Ugrás a tartalomhoz

Magyar néprajzi lexikon

(2006)

Arcanum Adatbázis Kft.

27. fejezet - X

27. fejezet - X

Xantus János (Csokonya, 1825–Bp., 1894): természetkutató, utazó, etnográfus, a MTA 1. tagja (1859). Pécsett végzett jogot. 1845-től Kaposvárt megyei tisztviselő, a szabadságharc után Londonban, majd É-Amerikában katonasorban mint emigráns tengődött, majd mint a Partkutató Testület alkalmazottja, végül mint konzul végzett nagyarányú természettudományos feltáró munkát. 1864-ben hazatért. 1866-tól 1868-ig a javaslatára szervezett bp.-i Állatkert ig.-ja. 1868-tól 1870-ig a K-ázsiai expedíció kötelékében Ceylonban, Singapure, Sziám, Kína, Japán, Borneo, Jáva vidékén gyűjtött etnográfiai anyaga vetette meg alapját az MNM Néprajzi Osztályának, melynek őre, majd ig.-őre volt 1872-től 1893-ig. Az 1873. évi bécsi világkiállításra gyűjtött hazai néprajzi anyaga az Iparművészeti Múz. alapgyűjteményéül szolgált. Mint gyűjtő és mint Amerika és Indonézia számos tájának monográfusa végzett érdemes munkát. – F. m. Xantus János levelei Éjszakamerikábúl (Közli Prépost István, Pest, 1858); Utazás Kalifornia déli részeiben (Pest, 1860); Úti emlékek Singapore és vidékéről (Győr, 1879); Borneo szigetén 1870-ben tett utazásomról (Bp., 1879). – Irod. Miller, M. Henry: Xantus. Hungarian naturalist in the Pioneer West (Palo Alto, 1949); Sándor István: X. J. (bibliográfiával, Bp., 1970).

Sándor István

xilofon, facimbalom : különböző hosszúságú farudakból összeállított idiofón hangszer. A magyar xilofon, amit mindig csak „facimbalom” néven emlegetnek, abban különbözik egyéb xilofon fajtáktól, hogy skálabeosztása a közönséges húros → cimbaloméval egyezik; így a cimbalomjátékos nehézség nélkül tud xilofonon is játszani. A xilofon g ’-től a’’’ -ig terjedő kromatikus hangsorának előállításához 26 db hangzórúdra van szükség. A rudakat hengeresre esztergált vagy hasábosra faragott seprűnyél vastagságú fából szabják ki. Az egyenletesen csökkenő hosszúságú darabok közül a leghosszabb 40 cm, a legrövidebb 25 cm körül van. A rudak hangját úgy magasítják, hogy végükből lefűrészelnek, ha pedig mélyíteni kell a hangot, „hasat” vágnak – azaz mélyedést faragnak – a rúd alsó oldalán a középtájon. – A xilofon hangja, mint általában a xilofonoké, kopogós, éles, száraz fahang. A cimbalmosok leginkább érdekességként veszik elő egy-egy virtuóz variáció eljátszására. Két szólamot, felbontott akkordot ugyanúgy lehet rajta játszani, mint a közönséges cimbalmon. – A facimbalom-xilofonnak a magyar nyelvterületen kívüli előfordulásáról nem tudunk. Múltjáról a legkorábbi adatot Jókai Hétköznapok c. regényéből (1846) ismerjük. – Irod. Sárosi Bálint: Die Volksmusikinstrumente Ungarns (Leipzig, 1967).

Sárosi Bálint