Ugrás a tartalomhoz

MAGYAR ORVOSÉLETRAJZI LEXIKON

KAPRONCZAY KÁROLY

Mundus Kiadó

Á

Á

Ábrahám Ambrus Andor (Tusnád, 1893. nov. 20. – Szeged 1989. jan. 10.) zooló­gus, ideghisztológus, egy. tanár, az MTA tagja (1ev. 1945, r. 1960), Kossuth-díjas (1953). 1913-ban belépett a jászóvári premontrei rendbe. 1919-ben szerzett biológia szakos tanári diplomát a bp.-i tudományegy.-en, 1922-ben doktori oklevelet kapott. 1917-től az állattani tanszéken tanársegéd, 1918-ban adjunktus, 1926-ban magántanár. 1934-től a szegedi tanárképző főisk. tanára, 1936-ban c. ny. rk. tanár, 1940–1967-ben a szegedi tudományegy. ált. állattan és összehasonlító anatómia tanszékén ny. r. tanár. Idegszövettani és idegélettani kérdésekkel foglalkozott, mikrotechnikai eljárásokat dolgozott ki az idegek tanulmányozására. Jelentősek a vérerek beidegződésére, az intracardiális idegekre, a hallóidegekre vonatkozó összehasonlító kutatásai. Tagja volt az Indiai Tud. Akadémiának, a londoni Királyi Orvosi Társaságnak, a Nemzetközi Ideganatómai Akadémiának. A M. Biol. Társ., több MTA-bizottság elnöke, számos külföldi és hazai társaság tagja, tb. levelező tagja, a JATE tb. doktora (1982). 1952–1960-ban az Acta Biologica, 1965–1989-ben az Acta Zoologica és az Acta Zool. Hung. főszerkesztője. – Fm.: Az állattani szervezet őrei a környezetben (Bp., 1931); Az állatok szerepe a gyógyászatban (Pápa, 1932); Bevezetés az állatok szervezettanába (Szeged, 1950); Összehasonlító állatrendszertan (I–II. köt., Bp., 1964); Die Mikroskopische Inner­vation des Herzens und der Blutgefässe von Vertebraten (1964); Microscopic Innervation of the Heart and Blood Vessels in Vertebra­tes including Man (1964); Anatómia, élettan (Bwende S,-ral, Megyeri J.-sal, Bp., 1973, 1979); Iconography of Sensory Nerve Endings (1981) – Irod.: Életem és tud. tevékenységem (Ve­kerdi L., Tiszatáj, 1984); Szentágothai J.: Á. A. (M. Tud., 1989, 7-8. sz.); Biczók F.: Prof. Dr. A. Á. (Acta Biologica, 1989); Annus J. szerk.: A szálfaember (Szeged, 1993); Életem a főiskoláért. A. A. önéletrajzi írása (Horváthné Szél­pál Mária szerk., Szeged, 1993); Farkas L. Gy.: Á. A. centenáriuma (Orv. Hetil., 1994).

Ábrahám Bogdán (Harangláb, 1815. júl. 1. – Gyergyószentmiklós, 1871) orvos, sebész, tanintézeti tanár. Örmény kereskedő családból származott, orvosi tanulmányokat Pesten és Bécsben folytatott. 1841-ben kapott orvosi oklevelet a bécsi orvosi karon. Előbb a bécsi közkórházban működött, 1846-ban kinevezték a kolozsvári Orvos-Sebészi Tanintézet sebészet tanárának, amelyből 1849-ben – a szabadságharcban való részvételért – felfüggesztették. 1851-ben állásáról lemondott, és Gyergyószent­miklóson működött magán-, később városi főorvosként. – Fm: Dissertatio inauguralis me­dica sistens nervoses oculorum (Bécs, 1841); Aetherrelli kísérlet és jószándékú kérelem (Természetbarát, 1847, 39. sz.); A kolozsvári kórház ügyében (Ipar és Természetbarát, 1848, 26-27. sz.) – Irod.: Kapronczay K.: Adatok a magyar örmény orvosok és gyógyszerészek történetéhez (Bp., 2002).

Ádám Lajos (Tergenye, 1879. máj. 1. – Bp., 1946. nov. 17.) orvos, egy. tanár. 1894-ben szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1904–1912-ben a Rókus Kórházban sebész, 1912-től a bp.-i I. sz. sebészeti klinikán tanársegéd, 1916-ban magántanár. 1926-tól a III. sz. sebészeti klinika igazgatója, ny. r. tanár, 1946-tól a II. sz. sebészeti klinika igazgatója. 1946–1947-ben az egy. rektora. Sebészeti műtéttannal, hasi és bélsebészettel foglalkozott. A helyi érzéstelenítés elterjesztése fűződik nevéhez. 1936-tól a Nemzetközi Sebészeti Társaság vezetőségi tagja. – Fm.: A rákkérdésről (Bp., 1935); A fájdalomcsillapítás fejlődése a sebészetben (Bp., 1935); Az élet megbecsülése (Bp., 1936); A fájdalom (Bp., 1937) – Irod.: Babics A.: Á. L. (Orvosok Lapja, 1946, 23.); Nemessuri M.: A húszéves Á.-iskola (in: A sebészet időszerű kérdései, Bp., 1947); Szappanos M.: Dr. Á. A. (M. Nőorvosok L., 1947); Regöly-Mérei Gy.: Á. L.-ról (Orv. Hetil., 1973); Mester E.: Megemlékezés Á. L. professzorról születésének 100. évfordulója alkalmából (Orv. Hetil., 1979).

Ákontz Károly (Kolozsvár, 1861 – Kolozsvár, 1925. jan. 30.) orvos, egy. magántanár. A kolozsvári orvosi karon végzett 1879-ben. Tanulmányai befejezését követően a helyi Erzsébet királyné Kórház balneológiai szakorvosa. 1887-től a Ferenc József Tudományegy. I. sz. nőgyógyászati klinikáján tanársegéd, docens, mb. klinikai igazgató, majd kórházi főorvos. 1893-ban a szülészeti és nőgyógyászati prope­deutikából egy. magántanár. Foglalkozott biztosítási orvostannal is. 1918 után Kolozsvárott maradt. – Fm: A vasúti balesetekről orvosi szempontból (Bp., 1912); A vetélésekről, 25 évi tapasztalat alapján (Bp., 1918); A méhrákról kórodai és kórszövettani szempontból (Bp., 1899). – Irod.: Kapronczay K.: Adatok a magyar örmény orvosok és gyógyszerészek történetéhez (Bp., 2002).

Áldásy Pál (Szombathely, 1928. jan. 12. – Miskolc, 1988. aug. 3.) állatorvos, az állator­vostud. kandidátusa. (1956). Állatorvosi oklevelét 1951-ben Bp.-en szerezte meg. 1951–1952-ben az Orsz. Állategészségügyi Int. munkatársa, 1952–1955-ben az Állatorvostudományi Főisk. járványtani int. tanársegédje, 1955–1987-ben a miskolci Állategészségügyi Int. igazgatója. Elsősorban a vírusos betegségek diagnosztikájával és a mikotoxikozisok kórtanával foglalkozott, hatásos vakcinát dolgozott ki a nyulak mixo­matozisa ellen. Munkásságát Eötvös Loránd-díjjal és Hutÿra Ferenc-emlékéremmel jutalmazták. – Fm.: Az újszülött borjak coli-vérha­sának kóroktana és gyógyítása (M. Állatorv. Lapja, 1959); A sertéspestis elleni nyúlvírus-vakcina nagyüzemi alkalmazásával kapcsolatos megfigyelések (Ványi A.-sal, M. Állatorv. Lapja, 1962): A juhok súrlókórjának hazai előfordulása (Süveges T.-val, M. Állatorv. Lapja, 1964) Irod.: Szabó J.: Á. P. (M. Állatorv. Lapja, 1988, 9. sz.).

Ángyán Béla (Szentistván, Veszprém vm. 1849. jún. 17. – Balatonfüred, 1920. jan. 1.) orvos, egy. tanár. 1876-ban végzett a bp.-i orvosi karon, 1876–1884-ben egy. tanársegéd, 1885-től egy. magántanár, 1889-től a bp.-i Rókus Kórház főorvosa. 1885–1886-ben közkórházi rendelőorvosként részt vett a bp.-i kolera- és himlőjárvány leküzdésében. E tárgyban több cikket publikált az Orv. Hetil.-ban. 1894-ben c. ny. rk. tanár. A Közkórházi Orvostársulat elnöke és az Orsz. Balneológiai Egyes. alelnöke. Schuschny Henrikkel 1903-tól megalapítja a Bp.-i Orvosi Újságot.Fm.: A cholera gyógyításáról (Bp., 1886); A cholera indica kór- és gyógytana (Bp., 1891, Klinikai Füz. 1.) – Irod.: Á. B. (Orv. Hetil., 1984, 34. sz.).

Ángyán János (Bp., 1886. márc. 9. – Pécs, 1969. júl. 19.) orvos, egy. tanár, Ángyán Béla fia. 1908-ban szerezte meg orvosi oklevelét a bp.-i orvosi karon. 1907–1909-ben a bp.-i kórbonctani intézet munkatársa. 1909-ben a berlini R. Koch Int. ösztöndíjasa. 1909–1923-ban a bp.-i II. sz. belklinikán dolgozott. 1912-ben tanársegéd, 1921-ben adjunktus, 1921–1923-ban intézetigazgató, 1914–1918-ban a 7. hadsereg bakterológiai és kórtani oszt., majd a helyőrségi szívbetegállomás vezetője. 1923-tól a pécsi orvosi karon a belgyógyászat ny. r. tanára, intézetigazgató, 1935–1936-ban dékán, 1943–1944-ben rektor. Tudományos munkássága a belgyógyászat egész területére kiterjedt. Har­kányfürdő fejlesztője. Több tudományos bizottság tagja volt. – Fm.: A vagusok hatása az at­rioventikularos szívverésre (Eger, 1913); Szanatóriumok jelentősége a tüdővész elleni küz­delemben (Pécs, 1930); A colitis probléma (Bp., 1935); A gyomor működészavaraival összefüggő károsodásokról (Pécs, 1937); Pneumo­nia-problémák (Bp., 1942) – Irod.: Trencséni T.: Köszöntés. A. J. 80 éves (Orv. Hetil., 1969, 107. sz.); Barta I.: Búcsú Á. professzortól (Orv. Hetil., 1969, 110. sz.); Burger T.: A. J. születésének centenáriumára (Orv. Hetil., 1986).

Árkosi Gelei Benedek (Árkos, ? – Kolozsvár, 1661 ) orvos, tanár. A kolozsvári unitárius kollégiumi előtanulmányok után 1642-ben a padovai orvosi karon orvosi oklevelet szerzett, de még két évig tartózkodott ott. 1644-ben Bécsben, 1645-ben Linzben – ismeretlen okból – várfogságra ítélték. 1645-ben szabadult, Pozsonyban, Mezőmihályon és Kolozsvárott gyógyított. 1645-től a kolozsvári unitárius kollégium tanára és orvosa. A hazai gyógyvizek első leírója. Pestisben halt meg. – Fm.: De laudibus philosophiae et medicinae elegium (Padova, 1639); Oratio in laudem Sacrosanc­tae Theologiae (Padova, 1649) – Irod.: Veress E. – Gál K.: A kolozsvári unitárius kollégium története (II. köt., Kolozsvár, 1932.).

Árkövy József, 1862-ig Arnstein (Pest, 1851. febr. 8. – Bp., 1922. máj. 19.) orvos, fogorvos, egy. tanár. 1876-ban szerezte meg orvosi oklevelét a pesti orvosi karon, 1877-ben sebészmester és fogász. Külföldi tanulmányúton volt, 1877-ben már magánorvos. 1881-ben megalapította magán fog-gyógyintézetét, ebben az évben a fogászat magántanára. 1888-tól a Rókus Kórház főorvosa, 1890-ben a bp.-i fogászati klinika első vezetője, 1892-től a fogászat ny. rk. tanára, 1906–1918-ban ny. r. tanár, a Nemzetközi Fogászati Társulat örökös elnöke. A fogbetegségek kórbonctanával, fogászati diagnosztikával, konzerváló fogászattal foglalkozott. Hisztológiai kutatásai is jelentősek. Nevéhez fűződik a korszerű hazai fogászképzés megszervezése, a fogorvoslásnak a medicina általános színvonalára emelése. Alapító főszerk.-je a Stomatológiai Közlem. c. szaklapnak (1902-től). Az ő tervei alapján készült el 1909-ben a stomatológiai klinika új épülete. 1963-ban a SOTE Árkövy-emlékérmet alapított. – Fm.: A fogbél és gyökhártya bántalmainak diagnosztikája (1884); Diagnostik der Zhan­krankheiten und durch Zahnleiden beding­ten Kiefererkrankungen (Stuttgart, 1885); In­dikationen zur stomatologischen Therapie (Bécs, 1900) – Irod.: Morelli G.: A. J. (bibl.-val, Orvostört. Közl., 1957); Huszár Gy.: A magyar fogászat története (Bp., 1965): Kapronczay K.: Á. J. (Orv. Hetil., 1976, 4. sz.).

Árvay Sándor (Debrecen, 1903. ápr. 16. – Debrecen, 1997. jún 15.) orvos, nőgyógyász, egy. tanár, az orvostud. kandidátusa (1952), doktora (1964). 1928-ban szerzett orvosi oklevelet Debrecenben, előbb a kórélettani intézet (1928–1931), majd a szülészeti klinika (1937–1938) munkatársa, közben a bazeli egy. élettani intézetében tanársegéd (1931–1937). Később Máramarosszigeten, Gyulán főorvos és kórházigazgató. 1951–1975-ig a DOTE szülészeti és nőgyógyászati klinika igazgatója, egy. tanár. Több külföldi és hazai szakmai társaság tagja. Fő kutatási területe a nőgyógyászati endokrinológia volt, de gerontológiával is foglalkozott. – Fm.: A nő endokrinológiája (Debrecen, 1948); A női nemi szervek fejlődési rendellenségei (Bp., 1955); A női nemi szervek kóros helyzetváltozásairól (Bp., 1955); A meddőség (Bp., 1955); Az antibiotikumok szerepe a nőgyógyá­szati terápiában (Bp., 1955); Kombinált oest­rogen-progesteron készítmények szülészeti és nőgyógyászati alkalmazása (Bp., 1962); A terhesség szövődése belgyógyászati betegségekkel (Bp., 1962); A női ivari működések… (Bp., 1963); Az öregedési folyamat és a környezeti hatások kapcsolata (Bp, 1976) – Irod.: Papp Z. szerk.: Emlékfüzet D. med. Dr. h. c. Á. S. egyetemi tanár működésének 20. évfordulójára (Debrecen, 1971); Lampé L.: In me­moriam dr. Á. S. egyetemi tanár (Orv. Hetil., 1997).