Ugrás a tartalomhoz

Magyar művészeti kislexikon

Körber Ágnes (2006)

Enciklopédia Kiadó

E

E

E

ENDRE Béla

festő

Született: Szeged, 1870. november 18.

Meghalt: Mártély, 1928. augusztus 12.

Művelt értelmiségi család sarjaként 1895-97-ben Rómában, az Accademia di Raffaellón, majd 1898-1900 között a párizsi Julian Akadémián tanult. 1901-ben Hódmezővásárhelyt telepedett le, és bekapcsolódott a Tornyai | [lásd] szervezte egyesület kultúraterjesztő munkájába. Festői pályája a Munkácsy | [lásd]-tradíció jegyében indult, de rövid életképi intermezzó után (Leszámolás, 1903; Bölcső mellett, 1905) urbánusabb élményvilágából és lírai habitusából adódóan nem az alföldi piktúra Tornyaitól és Koszta Józseftől képviselt drámai vonulatához csatlakozott, hanem az itteni népélet és táji környezet ábrázolásának intimebb, tartózkodóbb, a paraszti életforma humanisztikus értékeire koncentráló útját választotta. Többek között egy jellegzetes "alföldi" problematika és kompozíciós megoldás, az alacsonyhorizontú, szélesen elterülő rónaságot megjelenítő tájképtípus (Gorzsai táj; Alföldi táj tanyával; Borús ég; Tiszai táj, 1915-25 között) egyik kezdeményezője, ill. továbbfejlesztője lett. Javaslatára alakult meg 1912-ben a Művészek Majolika- és Agyagipari Telepe, amelynek munkáját a népi fazekasság motívumkincsét feldolgozó mintarajzokkal segítette. 1913-ban Makón volt gyűjteményes kiállítása, emlékkiállítását 1951-ben a Fényes Adolf Teremben, 1958-ban a Tornyai János Múzeumban, 1970-ben a Tornyai János Múzeum szervezésében Hódmezővásárhelyt, Budapesten (Magyar Nemzeti Galéria) és Szegeden (Móra Ferenc Múzeum) rendezték meg. Munkásságának java részét a hódmezővásárhelyi Tornyai János Múzeum őrzi.

Irodalom

LÁSZLÓ E.: Endre Béla, Budapest, 1973.

(TASNÁDI ATTILA)

ENGEL József

szobrász

Született: Sátoraljaújhely, 1811. október 26.

Meghalt: Budapest, 1901. május vége

1832-37 között a bécsi akadémián szobrászatot és rézmetszést tanult, majd 1838-ban Münchenen és Párizson át Londonba ment. Kőfaragóként dolgozott. Herceg Esterházy Pál nagykövet révén ismerkedett meg Albert herceggel, aki pátfogásába vette. 1847-68 között Rómában élt. Műtermében számos magas rangú megrendelőt fogadott, sok portrét készített, szerepelt londoni és pesti kiállításokon. 1866-67-ben két forduló után megnyerte a pesti Széchenyi István-emlékmű pályázatát, majd hazatelepült. A szobrot kemény hírlapi támadások és sok kudarc után 1880-ban avatták fel. Élete utolsó évtizedeiben visszavonultan élt. Engel a magyar klasszicizmus jelentős mestere, de a historizmus gondolat- és formavilága idegen volt tőle, ezért itthon nem aratott sikert. Korai művei nagyrészt külföldön maradtak (Amazonok és argonauta, 1851 körül, márvány, Osborne, Royal Collection), a hazaküldött gipszmásolatok megsemmisültek. A Magyar Nemzeti Galéria kilenc művét őrzi, köztük allegorikus nőalakjait (Vadászat előtt; Vadászat után, 1895), portréit (Pázmány Péter, 1869).

Irodalom

SOÓS GY.: Adatok XIX. századi szobrászatunk történetéhez. (Engel József 1811-1901), Művészettörténeti Értesítő, 1963/XII., 1. sz., 48-51.

(NAGY ILDIKÓ)