Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

HINCZ, Gyula

HINCZ, Gyula

festő, grafikus, (Budapest, 1904. május 17. - Budapest, 1986. január 26.)

1922-1929: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mesterei: Rudnay Gyula, Vaszary János. 1928-ban berlini tanulmányútján Scheiber Hugó közvetítésével kapcsolatba került H. Waldennel, és 1929-ben Moholy-Nagy közreműködésével szerepelt a Sturm Galériában. 1928-ban az Új Művészek Egyesülete, 1929-ben a Képzőművészek Új Társasága tagja. 1930-1931 között római ösztöndíjas. 1943-ban Erdélyben festett. 1947-1948 között koreai, kínai, vietnami tanulmányút. 1946-1949: a Magyar Iparművészeti Főiskola tanára. 1949-1963: a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanára. 1952, 1957: Munkácsy-díj; 1958: Kossuth-díj. 1958-1963 között a Magyar Iparművészeti Főiskola igazgatója. 1964: érdemes művész, 1968: kiváló művész. Nyitottság, vitalitás, expresszív erő jellemezte hajlékony munkásságát. Kiváló technikai tudása és alkalmazkodó, mindent magába olvasztó készsége révén a legkülönbözőbb mesterek és irányzatok nyomták rá munkásságára bélyegüket. Korai rajzain, rézkarcain az aktivisták kuboexpresszív formanyelve cseng vissza, manierisztikusan megnyújtott formákkal, dramatizáló fény-árnyék kontrasztokkal. Érzékeny fakturális hatásokat kihasználó 1925-1926-os rézkarcai Bernáth Aurél 1922-1924 között keletkezett karcaival mutatnak rokonságot. 1926-ban megérintette Párizsban a szürrealizmus, folyóirataikat, kiáltványaikat az elsők között hozta haza Magyarországra. Művészetére inkább a távol-keleti tusképek, s főleg Picasso volt egy egész életre szóló hatással. Csendéleteinek posztkubista rendjébe klasszicizáló motívumokat is felvett. Ezek a tus-, pasztell-, temperaképek dekoratív, absztraháló stílusukkal sajátos nosztalgikus álomvilágot közvetítenek. Kaleidoszkopikusan kavargó, már-már kozmikus látomások jelennek meg képein, melyek azonban a művészben rejlő erős dekorativitásra való törekvés bűvköréből nem tudtak teljesen kitörni. A Képzőművészek Új Társasága kiállításaiba franciás kötődése révén jól illeszkedtek képei. Biomorf, elvont kompozícióit "amöbaizmusnak" nevezte. 1929-1932 között absztrakt színpadterveket készített, 1933-ban egy könyvpavilont is. Az 1930-as évek második felében a megújuló expresszív magyar rajzművészet egyik jelentős mestere. Komor hangulatú Balaton-képeket festett az 1940-es évek elején. Frissítő erővel hatott koloritjára az erdélyi út 1943-ban. Számos tájképén megújult, expresszív színekkel jelentkezett az erdélyi, szász családi tradíció révén e vidék iránt érzett vonzalma. A II. világháború után folytatta elvont kompozícióit, kollázst is készített. Színpadtervek, grafikák, Anatole France-illusztrációk jelzik munkásságának széles skáláját. 1947-1948-as koreai, kínai, vietnami utazásai során az ősi távol-keleti vonalkultúra kalligrafikus jellege érintette meg. A művészt állandó kísérletező kedve, egyetlen művészeti irányzathoz sem kötődő, túlságosan is hajlékony habitusa engedte a megkövetelt szocreál vonzáskörébe, pl. a Május 1. c. kép megfestésére. 1950-1958 között a Béke cikluson dolgozott. Az esztétikai dogmákkal szembeni védekezés gyanánt folklorisztikus elemek keveredtek munkásságába, amikor a különböző tájak népviseleteit örökítette meg. A kötelező témák, zsánerjelenetek mellett intim hangulatú képei őrizték meg könnyed festőiségét. Tiszta vonalrajzú könyvillusztrációival méltán nyerte el 1959-ben a lipcsei könyvművészeti kiállítás ezüstérmét. Toll és ecset címmel jelent meg kötete 1965-ben Budapesten. Intim grafikái mellett ellátott monumentális, dekoratív feladatokat. 1956-1959 között született tervei nyomán készültek el a Fészek Klub gobelinjei: a Népek barátsága és a Martinász, 1967-ben a Debreceni Agrártudományi Egyetem gobelinje. Mozaikot tervezett Inotára, a Park Szálló előcsarnokába sgrafittót. Nagyméretű olajképei is erőteljes színű monumentális kompozíciók, melyeken a kor zaklatottságát montázsszerűen, a békevágyat elemi szimbólumokba, az emberi tudásba, alkotásba vetett hitét picassós motívumokba, figurákba tömörítette. Máskor az ősi indián művészetből merített a dél-amerikai társadalmak szabadsága mellett érvelve. 1970-ben a Budapesti Műszaki Egyetem V/2 épületének tizenhat részből álló üvegmozaikján a tudomány és a technika témája lehetővé tette számára a csaknem teljesen elvont fogalmazást. Sodró erejű formaritmus, új térértelmezés jellemzi alkotását. Ezután született a Gödöllői Agrártudományi Egyetem nagyméretű mozaikja, 1973-ban a SOTE nagy üvegablaka. Kísérletező kedvét élete végéig megőrizte. Próbálkozott kisplasztikával, égetett kerámiával is. Műveinek gyakori modellje volt felesége, akinek halála után - 1983-tól - csaknem teljesen felhagyott az alkotással.

Mesterei . 

  • Rudnay Gyula, Vaszary János.

Egyéni kiállítások . 

  • 1929 • Tamás Galéria, Budapest

  • 1938 • Ernst Múzeum, Budapest

  • 1943 Tamás Galéria, Budapest

  • 1964 • Dürer Terem, Budapest

  • 1968 • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest (könyvillusztrációk)

  • 1968 • Galerie de Saxe, Párizs

  • 1971 • Budapesti Történeti Múzeum, Budapest [Somogyi Józseffel]

  • 1976 • Csontváry Terem, Pécs • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • 1980 • Vigadó Galéria (kat.), Budapest

  • 1981 • Görög templom, Vác (kat.)

  • 1983 • Újpesti Mini Galéria (kat.), Budapest

  • Hincz Múzeum állandó kiállítás, Vác.

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1937 • CLXVII. kiállítás, Ernst Múzeum, Budapest

  • 1950, 1951, 1952, 1954, 1955, 1962, 1965 • Magyar Képzőművészeti kiállítás, Műcsarnok, Budapest

  • 1956 • Képzőművészetünk tíz éve, Műcsarnok, Budapest

  • 1960 • XXIX. Velencei Biennálé, Velence

  • 1964 • Kortárs magyar művészet, Neue Galerie am Landesmuseum Joanneum, Graz

  • 1965 • Grafikai és kisplasztikai kiállítás, Prága • Berlin • Helsinki • Belgrád

  • 1967 • XX. századi magyar művészet, Royal Institute Gallery, London

  • 1968 • Kortárs magyar művészet, Folkwang-Museum, Essen

  • 1969 • Magyar művészet 1945-1969, Műcsarnok, Budapest • Magyar művészet, Kunstforening, Oslo • Bergen

  • 1969 • I. Nemzetközi festészeti fesztivál, Cagnes-sur-Mer (FR) • Magyar grafika, Sonnenhalle, Kiel • Archiginnasio, Bologna

  • 1970 • XXXV. Velencei Biennálé, Velence

  • 1977 • Festészet '77, Műcsarnok, Budapest

  • 1983 • A magyar grafika külföldön. Németország 1919-1933, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest • Petőfi Irodalmi Múzeum, Budapest (kat.).

Irodalom . 

  • Láncz S.: ~, Művészet, 1968/4.

  • ~ album (bev.: Láncz S.), Budapest, 1972

  • Bauer J.: ~, Budapest, 1975

  • Bakonyvári Á.: ~ állandó gyűjtemények, Művészet, 1984/9.

  • Kass J.: ~, Kritika, 1986/4.

  • Losonczi A.: ~ életműve, Szentendre, 1989.