Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

KONFÁR, Gyula

KONFÁR, Gyula

festő, grafikus, (Budapest, 1933. május 13. - )

1950-1957: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Domanovszky Endre, Kmetty János, Fónyi Géza. 1960-1963: Derkovits-ösztöndíj; 1963: a Római Magyar Akadémia ösztöndíja; 1964-1965: a londoni Grosvenor Gallery tagja; 1965-1975: a Művészeti Alap szaklektora; 1966-1969: a Kilencek művészcsoport tagja; 1968: Munkácsy-díj; 1968-1989: a tokiói Gesoko Galéria tagja; 1990: a kaohsziungi Wang's Galéria (Tajvan) tagja; 1994-1996 között megjelenik saját kiadású albumkatalógusa 3 füzetben; 1996-ban a Magyar Művészeti Műhely alapító tagja, ill. elnöke. Tanulmányúton járt több kelet- és nyugat-európai országban. Budapesten él. Tapasztalatainak és élményeinek képpé formálásával ~ a világ spirituális megközelítését célozza meg, s ezért olyan összetett képi struktúrákat keres, amelyekben az ábrázolt jelenség egyszerre tükre a valóságnak és a valóságfelettinek. E képi többszólamúságot egyfelől a motívumok gondolati indítékú - a kifejezés érdekében eszközölt - expresszív átírásával éri el, másfelől a színekben rejlő "hanghatások" sajátos kiaknázásával. A stilizáció során a képi elemek új jelentést kapnak, emberi minőségek, erkölcsi és szellemi értékek hordozói lesznek, felszínre hozva ekként az ábrázolt jelenség - táj, csendélet, portré és alakos kompozíció - spirituális aspektusait. A kolorit feladata ebben a konstrukcióban a kifejezés intenzitásának elmélyítése. ~ a színt a motívum anyagi részének tekinti, azaz médiumként értelmezi, s pasztózusan, plasztikai hatásokat keltő energikus ecsetkezeléssel viszi fel a vászonra, tudatosan építve az ún. szimultán kontrasztokra is. Képein az áradó, szétterjedő kolorit színes szubsztrátummá áll össze, amelyben a képi elemek feloldódnak, egymásra és egymásba tolódnak, s virtuális szerkezeteket, formákat és alakzatokat képezve, matériájává lesznek annak is, amit kifejeznek a létezés metafizikai - tér-, idő-, forma- és színdimenziókban megnyilatkozó - formáinak. Átváltozások, ill. Napszakok címmel 1995-ben festett két képciklusa napjaink magyar festészetének maradandó teljesítménye.

Mesterei . 

  • Domanovszky Endre, Kmetty János, Fónyi Géza.

Egyéni kiállítások . 

  • 1964, 1965 • Grosvenor Gallery, London

  • 1969 • Képcsarnok, Győr

  • 1974 • Gulácsy Terem, Szeged

  • 1976 • Csók Galéria, Budapest

  • 1979 • Dési Huber Terem, Veszprém

  • 1980 • Derkovits Gyula Terem, Szombathely

  • 1984, 1986 • Csontváry Terem, Pécs

  • 1992, 1994 • Formosa G., Tajpej (Tajvan)

  • 1994 • TM Galéria, Budapest

  • 1995 • Wang's Gallery (gyűjt., kat.), Kaohsziung (Tajvan)

  • 1996 • Szolnoki Galéria, Szolnok (gyűjt.)

  • 1997 • Pro Ars Galéria, Budapest

  • 1998 • Lord Major Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1957 • valamennyi fontosabb orsz. rendezvény, ill. a magyar művészet külföldi bemutatóinak résztvevője

  • 1960 • XXX. Velencei Biennálé, Velence

  • 1973 • a Realista Festészet Szófiai Triennáléja

  • 1997 • a Kuala Lumpur-i Expó (Malajzia)

  • 1966, 1968 • Műcsarnok, Budapest

  • 1967, 1968 • Veszprém

  • 1969 • Szombathely

Köztéri művei . 

  • Bányászok (pannó, 1964, Ajka, Kultúrház)

  • Mementó (pannó, 1970, Auschwitz, Emlékmúzeum)

  • Család (mozaik, 1980, Csongrád, Szakközépiskola).

Művek közgyűjteményekben . 

  • Hirosima Múzeum, Hirosima

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • Modern Múzeum, Tokió.

Irodalom . 

  • Rideg G.: Párbeszéd a jelenségről, amelyet konvenció alapján képnek nevezünk. Interjú ~val, in: a művész albumkatalógusa, Budapest, 1994

  • Tasnádi A.: ~ról, in: Gondolatok a képtárban, Miskolc, 1996

  • Legéndy P.: ~, a magyar avantgárd, Árgus, 1997/4.