bp.-i orvostud. egy. sebészeti műtéttani int. gyakornoka (1960–1962), a II. sz. sebészeti klinikán tanársegéd (1962–1966), aspiráns (1966–1969), adjunktus (1969–1972), docens (1973–1976). A III. sz. sebészeti klinikán egy. tanár (1977–2002). Több MTA orvosi bizottság tagja, a Doktori tanács elnöke (1995–2001). Akadémiai Nívódíjat (1981), Balassa János-emlékérmet (1994), Markusovszky-emlékérmet (1996) kapott. Az Acta Chirurgia főszerkesztője. Gaszt­roenterológiai sebészettel, elsősorban a gyomor és a vékonybél sebészeti vonatkozású patofi­ziológiás elváltozásaival, a bélelzáródás műtéti megoldásával stb. foglalkozott. Elsők között alkalmazott ún. funkcionális gyomorsebészeti megoldásokat a nyombélfekély kezelésében, a laparoszkópiás műtéti technika meghonosítója. Jelentős eredményeket ért el a sokkhatás okozta reverzibilis és irreverzibilis vékonybél-elvál­tozások vizsgálata vonatkozásában. – Fm.: Adatok a vékonybél-nyálkahártya sebészi vo­natkozású pathophysiologiai kérdéseihez (Bp., 1968); A peptikus fekélyek sebészi kezelése vagotomiával és annak pathophysiologiai hatásai az emésztőszervek működésére (Bp., 1976); Vagotomia (Bp., 1980); Daganatok sebészete (Bp., 1986); Treatise of General Surgical Techniques (Palermo, 1989); Lézer a gyógyításban (Bp., 1990); Szemléletváltozás a peptikus fekélyek sebészi kezelésben (Bp., 1992); A nyombélfekély (társszerk., Bp., 1993); A máj gócos betegségeinek diagnosztikus problémái (szerk., többekkel, Bp., 1993); He­patológia (Bp., 1997); Sebészeti onkológia (szerk. Besznyák J., társszerző, Bp., 1997); A peptikus fekélyek korszerű sebészi kezelése (szerk. Besznyák J., társszerző, Bp., 1999).

Ilosvay Lajos, nagyilosvai (Dés, 1851. okt. 31. – Bp., 1936. szept. 30.) gyógyszerész, vegyész, egy. tanár, az MTA tagja (lev. 1891., r. 1905., ig. 1919., t. 1928.). 1874-ben gyógyszerészi, 1875-ben bölcsészdoktori, illetve vegyészi oklevelét szerzett. 1875–1876-ban a gyógyszerésztani, 1876–1880-ban az I. kémiai int.-ben tanársegéd. 1880–1882-ben állami ösztöndíjjal Berlinben dolgozott, 1882-től a bp.-i Műegyetemen a vegyészet ny. r. tanára, 1909–1903-ban rektor. 1910-től kormánypárti országgyűlési képviselő, 1914–1917-ben a Vallás- és Közoktatásügyi Min.-ban államtitkár. A Term. Tud. Társ. titkára (1906–1910), elnöke (1914–1936), az MTA alelnöke (1916–1919, 1925–1928). 1897-től a M. Chémiai Folyóiratot, 1906-tól a Természettud. Közl.-t szerkesztette. 1927-től felsőházi tag. Analitikával, szervetlen kémiával foglalkozott. – Fm.: A chemia alapelvei (Bp., 1888); A levegőben égéskor keletkező nitrogén tartalmú melléktermékek mennyiségi meghatározása (Bp., 1893); Bevezetés a szerves kémiába (Bp., 1905) – Irod.: Len­hossék M.: I. L. (Akad. Ért., 1936); Szőkefalvi-Nagy Z.: I. L. (Bp., 1980); Kempler K.: A Griess-I. reagens (Impulzus, 1986).

Illyés Géza, sófalvai (Marosvásárhely, 1870. máj. 24. – Bp. 1951. aug. 6.) orvos, urológus, egy. tanár, az MTA tagja (lev. 1936, r. 1943). 1895-ben a pesti orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét, 1895-től a bp.-i I. sz. sebészeti klinika tanársegédje, 1904-ben magántanár, 1905–1913-ban a Poliklinika, 1913–1920-ban a Rókus Kórház urológus főorvosa, 1920–1940-ben az urológia ny. r. tanára Bp.-en. Fejlesztette az urológiai diagnosztikát, a belgyógyászati vesebetegségek és a prosztatahipertrófia műtéttanát. – Fm.: Az urológia tankönyve (Bp., 1906); Vesesebészet (Bp., 1909); Erfahrungen in der Nierenchirurgie (Berlin, 1911); Tapasztalatok a vesesebészet köréből (Bp., 1913); Urológia (Bp., 1931) – Irod.: I. G. (Orv. Hetil., 1951); Babics A.: I. G. (Bp., 1972).

Illyés Zsigmond (Nagykároly, 1919, szept. 30. – Nyíregyháza, 1988. dec. 24.) orvos, sebész, az orvostud. kandidátusa (1975). 1944-ben szerzett orvosi oklevelet a bp.-i orvosi karon. 1944–1947-ben körzeti orvos, 1947–1948-ban a Szent Rókus Kórház sebészeti gyakornoka, 1948–1949-ben a Békéscsabai Kórház sebésze. 1949–1951-ben a Nyíregyházi Kórházban sebészeti alorvos, 1951–1957-ben adjunktus, 1957–1972-ben főorvos. 1972–1988-ban a BM Eü.-i Int. rendelőint. ortopédiai főorvosa. A mozgásszervi megbetegedések konzervatív és műtéti kezelésével foglalkozott, a poliomyeliti­ses gyermekek országos rehabilitációjának egyik szervezője, Nyíregyházán megteremtette a helyi művégtaggyártást és az egész nap működő ambulanciát, az első csecsemő és gyermekkori ortopédiai szűrővizsgálatot. A csípőficam és a diszplázia műtéti megoldásában ért el jelentős eredményeket. – Fm.: Mozgásszervek sérüléseinek, megbetegedéseinek konzervatív és műtéti kezelése (Nyíregyháza, 1971); A luxatio, dysplasia coaxe congenita korai és késői következményei, a prophylaxis lehetősége (Bp., 1975).

Imre József, id. (Hódmezővásárhely, 1851. dec. 18. – Bp., 1933. szept. 9.) orvos, egy. tanár. Ifj. Imre József apja. Orvosi oklevelét 1874-ben a pesti orvosi karon szerezte meg, 1874–1879-ben a bp.-i szemészeti klinikán tanársegéd, 1879–1909-ben Hódmezővásárhelyen orvos, 1884-től szemész főorvos. 1909–1924-ben a kolozsvári orvosi kar, illetve Szegeden a szemészet ny. r. tanára. 1926-tól az Orsz. Orvosszöv. elnöke, 1927-től felsőházi tag. Jeles szemész. Cikkei a Sárospataki Füzetekben, a Budapesti Szemlében, az Orv. Hetil.-ban jelentek meg. Számos szakkönyvet fordított magyarra. Az iskolai egészségüggyel foglalkozó nagyobb munkája (Az iskola és a tanulók egészségtana) kéziratban maradt. – Fm.: A trachoma-gyógyítás sebészi eszközei (Bp., 1901); A szemfáradás okáról (Kolozsvár, 1915); Orvosi ethika (Bp., 1925) – Irod.: Bartók I.: A magyar szemészet története (Bp., 1954); Kapronczay K.: Id. I. J. (Orv. Hetil., 1976); Radnót M.: Id. I. J. (Orv. Hetil., 1983).

Imre József, ifj. (Hódmezővásárhely, 1884. jún. 8. – Bp., 1945. jan. 22.) szemész, orvos, egy. tanár. Orvosi oklevelét 1907-ben szerezte meg a bp.-i orvosi karon. 1907–1918-ban a bp.-i szemészeti klinikán tanársegéd, 1914-ben magántanár, 1918–1939-ben a szemészet ny. r. tanára a pozsonyi, illetve a pécsi orvosi karon. 1928–1929-ben rektor, 1929–1939-ben az Áll. Szemkórház igazgatója. 1939–1945-ben a szemészet ny. r. tanára a bp.-i orvosi karon. Szemészeti plasztikai sebészettel, glaukoma-di­agnosztikával foglalkozott. Íves plasztikai műtéti technikai eljárása nemzetközi hírnevet szerzett a számára. A világon elsőként bizonyította az endokrin mirigyek zavarai és a szembetegségek (főként a glaukóma) közötti összefüggést. – Fm.: Szemhéjplasztikák (Bp., 1928); Gyakorlati szemészet (Scholtz K.-lal, Bp., 1931); Eye diseases and symptoms connected with the Gonads with Adrenals and with Pregnancy (XV Conc. Opht., Kairó, 1938); Kli­nische und histologische Erfahrungen mit der Hornhautübertragung (Stuttgart, 1942); Ope­rationen an den Lidern in Thiel Ophthalmo­logische Operationslehre (Leipzig, 1942) – Irod.: Bartók I.: A magyar szemészet története (Bp., 1954); Radnót M. – Kenyeres Á.: Ifj. I. J. (Bp., 1979).

Imre József (Szeged, 1930. ápr. 11. – Szeged, 1980. okt. 23.) orvos, sebész, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1970), doktora (1976). 1954-ben végzett a SZOTE általános orvosi karán. A SZOTE sebészeti klinikáján működött: gyakornok (1955–1957), tanársegéd (1957–1967), adjunktus (1967–1972), docens (1972–1977), egy. tanár (1977–1980), a nyelőcső­sebészeti osztály vezetője (1963–1980). Több hazai és külföldi társaság tagja. Markusovszky-díjat (1971) kapott. Gasztroenterológiai sebészettel, gyomor- és nyelőcsősebészettel, a felső emésztőtraktus rekonstrukciós lehetőségeivel foglalkozott. – Fm.: Módszerek és lehetőségek a nyelőcsőműtétek biztonságának és hatásfokának javítására (Szeged, 1975); Műtétek a nyelőcsövön. Sebészeti műtéttan (Bp., 1977); Indokolt-e a pesszimizmus a malignus nyelőcső- és gyomordaganatok kezelésében. Az orvostudomány aktuális problémái (Bp., 1981).

Incze Gyula (Nyújtód, 1903. jan. 15. – Bp., 1955. jan. 10.) orvos, egy. tanár, az or­vostud. kandidátusa (1952). Orvosi oklevelét a szegedi orvosi karon szerezte meg. 1926–1947-ben a szegedi kórbonctani int.-ben dolgozott. 1939-ben a törvényszéki orvostan magántanára, 1946-ban rk. tanár, 1947–1955-ben a bp.-i orvosi karon a törvényszéki orvostan ny. r. tanára, a törvényszéki orvostani int. igazgatója. Bevezette az apaság megállapításánál a vércsoportvizsgálatot, a vízbefulladásnál a plankton-vizs­gálatot. Ipari áram okozta halálos balesetekkel is foglalkozott. – Irod.: I. Gy. (Orv. Hetil., 1955, 5. sz.); Somogyi E.: Megemlékezés I. Gy. professzorról (Morphológiai és Igazságügyi Orv. Szle, 1965); Kiss B.: A vitás származás vércsoportvizsgálatokkal való tisztázásának története hazánkban (Orvostört. Közlem., 1979).

Institoris Mátyás (Besztercebánya, 1708. – Lőcse, 1763. márc. 17.) orvos. 1730-ban Lipcsében szerzett orvosdoktori oklevelet. 1731–1756-ban Szepes vármegye főorvosa, majd Lőcsén orvos, ahol a jezsuiták, a ferencesek és a helyben állomásozó császári katonaság orvosa volt. – Dissertatio inauguralis medica de Pa­nacea (Halle, 1730) – Irod-: Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkái. Bp., 1910.

Irás Jenő (Bp., 1905. nov. 10. – Bp., 1976. okt. 7. ) orvos, belgyógyász, reumatoló­gus. 1931-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1931–1941-ben biztosító társasági orvos, 1941–1945-ben katonaorvos, majd hadifogoly. 1948–1953-ban körzeti orvos, 1953–1960-ban a XIX. ker. SZTK igazgató főorvosa, 1960-tól az Orsz. Orvosszakértői Int. főigazgatója. Orvosi rehabilitációval és a munkaerő-csökkentés kérdéseivel foglalkozott. A szak­asszisztensképzés egyik megszervezője. – Fm.: Rendelőintézeti asszisztensek kézikönyve (szerk., Bp., 1960) – Irod.: I. J. (Orv. Hetil., 1977, 9. sz.).

Irsay Artúr (Bp., 1855. márc. 2. – Bp., 1918. aug. 5.) orvos, belgyógyász, fül-orr-gégész. 1876-ban a bp.-i orvosi karon szerezte meg orvosi oklevelét. 1877-től a II. sz. belklinikán tanársegéd, 1885-ben az orr-és gégetükrözés magántanára. 1886-tól a bp.-i Poliklinika főorvosa, valamint a belklinikán a gégeosztály vezetője. 1890-től a János Kórház gégész főorvosa, 1897-ben a Margit Kórház igazgatója, 1912–1918-ban a bp.-i Duna jobb parti (budai) kórházak igazgatója. A hazai gégészet egyik szakmai megalapozója. – Fm.: Az énekhang élet- és egészségtanáról (Bp., 1892); Útmutató a gége- és orrtükrözésben (Bp., 1893); – Irod.: Hőgyes E.: Emlékkönyv... (Bp., 1896); Dékány Z. szerk.: Szemelvények a magyar fül-orr-gégé­szet történetéből (Bp., 2000).

Irsay István (Bp., 1894. aug. 4. – Neully, Franciaország, 1934. nov. 16.) orvos, orvostör­ténész, egy. tanár. Irsay Artúr fia. Orvosi oklevelét 1917-ben szerezte a bp.-i orvosi karon. Tanulmányai befejezése után Korányi Sándor mellett működött, 1921-től az Egyesült Államokban volt tanulmányúton. 1923-tól a Reese Michael kórház kardiográfiai laboratóriumának a vezetője, 1924-től a Kaliforniai Egyetem előadója, az 1925–1926-os tanévben a Yale Egy. tanársegédje. Ekkor fordult az orvostörténelem felé. Párizsba költözött, és középkorral foglalkozó tanulmányai az Annals of Medical His­tory-ban jelentek meg. 1927-ben részt vett Lei­denben az orvostörténeti kongresszuson, ahol meghívást kapott Welch professzortól a Johns Hopkins Egy. orvostörténeti intézetébe munkatársnak, de előbb két éven át dolgozott Si­gerist lipcsei orvostörténeti intézetében. 1929-től két évet Baltimore-ban tevékenykedik, majd 1931-ben a franciaországi Amiens-ben belép a domonkosok rendjébe, 1932-től a Sorbonne orvostörténeti előadója. Nagy orvostörténeti monográfiájának – ebből két kötet jelent meg – megírása során Rómában, Münchenben, Belgiumban, Svédországban, Finnországban és a Szovjetunióban végzett kutatásokat, majd váratlan betegsége kettétörte pályáját. Kívánsága szerint Assisiben temették el. – Fm.: Scientific thought and enlightenment (Kyklos, 1930), Historie des universités françaises et étran­géres (I–II. köt., Párizs, 1933). – Irod.: Dörnyei S.: I. I. (Orv. Hetil., Lege Artis Med., 1993).

Issekutz Béla (Kőhalom, 1886. jan. 31. – Bp., 1979. júl. 31.) orvos, gyógyszerkutató, egy. tanár, az MTA tagja (lev. 1939, r., 1945.), Kossuth-díjas (1952). 1907-ben szerezte meg orvosi oklevelét a kolozsvári orvosi karon. 1907-től uo. a gyógyszertani int. munkatársa, 1914-től magántanár, 1919-ben ny. r. tanár. 1919 őszén az egy.-mel Szegedre települt, itt megszervezte a gyógyszertani int.-t. 1928–1929-ben rektor. 1939-től a bp.-i orvosi karon a gyógyszerismeret, 1939-től a gyógyszertan professzora, intézeti igazgató. A hazai modern gyógyszerkutatás megalapozója, a hatásmechanizmus és a vegyi szerkezet összefüggéseit analizálta. Felfedezte az inzulin és a tiroxin hatásmechanizmusát, alkaloidák, görcsoldó szerek farmakológiai vizsgálatával, gyógyszerek értékmeghatározásával foglalkozott. A rákkutatás és a kemoterápia viszonyának feltárója. Gyógyszertani művei alapvető fontosságúak. – Fm.: Gyógyszertan és gyógyítás (I–III. köt., Bp., 1959–1960); Gyógyszerrendelés (Bp., 1969, 1979) – Irod.: I. B. (M. Tud., 1979, 12. sz); Vizi E. Sz.: I. B. (Híres magyar orvosok, Bp., 2000).

Issekutz Hugó (Székelyudvarhely, 1855. jún. 19. – Kolozsvár, 1915. júl. 23.) gyógyszerész, egy. tanár. Issekutz Béla gyógyszerész apja. 1881-ben gyógyszerészi, 1882-ben doktori oklevelét szerzett a kolozsvári orvosi karon. 1884–1914-ben a gyógyszerészi tanfolyam vezetője, 1892-ben magántanár, 1912–1915-ben a gyógyszerészi int. igazgatója, rk. tanár. A kolozsvári Hunyadi Mátyás patika tulajdonosa. – Fm.: Tanulmányok a naphtalinnak többszörös helyettesítés által nyert származékairól (Kolozsvár, 1882); Gyógyszerisme és gyógyszerészi vegytan... (Kolozsvár, 1886); Gyógyszerisme (Jakabházy Zs.-dal és Nyiredy G.-val, Kolozsvár, 1895); A végbélkúpokban különböző módon elhelyezett ugyanazon hatóanyagok helyi vagy általános hatása különböző-e? (Kolozsvár, 1906) – Irod.: Frankl A.: I. H. (Gyógysz. Ért., 1933, 18. sz.); Szász T.: I. H. (Gyógyszerész Almanach, 1942).

Issekutz Lívia, Küttel Dezsőné (Kolozsvár, 1918. nov. 30. – Bp., 1991. aug. 23.) gyógyszerész. 1941-ben végzett a bp.-i orvosi karon, 1950-ben gyógyszerészdoktori oklevelet szerzett, a gyógyszerésztud. kandidátusa (1961). A SOTE gyógyszertani int.-ben dolgozott: 1949–1951-ben gyakornok, 1951–1961-ben tanársegéd, 1961–1970-ben adjunktus, 1970–1978-ban docens. Kurarin hatású szerek, ammóniumvegyületek és aminokretonok előállításával, farmakológiai vizsgálatokkal foglalkozott. Jelentőseredményeket ért el a narkóziséter és az oxidációs termékek toxicitásának vizsgálata területén. – Fm.: Kísérletek a kurarin hatású biszk­vaterne ammóniumsók előállítására (Bp., 1950); A narkóziséter és autooxidációs termékeinek összehasonlító vizsgálata (Bp., 1960); Gyógyszerrendelés (Issekutz Bélával, Bp., 1964, 4. átdolg. kiad. 1979).

Ivanchich Viktor, margitai (Pest, 1812. febr. 20. – Bécs, 1892. márc. 9.) orvos, urológus. 1834-ben Pesten szerzett orvosdoktori, sebész- és szülészmesteri oklevelet. 1835-ben a pesti Szent Rókus Kórházban sebész, 1836–1838-ban gyakorló orvos Pesten. 1847-ben a Bp-.i Kir. Orvosegyes. egyik alapítója. 1838-tól Bécsben gyakorló orvos, elismert urológus, az elsők között műtött húgyköves betegeket. Állandó kapcsolatban állt pesti kollégáival, főleg az Orvosegyesülettel, ahol jelentős alapítványokat tett. Írásai német folyóiratokban, az Orvosi Tárban és az Orvosi Hetilapban jelentek meg. – Fm.: Dissertatio inauguralis Medica Mu­sica medica (Pest, 1834); Kritische Beleuch­tung der Blasensteinzertrümmerung, wie sie heute dasteht... (ford. Korotnai [Krick] Á., Bécs, 1842); A kőmorzsolásról (Bp., 1892).

Ivády Gyula (Pétervására, 1914. dec. 9. – Budapest, 1994. jan. 24.) orvos, gyermekorvos, az orvostud. kandidátusa (1985). 1940-ben végzett a szegedi orvosi karon. 1941–1943-ban a munkácsi gyermekmenhely orvosa, 1943–1945-ben a kolozsvári gyermekklinikán gyakornok és tanársegéd (1943–1945). 1945–1946-ban a marosvásárhelyi Bolyai János Orvostud. Egy.-en tanársegéd, 1946–1954-ben a SZOTE gyermekklinikán tanársegéd, 1954–1964-ben adjunktus. 1964–1980-ban a budapesti Heim Pál Gyermekkórház osztályvezető főorvosa. Az NDK-ban és Svájcban vendégkutató. Újszülött- és csecsemőkori haemolitikus betegségekkel, a Leiner-kór laboratóriumi diagnosztikájával, kli­nikai farmakológiával foglalkozott. Kidolgozta a csecsemőkori interstitialis plazmasejtes pneumónia pentamidin terápiáját. – Fm.: A gyermekgyógyászati pharmacoterápia alapvonalai (Bp., 1963); A csecsemőkori interstitialis plazmasejtes pneumónia pentamidin terápiája (Bp., 1983); Dzsinnek illata (verseskötet, Bp., 1993).

Ivánovics György (Bp., 1904. jún. 11. – Bp., 1980. szept. 1.) orvos, mikrobiológus, bakteriológus, egy. tanár, az MTA tagja (lev. 1946, r. 1955), Kossuth-díjas (1948, 1952). 1929-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon, 1929-től a szegedi közegészségtani tanszéken tanársegéd, 1937–1940-ben adjunktus, 1940-ben ny. rk. tanár, az OKI szegedi állomásának vezetője, 1943-ben ny. r. tanár, a Mikrobiológiai Int. igazgatója 1974-ig. 1947–1948-ban rektor, több alkalommal a SZOTE dékánja. A M. Mikrobiol. Társ. elnöke, több akadémiai bizottság tagja, elnöke. 1934–1935-ben az USA-ban ösztöndíjas, elsősorban virológiai kut. végzett. Jeles genetikus és biológus, de bakteriológusként is maradandót alkotott. Szerepe volt az Ultraseptyl forgalomba hozatalában, a B12 vitamin előállításában. Évtizedekig kutatta az anthrax bacilus pathogenitását. A szövettenyésztés hazai meghonosítója, a glasgow-i egy. díszdoktora, az Acta Microbio. főszerk.-je. – Fm.: A baktériumok pathogenitásának mechanizmusa, különös tekintettel a lépfene okozójára (Szeged, 1947); Emberi betegségeket okozó vírusok és richettsiák (Bp., 1953); Orvosi mikrobiológia (társzerzőkkel, Bp., 1960); Orvosi mikrobiológia – immunitástan – parazitológia (társszerzőkkel, Bp., 1967, 3. átdolg., bőv. kiad.: 1973) – Irod.: Béládi I.: I. B. (M. Tud. 1981, 1. sz.).

Iványi Frigyes (Bp., 1916. jún. 27. – Bp., 1959. febr. 14.) orvos, az orvostud. kandidátusa (1958). Orvosi oklevelét 1931-ben a bp.-i orvosi karon szerezte meg. 1931–1945-ben magánszanatóriumi orvos, 1945–1950-től a BOTE eü. szervezési tanszékének h. vezetője, 1954-től mb. vezetője. Egészségügyi szervezéssel foglalkozott, kidolgozta a városi járóbeteg-ellátás korszerű formáját. – Fm.: A városi járóbeteg-forgalom (Bp., 1958); 15 kérdés, 15 felelet (Bp., 1958)– Irod.: Bartha F.: I. F. (Orv. Hetil., 1959, 11. sz.).