Ugrás a tartalomhoz

MAGYAR ORVOSÉLETRAJZI LEXIKON

KAPRONCZAY KÁROLY

Mundus Kiadó

Cs

Cs

Csajághy Márta, Dancz, Csontosné (Bp., 1904. dec. 29. – Bp., 1945. jan. 27.) orvos, ideggyógyász. 1929-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1929–1930-ban a szegedi kórbonctani int., 1930–1945-ben uo. az ideg- és elmeklinikán tanársegéd, majd adjunktus. 1943-ban magántanár. Kutatási területe az idegszövettan és -kórtan. – Fm.: Die kli­nische Ruhr und das Nervensystem (Leipzig, Bp., 1940); Adatok a corpus pineale daganatainak és működésének ismereteinek (Debrecen, 1940) – Irod.: Cs. M. (Szegedi Egy. Almanach, 1921–1970).

Csapó Árpád (Szeged, 1918. jan. 15. – St. Louis, USA, 1981. febr. 7.) orvos, nőgyógyász, egy. tanár. 1943-ban szerezte meg orvosi oklevelét a szegedi orvosi karon. 1943-tól uo. a női klinikán tanársegéd, 1945-ben magántanár, 1948-ban Mannheimer-ösztöndíjjal az uppsalai egy.-re ment, ahonnan nem tért haza, az USA-ban telepedett le. 1949–1955-ben a Carnegie-laboratóriumban kutató, 1956–1962-ben rk. tanár a Rockefeller Intézetben, 1964–1981-ben a St. Louis-i Washington Egy. ny. r. tanára. 1946-ban elsőként izolálta méhizomzatból az összehúzódást kiváltó fehérjét, az aktomiozint. 1954-ben kidolgozta a progeszteron-blokk elméletét, amely kimutatta, hogy a terhes méhizomzat összehúzódását a progeszteron hormonok irányítják. Szakmai tevékenységét 1958-ban a brazíliai bahai egy. díszdoktorsággal, több egy. és társaság tb. tagsággal ismerte el. Hamvait 1981. márc. 6-án Szegeden helyezték el. – Fm.: Search and Discovery. A Tribute to Albert Szent-Györgyi (társszerzőkkel, London, 1977).

Csapó József (Győr, 1734. júl. 18. – Debrecen, 1799. máj. 21.) orvos, botanikus. 1759-ben Zürichben szerezte meg orvosi oklevelét. 1767-től Debrecen város orvosa. Az első m. nyelvű gyermekgyógyászati munka szerzője, jeles flórakutató. – Fm.: Kis gyermekek ispitálja (Nagy-Károly, 1771); Új füves és virágos magyar kert (Pozsony, 1775, 1792, fakszimile: 1988); Orvosi könyvetske... betegeskedő szegény sorsú ember számára (1791) – Irod.: Ma­gyary-Kossa Gy.: Magyar orvosi emlékek (I. köt., Bp., 1929); Gombocz E.: A magyar botanika története (1936); Csapó Gy. – Csapó Z.: A tagyosi Csapó-család története (1985).

Csapodi István (Sopronhorpács, 1856. dec. 25. – Bp., 1912. aug. 17.) orvos, szemész, 1880-ban szerezte meg orvosi oklevelét, 1880-tól a bp.-i szemészeti klinika munkatársa. 1890-ben magántanár, 1895-ben c. rk. tanár. A bp.-i Poliklinika és a Kereskedelmi Kórház főorvosa. Tanulmányozta a látás fiziológiáját, sze­mészeti műtéttannal, műszerek szerkesztésével foglalkozott. Úttörő felfedezéseket tett a retinaleválás és a szivárványhártya glaukómás sorvadása kórtanának leírásában. Nyelvészeti mun­kássága is jelentős. Jeles egészségügyi felvilágosító, az Egészség c. lap szerkesztője. – Fm.: Látáspróbák (Bp., 1886); Egészségtan polgári és felsőbb iskolák számára (Gerlóczy Zs.-dal, Bp., 1889); Útmutató a szemészetben (Bp., 1890); A kisdedek szembajai (Bp., 1890); Egészségtan népiskolák számára (Gerlóczy Zs.-dal, Bp., 1890); Mentő eljárások szembajokban (Bp., 1891); A szemészet kézikönyve (Bp., 1902) – Irod.: Csapody I.: Cs. I. (Orvostört. Közlem., 1953, 5. sz.); Kapronczay K.: Cs. I. (Orv. Hetil., 1976).

Csapody István (Bp., 1892. máj. 3. – Bp., 1970. febr. 27.) orvos, szemész, egy. tanár, az orvostud. doktora (1955). Csapodi István szemész fia. 1913-ban szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1913–1918-ban a bp.-i I. sz. szemészeti klinikán dolgozott, 1918–1924-ben a pozsonyi, illetve a pécsi orvosi karon docens. 1923-ban magántanár. 1924–1929-ben a Szt. István, 1929–1960-ban a Szt. János Kórház szemész-főorvosa. 1936-ban ny. rk. tanár. Elsősorban műtéttannal, kontakt üveglen­csékkel, a szembetegségek klinikumával foglalkozott. 200 szakközleményt, könyveket publikált. – Fm.: Látáspróbák (Bp., 1923, 1943); A felemás fénytörés javítása (Bp., 1935); Szemészet (Bp., 1941, 1943); Berufsleben des Augen­artzes. Eine ophtamologische Ethik und pä­dagogik (Suttgart, 1941); Szembajok gyógykezelése (Bp., 1941); Szemüregi plasztikák (Bp., 1953); Szemészet (Bp., 1958) – Irod.: Cs. I. (M. Szemészet, 1970, 4. sz.).

Csatáry Lajos, Grósz (Nagyvárad, 1831. nov. 16. – Bp., 1907. nov. 16.) orvos, Grósz Frigyes szemész fia. Bécsi medikusként részt vett a bécsi forradalomban, hazatért és honvédtisztként, századosként végigküzdötte a szabadságharcot. 1849–1852-ben törökországi emigráns, őrnagyi rangban török tiszt. 1858-ban orvosi oklevelet szerzett a pesti orvosi karon. 1858–1868-ban Bihar vm. törvényszéki orvosa, 1859–1868-ban a nagyváradi jogakadémián a törvényszéki orvostan előadója, 1870-től MÁV-főor­vos, 1872-ben magántanár. 1881-től tagja az Orsz. Közeü.-i Tanácsnak, elsők között szervezte a vasúti egészségügyet és mentőszolgálatot. – Fm.: Orvosi rendőrség (Pest, 1863); A törvényszéki orvostudomány gyakorlati kézikönyve (Bp., 1888); Az Országos Közegészségügyi Tanács 25 éves története (Bp., 1893); A vasúti egészségügy kézikönyve (Bp., 1905) Irod.: Kapronczay K.: Cs. G. L. (Orv. Hetil., 1977).

Csausz Márton (Felsőbánya, 1796. aug. 8. – Pest, 1860. szept. 4.) orvos, egy. tanár. 1820-ban szerezte meg orvosi oklevelét a pesti orvosi karon. 1831-ben koleraorvos, 1832–1834-ben az orvosi kar jegyzője, 1934-től az anatómia tanára, 1848. máj. 1 – 1849. febr. 1. között az orvosi kar alelnöke, 1859-ben nyugdíjba vonult. Jelentős alapítványt hagyott végrendeletében az orvosi karra. Irodalmi munkásságot nem fejtett ki. – Irod.: Hőgyes E.: Emlékkönyv... (Bp., 1896); Győry T.: Az orvostudományi kar története 1770–1935 (Bp., 1936).

Cseh Sándor (Sövényháza, 1914. szept. 7. – Bp., 1972. máj. 16.) állatorvos, egy. tanár, az állatorvostud. kandidátusa (1966). 1939-ben szerezte meg állatorvosi oklevelét a József Nádor Műszaki és Gazdaságtud. Egy. állatorvosi karán, doktori címet 1943-ban kapott. 1939–1940-ben a szülészeti klinika munkatársa, 1941–1948-ban katona és hadifogoly. 1948–1950-ben az Orsz. Mesterséges Termékenyítő Főállomás Közp. Labor.-nak a vezetője, 1950–1966-ban docens az Állatorvostud. Egy-en, 1966–1972-ben tszv. docens, 1972-től egy. tanár, a szülészeti tanszék igazgatója. – Fm.: Nem fertőző eredetű meddőség – Vasectomia (Bölcsházy K.-nal, Bp., 1963); Állatorvosi szülészeti műtéttan (Bp., 1967); Állatorvosi szaporodásbiológia és szülészet (Bp., 1967) – Irod.: Kardeván A.: Cs. S. (M. Állatorv. Lapja, 1972, 7-9. sz.).

Cseh-Szombaty József (Komárom, 1748. júl. 11. – Pest, 1815. febr. 2.) orvos. Külföldi egy.-eken tanult, 1782-ben avatták orvosdoktorrá Bécsben. Pesten gyakorló orvos, 1784-ben országos főorvos. Végrendeletében 25 ezer forintot hagyott a debreceni ref. kollégium szertáraira. – Fm.: Dissertatio inaugura­lis medica de orbis... (1782); Petri Camperi Observationes (Pest, 1784, fordítás) – Irod.: Magyary-Kossa Gy.: Magyar orvosi emlékek (III. köt., Bp., 1931).

Cseh-Szombathy László (Pápa, 1894. márc. 24. – Bp., 1968. jan. 11.) orvos, kisgazdapárti politikus, államtitkár. 1920-ban szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. Az I. vh alatt katona, súlyosan megsérült. 1920–1925-ben a Bethesda kórház belgyógyásza, 1925–1950-ben uo. főorvos, 1950–1963-ban a Csengery u. Kórház főorvosa. 1930-tól a FKgP tagja, 1935–1939-ben országgyűlési képviselő, a Hadirokkantak és Árvák Országos Szöv. elnöke. 1945 febr.-jában beválasztották a Bp.-i Nemzeti Bizottságba, a fővárosi törvényhatósági bizottság elnöke. 1945. máj. 16 – 1945. nov. 4. között az ideiglenes nagygyűlés tagja, 1945. nov. 4 – 1948. dec.-ben országgyűlési képviselő, 1945. jún. – 1947. szept.-ben a Népjóléti Min. pol. államtitkára. 1948. dec.-ben visszavonult a politikai élettől. – Fm.: Ezt követelem a magyar falu számára (Bp., 1939) – Irod.: Dobi I.: Vallomás és történelem (Bp., 1962); Baki M.: Emlékezés Cs.-Sz. L. műgyűjtőre (Művészet, 1968).

Csek János (Gyula, 1916. szept. 10. – Bp., 1961. okt. 19.) állatorvos, egy. docens, főszerkesztő. 1939-ben állatorvosi 1941-ben doktori oklevelet szerzett Bp.-en. 1939-től az Állatorv. Főisk. belgyógyászati tanszékén gyakornok, 1941-től tanársegéd, 1947-től adjunktus, 1950-ben intézeti tanár, 1952-től docens, 1957-től uo. a beldiagnosztikai int. és rendelő vezetője. Az állatorvosi belgyógyászat és beldiagnosztika előadója. 1947–1961-ben a M. Állatorv. Lapjának a főszerkesztője. Lóbetegségekkel és állatorvosi EKG-val foglalkozott. – Fm.: Állatorvosi belgyógyászati alapismeretek (Bp., 1953, 1956) – Irod.: Holló F.: Cs. J. (M. Állatorv. Lapja, 1961, 11.).

Cser Imre (Csorna, 1928. nov. 26. – Bp., 1992. jan. 9.) orvos, sebész, ortopéd sebész, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1980). 1954-ben végzett a bp.-i orvosi karon. Egész pályafutása alatt az ortopédiai klinikán működött: gyakornok (1954–1956), tanársegéd (1954–1964), adjunktus (1964–1980), docens (1980–1987), egy. tanár (1987–1992). Elsősorban a csípő- és a térdizületek kóros elváltozásaival foglalkozott, az ún. coxarthrosis és scoliosis miatt végzett intertrochantericus femur-osteotomiákkal foglalkozott. – Fm.: Statikai és dinamikai hatások szerepe a láb-arthrosis kialakulásában (társszerzővel, M. Traumatológia, 1963); Re­sults of Spondylodesis in Scoliosis (Acta Chirurgica, 1967); Interossealis ganglion (társszerzővel, M. Traumatológia, 1969); A térdízületi osteochondrosis dissecans (M. Traumatológia, 1972); Klinische und radiologische Veränderung nach intertrochanteren Femur­osteotomien (Stuttgart, 1983).

Cseresnyés Sándor (Nyírgyulaj, 1786. szept. 15. – Veszprém, 1854. nov. 13.) orvos. 1826-ban szerezte meg orvosi oklevelét a pesti orvosi karon. Egyetemi évei alatt (1817-től) a pesti vakok intézetének orvosa. 1826-tól Csanád és Csongrád vm.-ben orvos, 1831-től Veszprém vm.-ben főorvos. 1847-ben az elsők között alkalmazta Mo.-on az éter-narkózist. Pesten szépirodalommal, Veszprémben helytörténettel és flórakutatással is foglalkozott. Az első fülészeti munka szerzője. – Fm.: Orvosi értekezés a köszvényről... (Buda, 1826); A hallás előműszereiről, hallásról, ezeknek bajairól, orvoslásáról (Veszprém, 1832); Rövid oktatás Lalich József veszettséget és mérges kígyók harapását gyógyító módjáról (Pápa, 1840); Az ugodi sós, vasas, gyantáros, ibolyos hideg forrásokról (Pápa, 1841); A Nagy-Somló hegyről (Pápa, 1848) – Irod.: Gortvay Gy.: Az újabbkori magyar orvosi művelődés- és egészségügy története (Bp., 1953); Fazekas Árpád: Szabolcs-Szatmár megye neves orvosai (Nyíregyháza, 1976).

Cserháti István (Etes–Albertfalva, 1930. okt. 24. – Szeged, 1986. jan. 23.) orvos, belgyógyász, egy. tanár, az orvostud. doktora (1980). 1955-ben végezte tanulmányait a SZOTE-n. 1955–1960-tól a SZOTE belklinikájának munkatársa, 1959-ben szakorvos, 1960-tól tanársegéd, 1965-től adjunktus, 1970-től docens, 1973-tól a II. sz. belklinika igazgatója, ny. r. tanár. 1967–1968-ban Dubnában ösztöndíjas, 1976–1982-ben helyettes rektor. Kutatási területe a trombocitaszám regulációja, a trombocitopoé­zis. – Fm.: A thrombocytopoeticus-serm-ténye­ző kísérletes vizsgálata (Bp., 1980) – Irod.: Cs. I. (SZOTE Almanach 1921-1970, Szeged, 1971).

Csécsy Nagy Imre, Csécsi (Érkeserű, 1804. nov. 28. – Debrecen, 1847. júl. 23) orvos, tanár, az MTA tagja (1844). Pesti előtanulmá­nyok után 1837-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bécsi orvosi karon. 1839-től a debreceni ref. kollégium természetrajz tanára. Jelentős ásványtárat gyűjtött össze. – Fm.: A botanikai magyar műnyelv javításáról (Debrecen, 1824); A természet ösmeretének jótevő befolyása a tudományos műveltségre általában (1839); A fénysugár polarisatiójáról (1840); A tiszta erkölcs tudománya (Bécs, 1842); Földünk s néhány nevezetesb ásvány rövid természetrajza... (Debrecen, 1842); Tiszta erkölcstudomány (Debrecen, 1842) - Irod.: Hanák J.: Cs. J. (MTA Emlékbeszédek, Akad. Ért., 1847).

Csépai Károly (Szolnok, 1888. febr. 7. – Bp., 1922. nov. 29.) orvos, belgyógyász, az or­vostud. kandidátusa (1952). 1911-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1911–1930-ban a bp.-i I. sz. belklinikán gyakornok, tanársegéd, majd adjunktus. 1930-ban magántanár. 1930–1946-ban az OTI orvos-igazgatója, 1934-ben Ólomvizsgáló Állomást hozott létre, amit 1940-ben foglalkozási betegségek kutatóhelyévé fejlesztett. 1940-ben létrehozta a Magdolna Kórházban az ipari betegek osztályát. 1946-ban c. rk. tanár. 1945–1948-ban az OTI főigazgatója, 1948–1962-ben az Uzsoki u.-i Kórház munkaalkalmasságot vizsgáló főorvosa. Ipari megbetegedésekkel foglalkozott. – Irod.: Bugyi B.: A munkaegészségügy kezdete és fejlődése hazánkban (Felsőokt. és Munkavéd. Közlem., 1973, 4. sz.).

Csik Ferenc (Lengvári) (Kaposvár, 1913. dec. 12. – Sopron, 1945. márc. 29.) orvos, olim­piai bajnok, szerkesztő. 1937-ben szerzett orvosi oklevelet a bp.-i orvosi karon, majd 1945-ig az I. sz. belklinika gyakornoka. 1936-ban Berlinben olimpiai bajnok 100 méteres gyorsúszásban. Európa- és főiskolai, valamint világbajnok, országos bajnok. 1937-től a Képes Sport szerkesztője. Orvosi hivatásának gyakorlása közben halt meg az ostrom alatt a bombatámadások idején.

Csík Lajos (Felsőnyárád, 1902. jan. 7. – Szeged, 1962. ápr. 13.) orvos, egy. tanár, az MTA tagja (1947–1949, 1991-ben visszaállítva), a biológiai tud. kandidátusa (1952). 1928-ban szerezte meg orvosi oklevelét a debreceni orvosi karon. 1925–1928-ban a debreceni egy. biol. int., 1928-tól a tihanyi M. Biol. Kut. Int. gyakornoka, adjunktusa. 1937-ben magántanár, 1940–1944-ben a kolozsvári egy. ny. r. tanára, 1945-től szerződéses tanár. 1947-ben Mo.-ra települt. 1950-től az MTA Tihanyi Biol. Kut. Int.-nek az osztályvezetője, 1955-től a szegedi orvosi karon a biológia ny. r. tanára. Általános és humán genetikával foglalkozott. – Fm.: Az izom mechanikai sajátságairól mellékveseír­tás után (Tihany, 1932); Különböző gének hatása ugyanazon szerv phänotípusára (Bp., 1935); Az átöröklés és az ember. Változékonyság és öröklékenység (Az ember, Bp., 1940) – Irod.: Cs. L. (Orv. Hetil., 1962, 31. sz.).

Csiki Ernő, 1898-ig Dietl (Zsilyvajdejvul­kán, 1875. okt. 22. – Bp., 1954. júl. 7.) állatorvos, zoológus, entomológus, egy. tanár, az MTA tagja (1925). 1897-ben végzett az Állatorvosi Főiskolán. Az MNM Állattárában helyezkedett el, aminek 1924–1933-ban igazgatója volt. 1898–1899-ben részt vett Zichy Jenő gr. ázsiai expedíciójában, 1916–1918-ban az ún. Albániai expedícióban. Elsősorban rovartannal foglalkozott, bogarak, egyenesszárnyúak és levéldarazsak rendszer- és alaktanát vizsgálta. Jelentősen gyarapította az MNM Állattárát, több mint 400 addig ismeretlen rovart fedezett fel és írt le, 70 új állatfajt és nemzetséget neveztek el róla. A M. Természettud. Társulat állattani szakoszt.-nak az elnöke (1929–1932), a M. Rovartani Társulat alapító elnöke (1908–1918). A Rovartani Lapok (1908–1926), az Arch. Zoo­logicum (1909–1910), az Arch. Balatonicum (1926–1927) főszerkesztője, a Coleopterorum catalo­gus főmunkatársa. – Fm: Magyarország bogárfaunája (I–II. köt., Bp., 1905-1909); Mol­luscae (in: A Magyar Birodalom állatvilága, Bp., 1906); Csiki Ernő állattani kutatásai Albániában (Bp., 1923); Útmutató a rovarok, bogarak, pókok és százlábúak gyűjtéséhez (Bp., 1925); Akadémiai székfoglaló (Bp., 1929).

Csiky János (Fibi, 1816. márc. 15. – Arad, 1856. júl. 20.) orvos, szemész. 1840-ben avatták orvosdoktorrá Pesten, előbb Fabini János asszisztense volt, majd 1841-től Pankotán, 1844-től Aradon lett gyakorló orvos, 1852-ben „de­lejes” kórházat alapított. – Fm.: Értekezés a hályogról (Buda, 1840).

Csiky János (Gyergyócsomafalva, 1892. aug. 5. – Gyergyószentmiklós, 1979. szept. 7.) orvos, szakíró. 1922-ben szerezte meg orvosi oklevelét a kolozsvári orvosi karon. 1922-től Gyergyószentmiklóson gyakorló orvos. A népegészségügy, a fertőző betegségek, az anyavédelem kérdéseivel foglalkozott. A helyi és az erdélyi magyar sajtóban és napilapokban jelentek meg írásai. 1957–1977-ben vezette az általa szervezett gyergyószentmiklósi Idült Betegek Kórházát. – Fm.: A falu egészségvédelme (Marosvásárhely, 1936); Az anya egészsége és a gyermekáldás (Marosvásárhely, 1939); Adatok a gyergyói nép táplálkozásához (Kolozsvár, 1939).

Csiky József (Marosvásárhely, 1881. nov. 13. – Debrecen, 1929. jan. 26.) orvos, egy. tanár. 1913-ban szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1914–1918-ban katonaorvos, 1916-ban magántanár, 1921–1929-ben a debreceni orvosi karon a belgyógyászat első ny. r. tanára. 1922-ben megalapította az egyetemhez tartozó Ápolónő- és Védőnőképző Intézetet, 1921–1922-ben elnöke a Debreceni Orvos­egyesületnek. Idegbetegségekkel foglalkozott. – Fm.: A belorvostan tankönyve (társzerzőkkel, I–II. köt., Bp., 1914, 2. jav. kiad. 1923–1924); Belorvosi diagnosztika (társszerzőkkel, Bp., 1921) – Irod.: Ángyán J.: Cs. J. (Orv. Hetil., 1929, 6. sz.).

Csillag István (Bp., 1913. ápr. 7. – Bp., 1998. szept. 14.) orvos, sebész, orvostörténész, az orvostud. kandidátusa (1961). Pedagógus családból származott, az orvosi tanulmányokkal egyidőben a Zeneakadémián is elvégzett négy szemesztert. Orvosi tanulmányait Bolognában kezdte el, orvosi oklevelet 1940-ben a szegedi egy.-en szerzett. A II. vh. alatt munkaszolgálatos Ukrajnában, a hadifogságot követően csak 1945-ben tért haza. 1945–1947-ben a Rókus Kórház sebészeti osztályán dolgozott, 1947 és 1957 között az I. sz. sebészeti klinika munkatársa, docense, később a Fővárosi Szt. István Kórház sebészeti osztályán főorvos. Elsősorban a nagyvénák sebészetével foglalkozott, auto­plasztikus anyagokat használt, számos új műtéti eljárást dolgozott ki, az ő módszerével fejlesztették a szövetbarát műanyagok beültetését. Jeles orvostörténész, főleg a jeles zsidó származású magyar orvosok munkásságát kutatta, feldolgozta a régi Zsidó Kórház történetét, foglalkozott a magyar sebészet fejlődésének kérdéseivel. – Fm: A nagyvénák sérüléseinek ellátására vonatkozó kísérletes vizsgálatok (Bp., 1961); Régi zsidó orvosok és kórházak Magyarországon (Bp., 1970). – Irod.: A. Emed: A múlt magyar orvostörténészei (Bp. 2002).

Csilléry András (Bp., 1883. okt. 22. – Drummonville, Kanada, 1964. szept. 9.) orvos, fogorvos, politikus. 1908-ban szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1908–1911-ben ezredorvos, az I. vh. alatt orvos-ezredes, a HM orvosi osztályának előadója. 1918-ban jobboldali szervezetekhez tartozott, 1919. aug. 6-án fegyveresen eltávolította a Peidl-féle szakszervezeti kormányt. 1919. aug. 14. és 1919. nov. 24. között népegészségügyi miniszter, majd a Keresztény Községi Párt alelnöke. 1920-tól nemzetgyűlési képviselő, a Keresztény Gazdasági Párt, majd a Magyar Élet Pártjának a tagja. A MONE alapítója és elnöke (1919–1944), lapjának főszerkesztője (1924–1928), az Orsz. Orvosszöv. elnöke (1927–1934), 1940–1944-ben a fogászat ny. r. tanára a debreceni orvosi karon. 1944-ben elhagyta az országot, Kanadában telepedett le, a quebeci egy. tanára lett. Fm.: A fogszú megelőzésének irányelvei (Bp., 1940): Die Wege und Ziele der MONE (Bp., 1940) – Irod.: Huszár Gy.: A magyar fogászat története (Bp., 1965); Lackó M.: Nyilasok (Bp., 1966).

Csinády Jenő (Nyárádszereda, 1899. ápr. 17. – Bp., 1970. ápr. 14.) sportorvos. Orvosi oklevelét 1925-ben a szegedi orvosi karon szerezte meg, 1925–1926-ban fogorvos, 1930-ban uo. sportorvosi állomást létesített, e tárgykör előadója. 1934-ben egy. magántanár. 1942–1946-ban a bp.-i Orsz. Sportorvosi Int. élettani részlegének vezetője, 1944-ben c. rk. tanár, 1946–1950-ben fogorvos. 1952–1970-ben az Orsz. Testnevelési Sportorvosi Int. munkatársa. Sportélettannal, elektrofiziológiával, doppingszerek hatásmechanizmusával, kimutathatóságával foglal­kozott. Modern biomechanikai mérőműszereket szerkesztett. – Fm.: Beszámoló a m. kir. Ferencz József Tudományegyetem Élettani Intézetének sportorvosi vizsgáló állomásán folytatott munkáról (Szeged, 1936); Időszerű sportorvosi kérdések (Bp., 1938); Az iskolai testnevelés orvosi vonatkozásai (Szeged, 1939) Irod.: Novak K.: Cs. J. (Testnev. és Sporteü. Szle., 1970, 2.).

Csipke Zoltán (Szentes, 1899. júl. 26. – Bp., 1966. febr. 6.) gyógyszerész, orvos, a gyógyszerészettud. kandidátusa (1952). Az I. vh. alatt katona, 1921-ben gyógyszerészi, 1937-ben orvosi oklevelet szerzett a bp.-i orvosi karon. 1921–1933-ban a bp.-i gyógyszerészeti int. munkatársa, 1935-ben magántanár, 1942-ben c. rk. tanár, 1945-től a bp.-i Egy.-i Gyógyszerészeti Int. igazgatója. Jeles gyógyszerkutató. – Fm.: A vénykészítmények kézikönyve (Bp., 1938); Anyagismeret (Kádár T.-ral, Bp., 1949); Vénykészítés (Bp., 1958) – Irod.: Cs. Z. (Gyógyszerészet, 1966, 3. sz.).

Csippék János (Nagytapolcsány, 1845. – Bp., 1916. okt. 8.) gyógyszerész, gyógyszerészettörténész. 1867-ben szerezte meg gyógyszerészi oklevelét a pesti orvosi karon. 1867-től Szentkereszten, 1876-tól Nagytapolcsányban gyógyszerész, 1905-től a bp.-i Szent Család gyógyszertár tulajdonosa. 1897–1908-ban több gyógyszerészettörténeti közleménye jelent meg a felvidéki gyógyszertárak történetéről, Besztercebánya 17. és a szerzetesi patikák 18. századi történetéből – Fm.: Adalékok a magyar, különösen a fekvidéki gyógyszerészet történetéhez (Bp., 1898) – Irod.: Cs. J. (Gyógyszerészi Közlöny, 1916).

Csiszár Vilmos (Magyaróvár, 1906. nov. 7. – Bp., 1972. szept. 12.) állatorvos, higiénikus, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1957). 1929-ben a bp.-i Állatorvosi Főisk.-án szerzett állatorvosi oklevelet, 1932-ben doktori címet szerzett. 1932–1942-ben a debreceni vágóhíd vizsgáló-laboratóriumának vezetője, a debreceni Gazd. Akadémia tanársegéde. 1944-ben uo. tanár, 1945–1949-ben ny. r. tanár. 1949-ben megszervezte a Gödöllői Agrártud. Egy. élelmiszerhigiéniai tanszékét, amelynek 1950–1972-ben tanára volt. Egyik szervezője volt az 1962-ben megindult tejipari szakmérnök-képzésnek. Jeles szobrász is volt. – Fm.: Élelmiszerhygié­ne. l. Tejhygiéne (1950); Tejtermelési hygiéne (Bp., 1954); Tejipari hygiéne (Bp., 1956); Fejés, gépi fejés (Bp., 1960); Húsvizsgálat és húshy­giéne (Bp., 1964); Nagyüzemi tejkezelés (Bp., 1967) – Irod.: Kobulej T. – Katona F.: Cs. V. (M. Állatorv. Lapja, 1973, 3. sz.).

Csontos József (Nagygéres, 1889. febr. 23. – Bp., 1962. okt. 1.) állatorvos, mikrobiológus, az állatorvostud. kandidátusa (1952). 1912-ben szerzett állatorvosi oklevelet a bp.-i Állatorv. Főisk.-n. 1912–1919-ben uo. a belorvostani klinika tanársegéde. 1919-ben egy. doktor, 1919–1929-ben uo. a bakteriológiai int. munkatársa, 1925-ben magántanár. 1929-től az Orsz. Állateü. Int.-ben az oltóanyagellenőrző laboratórium vezetője, 1942–1944-ben a Kolozsvári Állateü. Int. igazgatója. 1946–1950-ben az Orsz. Állateü. Int., 1950–1959-ben az Állatteü. Kut. Int. igazgatója. Állatbetegségtannal, állatjárványtannal foglalkozott (juhok májmételykórja, lovak rhinopneumonitise, sertések Aujeszky-féle betegsége stb.). – Fm.: Állattenyésztéstan, állatbetegségtan (Paszujh M.-sal, Kádár T.-ral, Bp., 1953) – Irod.: Szabó I.: Cs. J. (M. Állatorv. Lapja, 1975, különszám).

Csorba Antal (Újpest, 1915. máj. 18. – Bp., 1978. febr. 18.) orvos, honvéd ezredes, ideg- és elmegyógyász. Orvosi oklevelet 1939-ben a bp.-i orvosi karon szerezte. Előbb katonaorvos, 1945–1950-ben a bp.-i I. sz. ideg- és elmeklinikán tanársegéd, 1950-től hivatásos honvédorvos, 1950-től az MN főideggyógyásza, a katonai pszichiátria és neurológia megalapozója. 1953-tól az Ideggyógy. Szakcsoport vezetőségi tagja, 1964–1967-ben főtitkára, az Ideggyógyászati Szemle szerkesztője. – Klinikai electrophysiologia (társszerzőkkel, Bp., 1969)– Irod.: Cs. A. (Honvédorvos, 1978, 104. sz.); Juhász P.: Cs. A. emlékére (Ideggy. Szle, 1979, 11. sz.).

Csorba József (Nagyszőllős, 1789. jan. 9. – Pest, 1858. nov. 23.) orvos. 1814-ben szerezte meg orvosi oklevelét a pesti orvosi karon. Előbb magánorvos, 1817-től Somogy vm. főorvosa. 1846-ban megalapította a kaposvári kórházat, 1848-ban lemondott állásáról, és Pestre költözött, tudományos munkásságára irányította a figyelmét. Néprajzzal, ismeretterjesztéssel is foglalkozott. – Fm.: Dissertatio inauguralis medica de phlebeurysmate in specie de hea­morrhoidibus (Pest, 1817); Hygiastika vagyis orvosi oktatás... (Pest, 1829); Észrevételek az éghajlatnak és más természeti okoknak befolyásáról az emberre (Pest, 1833); A magyarországi pokolvar, annak természete, okai, óvó- és gyógymódjai (Buda, 1837); Észrevételek az álladalmi egészség rendezéséről hazánkban (Pécs, 1848); Somogy vármegye ismertetése (Pest, 1857) – Irod.: Kátai G.: Dr. Cs. J. emlékezete (Orv. Hetil., 1859. 7. sz.); Frankl J.: Somogy megye orvostörténete (Kaposvár, 1978); Magyary-Kossa Gy.: Magyar orvosi emlékek (IV. köt., Bp., 1941).

Csordás Elemér (Bp., 1882. máj. 8. – Bp., 1956. dec. 14.) orvos, Bp. tiszti főorvosa. 1906-ban szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon, 1906–1912-ben uo. az elme- és idegkórtani klinikán tanársegéd, 1912–1919-ben a Főv. Fertőtlenítő Int. helyettes igazgatója, 1914–1918-ban katonaorvos, járványkórház parancsnok. 1919-től a Fertőtlenítő Int. igazgatója, 1926–1942-ben Bp. tiszti főorvosa. 1912-ben megszervezte a Fertőtlenítő Int. átköltözését a Bp. Váci úti új épületbe, megszervezte a járványtani laboratóriumot. Tiszti főorvosi tevékenységének középpontjában a főv. egészségügyi-közegészségügyi viszonyainak rendezése, a prevenció biztosítása volt. Újjászervezte a főváros járványügyi szolgálatát, szorgalmazta a peremvárosok víz- és csatornahálózatának felújítását, fejlesztését. Széles szakirodalmi tevékenységet fejtett ki. – Fm.: A socialhygiénés problémák megoldása a Székesfővárosban (Bp., 1927).

Csögör Lajos (Nagysármás, 1904. márc. 18. – Bp., 2002. nov. 4.) orvos, fogorvos, egy. tanár, az orvostud. doktora (1960, Magyarországon honosítva 1987). 1933-ban végzett a kolozsvári Ferdinánd Tudományegy. orvosi karán, fogorvosi oklevelet a kolozsvári Ferenc József Tudományegy. orvosi karán kapott (1934). Ugyanott egy. magántanár (1944). 1935–1940-ben a nagyenyedi Bethlen Kollégium fogorvosa, 1940–1944-ben tanársegéd a kolozsvári sztomatológiai int.-ben, 1945–1948-ban a kolozsvári Bolyai János egy. egyetemi tanára és rektora. Annak Marosvásárhelyre történt átköltözése után a fogorvosi kar fogászati tanszékének a vezetője (1948–1949). 1949–1955-ben koholt vádak alapján bebörtönözték, majd visszahelyezték állásába. 1964–1967-ben az egy. rektora. 1969–1973-ban a RTA marosvásárhelyi kutató int. igazgatója. 1985-ben áttelepült Magyarországra. A fogszuvasodás megelőzésével, az ivóvíz fluortartalmával foglalkozott, a prevenciós program megszervezője. Az Erdélyi M. Közművelődési Egyes. elnöke (1945–1947), a román parlament tagja és az eü.-i bizottság elnöke (1965–1975). A Román Orvostud. Akad. alelnöke (1969–1973). 1985-ben a román hatóságok elkobozták a magyar egyetemmel kapcsolatos emlékiratát. – Fm: Fogászat (Bukarest, 1958).

Csörsz Károly (Esztár, 1892. júl. 1. – Baja, 1935. aug. 29.) orvos, genetikus. 1918-ban a kolozsvári orvosi karon végzett, tanulmányai alatt mindkét szemére megbetegedett, az egyikre megvakult. Megtanulta a vakírást és olvasását, 1920–1928-ban a debreceni idegklinikán tanársegéd, 1928-tól a bajai kórház ideg- és elmegyógy. főorvosa, 1930-ban egy. magántanár. A korszerű humángenetikai kutatások ma­gyarországi elindítója. A hazai populációgenetikai kutatások megszervezője. – Fm.: Statisztikai, alkattani és örökléstani vizsgálatok az Alföldről (Debrecen, 1927); Az ichtyosis visszaütő nemhez kötött öröklődése (Bp., 1928); Du­puytren-féle zsugorodásban szenvedő család (Bp., 1930): A külső fül hiányos fejlődésének családi előfordulásához (Tihany, 1930); A modern elmegondozás feladatai Keletma­gyarországon (Debrecen, 1930); Néhány általános érdekű öröklődéskórtani kérdésről (Bp., 1934) – Irod: Czeizel E.: A heredodegenerá­ciós tan története (Orv. Hetil., 1979, 120. sz.).

Csősz Gyula, Sterba (Péterréve, 1878. dec. 17. – Bp., 1959. ápr. 20.) állatorvos. 1900-ban szerezte meg állatorvosi oklevelét a bp.-i Állatorv. Főisk.-n. 1910–1921-ben zirci járási állatorvos, majd Győrött törvényhatósági állat­főorvos. 1934-ben állategészségügyi főtanácsos. Az állatorvosi szaknyelv egyik alapítója, a tájszavak feldolgozója, műszótár-szerkesztő. – Fm.: Állatorvosi műszótár (Bp., 1937); Állatorvosi útitárs (Bp., 1939) – Irod.: Karasszon D.: A magyar állatorvoslás története (Bp., 1981).

Csukás Zoltán (Győr, 1900. szept. 20. – Freiburg, Németország, 1957. szept. 16.) állatorvos, egy. tanár, Kossuth-díjas (1954), az MTA tagja (1955). 1930-ban szerzett állatorvosi oklevelet. 1936-ban magántanár. 1930–1934-ben a József Műegyetem mezőgazdasági oszt. állattenyésztési int.-ében tanársegéd, 1934–1936-ban a debreceni Mezőgazdasági Akad. tanára, majd ösztöndíjas Angliában. 1940–1944-ben a debreceni Tisza István Tudományegy. állattani int.-nek ny. r. egy. tanára és igazgatója. 1944–1945-ben a József Műegy. Állatorv. Karán az állattenyésztési int. ny. r. egy. tanára, 1946–1949-ben a Magyar Agrártud. Egy. Állatorvos­tud. kara állattenyészési int.-ének az igazgatója és ny. r. tanára. 1950–1957-ben tszv. egy. tanár, a szarvasmarha-tenyésztéssel kapcsolatos országos program vezetője (1950–1952). A szarvasmar­ha-tenyésztéssel kapcsolatos problémák jeles kutatója, kutatást indított a magyartarka marha tejelő- és hízóképességének javítására. Javaslatára jött létre a herceghalmi kutatóbázis és a törzskönyvezés bevezetése. Az MTA Állattenyésztési Bizottság elnöke (1952–1957). – Fm: A gazdasági baromfiak tenyésztése (Bp., 1935); A tehén takarmányozása (Bp., 1936); A fehérje táphatásának csökkenése a szervezetben (Debrecen – Pallag, 1940); Alkatkutatás és állattenyésztés (Debrecen, 1941); A podoliai marhacsoport az Appennini-félszigeten (Bp., 1942); Az évszak befolyása a csirke anyagforgalmára, különös tekintettel a téli hízlalásra (Debrecen – Pallag, 1942); Mezőgazdasági enciklopédia (Bp., 1949); Takarmányo­zástan (Bp., 1949); Baromfitenyésztéstan (Bp., 1951); Alkattani tanulmányok hosszú élettartalmú teheneken (Bp., 1954); Baromfitenyésztés (Bp., 1955); A tehén meddőségének örökletes okai (M. Állatorv. Lapja, 1957). – Irod.: Mócsy J.: Cs. Z. (Magyar Tud., 1957); Schandl J.: Cs. Z. (Állattenyésztés, 1957); Kecskés S.: Emlékezés Cs. Z. akadémikusra... (M. Állatorv. Lapja, 1980); Bodó I. – Sándor I.: Emlékezés Cs. Z. professzorra (M. Állatorv. Lapja, 1991).

Csurgay József (Vatta, 1819 – ?, 1895) orvos, járási főorvos. Sárospatakon bölcseletet, jogot és teológiát tanult, majd 1846-ban a pesti orvosi karon kezdett tanulmányokat, de tanul­mányait megszakítva részt vett a szabadságharcban, 1853-ban avatták orvosdoktorrá Pesten. Tanulmányai befejezését követően id. Bó­kay segédorvosa a pesti Szegénygyermek Kórházban, 1854-től Nagyszalonta, 1861-től Arad, 1865-től Büdszentmihály főorvosa, 1872-től Alsó-Dada járási főorvosa. Írásai napilapokban jelentek meg. – Fm.: Az egészségről (Orv. Hetil., 1860); Az alsó ajakrák kiirtásáról plasztikai műtéttel (Orv. Hetil., 1881, 1890); Csonttörések (Gyógyászat, 1863); A gilisztakórról (Gyógyá­szat, 1863); A tüdőlobról (Gyógyászat, 1864, 1871, 1879, 1881, 1884) – Irod.: Szinnyei J.: Magyar írók élete és munkái (Bp., 1910).

Csúzi Cseh János (Losonc, ? – Győr, 1732. ápr. 28.) orvos, ref. lelkész. Franekerben teológiát és medicinát tanult, 1702-ben avatták orvosdoktorrá. 1704-től Győrben orvos és lelkész. Az ún. „szőnyi kettős leánnyal” (összenőtt ikerpárral) európai körutat tett, és meggazdagodott. Erről írott munkáját többször is kiadták – Fm.: Dissertatio inauguralis medica de rhachitide (Franeker, 1702); Isten eleibe felvitetett lelki áldozat avagy áhitatos könyörgések (Győr, 1736) – Irod.: Magyary-Kossa Gy.: Magyar orvosi emlékek (IV. köt., Bp., 1941).