Ugrás a tartalomhoz

Magyar néphit

Pócs Éva

L'Harmattan Kiadó

Eredet, kapcsolatok

Eredet, kapcsolatok

Mindezzel nagy vonalakban bemutattuk a Lilith/Gello-ráolvasások újkori szövegtípusait. Ha //–// Ohrt nyomán //–// egy típusnak tekintjük őket (az általa nem vizsgált Quarina-szövegekkel együtt), akkor zsidó, keresztény és mohamedán altípusok állnak előttünk, egyúttal zsidó, keresztény és mohamedán gyermekágyas-démonok, amelyek ugyan kétségtelenül rendelkeznek helyi sajátságokkal, egy-egy nép saját hiedelemrendszerében gyökerező múlttal is, mégis, a szövegekből nyerhető kép alapján //–// az orosz lázdémonokat kivéve //–// egymás közeli rokonainak is látszanak. Szövegeink legfontosabb közös tartalmi eleme maga a démonikus lény, valamint a démon elleni védekezés módja, a nevekfelírása és ezzel összefüggésben az //„//amulett eredetmondája//“// motívum. Az amulett-szöveg meglepő állandósága mellett a démonok időnként helyi, hasonló démonalakra cserélődtek ki, vagy annak nevét kapták meg, miközben a szöveg által terjesztett és helyidémonok kölcsönösen hatottak is egymásra.

A démonnal szembenálló felek: a hősök, angyalok, vagy szentek népenként, tájanként, koronként és va1lásonként különböznek. Ez természetes: az adott konkrét személy védelméhez példaként szolgáló, démont megsemmisítő szent személy az adotthely, kor, vallás tekintélye kell, hogy legyen, akinek hathatós védelmét az adott beteg isremélheti. Ezek az //„//aktuális tekintélyek//“// természetszerűleg változóbbak, mint az egyik vallásból a másikba, egyik helyről a másikra is átörökíthető, és egy megelőző vallásirendszer maradványaként is megőrizhető alsóbbrendű démonikus lények.

Így tehát szövegeink eredetét keresve elsősorban a démon után kell nyomoznunk. Ezt tették már eddig is e szövegek kutatói és megállapították, hogy e démonok sumér-babiloni eredetűek.[910] A Lilith név //–// amely az Ószövetségben a száműzetés után jelenik meg //–// a babiloni Lilitu és Ardat Lilî nevű széldémon és incubus-démon nevére vezethető vissza. Ez a démon hármas csoportokban jelenik meg, harmadikként egy Lilu nevű férfidémonnal. Lilith feltehetően egy sumér lil (‘szél’) nevű széldémontól származik, akinek egy másik neve ’éjszaka lánya’.[911] Lilith és Gello sok tulajdonságát örökölte a legfélelmesebb babiloni démonnak, a gyermekölő, csecsemőrabló, nőket, újszülötteket bántó Lama¹tunak[912] is, aki egyúttal férfiakat kínzó incubus-démon is. Az első babiloni dinasztia ráolvasásaitól kezdve sok amulettszöveg írja le oroszlán- vagy madárfejű, szamártestű, szamárfülű, üvöltő kutyákkal kísért alakját.[913] Máskor hét neve van, illetve a ’hét gonosz’ vagy a ’kétszer hét gonosz’ csapatában, néha tizenkettes csoportban vonul ártó körútjaira, Nergal, az alvilági pestis és halálistennő vezetésével. Ezek a gonoszok hét állatként (pl. párduc, oroszlán, kígyó, kutya, farkas), vagy ’gonosz szelek’-ként, ’hétszer hét gonosz szél’-ként is megjelennek. A ráolvasások szerint fejfájást, álmatlanságot, vihart, forgószelet hoznak az emberekre; vérszívók //–// főleg újszülöttek vérével táplálkoznak //–//, az anyák méhéből kiszakítják a magzatot. [914] E csapatokban //–// illetve a hét gonosz egy-egy neveként //–// Alu, Gallu és Lamme is megjelennek; az egész csapatot nevezték a ’hét gonosz Lamme’-nek is.[915] Lamme Lama¹tu sumér neve.[916] E név Lammea alakja és a név viselője Lamiaként, Gallu pedig, a férfidémon, nemét megváltoztatva Gelloként jutott agörög démonvilágba. Aluból Ailô lett, ami Lilith egyik mai napig előforduló neve (a fenti héber szövegben: Eilu).[917]

Ami a görög lamiákat illeti, ezek csak név szerint nem jelennek meg a Gello-ráolvasásokban, egyébként Gellóhoz nagyon hasonló vonásokkal rendelkező, az alvilágból érkező, gyermekrabló, szívkiszedő //–// gyakran csapatokban vonuló //–// démonok voltak. A hirtelen gyermekhalált ugyanúgy tulajdonították nekik is, mint Gellónak. Lilith-hez hasonlóan, csábító nők alakjában is ismerték őket. Több hellenisztikus kori és középkori adat utal Gello//–//Lamia és Lilith//–//Lamia azonosítására:[918] tehát nyilvánvaló, hogy a Gello-hiedelmek és ráolvasások ennek a démonnak az alakjától sem voltak függetlenek. Lilithen és Ge1lón kívül a többi említett //–// helyi neveken nevezett //–// démon isugyanennek a fő vonásaiban babiloni eredetű démonnak a helyi hagyományokkal színezett variánsa. Így a perzsa Alt vizsgáló Eilers az ő ősének is Lama¹tut tartja, hasonlóképpen vélekedik Quarina és Ùmmaº-Sibyan arab démonokról Kriss,[919] Lama¹tu alakja a Kr. u. első századokban még saját nevén is ismert volt Szíriában, Kis-Ázsiában.[920]

A rokon, sokszor csak nevükben különböző démonalakok ismerete Európában és a Közel-Keleten a babiloni démonhit és az ezzel kapcsolatos varázsló, démonűző gyakorlat elterjedésének az eredménye. A babiloni varázslók hatása döntő jelentőségű volt a zsidóságra a száműzetés idején, majd a zsidókon keresztül és közvetlenül is az egész ókori keleten és a görög-római világban. Ez a hatás a kereszténységbe, majd az iszlám kultúrába is eljutott (az egyiptomi mágiával együtt), közben az iráni mazdaizmus hatására átalakult.[921] Utóbbi tény különösen jelentős volt éppen a démonvilág //–// és a démonokat legyőző ellenfelek //–// vonatkozásában. Dobrovits szavaival: a //„//jók//–//rosszak hierarchikus rendjét//“//[922] nyújtó perzsa dualizmus hatására alakult ki a száműzetés utáni zsidóvallásban a menny Istenével és angyalaival szembenálló, //„//bukott angyal//“// = Sátán tana. Ez képezte alapját mind a kereszténység, mind az iszlám ördöghitének és mind a saját, mind a keletről örökölt démonvilág pokolivá, ördögivé válásának. A babiloni //„//gonoszok//“// //–// ¹edu //–// démoncsapatából a héber ¹edim lett, Lilu férfidémonból A¹medai, //„//azördögök feje//“//,[923] vagy említettük már a különböző babiloni-zsidó hatásokra démonizálódott, régi arab szellemekből vált ördögi lényeket.[924]

Ami a ráolvasásainkban a démonok legyőzőiként megjelenő isten- és angyalvilágot, szenteket illeti, a hellenizmus és szinkretizmus keleti és európai vallásokat, mitológiákat összeolvasztó irányzatai a 3//–//5. századi mágikus szövegekben megjelenő felsőbb hatalmasságok nagy tarkaságát eredményezték. Ezt Wessely egy 4//–//5. századi görög nyelvű varázspapirusz szerelmi varázsló eljárásában megnevezett //„//tekintélyek//“// névsorávaljellemzi: Isten, Adonai, Mózes, Mihály és Gábriel arkangyalok, Szent György, Abrakszasz, Zeusz, Phoibosz Apollon, Aphrodité, Szeléné, Jézus Krisztus.[925] A keresztény vallás éppen amágikus szövegekben (később az egyház hivatalos ördögűző rítusaiban is) különösensok zsidó vonást őrzött meg: a pátriárkák, próféták éppoly szent személyek maradtak, mint a ráolvasások és a hivatalos démonűzés fő példája, az Újszövetség démonűző Jézus Krisztusa és a későbbi keresztény szentek. A héber nevek használata a keresztényvarázsszövegekben a 2//–//3. század fordulóján még általános volt,[926] még egy 15. századi ortodox (krétai) varázsszöveg is telve van Ábrahám//–//Izsák//–//Jákob hármasságára, Salamonra, Dávidra és Istenre, mint Iaora (Jahvéból) való hivatkozásokkal, sőt a //–// Franz közzétette //–// hivatalos benedikciók gyűjteményéből is bőségesen idézhetnénk ugyanezeket, aszámtalan Sabaothtal és Adonaijal és a héber szavak, nevek használatának tiltásaival egyetemben.[927]

A 2//–//3. század szinkretikus mágiájában fontos a babiloni-egyiptomi alapokkal rendelkező asztrológiának, a csillagdémonok, planéta-szellemek zsidó//–//keresztény, majdezen át iszlám angyal//–//ördög tanokat befolyásoló szerepe is, [928] ráolvasásaink szempontjából még jelentősebbek a planétaszellemek tanát a héber és görög betű- és számmisztikával kiegészítő hermetikus tanok.[929]

A lényegében azonos démonokat jelölő héber Lilith és görög Gello terminusok párhuzamos megléte arra vall, hogy a zsidók és görögök külön-külön, egymástól függetlenül is //„//megtanulták//“// a démont és a tőle való védekezést a káldeus varázslóktól, azonbana különböző nevű démonok ellen használt, de tartalmilag-formailag rokon újkori ráolvasások feltehetően közös eredetűek, azonos alapsémára vezethetők vissza.

Bemutatott jelenkori ráolvasás-típusaink párhuzamainak első ismert feljegyzései ahellenisztikus kor, majd a szinkretizmus, illetve a gnoszticizmus három világrész kultúráit összeötvöző századaiból származnak, amikor egy-egy görög vagy héber nyelvű feljegyzésről csak fenntartásokkal állíthatjuk, hogy az görög vagy zsidó, pogány vagy keresztény, noha a ráolvasások kutatói egy-egy motívum kapcsán előszeretettel használtákezeket a jelzőket.

A gyermekágyas-démon legyőzését megjelenítő első ismert szöveg a 3//–//4. század között keletkezett, görög nyelvű, zsidó és egyiptomi motívumok sajátos keverékét tartal-mazó //„//Salamon testamentumá//“//-ból[930] származik. Itt egy Obüzuth nevű démon áll Salamon királlyal szemben. Ez a borzas hajú, sokféle alakváltozásra képes és soknevű démonnő éjjel sorba látogatja a gyermekágyasokat, lopja a csecsemőket, süketté, vakká, eltompulttá teszi a gyerekeket, de bevallja Salamonnak, hogy ahol Raphael angyal nevét vagyszámát (ami 640) tudják és felírják, ott nem tud bántani.[931] Ezután Salamon a hajánálfogva megkötözi őt. A 640-es szám a hermetikus számmisztikára utal; ugyane könyvegy másik elbeszélésében csillagszellemek (mint Salamonnal szembenálló hét démon), valamint a //„//Salamon pecsétje//“// motívum is megjelenik: ez esetben ez egy gyűrű, amivelSalamon fogságba ejti a démonokat.[932]

Az itt megjelenő démon az újkori Lilith/Gello alakkal lényegében azonos: a görögnév, amelyet talán a szöveg görögre fordítása révén kapott, Hekatéval és egy mai napig ismert démonnal is kapcsolatba hozza.[933] Mint Abüzu, Büzu stb. a görögöknél és románoknál a Gello névvel párhuzamosan mai napig fenmaradt.

A démon Lilith néven //–// ráolvasásunk kontextusában //–// a valószínűleg 7. századi, héber nyelvű //„//Alphabeticum Siradicis//“//-ben jelenik meg elöször.[934] Az itt leírt történet szerint az angyalok üldözik az Ádámtól elfutó Lilithet, majd a Vörös-tenger partján találnak rá. A démon //–// saját szavai szerint //–// arra van teremtve, hogy az újszülötteknek ártson. Az angyalok vízbe fullasztással fenyegetik, mire megesküszik, hogy nem fog ártani, ha az angyalok felírt neveit vagy kifüggesztett képét látja. A három angyal a Snwj, Snsnwj és Smglp neveket viseli. Mindez még egy kerettörténetbe van ágyazva, ami //–//Gaster véleménye szerint //–// arra vall, hogy a ráolvasás már idézet valahonnan.[935]

A Salamon-testamentumbeli szöveg sem mint ráolvasás került feljegyzésre: feltételezhető, hogy az is mintegy idézete egy olyan Lilith-ráolvasásnak, amelyben Salamonáll szemben a démonnal. A démonmegkötő Salamonnak ószövetségi hagyományai isvannak (1Kir 5,9//–//13); az első századokban pedig zsidóság, keresztények, gnosztikusok egyaránt //„//magister magiae//“//-nek tekintették.[936] Természetes, hogy alakja a varázsszövegek példaként szolgáló //„//tekintélyei//“// közé is bevonult. A Salamon//–//démon szembenállás képezte egyik alapját ráolvasásunk zsidó-mohamedán ágának; a Koránban is lefektetett tisztelete az iszlám világban is töretlenül továbbélt.[937] Az újkori Qarina-ráolvasásokban ő maradt a démonmegkötő hős, míg a zsidó szövegekben felváltotta Éliás próféta, talán az újkorban felvirágzó tisztelete[938] idején, Salamon alakjának megjelenése afent említett szír és izraeli keresztény szövegekben feltehetően a mohamedán Salamon-amulettek hatása.

Az //„//Alphabeticum Siradicis//“// angyalai nevüket keresztény szentektől kapták: e három angyalnév nem más, mint a Sziszüniosz-legendával kontaminálódott Gello-ráolvasás //„//szent triászának//“// (Sziszüniosz, Szünodorosz és egy angyalnév, más véleményszerint a három fivér egy névváltozata) elírása.[939] Ebből kiindulva tételezte fel Winkler,[940] hogy a Lilith/Gello-ráolvasást, illetve a démon legyőzetésének történetét a kereszténySziszüniosz-legenda, illetve a szerinte végső soron mazdaizmusra visszavezethető[941] (abogumilizmussal is terjesztett)[942] //„//lovas hős harca a sárkánnyal/démonnal//“// legenda juttatta a mediterráneumba. A ráolvasás és a legenda viszonya azonban inkább fordított lehetett: A legenda Délkelet-Európában és a Közel-Keleten összeolvadt a Lilith/Gello-ráolvasással, a csecsemőfaló démontestvér motívuma révén. Annak kerete lett, és feltehetően egyik a másiknak mintegy //„//szállítójává//“// is vált. A lovas hős alakja (egyéb legendai lovas hősökkel, pl. Szent Györggyel együtt) így a zsidó-mohamedán Salamon-legendákba is benyomult és igen népszerű lett; a lovas Salamon győzelmét nemcsak legendák és amulett-szövegek, hanem függők, gemmák, feliratok is ábrázolják.[943] Azonban éppen az idézett legkorábbi ismert szövegemlékben nem a lovas hős áll a démonnalszemben, hanem Salamon, a mágus; és bizonyára ez Salamon //–// ráolvasásaink szempontjából //–// eredeti kontextusa. Salamonnak ez az érintetlenebb, sajátabb szerepköre is

tovább élt a //„//lovas hős//“// mellett, bizonyos mértékig még a kereszténységben is. Egy görög nyelvű egyiptomi, Salamon-pecsétjét (pentagram) is ábrázoló Krisztus-amulett egy sorban említi Salamont ésSzent Sziszünioszt, talán éppen itttárgyalt démonunk ellenfeleként;[944] vagy egy 5. századi latin nyelvű római-keresztény ráolvasás a lázdémonokat Salamonnal fenyegeti,[945] és sorolhatnánk tovább a keresztény mágikus szövegek hivatkozásait a démonmegkötő Salamonravagy //„//Salamon pecsétjére.//“//[946]

Salamon és Szent Sziszüniosz zsidó//–//keresztény kapcsolatait bizonyítja; ugyanerre vallanak az //„//AlphabeticumSiradicis//“// keresztény legendából eredő angyalnevei. Ezek az angyalnevek fenn is maradtak ráolvasásunk //„//zsidó ágában//“//. A három angyalnév felírása //–// a Lilith-ráolvasásttartalmazó amuletteken vagy attól függetlenül //–// a zsidóság középkorból is ismert, akabbalisztikus irodalom által is terjesztett, jelenkorig űzött gyakorlata[947] //–// mint láthattuk fent idézett Lilith-amulettünkön is. Ugyancsak a kabbalisztikus mágián keresztül istovább élő, mai napig ismert démonelhárító eszközök a Salamon testamentumában ismegjelenő //„//pecsét//“// motívumhoz tartozó, szám- és betűmisztikára utaló bűvös négyzetek, amelyek még az újkori zsidó mágiában is fontos eszközei a démonok távoltartásának.[948] Az //„//iszlám vonalon//“// a vizsgált ráolvasásnak is részei maradtak: a jelenkori mohamedán Quarina-amuletteken az újszülöttet óvó //„//hét angyal//“// számait, betűit tartalmazónégyszögek //–// mint //„//Salamon pecsétjei//“// //–// töltik be a zsidó angyalnév-amulettek szerepét. [949]

Mindeme korai zsidó//–//keresztény kapcsolatok nem bizonyítják a //„//démon angyal általi legyőzetése//“// //–// mint ráolvasás-téma //–// keresztény legendából való származását. Mintláttuk, a keresztény angyalnevek előtt, már a //„//Salamon testamentumá//“//-ban is megjelenik a démonnal szembenálló Raphael, a zsidógnosztikus //„//csillagdémon angyal//“//. Ahermetikus asztrológia angyaltanának vonala máshol is felbukkan: noha nem pontosan itt vizsgált ráolvasásunk kontextusában, de Lili és Mar démonokkal áll szemben hét //„//planétaszellem//“// angyal egy mezopotámiai varázscsésze zsidó amulettszövegén.[950] Hogy mind a Salamon//–//démon szembenállást, mind a hermetikus asztrológia angyalait, mind a keresztény angyal-amulett motívumát megelőzhette egy archaikusabb angyal//–//démon szembenállás, azt a Lilith/Gello-ráolvasás délkelet-európai keresztény elágazásai, az orosz-román Gello/Avestiþa, illetve az orosz Trjasavica-ráolvasások egyes variánsai bizonyítják, amelyek démon-legyőző keresztény szentek mellett zsidó jellegűangyalalakokat és egyéb archaikus //–// olykor egyenesen a legtávolabbi babiloni ősökreutaló //–// sajátságokat is megőriztek. A démonokat sokszor a Sinai-hegyről vagy az Olaj-fák hegyéről alászálló Mihály, a zsidó őrzőangyalból lett keresztény angyal teszi ártalmatlanná, aki Szent Mihályként a keleti kereszténység egyik sárkányölő legendahőse islett. [951] Ezekben a ráolvasásokban a démon-ellenfelek két különböző korú ága fonódikegybe Szent Mihály/Mihály arkangyal hol a Sínai-hegyről leszálló, hol lovas hőskéntmegjelenő alakjában. E zsidó-keresztény angyalok és szentek valamikori zsidó kontextusát hangsúlyozzák a helyettük olykor fellépő ószövetségi hármasságok (pl.Ábrahám//–//lzsák//–//Jákob) és színhelyek (a Sínai-hegy mellett pl. a Lilith-ráolvasásból ismert //„//Vörös-tenger partja//“//).

Ami az //„//Alphabeticum Siradicis//“//-beli angyal//–//démon szembenállást illeti, a Paradicsomból elfutó Lilith legendája bizonyára másodlagosan kontaminálódott a démon angyalok általi legyőzetését elbeszélő ráolvasással, az //„//angyalok általi üldöztetés//“// közösmotívuma révén. Nem érthetünk tehát egyet Ohrt véleményével, amely szerint Lilithdémon csak e motívum révén került a Gello-ráolvasásba.[952] Hiszen Lilith csak másodlagosan, a //„//bukott angyal//“//-képzetek hatására lett //„//Ádám első felesége//“//, egyébként Gellóvallényegében egyező gyermekágyas démon! Helyesebb, ha Lilith/Gello-ráolvasásról beszélünk, amelynek első ismert adatai a //„//Salamon testamentuma//“// és az //„//AlphabeticumSiradicis//“// fent idézett helyei.

Az angyal//–//démon szembenállás mindkét korai szövegemlékben az //„//amulett eredetmondája//“// motívumban fogalmazódik meg. Ez a motívum fontos közös eleme a két szövegnek (és egészen az újkorig végigkíséri a ráolvasás mindegyik elágazását). Ez az a motívum, amely a Lilith/Gello-ráolvasást az európai//–//közel-keleti epikus ráolvasásoknak azókortól mai napig legfontosabb, //„//Szent és gonosz találkozása//“// néven összefoglalhatótípusain[953] belül megkülönbözteti. A motívum eredete homályba vész; ráolvasásunk múltja után nyomozva nem találunk távolabbi adatokat ezt tartalmazó szövegekre. Ha azonbane megkülönböztető jegytől eltekintünk, a ráolvasásunk tartalmazta //„//szent/angyal győzelme a démon felett//“// történethez olyan párhuzamaink vannak az első évezred szövegemlékei között, amelyek mintegy kijelölik azt a közeget, amelyben a sajátosan gyermekágyasdémonok ellen használt, speciális Lilith/Gello-ráolvasásnak feltételezett //–// de adatokkalnem igazolható //–// ősei is létezhettek, mint átmeneti formák egy babiloni//–//zsidó és/vagybabiloni//–//görög terjedés útján, mintegy a Lilith/Gello-ráolvasás oldalági felmenőiként. Hozzá legközelebb egy 6. századi latin szöveg áll. Ebben a ráolvasásban három angyaltalálkozik Nessia démonnal és csapatával:

…tres angeli ambulaverunt in monte Synai, et obviavit illis Nessia Troppho Gnagado Crampho Colora Git. Tum angeli dixerunt: unde vaditis aut que pergitis?Nessia respondit: nos vadimus ad famulum dei N., ossa eius siccare, medullas evacuare... Ad [hoc] 3 angeli dixerunt:Adiuros vos… ut non noceatis huic famulo dei N…[954]

A szövegnek a 9//–//13. század közt hat latin nyelvű változatát jegyezték fel (nescia, nosia stb. betegségdémon ellen), majd a 10. századtól megkezdődik a német nyelvű Drei Engel-Segen jelenkorig tartó virágzása.[955] A Lilith/Gello-ráolvasás e távoli, a nyugati kereszténység területén terebélyesedő rokoni ágának nincs köze a gyermekágyas démonokhoz: a 6. századtól napjainkig mindenfajta betegségre alkalmazták. Más a helyzetazonban Délkelet-Európában. A Nessia démonnal, szláv nevén Ne¾iddel szembenálló Szent Mihály/Mihály arkangyal az oroszoknál a 14. század óta ismert, kolostori ima-és receptkönyvekből[956] terjedő, bizonyítottan bizánci eredetű nezsid-ráolvasásban jelenik meg. E ráolvasás egyes variánsai minden pontjukban azonosak a Gello/Szent Mihályszövegekkel (még abban is, a Sziszüniosz-legendába foglalt és a //„//Krisztus születése//“//motívummal kiegészülő változatai is vannak).[957] Tehát a Gello-ráolvasásnak csak a démon nevében eltérő verziója; azaz a közös séma nem speciálisan gyermekágyas démonra alkalmazott változata, amelynek adatai az angyal//–//démon szembenállás bizánci/kelet-európai folyamatosságát bizonyítják.

E ráolvasás-típusok még korábbi adata, a Szent és gonosz találkozása séma első ismert európai megfogalmazása egy 3 századi görög nyelvű, migrén elleni ráolvasás töredéke. Eszerint a tengerből kikelő, migrént hozó, szarvasként bőgő, marhaként üvöltő Antaura (‘zaj’,‘zűrzavar’ //–// vö. a démon üvöltése) az epheszoszi Artemisszel találkozik, aki megkérdi tőle, hogy hová viszi a fejfájást (a töredéknek itt vége szakad).[958] Ennek mintegyezer évvel későbbi, de tartalmilag-formailag közeli párhuzamában Szűz Mária küldi el aHémikr[anio]n (’migrén’) nevű fejfájásdémont, ökör fejébe és vad hegyekbe, ahol a kutya nem ugat. [959]

E ráolvasások meglehetős pontossággal követik feltételezett babiloni őseik sémáját, de még azok elküldő formuláinak tartalmát is. A Lama¹tu-ráolvasások a hegyekbe, tengerbe, pokolba küldik a démont, vagy a sivatagba, hogy a szarvast, vadkecskét és azok kölykeit bántsák, ne az emberi gyermekek húsát és vérét fogyasszák.[960] (Vö. Ézsaiás fent említett helyével: 34,14.)

Átugorva az előbb idézett 3//–//13. századi adatokat, e formulák igen közeli párhuzamait leljük fel //–// mint már említettem //–// az újkori Gello/Avestiþa-szövegekben, de a démonoknak a babiloni ráolvasásokban leírt tulajdonságai is nagy hűséggel lelhetők fel a Gello-ráolvasásokban. Erre már Pradel is felfigyelt, amikor a fent említett 15//–//17. századi görög ráolvasásokhoz párhuzamul egy Lama¹tu-ráolvasást idézett:

…elűzik a fiút apja házából, elkergetik a galambokat odújukból, ……a fecskét elröptetik üregéből, az ökröket és bárányokat csapással sújtják. Gonosz szellemek ők, akik vihart támasztanak, pusztulást hoznak az országra, az ajtón mint kígyók kúsznak be, a sarokvason át szélként fújnak, kiszakítják a feleséget férje karjaiból, széttépik a méhét a szoptatós anyának és a szülő nőnek …[961]

A Lama¹tutól való védekezés módszereiben is sok a hasonlóság: pl. képét vagy szobráthelyezték a lázbeteg gyermekágyas mellé; a beteg mellére vagy az ajtóra amulettet tettek hét nevével.105

Ebben a kontextusban még röviden az orosz Trjasavica-ráolvasásokról is kell szólnunk, amelyeket Ohrt //–// áttekintvén a Gello/Lilith-ráolvasás európai kapcsolatait //–// azok helyi démonokhoz alkalmazott verziójának tekint. [962] Valószínű azonban, hogy itt inkább a közös babiloni ősök, a széldémonként, lázdémonként is megjelenő Lama¹tu, illetve a //„//hét gonosz//“//, //„//hétszer hét gonosz szél//“// ellen szolgáló ráolvasások régi //–// a démonoktól mint sajátosan szél- és lázdémonoktól védő //–// verzióinak továbbéléséröl van szó.[963] Lázdémonok csak e ráolvasás kontextusában ismertek az orosz hiedelmekben, tehát feltehető, hogy ez a ráolvasás //„//szállította//“//, terjesztette el őket. A Trjasavica-ráolvasások a Lilith/Gello-ráolvasások fent említett korai párhuzamainak olyan sajátságait isőrzik, amelyek a gyermekágyas-démonok kontextusában egyébként nem ismertek (például a tengerből kikelő démon a 3. századi Antaura-ráolvasásban); ez a tény szintén nemkései, helyi adaptációra, hanem a Lilith/Gello-ráolvasással párhuzamos fejlődésre vall.//„//Korai//“// lázdémon/ széldémon-ráolvasások feltételezése mellett szólnak a különbözőhelyeken felbukkanó középkori-újkori változatok: pl. a Lilith/Gello-ráolvasással csaktávoli rokonságban lévő román széldémon- és/vagy lázdémon-ráolvasások.[964] az újkori zsidóság hiedelmeiből ismert lázdémonok[965] vagy az orosz lázdémon-ráolvasások közép-és nyugat-európai párhuzamai. Ez utóbbi //–// elsősorban a német nyelvterületen ismert //–//szövegek töredékes formában ugyan, de részleteiben (pl. a démonok nevei vagy a démo-nokat legyőző ellenfelek) is egyező megfelelői az orosz szövegeknek. [966] A legelső ismertnyugati (egyházi) feljegyzés egy 9. századi latin szöveg, amely szerint a hétféle hideglelést: hét lázdémon nővért angyalokkal fenyegetik:

…frigores cotidiane, terciane, ... recedite ab hoc famulo dei N. et chorus angelorum persequatur vos.[967]

E szövegemléket jóval megelőzően kellett, hogy létezzenek //–// mint ezt Ohrt is hangsúlyozta //–// görög-bizánci szövegek, amelyek a rokon keleti és nyugati változatok közt hiányozni látszó összekötő láncszemek, a kelet- és nyugat-európai ráolvasások közös őseiés egyúttal a babiloni eredetű démonok ellen szolgáló ráolvasások egy, a Lilith/Gello-ráolvasással azonos vagy párhuzamos úton a mediterráneumban elterjedt verziói voltak.



[910] Gaster 1900, 157; Winkler 1931, 185.

[911] Jeremias 1913, 412; Langdon 1964, 316//–//362, Jirku 1912, 37. Jirku azt a lehetőséget is felveti, hogya név a héber layelah (‘éjszaka’) szó elírása, illetve félreolvasása.

[912] Régi olvasata: Labartu ( Jastrow 1971, 309//–//311; Langdon 1964, 358, 363, 366).

[913] Eilers 1979, 3//–//5.

[914] Myhrman, 1902, 142//–//148; Jeremias 1913, 411//–//412; Jastrow 1971, 309//–//311.

[915] Langdon 1964, 362//–//364.

[916] Uo. 363.

[917] Myhrman 1902, 152; Hepding 1914, 121; Langdon 1964, 364//–//365.

[918] Gello: Schmidt 1871, 131//–//133; Rohde 1925, II. 409//–//411; Herter 1950, 120; Vlachos 1971,234//–//235. //–// Ézsaiás fent említett helyén Lilith nevét Symmachus Lamiának fordította (Rohde 1925, II. 409.), Hieronymus Órigenészhez írott kommentárjában //–// így ír: //„//Et lamiam quae Hebraice dicitur

[919] Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 24.

[920] Winkler 1931, 185.

[921] Blau 1898, 23; Franz 1909, II. 401//–//402; Reitzenstein 1904, 185//–//187, 303; Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 24.

[922] Dobrovits 1979, 91.

[923] Blau 12; Franz 1909, II. 400//–//401; Jirku 1912, 40; Langdon 1964, 372, 416; Haag 1983, 250//–//253;Hasenfrantz 1983.

[924] El-Adly 1981, 41; Goldziher 1981, 689//–//692.

[925] Wessely 1886, 183.

[926] Franz 1909, II. 537.

[927] Uo. 535//–//537, 576; Pradel 1907, 61//–//63.

[928] Dietrich 1891, 40//–//45; Reitzenstein 1904, 185//–//186; Stemplinger 1922, 19//–//21; Kákosy 1978, 267;1984, 48.

[929] Dietrich 1891, 46//–//47; Reitzenstein 1904, 260; Kákosy 1978, 277//–//290.

[930] Kákosy jellemzése (1974, 288). Egyiptomi gnosztikus közösségek erős zsidó hatást mutató apokrif (görög nyelvű) Salamon-iratairól: Reitzenstein 1904, 185//–//186.

[931] Gaster közli: 1900, 157//–//159.

[932] Kákosy közlése: 1978, 288//–//290.

[933] 76 Rohde 1925, II. 407; Pradel, 1907, 339 (szerinte jelentése ‘kebletlen’, és a mai monobüza démon megfelelője); Hepding 1914, 121.

[934] 77 Angol fordítását közli Gaster 1900, 155//–//157; kivonatosan közli Winkler 1931, 107. Gaster (uo.52//–//153) hasonló történetet közöl a szerinte 10. századi //„//Széfer Raciel//“//-ből; itt Lilith ‘az első Éva’ néven szerepel.

[935] 78 Gaster 1900, 157.

[936] Dietrich 1891, 141//–//142; Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 23. Salamon ördög fölötti hatalma atalmudi hagyományokban: Levi 1863, 83//–//92; Blau 1898, 12.

[937] Jeremias 1930, 544//–//547; Winkler 1931, 41; El-Adly 1981, 47//–//48.

[938] Jeremias i. m. 603//–//605.

[939] Gaster 1900, 154//–//155; Ohrt 1929//–//30/b 438.

[940] Winkler 1931, 185.

[941] Strausz 1897, 175 (Ve¹elov¹kij nyomán, hivatkozás nélkül).

[942] Winkler 1931, 17, 106, 117, 185//–//187. Orosz elterjedéséről: Mansikka 1909, 49; eredetéről még:Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 23.

[943] Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 187, 24; Winkler 1931, 94. Szent György az iszlámban: Dietrich,1891, 124//–//125; El-Aldy, 1981, 47.

[944] Kákosy 1974, 124.

[945] //„//Ad quartanas… [negyednapi hideglelésre] recede ab illo Gaio Seio [= N. N.], Solomon tesequitur//“//. Pseudo-Plinius 5. századi receptkönyvéből közli: Heim 1892, 479//–//480.

[946] 4. és 15. századi görög kéziratokban Salamon pecsétjének említése (például //„//Salamon megpecsételi az ördögöt//“//): Reitzenstein 1904, 295; Pradel 1907, 313, 481.

[947] Gaster 1900, 153 (12. századi kéziraton kabbalisztikus szövegek közt fohász a //„//három angyalhoz//“//); Bischoff 1903, 91.

[948] Lásd pl. Bischoff 1903, 95//–//98.

[949] Kriss //–// Kriss-Heinrich 1962, II. 24//–//25: az újszülöttet óvó hét angyal. Angyal- és démonszámokaz amuletteken: uo. 82//–//97.

[950] Hadriel, Nariel, Uriel, stb. angyalok //„//mennek és végigjárják az eget és a földet és a csillagokat ésaz állatövet…//“// (Reitzenstein 1904, 291//–//292, a szöveg keletkezésének időpontját nem közli). Lilith-telszembenálló angyal egy szír keresztény amulettszövegben is megjelenik: Winkler 1931, 193. Pradel(1907, 132//–//133) még egy 15. századi görög varázsszövegben megjelenő hét angyalt is héber jellegű//„//gnosztikus archónok//“//-nak minősít. Egy késői Lilith-ráolvasásban is //–// ahol már Éliás a démon ellenfele //–// felbukkan a csillagdémon-angyal nyoma: Éliás a 613-as //„//szent számmal//“// köti meg Lilithet(Langdon 1964, 363//–//364).

[951] Dietrich 1891, 119//–//125.

[952] Ohrt 1927, 3.

[953] Ohrt 1936, 53, //„//Begegnung mit dem Schadengeist//“//. Magyar típusait //–// amelyek elsősorban a Dél-kelet-Európában elterjedt típusok rokonai, lásd: Pócs 1985//–//1986, II. 442//–//470.

[954] Ohrt 1929//–//30/a, 438; 1936, 53 (a kihagyások Ohrt közlésében)

[955] Ohrt 1929//–//30/a, 437.

[956] Uo. Winkler 1931, 116//–//117, Weinreich 1946, 294. Ne¾id démon újkori délszláv, román, ukrán és lengyel ráolvasásokból is ismert; ezek a szövegek az orosz Ne¾id-ráolvasás többé-kevésbé eltérő verziói (Mansikka 1909, 49//–//57). Ohrt (1929//–//30/a, 437) nem ért egyet ne¾id démonnak a nessia stb. nevű démontól való eredeztetésével; ezt valószínűsíti mégis részint a nessia- és ne¾id-ráolvasások kapcsolata, részintaz a tény, hogy ez az ismeretlen eredetű démonnév, amely 5. századi latin receptkönyvben jelenik meg először (Heim 1892, 497//–//498), a fent említett népeknél e ráolvasásnak (és rokonainak) a kontextusán kívülnem ismert; igen valószínű tehát, hogy ez terjesztette el.

[957] Mansikka 1909, 53. Mansikka (uo. 58) felhívja a figyelmet egy apokrif legendára a Krisztus általaz utolsó ítéletig föld alá űzött Sátánról; szerinte innen ered a Ne¾id- és Gello-ráolvasás //„//Krisztus születése//“//motívuma.

[958] Ohrt 1936, 53; Weinreich 1946, 293.

[959] Weinreich 1946, 293//–//294.

[960] Myhrman 1902, 149, 163; Langdon 1964, 367.

[961] Pradel 1907, 341//–//342.

[962] Ohrt 1927; 1929//–//30/b 1462.

[963] Vö. például egy Lama¹tu //–// mint lázdémon //–// elleni ráolvasás kezdetével: //„//Láz, tűz, forróság, hideg, reszketés…//“// (mint a démon, illetve démoncsapat nevei; Myhrman 1902, 191).

[964] Román //„//széllányok//“// ráolvasásokban pl. Gaster 1900, 124//–//131. (Vö. az erdélyi, moldvai, bukovinaimagyar epikus ráolvasások szél-/lázdémonokra emlékeztető lényeivel: //„//nagy Sátán hetvenhét fiával, hetvenhét lányával;//“// //„//hetvenhétféle pokolbeli tűz//“//, //„//hetvenhétféle rossz szél hordozó asszonyok//“// stb.;Pócs 1985//–//86, II. 442//–//470).

[965] Blau 1898, 80.

[966] Ohrt 1927, 3//–//5; 1929//–//1930/b 1461.

[967] Franz 1909, II. 475; lásd még uo. 576.