Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

HAJNÓCZI, Gyula

HAJNÓCZI, Gyula

építész, régész, (Baja, 1920. április 5. - Budapest, 1996. augusztus 10.)

1938-1939: Erzsébet Tudományegy. Evangélikus Hittudományi Kar, művészettörténet szak, Sopron. 1940-ben a Janus Pannonius Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán tanult, majd két szemesztert Kolozsvárott, a tudományegyetem bölcsészettudományi karán végzett, átszervezés miatt. 1944-1950: József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem, Építészmérnöki Kar. 1958-ban az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán végzett és régész diplomát kapott. 1961-ben az Eötvös Loránd Tudományegyetem bölcsészdoktora lett. 1966-ban az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egyetem műszaki doktora, a műszaki tudományok kandidátusa. 1978-ban a műszaki tudományok doktora. 1968: Ybl-díj; 1972: Munka Érdemrend; 1982: MTA Kiváló Munkáért; 1985: Budapesti Műszaki Egyetem-emlékérem, Magyar Műemlékvédelemért-emlékérem; 1990: Kossuth-díj; 1994: Rómer Flóris-emlékérem; 1996: Rados Jenő-emlékérem. 1951-1956 között Rados Jenő vezetésével, tanársegéd társaival többek között Nagycenk, Fertőd, Lovasberény kastélyait mérték fel. Életét az építészoktatás, az építészettudomány és a műemlékvédelem között osztotta meg. 1955-1967 között a Budapesti Műszaki Egyetem adjunktusa volt, 1967-1978-ban docense. 1978-tól 1990-ig egyetemi tanár. 1978-1981 között oktatási dékánhelyettes. 1973-1986 között az építészettörténeti osztály vezetője, majd 1975-1986 között intézeti igazgatóhelyettes volt. 1986-1990-ben beosztott egyetemi tanár. Az építészettörténet oktatásában, a műemlék-felmérésben és a posztgraduális képzésben új módszereket vezetett be. 1980 és 1994 között a ~ kezdeményezte műemlék-felmérési és nyári rajzgyakorlatok során húsz városunk történelmi magjáról készült dokumentációt, de részt vett nemzetközi műemlék-felmérési munkákban is. 1964-ben az UNESCO núbiai mentővállalkozásában a VII. sz.-i kopt városka, Abdallah Nirqi feltárásait vezette. 1987-1988-ban a Bad Deutsch-Altenburg Petronell ausztriai város római kori romjait - amely egykor Felső-Pannónia székhelye, Carnuntum polgárváros volt -, mérték fel vezetésével. Az ICOMOS (International Council of Monuments and Sites, Műemléki és Történeti Jelentőségű Területek Nemzetközi Tanácsa) Magyar Nemzeti Bizottságának alelnöke, az MTA levelező tagja volt. Közel száz publikációja jelent meg több nyelven, hazai és külföldi folyóiratokban, lapokban. Részt vett az első magyar régészeti expedícióban Egyiptomban, de járt Irakban, Görögországban, Itáliában és Franciaországban is. ~ vezetésével, Istvánfi Gyula közreműködésével a Budapesti Műszaki Egyetem Építészettörténeti Tanszékének ókori részlege bonyolította a következő feltárásokat és helyreállításokat: Aquincum; Ízisz-szentély, Szombathely; Tác-Gorsium romterülete; Fenékpuszta- Valcum városfal, városkapu; Balácapuszta villagazdaság-villamúzeum; Kővágószőlős; Balatonfűzfő római romjai. Az ókori romok ásatási és rekonstrukciós munkáin kívül itt ~ új épületeket is létrehozott, így: villamúzeum, Balácapuszta; ókeresztény mauzóleum védőtető, Kővágószőlős; Ízisz-szentély melletti helytörténeti múzeum épülete, a romkert modern belépő-fogadó épülete, Szombathely; romhelyreállítás, védőépületek, Aquincum; régészeti park, helytörténeti múzeum modern épülete, előadóterem, kiszolgáló terek, Balatonfűzfő.

Főbb művei . 

  • Építészeti alaktan, 1952

  • Budapest művészi vasrácsai (egyetemi jegyzet), 1953

  • Római fürdők Budán [Póczy Klárával], 1960

  • Az építészetelmélet története I. (egyetemi jegyzet), 1990

  • Az építészet története. Ókor I-II., 1967

  • Egyiptom építészete, 1969

  • Irak építészete, 1974

  • Pannónia római romjai, 1987

  • Vallum és intervallum. Az építészeti tér analitikus elmélete, 1992

  • Hagyomány és intuíció, Építés-Építészettudomány, 1992/3-4.

  • A hitelesség és az identitás problémája a régészeti műemlékvédelem tükrében, 1995/1-2.

Irodalom . 

  • Mezős T.: ~ Kossuth-díjas, Magyar Építőművészet, 1990/3-4.