Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

fotóművész, (Brassó, 1899. szeptember 9. - Párizs, 1984. július 7.)

1918-1922: megszakításokkal képzőművészeti főiskolai (akadémiai) tanulmányokat folytatott Budapesten, ill. Berlinben. 1934: Emerson-plaket; 1937: Daguerre-emlékérem Budapestről; 1957: Médaille d'Or a la B. de photographie, Velence; 1966: American Society of Magazine Photographers díja; 1974: Médaille de la ville d'Arles; 1976: Chevalier de la Légion d'Honneur; 1978: Grand Prix national de la photographie, Párizs. 1924 február végétől Franciaországban, főként Párizsban élt. ~ párizsi léte a teljes anyagi bizonytalanság jegyében kezdődött. Francia, német és erdélyi lapoknak írt riportokból, s alkalmi rajzolásból tartotta el magát. Zsebében volt a Brassói Lapok munkatársi igazolványa, de ez a megélhetéshez igen kevésnek bizonyult. A fényképezéssel úgy került kapcsolatba, hogy riportjaihoz kezdetben mások által készített fotográfiákat vásárolt. Ekkor még fényképezőgépe sem volt. Rövidesen átlátta: gazdaságosabb, ha a maga készítette képekkel illusztrálja írásait. 1930 elején lett saját fényképezőgépe (Bergheil-Voigtländer, 6x9 cm, f:4,5, majd 1935-től egy Rolleiflex), a Hotel Glaciere-ben, ahol lakott, egy másik szobában laboratóriumot rendezett be. Fényképezésre, többek között éjszakai felvételek készítésre vonatkozó ismereteket az akkor fotográfusként már befutott André Kertésztől kapott. Ez a későbbiekben kettőjük között konfliktusokhoz vezetett. Kertész visszaemlékezésében ötletlopással és hálátlansággal vádolta a fotográfust, akinek 1932 végén már ~ név alatt jelent meg a Paris de nuit (Az éjszakai Párizs) című albuma. (Párizs: Arts et Métiers Graphiques, előszó: Paul Morand.) Az alig két éve fényképező szerző a kötet nyomán hamarosan világhírűvé vált. E pályafutás gyorsasága nemzetközi mércével mérve is ritka jelenség. Az eredmény elsődleges alapja: ~ képzőművészeti diploma nélkül is magas szintű látáskultúrával rendelkezett. Nyilvánvaló, hogy a Kertész-tanítás ugyancsak hatékonynak bizonyult. Föltételezhető továbbá, hogy szemléletileg hatott rá Eugene Atget (1856-1927) Párizs-képeinek kiadása is (Párizs: Jouquires, 1930). A Paris de nuit fotótechnikailag is egy trouvaille volt; ezt megelőzően az éjszakai fényképezésnek - különösen ilyen egybefüggő rendszerben - szinte nem volt előzménye. A technikai jelentőségen túl a képek zömének líraisága, amelyet a finom átmeneti tónusok felfokoztak, illetőleg a szociális elesettségről tanúskodó felvételek drámai volta, amiknél az előadásmód a demagógiát elkerülve lett együttérző, ámulatba ejtette a kortársakat, s máig érő értékeket testesít meg. A látványt valamennyi albumlap esetében elég egyértelműen a képzőművészeti gyakorlatból hozott kompozíciós tudás, fegyelem fogta keretbe. E kötetből számos ~ által kedvelt kép kimaradt. Ezek, valamint később a párizsi éjszakai életről készített felvételei a maguk idejében a prűdnek kevéssé nevezhető francia fővárosban sem kaphattak kötetet. (Nyilvánosházakban készült képek, kábítószer-élvezőket, prostituáltakat, pederasztákat ábrázoló fotográfiák.) Ezek kiadására végül 1976-ban került sor Le Paris secret des Années 30 - A harmincas évek titkos Párizsa címmel (Párizs: Gallimard; London: Thames and Hudson; New York: Pantheon Books). Az e témakörben készült fényképek közül csak a "szolidabbak" jelenhettek meg Az éjszakai Párizsban. Brassai jó emberi és szakmai kapcsolatba került Picassóval is, erről két könyve tanúskodik (Les Sculptures de Picasso - Picasso szobrai - Párizs: La Chene, 1949; Conversation avec Picasso - Beszélgetések Picassoval - Párizs, Gallimard, 1964 - ez utóbbi magyarul: Budapest, 1968). 1930-1963 között: fotográfusként dolgozott különböző sajtóorgánumoknak is (Minotaure, Verve, Picture Post, Lilliput, Coronet, Labyrinthe, Réalités, Plaisirs de France, Harper's Bazaar). Idősebb korában érdeklődése a graffitik fényképezése felé fordult, ennek emlékét egy album őrzi (Graffiti, Stuttgart: Belser Verlag, 1960; Párizs: Editions du Temps, 1961). Életének, művészi pályafutásának sok eseményére világít rá az Előhívás. Levelek (1920-1940) című kötet (Bukarest, 1980). Hamvai Párizsban a Montparnasse temetőben nyugszanak.

Főbb művei . 

  • Voluptés de Paris, Párizs, 1934

  • Trente Dessins, Párizs, 1946

  • Camera in Paris, London, 1949

  • Histoire de Marie, Párizs, 1949

  • L 'OEil de Paris, Párizs, 1952

  • Séville en Fete, Párizs, 1954

  • Transmutations, Lacoste, 1967

  • Henry Miller Grandeur Nature, Párizs, 1975

  • Paroles en l'air, Párizs: Simoëín, 1977

  • Henry Miller Rocher Heureux, Párizs, 1978

  • Les Artistes de ma vie, New York, Párizs, 1982.

Egyéni kiállítások . 

  • 1945 • Galerie Renou et Colle, Párizs • Rendez-Vous, Théâtre Sarah-Bernhardt, Párizs

  • 1947 • En passant, Théâtre Agnes, Capri

  • 1949 • D'Amour et d'eau fraîche, Champs-Elysées, Párizs

  • 1950 • Phedre, L'Opéra de Paris

  • 1963 • Retrospektív kiállítás, Bibliotheque Nationale, Párizs

  • 1988-1989 • Paris le jour, Paris la nuit, Musée Carnavalet, Párizs

  • 1997 • Distorsions, Francia Intézet, Budapest

Válogatott csoportos kiállítások . 

  • 1989 • A magyar szociofotó tegnap és ma, Fővárosi Képtár, Budapest.

Irodalom . 

  • Finta Z.: Paris de Nuit. - ~ fotó-riportsorozata az éjszakai Párizsról, Brassói Lapok, 1933. január 22.

  • Hevesy I.: A magyar fotóművészet története, Budapest, 1958

  • Soucek, L.: ~, Prága, 1962

  • Hevesy I.: Az egyetemes fotóművészet története, Budapest, 1964

  • Halász Gy. [Id.]: A századik év küszöbén, Visszaemlékezések, Bukarest, 1967

  • ~: Előhívás. Levelek (közread.: Halász K., vál., jegyz., és utószó: Horváth A.), Bukarest, 1980

  • Erdélyi L.: Az ugródeszka nem enged, Utunk, 1981/7.

  • Osman, C.: Histoire de la photographie, Párizs, 1986

  • ~. Paris le jour, Paris la nuit, Párizs, 1988

  • Albertini B.: ~ s egy Brassai kiállításról, Fotóművészet, 1989/2.

  • Koscatzky, W.: Die Kunst der Photographie, Wien, 1989

  • Kincses K.-Lugosi Lugo L.-Mátyássy M.-Borhan, P.-Katona I.: A. Kertész 1894-1985-1994, Budapest, 1994.

<