Ugrás a tartalomhoz

Magyar művészeti kislexikon

Körber Ágnes (2006)

Enciklopédia Kiadó

H

H

H

HAJÓS Alfréd

Névváltozat: [Guttmann Arnold]

építész

Született: Budapest, 1878. február 1.

Meghalt: Budapest, 1955. november 12.

Jelentős úszó és labdarúgó karrierje mellett, 1899-ben végzett a budapesti Műegyetemen. 1899-1907 között Lechner Ödön | [lásd] és Alpár Ignác | [lásd] irodájában dolgozott, 1907-ben önálló irodát nyitott. Fontos művei a református egyház budapesti székháza (1909, XIV., Abonyi utca 21.); a Borsod megyei Takarékpénztár miskolci épülete (1909-10); a kolozsvári Vakok Intézete (1909-14); a debreceni Arany Bika Szálló (1910-11); a lőcsei katolikus gimnázium (1910); a szabadkai Magyar Általános Hitelbank fiókintézete (1911-13); a Magyar Mezőgazdák Szövetkezetének székháza (V., Alkotmány utca); a Megyeri úti sportpálya (1924), ahol az első vasbeton lelátós tribün található; a margitszigeti Nemzeti Sportuszoda (1930). Kötete: Így lettem olimpiai bajnok!, 1956.

Irodalom

PUSZTAI L.: Száz éve született Hajós Alfréd, Magyar Építőművészet, 1978/5.
GERLE J.-KOVÁCS A.-MAKOVECZ I.: A századforduló magyar építészete, Budapest, 1990
BAKÓ J.: Halmayt elfelejtették, Hajóst nem, Népszava, 1995. 150. sz.
ZEIDLER M.: A Nemzeti Stadiontól a Népstadionig (Tanulmány Budapest múltjából), 1997
HARGRAVE, A.: 100 éve született Hajós Alfréd, Új Magyar Építőművészet, 1998
BODNÁR T.: Az első arany, Belvedere Meridionale, Szeged, 1999.

(NAGY VILLŐ)

HANN Sebestyén

ötvös

Született: Lőcse, 1644

Meghalt: Nagyszeben, 1713. február 28.

Valószínűleg Lőcsén tanult, 1675-ben Nagyszebenbe kerülve polgárjogot szerzett, és mester lett a céhben. Fiatal korának késő reneszánsz stílusát feladva díszedényein a barokk stílust kezdte alkalmazni. Az erdélyi magyar és szász vezető réteg számára dolgozott. Ötvöscéhe jelentős művészi exportot is lebonyolított moldvai és havasalföldi román fejedelemségek számára. 1680 körül dísztálat készített Salamon és Sába királynője ábrázolásával (aranyozott ezüst, korall száron, Iparművészeti Múzeum), 1682-ben bibliai jelenettel díszített fedeles kupát, 1684-ben kelyhet, 1685-ben keresztelő medencét, két gyertyatartót, három lábon álló füles tálkát, az Utolsó Vacsora-jelenettel díszített ostyatartót (mind a nagyszebeni Brukenthal Múzeumban). 1697-ből való az ókori jelenetekkel díszített fedeles kupa (Magyar Nemzeti Múzeum); mellboglár, gyömbértartó (Iparművészeti Múzeum). Több kelyhe és fedeles kupája erdélyi evangélikus és református templomokban található. 1698 körül elkészítette Franckensteini Franck Bálint ezüstözött ón síremléktábláját (Nagyszeben, evangélikus templom).

Irodalom

MIHALIK S.: Der Goldschmied Sebastian Hann, Acta Historiae Artium XVI., 1970. 151-197.

(LIPP MÓNIKA)

HARTMANN Antal

kőműves, építőmester

Született: 18. század második fele

Mestere: Isidore Marcellus Canevale, Franz Anton Hillebrandt

Isidore Canevale | [lásd] és Franz Anton Hillebrandt | [lásd] tanítványa és segédje. 1761-től Esztergomban dolgozott. 1767-ben a várbeli barokk templom építését vezette, majd az Obermayer-házat építette. Nevéhez fűződik 1768 körül a Gróh-ház, 1770-73-ban pedig az esztergomi Bottyán-ház átépítése, 1776-79-ben a gimnázium épülete. Épülethomlokzatait lapos lizénákkal és pilaszterekkel tagolta, az ablakkeretezések felett rokokó stukkódíszítést alkalmazott. Dolgozott Nyergesújfalun is.

Irodalom

GALAVICS G.-MAROSI E.-MIKÓ Á.-WEHLI T.: Magyar művészet a kezdetektől 1800-ig, Budapest, 2001., 404.

(LIPP MÓNIKA)

HARTMANN József

szobrász

Született: ?, 1700 körül

Meghalt: Kassa, 1764

Kassai barokk szobrász, akiről számos levéltári adatot ismerünk. Északkelet-Magyarországon működött, oltárokat (Lelesz, Svedlér, Varannó), stukkókat, kőszobrokat készített. A sebesváraljai Szentiványi kastély kápolnájában törökfejes konzolokat alakított ki 1750 körül. A Magyar Nemzeti Galéria Hartmann köréből származó faragványokat őriz a kassai Szent-Kereszt-oltárról, amelyek a tisztítótűzben szenvedő lelkeket ábrázolnak.

Irodalom

A Magyar Nemzeti Galéria Régi Gyűjteményei (szerk.: MOJZER M.), Budapest, 1984. 184.
HAUSZMANN Alajos

építész

Született: Buda, 1847. június 9.

Meghalt: Velence, 1926. július 31.

Tanulmányait a Műegyetemen kezdte, majd Berlinben a Képzőművészeti Akadémián folytatta. Ezek után, hogy a reneszánsz építészetet megismerje, itáliai körutat tett. Hazatérve Szkalnitzky Antalnál dolgozott (1868-70), 1870-ben saját irodát nyitott, ahol több jeles építészt foglalkoztatott (Alpár Ignác, | [lásd] Lajta Béla, | [lásd] Komor Marcell | [lásd]). 1872-től a József nádor Műegyetemen az építészet tanára volt. Korai munkáira neoreneszánsz stílus (István Kórház, 1880-82; Erzsébet Kórház, mai Sportkórház, pavilonja, 1882-84; Markó utcai főreáliskola, 1883-84; Technológiai és Iparmúzeum, 1887-89; Törvényszéki Orvostani Intézet, 1889), a századfordulótól a neobarokk jellemző (New York-palota, 1891-96; Királyi Kúria, ma Néprajzi Múzeum, 1891-96; városháza és színház, Szombathely) műveire. Befejezte a Ybl Miklós | [lásd] elkezdte budai királyi várbővítését és kialakította dunai homlokzatát (1891-1904). Késői munkáján, a Műegyetem központi épületén (1903-09) már szecessziós jegyek is felismerhetők. 1924-ben az MTA tagja lett. Elméleti munkássága jelentős, megjelent önéletírása (Hauszmann önéletrajza, kiad., bev.: Hajdú V., Ritoók P., 1995) és naplója is (Építész a századfordulón. Hauszmann Alajos naplója, kiad.: SEIDL A., Budapest, 1997).

Irodalom

LYKA K.: Hauszmann Alajos, Magyar Művészet, 1926
FÁBIÁN G.: Nagy magyar építőművészek, Budapest, 1936
SZALAI I.: Hauszmann Alajos, Magyar Építőművészet, 1966
MERÉNYI F.: A magyar építészet 1867-1967, Budapest, 1970
CZAGÁNY I.: Hauszmann Alajos művészetének stílusváltozásai, Művészettörténeti Értesítő, 1978
A historizmus művészete Magyarországon (szerk.: ZÁDOR A.), Budapest, 1993
DÉRY A.-MERÉNYI F.: Magyar Építészet 1867-1945, Budapest, 2000.
HEBENSTREIT József

szobrász

Született: Ybbs [Ausztria], 1719

Meghalt: Pest, 1783. október 23.

1747-től pesti polgár. Kő- és fafaragással, stukkóval, épületplasztikával, oltárszobrászattal egyaránt foglalkozott. Közös indulásuk idején hatott rá Conti Lipót Antal | [lásd] egyénisége. 1746 körül Pesten a volt pálos templom (ma Egyetemi templom) főoltárára készített két szobrot. 1751-ben Pesten a király látogatására készített emelvényre faragott két koronát. 1756-ban Pesten a városi tanács jogi szakiskolájának szobrászi díszét készítette. 1759-60-ban a gyöngyösi ferences templomba faragott két mellékoltárt és a főoltár szobrait. 1769-70-ben Egerben a minorita templom főoltárszobrait, 1771-től az esztergomi Szent István-templom szobordíszét készítette. Dolgozott Belényesen (1772, főoltárszobrok), Besztercebányán (1774, plébániatemplom, főoltárszobrok), Szécsényben (1775, ferences templom, mellékoltárszobrok), Vácrátóton (1780, plébániatemplom, homlokzatszobrok és Szentháromság-oszlop). 1783-ban Gyöngyösön a Szent Bertalan-templom főoltárszobrait faragta. Hiteles művei alapján neki tulajdoníthatók az 1749-es pesti Kálvária elpusztult szobrai, az 1750-es évek elején a pesti volt domonkos templom homlokzatán a fülkék szerzetes-szobrai és az 1770-es évek első felében Jászberényben a ferences templom mellékoltárszobrai. Műhelye jó átlagszínvonalon, de gyakran önmagát is ismétlő szobraival látta el megrendelőit.

Irodalom

ESZLÁRY É.: Hebenstreit József pesti szobrász, Művészettörténeti Tanulmányok, A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve, 1954/55.
AGGHÁZY M.: A barokk szobrászat Magyarországon 1., Budapest, 1959.

(LIPP MÓNIKA)

HEFELE, Melchior

építész

Született: Kaltenbrunn, 1716. január 11.

Meghalt: Szombathely, 1794. április 17.

Mestere: Jakob Schmutzer

Ausztriai (tiroli) születésű, Magyarországon is tevékenykedő barokk építész. Bécsben a magyar királyi testőrségnél rajzot, Jakob Schmutzer művészeti iskolájában építészeti ismereteket tanított. 1757-ben a bécsi képzőművészeti akadémia tagja lett. Ausztriai (Sonntagberg, Neulerchenfeld) és németországi (Passau) tevékenységénél jelentősebb volt magyarországi működése. A Zichy Ferenc püspöksége idején 1771-73 között Hefele irányításával átalakított győri székesegyház térelrendezésében még a késő barokk szemlélet érvényesült, későbbi munkáiban azonban egyre inkább a homlokzatok kiegyensúlyozott, klasszicizáló tagozódása, a díszítőelemek nyugodt ritmusa dominált. A Batthyány József által építtetett pozsonyi prímási palotán (1771-81) kívül tervei szerint épült fel Szily János püspöksége idején a szombathelyi szeminárium (1777), a püspöki palota (1778-83) és a székesegyház (1791-1814) is. Tervei alapján készítette el Joseph Gottschall a győri székesegyház oszlopos Mária-főoltárát (1772-73). Klasszicista szellemben tervezte meg Hefele a szombathelyi püspöki székesegyház Philipp Procop szobraival díszített oszlopdíszes főoltárát (1791).

Irodalom

KAPOSSY J.: A szombathelyi székesegyház, Budapest, 1922
Melchior Hefele építész (1716-1794) (kat., szerk.: ZSÁMBÉKY M.), Szombathelyi Képtár, Szombathely, 1994
DOBRI M.: Hefele Menyhért, Szombathely, 1994
ISSER, I.: Melchior Hefele (disszertáció), Innsbruck, 1995.

(PAPP JÚLIA)

HESZ János Mihály

festő, rézmetsző

Született: Eger, 1768. szeptember 18.

Meghalt: Bécs, 1833 után

Mestere: Hubert Maurer

Hösz János egri szobrász fia. Az egri Líceum mennyezetfreskóján az osztrák Maulbertsch | [lásd] segédeként dolgozott, majd 1791-től 1794-ig a bécsi képzőművészeti akadémia történeti festészeti osztályán Hubert Maurernél tanult. A Bécsben letelepedő festő a Császári Mérnökkari Akadémia szabadkézi rajz professzoraként néhány magyart is tanított. 1799-ben elkészítette a bécsi Stiftskirche főoltárát, s több oltárképet festett hazai megrendelésre is (Nepomuki Szent János, 1808, egri főszékesegyházi sekrestye; Mária mennybemenetele, 1815, egri papi szeminárium; Szent Anna-templom főoltára, 1822, Esztergom). 1819-ben elkészítette a nagycenki Széchenyi-síremlék oltárát, 1829-30-ban pedig a salzburgi Schloss Mirabell kápolnájának főoltárát és a bécsi Mária mennybemenetele-templom Nepomuki Szent János oltárképét. Az esztergomi székesegyház főoltára számára festett Vajk megkeresztelése című nagyméretű kompozíciója (1822) végül nem került tervezett helyére. Mitológiai tárgyú képek (Priamus elkéri Achilleustól Hektor holttestét) és allegorikus ábrázolások (Patrona Hungariae) mellett arcképeket (Károlyi József gróf; Fusz János zeneszerző) is festett. 1820-ban tervezetet nyújtott be József nádornak egy Pesten felállítandó képzőművészeti akadémiáról.

Irodalom

PROKOPP GY.: Adatok Hesz János Mihály (1768-1833?) festészetéhez, Művészettörténeti Értesítő, 1981. 200-205.
JÁVOR A.: A klasszicista oltárkép Hesz János Mihály életművében, Ars Hungarica, 1981/2. 219-223.
JÁVOR A.: Hesz János Mihály (1768-1836) művészi hagyatéka, Művészettörténeti Értesítő, 1991/3-4. 214-220.

(PAPP JÚLIA)

HILD János

építész

Született: Salesl [Németország], 1766

Meghalt: Pest, 1811. március 22.

Hild József építész apja. Tanulmányait Bécsben végezte, majd Itáliában járt. Magyarországon először Nagyszombaton az Invalidus-ház építésén dolgozott. 1786-tól Pesten vezette a később lebontott Újépület munkálatait. A pesti német színház és a Vigadó, valamint a Hatvani utcába elképzelt Nemzeti Múzeum épülete számára készített tervei nem valósultak meg. Tervezőként nem volt kiemelkedő, a kivitelezésben viszont sokoldalúságával tűnt ki. Fontos szerepet töltött be Pest városrendezésében és új városrészeinek kialakításában. 1804-ben József nádor megbízta Pest új városrésze, a Lipótváros, valamint a hozzá csatlakozó elővárosok első várostervének elkészítésével. A terv 1805-re készült el, megvalósítására az időközben létrehozott pesti Szépítő Bizottság (1808-57, melynek Hild volt a vezetője) koordinálásával 1808-tól került sor.

Irodalom

SCHOEN A.: Pest-budai művészeti almanach, Budapest, 1919
BENYOVSZKY I.: Szabályozás és szépítés Pest városában. A Hild János-díj névadója, Magyar Nemzet, 1988. 140. sz.
SISA J.: A bicskei Batthyány-kastély és Hild János, Művészettörténeti Értesítő, 1994.
HILD József

építész

Született: Pest, 1789. december 8.

Meghalt: Pest, 1867. március 6.

Tanulmányait a kegyesrendiek budapesti gimnáziumában végezte, ezt követően a bécsi Képzőművészeti Akadémia hallgatója volt. Ekkortájt (1811 körül) Charles Moreau, osztrák építésznek, a kismartoni kastély tervezőjének irodájában dolgozott. A gyakorlati ismereteket apja, Hild János | [lásd] építkezésein sajátította el, akinek már 1809-ben szerepel hivatalosan vállalkozásaiban, s céhét halála (1811) után anyja, Hild Klára neve alatt és Pollack Mihály, | [lásd] valamint Hild Vince (a nagybátyja) kezeskedése mellett gyakorlatilag ő irányította. 1844-ben kapott mesterjogot. Irodájának már-már nagyüzemi jellege volt: 1828-ban száz legényt foglalkoztatott. Alkalmazta Maximilan Felix Paur müncheni építészt (1832-37), valamint testvérét, Károlyt. A korszak európai építészetéről ismereteit tanulmányútjain (Itália, 1816 és 1845 továbbá Németország), valamint szakkönyvekből gyűjtötte össze. Jelentős szerepet játszott Pest klasszicista képének kialakításában. Fontos városképi együtteseket, városszervező, téralakító épületeket tervezett, a Kirakodó (Roosevelt), a József (József nádor) és a Színház (Vörösmarty) terekre. Munkáin a klasszicizmus mellett a romantika és a historizmus stílusjegyei is megfigyelhetők (lipótvárosi Bazilika, 1851-es és 1864-es tervek; Hermina-kápolna, 1856; Papnevelde, 1860-65, Esztergom). Lakóépületei általában négyzetes alaprajzú telkeken állnak, amelyet mind a négy oldalról körülépítettek. A gyakran dongaboltozatos, oszlopokkal kísért, kazettás kapualjakhoz félhenger, ill. henger alakú lépcsőházak kapcsolódnak. Homlokzatainak jellegzetességei (az ablakokat csak ritkán keretezte, az ablakközök távolsága azonos, a földszinten gyakran félköríves nyílásokat alkalmazott, az emeleti szinteket sokszor oszloprend fogta össze) a Szépítő Bizottmány szabályzatához igazodnak. Tervezett lakóépületeket, palotákat (pl.: Károlyi-Trattner-ház, Petőfi Sándor utca-Városház utca, 1832), villákat (Hild-villa, Budakeszi út 38., 1844; Libasinszky-villa, Mátyás király út 14., 1846), kastélyokat (Teleki-kastély, Gyömrő, 1838-40; Kubinyi-kastély, Tápiószentmárton, 1832-37; Sándor-Metternich-kastély, Bajna, 1834), templomokat (Főszékesegyház, Eger, 1831-1837), középületeket és fürdőt is (Császár fürdő gyógyudvara, 1845).

Irodalom

RADOS J.: Hild József, Pest nagy építőjének életműve, Budapest, 1958
ZÁDOR A. (szerk.): A klasszicizmus és romantika építészete Magyarországon, Budapest, 1981
NEMES M.: A pesti Harmincadhivatal (Vámház) és a Gerbeaud építéstörténete, Ars Hungarica, 1984/1., 68-78
KEMÉNY M.: A kor stílustendenciáinak jelentkezése Hild és Ybl Bazilika tervein. In: Ybl Miklós építész 1814-1891 (kat.), Budapest, 1991. 77-88.
ZÁDOR A.: Klasszicista Pest, Budapest, 1993
GÁBOR E.: Budapesti villák, Budapest, 1997. 6., 9.

(PAPP GÁBOR GYÖRGY)

HILDEBRANDT, Johann Lucas von

építész

Született: Genova, 1668. november 14.

Meghalt: Bécs, 1745. november 16.

Mestere: Carlo Fontana

Johann Bernhard Fischer von Erlach mellett a sajátos hangvételű osztrák érett barokk legnagyobb hatású mestere. Pályáját Itáliában kezdte, 1690 körül Rómában Carlo Fontana műhelyében tanult, majd apja szakmáját követve hadmérnökként dolgozott a Savoyai Jenő parancsnoksága alatt Észak-Itáliában harcoló osztrák seregben. 1696-ban Bécsben telepedett le. 1700-ban udvari építész lett, 1720-ban nemesi rangot kapott. 1723-tól a császári építkezések főfelügyelője, majd 1740-től udvari főépítész volt. A császári család tagjainak, a szerzetesrendeknek és a gazdag középosztálynak egyaránt dolgozott, legfőbb megbízói azonban az arisztokraták, elsősorban Savoyai Jenő herceg, a Harrach grófok és az előbb birodalmi alkancellár, majd würzburgi hercegérsek Friedrich Karl von Schönborn voltak. Választékosan dekoratív stílusa a római érett barokk, az észak-itáliai, főleg Guarino Guarini nevével fémjelzett barokk és a rokokó felé előremutató francia barokk építészet eredményeiből egyaránt merített. Korai művei között mindjárt olyan jelentős alkotások szerepelnek, mint a bécsi Mansfeld-Fondi- (később Schwarzenberg-) palota (1697-től), a féltoronyi Harrach-kastély (1701-11) vagy a Savoyai Jenő herceg számára a Csepel-szigeten 1701-02-ben épített ráckevei nyári kastély, amely már az új típusú, Közép-Európában francia mintára elterjedő, U alaprajzú, védművek nélkül emelt kastélyok előfutára. Élete fontos alkotásai közé tartozik a Bécs legszebb, legeredetibb és legreprezentatívabb épületei között számon tartott Daun-Kinsky-palota (1713-16), amelynek munkálataival párhuzamosan kezdte meg főművének, a Savoyai Jenő megbízásából készült bécsi Belvederének az építését is. Az 1714-16 között megalkotott Alsó-Belvedere a herceg nyári magánrezidenciájául szolgált, az 1721-22 között felépített Felső-Belvedere pedig reprezentációs igényeit elégítette ki. A két épülethez pompás kertek kapcsolódtak, csakúgy, mint a szintén Hildebrandt által a herceg számára kibővített schloßhofi nyári kastélyhoz. E jelentős építkezésekkel egyidejűleg más megrendelők részére is dolgozott. Nagyszabású tervet készített a göttweigi bencés apátság újjáépítésére (1719, csak részben valósult meg), részt vett a Balthasar Neumann által tervezett würzburgi hercegérseki rezidencia építési munkálataiban, s nevéhez köthető a pommersfeldeni Schönborn-kastély Császárterme és lépcsőháza. VI. Károly uralkodása idején tervet készített a Hofburg átépítéséhez és bővítéséhez. Polgári megrendelései közül a Graben egyetlen ma is álló barokk palotáját, a gazdag kereskedő Bartolotti-Partenfeld család számára építettet kell megemlíteni. Kevés egyházi rendeltetésű épületének egyik legjelentősebbike a Német Lovagrend linzi temploma (1717-25). Élete utolsó műve a klosterbrucki kolostor volt.

Irodalom

GRIMSCHITZ, B.: Johann Lucas von Hildebrandt I-II., Bécs-München, 1959.

(IGAZ RITA)

HILLEBRANDT, Franz Anton

építész

Született: Bécs, 1719. április 2.

Meghalt: Bécs, 1791. január 25.

Mestere: Balthasar Neumann

Osztrák építész, a klasszicizáló késő barokk egyik legtermékenyebb mestere. 1734-től a bécsi akadémián tanult, majd Németalföldön és német területeken töltötte gyakorló éveit. Három éven keresztül dolgozott Würzburgban Balthasar Neumann keze alatt, többek között a Schönborn hercegérsek számára készülő rezidencián, a korszak egyik legjelentősebb palotaépítkezésén. 1741-től főleg Bécsben és Magyarországon tevékenykedett. Első ismert önálló munkája a bécsi Ulfeld- (ma Dietrichstein) palota (1753-57). 1757-ben a Magyar Udvari Kamara főépítésze lett, s a hivatal székhelyén, Pozsonyban számos palota szerzőségét tulajdonították neki, amelyek közül dokumentumok hiányában stíluskritikai alapon csupán a Balassa- és a De Pauli-palotát tekinthetjük hiteles művének. 1764-ben újjáépítette a dóm tornyát, majd 1767-től melléképületekkel bővítette a Jadot és Paccassi által modernizált pozsonyi várat. A budai vár újjáépítési munkálatait 1765-től vezette, ahol a homlokzat és a belső terek alakításában játszott szerepet, s nevéhez köthető a Szent Jobb Kápolna megtervezése is. Ugyanezekben az években Mária Terézia megbízásából nyári rezidenciává és vadászkastéllyá építette át a féltoronyi kastélyt, s dolgozott egyháznagyjaink megbízásából is. Nagyváradon 1762-től ő vezette a G. B. Ricca által tervezett, s a mester halála miatt félbeszakadt székesegyház építkezéseit, Patachich Ádám megbízásából megtervezte a püspöki palota épületét, amely - bár az eredeti elképzeléshez képest jóval egyszerűbb kivitelben készült el, de még így is - az ország egyik legreprezentatívabb püspöki lakhelyének számított, s felépítette a kanonoki házakat. A szemináriumhoz készített terve nem valósult meg. A 18. század legnagyobb egyházi megrendelésre készült építkezése a Barkóczy Ferenc hercegprímás által tervezett esztergomi lett volna, amely a Várhegy teljes rendezésével számolt, s az ország vallási életének központját szándékozott létrehozni. A terveket ez esetben is Hildebrandt készítette, a megbízó korai halála azonban meghiúsította a megvalósítást. 1772-ben udvari főépítésszé nevezték ki, s ekkortól elsősorban az uralkodó megbízásait teljesítette. Bécs belvárosának szépítésén dolgozott, bővítette a Hofburgot, egy újabb emeletet épített a schloßhofi kastélyra, amelynek homlokzatát és belső tereit is átalakította (1773-80), Pozsonyban elbontotta a régi városfalakat, új gabonatárolót (1773), s koronázási dombot (1776) épített. 1777-ben az oktatási reform keretében Mária Terézia Budára, a várba költöztette a nagyszombati egyetemet, s a szükséges átalakítási munkákkal Hildebrandtot bízta meg, aki a kupola helyére csillagvizsgáló tornyot is tervezett (1777-79). II. József uralkodása alatt újabb koncepcióváltás következett, amelynek eredményeképpen Budát kormányzati és kulturális központtá alakították. Az egyetemet Pestre telepítették, az új hivatalok és intézmények elhelyezésére pedig elsősorban a feloszlatott szerzetesrendek várban lévő épületeit alakították át a költségmegtakarítás elvére hivatkozva. A legfőbb feladatok ismét Hildebrandtra hárultak. Az Udvari Kamara és a Helytartótanács számára a jezsuiták épületeit alakította át, a klarisszák kolostorát pedig az Országgyűlés alsó táblája, a főúri ház, valamint a kúria befogadására tette alkalmassá. Ezzel párhuzamosan a Magyar és az Erdélyi Kancellária összeolvasztása kapcsán a bécsi Bankgasséban három barokk palota egybeépítésével létrehozta az új intézmény székházát (ma a Magyar Köztársaság Nagykövetségének az épülete). Élete utolsó tervét 1792-ben a Pesti Német Színház számára készítette, amely azonban nem valósult meg.

Irodalom

KAPOSSY J.: Franz Anton Hillebrandt, Budapest, 1924
KELÉNYI GY.: Franz Anton Hillebrandt, Budapest, 1976.

(IGAZ RITA)

Hódmezővásárhelyi művésztelep

Meghalt:

Kezdete a 20. század legelejére nyúlik vissza, amikor Tornyai János | [lásd] visszatért a városba, s az akkor itt élő Endre Béla | [lásd] festővel, Kallós Ede, Pásztor János | [lásd] és Rubleczky Géza szobrásszal közös kiállításokat rendezett, majd 1912-ben megalapította a Művészek Majolika és Agyagipari Telepét, amelyben a vásárhelyi népi fazekasság hagyományai alapján népies és modern használati és díszkerámiákat készített kézműipari technológiával, sorozatban. A cég utóda a Majolikagyár, amely ma is működik. Az első világháborút követő években gyakran megfordult és dolgozott a városban Rudnay Gyula, Medgyessy Ferenc és Barcsay Jenő. Endre Béla halála és Tornyai Budapestre költözése után megszűnt a művészeti élet, s csak a második világháborút követően indult újra. Ekkor Almási Gyula Béla, Füstös Zoltán, Kamotsay István, Kohán György és Kurucz D. István dolgozott Vásárhelyen. Az intézményessé válás kezdete Kurucz D. István nevéhez fűződik, aki 1953-tól szülei lakóházát bocsátotta alkotóházként a vendég művészek rendelkezésére; ebből alakult azután a Művészeti Alap Virág utcai alkotóháza. A Mártély üdülőterületén lévő alkotóház 1957-ben létesült. Kurucz kezdeményezésére rendezte a Képzőművészeti Főiskola a növendékek gyakorlatát szolgáló nyári művésztelepeket Szabó Iván vezetésével Hódmezővásárhelyen. E nyári gyakorlatok hatására telepedett meg a városban a diplomázás után Kajári Gyula, Németh József és Szalay Ferenc A hatvanas években az említetteken kívül számos helyi származású képzőművész élt és alkotott a városban, többek között Csikós Miklós, Erdős Péter, Fejér Csaba, Fekete János, Fodor József, Fülöp Erzsébet, Hézső Ferenc, Samu Katalin. A Hódmezővásárhelyi művésztelep szellemi életének legfontosabb megnyilvánulása a Vásárhelyi Őszi Tárlat, az 1954 óta minden évben, október első vasárnapján a Tornyai János Múzeumban nyíló kollektív kiállítás, amely meghívásos. Az Őszi Tárlat legfőbb díja a Tornyai Plakett, amely egy alkotónak csak egyszer adományozható. Másik jelentős kiállítási fórum Vásárhelyen a sűrűbb-ritkább gyakorisággal megrendezett Tavaszi Tárlat, amelyen a Csongrád megyében élő művészek vesznek részt. A Képzőművészeti Főiskola nyári művésztelepeinek megszűntével a fiatal alkotók a Fodor József és Holler László vezetésével működő Mártélyi Szabadiskolában képezhették magukat; itt váltak növendékből mesterré Kollár György és Szabó Tamás. E szabadiskola számos növendéke vált művészeti főiskolák elvégzése után hivatásos alkotóvá. 1998-tól kora ősszel hathetes időtartamra rendezik meg a Vásárhelyi Kerámia Szimpóziumot, majd azt követően négy hétig, 1999 óta, a Vásárhelyi Festő Szimpóziumot. A keramikusok tevékenységének a városban működő porcelán- és kerámiagyárak biztosítanak technikai hátteret, a festők a Virág utcai alkotóházban dolgoznak. A Hódmezővásárhelyi művésztelep mint jelenség, eltér a hagyományosabb művésztelepektől, mint pl. Szolnok vagy Kecskemét. Hódmezővásárhelyen inkább a mozgalom jelleg dominált, a helyi művészekkel egyenértékűen vettek részt a munkában a szorosabb vagy lazább szállal kötődő "vendégek", a hatvanas-hetvenes években igen karakteres részét alkotva a hazai képzőművészetnek. Mivel a helyi művészcsapat és a Vásárhelyi Őszi Tárlat következetesen kitart a természetelvű műfelfogás mellett, a legújabb művészeti trendek kedvezni látszanak a Hódmezővásárhelyi művésztelepnek, számos pályakezdő és fiatal alkotó kapcsolódik be, elsősorban az Őszi Tárlat kiállítójaként.

Irodalom

KISS L.: Vásárhelyi művészélet, Budapest 1957
Vásárhelyi vázlatkönyv, Szeged, 1958
A Vásárhelyi Őszi Tárlatok tíz éve, Budapest, 1964
NÉMETH L.: Modern magyar művészet, Budapest, 1968
PERNECZKY G.: Tanulmányút a pávakertben, Budapest, 1969
A Vásárhelyi Őszi Tárlatok húsz éve, Budapest, 1974
A Vásárhelyi Őszi Tárlatok huszonöt éve, Budapest, 1979
KRISTÓ NAGY I.: Vásárhelyi festők, Budapest, 1988.

(POGÁNY GÁBOR)

HOLLÓSY Simon

festő

Született: Máramarossziget, 1857. február 2.

Meghalt: Técső, 1918. május 8.

Örmény kereskedőcsaládból származott, a család korábbi neve Korbuly, a Hollósy nevet édesapja vette fel. 1875-76-ban a Mintarajziskolában, 1878-82 között a müncheni Akadémián tanult. 1880-tól állított ki rendszeresen Budapesten és Münchenben. 1886-ban magániskolát nyitott a bajor fővárosban azzal a céllal, hogy fiatalokat készítsen fel az akadémiára. Kiváló pedagógus volt, tanítványaitól naturalista objektivitást és romantikus odaadást követelt, így iskolája rövid idő alatt rendkívül népszerűvé vált. Az iskola Hollósy haláláig működött, 1896 előtt kizárólag Münchenben, ezt követően telente ott, nyaranta előbb Nagybányá | [lásd]n (1896-1901), majd Fonyódon (1902), Vajdahunyadon (1903) és 1904-től Técsőn. Testvére, Hollósy József (1859 vagy 1860-98) ugyancsak festőnek indult, de megismerkedvén a buddhizmussal, felhagyott a festészettel. Annak ellenére, hogy Hollósy a természetelvű naturalizmus hívének vallotta magát, festészetében több periódus különíthető el. 1880-95 között főleg népi életképeket és portrékat festett, kezdetben J. Bastien-Lepage és W. Leibl hatása alatt (Almatolvajok, 1884, magántulajdon; Tengerihántás, 1885, Magyar Nemzeti Galéria). A nyolcvanas évek közepétől Courbet tónusfestészetének tanulságait is felhasználva lágyabb formaképzésre tért át (Merengő, 1886, Magyar Nemzeti Galéria), majd az ablakon beszűrődő fény tónusszínező hatását vizsgálva modern szemléletű életképeket alkotott (Két tűz között, 1891; Az ország bajai, 1893, mindkettő Magyar Nemzeti Galéria). 1896-1901 között Nagybányán plein air tájképeket (Huszt vára, 1896, Máramarosszigeti Múzeum) és a Rákóczi induló változatait festette. Ez a téma több mint másfél évtizedig foglalkoztatta, és számtalan formai és tartalmi kérdést vetett fel, elsősorban azt, hogy ábrázolható-e egyáltalán történelmi jelenet plein air látásmódban. De Hollósy világnézetének radikalizálódásával egyenes arányban változtatta meg a jelenet szereplőit is, az 1899-es szakadt nemzetőröktől az 1916-os lázadó parasztokig. Ugyancsak Nagybányához fűződnek a Kiss József költeményeihez készült illusztrációk. 1902-től haláláig Münchenben és a Tisza-menti Técsőn dolgozott. Festészetének utolsó korszakában szinte kizárólag tájképek kerültek ki műterméből. A técsői időszak elején festett képeit szimbolista költőiség jellemzi (Mező, 1903, Magyar Nemzeti Galéria), amely lassan váltott át egy sajátos, kozmikus életérzést sugalló lírai expresszionizmusba (Boglyák, 1906; Técsői részlet, 1912, mindkettő Magyar Nemzeti Galéria; Nereszen, 1912, magántulajdon).

Irodalom

NÉMETH L.: Hollósy Simon és kora művészete, Budapest, 1956
NÉMETH L.: Hollósy Simon műveinek jegyzéke. Művészettörténeti tanulmányok. A Művészettörténeti Dokumentációs Központ Évkönyve 1956-58, Budapest, 1960. 145-167.
ŞORBAN, R.: O viaţă de artist între München şi Maramureş (Egy festői életpálya München és Máramaros között), Bucureşti, 1986.

(BOROS JUDIT)

HÖRGER Antal

szobrász

Született: Kismarton, 1685 körül

Meghalt: Buda, 1765. február 6.

Sógora, Ungleich Fülöp | [lásd] hozta magával Budára, ahol 1713-ban polgárjogot kapott. 1712-13-ban Budán, a várbeli Szentháromság szoboremléken három címert és három domborművet készített. 1714-ben a budai városháza kápolnájába Szent Kereszt-oltárt tervezett (elpusztult). 1717-ben Budán Nepomuki Szent János-szobrot állított. 1718-ban Budán az újlaki plébániatemplom számára betlehemet és feltámadt Krisztus-szobrot faragott. 1722-ben állította Budán a Városháza előtti kútra Szent Ignác-szobrát (nem maradt fenn). 1723-ban Budán a Vízivárosba Immaculata-emléket készített, a pesti Belvárosi templom szentélyének külső falára Szent Flórián-szobrot, a kapura pedig Szentháromság-csoportot. 1725-28 között Budán a krisztinavárosi kápolna díszítésén dolgozott. 1729-ben a pesti Szervita térre Immaculata-emléket állított. 1736-ban a budai Szentháromság-szoborra megfaragta Szent Rozália-szobrát. 1736-ban a budai városi tanács megrendelésére Xavéri Szent Ferenc-oltárt készített (ismeretlen helyen). 1737-ben Kakáton Nepomuki Szent János-szobrot, 1741-ben Budán a trónörökös születése alkalmából állított emléket. 1746-ban az ő műhelyéből került ki az aradi Szentháromság-emlék.

Irodalom

SCHOEN A.: A budai Szent Anna-templom, Budapest, 1930
AGGHÁZY M.: A barokk szobrászat Magyarországon 1., Budapest, 1959.

(LIPP MÓNIKA)

HUSZÁR Adolf

szobrász

Született: Szentjakabfalva, 1842. június 18.

Meghalt: Budapest, 1885. január 21.

Mestere: Fernkorn, Gasser

Vasöntő volt, majd Bécsben 1863-ban Fernkornnál, 1867-től Gassernél tanult, ezt követően a bécsi akadémiára járt. A Mintarajziskolában szobrászatot tanított. Izsó Miklós | [lásd] halála után Huszár befejezte a szegedi Dugonics-szobrot (1876) és a budapesti Petőfi-szobrot (1882). A pesti Duna-korzót északon lezáró báró Eötvös József-szoborra (1879) pályázaton nyerte el a megbízást. Marosvásárhelyen 1880-ban avatták fel Bem-szobrát, amelyet 1920 után eltávolítottak. A Várkert bazár (1872) több díszítőszobra is az ő alkotása. Legfontosabb köztéri műve, Deák Ferenc budapesti emlékművének öntése előtt halt meg. E köztéri szobor mellékalakjai Zumbusch hatására barokkosan mozgalmasak, a portrészerűen tökéletes főalak viszont méltóságteljes nyugalmat áraszt (1887-ben avatták fel a mai Roosevelt téren). Az aradi Szabadság szobornak csak a vázlatát tudta elkészíteni, annak végső formáját Zala György | [lásd] alakította ki. A Gellért Gyógyfürdő előcsarnokában áll Vénusz és Ámor szobra. Portrét készített Barabás Miklósról, Kossuth Lajosról, Pulszky Ferencről és Izsó Miklósról. Ismert zsánerszobra a Húzd rá, cigány! (Magyar Nemzeti Galéria).

Irodalom

Dugonics Album (szerk.: MAGYAR G.), Szeged, 1876
KELETI G.: Az Eötvös szoborpályázat, Budapesti Szemle, 1874
SOÓS GY.: A szegedi Dugonics szobor, Művészettörténeti Értesítő, 1957/2-3.
VARJAS K.: Petőfi-szobrok hazánkban és határainkon túl, Budapest, 1989
NAGY I.: Az emlékműszobrászat kezdetei Budapesten, Budapesti Negyed 32-33. 2001/nyár-ősz.

(PROHÁSZKA LÁSZLÓ)

HUTTER, János Lukács

festő

Született: ?

Meghalt: Eger, 1760

Egri irgalmas rendi szerzetes és festő. A hagyomány szerint Morvaországból érkezett Magyarországra. 1751 körül már a feldebrői templomban dolgozott. 1752-től az egri irgalmasoknak címertáblákat festett huszonnégy kórházi ágyra; lambériába foglalt, harminckilenc festett fatáblából álló újtestamentumi képciklussal díszítette a rendház ebédlőjét (pl. "Noli me tangere", Rubens-kompozíció nyomán, háttérben a felsőtárkányi püspöki nyaralókastély képével, Eger, kórház); ugyanitt az ablaktáblák képeit festette meg 1756 körül (Mária Magdolna, Szent Ágoston, Szent Jeromos, Assisi Szent Ferenc); végül az íves falmezőkbe Istenes Szent János halálát és A lábmosás jelenetét 1758-60 körül. Változatos műfajokban alkotott derűs, vidéki rokokó stílusban. Adatokkal azonosítható vagy stílus alapján meghatározott további művei: arcképek az irgalmas rendházból (Erdődy Gábor és Barkóczy Ferenc püspök, 1753, letét: Eger, Egri Képtár), Szent Peregrinus, Eger, szervita templom, 1754; Szent Ferenc- és Szent Antal-mellékoltárkép, Eger, ferences templom, 1755-56; Krisztus a kereszten, meditációs kép, Felsőtárkány, plébániatemplom; Xaveri Szent Ferenc halála, Eger-Felnémet, plébániatemplom; Mária látogatása-főoltár, Erdőtelek, plébániatemplom; A szent család Joachimmal és Szent Annával, Tata, Kuny Domokos Múzeum (kölcsön: Magyar Nemzeti Galéria); Mária neveltetése, Eger, papi szeminárium; az egri kispréposti palota emeleti dísztermének szupraport-falképei 1758-ból (csendéletek és a négy világrész Mária Terézia képmásával); egy másik helyiség kandalló fölötti falképe (Nabukodonozor).

Irodalom

GARAS K.: Magyarországi festészet a XVIII. században, Budapest, 1955. 166-167., 224.
VOIT P.: Heves megye műemlékei. I., Budapest, 1969. 342-343. II., Budapest, 1972. 384-395., 610.
Barokk művészet Közép-Európában. Utak és találkozások (kat., szerk.: GALAVICS G., tan.: LENGYEL L.), Budapesti Történeti Múzeum, Budapest, 1993. 217-218.

(JÁVOR ANNA)