Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

JANKAY, Tibor

JANKAY, Tibor

grafikus, festő, (Békéscsaba, 1899. március 24. - Los Angeles, 1994. március 20.)

1918 őszén kezdte meg tanulmányait a budapesti Mintarajziskolában Szinyei Merse Pál, Balló Ede növendékeként. Később Vaszary Jánosnál, majd a párizsi Julian Akadémián, Drezdában és Bécsben tanult. Már a 20-as évek elejétől kezdve rendszeresen kiállította munkáit, kezdetben Békéscsabán, Gyulán, Orosházán, majd 1926-tól Budapesten, az Ernst Múzeumban a Képzőművészek Új Társaságának modern művészeivel együtt, s külföldön is. A kritika már korai munkái kapcsán értékelte ~ biztos kompozíciós készségét; azt a képességét, hogy kevés eszközzel és kevés motívummal is képes rendet és feszültséget teremteni a képfelületen. Grafikáinak erejét és megkapó báját első komoly külföldi kritikája (Duisburg, 1927) is felismerte és méltányolta. ~ első érett korszaka a 20-as évekre tehető. E korai munkái elsősorban szén- és színes krétarajzok. Párizsban dinamikus lendületű városképeket készített, az évtized végétől egyre gyakrabban használta az olajfestéket: szelíd, tompa színekkel dolgozott, témája az egyszerű emberek világa volt. E lírai, már-már idilli képein az expresszionizmus erős formaegyszerűsítő tendenciája érvényesült. A 30-as, 40-es évekre tehető annak a realista ízű stílusnak a kibontakozása, melynek fő motívuma ismét az egyszerű ember volt. A világos, derűs színek elkomorultak, modelljei öreg, fáradt emberek voltak. Ennek a stílusnak betetőzése a munkaszolgálatos megpróbáltatásokat, s a feleségének lágerélményeit feldolgozó Mártírok című rajzalbum, szörnyűségeket idéző szénrajzaival, mely sorozat 1947-ben a Tevan Kiadó gondozásában jelent meg. ~ festészetében a 20-as évek elejét jellemző sötét, barnás-zöldes színvilág helyét néhány év múlva egy nagyon visszafogott, halvány tónusokkal dolgozó, de mégis eleven és üde színesség foglalta el. Ettől kezdve művészetében két fő stílusalkotó elem váltakozása figyelhető meg. Hol a szénrajz technikájából táplálkozó monokróm, és szinte robusztus hatású rajz, hol pedig a már-már plakátszerűen egyszerű, tiszta színekkel festett kompozíció. ~ végső emigrációja előtt két ízben is megfordult Amerikában. 1929 októberétől, illetve 1934 őszétől kezdve mindkét alkalommal csaknem egy-egy évet töltött az USA-ban. Először Ohióban, majd öt évvel később Los Angelesben. Mindkét ott-tartózkodása komoly anyagi és művészi sikert jelentett; díjakat nyert, nagy múzeumokban mutatták be képeit, vásároltak tőle. 1948-ban végleg kivándorolt Kaliforniába, ahol 1948-tól a University of Redlands tanársegéde. 1949-től a Pepperdine College tanára volt 1977-ig. Ezeken az egyetemeken rajzot, festészetet, mintázást oktatott, s művészeti kurzusokat vezetett. ~ festészetében az amerikai motívumok szinte semmi nyomot nem hagytak. Amerikában is szinte mindvégig a hazai élményeit és emlékeit festette újra és újra, egyes motívumokat több példányban, s több variációban is. Papírreliefeket készített; hajlított drótból rögzítette motívumainak kontúrját a képen; csavarokból, fémszerelvényekből applikált súlyos ipari-reliefeket, kő- és üvegmozaikokat tervezett, elvont foltfestéssel, majd hideg geometrikus absztrakcióval kísérletezett. Ekkoriban alapozta meg etnográfiai gyűjteményét Mexikó, Guinea, Togo, Gabon területéről való szobrokkal, s ekkor kezdett foglalkozni szobrászattal is. Az őskori művészettől megihletett kerámiáival, táljaival, edényeivel hatalmas üzleti sikert ért el. Szerény életvitelét lényegében tanári fizetéséből, s nagyon csekély műtárgyeladásból fedezte. A 80-as évek volt ~ legtermékenyebb korszaka. Festészetének legérettebb munkái ekkor születtek. Ezeken nagy, összefoglaló formák uralkodnak, erős, tiszta színek ragyognak; kisméretű kompozícióit is nagyvonalúság, erős monumentális érzékre valló látásmód jellemte. Témái csendéletek, arcok, fejek, a tengerparti sétányok alakjai, s a hazai emlékek. Utolsó festményét 1991-ben datálta. Vagyonát és hagyatékát (mintegy 3000 festmény, 5000 grafika, 278 db szobor, több, mint 300 vázlatkönyv, 143 tételes etnográfiai gyűjtemény, kb. 800 kötetes könyvtár) szülővárosára hagyta. A hagyaték feldolgozását a Bcsabán működő ~ Művészeti Közalapítvány végzi.

Mesterei . 

  • Szinyei Merse Pál, Balló Ede, Vaszary Jánosn.

Egyéni kiállítások . 

  • 1922, 1923, 1926 • Auróra-Kör kiállításai, Békéscsaba

  • 1927 • Gyűjteményes kiállítás, Alföld Kaszinó, Orosháza • Duisburg • Düsseldorf

  • 1928 • Jankai-Deutsch Tibor képkiállítása, "Komló" különterme, Gyula

  • 1929 • Kereskedelmi Kaszinó, Kecskemét • Korner and Wood Gallery, Cleveland

  • 1930 • Museum of Art, Cleveland

  • 1933 • Kultúrpalota, Békéscsaba (retrospektív)

  • 1935 • Exposition Park, The Los Angeles Museum • Laguna Gallery, Los Angeles

  • 1941 • ~ képkiállítása, Lipótvárosi Társaskör

  • 1966 • Paintings and Sculptures by ~, Bognar Gallery, Hollywood

  • 1970 • ~ festőművész kiállítása, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba (kat.)

  • 1988 • Q Gallery, Santa Monica

  • 1997 • ~ festőművész hagyatéka, Megyei Könyvtár, Békéscsaba (kat.)

  • 1998 • ~ emlékkiállítása, Csók Galéria, Budapest (kat.).

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1926 • a Képzőművészek Új Társasága III. csoportkiállítása, Ernst Múzeum, Budapest

  • 1927 • Zürich [a Képzőművészek Új Társasága tagjaival]

  • 1931 • CXXIII. csoportkiállítás, Ernst Múzeum, Budapest

  • 1952 • American Water Colors, Drawings and Prints. A National Competitive Exhibition, Metropolitan Museum of Art, New York

  • 1952 • Annual Exhibition of Western Art, Art Museum, Denver

  • 1962 • California Water Color Society. 7th Biennálé Drawing and Print Show, Los Angeles

  • 1970 • Mesterművek a Békéscsabai Múzeum grafikai gyűjteményéből, Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba

  • 1982 • Tisztelet a szülőföldnek. Külföldön élő magyar származású művészek II. kiállítása, Műcsarnok, Budapest.

Irodalom . 

  • Lázár B.: (kat., bev. tan., Az Ernst-Múzeum kiállításai. CXXIII. Csoportkiállítás, 1931)

  • Dr. Révész S.: ~ művészete, Múlt és Jövő, 1941/71.

  • Kisdéginé Kirimi I.: (kat., bev. tan., Munkácsy Mihály Múzeum, Békéscsaba, 1970)

  • Dér E.: ~ 90 éves, Új Aurora, 1989/3.

  • Bellák G.: A hagyaték hazatalált (kat. tan., Békéscsaba, 1997)

  • Szegediné Kozák M.: (kat. tan., Békéscsaba, 1997)

  • Szegediné Kozák M.: (kat., bev. tan., Csók Galéria, 1998)

  • Bellák G.: ~ száz éve, Békéscsaba, 1999.