Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

FERENCZY, Béni

FERENCZY, Béni

szobrász, (Szentendre, 1890. június 18. - Budapest, 1967. június 2.)

1907-1910: Nagybánya; 1908-1909: Firenze; 1910: München; 1912-1913: Párizs, mesterei: Réti István, Balthasar Schmidt, Émile-Antoine Bourdelle, Alexander Archipenko. 1919 után két évtizedig külföldön, többnyire Bécsben élt, 1932-1935 között Moszkvában. 1938-ban hazatelepült. 1945-ben - Budapest ostromakor - műterme kiégett, és számos munkája elpusztult. 1945-1950 között főiskolai tanár. 1947-1948-ban svájci és olaszországi tanulmányutat tett. Az 50-es években könyvillusztrálásból tartotta fenn magát. 1956 novemberében szélütés érte, elvesztette beszélőképességét és jobb oldala megbénult. Ettől kezdve haláláig bal kézzel dolgozott. 1948, 1965: Kossuth-díj, 1956: érdemes művész, 1958: kiváló művész. ~ korai szecessziós és kubista művek után szobrászatunkban az egyik legkövetkezetesebb képviselője lett a francia Maillol és Despieau nevével fémjelzett mediterrán ihletésű klasszicizmusnak. Elsősorban kisplasztikus és érmész, de szívesen rajzolt, és rendszeresen készített akvarelleket is. Az 1945-1956 közti évtizedben a rossz társadalmi körülmények ellenére töretlenül járta maga választotta útját, s azon kevesek közé tartozott, akik egy pillanatra sem engedtek a kultúrpolitika kínálta csábításoknak. Ennek az időszaknak az egyik fő műve a Játszó fiúk (1947), melynek kétalakos kompozícióját majd két évtizedig érlelte magában a szobrász, s alakulását rajzok, kisplasztikák és érmek során egészen édesapja, Ferenczy Károly Kődobálók (1890) c. képéig követhetjük visszafelé. Az eredetileg a milánói Ambrosiana udvarába szánt életnagyságú Petőfi (1948-49) szobrot csak jóval később, 1960-ban állították fel Gyulán, s további évtized után kerülhetett csak el egyik példánya végül mégis Milánóba. A Petőfivel ~ iskolát teremtett: a hatvanas években megújuló hazai köztéri szobrászat számára példa lett ez a fajta, sallangoktól és közhelyektől mentes életszerű felfogás (Varga Imre: Radnóti, 1969; Vilt Tibor: Madách, 1973). Számos érett kisplasztika - mint például a Zenélő puttók (1953) sorozat - mellett ezeknek az éveknek kiemelkedő értékű darabjai a művészbarátokról - Ferencsik Jánosról (1952), Pilinszky Jánosról (1954), Németh Lászlóról (1955) és Juhász Ferencről - készített portrék. Egyházi megrendelésre készült kompozíciói - mint pl. Lisieux-i Kis Teréz (Lipótvárosi bazilika, 1949) és Krisztus megkeresztelése (Belvárosi plébániatemplom, 1955) - máig is a műfaj kiemelkedő reprezentánsai. Az 1945-öt követő évtizedben tovább bővült ~ érmeinek a reneszánsz hagyományait és szellemét élesztő sorozata, mellyel hosszú időre határozta meg a műfaj egészének is a további hazai útját. Az ezekben az években készült számos darab közül is kiemelkedik a Leonardo (1952), a Fischer von Erlach (1954) vagy a nagy magyar írók emlékére mintázott érmek sora: Kölcsey (1952), Arany János (1952), Virág Benedek (1952), Bessenyei (1952), Berzsenyi (1953). 1956. november 1-jén ~ is egyik kezdeményezője volt annak a tervnek, hogy a Vérmezőn emlékművet emeljenek a forradalom hőseinek. Életének utolsó évtizedében - legyőzve a rátört betegséget - a bal kézzel mintázott néhány rebbenékeny érzékenységű kisplasztika (Aranykor, 1959) mellett inkább vázlatrajzok és impresszionisztikusan friss és eleven akvarellek - többnyire virágcsendéletek - kerültek ki műterméből. Állandó kiállítása a szentendrei Ferenczy Múzeumban látogatható.

Mesterei . 

  • Réti István, Schmidt, Balthasar, Bourdelle, Émile-Antoine, Archipenko, Alexander.

Egyéni kiállítások . 

  • 1916, 1918 • Ernst Múzeum, Budapest

  • 1920 • Pozsony

  • 1924 • Sturm, Berlin

  • 1936 • Heck, Bécs

  • 1937 • Pozsony

  • 1941 • Ernst Múzeum, Budapest

  • 1952 • Fényes Adolf Terem, Budapest

  • 1959 • Nemzeti Szalon (gyűjt.) és Keresztény Képtár, Esztergom

  • 1963 • ~ és kortársai, Künstlerhaus, Bécs (kat.)

  • 1964 • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

  • 1965 • Hága

  • 1967 • Emlékkiállítás, Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

  • 1971: I. Nemzetközi Kisplasztikai Biennálé (kat.), Műcsarnok, Budapest

  • 1982 • ~ csendje, Sárvár

  • 1991 • Vigadó Galéria, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1958 • Brüsszeli világkiállítás, magyar pavilon

  • 1966 • Magyar szobrászat 1920-1945. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár

  • 1967 • A Gresham és köre. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár

  • 1977 • Magyar Művészet 1945-1949. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár

  • 1981 • Az ötvenes évek. A huszadik század magyar művészete, Csók Képtár, Székesfehérvár.

Köztéri művei . 

  • Ülő nő (bronz, 1961, Budapest, Horváth-kert)

  • Petőfi (bronz, 1960, Gyula)

  • Játszó fiúk (bronz, 1967, Székesfehérvár)

  • Kisfiú-kút (bronz, 1977, Budapest, Váci u. - Kígyó u.).

Művek közgyűjteményekben . 

  • Ferenczy Múzeum, Szentendre

  • Fővárosi Képtár, Budapest

  • Szent István Király Múzeum, Székesfehérvár

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest.

Irodalom . 

  • F. Gachot: ~, Budapest, 1949

  • I. Genthon: ~. Acta Historiae Artium, 1959/1-2.

  • ~. Írás és kép, Budapest, 1961

  • ~: Virágoskönyv (szerk.: Katona T.), Budapest, 1974

  • Kontha S.: ~, Budapest, 1981

  • ~ rajzai (Illyés Gy. bevezetőjével), Budapest, 1982

  • Kovács P.: A tegnap szobrai, Szombathely, 1992

  • [F]: Künstlerhaus (kat., 1963).