Ugrás a tartalomhoz

A magyar irodalom filológiája

Bíbor Máté, Gulyás Borbála, Földes Zsuzsanna, Hegyi Ádám, Kiss Farkas Gábor, LAcházi Gyula, Orosz Andrea, Parádi Andrea (2005)

Gépeskönyv Kft.

A KÖNYVEK DÍSZÍTÉSE

A KÖNYVEK DÍSZÍTÉSE

Ezzel a témával részletesen foglalkozik a Gulyás Borbála által írott Könyvdíszítés Magyarországon a kezdetektől 1526-ig c. fejezet, ezért itt csak néhány általános megjegyzés következik.

A könyvdíszítést, akárcsak az írást, mesterségnek (ars) tekintették, amely komoly technikai tudást, kézügyességet és művészi hajlamot, valamint jó ízlést igényelt.

A scriptor által a képek számára üresen hagyott helyekre estenként odaírták a kép tárgyát, majd megrajzolták a kontúrokat. Ezt követte először a nagyobb felületek, majd a finom részletek (pl. kezek, arcok) megfestése. Az aranyozáshoz port vagy laparanyat használtak. A festékrecepteket a legtöbb műhely igyekezett titkokban tartani. Könyveket esetenként nők is díszítettek, de az eleve viszonylag kis számú, név szerint ismert könyvfestő között jóval több a férfi, mint a nő.

A fedőfestékes technika – különösen aranyozással együtt – időigényes és drága volt, ezért főleg reprezentatív pergamenkódexekhez használták. A tollrajzos technika jóval olcsóbb volt, ebből azonban nem következik, hogy minőségileg is gyengébb lett volna. Mind színezett, mind színezetlen típusai gyakoriak a későközépkori papírkódexekben, de előfordulnak pergamenkódexekben is.

A könyvfestészeti díszítés – dekoratív funkcióján túl – nem csak tagolja a szöveget, hanem segíti a benne való tájékozódást is. A miniatúrák témájukat és funkciójukat tekintve lehetnek narratív jelenetek, devócionális képek és didaktikus ábrák.

Az iniciálé, azaz többé-kevésbé díszes kezdőbetű, állhat egyszerűen egy színes betűtestből, lehet ornamentális ill. figurális díszítése, vagy akár ezek kombinációja. Az iniciálék mérete a szövegbetűk méretétől az egészoldalasig terjedhet. Utóbbira példa lehet a Bibliát kezdő I (In principio...), a psalteriumok elején található B (Beatus vir...), vagy az insuláris kódexek Krisztus-monogramja. A miniatúrák nem mindig igazodnak a hasábszélességhez, s olykor a szövegbe sincsenek "betördelve". Erre példa a Képes Krónika négy lapalji, kerek miniatúrája (ff. 41r, 42r, 43r). Az elsősorban a későközépkorra jellemző lapszéldíszek akár a lap mind a négy szélén előfordulhatnak, sőt olykor a szöveghasábok között is. A lapszélornamensekben gyakran megtalálhatóak a megrendelő emblémái. Testvérkódexek párdarabjai olykor szinte csak a címerekben különböznek egymástól.

Az, hogy másolták a könyveket, nem csak a szövegekre igaz, hanem a díszítés menetére is. A könyvfestészetben – akárcsak a festészet más műfajaiban – gyakran sémákkal dolgoztak, ezeket variálták az egyes paneleket cserélgetve. Nem csak egyazon műhelyen belül készültek hasonló példányok, hanem – az előképek alkalmazásából következően – különböző helyeken, eltérő időpontokban is. A könyvdíszek elemzése így olyan kapcsolatokra is rávilágíthat, amelyek más forrásból nem ismertek. A képtípusok, ikonográfiai jellemzők, stiláris vonások vizsgálata a szövegfilológiai módszerhez hasonló, de nem azonos azzal. Ennek oka, hogy a textológia alapjául szolgáló gondolati séma ehhez túl merev. A legtöbb illusztrációfajta ugyanis – a szövegváltozatokkal ellentétben – nem vezethető vissza egyetlen archetípusra. Különböző helyeken, egymással párhuzamosan több olyan típus is kialakulhatott, amelyek pusztán tartalmuk miatt hasonlítanak egymásra. A tipizálással vigyázni kell azért is, mert a középkorban is nagy szerepe volt az egyéni jellemzőknek (ízlésváltozás, a megrendelő szándéka, a mester képességei stb.). Emellett elsősorban a keletkezés kora és helye, a könyv műfaja és funkciója határozta meg a könyvdíszítés jellegét.

A könyvművészetre is érvényes, hogy a magyar kultúra részének tekintendőek a külföldön készült, de Magyarországon használt alkotások csakúgy, mint a Magyarországon készített, de hamarosan külföldre került művek. Ezért, és a számos külföldi mester miatt, nemzeti művészetről a középkorban nem lehet beszélni. A tárgyak és a művészek akkor is gyakran vándoroltak.

Szakirodalom:

a Gulyás Borbála által írott, Könyvdíszítés Magyarországon a kezdetektől 1526-ig c. fejezetben található.