Ugrás a tartalomhoz

Kortárs Magyar Művészeti Lexikon I–III.

Enciklopédia Kiadó

Enciklopédia Kiadó

BERNÁTH, Aurél

BERNÁTH, Aurél

festő, művészeti író, (Marcali, 1895. november 13. - Budapest, 1982. március 13.)

Kaposvárott Rippl-Rónai Ödön ösztönzésére kezdett festészettel foglalkozni. 1915-től másfél éven át a nagybányai művésztelepen tanult, mesterei Thorma János és Réti István voltak. 1929: Szinyei Társaság nagydíja: 1948, 1970: Kossuth-díj; 1950: Munkácsy-díj; 1952: érdemes művész; 1964: kiváló művész. 1916-ban bevonult, majd a keszthelyi katonai kórházba kerülve ismerkedett meg Egry Józseffel. 1918-ban leszerelt, már nem tanult tovább. Megismerkedett a modern festészeti irányokkal, kapcsolatba lépett Kassákkal és az aktivistákkal. 1921-ben Bécsbe költözött, itt jelent meg Graphik c. expresszív szimbolista albuma. 1923-1926 között Berlinben élt, 1923-ban és 1924-ben kiállított a Sturm helyiségében (Vörös Állat, 1924, elpusztult). 1924-től új stílust keres. 1927-ben Pöstyénbe költözött, ahonnan gyakran utazott Budapestre. Ekkor készül el megújuló stílusának első jelentős műve a Riviéra (1926-27). E korszak műveit a lírai megközelítés és sajátos színvilág mellett meditatív, filozofikus szemléletmód jellemzi. 1926-tól a Képzőművészek Új Társasága csoport tagja, 1928-tól rendszeresen kiállít a Műcsarnokban és az Ernst Múzeumban. Az avantgárd utáni, a "természetelvűséget" követő festészetének formai és esztétikai rendszerével a harmincas évektől a Gresham kör vezéregyéniségévé vált. Ebben az évtizedben születtek meg életművének legjelentősebb darabjai (Reggel, 1927-28; Tél, 1929; Önarckép sárga kabátban, 1930; Aratóünnepre menő lány, 1932). 1945-ben kinevezték a Magyar Képzőművészeti Főiskola tanárává. 1948-1949 között a Magyar Művészet c. folyóirat szerkesztője volt. Elméleti állásfoglalásaiban mind a konzervatív naturalizmussal, mind a nonfiguratív művészettel szembehelyezkedett. Festészetére a nagybányai hagyományokon alapuló impresszionisztikus stílus vált jellemzővé. Folyamatosan jelentette meg elmélet és önéletrajzi vonatkozású műveit (Írások a művészetről, 1947; Így éltünk Pannóniában, 1956; Utak Pannóniából, 1960; A múzsa körül, 1962; A múzsa udvarában, 1967; Gólyáról, Helgáról, halálról, 1971; A kisebb világok, 1974; Feljegyzések éjfél körül, 1976; Egy festő feljegyzései, 1978).

Egyéni kiállítások . 

  • 1956 • Ernst Múzeum, Budapest

  • 1962 • XXXI. Velencei Biennálé, Velence [többekkel]

  • 1971 • Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

  • 1972 • Budapesti Történeti Múzeum, Budapest

  • 1975 • Művészeti Akadémia, Moszkva

  • 1977 • Somogyi Képtár, Kaposvár • Tihanyi Múzeum, Tihany

  • 1985 • Ernst Múzeum, Budapest

  • 1999 • Festőterem, Sopron.

Köztéri művei . 

  • A Dunán (secco, 1959, Budapest, Metropol Szálló étterme, 1969-ben elpusztult)

  • Hőerőmű (secco, 1960, Inota, Inotai Hőerőmű Kultúrháza)

  • Történelem (freskó, 1967, Budapest, MTA Régészeti Intézet)

  • Munkásállam (secco, 1970, Budapest, MSZMP Központi Bizottság Székháza)

  • Szentivánéji álom, Az ember tragédiája (freskó, secco, 1973, Budapest, Erkel Színház)

  • Pannó (1974, Kaposvár, Házasságkötő terem).

Művek közgyűjteményekben . 

  • ~ Emlékmúzeum, Marcali

  • Fővárosi Képtár, Budapest

  • G. d'Arte Moderna, Velence

  • Janus Pannonius Múzeum, Pécs

  • Kunsthist. Museum, Bécs

  • Magyar Nemzeti Galéria, Budapest

  • Rippl-Rónai Múzeum, Kaposvár

  • Szlovák Nemzeti Galéria, Pozsony.

Irodalom . 

  • Genthon I.: ~, Művészettörténeti Értesítő, 1957/1-10.

  • Genthon I.: ~, Acta Historiae Academiae Scientiarium, 1958

  • Molnár Zs.: ~ csendéletei, Magyar Nemzeti Galéria Közleményei, 1959

  • Genthon I.: ~, Budapest, 1964

  • Pa-Taky D.: ~, Budapest, 1972

  • Dávid K.: ~ két falképe. Munkásállam, Történelem, Budapest, 1973.