Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

KÓS, Károly

KÓS, Károly

építész, grafikus, (Temesvár, 1883. december 16. - Kolozsvár [Cluj],, 1977. augusztus 24.)

A 20. századi nemzeti építészet egyik legnagyobb hatású, iskolateremtő alakja, termékeny munkássága igen erős hatással volt a későbbi nemzedékek több képviselőjére. Műfajilag szerteágazó tevékenysége területileg elsősorban Erdélyhez, és az első világháború előtti Budapesthez kötötte. 1902-1907 között a Budapesti Műegyetem mérnöki, majd az építészmérnöki fakultásán tanult. Egyetemi évei alatt az ún. Fiatalok nevű, építészhallgatókból álló diákcsoport meghatározó tagja volt, mely társaság tagjait az azonos mintához - Ch. R. Mackintosh, F. L. Wright és a finn építésztriász Lindgren-Gesellius- Saarinnen úttörő munkásságához - való kötődés és a közösen vállalt cél - a nemzeti múlt hagyományainak és népi építészet motívumkincsének felhasználása a modern magyar építészet formanyelvének megalkotásában kapcsolta össze. Az 1902-től Budapesten élő építész 1918 után visszaköltözött Erdélybe, ahol hamarosan az erdélyi művészeti élet mindenesévé, egyfajta modern polihisztorrá vált. Noha mindvégig elsősorban építésznek vallotta magát, igen jelentős volt grafikai munkássága, továbbá mint könyvtervező és író is tevékenykedett. Műemlékvédelmi szakemberként, több restaurálás vezetőjeként Erdély jeles templomainak, lakóépületeinek felújításában vett részt. Ezek mellett különösen jelentős volt szerepe a két világháború közötti, illetve a háborút követő időszak szellemi életének kialakításában, formálásában. 1907-ben minisztériumi ösztöndíjjal erdélyi tanulmányutat tett. Ennek eredménye - rajzokon, vázlatokon túl - az Erdély népének építészete c. összefoglalás (Budapest, 1907). 1907-1908 között ~ különböző építészirodákban (Pogány Móric, Maróti Géza) dolgozott, ahol pályatervek elkészítésében vett részt. Az 1908-as év önálló építészi pályájának kezdete. Egymást követően kapta a megbízásokat: 1908-1909: Református parókia és imaház [Zrumeczky Dezsővel], Óbuda; 1908-1909: Római katolikus templom [Jánszky Bélával], Zebegény, itt a Mária, Szt. Istvánt és a magyarországi Szt. Erzsébetet ábrázoló üvegablakok is ~ tervei szerint készültek; 1908: lakóház szülei számára, Kolozsvár. ~ 1908-1913 között tervezte Zrumeczky Dezsővel közösen a Neuschloss Knüsli Kornél vállalkozásában újjáépülő budapesti állatkert több pavilonját, így a Madárházat, Szarvasok házát, Bölények házát, Fácános házat, a Rágcsálók házát, a Macskafélék házát, Zsiráfházat, Norvégházat, Baromfiudvart. 1914-ig ~ a századelő magyar építészetének jelentős műveit alkotta meg. Kispest, Wekerle, munkás- és tisztviselőtelep főtere és több főtéri épülete (1909-12); Marosvásárhely, Gázgyár, központi épület és munkáslakóházak (1909-13); 1910: tisztviselőtelep, lakóház [T. Wigand Edével], Kolozsvár; 1910: Városmajor u.-i elemi iskola [Györgyi Dénessel], Budapest; 1911-1912: Székely Nemzeti Múzeum, Sepsiszentgyörgy; 1912-1913: Monostori úti református templom, Kolozsvár. Építészetének e korai időszakában készült a később a ~i életmű egyik szimbolikus darabjának tekintett lakó- és műteremháza a sztánai Varjúvár (1910). Addigi építészi munkáitól eltérő feladatként készítette el IV. Károly 1916-os koronázásához a Budán a Szt. György téren felállított koronázási domb terveit. 1918-ban a Kolozsvár melletti Sztánán, a maga építette műteremházban telepedett le. A megváltozott politikai és szellemi légkörben az erdélyi kulturális és politikai élet egyfajta vezetőjeként több olyan szerveződés létrehozásánál bábáskodott, mely az erdélyi magyarság közéleti szerepének képviseletévé vált. 1921-ben napvilágot látott a röpirat-jellegű Kiáltó Szó c. írása. 1924-ben alapító tagja volt az elsősorban könyvkiadással foglalkozó Erdélyi Szépmíves Céhnek, két évvel később a kiadóvállalat irodalmi folyóirata, az Erdélyi Helikon létrehozásában is részt vett. 1930-ban, ~ Szolnay Sándorral megalapította a Barabás Miklós-céh nevet viselő művészeti csoportosulást, mely kiállítások rendezésével, ehhez kapcsolódó kiadványok megjelentetésével foglalkozott. ~ munkásságának jelentős részét alkotják a csak részben építészeti vonatkozású grafikák (ceruza- és krétarajzok, fa- és linómetszetek) melyeknek jelentős része folyóiratok hasábjain, később önálló kiadványokban jelent meg. Stílusára az erős, élénk tónusú színezés, a kiemelt kontúrok, vaskos formák, és a különböző, homogén színekkel érzékeltetett tér jellemző. Épületábrázolásai a saját építészeti formavilágát idézik; a sokszor historikus jelmezekbe, vagy népviseletbe öltözetett alakjai hasonlóképpen a népművészethez és a hagyományokhoz való fordulást jelzik. Önálló grafikái sok esetben épületábrázolások, melyek jelentős részben a maga által tervezett megvalósult, vagy papíron maradt épületeknek távlati képeit mutatják pl.: 1908: református templom, Magyarbikal; református templom, Magyarvista; 1912: Művészház; Szülei háza; Varjúvár; Templomterv; 1928: Vadászház, Csucsa; Visky-porta, Kalotaszentkirály; 1933: iskola, Marosvécs; 1941: református templom, Magyarvalkó; kisebb falvak (Siklód, Magyarkályán) református templomainak képei (1947, 1948). Grafikai munkásságának külön csoportját alkotják díszlet- és színpadtervei: két sorozat Kárpáti Aurél Kőműves Kelemen c. színdarabjához (1919 és 1933), továbbá ~, Budai Nagy Antal c. (1937), Csáki bíró lánya c. színjátékához (1941). Grafikai munkássága mellett irodalmi műveket is mind nagyobb számban alkotott: Atila Királról Ének (1908), Székely Balladák (1909), Varjú nemzetség (1925), Erdély (1929), Gálok (1930), Országépítő (1934), Budai Nagy Antal (1936), Kolozsvári testvérek (befejezetlen). Írásaihoz legtöbbször maga készített illusztrációkat (Erdély népének építészete, 1907; Sztambul, 1918; Erdély kövei, 1922; Erdély, 1929; Az én világom, 1909; Lakóház művészete, 1928; Régi Kalotaszeg, 1911; Varjú nemzetség, 1925; Budai Nagy Antal, 1936; Atila Királról Ének, 1908; Székely Balladák, 1909). ~ publicisztikája a 30-as években teljesedett ki; fórumai különböző erdélyi irodalmi, valamint építészeti és mezőgazdasági szaklapok voltak. Építészeti tárgyú tanulmányai közül jelentősek a modern építészet mellett kiálló és a népi építészet értékeit bemutató cikkei (pl.: 1928: A modern architektúra - stílustalanság, Erdélyi Helikon; 1930: Új Építőművészet - jegyzetek a budapesti XII. nemzetközi építészeti tervkiállításhoz, Erdélyi Helikon; 1929: A székely ház; 1944: A székely nép építészete; 1945: A falu középületei). A két háború között újabb jelentős épületeket alkotott: 1923: Írisz porcelángyár, Kolozsvár; Iskolák, kollégiumok; 1928: Református népiskola, Marosvécs; 1929-1930: Református elemi iskola, Sepsiszentgyörgy; 1943: KALOT székely népfőiskola, Csíksomlyó. Emellett több templom épült 1925-1938 között készített tervei szerint: Felek (1925); Bánffyhunyad (1925); Kispetri (1927); Sztána (1927); Erdőfalva (1928); Fejérd (1928); Bábony (1935); Bonchida (1936); Ketesd (1937). A második világháború után ~ közéleti szerepe az 1919 utánihoz lett hasonló, 1946-1948 között a Magyar Népi Szövetség tagjaként politizált, különböző, részint irodalmi folyóiratokban publikált. Építészeti tevékenysége 1945 után három fő csoportra osztható. Mint a kolozsvári református egyházkerület presbitériumának tagja, az egyház számára templomokat, lelkészlakásokat tervezett - közülük nem egy ideáltervnek készült. A kolozsvári Mezőgazdasági Főiskola tanáraként (már 1943-1952 között) a paraszti gazdálkodással kapcsolatos elméleti és gyakorlati tevékenysége volt jelentős. A főiskola számára tankönyveket írt az ideális paraszti gazdálkodásról (pl.: Falusi Építészet, 1945; Mezőgazdasági Építészet, 1957; továbbá az Erdélyi Magyar Gazdasági Egyesület (EMGE) tagjaként minta-tangazdaságokat szervezett, kollektív gazdaságok épületeit tervezte (terveit az Erdélyi Gazda c. szaklapban publikálta). A bukaresti székhelyű állami műemlékvédelemben a 30-as évektől szakértőként tevékenyen részt vett. A két világháború közti műemlékhelyreállítási tevékenységét 1945 után további restaurálások követték. Az egyházi megrendelésre számos templomot, parókiát tervezett: 1947-1948: református templom, restaurálás, bővítés, új torony építése, Körtvélyfája; 1948: református templom [Debreczeni Lászlóval], Kolozsvár-Írisztelep; református templom terve, Siklód; ravatalozó, Szamosújvár; 1953: református parókia, Nagypetri; 1956: református templom és imaház, Egeres-Ferencbánya; 1960: református parókia terve, Magyardécse; 1957: református templom - restaurálás és új torony építése, Magyarvista; 1960: református parókia, Farnas; református parókia, Magyardécse; 1961: református parókia, Misztótfalu; református parókia, Kalotaszentkirály. Külön csoportot képeznek a kultúrházak: 1936: Körösfő; 1945: Györgyfalva; 1947: Kispetri; 1957: kultúrház-terv, Köröstárkány. Építészként már a harmincas évektől jelentős szerepet vállalt az erdélyi műemlékvédelemben. Részvételével restaurálták többek között a bonchidai református templomot (1936), a bonchidai Bánffy-kastélyt (1936-37), Kolozsváron Mátyás király szülőházát [Lux Gézával], (1943). Szakmai irányítása melletti további műemlék-restaurálások 1945 után: a széki református templom [Entz Gézával, Sebestyén K. Józseffel], (1946); a körtvélyfájai református templom restaurálása (1947-48); a magyarbikali református templom helyreállítása (1957); magyarvistai református templom restaurálása (1957).

Egyéni kiállítások . 

  • 1993 • ~ építészeti munkássága 1919 után, Magyar Építőművészek Szövetsége, Budapest

  • 1994-1995 • ~, az építész, Cifra Palota, Kecskemét • ~, Médium Galéria, Szombathely • Kolozsvár • Temesvár • Csíkszereda • Pozsony • Kassa

  • 1999 • ~, Hegyvidéki Helytörténeti Gyűjtemény és Kortárs Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1908 • Bécsi nemzetközi építészkiállítás, Blumensallee, Bécs • Egyházművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

  • 1911 • Esposizione Internazionale di Belle Arti Roma Ungheria, Róma

  • 1912 • Tavaszi tárlat, Műcsarnok, Budapest

  • 1930 • XII. Nemzetközi építészkongresszus tervkiállítása, Nemzeti Szalon, Budapest • Barabás Miklós-céh kiállítása, Kolozsvár

  • 1937 • Erdélyi képzőművészeti tárlat, Barabás Mikós-céh, Budapest

  • 1939 • Erdélyi magyar képzőművészeti kiállítás

  • 1940 • Erdélyi művészek kiállítása, Szépművészeti Múzeum, Budapest

  • 1942 • Művészeti hetek, Kolozsvár

  • 1962 • Magyar bibliophil társulat kiállítása, Budapest.

Irodalom . 

  • Koronghy Lippich E.: A művészetek és a stílus, Magyar Iparművészet, 1908

  • Fittler-Györgyi: ~, Atila Királról Ének. Magyar Iparművészet, 1909/12.

  • Művészet, 1909

  • ~, Architecura (Hága) 1930/34.

  • Entz G. - Sebestyén K. J.: A széki református templom, Kolozsvár, 1947

  • ~ a román és magyar kultúra házát építi fel Petőfi sírjánál, Világosság, 1948/5.

  • Kampis A.: Magyar művészet, Budapest, 1960

  • Debreczeni L.: ~ az építőművész, Korunk, 1968

  • Debreczeni L. : ~ építészeti és műemlékvédelmi munkássága egyházunkban, Református Szemle, 1968

  • Pál B.: ~, Budapest, 1971

  • Pomogáts B.: Az életmű, Tiszatáj, 1976/9.

  • "A legszebb élet, amit magamnak el tudtam képzelni". Benkő Samu beszélgetései ~lyal, Bukarest, 1978

  • Nem spekuláltam, éltem. Válogatás ~ írásaiból, Budapest, 1983

  • Bercsényi '28-30: ~emlékkönyv, Budapest, 1984

  • Sas P.: ~képeskönyv, Budapest, 1985

  • ~emlékkönyv, Szentendre, 1985

  • Gall, A.: A transzilván stílus megteremtése, Országépítő, 1993/3.

  • Gábor D.: ~, az erdélyi könyv- és könyvjegyművész, Művelődés, 1993/12.

  • Balogh P.: Az építész ~, Életünk, 1994/12.

  • Gall, A.: The House and the Castle: The Importance of Crow Castle to the Architectural Work of ~, Magyar Építőművészet, 1994/1.-2.

  • Gall, A. (Szerk.): ~, az építész (kat., Budapest, 1994)

  • Nagy E.: Az építő ~, Budapest, 1995

  • Román A.: Kérdések a siklódi református templomról, Műemlékvédelem 1997/3.

  • Gall, A.: ~, Budapest, 1997

  • Benkő S.: ~, Országépítő, 1997/2.

  • Madar I.: Siklód temploma és népe, Budapest, 1998.