Ugrás a tartalomhoz

A középkori művészet történetének olvasókönyve

Marosi Ernő (1940–)

Balassi Kiadó, Magyar Képzőművészeti Főiskola

15. fejezet - PERIEGETIKUS IRODALOM

15. fejezet - PERIEGETIKUS IRODALOM

Tartalom

Petrus Diaconus

(Könyv a szent helyekről: lásd 65. l.)

Szent Jakab apostol könyve

(lásd 70. skk. ll.)

Gergely mester

(Róma város csodáiról: lásd 69. sk. l.)

Benedictus(?)

(Róma város csodái: lásd 67. sk. l.)

Az arany Róma városának leírása

(lásd 154. l.)

Hans Rosenplüt: Vers Nürnbergről

1447

A XV. század elején született szerzőt Nürnbergben említik először 1444-ben, ágyúöntőként. Későbbi életéről éppoly keveset tudunk, mint haláláról. Valószínűleg 1460 után, klerikusként halt meg. Verse Nürnbergről több, mint a város puszta leírása. Nürnberg hét „kincsének” (vö. az ókori világ hét csodájával) bemutatása által a várost mint a polgári erény székhelyét magasztalja. A világjárt nürnbergi kereskedők tehetsége mellett nagyra becsüli és dicséri a művészek ügyességét is.

{333}

NÜRNBERG, SCHÖNER BRUNNEN, RAJZ, XVI. SZ. VÉGE. NÜRNBERG, GERMANISCHES NATIONALMUSEUM

{334}


    1   Midőn ezernégyszáz, negyven és hét
         jelezte a levelek keltét,
         új versek születtek akkor
         híres Nürnberg városáról.
         […; Nürnberg kincseinek felsorolása:]
         Az ötödik kincs egy szép kút,[758]  
         ameddig a napfény eljut,
125   nincs még egy kő, ilyen kemény,
         mestereknél ez bölcs vélemény.
         Aki három derék pogányt nézne,
         megtalálja a kúton kivésve,
         s a jámbor zsidót is, mind a hármat,
130   ha kutatja, még itt találhat
         keresztényből is épp három jámbort.
         Ki fenn, Istennél verne égi tábort,
         éljen, mint Eckhart, franciák királya,[759]  
         Gottfried belga herceg hasonlít reája,
135   s Károly, a nagy császár, Isten küldte kardját:
         három jó keresztény sorát ők alkotják.
         Három jó zsidója ó törvénynek,
         Dávid király és Józsua herceg,
         s Makkabeus Júdás harmadiknak,
140   pokol tüzétől ők megszabadultak.
         Szerzé Julius császár a pogány jogot,
         Trojanus egykor bírót nyúzatott,[760]  
         Harmadik jó pogány Hektór volt Trójában,
         ahogy olvashatjuk ezt a Bibliában,
145   hogy a legjobbaknak kilenc a száma,
         láthatók is mind, a kúton állva,
         s ott a választó is, mind a hét,
         látható, hogy igaz e beszéd.
         […]
         Nürnbergben sok mestert találok,
         köztük vannak a rézkovácsok,
         egész világon párjuk nincsen,
         csúszó-mászó s mi száll vagy úszik vízben,
245   ember, angyal, hal, féreg, állat,
         bármely teremtmény, mit az élet áthat,
         és mind, ami sarjad a földből,
         kiöntik szépen sárgarézből.
         Nekik semmi sem túl nehéz,
250   mind híres mester és művész
         közel s távol egész világban,
         az Istentől nyert okosságban.
         {335} Ezért róluk mindenütt mondják,
         s őket nagy mestereknek tartják,
255   mi Nimródnak sem sikerült,
         Bábel tornya amikor épült. 

(Friedrich-W. und Erika WENTZLAFF-EGGEBERT, Deutsche Literatur im spaten Mittelalter 1250–1450, I, Hamburg, 1971, 87. sz., 206)



[758] A nürnbergi Schöner Brunnen. Az 1385–1396 között a városi tanács megbízásából emelt torony alakú építmény emeletein szobrok állnak. Legfelül, a torony csúcsánál nyolc próféta, alattuk a hét választófejedelem és a kilenc hős, legalul pedig ókori bölcsek a négy evangelista és a négy egyházatya társaságában. A kilenc hőst ma a következőképpen azonosítják: keresztények: Bouillon Gottfried, Nagy Károly, Nagy Constantinus; zsidók: Júdás Makkabeus, Józsua, Dávid; pogányok: Hektór, Nagy Sándor, Julius Caesar. – Ez az azonosítás részben eltér Rosenplüt értelmezésétől.

[759] Azaz: a Kerek asztal mondakörének fő alakja, a legendás Artúr király. Rosenplüt a kilenc hős ciklusának hagyományos, középkori névsorát írja le; Nürnbergben a valóságban ez az alak Constantinus császár volt.

[760] „Trojanus”=Trajanus, aki itt Nagy Sándor helyett szerepel. A megnyúzatott hamis bíróról, akinek bőrén ülve fiának kellett ítélkeznie, Hérodotosz szólt (Kambüszész perzsa királynak tulajdonította az ítéletet). Valerius Maximus nyomán a középkor is ismerte az anekdotát, szerepel a Gesta Romanorum gyűjteményben.