Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

GACS, Gábor

GACS, Gábor

grafikus, (Pestújhely, 1930. január 5. - )

1949: Képző- és Iparművészeti Gimnázium; 1954: Magyar Képzőművészeti Főiskola, mestere: Konecsni György, Barcsay Jenő, Koffán Károly. 1959: Világifjúsági Találkozó-díj; 1959-1962: Derkovits-ösztöndíj; 1964: Tornyai-plakett; 1966, 1975: Munkácsy-díj. 1963 óta a Képző- és Iparművészeti Gimnázium (utóbb Szakközépiskola) tanára, 1979-1983 között és 1996 óta ugyanott igazgatóhelyettes. Művészi indulását meghatározta az 50-es évek első felének politikai légköre; a festészetben és a szobrászatban érvényesülő kötöttségek alól a grafika bizonyos mértékig mentes volt, e területen stilisztikailag és tematikailag egyaránt szabadabban alkothattak a fiatalok, hamarabb és könnyebben építhettek be tevékenységükbe olyan eredményeket, amelyek a korábbi években Nyugaton elsősorban a festészetet gazdagították: Soutine, Rouault, Léger és általában az École de Paris művészetének a figurális gondolkodásban felhasználható részét. ~ a sokszorosító grafikai műfajok klasszikus változataiban, rézlemezen és kövön főképpen a rajzi hatásokra épülő kompozíciókat készített; mind a mai napig ez foglalkoztatja. Az 50-es években ő is, mint Kondor Béla, az emberfejeket az először Soutine-nél jelentkező szilvamag szem-háromszög orr szerkezetre építette, az ő megoldása azonban változékonyabb, mint Kondoré. (Kettejük régi művészi kapcsolatára utal ~: Valaki emlékére c. rézkarca 1978-ból.) Nagy formai gazdagsággal kezelte a rézlemezt, nemcsak vonal-, hanem foltmaratással és kitakarással, pozitív és negatív tónusokkal egyaránt rajzolva. Az elsők között volt a magyar grafikusok sorában, aki gyakran és mívesen készített színes nyomatokat több lemezről, illetve kőről. Volt egy érdekes formai újítása, amely - bár nem ő fedezte fel - az ő tevékenysége nyomán terjedt el a magyar grafikában: a megmaratott rézlemezt nem mélynyomó, hanem magasnyomó dúcként használva az eredeti kompozíció negatívját nyomtatta le; ezt az eljárást az eredeti mélynyomással keverten is használta. Tematikai érdeklődését általában irodalmi és történelmi élmények befolyásolták, sok illusztrációs ihletésű lapot is készített.

Mesterei . 

  • Konecsni György, Barcsay Jenő, Koffán Károly.

Egyéni kiállítások . 

  • 1956 • Fényes Adolf Terem, Budapest

  • 1957 • Bukarest

  • 1965 • Ernst Múzeum, Budapest • Gyula

  • 1966 • Collegium Hungaricum, Bécs

  • 1968 • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely

  • 1972 • József Attila Művelődési Központ

  • 1973 • Csók Galéria, Budapest

  • 1974 • Városi Könyvtár, Miskolc • Békéscsaba

  • 1975 • Miskolci Nehézipari Műszaki Egyetem, Miskolc

  • 1976 • Kiskunhalas

  • 1977, 1979 • Vác

  • 1977 • Zichy-kastély • Kölesd

  • 1980 • Nagymaros

  • 1981 • József Attila Színház, Rétság

  • 1982 • Csepel Galéria, Budapest

  • 1988 • Iskola Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1959 • Fiatal Művészek Biennálé, Párizs

  • 1966, 1969 • Bologna

  • 1968 • 2. Nemzetközi Grafikai Biennálé, Krakkó • Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület jubileumi kiállítása, Ernst Múzeum, Budapest

  • 1970 • Magyar Grafika, Varsó

  • 1971 • Montréal • Nápoly • Tokió • Varsó

  • 1972 • Grafikai Biennálé, Buenos Aires • Grafikai Biennálé, Firenze • 4. Nemzetközi Grafikai Biennálé, Krakkó

  • 1973 • Róma

  • 1975 • Gradec (YU)

  • 1976 • Mai magyar grafika és kisplasztika, Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • 1977 • Grafikai Biennálé, Besztercebánya • Magyar Grafikai Kiállítás, Madrid

  • 1986 • Grafikai Biennálé, Krakkó • valamint rendszeresen kiállít a miskolci grafikai és a salgótarjáni rajzbiennálékon.

Művek közgyűjteményekben . 

  • Herman Ottó Múzeum, Miskolc

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • Tornyai János Múzeum, Hódmezővásárhely