Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

KAJÁN, Tibor

KAJÁN, Tibor

grafikus, karikaturista, (Miskolc, 1921. március 3. - )

1945-1950: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Berény Róbert, Kmetty János, Barcsay Jenő, Koffán Károly. 1953, 1963: Ezüst Kupa, Tolentino; 1964: Bordighera, II. díj; 1953, 1968: Munkácsy-díj; 1975: érdemes művész; 1981: Munka Érdemrend arany fokozata; 1988: kiváló művész; 1992: Pulitzer-díj; 1994: Opus-díj; a Magyar Köztársaság Tiszti Érdemrendje; Aranytoll (a MUOSZ díja). Rajzai, karikatúrái 1945-től jelennek meg. Indulása óta a Ludas Matyi, 1964-től a Tükör, majd Új Tükör, később a Magyar Nemzet, majd a Magyar Hírlap munkatársa volt, rajzai, karikatúrái rendszeresen megjelentek, illetve megjelennek a Lyukasóra, Magyar Tudomány, Népszabadság, Új Írás, Filozófiai Szemle, Hócipő és más lapok hasábjain is. 1970-ben a Magyar Televízió Karika-túra című filmsorozata az ő munkásságának bemutatásával indult. A karikatúra iránti érdeklődésének elmélyülésében, szemlélete kialakulásában jelentős szerepe volt Gáspár Antal rajzainak, a kettejük között kialakult mester-tanítvány viszonynak. A "pesti humor" legnemesebb hagyományainak folytatói közé tartozik, Karinthy Frigyes, Kosztolányi Dezső és Heltai Jenő humora mellett döntő hatást gyakorolt stílusa, látásmódja formálódásában Madách Imre Luciferjének filozófiája, Daumier rajzművészete, a Swift Gulliverjéből és Rostand Cyranójából sugárzó "bölcs mosoly". Karikatúráit az eszközök ökonomikus használata, a letisztult, tömör kompozíció jellemzi; rajzai szöveg nélküliek, kizárólag a vizuális nyelv hatásmechanizmusára épülnek. A belső történésekre figyel, rajzai a karikatúra műfaján belül az elmélyült, meditatív vonulathoz tartoznak, filozofikus mélységűek. Kiindulópontot a leggyakrabban a szó-szókép kapcsolata jelenti számára, asszociációi a legtávolabbi jelentésterületeket kötik össze egymással. Ahogyan formáival a hatásosságot, lapjai mondandójánál mindig kerülte a direkt politizálást, a rajz fő szerepét a rejtett összefüggések megtalálásában, feltárásában, megértésében és megfelelő formába öntésében látja. Általa létrehozott, gyakorolt műfaj az ún. nekrológkarikatúra, amelynek hőse a művész által tisztelt vagy közel álló személy, akinek halála után összefoglaló, mintegy emblémajellegű rajzot készít (pl. Chaplin, Einstein, Liszt, Beethoven, Mándy Iván).

Mesterei . 

  • Berény Róbert, Kmetty János, Barcsay Jenő, Koffán Károly.

Egyéni kiállítások . 

  • 1974 • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest • Móra Ferenc Múzeum, Szeged

  • 1975 • Művelődési Központ, Tata (kat.) • Művelődési Központ, Veszprém • Nehézipari Egyetem, Miskolc

  • 1978 • Dél-Balatoni Kulturális Központ, Siófok [Sajdik Ferenccel és Várnai Györggyel] (kat.)

  • 1979 • Tanítóképző Főiskola, Szombathely • Fészek Klub, Budapest

  • 1980 • Collegium Hungaricum, Bécs • Tanárképző Főiskola, Kaposvár

  • 1981 • Művelődési Központ, Komárom

  • 1982 • Dorottya u. Galéria, Budapest

  • 1983 • Antibes • Sárközi Kiállítóterem, London

  • 1987 • Köln • Bonn • Bielefeld

  • 1995 • Budapesti Művészeti Hét, Jeruzsálem

  • 1996 • Budapesti Városvédő Egyesület, Budapest

  • 1997 • Fészek Klub, Budapest • Rajzolok, tehát vagyok, Kass Galéria, Szeged.

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • rendszeresen részt vett, számos díjat nyert Bordighera, Montreal, Berlin, Köln, Bonn, Tokió, London, Antibes, Moszkva Nemzetközi karikatúrakiállításain.

Művek közgyűjteményekben . 

  • Janus Pannonius Múzeum, Pécs

  • Karikatúragyűjt., Bázel

  • Országos Széchényi Könyvtár, Budapest

  • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest.

Karikatúrakötetei . 

  • Kaján rajzok, Budapest, 1955

  • Meglepő táblák, Budapest, 1959

  • Circus Maximus, Budapest, 1962

  • Kaján Lexikon, Budapest, 1969

  • Apropos, Budapest, Berlin, 1972

  • Kaján képernyő, Budapest, 1973

  • Zenit és radír, Budapest, 1980

  • Rajzolok, tehát vagyok, Budapest, 1996

  • Apropó kultúra, Budapest, 1999.

Irodalom . 

  • Lóska L.: ~ karikatúrái, Művészet, 1975/7.

  • Földes A.: Kaján Színház, Színház, 1980/1.

  • Vadas J.: Képtáviratok Iróniából, Élet és Irodalom, 1982. január 22.

  • Faragó V.: ~, Kritika, 1984/4.

  • Galsai P.: ~: XX. századvég, Kritika, 1984/10.

  • Galambos Á.: ~, a vizuális botrányhős, 7 Lap, 1990. november 26.

  • Issekutz E.: Bölcs mosoly, Vasárnapi Magazin, 1996. március 16.

  • Sipos T.: Az örök kétkedő. Kávéházi beszélgetés ~ral, Magyarország, 1997/34.