Ugrás a tartalomhoz

A magyar irodalom filológiája

Bíbor Máté, Gulyás Borbála, Földes Zsuzsanna, Hegyi Ádám, Kiss Farkas Gábor, LAcházi Gyula, Orosz Andrea, Parádi Andrea (2005)

Gépeskönyv Kft.

A szöveg tagolóelemei

A szöveg tagolóelemei

A dolgozatunknak legyen eleje, közepe és vége. Nem kell feltétlenül „Bevezetést” és „Befejezést” vagy „Összegzést” írni, de legyen íve a gondolatmenetnek, amit logikusan egymásra épülő, lehetőleg címmel ellátott szövegegységekkel (fejezetekkel) juttatunk kifejezésre.

A bevezetésnek szánt rész tárgya többféle lehet: általában ismerteti a téma kutatásának előzményeit, megvilágítja annak hátterét és röviden összefoglalja az előzetes ismereteket. Jól mutat, ha mottóval kezdjük a dolgozatot. Ez lehet például egy jellemző idézet a szerzőtől, de kiemelhetünk egyet a szakirodalom jellegzetes megfogalmazásai közül. A bevezetés néhány típusa:

kontextuális (pl. történeti háttér bemutatása, veszélye, hogy nehéz általánosítások, klisék nélkül megírni);; teoretikus (általánosságban tárgyalja a kérdés elméleti jelentőségét);; anekdotikus (pl. híres mondások, anekdoták, meglepő és szellemes történetek);; módszertani (előzetesen tartalmazza a dolgozat megközelítésmódját);; kombinált (először bevezeti az olvasót a témába, majd körvonalazza a dolgozat érvelésmódját).[28];

Néhány példa a befejezésre:

a vázlatpontok/fejezetek közös jellemzőinek összegzése;; egy lényegesen eltérő rész kifejtése (egy kivétel megemlítése);; a dolgozat keretein túl mi a jelentősége a tárgyalt témának vagy a módszernek (az író más műveiben, kortársaknál stb,);; önkritika gyakorlása (pl. mivel lehetett volna még foglalkozni, ezzel bánjunk óvatosan: ha túl kritikusak vagyunk magunkkal szemben, akkor felmerülhet a kérdés, hogy valójában miért nem írtuk meg másként a dolgozatot);; idézet.;

Ami fontos: valamilyen konklúziónak lennie kell. Ne egy újabb felvetéssel, a gondolatmenetet befejezetlenül hagyva zárjuk a dolgozatot. Az sem jó, ha a befejezés annyi új információt, következtetést tartalmaz, hogy tulajdonképpen egy egész fejezet válna belőle: ez esetben illesszük be a dolgozat középső részébe.[29]

A szöveget ne formai alapon tagoljuk, hanem tartalmi szempontok szerint alakítsuk ki a fejezetek hosszát. Nem baj, ha az egyik terjedelme csak harmada a másikénak. Ne írjunk feleslegesen, helykitöltés végett különböző töltelékszövegeket, hogy a fejezetek hosszát közel azonossá tegyük. A túl rövid részekre osztott szöveg pedig áttekinthetetlen, darabjaira esik szét. A tagolást elősegíti, ha belső címeket adunk a fejezeteknek. Kivételesen használjunk csak bonyolult belső címeket. A kifejtés nem a cím, hanem az azt követő fejezet feladata. Egy-egy új gondolat a fejezeten belül lehetőleg új bekezdésbe kerüljön. A bekezdéseknek nincs átlagos terjedelmük. Lehetőség szerint tartózkodjunk a túl rövid, például egy mondatból álló, vagy a túl hosszú, egész fejezetet alkotó bekezdések írásától. A bekezdéseket ne válasszuk el üres sorokkal egymástól.[30]

A bekezdés egy gondolategységet tárgyal, az evvel kapcsolatos információkat, adatokat és ezek kifejtését tartalmazza. Részei:

a tételmondat;; kifejtés (az előbbit bővíti, fő típusai: 1. magyarázat, érvelés a tételmondat mellett, 2. elemzés, ha a tételmondat több gondolatból áll, 3. megszorító minősítés: szükség lehet a tételmondat módosítására, érvényességének szűkítésére, vagyis itt említhetjük meg azokat a kontextusokat, amelyekre igaz, illetve nem igaz az állítás, 4. definíció, pl. bizonyos fogalmak tisztázása);; az érv alátámasztása bizonyítékokkal, illetve példákkal (fő típusai: 1. utalás egy tényre, vagy körülményre, 2. utalás az irodalmi szöveg részeire, 3. nem szó szerint idézett szakirodalom, 4. szó szerinti idézet, amit értelmezni is kell).;

A bekezdéseknek, ugyanúgy mint a fejezeteknek, logikus rendben kell egymásra épülniük. Többféle módon kapcsolhatjuk őket egymáshoz. Néhány módszer az újabb bekezdések kialakítására:

kiegészítjük az előző bekezdést (jellemző szavai: másik, további, azonkívül, ráadásul, másfelől, úgyszintén, nemcsak…hanem, ugyanígy, ugyanez igaz…stb.);; az előző bekezdésből következő, újabb megállapításokat teszünk (jellemző szavai: így, ezért, ennélfogva, ennek következtében, mert, tehát, következésképpen, ennek megfelelően stb.);; az előző bekezdés érvényességét szűkítjük, alapgondolatát módosítjuk, vagy más aspektusát említjük meg (jellemző szavai: noha, ennek ellenére, másfelől, azonban, mégis, mindazonáltal stb.)[31];