Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

HORLER, Miklós

HORLER, Miklós

építész, építészettörténész, (Budapest, 1923. december 6. - )

1947-ben szerzett építészmérnöki oklevelet a József Nádor Műegyetemen. 1972: Ybl-díj; 1977: a francia Művészetek és Tudományok Lovagrendje; 1981: Magyar Műemlékvédelemért plakett; 1984: Ipolyi Arnold-érem; 1988: Reitter Ferenc-díj; 1993: Széchenyi-díj; 1995: Rados Jenő-emlékérem. 1983-ban lett a Belga Királyi Akadémia levelező tagja. 1950-től a budapesti Városrendezési Intézet Városesztétikai Szakosztálya munkatársa, ahol a főváros történeti negyedeinek városrendezési tervein és Budapest műemlékjegyzékének összeállításán dolgozott. Döntő részt vállalt a főváros Pogány Frigyes által szerkesztett műemléki topográfiájának létrehozásában. 1956-ban megszervezte, majd 1960-ig vezette a Fővárosi Tanács Városrendezési és Építészeti Osztályának keretében a Fővárosi Műemlékvédelmi Felügyelőséget. 1961-77 között az OMF Tervezési Osztályát vezette. Ettől kezdve előbb az OMF tudományos tanácsadójaként, 1983-tól tudományos titkáraként, majd 1989-től tudományos igazgatójaként dolgozott. 1992-94 között az OMVH általános elnökhelyettese. Részt vett a nemzetközi műemlékvédelmi szervezetek munkájában. 1964-ben egyike volt a műemlékvédelem alapelveit rögzíteni hivatott Velencei Charta megfogalmazóinak. 1974-90 között a Magyar Képzőművészeti Főiskola Restaurátorképző Intézetében, 1976-tól a Budapesti Műszaki Egyetem Építészmérnöki Karának műemlékvédelmi szakmérnöki tagozatán és 1977-től vendégprofesszorként a Leuveni Egyetem Műemlékvédelmi Intézetében oktatta a műemlékvédelem elméletét és történetét, ill. a műemlékhelyreállítás módszertanát. 1956-tól az MTA Építészettörténeti és Elméleti, valamint 1990-től a Művészettörténeti Bizottságának, 1964-től az ICOMOS magyar nemzeti bizottságának, 1992-től a Magyar UNESCO bizottságnak és a Magyar Régészeti és Művészettörténeti Társulat választmányának a tagja. 1982-91 között tagja volt a Magyar Építőművészek Szövetsége vezetőségének. ~ jelentős szerepet játszott a magyar műemlékvédelemben a 60-as évek felívelő korszakában. A budai vár háborús foghíjainak beépítésében az 50-es évek végétől az ő kezdeményezésére jelenhettek meg a korábbi semleges, jellegtelen pótlások helyett a modern építészet - többek között Jánossy György, vagy Farkasdy Zoltán kiemelkedő jelentőségű épületei. ~ elméleti írásaiban is foglalkozott a modern építészet és a történeti, műemléki környezet kapcsolatának kérdéseivel, a modern építészeti eszközök alkalmazásának lehetőségeivel a műemlékek helyreállításban. Szakirodalmi munkássága mellett elsősorban az OMF Tervezési Osztályának vezetőjeként volt fontos szerepe a korszak műemlékhelyreállítási módszereinek kialakításában. Építészeti tevékenységén belül a nagykereki Bocskai-vár (1961-66), a simontornyai vár (1967-75), és az esztergomi Bakócz-kápolna (1980-83) helyreállításai a legjelentősebbek. Tudományos kutatásai is, melyeket 1991-ben a művészettörténet-tudomány doktora címmel ismertek el, elsősorban a magyarországi reneszánsz építészet történetére irányulnak. ~ szervezte meg a hazai építészeti kőtöredékek feldolgozására a Lapidarium Hungaricum programot.

Írásai . 

  • Budapest műemlékei I-II., Budapest, 1955, 1962 (társszerzőkkel)

  • A budapesti műemlékvédelem kérdései, Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1959/3-4.

  • Szentendre, Budapest, 1960 (társszerzőkkel)

  • A műemlékvédelem elméleti kérdéseiről, Építés- és Közlekedéstudományi Közlemények, 1964/1-2.

  • Egy háztömb a budai várban, Magyar Építőművészet, 1967/2.

  • Műemlékvédelem és mai építészet, Magyar Építőművészet, 1972/2.

  • A simontornyai vár, kandidátusi disszertáció, 1980

  • Műemlékvédelmünk elvei és módszerei, Építés-Építészettudomány, 1981/1-2.

  • A műemlékvédelmi gondolat kialakulása Európában, Budapest, 1984

  • A történelmi környezet jövője és a posztmodern építészet, Magyar Építőművészet, 1986/5.

  • A buda-nyéki királyi villa, AH, 1986/1.

  • A Bakócz-kápolna az esztergomi főszékesegyházban, Budapest, 1987

  • Építészet és örökség negyedszázaddal ezelőtt, Magyar Építőművészet, 1988/3.

  • Az utóbbi 25 év műemléki elvei, Építés-Építészettudomány, 1991/3-4.

Irodalom . 

  • ~ hetvenedik születésnapjára, szerk.: LŐVEI P., Budapest, 1993 (teljes bibliográfiával).